Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
Dimcmtttit nauiö 1970. január 27. Benépesült a sípálya Hol van Büdösfa? i „Vérfagyasztó” helységnevek múltja, eredete, kialakulásának körülményei után nyo- ) moztak — nem is eredmény> telenül — a közelmúltban a > nyelvtudomány szakemberei. ; Poros fóliánsokat, sárguló do- ^ kumentumokat, irattári anyagokat vallattak a nem mindennapi helységnevek születésének körülményeiről és a név-változás lassú, sokszor évszázadokon átívelő folyamatáról. Legmeghökkentőbb neve minden bizonnyal annak a bihari községnek van, amely a térképeken, helységnévtárakban Vércsorog néven található (az egykori élesdi járásban). A hátborzongató titulus származásának felderítéséhez nem kellett túlságosan régi krónikákat fellapozniok az etimológia művelőinek, a XIX. században ugyanis a falut Vircsalognak hívták. Alig> hanem a környékbeliek szó- ■ használatában formálódott, ) „csiszolódott” azután az ár- • talmatlan — és sokak szerint \ értelmetlen — elnevezés Vér- / csoroggá. J Egy másik „véres” helység- t név Vérvölgy — az egykori ? Szilágy megyében található. \ Származása, keletkezése arról ' tanúskodik, hogy itt is a \ köznyelv tréfálta meg az 't etimológusokat, akik eredeti- » leg valami véres esemény ; helyszínét sejtették a község- j ben, illetve környékén. A ' magyarázatot végülis az ' „üver” szó adta, amely ugyan ) ma már nem használatos, va- lamikor azonban a kiszáradt ) patakmedret jelölte. A szó- l banforgó községen ilyen pa- s takmeder húzódott át, s ezért > a századokkal korábbi névl adók joggal keresztelték el ) a helységet Uvervölgynek. ) Ebből származott — az ü el- S hagyásával — a Vervölgy, j majd a Vérvölgy elnevezés. \ Baranya egyik községének < lakói hosszú évtizedeken át > sérelmezték szülőfalujuk eny- ; hén szólva szokatlan nevét. 4 A községet ugyanis Büdösfá- ; nak hívták, jóllehet sem kö- <’ zelben, sem távolban nem táji látható rossz illatú növényzet, penetráns szagú fa. A < nyelvészek hamarosan meg> fejtették a különös név ere- / detét. A községet ugyanis a < XV. században Vidosfalvának £ hívták, valószínűleg azért, ij mert egy Vidos nevű birtokos 5 alapította, feltehetően a XIII. ) században. A Vidosfalva az- J után Videsfalvára, majd Bi- j, desfalvává, végül Büdösfává ) változott. A helybeliek apel- c látására azután az illetékes ■ hatóságok hozzájárultak a \ „magyarosításhoz”: Bödösfa < a keresztségben a Rózsafa ) nevet kapta. Szerb napok a Nádorban Tél a Ki®réten — Igazán meglepett minket. hogy ránk esett a választás. De szívesen jöttünk és megtiszteltetésnek tekintjük, hogy egy hátig mi főzhetünk a Nádor vendégei- ! nek.- Kovács Mária és Grujity Gyena mesterszakácsok neve áll a Nádor étterem „szerb napok”-ra invitáló külön étlapján, ami azt jelenti, hogy ezen a héten valóban az újvidéki Hotel Putnik konyhafőnökei készítik itt az étel- különlegességeket. Vasárnap délután érkeztek, hétfőn körülnéztek a városban, de miután csitult a konyhán a déli forgalom, átöltöztek és megkezdték a főzési előkészületeket. A „szerb napok” ételsora: szerb csirkeleves, bableves szerb módra, savanyú borjúleves. szerb rétes, hentes lecsó, bab szerb módon, pulykahús párolt káposztával, sertésoldalas sült burgonyával, leszkováci sertéshús roston, vegyes hús rostélyon, cse- vabscsicsa. almás pite és diós pite. Kovács Máriától megpróbáltunk néhány titkot megtudni. Például, hogyan készül a bableves szerb módra? — A füstölt hús és a kolbász a lényeges benne és szerbesen kell fűszerezni, sok borssal és fokhagymával. És a szerb rétes? — Ezt túróval készítjük, szerbesen fűszerezzük és cukor helyett sót használunk az ízesítéshez. Mi szrbka gyi- kar.icának nevezzük. Mondhatom, nagyon finom. A leszkováci sertéshúsról és a csevabscsicsáról még eny- nyit sem mondott. — A szavak semmit néni érnek. Ezek a mi nemzeti ételkülönlegességeink. Igazán, meg kell kóstolni őket. Méghozzá péntekig, mert