Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

V t?7C. Január 4. Bttnantmi napin Tizenhat centiméteres süllyedés után Folytatódik , a siklósi kenyérgyár építése A Központi Döntőbizottság a szakértői vélemények alapján elmarasztalta a tervezőket Az elmúlt hónapok huza­vonái és kellemetlenségei után a beruházók és az épí­tők legszívesebben épp úgy elfelejtenék, hogy valaha is építettek Siklóson egy ke­nyérgyárat. mint az Élel­mezésipari Tervező Vállalat illetékesei, a tények azon­ban makacsok: a külsőre nagyon is reprezentatív épü­letet immár hat hónap ófa hatalmas vas- és fatámok tartják. Ki a hibás? Az eredeti tervek szerint 1969. augusztus 31-én kellett volna üzembeállítani az or­szágos viszonylatban rendkí­vül korszerűnek ígérkező gyárat, a néhány héttel ko­rábban észlelt repedések azonban oly gyorsan növe­kedtek, hogy nemcsak a munkát kellett leállítani, de a már beszerelt gépeket, be­rendezéseket is azonnal ki kellett telepíteni. Az énítők a tervezőket, a tervezők az építőket okolták — így aztán a múlt év. szeptemberében a Központi Gazdasági Döntő­bizottság elé került az ügy. A botránnyal fenyegető siklósi vitáról annak idején szinte valamennyi magyar lap beszámolt, sőt nyomozás is kezdődött az ügyben. A kép azóta némileg pontosabb lett. egyértelműen tisztázó­dott például, hogy az első híradásokkal ellentétben nem a toronyszerű siló-épület dőlt meg, hanem az úgynevezett manipulációs szárny kezdett él süllyedni. A múlt év szep­tember 15-én egyetemi szak­értői bizóttság járt a hely­színen. mely műszeres méré­sekkel megállapította, hogy a manipulációs épület — leg­felső födémének magasságá­ban — 10—12 centiméterrel távolodott el a főépülettől. A földszint magasságában a hézag csak 1—2 centiméteres volt Az épület tehát hossz­tengelye irányában billent meg. A KGD a Budapesti Mű­szaki Egyetem szilárdságtani és tartószerkezeti tanszéké­nek szakértői véleménye alapján egyértelműen elma­rasztalta a tervezőkef. Mint a vizsgálatok alapján meg­állapították: az épület káro­sodásának két alapvető oka volt. Az egyik: a kedvezőt­lenül megválasztott szerke­zeti rendszer, s a másik: a szerkezeti elemek részletmeg­oldásainak rossz megterve­zése. Mit lehet tenni? Az építési „menetrend" fel­borulása minden beruházás esetében gondokkal jár, kü­lönösen éles azonban a kü­lönböző szervek és a lakos­ság reagálása a szolgáltatás jellegű építkezések elhúzódá­sánál. Siklós körzetében mindig is sok panasz volt a kenyérellátással kapcsolat­ban. ezért is került sor e nagyszabású beruházásra. Harkány, Nagyharsány és Siklós pékségeit a kenyér­gyár terveinek elkészítése óta nem fejlesztették, a helyzet tehát a szó legszorosabb ér­telmében napról napra rom­lik. A Sütőipari Vállalat a bizonytalan jövő miatt 1970- re megfelelő szakmai terve­ket sem tudott készíteni, ezért is volf olyan határo­zott a döntőbizottság állás- foglalása. mely szerint a ter­vezőnek és a kivitelezőnek a lehető legrövidebb időn belül meg kell teremtenie az átadás és a biztonságos üzemeltetés minden feltéte­liét * Az Élelmiszea-ipari Tervező október 15-re elkészítette az alapozás megerősítésére, il­letve a dúcolásra vonatkozó