Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-22 / 46. szám

1970. február 22.

5

lranantmt ndtnn’

HÁROMEZER EMBER OTTHONA

BEMUTATÓ A SZÍNHÁZBAN

MANÓN LESCAUT

I Ritkán fordul elő egy művelődési ház életében, hogy egyszerre több öntevékeny művészeti együttese nyerje el a „Kiva.ó isg>üites” címet. Ez év elején a Pécs Város Dr. Doktor Sándor Művelődési Házban működő öt csoportnak ítélték oda az 1968. és 1969. évi kiemelkedő munkásságáért ezt a kitüntetést. „Kiváló Együttes” lett ismét a Mecsek Táncegyüttes, a Mecsek Énekkar, a Bóbita Bábegyüttes, az Irodalmi Színpad és első ízben a Képzőművészeti Stúdió. Hogyan sikerült ezeket az eredményeket elérni? Mi a forrása a sikereknek? Milyen körülményeket biztosít a Művelődési Ház az öntevékeny művészeti együttesek munkájához? Erről érdeklődtünk Baló Istvántól, aki 17 éve a Művelődési Ház igazgatója.

— Közismert, hogy a munka elbírálását alapul szolgáló két esztendőben a Művelődési Ház átalakítás miatt zárva volt. Hogyan tudtak biztosítani az öntevékeny művészeti együtteseknek a sikeres munka feltételeit?

1 — A Művelődési Ház felújítása elkerülhetetlenné valu Sok más gondunk mellett, az egyik legnagyobb az volt: hogyan működtessük tovább öntevékeny művészeti együtteseinket? Nagy kár lett volna mindent leállítani, hiszen két év kiesése sok nehézséget jelenthetett számukra a további munkában. Sok segítséget kaptunk a varosoan működő társadalmi szervektől, különösen a TIT, a METESZ, a Nevelők Háza voltak azok, akik íde- iglenés otthont biztosítottak együtteseinknek. A Mecsek Énekkar a Nevelők Házában, az Irodalmi Színpad a Technika Háza alagsorában, a Bóbita Bábegyüttes két üzlethelyiségben folytatta munkáját. Maguk rendezték be ezeket a helyiségeket, hogy alkalmasak legyenek a csoport tevókanységének\ továbbvitelére. Így jött létre például az Irodalmi Színpad Pinceszínháza • is. Akaratukat, aktív tevékenységüket, üsszeforrottságukat bizonyítja, hogy ilyen nehéz körülmények között egymást követték a sikeres bemutatók, fellépések. A Mecsek Énekkar ekkor kapta meg az őrit zágos minősítő versenyen a legmagasabb országos minő- eltést: az aranykoszorú fokozatot, diplomával A Bóbita Bábegyüttes sikeresen szerepelt a békéscsabai és pécsi bábfesztiválokon. A Képzőművészeti Stúdiónk a képzőművészeti szakkörök országos kiállításán Debrecenben elnyerte a megyei KISZ Bizottság diplomáját. Az Irodalmi Színpad a Pinceszínházban nagy sikerrel mutatott be több egyfelvoná- Bost, többek között Kalidá- 6za: Urvasi, Szenszuke: Gap- pó és lánya, Becket: Az utolsó tekercs című műveit.

Milyen Irányítást, segítséget biztosít a Művelődési Ház vezetősége sz öntevékeny művészeti együtteseknek?

— Erre több lehetőségünk van. A Művelődési Ház vezetősége elsősorban arra törekszik, hogy az öntevékeny együttesek munkájában a művelődéspolitikai irányelvek érvényesüljenek. Ezt elsősorban a munkaterv biztosítja. A ház élén álló társadalmi vezetőség vitatja meg, fogadja el ezt a tervet, melyet azután a városi tanács illetékesei hagynak jóvá. A vezetőség évek óta nagy gondot fordít arra, hogy az öntevékeny művészeti együttesek élén jó szakemberek álljanak. Legtöbbjük régi munkatársunk, kiváló vezetői és nevelői csoportjuknak, akik biztosítják, hogy irányításuk alatt jó közösségek alakuljanak ki. Simon Antal a táncegyüttes, Tiilai Aurél az énekkar, Koós Lajos a báb- iegyüttes, dr. Bécsy Tamás ez Irodalmi Színpad, Lantos Ferenc a képzőművészek munkáját irányítja Ez év elejétől a táncegyüttes vezetését Dezső Attila vette át. iAs öntevékeny művészeti