most szóltak, hogy aznap főzünk itt utoljára. A közlekedés Jóvoltából pót-buszok is indulnak a Mecsekre a dömörkapui végállomásig. Az utasközönség vegyes: fiúk kiöltözve, lányok szintén, némelyik fekete nadrág-kosztümben, lakk-cipőben, kékre és világoszöldre (!) festett szemhéjakkal. Nyilván, ők nem a sípálya felé veszik az irányt, hanem le a turistaházhoz, a szokásos hétvégi táncos délutánra. De a többség sítalpakkal, botokkal, kisebb tarisznyákkal fel- szerelkedve vág neki az erdei ösvénynek. Aztán tisztes apák is kirándulnak, a piros, zöld, lila, sárga sapkás és orkánmackós gyerekeiket húzzák apró szánokon a Kisrétre, amely az esztendő minden szakában képes jó szórakozást nyújtani. A Mecsek északi oldalán a padok támláiig ér a hó. A sípályáról nagyszerűen belátni a hegy vonulatokat. Nyáron a lombozat takarja, most viszont csupaszon tárulnak elénk a völgyek, ösvények, I horpadások és dombok. De ezen az oldalon hűvös van, I csak azok nem fáznak, akik | készülődnek az ereszkedés- i hez. Két fiatalember szúrja j le a hóba a botokat, a léce- | két pedig egymásnak tá- j masztják. Előkerül egy derékszíj, ráfűznek egy kék, vastag vászon-kötény félét és felcsatolják, féloldalvást, mint a hentesek. — Rendszeresen feljárnak? — Amint egy csöppnyi hó van, már jövünk. De csak így hét végén, meg aztán volt néhány szabadságunk is. Valamikor nagy tömeg járt ide fel, de aztán elmaradoztak. Pedig jó a pálya. Két nyugdíjassal találkozom. Bányánál dolgoztak — nem tudnak elszakadni a Mecsektől. — Télen-nyáron kijárunk Kisrétre. Nézze meg milyen ragyogó, tiszta az idő! Itt még rá sem gyújtok a cigarettára, Nem kívánom. Azért benépesül a pálya, de hirtelen sötétedik, hófelhők vonulnak a hegy fölé szürkén, lilán. Fél óra múlva már a hétvégi síelők és kirándulók a Turistaház meleg helyiségeiben foglalják el az asztalokat és a forralt bor fűszeres illata telíti meg e szép, téli hétvégét. R. F. Idejüket teljesen elrabolja a gyűjtés... Jólétben magára hagyatottan A „hátrányos sorsú” gyerekek — hét és kilenc évesek — itt ülnek az igazgatói iroda kanapéján. Kese-szőkék, barnák, nagyszeműek, bájosan kócosok vagy jólfésültek és szépek. Az iskola emeleti ablakán túl távolabb a Mecsek havas kontúrja, a szürke szőlőkarókkal pálci- kázott parcellák, aztán a bánya fölött kibúvó szén fekete foltjai. Közelebb pedig kertek, drága terméskő- vagy vaskerítéssel körítve, és a családi házak. A házak közel sem egyszerű hajlékok. Inkább villaszerű építmények, pazarlóan vastag homlokzati falakkal, sok ablakkal, ezek sejtetik a sok tágas szobát, előszobát. Aztán garázsok, némelyik a ház alá építve, vagy külön az udvarban, a téglából épült, fehérre meszelt takaros sertés- és baromfiólak mentén. Sokhelyütt „csak” garázs van, kocsi — egyelőre — még nincs. Itt élnek a „hátrányos” gyerekek is. Ezen a környéken élnek, bár nem éppen az említett villák valamelyikében. Egyelőre... — Miért hátrányos sor- súak? — Nálunk ez a fogalom speciális tartalommal renLégből kapott történetek IQY HÓDÍTJUK MEQ A VILÄQOT Mottó: Ha már nem történik semmi, legalább találjatok ki valamit! (Egy elkeseredett szerkesztő utolsó előtti kívánsága.) A világ meghódítása, birtokbavétele során az emberiség olyan nagyszerű tetteket hajtott végre, amelyek még a késői utókor csodálatát is méltán érdemlik ki. Gondoljunk csak az első kerékre, a légcsavarra, a villamosságra, az atomreaktorokra... B. az ifjú mérnök is azzal a nemes elhatározással lépett be első munkahelyére, a liftgyárba, hogy minden tudását, energiáját az emberiség felemelésének szolgálatába állítja. Hetekig gondterhelten, töprengve mászkált a műhelyekben, a nagy lehetőséget szimatolva, aminek a megértése és megragadása egycsa- pásra megváltoztatná a liftgyártás eddigi elavult módszerét és lehetővé tenné hónapok alatt valamennyi lakóház liftesítését. Beleértve természetesen a tanyakor pontok magasföldszintes épületeit is. Amikor már