Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-17 / 41. szám
DUtlűLTlTtUl nttTPlO 1970. február 17. Jel-mez-bál TI a jól számoltam, ötven- öl percig vonultak az Építők útjai alsósok, kakasok és űrhajósok, cigánylánykák és pettyesfejű gombák, lánykák, kéményseprők létrával, bohócok létra nélkül, majdnem száz mamának fáradt, késő este megálmodott, megvarrt jelmezében. Kislányok tejillatú bőrrel, fiúk kicsit sután, de csak annyira, hogy ez a sutaság még bájos maradjon, negyedikesek, akik már majdnem a mamájukig érnek és elsősök, akik még úgy olvassák a jelmezbált, hogy jel-mez- bál. De a beat-re, amit az Építőipari Vállalat tánczenekara játszott a felvonuláshoz, már ők, az elsős kislányok is természetes közönynyel lépkedtek. Vasárnap délután volt, az építők újme- csekaljai munkásszállójának nagy éttermében. Előtte, szombaton a felsősöké. — Tessék, tessék van még néhány darab! — fúródott a tömegbe a tombolaárus, aki civilben: papa. Csak úgy papa, vagy mama a ruhatáros, a pincér, a jegyszedő. Es persze a közönség. A papák többsége nem restellene sötét ruhát húzni, a hat-nyolc éves elsőfarsangos gyerkőc tiszteletére, eljöttek a nagymamák, friss dauer göndörödött az anyu hajában. Néhány mondat a férfiak csoportjából: — Csak nem, a Janinak már ekkora lánya van? — A Csaba fél kézzel felemeli a hokedlit, muszáj neki. — Az a szőke ott, tanító néni, vagy mama, ott az a mini-szoknyás? Aztán az asszonyokéból: — Tudod szívem, én ragasztóval tettem fel a csíkokat a szoknyára. — Nem, köszönöm, ne hozzál sutit, tudod, az negyed kiló arcban. S a gyerekek között: — Hő, de klassz szendvicsek! — Laci, az a kövér a papád? — Na, adj egy kicsit Szóval igazi társasági hangulat volt vasárnap délután. A gyerekek vizsgáztak magabiztosságból, a tanári testület és a szülői munkaközösség szorgalomból, nevelésből, a mamák ízlésből, hisz ők varrták ezt a jelmezhadsereget, s többségükben mértéktartóan, nem túlozva. De vizsgázott mindenki: gyermekszeretetből. S akik jelmezükkel az első három díjat szerezték, azok sorrendben: Márlcus Ferenc HA. Lipóczki József Ili A és Tompó Borbála l/C. osztályos gyerekek. A legfontosabb pedig: a kisfiúk, kislányok élményt kaptak, szépet, kedveset. Földessy Dénes A kár 92 ezer forint Közpénz „maszek“ célra Hfrt adtunk arról az áldatlan állapotról, amely a Pécsi Kesztyű- és Bőrkonfekció Ktsz-nél hosszú évek óta mérgezte a közhangulatot. — Végül is az üzem dolgozói megsokallták a ktsz elnökének, Molnár Györgynek manipulációit, feljelentették. A NEB az ügyet megvizsgálta, majd a vizsgálat alapján a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság 1963 szeptember közepén hozzálátott, hogy alaposan felmérje a ktsz-nél történteket. A vizsgálat a napokban befejeződött. A villa épül — Már 1967-ben is dolgoztam Pécsett a mecseki villában, Molnár lakásán — állítja Tolnai János, a szövetkezet dolgozója. — Akkor még nem, csak 1968-tól — mondja Molnár György. Ne legyünk kicsinyesek: fogadjuk el Molnár dátumát, tehát 1968-tól. Tolnai János mint bőrfaragó állt a szövetkezet alkalmazásában. Megtörtént, hogy a szakmájába vágó tennivaló elfogyott időnként. Tolnai ilyen esetben szívesen végzett a szövetkezet részére egyéb munkát is, kőműveskedett. — Egy bővülő szövetkezetnél mindig van erre lehetőség. — Volt amikor megszólította az elnököt: nincs szakmai