Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

W70. Január t Dnnftnttnt naoio Horizont TEJBEN A TUDÁS. Megállapították, hogy azok a gyermekek, akik reg­gel tejet isznak, egész nap jobban tanulnak. Er­re a következtetésre ju­tottak a groningeni (Hol­landia) gyermeklélektani intézet tudósai, akik 1200, különböző községi isko­lákból odakerülő gyer­meken végeztek tanulmá­nyokat Általános tapasz­talat volt, hogy azoknak a gyermekeknek, akik a délelőtti első szünetben tejet ittak, sokkal nagyobb volt a szellemi aktivitása, mint azoknak, akik nem ittak tejet. Megmutatko­zott ez az emlékezetnél, a számtan jobb megértésé­( nél, a szóbeli kifejezőkész­J ségnél és a gondolkodás rugalmasságánál egyaránt \ * ‘ ÓRIÁS ALGA AZ AN­1 TARKTISZON. Egy ten­gerbiológiát tanulmányozó argentin kutató csoport óriási, 15 méter hosszú al­gát fedezett fel az Antark- tiszon. Ez a növényfajta köztudomás szerint igen nagy tápértékű: 12 szá­zalék fehérjét, nagyon sok C-vitamint, s további ér­tékes alkatrészeket tartal­maz. Magánvállalatok már 1966-ban Patagonia part­ján megkezdték az alga­termékek exportját, a leg­újabb antarktiszi felfede­zés pedig a kiviteli lehe­tőségeket jelentősen meg­növelt ROVAROK STERELEEAUl­SA VEGYI ÜTŐN. Az ember már számtalan rovarirtó szer­nél Jött rá arra, hogy az el nem pusztult kártevők és ezek utódai idővel Immunis­sá váltak a méreggel szem­ben, A növényvédőszerek dó­zisát ugyanakkor azonban nem lehetett tetszés szerint fokozni az ember egészségét veszélyeztető káros hatások fellépése nélkül. A nyugat­berlini Szövetségi Biológiai Hivatal most más úton igyek­szik úrrá lenni a kártékony rovarokon Már több olyan szert sikerült kikísérletezni — az ún Chemosterilantie- kat — amik vegyi úton ste- rilizálóan hatnak. A rovarir­tásnak ez a módja még tü­zetes kipróbálásra szorul. Al­kalmazására csak akkor ke­rülhet majd sor, ha majd évekig tartó alapos analízi­sokkal bebizonyosodott, hogy a Chemosterilantienok bizo­nyos mennyiségben teljesen veszélytelének az ember szer­vezetére nézve. AZ ORKÁN ÉS A LUS­TA DIÁKOK. Milyen összefüggés lehet a fenti fogalmak között? Az ame­rikai kutatók szerint a leg­közvetlenebb. Ismeretes, hogy a viharok az orká­nok és a földrengések igen alacsony frekvenciá­jú infya-hanghullámokat keltenek', amelyek nyo­masztólag hatnak az em­berre. Megállapították, hogy ha valahol orkán dühöng, vagy vulkanikus kitörés van, a környéken hirtelen magasra szökik az autóbalesetek és a diá­kok körében a lógások száma. * FOGYASZTÁS SEBÉ­SZETI ÜTŐN. Azokban az esetekben, amelyekben minden orvosilag ajánlott soványitó kúra eredmény­telennek bizonyul, az Egyesült Államokban a se­bészet avatkozik be újab­ban. Műtét segítségével „átmenetileg megrövidí­tik” a páciens belének bi­zonyos részeit. Ilyen mó­don a szervezet kevesebb , élelmet tud asszimilálni és ez hozzásegít a lefagyás­hoz. Ha a célt elérték, az „ideiglenes bélrövidítést” ismét megszüntetik és az emésztés megint normá­lissá válik. a kakaó Óvja a tóga­KÁT. Svédországban öt éven át állatokkal végzett kísérle­tekkel megállapították, hogy a kakaó megakadályozza a fogszuvasodást Ezt a meglepő i hatást a kakaóban, teában és J más növényekben lévő kate- > kín nevű cserzőanyag váltja £ ki. A fogszuvasodás kifejlő- s dósét a vanília is gátolja. A j csokoládé hatása más, mert ( sok cukrot tartalmaz, { Önműködően tisztít a Biopon? Enzimek a háziasszony szolgálatában Nem üres reklám, hogy van már olyan mosószer, amely önműködően elemész­ti, leoldja a piszkot, s ezál­tal tökéletesen tisztítja a ko­szos, szennyes ruhaneműt, el­távolítja