Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
JtJ®. fsmrcA Ha jmmmtMf ntn»T# 5 FALU ÉS KULTÚRA Cfctőfee? dto porira Jelenték isseg lapunk hasábjain a falusi népművelés egyes problémáival foglalkozó cikkek. A fenti cím alatt megjelent vélemények, hozzászólások, írások alapján alig alakult ki vita, hiszen a kérdés alapvető, nagy gondjai és feladatai nagyjából világosan állnak a vele foglalkozók előtt Mégis érdekes volt így, együtt látni a különféle véleményeket, megismerni a területen dolgozók tapasztalatait és észrevételeit A gondok persze gondok maradnak továbbra is. A népművelésnek azok a területei, amelyek a széles tömegek bevonását hivatottak elvégezni a kultúra nagy vérkeringésébe, országosan is a legtöbb gondot jelentik. Hát még Baranyában, ahol a megyeszékhely és egyetlen ipari városa, Komló kivételével a lakosság hatalmas többsége középnagy, de méginkább apró településeken ÓL A megye 318 községe és több mint 1000 külterületi lakóhelye az egyik oldalon — s egy elavult, a célnak nem megfelelő kulturális intézményhálózat a másik oldalon. Hisz a 290 művelődési ház közül a két év előtti vizsgálatkor 168 egyáltalán nem volt besorolható, mert még a minimális igényeket sem volt képes kielégíteni, a fennmaradók közül is csak 23 olyan akadt, amely jelenlegi állapotában, felújítás és korszerűsítés nélkül megfelelőnek találtatott Baranyában éppúgy, mint az országban változások mennek végbe a népművelés egészében. A felszabadulás utáni nagy lendületet — amelynek célja az volt, hogy minél gyorsabban minél nagyobb tömegeket juttassunk el a kultúra megízleléséhez — egy sokkal lassúbb, ellentmondásokkal terhelt időszak váltotta feL Ez az időszak mostanra érlelte meg -a .változtatás igényét, a tapasztalatokból lészűrt korszerűsítés si törekvéseket a szakemberekben. A küszöbön álló országos népművelési konferencia egyik és talán ‘legfontosabb célja, hogy tisztázza napjainkban a népművelés — vagy közművelődés — hálózatának szerepét, funkcióját, fő irányát. A hevenyészve, a nagy cél érdekében sürgősen létrehozott intézményhálózat már abban a pillanatban sem volt megfelelő, csakhogy akkoriban összehasonlíthatatlanul jobb volt a semminél. A községek lakossága, amely az ismert nehézségekkel és buktatókkal, de mégiscsak rátért a kollektivizálás útjára, az akkori szellemnek megfelelően alakította ki kulturális életét is: a nagytermeket megtöltötte egy-egy előadás hallgatósága, a bálra gyülekező ifjúságnak a színjátszócsoport, a tánccsoport, az énekkarok adtak műsort — és így tovább. Közben azonban megváltoztak, lehiggadtak, anyagilag stabilizálódtak az életkörülmények falun is. A kulturális forradalom első éveiben a könyvhöz szoktatott emberek rendszeres olvasókká váltak, maguk is vásárolni kezdték a könyveket, lakásuk kulturált, barátságos lett, ahol mindennapos társ lett a rádió, majd a televízió. A rozoga falusi mozikba lassacskán nem szívesen mentek, a kezdetleges színjátszócsoport műsorát nem szívesen nézték meg, hisz a televíziouan színvonalas „színházat”, kényelmes „mozit” leltek, s a gyér állományú, barátságtalan könyvtárakat se keresték fel, inkább elolvasták otthon azt az egykét kötetet, amit maguk vásároltak. Másrészt már nem igen akadt, akiből színjátszót lehetett volna „faragni”, aki a délutánjait táncpróbákkal töltötte volna, aki beült volna a kultúrtermek porszagú székeire, hogy végighallgasson egy hosszú előadást. Ebből a sematikusan felrajzolt képből is látható, hogy a népművelés a falvakban is „válságba került”, egyenes arányban a falusi lakosság életszínvonalának emelkedésével. Akkor jöttek az új' formák — az élet, a mindennapom szükséglet termelte ki őket:, a. kfubkönyvtár, amely kicsi