munkám, hát ezt csinálom, nem szeretek tétlenkedni. — Na, ha máskor is lesz szabad ideje, majd szóljon nekem — mondta az elnök. Tolnai pedig nemsokára szólt: ismét van időm. Molnár kapott az alkalmon és Tolnait a Surányi úti villába, lakására küldte. Munkaidőben természetesen. A vizsgálatba bevont szakértők megállapítása szerint Tolnai 1968-ban 58 napot töltött Molnár otthonában, szépítette a villát. — De akadt itt másnak is feladata. Szentkirályi József 1968 augusztusában gyakran látogatott Molnár lakásába építkezni. Szép kis pincebárt alakított ki, a megrendelő tervei szerint. Tizenhárom napot dolgozott itt, de fizetést nem kapott. Azaz Molnár megtalálta a kerülő utat. Fonyódon is dolgozik a ktsz egy részlege, annak alkalmazottja Szentkirályi József felesége. Molnár utasította a fo- nyódi üzem vezetőjét, „csapjanak Szentkirályiné béréhez 500 forintot”. így fizette meg a munkabért. Tolnai Jánosnak viszont nem kellett bárt fizetni, ő a szövetkezet alkalmazottja volt. Molnár értett ahhoz, hogy miként kell a szövetkezet dolgozóit a villában adódó munkákkal foglalkoztatni. A ktsz egyik villanyszerelője is az elnök utasítására szerelte a pincebár villanyvilágítását. Közel két hétig ez volt a feladata munkaidőben. De nemcsak szakmunkásokat, hanem segédmunkásokat is keresett, ök is a szövetkezettől kerültek ki két fiatalkorú tanuló személyében. Munka akadt bőven. Mert nemcsak a villában kellett szépíteni, hanem a donátusi szőlőben lévő ví- kendház körül is akadt jócskán tennivaló. A szakértők megállapították: Molnár „maszek” munkáján dolgozó szövetkezeti alkalmazottaknak több mint 20 ezer forint munkabért fizetett a szövetkezet arra az időre, amikor nem is az üzemben dolgoztak. Az anyagot lopta Ha már a munkabért nem kellett fizetni, a szükséges anyag se kerüljön sokba — vélekedett az elnök. Egy példát: az üzem bővítéséhez 3000 téglát rendelt a szövetkezet a téglagyárból. Ki is fizették az árát, de ebből csak 2000 került az üzembe, a hiányzó ezer darab pedig azonnal a donátusi szőlőbe került. Azt már mondani sem kell, hogy az ezer tégláért Molnár egy fillért sem fizetett. Molnár családjának volt egy Wartburg gyártmányú személygépkocsija. A szövetkezet számlájára több ezer forint értékű Wartburg alkatrészt vásároltak, holott a szövetkezet teherautójához csak néhány Wartburg alkatrészt lehet felhasználni. — Vajon hol van a többi? A vizsgálat során nemcsak Molnár Györgyöt, hanem a szövetkezet alkalmazottai közül még öt személyt is kihallgatott a rendőrség terheltként, egyrészt a bizonylati fegyelem hiánya, másrészt az ellenőrzés lazasága és egyéb okok miatt. Az együttesen okozott kár értéke 92 ezer forint. A rendőrség az ügyet vádemelési javaslattal a napokban az ügyészségnek megküldte. G. F. Vidéki lányok Pesten •• „Örök szerel Naponta kb. száz fiatal érkezik vidékről a fővárosba azzal a céllal, hogy itt alapítson magának új egzisztenciát. Mondjuk negyvennek sikerül: a többi vagy elkallódik a nagyváros forgatagában, vagy visszamegy, miután néhány napig járta a várost, próbálkozott, aztán mikor elfogyott a pénze, egy életre szóló, riasztó emlékkel felül a vonatra. Az indíték: Van, aki egy meg nem kapott fémszálas estélyi ruha miatt határozza el az új életet, vannak, akik" csak azért akarnak a fővárosban élni, hogy minden szombaton meghallgathassák kedvenc zenekarukat. Menyasszonyok és vőlegények a szombat esti össze- veszés után vasárnap Budapesten, „na majd én megmutatom, hogy lehet nélküle is” felkiáltással Nemrégiben egy neves táncdalénekesünk fényképet kapott egy lánytól. A fénykép hátára ezt írta a lány: „Halálosan forró örök szerelemmel: Tiéd!” Néhány nap múlva levél érkezett a táncdalénekesnek, amiből néhány sort idézek: „Kétségbeesetten közlöm önnel. hogy lányom megszökött tőlünk. Augusztusban, mikor ön itt énekelt, teljesen megváltozott, mintha kicserélték volna, semmit sem akart, csak az ön levelét várta állandóan. Képzelheti, milyen fájdalom egy súlyosan szívbeteg anyának, akiben már csak az injekciók tartják az életet. Kétségbeesetten kérem önt, összetett kézzel, ha Önhöz feljön, vagy debreceni új lakáscímet közöl, írja meg nekünk, hátha így rájövünk, hol tartózkodik.” Néhány napig kijártam az állomásra, fényképpel a kezemben, hátha találkozom a lánnyal. Nem sikerült. TaBővítik a badacsonyi Kisfaludy-házat Felújítják a badacsonyi Kisfaludy-házat. A híres műemléképület, amely a legszebb panorámát kínáló vendéglője a hegynek, a főszezonban már eddig is kicsinek bizonyult. A tervek szerint a közeljövőben megépülő badacsonyi személyszállító kötélpálya egyik állomását itt képezik ki, s emiatt a forgalom további növekedésére lehet számítani. A Hungária Étterem és Szálloda Vállalat 4 millió forintot költ a műemlék- épület bővítésére. Az épület eredeti formáját meghagyják és az új vendéglő helyiséget a hegy gyomrában képezik ki. Az eddig 50 személyt fogadó étterem fedett területe így háromszorosára bővül. — Korszerűsítik az étterem konyháját is. A kkor figyeltem fel rá, ■***■ amikor egy turistaautóbusz első üléséről félig hátrafordulva beszélt a mikrofonba. Mögötte szovjet turisták ültek, akik az ablakon kitekintve figyelték a várost. Lehet, hogy közülük némelyik ugyanarra gondolt, amire én. — Hogyan lett orosz létére idegenvezető Pécsett? Larissza — pontosabban (férje után) Nagy Larissza — ugyanis orosz. Mahacskala a szülővárosa, a Kaszpi tenger partján, a háborúból csak az éhezésre emlékszik, Moszkvában készült hidrogeológus- nak, de férjhezment egy kint tanuló magyar fiatalemberhez, akivel Pécsre jött és most a Mecseki Ércbányászati Vállalat technikusa. — Egészen véletlenül. Jött egy szovjet turistacsoport, nem volt orosz nyelvű idegenvezető és engem kértek meg. De ez már régen volt, azóta vizsgát is tettem. — Mit szólnak a honfitársak, amikor kiderül, ki az idegen vezetői ük? — Meglepődnek. De nem érnek rá sokáig csodálkozni ezen, annyi mindent láthatásé: itt a városban. LARISSZA, AZ IDEQENVEZETÖ — Mit mutat meg a városból szívesen? — A Széchenyi térről indulok általában. Annyi minden van itt, a dzsámi, a Hunyadi szobor. Aztán a székes- egyház, a Barbakán ... Mindennek van külön sztorija, minden házról lehet beszélni. Például a Káptalan utcában a múzeum. Hányszor előfordult, hogy megyünk felfelé az utcán, egyszercsak az egyik turista kérdezi: „Miért nem restaurálják ezt a szép házat”? És akkor meg kell magyarázni, hogy amit látnak, az nem a lehullot vakolat nyoma, hanem sok évszázados freskómaradvány. Ha szép az Idő, felmegyünk a Tettyére. Kimondhatatlanul szép része ez városunknak, én is nagyon imádom, kedves, aranyos hely, jó hatással van az emberre. — S mi az, amit nem szívesen mutat