tervdokumentációt, október 31-re pedig azokat a terve­ket, melyek a felső szerke­zetek megerősítését írják elő. A KGD kötelezte a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatot, hogy a megerősí­tési munkálatokat — a ka­pott tervek alapján — feb­ruár 20-ig végeztesse el. A felső szerkezetek kijavítá­sára, illetve a tulajdonkéo- peni kivitelezési munkák folytatására csak ezután ke­rül sor. Egyszóval: a határ­időket illetően továbbra is minden bizonytalan... Ki mit fizet? A Siklósi Járási Pártbi­zottság a közelmúltban vég­rehajtó bizottsági ülésen vi­tatta meg az ügyet. A vb-ta- gok egyöntetű véleménye volt: súlyos mulasztások tör­téntek. A károkat 1,5 millió forintra becsülik, ez az ösz- szeg. persze, még változhat. A döntőbizottság határo­zata értelmében egyébként a javítási terveket díjtalanul köteles elkészíteni a tervező vállalat, s neki kell fizetnie a tervek alapján elvégzett * állagmegóvási, illetve ve- szélyélhárítási munkálatok költségeit is. A beruházót (Pécs-Baranyai Beruházási Vállalat) az értéknövelő költ­ségek terhelik. A szakértői illetve döntőbizottsági eljá­rásokat ugyancsak az Élel­mezésipari Tervező Válla­latnak kell finanszíroznia. Az ünnepek elmúltával vi­szonylag nagy erőkkel ' kez­denek majd munkához az építők, az időjárás azonban minden ütemezést felborít­hat. A megsüllyedt pillérala­pokat ki kell szélesíteni, a villamos és fűtési vezetéke­ket helyre kell állítani — s mindezt pillérek között, hi­hetetlenül szűk helyen dol­gozva. A végleges befejezési határidőről még senki sem hajlandó nyilatkozni, így aztán hiába talált a KGD a különböző fizetni valókhoz gazdát, végső soron ezt a tandíjat is a legártatlanab­bak: a fagyban-hóban ala­pot ásó munkások és persze a jó kenyérre váró nagykö­zönség fogja megfizetni. Békés Sándor Munkavédelmi szakmérnökképző tanfolyam Az élelmiszergazdasági mun­kavédelmi szakmérnökkép­zést több rendelet és utasítás írja elő, hogy az élelmiszer­gazdasági üzemekben a mun­kavédelmi feladatok ellátásá­ra, "és ellenőrzésére szakem­bereket kell kijelölni. A ren­delkezések végrehajtásának biztosítására a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem gé­pészmérnöki karán az év ele­jén újabb élelmiszergazdasá­gi, munkavédelmi szakmér­nökképző tanfolyam indult. A szakmérnököket két év alatt, levelező tagozaton ké­pezik ki. A tanfolyam a má­sodik évben mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatra tagozódik. A szakmérnök­képzésben egyetemi végzett­séggel rendelkezők vehetnek részt. Öntöde a moziban A sásdi ÁFÉSZ vállalkozásai A sásdi járás olyan fehér folt az ország ipari térképén, akárcsak Szabolcs megye. A férfi munkaerő még csak- csak talál munkát, vagy el­jár dolgozni. De a nők? Eb­ben a sok kis községből ál­ló járásban több ezerre te­hető a fölös női munkaerő. Üzemek kellenének, de leg­alábbis egy komoly üzem. Annak idején, amikor beha­rangozták, hogy egy sor üze­met kitelepítenek a főváros­ból, Sásd is közölte „igénye­it”. Üzemek kitelepítéséhez, fogadásához azonban pénz kell. A Sásdi Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetke­zet már eddig is tett egy s mást, hogy bekapcsolódjék az Méterről méterre a