Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-03 / 29. szám

1 3 1970. február 3. Utmontmt -rs-cnona Tudománypolitikánk teendői #■ írta: Erdey-Grúz Tibor tást, értékelést, amelyek nem önthetők konkrét állami in­tézkedések alakjába. Ilyenek a tudomány sza­badságára, a tudományos élet demokratizmusának a növelésére, a kutatási ered­mények objektív értékelésé­nek kidolgozására, a vita­szellem növelésére és a vita általi megbélyegzés elleni, valamint a tudományos mo­nopóliumok elleni küzdelem­re, a jóhiszemű tudományos tévedések megítélésére, a marxizmus egységére és a tudományos igazság megkö­zelítésének különféle lehető­ségeire valamint módjaira, a társadalomtudományok és a napi politika viszonyára, a kutatók szakmai és ideoló­giai fejlődésének az elősegí­tésére, az alkotó szellem ki­bontakozásának és érvénye­sülésének előmozdítására, és még sok egyébre vonatkozó megállapításai. Ezek jelentőségét nem csök­kenti az, hogy nem mutat­kozhatnak meg paragrafu­sokba rendezett határozatok­ként A közös és a háztáji gazdaság szerves egység A s zalán taipélda Több húst! Több húst! Egy komolynak és nagynak ígér- ' kező kampány kibontakozása í előtt állunk. A tendenciák közismertek. Hazánkban az ! állatállomány fele a háztáji j gazdaságokban található. A j háztáji állomány viszont ■ gyorsabb ütemben csökken, mint amilyen ütemben a kö­zös állatállomány növekszik. Meg kell állítani, de leg­alábbis lelassítani az előbbi folyamatot! Ehhez fontos nemzetgazdasági érdekek fű­ződnek. A gondolat: kezde­ményezzünk országos moz­galmat a háztáji gazdaságok fellendítésére — Baranyában született, a felhívást — a sza- lántai Hunyadi Tsz példájá­ra hivatkozva — a két tsz- szövetség nemrég adta ki. A szerződés lényege Ha Kerner Adámot, a sza- lántai tsz elnökét faggatják, bár, mint már másoknak is | annyiszor, készségesen felvá- i zol ja módszerüket. Mlnicgy egymillió forint értékű francia gyártmányú elektro­nikus felületmérő gépet vásárolt a Pécsi Bőrgyár. A MET­RAPLAN a régi mechanikus működésű géppel szemben feny- imptilzusokkal tapogatja le a bőrök felületét, egyben pecsé­tel és nyomtatásban közli a lemért bőrfelületeket. Az elő­zetes számítások szerint a régi gép teljesítményének két­szeresét — óránként 400 bőrt — mér le és alkalmazásával két munkaerő szabadul fel. Foto: Erb János Mit is csinál a szalántai ] tsz? Megvásárolta tagjaitól a i hizlalásra szánt növendék- j marhát, vágósertést, ami így ; közös tulajdonba kerül. De ! miv^l a tsz-nek nincs elég i férőhelye, az állatokat visz- I szahelyezi a háztájiba, ahol a tagok felhizlalják. Erre ter­mészetesen szerződést kötnek. A tsz biztosítja a takarmányt, a tagok a férőhelyet és a munkát. Ez a munka viszont már közös munkának minő­sül, a tag rendes munkabért kap érte és jóváírnak részé­re bizonyos számú munka­napot. Minden egy mázsa rá­hizlalt súly után sertés ese­tén 20 órát, hízómarha esetén 50 órát. Az így elszámolt munkanapokért a tagoknak rendes bért fizetnek. (Sza- lántán egy 10 órás munka­nap ellenértéke 100 forint körül jár). Sőt, viselik a mun­kabér közterheit — SZTK, stb. A tagok ezenkívül meg­kapják a nagyüzemi felár szerződésben rögzített hánya­dát: marha esetében felez­nek. Eredmény: több hús A fenti gyakorlat szociális jelentősége nyilvánvaló. Ha már a közösben nincs ele­gendő munka az öregek szá­mára, biztosítsunk nekik ál­landó munkát és