uf^varí,' de színvonalas, kulturált,, barátságos, s ahol valamilyen klubélet isldthla- kulhat; jöttek a szakkörök, amelyben a falun is egyre .fontosabb techni,kai-műszaki- szakmai ismereteket is el lehet sajátítani, vagy gyakorolni lehet; a mozikat felváltották a vándormozik, ott, ahol nem lehetett rendbehozni a helyiséget; a kongó kultúrtermekbe a művelődési autó vitt életet, érdekességet, színt. Mindez Baranyában is éppígy történt. A fejlődés útja okvetlenül a színes, új formák, az igényekhez teljesen alkalmazkodó népművelési módszerek. Amelyek a jelenlégi főfeladatokhoz is alkalmazkodnak: a szocialista demokráciát, annak mind gyorsabb megszilárdulását segítő világnézeti-politikai szemléletváltozáshoz, a termelési kultúrának a népművelés eszközeivel való fejlesztéséhez, valamint az eddigieknél differenciáltabb, mélyebbre ható, okosabb művészeti neveléshez. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása még mindig nem hozna Kánaánt, de hát még ezeket a feladatokat sem lehet egyik napról a másikra megoldani a jelenlegi feltételek mellett. Az egyik részről az intézményhálózat teljes elavultsága az akadály, valamint az anyagi eszközök szűk volta. A második pont persze visszahat az elsőre, s itt van a kutya elásva. Kevés a pénz. Az is igaz azonban, hogy az efeletti siránkozás a legkönnyebb út, s a siránkozás helyett értelmesebbek azok a viták, gondolkodások, tervek, amelyek most már országosan napirenden vannak. A kulturális célokra fordított vagy fordítható pénz ugyanis összességében nem is lenne olyan kevés. A baj ott van, hogy ezek a pénzek teljesen szétszórtan kerülnek felhasználásra, s nem is mindig kulturális célra, de ha látszólag arra is, hát sokszor nem a legfontosabbra. Az ipari üzemek, a termelőszövetkezetek, a föld- művesszövetkezetek stb. kulturális összegeinek minél célszerűbb felhasználása ma már olyan feladat, aminek rendezését nem lehet halasztani. Az összegek felhasználásának összehangolására vagy ellenőrzésére, tanácsadásra, vagy utasításra van szükség, de ezt egyetlen megye nem képes egymaga megoldani. A lehetőségek határain belül Baranyában. is történnek ólyaij. erőfszítések, hogy ahol lehet, befolyásolják a művelődésügyi szakemberek az említett pénzösszegek legcélszerűbb felhasználására a gazdasági vezetőket, az intézményeket. A másik akadály a személyi feltételekben keresendő. Baranya megyében 56 főhivatású népművelő dolgozik csak. Alig egyötöde a falvak számának. Ez elég kevés lenne akkor is, ha minden népművelő tehetsége, tudása maximumát feláldozva a legmagasabb színvonalú munkát végezné. A félállású népművelők között is hiába van nao Mert milyen változások történtek, amelyek a jelenlegi ellentmondásokat létrehozták? gyón se* áldozatkész ember, a zsebpénznek is megszégyenítő összegekért bizony alig- alig lehet eredményes munkát várni tőlük. Mindezek a gondolatok ilyen vagy olyan formában elhangzottak a cikksorozatban is. Termékenységüket, hatásukat ma még nem lehet lemérni, mint ahogy magának a népművelésnek sem mérhető könnyen az eredménye. Jó volt azonban „beszélgetni” a falu és a kultúra mai viszonyáról és helyzetéről, mert bebizonyosodott, hogy nincs ugyan zsákutcában a falusi népművelés, de olyan helyzetben van, amely már nagyon sürgeti a hatékonyabb, átfogóbb intézkedéseket. n. e. Baranyai Aurél Ágszedők Zúgó-zengő rengetegben, Görbe fák közt, mint a kígyó. Hóba-vert nyom csíkja fut. Hegyek hátán hátraível Völgyek kajla katlanába, Vadveszejtő vándorút. Lágy Időben, zord időben Tört gerinccel erre járnak Hideg viskók őrsei — Léc-nyakukból száll a pára, Ügy kutatnak száraz ágra Korhadó fák törzsein. Kérge-foszlott asru-fákat Földre reccsent redvCs ágat Szednek, nap, ha