együttesek élén, tagjaik sorából, társadalmi vezetőségek állnak. ök segítik a szakmai vezetők munkáját, magukra vállalva sok szervezési feladatot, a csoportok különböző programjainak kialakítását. A Művelődési Ház vezetősége ezeket a társadalmi vezetőségeket mindenben támogatja, mert jó munkájuk nagy bein elősegíti a csoportok tevékenységének eredményességét.

— Baló elvtán tizenhét éve

Igazgatója a Művelődési Háznak. Személy szerint miben látja a sikerek forrását, milyen elképzelései vannak • jövőre?

— 1951-ben kerültem ide dolgozni, kezdetben mint táncszakkörvezető, majd 19od-tol a városi tanács megbízott az intézmény igazga- íasaval. így jól ismerem a Művelődési Ház 19 éves múltját. En a siker legíon- tosaDb forrásának azt tartom, hogy mindvégig az intézmény társadalmi irányítását igyekeztünk biztosítani. Dr. Kolta Ferenc all már 17 éve a társadalmi vezetőség élén, de hasonlóan hosz- szu ideje munkatársunk a vezetőség több tagja. Bevált az is, hogy a csoportjaink, szakköreink élén is társadalmi vezetőségek állnak. Mi ezeknek a társadalmi munkásoknak a javaslatait mindig tisztele tbén tartottuk, a munka tervek készítése az ő feladatuk volt, és a ház nehány függetlenített munkatársa mindenben támaszkodott rájuk. Így mindenki látja az itteni munkája eredményét, azt szívesen végzi, jó a hangulat, a légkör intézményünkben. Mindvégig segítette munkánkat a Városi Tanács és a Népművelési Tanácsadó is. Mi az, ami a jövő szempontjából most a leginkább foglalkoztat minket? Jelenleg háromezer ember látogatja rendszeresen Művelődési Házunkat. Az átalakítás után is elég szűkösen vagyunk, nem könnyű mindennek, és mindenkinek helyet biztosítani. Mégis úgy véljük, hogy rendezvényeinken keresztül még több emberrel kell kapcsolatot teremtenünk. Részben Itt a házban, de úgy is, hogy csoportjaink mind több helyen mutatkozzanak be. Egyre többet gondolkodunk azon, milyen programokat biztosítsunk a szabad szombatok hasznosítására. Mindez érthetővé teszi, miért várjuk olyan nagyon, hogy valóra váljon egy új pécsi művelődési központ felépítésének terve...

ÜL K.

Puccini életművének egyik kutatója azt írta, hogy egyfajta különös fénytörés jellemzi a korai Puccini operákat. Fénytörés, mely a vígjáték és tragédia határait szinte összemossa, fénytörés, melyben a szereplők is a maguk ellentmondásosságukban, emberi teljességükben, még továbbmenve emberi korlátáikkal együtt jelennek meg. A hangsúly az emberi jelzőn van, hiszen Puccini éppen azt hiteti el teljességgel, amit ő maga úgy jellemzett „szeretem a kis dolgokat, amelyek közel állnak a szívhez”. Ezekről a „kis dolgokról” szól a legtöbb Puccini opera, s pontosan követhetjük már ezt a sajátos ábrázolásmódot az első világsikerben, a Manómban.