többen panaszt tettek, hogy B. a műhelyekben való lődörgéseivel zavarja a munkát, a gyár vezetői elhatározták, hogy megbízzák egy közönséges lift tervezésével. B. nem nagyon örült ennek a fordulatnak. Ügy érezte, hogy ezzel véglegesen elszakították a nagy MŰ megalkotásának lehetőségétől, és letaszították a hétköznapi feladatok elvégzésének taposómalmába. De B. noha álmodozó hajlamú volt, fegyelmezetten dolgozott. Elkészítette a szokványos lift terveit, amelyeket egy új középületbe szántak. A terveket halk hüm- mögéssel mindenki jóváhagyta, rákerültek a pecsétek, az olvashatatlan aláírások, aztán megkezdte- a maga életét. A műhelyekben vasakká, drótkötelekké, kerekekké és lemezajtókká állt össze a sok- ezer tussal kihúzott vékony vonal. B. szívét pedig lassan- lassan átjárta az alkotás örömének melege. A helyére szerelt liftet nagy ünnepség keretében avatták fel. A középület tanácstermében ünnepi gyűlésen meleg szavakkal méltatta a közintézmény vezetője a lift tervezőjének, készítőinek és szerelőinek hősies munkáját. Diszkrét borítékokban különböző összegű pénzjutalmakat osztottak ki, majd a gyűlés elnöksége a szomszédos kisebb szobában szűkebb- körű fogadásod vett részt, ahová meghívták az egyik idősebb liftszerelőt is. nehogy olybá tűnjék a dolog, hogy munkások nem vehetnek részt a kedélyes konyakozáson. Miután mindezeken túljutottak, a kis csoport kivonult az új lifthez, hogy a nap fénypontjaként elindítsák a csodálatos szerkezetet, fel, fel egészen az ötödik emeletig. A földszinti liftajtó elé feszített nemzetiszínű szalagot a közintézmény vezetője vágta át az ollóval, amit az egyik osztályvezető kislánya nyújtott át a büféből kölcsönkért fényes tálcán. A liftgyár igazgatója megkérte a tervezőt, hogy saját- kezüleg indítsa meg a művét. B. büszkén nyitotta ki a lemezajtót és belépett a liftbe. A liftszekrény kellemes világos fabúrkolata és a süppedő, piros szőnyeg világ- színvonalú alkotást sejtetett. B. büszkén tessékelte be a többieket is. Amikor mindnyájan beszálltak, akkor villant agyába a rémes felismerés: a liftajtó befelé nyílik! Hebegve nagyarázni kezdett, mire néhányan kiszálltak, de az ajtót akkor sem lehetett becsukni. Végül egyedül maradt, de úgy sem boldogult az ajtóval. A jelenlévő fürge fotóriporter éppen akkor villantotta rá a vakuját, amikor a liftajtó és a lift világos faburkolata közé szorulva levegőért kapkodott A közintézmény vezetője teljesen elfeledkezve a pillanat ünnepélyességéről, káromkodni kezdett, a felsőbb helyekről kiküldött ünnepi vendégek komor arccal nézték az ajtóval való birkózást, s a sajtó kiküldött munkatársai pedig illetlenül mosolyogni kezdtek. Végül B.-t az idős szerelő húzta ki az ajtó és kellemes színű faburkolat közül. Addigra már mindenki elpárolgott, csak ketten maradtak. B. szomorúan nézegette leszakadt gombjait, és felmerült benne az öngyilkosság gondolata. Az öreg szerelő bezárta a befelé nyitó ajtót, és csendesen megjegyezte: sose búsuljon mérnök úr! Majd átrakjuk az ajtókat, hogv kifelé nyíljanak. Hiszen minden liftajtó kifelé nyílik Most megtanulta. Tanulni meg nem szégyen, hát nem igaz? B. lelkesen bólogatott. Igen, igen. Tanulni kell. Felrém- lett előtte egy tanulmányút lehetősége. Mert így igaz: tanulni kell. Csak így hódíthatja meg az ember a világot! El is határozta, gyorsan átnézi a szakirodalomban, hol gyártják a legjobb lifteket és kerül, amibe kerül, kimegy oda tanulmányútra... Kurtiea delkezik — mondja az igazgatónő. — Hátrányos helyzetük nem anyagi vonatkozású. Kérdezte csak meg a kicsiket, mit ebédeltek, mondjuk tegnap? A gyerekek sorban felelnek : rakottburgonyát, paprikáskrumplit, de sonka is volt benne sok, rizseshúst, kolbá- szos bablevest és palacsintát, spenótot és tükörtojást. Ezt ették, no nem éppen délben, mert a mama dolgozik, hanem este, amikor a délutáni tanítás után hazaértek. Az alsó tagozat délután tanul. Délelőtt otthon töltik el