száll, ha kél — Kezük kéreg, kék a körmük, Fára, szénre nincs ezüstjük: Hej, pedig de tél a Tél! Mézem őket, mint a bűvölt, — Rajtam jó meleg kabát van — Hogy haladnak hangtalan, Nyűtt nyakukba, bús fejükbo És váltakba és kezükbe Hyen fakévék éle mar. Hazaérnek-« vájjon egyszer? Meleg lesz-e a eementpadló És főtt krumpli a tál ölén? Akiké sem a hatalom, sem ország: Fába faragott Van Gogh-orcák Valaha felragyognak-é? ÚJ KÖNYVEK A közelmúltban magyarul megjelentetett világirodalmi újdonságokat és klasszikusokat kínál az Európa Könyvkiadó. Kétszeres fölfedezés Günter Kunért elbeszélés kötete. Egyrészt, mert a szerzőt eddig neves költőként ismertük, másrészt mert meghökkentően új világot tár elénk. Ki az a Bruno Schulz, forgatja kíváncsian az érdekes borítójú könyvet az olvasó? Űjabb név az irodalmi névtengerben? Igen, legalábbis számunkra új név, melyet meg kell jegyezni! A lengyel rajztanár, Kafka lengyel fordítója, a háború alatt tragikusan elpusztult festő: író is. S nem akármilyen. Apám tűzoltó lesz címmel közreadott kötete — joggal hatott az irodalmi világra robbanás- szerű erővel. Ha bárkitől az angol Irodalom két legnagyobb halhatatlanját. tudakolnák, Shakespeare után habozás nélkül nevezné meg Miltont. Az örök klasszikusok egyike ő, akit soha és semmi nem törölhet ki az egyetemes emberi kultúrából. Az Elveszett Paradicsom új kiadása — a Helikon Klasszikusok sorozatban — kiállításában, fordításában — Jánosy István munkája — méltó a halhatatlanhoz. A kor eseményeit összegező, s azokból a jövőre szóló szintézist fölállító elme fénye sugárzik a nemesveretű sorokból. Filozófiai költemény, vallásos eposz, emberi önvallomás, s bravúros fordítói munka, KENDE SÁNDOR: A SZÉL, A TÉL Ez a hői Ekkora hó! Az idei hé! Meg a szél!... — ...Há megengedi... látom, maradt az asztalánál egy pucér szék... Az ember azt hinné, ilyen riszálkodó időben otthon marad mindenki a kályha mellett... Egyébként nem beszélek sokat, mindjárt békében hagyom. Csak egy forró tea, fél rummal, az most nagyon kell... Tudja, én Csepellel járok; azt hittem, ez a dög mindent kibír. Láttam, nehezen kínlódik szemből a Trabant próbál oldalra térni: helyet hagytam hát neki, hogy szépen elcsússzunk egymás mellett. Megbillent ő is, de azért simán elhúzott. Alaposan utána néztem, de a jobb hátsóm pordült közben egyet és oldalra zökkentem. Tegnapelőtt délután. Potom tíz kilométerre innen. Megpróbáltam túrni a szél ellen; uram, én nem ijedek meg egy kis lapátolástól, gondolhatja, megjártam a frontot Ukrajnában. Hanem hát mégis inkább visszamásztam a fülkémbe... Ma ástak ki. Közben néhányszor magam alá vizeltem, máshová nem lehetett... Most haza kéne jutni, de előbb még egy forró teát, ha megengedi, itt, az asztalánál. Bent, a fiúk nem akartok elengedni; röhögték, hogy félcipőben eaplatok és hogy a zoknimból meg a nájlongatyámból csavartam a vizet... De hát ünnep van, ugye, várnak engem is. Csak meg kellene előbb borotválkoznom valahol, így nem állíthatok be otthon ezen a szent napon... Persze, ha élőbb lemosdhatnék; mert ilyen pofát nem szívesen nyúznak meg a borbélynáL Épp hozzá kerültem volna a sorbán- ülés után: tudja, olyan nő, akiért meg lehet dögölni — no, nem éppen amiatt az aranyláncocska miatt, amit a bokáján visel —, hanem mindenesetre nem szabad túl sokáig a szemébe nézni... Hát én inkább eljöttem; talán . nem zavarnak ki hazulról ilyen ronda szakállal. És még egy sört is meginnék, ha megengedi, az asztalánál... * Tudniillik Marcaliba értem, karácsony előtt, író-olvasó találkozó okán. Majd két napig jóformán mozdulni se tudtam a könyvtárból, vonatról még csak nem is ábrándozhattam. összezártan, egymásra- utalva, ilyenkor egyébről is szó esik, mint ami a rendezvény tárgya szerint ildomos. A kemény. hideg vörösbor után ezt kérdezte hát valaki: — Azt még elhiszem, nekünk valóban hasznos volt, hogy találkozhattunk egy íróval (vidékiesen eltúlozta az udvariasság diktálta szokványokat); de hogy ön ebből valamit is profitált volna, erősen kétlem. Ember legyen a talpán, vagy inkább a vendéglátó asztalnál, aki nem gabalyodik ilyenkor a magyarázkodó közhelyek gubancai közé. Mosolyogni, persze, illik. A magyar „prérinek” könyvvel történő betelepítéséért vívott több évtizedes csatában harcostársammá edződött barátom később mentegetőzni kezdett a fentebb idézett, nem éppen jómájú megjegyzés miatt: — Észrevetted, hogy hibás a lába? — Fa; ha jól láttam. Vagy valami járógép. Ahogy fölcsúszott ültében a nadrágszára ... — <3 a járásbírónk. Fura pók. — Amiért azt mondta? — A. Sokszor kerülök mellé tárgyalásokon. Népi ülnök is vagyok, amúgy mellékesen. Nem szereti az embereket — Baj?... Vagy inkább: bizton »S haatmV — Múltkor alaposan összeakaszkodtunk. Tulajdonképpen közönséges ügy, szabvány eset Terhességmegszakítás. De nem hivatalosan. Tudod, errefelé mindenki ismer mindenkit Ügy, mint régen... Azért mégsem egészen szimpla. Mert a főkönyvelő (az apává ugyan nem lett férfi) túl sokat járt előzőleg kiszállásra a titkárnőjével autón, és az alkalmi szállásadók között emlékeztek egy bábára is. A szégyenlős lány ugyanis az istennek sem akart a bizottság elé menni. Hanem a szállásadó asz- szony nyilván hibázott valószínűleg rég nem gyakorolta eredeti mesterségét: így került az eset hozzánk, vagyis, bocsánat, a bíróságra. Jó. Egy eset a sok közül, mondhatnád. Csakhogy, amikor a vádlott szót kért és fölállt — mondom, ismerünk errefelé mindenkit mégis ekkor eszméltem rá, hogy hiszen hiányzik ennek a balkarja! — olyan kellemes modorú ember, valahogy nem is tudatosodott bennem eddig, hogy nyomorék. Az ügyvédje azonban leintette s ő emelkedett szólásra; — képzeld! nem túlzók és nem szeretem a hatásos puffogást —, de az egyik karja ennek is mozdulatlanul feszült a zakója zsebéhez... Szervusz, kellemes ünnepeket; ne hagyd már félig a poharad, ezért Somogybán megsértődnek ... Szóval, képzeld magad ezek után az én helyembe: amikor a bíróság ítélethozatalra visszavonult; a harcomat a féllábú bíróval, aki szak- tekintély a megyében. Föl akarta menteaú a főkönyvelőt! Mert, hogy nem gondolok-e arra, hogy ezt az embert sajnálni kell? — Mert tönkretett egy nőt? — Nem tette tönkre; bár nálunk, errefelé, ez majdnem annyit jelent... De nem azért Hanem mert hiányzik a derék hadfi egyik karja. Tehát nem kell okvetlenül elítélni. Inkább sajnálni. És a mentőkörülmények... És az ügyvédje is.. . Okoskodhattam akárhogy, hogy a törvény ugyebár mégis törvény; azonkívül, hogy az ő jövedelme az állami gazdaságnál és két téesznél meg miegymás: legfeljebb ehhez lehet mérni a sajnálatot Mert, ha például egy „buta paraszt” kerül ilyen sárba, akkor ugyan ki a tetü sajnálja, amiért két ép karja van arra, hogy véletlenül se hagyja pihenni egyik a másikat?! Szóval, egy órás asztalcsapkodás után végül hajlandó volt elmarasztalni potom kétezer forint erejéig; megsüthetjük... A „titkárnő” meg visszakéredzkedett a régi dolgába: fodrásznő volt azelőtt amíg föl nem fedezték. Biztos, hogy tisztességesen viselkedik azóta, miért ne?, hiszen azért még tán rendes lány lehet Csak egy vacak kis láncot tartott meg a bokáján, holmi arany csingilingik táncolnak róla — lehet, hogy emlékül őrzi ott; vagy pont fordítva: ő főzte meg ezzel az öreget is már akkor —, mindenesetre az új férfikollégák itt is elnézik neki, mert azért ma már nem olyan igazán falu ez a miénk... {folytaiét a, íl. Maiam.) FÜREDI FERENC RAJZA