meg Pécsből? — Pillanatig értetlenül tekint rám, aztán együtt keressük össze a városnak azokat a helyeit, amelyeket valóban nem ildomos bemutatni a kulfoldieknek. Elég az. ha mi tudjuk, hogy vannak ilyenek. — Amit nem érdemes megmutatni, azt nem is jegyzem meg — mondja. — Optimista vagyok és remélem, hogy ezek előbb-utóbb eltűnnek. Legutóbb is amikor a Szigeti úton jártunk és látták a turisták azt a romhalmazt, ami ott elterül, jó érzéssel lehetett elmondani, hogy arra folytatódik tovább az új városrész. Az idegenvezetés mellett néha tolmácsfeladatot is lát el. — A filmszemlén a filmeket kellett oroszra fordítani. Kezében volt a dialógus, figyelni is kellett a beszédre és közben folyamatosan mondani oroszul, hogy a néző követhesse a cselekményt. — Borzasztó nehéz volt, nem is tudom, végigcsinálnám-e még egyszer. Nem tudok azért annyira magyarul... Magyarul könyvek nélkül, csak környezetére támaszkodva. Megvett ugyan minden fellelhető tankönyvet, de az első leckén túl nem jutott. Jelenleg esti egyetemre Jár és a nem könnyű tananyagot a magyar nyelvű könyvekből tanulja. És írni? Egyszer csak úgy játékból összemérte tudását barátnőjével. Körülbelül ugyananyi helyesírási hibát vétettek. — Tehát akkor mégis elég jól tud magyarul. — Talán. Nem is tudom.. — Van egy hobbym, a keresztrejtvény. Nagyon szeretem. mert sokat lehet tanulni, bővíti a szókincset, sok szó szinonimáját meg lehet ismerni — szórakozva. Végül visszatérünk a „témához” és az idegenvezető szubjektív benyomásai felől érdeklődöm, merre járt az országban, mit látott, mi tetszett? — Szerencsére olyan munkakörben dolgozom, hogy sokfelé megfordulhatok az országban. Szegeden, Miskolcon, Debrecenben jártam és természetesen Budapesten, tetszett is mind. hiszen mindenütt van sok szép látnivaló. Nekem mégis Pécs tetszik legjobban, innen nem is lehetne már elszakítani. Hársfai ísiváE lálkoztam viszont más lányokkal .. Éjfél. A nyugati pályaudvar előtti villamosmegállóban barna, farmernadrágos lány áll, kezében sporttáska. Jön a villamos, de nem száll fel. A második után is marad. Odamegyek hozzá. — Nem a hatosra vár? — Nem. — Más villamos pedig nem jár éjjel. — Nem? Akkor nem is várok tovább. — És elindul gyalog. A „LUXOR” presszóig feloldódik a bizalmatlanság. Meghívom egy kávéra. Látszik, hogy most van itt először. Félszegen ül le. — Ha nem rendőr, akkor mit kérdezősködik? — Érdekel. Mivel foglalkozott N.-ben. — Eladó voltam a tejboltban. Minden reggel négykor keltem, hogy beérjek háromnegyed hatra. Akkor kezdődött a bolondokháza. Én a kimért tejet adtam. A fél város nálam reggelizett. Kilencig kiadtam vagy háromszáz liter tejet fél literével, három decijével. A szüleim azt szerették volna, hogy orvos legyek, de kimaradtam a gimnáziumból, másodikban. Az öcsémet felvették az egyetemre, Miskolcra. Mindig vele példálóztak, hogy így- j meg úgy. Alig várták, hogy * férjhez menjek. Jártam egy j fiúval, több mint egy évig. ! Nem lett volna mire össze- I házasodni, meg aztán azt hiszem nem is akart elvenni, ' de úgy is nagyon jó volt. Az- j tán az apám kijelentette, hogy vagy elvesz feleségül j vagy ne jöjjön ide többet, j Másnap már nem is jött. Az anyám azt mondta, hogy megérdemlem, ha nem tudom megfogni a fiút. ö is úgy fogta meg az apámat, összecsomagoltam a holmim és feljöttem Pestre. Van hatszáz