Romantikus történet, két egymást kereső szerelmes drámája Kissé talán érzelmes és könnyfakasztó is, de a megzenésítés —- mint oly sokszor a remekművek esetében — itt is „segít”. Amit a szavak már nem képesek elmondani, ami prózában esetleg közhelynek hatna — elmondja a zene, eldalolja a zenekar. A Manón ban óriási szerepe van Puccini zenekarának. Csillog, pezseg, sokszor szinte mindent elborítva énekel, — míg fölötte megelevenedik a sokszínben pompázó színpad. Ez a színpad is inkább többemeletes épülethez hasonlítható. Gondoljunk csak az együttesekre, amikor minden szereplő mást és mást énekel, egvik szerelméről dalol, a másik szökést tervez, a harmadik csak vigadni akar és így tovább. De mindert a sokrétűséget vasmarokkal fogja össze a zenekar. És mint minden Puccini operában, a zenekarnak még más szerep is jut — a hangulatrezdüléseket festi, érezteti a sokszor ki nem mondott érzéseket, nem egyszer p>edig előre vetít, sejtet, vagy utólag összefoglal és átvezet. Nem

túlzunk az állítással, hogy

Puccininál szinte mindig fontosabb szerep jut a zenekarnak, mint az énekeseknek.

Mindezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert a Nemzeti Színház operatársulata • Manón produkciójának is erőssége a zenekar, ami az egész előadás légkörét, hangulatát, drámaiságát biztosítja. Nagy Ferenc vezényletével jól helytáll az együttes, elsősorban nekik köszönhetjük ezt az igazi op>erai estet. Pontatlanságok, ki- egyenlítetlenségek azért itt is előfordultak helyenként, nem is szólván arról, hogy a zenekar létszáma sem a legmegnyugtatóbb. A nem túl kedvező akusztikai viszonyoknak tulajdonítható, hogy a zenekar alaptónusa néhol kissé erősnek tűnik. A Manón partitúráját megszólaltatni nem kis feladat, s hogy az illúziókeltően sikerült — már önmagában is biztosította a sikert.

Horváth Zoltán rendezése meggyőző, nem törekedett feltétlen és mindenáron való újításra, inkább egyszerűsített — a két szereplő emberi tragédiáját állította reflektorfénybe Ami egyébként nem könnyű, hiszen a librettó meglehetősen hiányos, s a felvonások közötti átmenetet, hátteret is csak sejteni lehet. A színpadi játék sehol sem fullad olcsó érzelmeskedésbe, könnyfakasztó hatásvadászatba,

őszinte ess a rendezés — mint ahogy őszinte és megható Manón drámája.

Vágó Nelly jelmezei tetszettek, viszont Vata Emil díszleteivel már vitatkoznánk Tudjuk, hogy a díszlettervező fantáziája nem szárnyalhat mindig úgy, ahogy art a művész szeretné, tudjuk, hogy a kivitelezésnek is számos anyagi meg helyi, adottsági korlátja van. Mégis, ezeket a díszleteket a legkevésbé sem érezzük meggyőzőnek. Rikítóak, Illúziót rombolók, logikátlanok. És ha már a. negatívumoknál tartunk, még egy megjegyzés *— a viszonylag kis színpad ellenére is nagyobb kórus kellene már ehhez az opierához is. A létszámprobléma emlegetésével most nem kibúvót keresünk a kórus értékelése elől, erre nincs szükség, mert derekasan helytálltak, ami Károly Róbert karigazgató érdeme. Ide kívánkozik még a zenei asszisztens, Füzesséry Tibor neve is — mindannyiuk közös fáradozásának és tehetséges munkájának eredménye az élménytadó előadás.

Az előadás „lelke”, fő mozgatója és középpontja a címszereplő Horváth Eszter. Kitűnő énekes, minden hangjával, sőt játékával is megnyerő. Hiába lenne jó a zenei irányítás és a rendezés, ha a főszereplők nem tudnák az elképzeléseiket maradéktalanul megvalósítani. Horváth Eszter esetében ez a folyamat nemcsak a megvalósítást jelenti, hanem az ideális ujjáteremtést. Horváth Eszter egyénisége, aki szíwel-lélakkel azonosul szereplével, ezért tud ilyen szuggesztív lenni. Partnere Juhász Pál volt (más előadásokon Szabadi József). Juhásznak különösen magas hangjai érvényesülnek, minél magasabban, annál szebben, annál egészségesebb hangon és színezettel énekel. Kívánjuk, hogy középhangjait is ehhez a saját maga által felállított mércéhez tudja majd „közelíteni”. Geronte szereplében Marczis Demetert hallottuk. Mint mindig, most is megbízhatóan, stílusosan énekelt, de némi fáradság érezhető volt produkciójában. Krémet József alakította Lescaut Őrmestert, Szabadi József (más előadásokon Juhász Pál) pedig Edmundot — kiegyenlítetten, Puccini szinte ütemenként változó hangulatvilágában érezhető jártassággal.