belőle a legmaka- csab zsír-, gyümölcs-, vér- és bőrfoltokat is. Meggyőződhet erről az, aki a magyar gyárt­mányú BIOPON mosóport használja. A mosóporban lé­vő különleges anyagok — az enzimek — valóban önműkö­dően tisztítják a textíliát. Enzimgyártó baktériumok Szerte a világon csak né­hány éve kezdték el a mo­sószergyárak az enzimeket bekeverni a hagyományos készítményekbe. Kezdetben csak óvatoséul, a zsíralkohol- szulfonát tartalmú vegysze­rekkel együtt hozták forga­lomba. Ma mindinkább az enzim-anyagok jellemzik az újabb készítményeket A mosószergyárosok rájöttek, hogy lényegében ugyanazok az enzimek, amelyek az emésztés során a bélcsator­nába jutott fehérje, zsír és szénhidrát tápanyagokat el­emésztik, elemésztik a ruhá­ra tapadt szennyeződéseket is. Így aztán mosóporok készí­tése céljára öt éve használ­nak bizonyos enzim-készít­ményeket Európában két- három üzem, Amerikában több, a Szovjetunióban a francia Rapidase céggel együtt most épül egy mam- mutüzem, amely enzimalapú mosóporokat fog gyártani. Hazánkban a Növényolajipa­ri Vállalat állít elő hasonló készítményt Lássuk csak, mit tudnak az enzimek, milyen anyagok s hogyan lehet őket előállíta­ni? A biokémia ma már jól is­meri az emésztési folyama­tokban résztvevő enzimeket sőt ezek némelyikét elő is tudja állítani Azonban egy kicsit körülményes dolog len­ne az állati emésztőcsatorná­ból mosópor gyártás céljára enzimeket kivonni. Rájöttek, hogy enzimtermelés céljára is kitűnően megfelelnek a bak­tériumok és bizonyos gom­bák. Természetesen nem akár- > melyik baktérium vagy gom­batörzs felel meg. Gondos biológiai vizsgálatokkal ki­választják azt, amelyik igen gyorsan szaporodik, viszony­lag igénytelen, olcsó táptala­jon is megél és nem kóroko­zó. Ezeket hatalmas kádak­ban, steril körülmények kö­zött elszaporítják. A mikro­organizmusok önmaguktól, mondhatni i minden emberi beavatkozás nélkül szaporod­nak. Léteznek olyan mikro­organizmusok, amelyek élet­tartama húsz perc és két óra között van. Az ilyen fajok tehát rövid idő alatt réngeteg enzimet tudnak termelni. A szaporodáshoz természe­tesen optimális hőmérséklet kell — ez a legtöbb esetben harmincöt fok. Azonban ezt a hőfokot hamar túllépik a baktériumok és ekkor elpusz­tulnak. Ezért a kádakat foly­ton kevergetik ezzel hűtik a rendszert és egyúttal a bak­tériumok anyagcseréjéhez szükséges oxigénhez is hoz­zájuttatják őket Miért a baktériumokat hasz­nálják föl enzimtermelésre? — Mert rájöttek, hogy a még legegyszerűbb baktériumsejt­ben is mintegy százezer en­zimmolekula van és ezek kö­zel kétezer kémiai reakciót katalizálnak. Ez azt jelenti, hogy átlagosan egy kémiai folyamat lebonyolításához öt- ven-száz enzimre van szük­ség. Ilyenformán egy enzim percenkint egymillió azonos reakcióban vehet részt, de az egyébként minden sejtben előforduló kataláz nevű en­zim egy perc alatt ötmillió hidrogénperoxid-molekulát képes vízre és oxigénre bon­tant Forró vfzben elpusztulnak Hogyan folyik le az enzim- reakció? — A biokémiai fo­lyamatok többsége vizes kö­zegben zajlik. A vízben ol­dott molekulák állandó moz­gásban vannak. Ez a mozgás a feltétele annak, hogy a molekulák egymásnak ütköz­zenek és ezáltal az anyagok egyesülése, vagy szétválása létrejöjjön. De kémiai reak­ció csak azoknál a moleku­láknál következik be, ame­lyek alkalmasak az egyesü­lésre, továbbá megfelelő volt az ütközés ereje. Tehát nem minden ütközés lesz eredmé­nyes, nem minden ütközés vezet kémiai reakcióhoz. A gépi mosáshál a keverő tárcsa keveri ugyan a víz­molekulákat. azok ennél fog­va megfelelő sebességgel hoz­zá is