hófúvások ellen Hómarók az országutakon Az út hepehupás, mégis örülni kell, hogy az autó egyáltalán menni tud. Két­oldalt másfél-kétméteres hó­fal — cudar idő lehetett er­re. Nem is csodálom, hogy a Közúti Igazgatóság legerő­sebb hómaróját küldte ide Mágocs alá, a dombóvár— bonyhádi útra. Sárgára fes­tett hatalmas ZIL. Elég fel­kapaszkodni a kormányház­hoz. Mire sikerül, recsegve leáll a gép, elkapta a kilo­méterkövet. Nem lehet itt látni az út szélét, csak a fák adnak némi támpontot... Annyit, mint az emberek Mágocson. Senki sem tudja: járt-e erre a hómaró. Pedig olyan monstrum, hogy ne­héz nem észrevenni. De hát ki figyel rá, ha nem szük­séges? Karácsonykor Pest felé mentem — legalább 10 autó volt eltemetve. Másnap már csak egyet láttam, messze benn a földeken, átbukfen­cezve az árkon. Az út nagy részén betonon kopott a gu­mi, pedig két nappal előbb még azt mondta a rádió: csak az utazzék, akinek na­gyon sürgős, pár napi élel­met pedig vinni kell. Száz­kilométeres hóvihar többmé­teres hótorlaszokat épített... Akkor mindenki tudott ró­luk: a hószolgálatróL Pécsett a 21-98-as telefon­számot kell tárcsázni, meg­mondják merre mehet, merre nem az ember. S még azt is, Ax Öntödék legfontosabb feladata Az 50 millió forintos selejt csökkentése Az Öntödei Vállalathoz tar­tozó gyárak vezetői szomba­ton értekezletet tartottak a KGM-ben, ahol dr. Kocsis József kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes értékelte az 1969. évi eredményeket, s vá­zolta az idei feladatokat. A vállalathoz tartozó ön­tödékben a munka hatékony­sága tavaly javult, a terme­lés 9,8. a termelékenység pe­dig körülbelül 5 százalékkal nőtt A selejt csökkentésében azonban továbbra sem sike­rült számottevő eredményt elérni. A vállalat tavalyi se- lejtkára mintegy 50 millió forint volt. Ezért az egyik legfontosabb feladat, hogy szilárdabb fegyelemmel és műszaki fejlesztéssel lénye­gesen javítsák a minőséget. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az országnak 1970-ben jóval több vas- és acélönt­vényre lesz szüksége, mint amennyinek a gyártását a vállalat tervezi, s az öntvény­hiány akadályozza - a közúti járműgyártás fejlesztését Szükséges, hogy elképzelései­ket felülvizsgálják, több és jobb minőségű öntvényt gyártsanak.- Kiemelte, hogy a hengerperselyek gyártása nem kielégítő. 320 ezerre vol­na az idén szükség, de csak 110 000-nek a gyártását vál­lalták. Fontos, hogy e válla­lati tervet módosítsák. Hang­súlyozta, hogy az öntvények exportjára csak akkor kerül­het sor, ha a hazai igénye­ket kielégítették. Az új mechanizmus beve­zetése óta az Öntödei Válla­lat 370 millió forint értékű új beruházással gyarapodott, az idén további 30 millió fo­rintot költenek fejlesztésre. Szükséges, hogy az új be­rendezéseket az eddiginél jobban kihasználják. * Szóvá tette azt is, hogy az öntödékben túlzottan nagy a munkaerővándorlás; ennek egyik oka, hogy a béreket nem megfelelően szabják meg. Az újonnan felvett dol­gozók átlagbére magasabb, mint a kilépő, a régi dolgo­zóké. Hangsúlyozta, hogy anyagilag is érdekeltté kell tenni a törzsgárdát a válla­lat iránti hűségeim. A hómaró teszi szabaddá azokat az utakat, melyeket tolólapátos Járművel nem lehet megtisztítani. Szokolai fel». hogy a 2200 kilométeres ba- ‘ ‘ranyai utakon a hómarók, gréderek, egy- és kétlapátos hóekék, sószóró autók több mint félszázas serege takarít, a négy útmesterségnél 40, a pécsi központban pedig há­rom ember dolgozik a hó­ügyeletnél. A sásdi útmestérséget a dombóvári úton a sorompó mellett könnyen megtaláljuk. A salakdomb és sóhegy árul­kodik. — Mennyi sót szórnak szét évente? — Van, hogy 120 tonnát is — mondja Illés István tele­fonügyeletes. Rajta kívül Gyura János, Kopasz Gyula és Koczor Jó­zsef van „itthon” — ketten kint vannak az úton. — Arra valahol Mekényes, vagy Szászvár felé. Még nem jelentettek... Vastag, szamárfüles füzet. Látszik sokat használják. Ta­lálomra belapozok: a dom­bóvár—bonyhádi úton, a 27,4 kilométerben, egy gazdátlan nyergesvontató van a hóban. Menteni nem lehet, fúj a szél, hordja a havat... Bikáiból jelenti 1969. XII. 31-én 24 órakor a „9. rajonos”. — Vagyis az őrjárat. Mint ahogy a mezőgazdász — ag- ronómus, az őrjárat — ra­jonos ... — mondja Illés. Találtak már autót a hó­ban? Ügy gondolom, hogy amikor már benn volt a „darálóban ?” Ditrich Dezső, a kimaró vezetője éppen a „húsdaráló” lapátjai között kínlódik a csavarokkal. Olyan orsók, hogy egy embert könnyen bedarálnának. Talán le sem állna. A kilométerkővel vi­szont nem bírt. Elszakadt né­hány csavar. — Azt hittem róka. Hal­vány piros fényt láttam — valahol Kaposvár fele volt. Kiszállok. Nézem. Hát ’a Trabant hátsó lámpája vilá­gított a havon keresztül. — Centimétereken múlott, hogy a daráló nem ölte be, a hatalmas turbóventillátor pedig nem dobta 30—40 mé­terre az árkon túl, ahova most a havat szórja. Persze, lehet, hogy csak összetörte volna. De az biz­tos: 200 lóerős motorja min­denen keresztül gázol. Örán- 1 ként 25—30 liter olajat eszik. ! Az előző ennél is erősebb, 400 lóerős volt. Méteres hóban 8 perc alatt 50 métert teszünk meg. Dit­rich Dezső a hatalmas fő­kuplunggal birkózik. — Ez a legnehezebb, ezt ki-beengedni. Bár a kormányt sem könnyű fogni. Meg még sok minden más nem könnyű itt a gépen. Ka­rácsonykor otthagyni a csa­ládot, szilveszterre hazajutni. Üjévkor már ismét az úton. Aztán a hideg. Étel csak a zsebben. — Megfizetik? — Kettő, kettő és félezer. — Milyen magas hóban lehet előrejutni? — Bementem én már Olyanba is mint az autó. — Alagutat csináltam, akkor vissza. Leszakadt Kimartam, aztán újból... Egy Dutra kíséri. Herczóg János vezeti, a sásdi körzet­ből. Ribasz György a marón segít. Mert figyelni sem könnyű. Messziről már csak a sár­ga lámpa villogását látom. Tudom: sárga hóval fecsken­dezi be a mezőn lévő szűz­havat ... Centiméterről cen­timéterre fúrja magát előre. Reggel már nyugodtan me­het a kenyeres autó ... Lom hősi Jenő ország gazdasági vérkeringé­sébe Jövőre újabb kisüze­met szeretnének beindítani. Akik bábáskodnak megszüle­tése körül: Baktay Alfréd fő­könyvelő (az elnök pillanat­nyilag beteg) és Almamellé- ki Károly osztályvezető. — Hogy miről van szó? a DÉ- DÁSZ megüresedett üzem­épületeiről. Ennek tulajdon­ba vétele folyamatban van, várják a felértékelési eljá­rást, a tanácsi kiutalást; mi­után egy fontos akadály