jövedelmet a háztájiban, s ezt ismerjük- el közös munkának. így ha­marább nyugdíjba kerülhet­nek az idős tagok. Ismeretes, a mezőgazdaságban a nyug­díjkorhatár férfiaknál 65, nőknél 60 év, és a nyugdíj feltétele minimum 10 éves munkaviszony. De csak azok nyerhetnek jogosultságot, akik 10 nyugdíjévét igazol­nak, egy nyugdíjév pedig fér­fiaknál 150, nőknél 100 ledol­gozott 10 órás munkanapnak felel meg. Mivel nincs ele­gendő munka a közösben, sok idős tag nem egy, hanem másfél vagy két év alatt tel­jesít egy nyugdíjévét, így vár­hat, míg belátható időn be­lül nyugdíjba kerül. Ennek fejében több húst i kapott a népgazdaság. A sza- j lántai Hunyadi Tsz-ben 1968- ról 1969-re a háztáji gazda­ságokban előállított termé­kek egy év alatt 8 százalék­kal, ugyanakkor a közös gaz- I daság állattenyésztési termék- j értékesítése 9 százalékkal növekedett. A háztáji gazda­Hol kezdődik az üzlet? Avagy: kelbe bátorság a fiatalításhoz? Ságban az egy családra eső hízósertés- és hízómarha-elő­állítás élősúlyban az 1968. évi 594 kilogrammról 1969-re 803 kilogrammra emelkedett, eb­ből eredően a tagoknak a háztájiból származó jövedel­me is több lett. Ugyanakkor a tavalyi évben a közös gaz­daságban a részesedési alap 8 százalékkal növekedett. A szalántai tsz tavaly 100 hold közös és háztáji szántóterü­letre számítva 145 mázsa élő­húst értékesített, ennek 60 százalékát a közösben. 40 szá­zalékát a háztáji gazdaságok­ban állították elő. Az, hogy a háztáji lehetőségeket ma­gas szinten használták ki, nem ment a közös munka rová­sára. A tsz-ben a szántóegy­ségre jutó halmozott terme­lési érték az elrAúlt négy év alatt majdnem megduplázó­dott, tízezer forint körül jár. Sokrétű segítség Most. hogy annyi fórumon elhangzik: a közös és a ház­táji gazdaság szerves egység, a mezőgazdaságban is kezd polgárjogot nyerni a bedol­gozó fogalma. Ez figyelemre­méltó jelenség, eddig erről nem volt szó. Az országban, tudomásunk szerint, a sza­lántai tsz ismerte el először a bedolgozói munkát, azzal, hogy a háztáji gazdaságok­ban előállított és a közös gaz­daságon keresztül értékesí­tett termékek ellenében ren­des munkabért fizet (viseli ennek közterheit) és munka­napot ír jóvá. Röviden összefoglalva a szalántai példát, az a sokrétű segítség, amit a közös a ház-i táji gazdaságoknak adhat, a következő: 1. A közös gaz­daságon keresztül értékesí­tett termékekre a bedolgozói rendszernek megfelelően munkanap jóváírás. 2. A kö­zös gazdaság biztosítja a háztáji állattartáshoz szüksé­ges takarmányt, a szarvas- marha-tartáshoZ tavasztól őszig zöldfutószalag szerűen tömegtakarmányokat, továb­bá a tápcsere lehetőségét. 3. A tsz az állatforgalmi vál­lalattal együttesen megszer­vezi a tenyészállatok kihe­lyezését, figyelembe véve az állami támogatás rendszeré­nek kiterjesztését a háztáji gazdaságokra. 4. Megszervezi az értékesítést. Szakosítás a jövő útja A tudomány nagy társadal­mi jelentősége, ami a tevé­kenység szinte minden terü­letén szakadatlanul és gyor­san növekszik, szükségessé teszi a haladást szolgáló, messze néző, céltudatos tudo­mánypolitika kialakítását. Az MSZMP KB tudománypoli­tikai irányelvei, amelyek a tudósok és tudománypolitiku­sok százainak bevonásával, közel két éves előkészítő munka után a múlt nyáron kerültek elfogadásra, és ju­tottak nyilvánosságra, alapul szolgálnak a következő évek * tudománypolitikai tevékeny­ségéhez. Nagyvonalú