ütköznek a ruha felü­letén lévő szennyeződéshez, de ha nincs a vízben olyan anyag, amely a szennyeződés molekuláival ütközve azokat fel is bontja, feloldja, akkor nem jön létre kémiai reak­ció, a mosás eredménytelen lesz. Ahhoz, hogy minél több ütközés legyen eredményes, az kell, hogy valamilyen anyaggal sikeressé tegyék a mosóvízben az ütközéseket Ilyen sikerre viszik az ütkö­zéseket a katalizátorok — az enzimek. Az enzimek nem általában gyorsítják a reakciókat, ha­nem a sok lehetőség közül csak bizonyos fajta reakció­kat. Az enzim a felületén összesűríti a molekulákat, de ezek közül csak azokat köti meg, amelyek neki „megfe­lelnek”. Így vannak olyan enzimek, amelyek csak a fe­hérjeanyagokat, mások a zsír- neműeket, ismét mások a szénhidrátokat kötik meg. Az enzim fajspecifikussága igen kedvező tulajdonság, amelyet a mosópor gyártó cégek ered­ményesen kihasználtak. Emellett az enzimeknek megvan még az a tulajdon­ságuk is, hogy a molekulá­kat az oldáshoz megfelelő helyzetbe hozzák — kiegye­nesítik, kifeszítik a molekulá­kat. Ezáltal az összetartó erők meglazulnak s így könnyeb­ben elbonthatok lesznek. Az enzimnek ezt a tulajdonsá­gát egy hasonlattal is meg­érthetjük — könnyebb egy darab fát elvágni, ha az le van rögzítve, ha orientálva van, mintha szabadon mo­zog, ide-oda ugrál a fejsze alatt. Miután az enzimek kivétel nélkül fehérjék, jellemző tu­lajdonságuk, hogy magas hő­mérsékleten kicsapódnak, de- naturálódnak, ezáltal elvesz­tik hatásukat. Ezért mondja a BIOPON, használati utasí­tása, hogy hatvan fokos víz­ben kell feloldani, ennél ma­gasabb fokú hő az enzimha­tást lerontja, mert az enzim denaturálódik. Takács László Vezessünk ót áramot az emberi testen Három pécsi kutató éidekes feltevése Vezessünk át elektromos áramot az emberi test mell­kasán. Mérjük meg, hogy a tüdőn áthaladó áram milyen feszültségeséssel hagyja el a testet. Ha egészséges a tüdő, akkor X-értékű feszültség­esés fog bekövetkezni. Ha viszont tüdőtágulásról van szó, már Y-értékű lesz a fe­szültségesés. Tételezzük fel tehát, hogy minden egyes tüdőbetegséghez (tüdővizenyő, szilikózis, daganat), valami- I lyen feszültségcsökkenés tar- I tozik. Ha ez így volna, olyan diagnosztika} módszerhez jutnánk, amellyel... A legtöbb tudományos fel­fedezés valamilyen hipotézis felállításával veszi kezdetét. Nos, a fenti hipotézist a Me­cseki Szénbányák kutatási osztályának három munka­társa állította fel. Hogy mi lesz a feltevésükkel, még nem tudni: bizonyítaniuk kell a hipotézis helyességét. Az igazi kísérletek még csak most fognak elkezdődni. Any- nyi viszont már most is meg­állapítható, hogy nagyon ér­dekes ez a feltevés! A kutatók egy készüléket szerkesztettek amely most a Mecseki Tüdőszanatóriumban van. Hogy miért éppen ott, erre dr. Háber József, a szanatórium igazgató főorvo­sa ad választ: — A szanatórium ideális helynek mutatkozik a kísér­letek elvégzésére, hiszen kö­rülbelül ezerötszáz fekvő be­teg fordul meg évente az épületben, s további ezer jön be szakrendelésre. Szívesen vállalkoztunk arra, hogy el­végezzük a\ kísérleteket, hi­szen logikusan hangzik az a i gondolat, amiből a három kutató kiindult. A. készülék annyira új és egyedülálló, hogy egyelőre neve sincs még. Alig na­gyobb egy magnetofonnál. Oldalából színes, szigetelt drótok nyúlnak ki, melyek gumiból készült ún. szívó- harangban végződnek. Ezeket a szívóharangokat teszik a páciens hátára. A harangban elektródák vannak elrejtve. Miután a szívóharangokat el­helyezték, a berendezés ke­zelője a készülék zöldes- szürke fedőlapja fölött meg­nyom néhány gombot, majd pedig