az órákat, ha van mellettük nagymama, akkor még istenes, de többnyire nincs. — Mit csináltál ma délelőtt? — Fát hordtam be. — Csúszkáltunk az utcán. — Szánkóztunk. — Fociztunk a másik utcabeliekkel ... Délután, négy és öt óra körül kirajzanak. Van, aki két- három kilométert is andalog hazafelé, közben besötétedik. De a szülők nem biztos, hogy a késő esti órák előtt hazavetődnek. Pedig a munkaidő nyolc óra, legkésőbb délután ötig ha eltart, de a mellékállás több elfoglaltságot követel. És a mellékállást nem lehet mellőzni. Gyűjtenek, de mire? Nyolc hátrányos sorsú gyerek otthonában kivétel nélkül van mosógép, porszívó, hatnál, tévé készülék nyolcnál, rádió nyolcnál, parkettkefélő háromnál, hűtő- szekrény ötnél. — Mire gyűjtőtök? — Hozzáépítünk a házhoz. — Két szobát a házhoz. — Autóra. — Nálunk is autóra. — Szőlőre. — Szőlőt telepit apa. — Szőlőre. Az iskolai napközi nem csak felügyeletet jelent a gyerekeknek, hanem étkezést is. És itt van még az iskolai tejakció. Két és fél deci tej 1 forint, hozzá a péksütemény 40 fillér — naponta. — Napközisek vagytok? Egyik sem? Nemet intenek. Egyikük sem. Tejet sem fogyasztotok az iskolában? Azt sem. — Nincs pénzetek? Vállukat vonogatják. A szülők tudják, hogy létezik napközi. Némelyik már az ősszel is beüzent, hogy majd a gyerektől küldi a pénzt. De nem küldik. Takarékoskodnak ... Bár, a tények meglehetősen ellentmondanak. — Pisti éppen tegnapelőtt kapott 30 forintot apjától. — Miért kaptad? — Csak úgy, adta apu. Nagyon szeret engem. — Mit vettél? — Csokit, aztán a gyerekekkel megettük. Én keveset ettem belőle, mert nem szeretem az édességet. Az apja meg sem kérdezte, mire fordította a pénzt. A másik kisfiú, T. Attila három-négy naponként kap egy tízest. Csak úgy. — Ki érti ezt? — Mi értjük — mondja az igazgatónő és a többi tanárnő. — Nos, ez az a bizonyos „speciális tartalom”. Ezek a gyerekek nem éheznek, nem rongyoskodnak. Nem ezért élnek hátrányos helyzetben a többiekkel szemben. Hanem — ha helyes ez a kifejezés — a lelki sivárság, az elhagya- tottság miatt. Jól kereső emberek élnek ezen a környéken. Amit megkeresnek, becsülettel keresik. És sok munkával. Sok plusz-munkával, oly sokkal, hogy idejüket teljesen elrabolja a gyűjtésre összpontosított gond ét igyekezet. Mindent meg kell szerezni, de gyorsabban, hamarabb, mint bárki más. A gyerekekre már nem jut idő. A kis hét esztendős Géza annyira rövidlátó volt, hogy az orrával súrolta a könyvet. Üzentek az anyjának, vigye orvoshoz. Nem vitte sem ő, sem az apja. Nincs idő rá. Mikor? Este kilenc után? Az iskola intézkedett végül is, és a gyerek szemüveget kapott. Az anyja berohant: — Mit avatkoznak bele?l Egy kislány beszédhibás. Gép helyett azt mondja: „kép”. Amikor a pedagógusok felhívták anyja figyelmét erre, csodálkozva csapta ösz- sze a kezét: — Jézusom! Érdekes, mi észre sem vettük... Mikor is vették volna észre? Amikor este hazaérnek, a gyerekek már alusznak. Á grundon pedig senki sem figyel fel ilyesmire. Szeretik gyerekeiket? Persze. A maguk módján. Az igazgatónő: — A kisfiú rendszeresen kimarad az iskolából. Néha két napig nem látjuk. Küldök érte, a gyerek otthon játszik, majd bevonul a szobába és magára zárja az ajtót. Az anyja pedig széttárja a kezét és azt mondja: „Hát ha egyszer iskolaundora van, mit csináljak? Látják, hogy mondom neki, menjen iskolába, de nem akar.. Borika több mint egy hetet volt távol. — Azt mondta anyu, mondjam, hogy elutaztunk... — És tényleg elutaztatok? Fejét rázza. Nem utaztak el. Csak elmentek a nagymamához, itt Pécsett, a másik kerületbe, a mamával. — Azért, mert a papa mérges volt. És a papa azért volt mérges, mert amíg ő távol volt, a mama otthon berúgott az ismerősökkel. Többször is berúgott. Hát így élnek. A mániákus gyűitögetés, amely már több mint kapzsiság. — ide vezet. A gyermekek elidegenedéséhez. Jólétben, de magáraha- gyottan élik külön kis sivár világukat Stab Fereas í i