hadi terv Az irányelvek — a dolog természete szerint — nem részletekig menő utasítások, amelyeket egyszerűen csak végre kellene hajtani, hanem ideológiailag jól megalapo­zott, mélyen a gyakorlatban, a társadalmi valóságban gyö­kerező, a jövőt világosan fel­vázoló egységes koncepciók, összehangolt elgondolások, amelyek felölelik a hazai tu­dományos élet minden jelen­tősebb vonatkozását. A tudo­mánypolitikai tevékenység egymástól látszólag távoli te­rületeken is egységes rend­szerben illeszkedjék. Ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a hazai kutató­munkásság az adott viszo­nyok között minél hatéko­nyabban mozdítsa elő a tár­sadalmi haladást, az emberek minél szélesebb körét segítse életük jobbá, tartalmasabbá tételéhez. A tevékenységnek széles körben jól átgondolt irányelvei elősegítik, hogy különböző helyeken és külön­böző időkben tett intézkedé­sek, egymástól távol folyó te­vékenységek egységes rend­szerbe illeszkedve, a nagy­vonalú haditervhez alkalmaz­kodva mozdítsák elő a szo­cializmus megvalósítását. Reform az Akadémián Tudományos testületek ál­tal előkészített és a kormány, valamint az Elnöki Tanács által elhatározott intézkedés a Magyar Tudományos Aka­démia reformja. A reform a tudomány megnövekedett tár­sadalmi jelentőségének és az eddigi tapasztalatoknak a figyelembe vételével az Aka­démia belső szervezetét ala­kítja át. Az új szervezet egyrészt az eddiginél jobban lehetővé te­szi, hogy az Akadémia tudo­mányos testületéinek általá­nos tudománypolitikai vala­mint a szaktudományok elvi és módszertani kérdéseiben való állásfoglalásai, a kuta­tási tervekre valamint a tu­dományos munkásság ered­ményeire vonatkozó megítélé­sei országszerte is kellően be­folyásolják a kutatási tevé­kenységet elősegítvén ennek a gyakorlattal való kapcsola­tát. Másrészt viszont a reform elősegíti, hogy az Akadémia saját kutatóintézeteinek az igazgatása hatékonyabbá, korszerűbbé, de egyben egy­szerűbbé is váljék, anélkül, hogy az intézetek jól értel­mezett önállósága csorbát szenvedne. Egyike a következő időszak legfontosabb tudománypoliti­kai teendőinek a mintegy 1985-ig terjedő másfél évti­zedre vonatkozó országos távlati kutatási terv kidol­gozása. Ez — a dolgok ter­mészete szerint — nem a ré­gi értelemben vett, utasítás­szerű intézkedés lesz, hanem azon országos jelentőségű feladatok fő vonalainak a ki­tűzése, amelyek sok intéz­mény együttműködését igény­lik. , Aj ánlásokat tartalmaz máj d a terv, a megvalósítás érde­kében szükséges összehangolt együttműködésre is. Az or­szágos távlati kutatási terv­nek szoros kölcsönhatásban kell készülnie a népgazda­ság távlati tervével, de nem •gyszerűen annak a folyo­mánya. Ki kell jelölnie ugyanis a távlati tervnek egyebek kö­zött azokat a tudományága­zatokat is, amelyekben vi­szonylag nagy erővel kell fejleszteni az alapkutatáso­kat, vagyis az olyan tudomá­nyos tevékenységeket, ame­lyek eredményeinek konkrét gyakorlati felhasználása ma még nem látható. Tudományos prognózisok Ehhez persze tudni kelle­ne azt, hogy mit hoz a jövő. A jövőt ugyan nem lehet biz­tosan előre látni, bizonyos valószínűséggel azonban le­het rá következtetni. A je­lenlegi helyzet felmérése alapján, a fejlődés és egyéb változások törvényeinek is­meretében lehet tudományo­san bizonyos következtetése­ket vonni a jövőre, amint azt például a meteorológiai prog­nózisok teszik. A tudomány­ágak fejlődésére, valamint a gazdasági-műszaki viszonyok alakulására szintén kidolgoz­hatok prognózisok, amelyek elősegítik a távlati tervek megalapozását. Az ilyen prognózisok — a meteorológiáikhoz hasonlóan — persze nem abszolút meg­bízható leírásai a jövőnek, hanem csak többé-kevésbé valószínű megközelítései. Egy­részt, mert a valóság hihe­tetlenül sokoldalú, belátha- tatlanul szétágazó összefüg­gései miatt a jelenlegi hely­zetet is csak hiányosan, meg­közelítően ismerjük: más­részt a változások törvényeit sem ismerjük teljesen, ha­nem legfeljebb fő vonásai­ban, megközelíthetően. 1 Mindezekből következik, hogy a jövőre vonatkozó kö­vetkeztetések, vagyis a tudo­mányos prognózisok sem nyújthatnak teljes biztonsá­got. De mégis jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a haladást minél jobban szol­gáló terveket dolgozzunk ki, tudomásul véve, hogy e ter­vek szerinti tevékenység bi­zonyos kockázatot is rejt ma­kában. Amire nincs paragrafus A tudománypolitikai irány- ; elveknek számos olyan vo- ! natlcozása is van, sok olyan kérdésben is ad tájékozta­Egy boltnak puszta látvá­nya már indítja az ember képzeletét A készruhák és végszövetek kissé fojtott illa­ta gyapjúbálákat, forgó-per­gő fonógépeket, idegesítően hangos szövőgépeket idéz. A Színház téri édességbolt vál­tozatosan csomagolt kakaós és kávés termékei távoli kék tengereket „gyarmatárut” szállító vitorlásokat, sárga homokpartokat és fejükön fehér csomagokat cipelő bar­na testű embereket varázsol. A szomszédságában lévő mű­szaki és elktroakusztikai bolt pedig a technika pontos és precíz hangulatát adja, csak lépjen be a vevő. Vevő? Nem js biztos, hogy vevő. Meg­nézi a tévé-készülékeket, a- mennyezetről függő színes, mintás, jó ég tudja hányféle alakú csillárokat, aztán a rá­diókat, kinyit egy hűtőszek­rényt, becsukja, mustrálja. És mindezt háborítatlanul. Ka akar, leülhet, van szék, kisasztal. Itt kezdődik az üzlet. Mert a csendes szemlélődő úgyis visszajön egyszer, mi­után valamit kiszemelt ma­gának. És akkor a vevőt meg kell tartani. — Hogyan? — Ha azt felelem, hogy : „udvariasan”, akkor az ár közhely, annyira természetes. * De képzelje el, hogy aki ná­lunk tévét, rádiót, vagy hű­tőszekrényt, magnetofont vá­sárol. tehát várhatóan több ezer forintot fog itthagyni ná­lunk, az szaktanácsot is elvár tőlünk. Meg kell magyaráz­nunk, hogy melyik típus mi­lyen előnnyel, vagy hátrány­nyal rendelkezik a másikkal szemben. Aztán felhívni a figyelmét a gépek, készülé­kek helyes kezelésére, eset­leges apróbb hibalehetősé­gekre. — No de önök kereskedők és nem műszerészek, vagy elektrotechnikusok... — Nem is szükséges, vi­szont már a három éves ta­nulóidő alatt megszereztük az áruismeret alapjait, ame­lyet azóta állandóan fejleszt az ember. Áruismeret nélkül ma már nem lehet keresked­ni. Az üzletvezető Pap Tamás és helyettese, Titz József mondja, hogy a boltnak mintegy kétmilliós árukész­letét körülbelül 800—1000 faj­ta cikk képezi és ezen belül a termékek ára rendkívül széles skálájú. Az eladónak legalább ezer-ezerkétszáz termék árát illő tudnia, ami annál is inkább bonyolult, mert az árak örökké változ­nak. Igazsághoz tartozik per­sze: a kereskedelem más ága­zataiban is hasonló a hely­zet. A bolt két vezetője fiatal. Huszonnégy, illetve huszonöt éves fejjel kapták a megbí­zatást a Baranya megyei Vegyesiparcikk Vállalattól 1968 májusában: vegyék át a boltot, amelynek hatvan­hetes évi forgalma alig 3—9 millió forint volt. Most vi­szont 19 millió, nem egészen két esztendő alatt. A vállalat főkönyvelőjétől, dr. Ferencz Józseftől kérdeztem koráb­ban: „Nem volt-e túl bátor döntés, a megbízás?” — Nálunk tanulták a szak­mát. ismertük képességeiket. Egyáltalán nem csalódtunk bennük. A bolt dolgozóinak létszá­ma 16 fő — közöttük hat ta­nuló. Átlagkor: 26 év. Idő­sebbek, fiatalabbak, nők, fér­fiak különböző képességek­kel, természettel, rátermett­séggel. De van valami, ami közös tulajdonságuk: a meg­bízhatóság. — Nálunk a néhány fillé­res tévé-biztosítéktól kezdve a több ezer forint értékű cikkig minden van és ezek­ről pontosan el kell számol­ni, de nagyon nagy gondot igényel a raktározás is. te­kintettel arra, hogy kényes, finom készülékeink vannak. Titz Józsefet kérdezem: — Hogyan tudták megkét­szerezni a forgalmat ilyen rövid idő alatt? — A készlet értéke bol­tunkban kétmillió forint. Ezt nem léphetjük túl a szigo­rú eszközletkötési adó miatt. De ezen belül próbálunk olyan cikkeket beszerezni, amelyekre nagy a kereslet. A nagykereskedelemmel a lehető legjobb személyes kap­csolatban állunk. Ez nagyon lényeges. Ismerjük a kereslet hullámzását. Például, a nye­reségfizetés időszakában a tartós fogyasztási cikkek iránt nagy az igény. Tavasz- szal kezdődik a hűtőszekrény szezonja. Az érettségi idősza­kában sok szülő, vagy nagy­szülő zsebrádióval ajándé­kozza meg a gyerekeket. — Persze nem mindig sikerül kellő mennyiségben, vagy vá­lasztékban beszerezni bizo­nyos áruféleséget, akkor vi­szont előjegyzésbe vesszük a vásárlót és ha a kívánt áru megérkezik, akkor kiértesít­jük. Számtalan példa volt már erre és az a vásárló, aki tapasztalta, hogy számíthat ránk, egészen biztos, később is felkeresi boltunkat. A ’ vállalat vezetőinek el­képzelése tehát bevált. Talán nem is kellett „bátorság” ahhoz, hogy milliós értéket bízzanak fiatalokra. Csupán bizalom. R.P. Az „irányított háztáji” sok­rétű feladatkörébe tartozik egy meglehetősen fontos kér­dés: a háztáji állatállomány szakosítása és az állattartáis korszerűsítése. Ez nincs ben­ne az együttműködési szer­ződésben. Érdemes ennél a témánál egy kicsit elidőzni. A tsz-eknek kézbe kellene venniük az állattartás kor­szerűbb módszerei elterjesz­tésének ügyét. Állatokat tar­tani fáradságos munka. Az idősebbek, de elsősorban a fiatalok, érthető okokból, nem szívesen vállalják. — A háztáji gazdaságokban széles körben el kell terjeszteni az állattartás korszerű módsze­reit, az új technológiákat. A baromfitartásban már sok jól példa van, a sertéste­nyésztésben is akad, míg a marhatartásnál — ez megint- csak érthető — nincs előre­lépés. A felszerelés — önete­tők, önitatók stb. — gyártásá­val sokat segíthetnek tagjai­kon maguk a tsz-ek. Kerner Ádám említette: célszerű pél­dául régi szarvasmarha istál­lókat átalakítani, s ezekben zártan, mikroklímában, kor­szerű technológiával sertése­ket tenyészteni. A korszerű tartási módok elterjesztésében valóságos misszió vár a háztáji agro- nómusokra. Csak el kellene kezdeni beállításukat Ügy hírlik, a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium — státuszok biztosításával — háztáji agronómusok beállí­tását tervezi és fizetésüket is a minisztérium állná. Bara­nya állítólag nyolc státuszt kap. Miklósvárl Zoltán f L i

Next

/
Thumbnails
Contents