a műszer skálájáról le­olvassa, hogy mennyi a fe­szültségesés. No de lássuk most már azokat, akik a készüléket megalkották! Kezdjük dr. Masszi Dénessel, a Mecseki Szénbányák kutatási osztályá­nak geofizikus mérnökével. Geofizikai mérésekkel fog­lalkozik, ezekkel próbálják meghatározni a széntelepek fekvését, helyzetét, felfedezni a régesrég elhagyott bánya­üregeket, megelőzni a bá­nyászokra veszélyes gázkitö­réseket. I Dr. Masszi Dénes nevét nemcsak bányászkörökben is­merik. Az ő módszerével „térképezték fel” a pécsi Kossuth tér pincéit, üregeit az emlékezetes 1968 őszi pin­cebeszakadás után. Mint tud­juk, teljes sikerrel. Ahol a készülék pincét, üreget mu­tatott ki, ott valóban az rej­tőzött a mélyben. A pincefeltárásnál olyan berendezést is használtak, melynek működési elve — a lényeget tekintve — teljesen megegyezett avval, ami most a tüdőszanatóriumban van: áramot vezettek a földbe, megmérték a feszültségesést, s abból következtetéseket vontak le... Az a merész gondolat, hogy talán az or­vosi diagnosztikában is fel lehetne használni ezt a mód­szert, Kovácsy' Bélának, dr. Masszi Dénes kollégájának, a kutatási osztály laboratóriu­mi vezetőjének jutott eszébe. Nagyon érdekesnek látszott az ötlet, ám a kutatók nyom­ban szemben találták magu­kat a szokásos hogyan kérdésével. Először is: sokkal érzékenyebb műszert kellett szerkeszteni, hiszen 200—300 voltos feszültséggel dolgoztak a bányában, a Kossuth téren, ennek használata pedig az emberi testnél elképzelhetet­len. Legfeljebb 3 volt enged­hető me^j 20 milliamper áramerősséggel, hogy a beteg ne panaszkodjon a berende­zésre. Másodszor: le kellett szűkíteni a vizsgálandó terü­letet Űj készülékre volt tehát szükség, s ennek előállításá­ban, megszerkesztésében nyújtott igen értékes segít­séget Helmli Gyula, a ku­tatási osztály elektroműsze­része. így alakult ki a kuta­tók munkacsoportja. Rengeteg munka, fáradság van már mögöttük. Hogy mást ne mondjunk: mahol­nap nyolc éve annak, hogy a gondolat megfogamzott öt készüléket szerkesztettek idő­közben. Csak az ötödiket ta­lálták olyan jónak, hogy el lehetett vinni a tüdőszana­tóriumba. De mielőtt elvit­ték, magukon próbálták ki. Meg a kollégákon, ismerő­sökön, akik készségesen se­gítettek.-— Ha a tüdőszanatőriumi kísérletek sikeresek lesznek, akkor egy olyan berendezés­sel gazdagodunk, mely — dr. Háber József szavait idéz­ve — kitűnő segédeszköz lesz a vizsgáló orvos kezében. Tudni fogja, hogy kit kell el­küldeni röntgenezésre, és kit nem. Akkor lehetőség nyílna arra, hogy minden körzeti orvosi rendelőt ilyen beren­dezéssel szereljenek fel, hi­szen egy röntgenkészülék több mint negyedmillió fo­rintba kerül, ez pedig csak néhány ezerbe. Magyar László Megható a látvány, amikor a kutya- vagy macskaanya féltő gondossággal őrzi ki­csinyeit, amikor a madáranya előreemésztett élelemmel táp­lálja éhesszájú fiókáit. És még sok ilyen példa hozható fel annak bizonyítására, hogy az anyai ösztön már az állat­világban is megjelent. Ellen­kező jelenségek is ismertek azonban, amikor az állatszülő nem törődik az utóddal. Ál­talában azt látjuk, hogy az ivadékgondozás fejlettsége és az utódok száma között egy­értelmű a kapcsolat: minél kevesebb az utódok száma, annál fejlettebb a gondozás. Az utódok száma a fejletle­nebb állatoknál általában nagy — ismeretes, hogy a rovarok, férgek milliónyi pe­tét raknak le és minél fel­jebb haladunk a törzsfejlődés létráján, annál inkább csök­ken az utódok száma, míg a legmagasabb fejlettségű em­lősállatoknál már évi egynél is kevesebb újszülött lesz. A legtöbb halnál úgy