forintom, holnap majd keresek albérletet. — Hol fog ma éjszaka aludni? — Nem tudom. Fáradtan csillog a szeme. Két napja nem aludt. • Trojka bár. Népköztársaság útja. Füst. Rossz zene. Vegyes társaság. Valaki leteszi bezárt öklét az asztalomra. — Akármennyit dugsz — három. A negyedik partinál lány ül oda hozzánk. Nézi a játékot, ráüt egy részeg vasutas kezére aztán csípőjét ügyetlenül ringatva átmegy a helyiségen. Utána nézek. — Kell a csaj? A snóblis, látva tanácstalanságomat, már intézkedik is. Nem telik bele egy perc és ott ül mellettem a lány. Klasszikusan indít. — Na mi van? Fizess egy konyakot. Fizetek. — Hová megyünk? Nekem van kéglim, csak a két kilót előre oda kell adni az öregasszonynak. Fizess még konyakot ! A negyedik konyak után teljesen berúg. Kérés nélkül mesék — Az Elektromos Műveknél dolgoztam K.-n. Díjátalány-kalkulátor voltam, nevetséges, mi?! Négyig dolgoztam, aztán haza mentem főzni, meg ilyesmi. Szombatonként elmentem táncolni. Soha nem voltam valami kapós lány. Nem nagyon akadt meg rajtam a férfiak szeme. Az első fiúval, aki egy hétnél tovább járt velem lefeküdtem. Gépszerelő volt, vagy valami ilyesmi, mert mindig olajos volt a keze. Egyszer egy kolleganőm kapott Ausztráliából csomagot és én megvettem belőle egy felszabott ujjú kék lurex pulóvert, meg egy buklészok- nyát Mikor először felvettem, kicsit nekem is merésznek tűnt. Olyan szűk volt a pulóver, hogy nem fért alá melltartó, de azért bementem benne dolgozni. Majd kiesett a férfiak szeme. Először a kollégáim találtak meg — négy férfivel dolgoztam egy szobában — aztán a főnököm hívott be, hogy valami hibát talált egy számlán, aztán a nagy szigorúságból egyszer csak azt vettem észre, hogy a mellem után nyúlkál. Kirohantam a szobából. Épp ebédszünet volt, már nem is mentem vissza dolgozni. Beültem az eszpresszóba. Nem hazudok, mindenki engem nézett, klassz is volt, meg nem is. Megittam két vagy három konyakot, mert nagyon ki voltam borulva, aztán megismerkedtem három pesti sráccal. Klasszak voltak, meg jó dumájuk volt Valami kiállítást jöttek le megszervezni. Még egy jó csomót ittam és közben simán beleszerettem az egyikbe. Szőke volt és bőrlem- berdzsek volt rajta. Fel akartak vinni magukhoz a szállodába, de a portás megismert, meg látta, hogy részeg vagyok, nem engedett fel. Akkor kimentünk a „Szedres”- re. Megbeszéltük, hogy másnap este megvár a Keletiben és nála lakhatok, amíg szerzek lakást. Mikor hajnalban haza mentem, az apám véresre vert, mert már megtudta valakitől a szálloda dolgot. Kirúgott, összepakoltam és feljöttem Pestre. A pályaudvaron, egész éjjel a szőke srácot vártam. Aztán felszedtek Malacék .— Malac az a fiú. akivel snóbliztál — azóta senkivel nem feküdtem le és nem is fogok soha. Gyűlölöm a férfiakat. Az öregasszony kégli is csak szöveg. Ha már eleget ivott a pasas, elviszem egy átjáróházhoz és azt mondom, hogy két perc múlva jöjjön utánam a második emeletre, én meg a másik kapun meglépek. Ott várnak a srácok. Reggelig a „LUXOR”-ban vagyunk, aztán irány a pályaudvar. Akkor nyit a resti, amikor odaérünk, aztán fürdő. Ött lehet aludni egy órát, és minden kezdődik élőiről. Ha alhatok nálad, akkor lelépek a MalacéktóL Nem alhatott nálam. Néztem, ahogy kicsit csalódott arccal feláll az asztaltól és csípőjét ügyetlenül ringatva megy keresztül a helyiségen M. L