el­hárult. Az, hogy a DÉDÁSZ üzemépületét először a GÉL- KÁ-nak akarták adni. Az ÁFÉSZ úgy oldotta meg a kérdést, hogy helyette üzlet- és raktárhelyiséget biztosí­tott a GELKÁ-nak. Milyen üzemet akarnak lé­tesíteni? Félig-meddig nyitott a kérdés. A végleges döntés­hez az kell először is, hogy tulajdonukba kerüljön az el­árvult DÉDÁSZ telep. Az bi­zonyos, eléggé előrehaladott tárgyalások folynak egy fő­városi alumínium nyomó vál­lalattal, amelynek Budapesten nincs már terjeszkedési le­hetősége, munkaerőhiánnyal küszködik. Tehát kooperáció­ról, közös üzemeltetésről lenne szó. Az elképzelések szerint a fővárosi vállalat adná a gépeket és betanítaná a munkaerőt. Sz*z-szózhúsz főnek biztosíthatnának mun­kát, elsősorban nőknek. De akár még többnek is. Terület van, ha egy nagyobb csar­nokot felhúznának — I—1.2 millió forintba kerülne — akár 150 embert is foglalkoz­tathatnának. Nem csoda, alig várják, hogy a DÉDÁSZ üzemépülete — a műhelyek­kel, raktárakkal, garázsokkal — tulajdonukba kerüljék, megtörténjen a kiköltözés, ugyanis két lakásban még laknak. Végezetül mutassuk be a Sásdi ÁFÉSZ fiatal, vállalj kozásait. 1967 decembere óta, működik három műanyag üzemülí — Baranyajenőn, Bikaion és Pécsett. Az uzson- nás zacskótól a műanyag zsákig, a hajtató alagúttól a vízvezeték idomokig, a rek­lám-mappáig — széles a pro­fil. Egy hónapja hozták létre Vásárosdombón 100 ezer fo­rintos költséggel öntödéjüket. Ahol most a kemence, az olvasztó tégely kapott he­lyet, ott azelőtt filmeket ve­títettek, mozi volt. Színes­fém öntvényeket gyártanak, eddig a Sopiana Gépgyár élelmiszeripari gépeihez szál­lítottak alkatrészeket. Az öt ember havonta 120—130 ezer forint termelési értéket pro­dukál. Az ÁFÉSZ tevékenységi körének mindez természete­sen a kisebb részét jelenti, hiszen emellett kiterjedt bolt- és vendéglátó hálózatot üze­meltetnek. Ezeknek fenntar­tása, felújítása, újak építé­se, bizony, meghaladják ere­jüket. A sok kis bolt, kocs­ma ráfizetéses, a, fejlesztési alap nem valami nagy. En­nek ellenére vállalkozni kelL Ebben nincs is hiba. — Ha egy kiselejtezett nyomdagépet tudnánk sze­rezni. Csodát csinálnánk vele — cseng még fülembe Bak­tay Alfréd, a Sásdi ÁFÉSZ őszhajú főkönyvelőjének só­haja. Miklósvári Zoltán Hófúvás, hideg Az új év első vasárnapjára hamisítatlan téli időt ígér a meteorológia. A hegyeket sportolásra alkalmas hó fedi. A sízőknek nagyon kell vi­szont ügyelniök, nehogy a szélrohamok eltérítsék őket útjukból — ez ugyanis súlyos balesettel járhat, a hegyi ki­rándulóknak még egy figyel­meztetés: a szeles idő ráadá­sul hideggel is párosul. A meteorológiai előzetesből ki­derül. hogy a , sík vidékeken is várhatók hófúvások, külö­nösen az ország északi vidé­kein. A hófúvások zónájáb< ezúttal sem maradnak ki középdunántúli részek, a bs konyi, illetve a Fejér megy* területek. Jó, ha az oda ir dúló gépkocsis kiránduló] hólapátot is visznek magul kai, függetlenül attól, hog az indulás előtt milyen útv szonyokról adott tájékoztí tást a KPM ügyelete. A m< teorológusok szerint ugyan: egy-két óra alatt gyökerese megváltozhat a helyzet, fél egy méter magas torlaszo: képződhetnek. /

Next

/
Thumbnails
Contents