Juhász Előd

MŰTEREM

HORVÁTH OLIVÉR

Az egyik hétemeletes nyolcadik emeletén van a műterem. Nagy táblaképek sorakoznak a falak mentén, egy üvegszekrénykében plédig sióagárdi, drávamenti szőttesek, hímzések, fakanalak, faragott szelencék. Horváth Olivér elérti az oldal- pillantást, és azt mondja:

— A néprajz mindig érdekelt, sokat gyűjtöttem is, de hiába, mindenre nem telik az időből. A népművészetet persze nem hagytam cserben, képein igyekszem hasznosítani eredményeit, s a magam tapasztalatait Nemrég filmet készítettem az ormánsági népi építészet remekeiről. Most egy emlékmű tervén dolgozom, amely kifejezné az Ormánság népművészeti motívumai segítségével a múltat és a jelent

Az emlékműterv — egyelőre fiapír anyagokból — már az asztalon áll Horváth Olivér néhány képiét is mutat, a népművészeti, népi ihletés bizonyítására, majd így folytatja:

— Az utóbbi öt évben, pwittnr outit ttbeMo% Végigjártam a külföld képtárait, galériáit múzeumait Voltam Moszkvában, Leningrad ban, Kievben, Bécsben, Bázelban, Párizsban, Avi- gnonbax^f Firenzében, Velencében, Rómában. Rengeteg remekművet láttam, újabb alkotásokat is, és meggyőződtem róla, hogy a művészet internacionalista volta mellett is milyen nagy kár lenne, ha a népi jelleg nem tükröződne. Mindazokat az élményeimet és tapasztalataimat, amelyeket a külföldi utak során szerzek, megpróbálom itthon, munka közben hasznosítani, így ezt az utóbbit is. Amellett a vizuális élményeimet, amelyeket diafilmek vagy vázlatok formájában hozok haza, itthon képpé formálom, sokszor persze csak később, ahogyan az egyéb elfoglaltságok engedik.

Illusztrálásul néhány kép: régi ablakok Velencében, ég felé törő kémények, ugyancsak Velencében, sok árnyékkal, sötét folttal, lent a csatornák szennyes vizéveL AMém írtbccá tétéknénjuk:

Dunaszekeső. Horváth Olivér hatodik éve vezeti a

Mecseki Ércbánya Vállalat képzőművész szakkörét, s

tavaly nyáron a szakkör tagjai testületileg Dun aszók- csőn töltöttek néhány napot

— Mivel foglalkozik most?

— A zománc után a farosttal is. kísérletezek, Mohácson, több más festővel együtt lehetőséget kaptunk, hogy a színes farostlemezekkel dolgozhassunk. Rendkívül udvariasak, kedvesek a gyáriak, s a lehetőség, hogy ismét ki lehet próbálni egy újfajta anyagot, nagyon csábító vett. Zomáftrotart is készítok egyidejűleg, az Ércbánya segítségével Pécsett. A vállalat orfűi horgásztanyájának külső homlokzatára készült művemet a zsűri már el is fogadta.

— Tervei?

— Egy kiállításom lesz a

közeljövőben Kanizsán, ahol évekkel ezelőtt hosszú ideig élteim. Néhány év múlva gyűjteményes kiállításom lesz a Technika Házában, amire jól fel kell készülni. Most pedig a felszabadulási pályázat áll küszöbön, erre két nagyméretű olajképet késztettem.

HL B.

HALLÓ...

„Izig-vérig ifjúsági” müsorso- rozat indult szerdán, a korábbi Halló fiúk, halló lányok... némileg módosított változataként. A módosulásra már az új alcím felhívta a figyelmet: Halló... vagy amit akartok, s ez, ha jól értem, a korábbinál oldottabb, közvetlenebb, a fiatalok igényeihez jobban alkalmazkodó formára utal.

Nem kell hozzá tévéműsor szerkesztőnek lenni, hogy elképzelje az ember, milyen hallatlanul nehéz és felelősségteljes feladat ma ifjúsági rétegműsort csinálni. Számtalan nvilváros vita és homlok- egyenest ellentmondó mindennapi vélekedések jelzik, hogy egész társadalmunkban van némi bizonytalanság az ifjúság megítélésében. Nem vér letlen, hogy az MSZMP Központi Bizottsága néhány nap>- 1a külön napirendi pontban foglalkozott az Ifjúságpolitika kérdéseivel és szükségesnek tartotta az állásfoglalást. A közzétett állásfoglalásból is azt érzem kicsendülni, hogy az ifjúságot csakúgy, mint a felnőtt társadalom ifjúságot illető megnyilvánulásait kizárólag a felnőtt-felelősség mérce szempontjából kiindulva lehet megközelíteni- Ugyanúgy természetesen a fiataloknak szánt tévéműsorokat is.

Megvallom, hogy az új

Halló... alcíme először kissé megijesztett. Nem a nagyobb közvetlenség ígérete riasztott, inkább az „amit akartok’’ homályossága. Nem szeretem. ha a tévé azt adja, amit a közönség akar. Jobban szeretem, ha a tévé akar valami okosat, s azt úgy tudja megcsinálni, hogy a közönség is „akarja”.

Az ifjúsági rétegműsoroknál kiváltképpen fontosnak érzem, hogy a tévének, a a szerkesztőnek legven alaposan meggondolt akarni valója, s ehhez a koncepcióhoz csináljon olvan műsorokat, amelyek felkeltik a fiatalt* érdeklődését. Helyes ^koncepciót persze csak az ifjúság érdeklődésének és igényeinek előzetes ismeretében lehet kialakítani, de sohasem lehet megelégedni az átlagigény puszta kiszolgálásával.

A műsor egyébként örvendetesen nem igazolta előzetes aggodalmaimat, sokkal iobb volt, mint vártam. Az elején megkédeztek egy csomó fiatalt, többségük, ha jól emlékszem, körmWí p'n-ritít akart, egyikük-másikuk majdnem arrogáns határozottsággal. Nos. nekem főként az tetszett, hogy a műsort nem szolgálták ki ennek a csunán szórakoztató igénynek. Még annvira sem, mint a korábbi sorozatban.

Éppen az tetszett, hogy ennek a műsornak volt gerince, koncepciója, s ezt a mérnökök beszélgetése, a fiatal karikatúristák. az írók be* mutatása képviselte, nem pedig a puszta szórakoztatás. Ennek a gerincnek a megformálása persze nem volt egyenletes színvonalú Legjobban sikerült a fiatal költők műsorrésze, Czine Mi- hályban alighanem jó gazdára talált a Halló... irodalmi rovata. A mérnökök beszélgetése volt viszonylag a leg-, nehézkesebb, de hát ez a kombinált riport, interiú. csoportos beszélgetés műfai kétségtelenül a legnehezebb. Antal Imre és Szabó Erzsébet közvetlen beszélgető kon- ferálása jó tónust ütött meg, legfeljebb arra kell fokozottabban figyelni, hogy ne külsősége* közvetlenkedéssel, fiatalos „beszédfordulatokkal” törekedjenek közvetlenségre riportereink. Nagyszerűen el lehet képzelni fiatalos műsort a „ne marhás- kodj. ne hülyéskedj” stílus nélkül is. több szellemességgel, elmésséggel Ez nehezebb persze, de megéri.

Bated erkényi Ereirt