tör­ténik a szaporodás, hogy a nőstény a vízre bocsájtja pe­téit és ezzel az ivadékgondo­zás a maga részéről el van JO ÉS ROSSZ ANYAK intézve. Ezek a halak azon­ban elképesztő mennyiségű, ikrát raknak. Égy hal­faj, a tüskés pikó viszont csak száz körüli ikrát rak, de az apa gondosan törődik az utódaival: csőalakú fész­ket készít és ha a nőstény belerakta petéit, nyomban megtermékenyíti. A kikelt halacskákat a hím önfelál­dozó módon védelmezi, sőt gondozza is őket, ha messze elúsznak a fészektől, szájába véve szállítja vissza őket. Az egyik harcsafaj hímje torok­zacskójában hordja a peté-i két, ezek egészen a kikelésig ittmaradnak. Olyan halfajt is ismerünk, ahol a hím a peté­ket a homlokához kötözi. A hímek ivadékgondozása néha nem „önkéntes”. Egyes vízipoloskák nőstényei pél­dául a petéket ráragasztják a hím hátára. A hím igyekszik terhétől szabadulni, s ha ez sikerül, fel is falja őket. Atyaiabban viselkedik a daj­kabéka hímje: az ikrafüzért hátsó lábai köré tekeri, s biztonságos rejtekhelyei ke­res. Ezt csak nem sokkal az ivadékok kikelése előtt hagy­ja el, amikoris a vízbe megy, hogy az ebihalak a számukra kedvezőbb környezetbe ke­rüljenek. A hímek is eltérően visel­kednek tehát kicsinyeikkel, a nőstények viselkedésének a sokoldalúsága azonban még meglepőbb. . A petéket hor­dozhatják a lábukon, hasu­kon vagy költőtáskájukban. Az amerikai pipabéka a há­tán lévő bőrmélyedésekben hordozza, ahol ki is kelnek, ebihal állapotukat is itt töl­tik, és „lakásukat” kifejlett békaként hagyják el. Itt azonban csak néhány tucat petét rak a nőstény, a többi béka ennél sokkal szaporább. Ezek viszont a vízbe lerakott petéket sorsukra hagyják. Az ivadékgondozás szép példáit láthatjuk a rovarok­nál is. A legtöbb rovar már régen elpusztul, amikor az utódok kikelnek a petéből, mégis a legrafináltabb mó­don gondoskodnak utódaik­ról. Petéiket mindig olyan növényre rakják, amelyik al­kalmas a kikelő lárváknak táplálékul, sőt azt is kivá­lasztják, hogy a növény me­lyik része, a bimbó, a levél vagy a gyümölcs a legmeg­felelőbb. A fürkészdarázs to­jócsöve segítségével élő álla­tokba rakja petéit. Van olyan fürkészdarázsfaj, amely ké­pes megállapítani, hogy egy egészséges fában hol van akár az egyetlen szú lárvája — nem látja, csak megérzi jelenlétét — és halálos biz­tonsággal eltalálja. A kőmű- vesméh üres csigaházba rak­ja petéit — így védekezik a .fürkészdarázs szúrása ellen. Először elegendő mennyiségű virágport és nektárt hurcol oda, majd peterakás után gyorsan keményedő péppel zárja el a csigaház nyílását. A valódi ivadékgondozás­ra —, amikor a szülők a ki­kelés vagy a szülés után fog­lalkoznak az ivadékkal —, a madarak és az emlősök kö­zött találunk példákat. A legtöbb madár több-kevesebb gonddal fészket épít és test­melegével költi ki tojásait. Az emlősöknél éri el az iva­dékgondozás a legfejlettebb fokot, amikoris az utódokról — fejlettségi foka szerint — egyre hatásosabban gondos­kodnak. A tojásrakó emlős még tojásokkal szaporodik az erszényesek — mint kenguru — már erszényük­ben hordozzák magzatukat. Az igazi emlősök — pél­dául a patások — már olyan fejlett utódat hoznak a vi­lágra, hogy azok hamarosan követni tudják anyjukat. Ha az emlős még tehetetlen új­szülöttet hoz világra, sokáig gondozza, minden veszélytől megvédi, alapos „nevelési módszerekkel” készíti őke! elő az életre. Jó példa erre a róka. amely szinte „tanítja” kölykét a zsákmánnyal valc bánásmódra, vagy a majom- anya, amely akár pofonoki veréssel „téríti észre” rákon cátlan kicsinyeit 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents