Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

8 írananmtt navia 1970. január 23. ősrégi kultúrák nyomában MINDENFÉLE — mindenfelől Az amerikai és eur-afro- j ázsiai óműveltségek meg- j egyező motívumainak száma szinte felsorolhatatlanul sok. Az amerikai és egyiptomi piramis-építészet főbb meg­egyezéseit Garcia Cuba hét pontban foglalta össze: a helykiválasztás, a négy ol­dalél elhelyezése a világtájak irányában, a csillagászati dél­kör metszése a piramis kö­zéppontján, a lépcsőzetes épí­tés, az általános szokás, hogy a piramist a Napistennek szenteljék, a „halottak utcá­ja“, az őrszellemek utcája vagyis a piramishoz vezető sír- és szobor-sorok, végül a belső kiképzés. A maya (yu- catáni) építészet minden szer­kezeti elemében az egyipto­mi párja: a templom; Ilon, a házbejárat, a trapézformájú ajtók és ablaknyílások vagy fali fülkék az egyiptomi ká­nont követik. A ferdesíkú külső fal és a függélyes bel­ső falazás, ami egyiptomi különlegességnek számít, a perui építkezésnek is jellem­ző motívuma. Az ún. álbol- íozat az amerikai emlékeken A japán gyermekek jobban olvasnak Régóta foglalkoztatja a pedagó­gusokat és a pszichológusokat, mtért olyan nehéz az olvasás el- j sajátitása átlagos intelligenciájú tanulók számára is. Kiderült, hogy míg a latin ábécé betűit tanulók között 7—11 százalék rósz- szül olvas, a japán gerymekek között csak 1, ami azért furcsa, mert azt lehetne hinni. könnyebb elsajátítani „26 betűt, mint 1850 írásjelet. De a 26 betű csak lát­szólag könnyíti a kisdiák hely­zetét: túlságosan elvont ugyanis, nincs mihez kösse. A betűk kö­zött egyesek csak tükörképei a másiknak b—d, p—q, és a ki­ejtés nem sokat segít; mert azt a betűcsoportban elfoglalt helye határozza meg. A kínaiból vett írásjelek viszont, amelyeket ma Japánban használnak, moderni­zálásuk ellenére is még megtar­tottak valamit a hieroglifák jel­legzetességéből: a madarat jelen­tő írásjelben felismerhető még egy csőr, meg egy szárny, a hegyet jelentő Írásjel hegyalakú. Nem lehet tehát a betűket össze- | cserélni, fordítva írni, nem kell i a kiejtésre ügyelni, ami sok-sok problémát okoz a latin ábécével j írni—olvasni tanuló gyerekeknek. 1 KÉT ÓVILÁQ éppúgy megtalálható, mint a sumeroknál, a régi görögök­nél és az etruszkoknál. A legrégibb maya sztéléken az istenalakok feje és lába ol­dalnézetben van ábrázolva, melle szemből, azaz jelleg­zetes egyiptomi tartásban. A megtes esült napistenek Egyforma a perui és az egyiptomi teokrácia. A perui inka a megtestesült Napis­ten, mint a fáraó; a koja, az in Ica felesége, éppúgy mint a fáraóé, saját édes vagy mostoha húga, de minden­esetre vérrokona; mindkét népnél az „isteni vérkevere- dás” törvényét tartják meg szigorúan. A kolumbiai csib- csák királyainak felszente­lése hasonlított a fáraók ko­ronázásához. Néhány indián törzs a körülmetélést ugyan­oly szertartások szerint vé­gezte, mint az egyiptomiak. Az egyiptomiak hite sze­rint az Égboltot négy kano- posz tartja, Hor fiai, a vi­lág négy sarlóin: az ember­fejű Emszet, a majomfejű Hapi, a karvaly fejű Duat- muft és a sakálfejű Kebeh- zennuf. A mayák úgy hitték, hogy bacabok: Can, Muluc, Ix és Cauac nevű szellemek tartják a négy sarkpontot, s mindegyik más színű: a ke­leti bacab vörös, az északi fehér, a déli sárga, a nyu­gati fekete. A holtak belső részeit urnákba helyezték, mindegyikre egy bacabot festettek a maga színében, s az urnákat a koporsó négy sarkára állították. Az egyip­tomi balzsamozók hasonló urnákba helyezték a halott zsigereií, de előbb különbö­ző színűre festették: a tüdőt Észak vörös színére, a má­jat Dél fehér színére, a gyomrot Kelet sárga színére, a beleket Nyugat fekete szí­nére. Amint látjuk, a két rí­tus közt csak a színek el­osztásában van különbség. — A négy világtáj istenei az azték pantheonban is szere­peltek, von Hagen tömör magyarázattal szolgál róluk: „Miután az azték Univerzu­mot inkább vallásos, mint földrajzi értelemben fogták fel, a négy világtájnak iste­nei voltak, s mindegyiknek jelképes színeket adtak: Ke­let vörös volt' (mint a vér), Dél kék és rossz, Nyugat fe­hér, jó előjelű. Észak fekete, búskomor és Mictla-tecuhtli, a Halál Ura őrködött felet­te.” A szín több volt színnél, szimbólum volt, s az azté­kok számára nagyon is va­lóságos; ha a vöröset vér gyanánt használták, egyenlő értékű lett a vérrel: vér volt. De a szimbólumok min­den régi népnél hasonló je­lentőséggel bírtak. A mayák­nál a négy Chac, mint eső­isten, a négy világtájon szin­tén jelképes színeket viselt; ünnepein körmenet vonult fel a teocallira: „Élén a fő­li>ap haladt, vörös ruhában, j mint Kelet vörös esőistene, j fej díszébe illesztve Chac ] hosszú orrú lárváját, ezt zöld | quetzal tollak borították, je- ] lezve a kihajtó kukorica és ] falevelek zöldjét, amit az eső sarjasztott újonnan. Mögöt­te sorban következtek Észak, Nyugat és Dél Chacjai, ha­sonló fejdísszel, de a maguk fehér, fekete, sárga színébe öltözötten.” Más népeknél is megvolt a világtájak jelen- tőséges színe, így a kínaiak­nál és a rómaiaknál, eme­zeknél a vörös és a fehér, utóbb beleolvadt a kékbe és a zöldbe. (De valószínűbb, hogy a négy szín mind a rómaiaknál, mind más né­peknél eredetileg a négy ős­elemet jelképezte.) A türk népeknél szintén csak két szín uralkodott, Kelet fehér és Nyugat fekete színe, — ezf jelezte a fehér-hun és fekete-hun elnevezés. Múmiák ar anykoporsóban Ami a balzsamozást illeti, egyforma módon végezték az egyiptomiaknál és az in­ka bir. 1 lomban; a múmiá­kat az egyiptomiak vászon­szalagokba pólyázták, aztán testalakú aranykoporsóba zárták; a peruiak zsákba húzták, aztán az inka mú­miáját aranyszoborba rejtet­ték, feleségeiét ezüstbe. A balzsamozás szokásos volt még Mexikóban, a Karibi és Kanári szigeteken, a törté­netelőtti Spanyolországban, a Niger kanyarulatának vidé­kén, Ugandában és Mada­gaszkáron. A barlangi fest­mények tanúsága szerint a kőkorok óta s úgyszólván világszerte szokásos a kéz- és lábujj-csonkítás gyász je­léül, a koponyalékelés meg­szállottság, gonosz szellemek ellen, vagyis az agyvelő-tu- morok gyógyítása, továbbá a koponya-lapítás, a tatuálás stb. A csonkítás dívott és dívik a polinézek, hoítentot ták, busmanok és az indiá­nok közt (Kolumbusz idejé­ig); a trepanációt alkalmaz­zák a peruiak, riff-kabilok, melanézek; a koponyalapítás a mayáknál és peruiaknál volt szokásban Kolumbuszig, a tatároknál a középkorig; a filippinók, Bismarck-szigeti- ek. kurdok, négerek közt el­terjedt ma is, a tatuálás és bőrfestés pedig a trópuso­kon mindenütt. Sok az olyan óamerikai művészeti tárgy, melyeknek szinte vonásról-vonásra azo­nos párjuk van Egyiptom­ban. Nevezetes Xochipilli is­tennő szobra a mexikói mú­zeumban : megtévesztésig egyiptomi stílusú. Sok mexi­kói mellszobor a jellegzetes egyiptomi hajviseletet hord­ja, mely kétoldalt szárnya­sán közrefogja a fejet és az arcot, s ugyanazt a nyakéket sugáralakban összefűzött ék­kövekből. A xihuatáni pira­mis (San Salvador) romjai közt kutyafejű szobrokat ta­láltak, ezek a sakálfejű Anu- biszra emlékeztetnek; Quet- zalcoatlt olykor inadárcsőr- rel ábrázolták, az ibiszfejű Thothoz hasonlóan, Peruban az egyik Holdistenséget ba­golyfejjel, mint a prehellén Athénét. Egy quitói gyűjte­mény szobrai bővelkednek egyiptomi motívumokban: hajviselet, . ruházat, papi melldíszek. A palenquéi dóm borműveken feltűnik a misz­tikus tau-jel, a füleskereszt, az egyiptomi halotti bárkák jelvénye; ezt rajzolták Mexi­kóban az áldozati tésztabá­bokra. Pedregalban (Mexikó) „egyiptomi” skarabeuszokat találtak egy igen fejlett mű­veltség emlékei közt (láva­réteg alatt). Ez a műveltség Amerikában is társtalan, de az egyiptomihoz hasonló a falfestmények színezése: a férfiak mindig téglavörösek, a nők világossárgák. Az et­ruszk falképeken a férfiak szintén vörösek, a nők fehé­rek; ezeken kívül itt is fel­tűnnek a Platónnál emlitett atlantiszi alapszínek: vörös- fehér-fekete. Maya—indus párhuzamok A maya művészetben nem­csak egyiptomi, hanem in­dus párhuzamokat is talá­lunk. A Codex Troanus az elefántfejű istent, Tlalokot ábrázolja, — ez Ganésára, az indus bölcsesség-istenre emlékeztet, — kezében su- gárköteget tart, lábai előtt kí­gyó hever, — ami megint a Rig Véda elbeszélését jut­tatja eszünkbe, a viharisten, Indra küzdelmét Vrtra kí­gyóval. A kódex ennek a harcnak másik mozzanatát is lefesti: az isten vízáradatot zúdít a kígyó fejére. Az in­dokínai műemlékek egyik dí­szítő motívuma az elefánt- fül, megtaláljuk a hondura- si domborműveken is. Egyes copáni szobrocskák hajvise­lete megegyezik az annami császárokéval, s megtalálha­tó a Borobuddur figuráin (Jáva). A mayák nagy szté­léit szintúgy hieroglifek és szimbolikus jelek borítják, mint az egyiptomi obeliszke- ket. Az óperui szőttesek sok meglepő egyezést mutatnak az óvilági ornamentikával: nemcsak hogy olyan növe­lteket látunk rajtuk, melyek Amerikában nem honosak, hanem egyiptomi-kopt óke­resztény motívumok és szö­vésminták is feltűnnek: ga­lamb kereszttel, groteszk ál­latok, madárláncok, állatem­berek, oránsok, azaz kitárt karral imádkozó alakok. Ko­rántsem állítom, hogy az ef­féle apró-detail mind vala- minő érintkezés vagy köl­csönhatás szülötte, de leltá­rozunk; látnunk kell az anya­got. Egyelőre ennyit. Várkonyi Nándor Brazília legnagyobb váro­sa Sao Paulo, amely az azo- , nos nevű, 17 millió lakosú : brazil tagállam fővárosa. A j város lakosságát 1968-ban i I 5,8 millióra becsülték. Tíz ; éven belül a lakosok szá- 1 I ma eléri a 9 milliót, a kül- i ! városokkal együtt a 14 mil- j liót. Sao Paulo városát Jo- | sé de Anchieta jezsuita pap I alapította 1554-ben. Repülő- , tere, Cogonhae az amerikai ! kontinens legforgalmasabb légikikötőinek egyike, a vá- j roshoz tartozó Santos pedig Latin-Amerika legnagyobb i kikötője. * A vietnami háború és az amerikai házasságok. A há- í zasság, a család és a válás problémáit tanulmányozó ! michigani társulat adatai j szerint a vietnami háború jobban rombolja a családi | kötelékeket, mint bármely ! más katonai konfliktus, amelyben eddig amerikai katonák részt vettek. A tár­sulat véleménye szerint en­nek az az oka, hogy a viet­nami háború rendkívül nép­szerűtlen a lakosság köré­ben. A korábbi háborúk ide- | jén a feleségek, többnyire a „hazaszeretettől” ihletve maradtak hűségesek férjük­höz... * A líbiai Kufra-oázis kör­zetében hatalmas föld alatti édesvízű tóra bukkantak. A tó vize ivásra alkalmas. Az új vízforrás már most 150 000 hektoliter vizet szol­gáltat naponta és a készlet még sok évtizedig elegendő. Most azt tervezik, hogy a Kufra-oázisban hatalmas mezőgazdasági központot hoznak létre. A geológusok véleménye szerint a Szaha­rában még sok hasonló föld alatti tó lehet. * I A legostobább arc az ame­rikai Egyesült Államokban. Egy New Orleans-i folyóirat eredeti versenyt rendezett: ötezer dolláros dijat tűzött ki arra a fényképre, amely az Egyesüli AUamok legoulább arcát ábrázolja. Számos fény­képét kaptak, amelyek közül egy bizonyos Joe Wilkins (Texasból) nyerte el a nagy­dijat. Egy hettel rá, hogy a pénzt megkapta Wilkins ügyvédje útján húszezer dol­lár kártérítést követelt, nyil­vános csúffátevés címén. Be­bizonyította ugyanis, hogy fényképét felesege — az ö tudta nélkül — küldte be a pályázatra. Mindenesetre ez bizonyítékul szolgál arra, hogy Wilkins nem is olyan osiooa, amilyennek látszik. * Részeges medvék. Az ame­rikai Massachusetts állam nyugati részén, a szokásos medvevadászat előbb ért vé­get, mint az elmúlt évek­ben. Az állami Vadászati és Halászati Hivatal igazgató­jának, Shephardnak indo­kolása felettébb szokatlan volt. Ezt mondta: „Megfi­gyelték, hogy néhány med­ve nyilvánvalóan részeg. Igazán nem volna méltá­nyos, ha ezeket az állatokat most lelőnénk.” A medvék e különös viselkedésének az lehet az oka, hogy ebben az évben különösem sok vad­almát ettek, ami azután gyomrukban megerjedt, s ez váltotta ki a részegség tü­neteit. A Vörös-tenger közelében van egy különös tó, amely — úgy látszik — fittyet- hány a fizika törvényeinek. A víz felszínének hőmérsék­lete plusz 16 fok, másfél méter mélységben viszont már plusz 41 C fok. A leg­érdekesebb a dologban az, hogy ebben a körzetben nincs semmiféle olyan su­gárzási forrás, amelynek energiája a vizet melegít­hetné. A tudósok most pró­bálják megfejteni ezt a kü­lönös titkot. * V) rekordot állítottak fel ivásban. Röviddel az elmúlt év befejezese előtt a 21 éves Werner Geiser mészárossegéd Bad Stebenben új világrekor­dot állított fel. Nagy közön- ség előtt és hivatalos tanúk jelenlétében az ifjú ember 5,5 másodperc alatt ivott ki egy egyliteres korsó sört. Ezzel az eredményével a mészáros tekintélyesen megjavította a világrekordot: júliusban ugyanis az olasz Pierro Sa- nussi egy liter sört 14,9 má­sodperc alatt ivott ki és ez- zel felállította a legjobb idői. A német Werner Geiser hát­ránnyal indult a versenyben. Ugyanis krónikus mandula­gyulladásban szenved. „Kive­tetem manduláimat és akkor yr.inden bizonnyal sikerül $ másodpercre szó Htom le re­kordomat” — mondta büsz­kén a győztes. Bigámista volt-e ü Mussolini ? Charles Foley londoni új- { ságíró közölte, hogy bizony!- > tékái vannak arra, hogy 7 Mussolininak két felesége is volt. Az angol újságíró felfedezte, hogy a „Duce” 1915 novemberében elvett egy Ida Dalser nevű osztrák nőt, akinek kozmetikai szalonja volt Milánóban. A házasság- kötést bevezették az anya­könyvbe. Alig egy hónappal 5 később azonban Mussolini s ismét megnősült. Ezúttal J; Kachele Guidit vette el, aki \ ma 77 éves és férje után öz- > vegyi kegydíjat húz. Musso- > lininek hosszú időn kérész- v tül sikerült titokban tarta- > nia a Dalserrel kötött há- \ zasságot. Még Benitonak, el- < ső házasságából szüle .ett S fiának sem volt szabad nála ) mutatkoznia. Végül felesé- ? gét a bolondokházába zárat- ) ta, fiát pedig a Távol-Kelet- ( re küldte matróznak. Hiva- ( talos bejegyzések szerint > Ida Dalser-Mussolini 1935. < december 13-án halt meg ( agyvérzésben Velencében, fia > ©enito pedig 1942-ben a mon- ) tellol ideggyógyintézetben, s Duliio Susmel olasz törté- S nész, akinek „Mussolini és a ( nők” című könyve hamaró- , san megjelenik, azt állítja, 7 hogy Mussolininak két tör- j vénytelen gyermeke is volt s Ida Dalsertől és további \ gyermekei egy francia nőtől, ( de nincs rá bizonyíték, hogy <. a két nő közül bármelyiket ^ is törvényesen elvette volna <; feleségül. í — Több száz millió dollát? gyógyszerekért. Az ameri­kaiak közül 5—7 millió szív legalább egyszer egy évben marihuánát, egymillió em­ber fogyaszt másfél^ kábító­szert, 500 ezren állítólag ál­landóan szednek barbituri- kumot és más c'U^pító- szereket. A stimuláló ém csillapítószerekért évente 541 millió dollárt adnak ki. Ezeket az adatokat az egész­ségügyi 's a nevelési és jó­léti minisztérium közli. MÉC/ISCSAK JOSEPHINE (Napóleonnak az elmúl' ér­ben volt a kétszázadik szüle­tésnapja. Ez alkalomból ismét sok Írás jelent meg a fran­ciák egykori császáráról a vi­lágsajtóban. Ismét felelevení­tették többek között a nagy témát: „Napóleon és a nők”.) Napóleon édesanyja, Lae- titia Bonaparte asszony nem jó szemmel nézte második és legkedvesebb fia szédüle­tes pályafutását. — „Félek, hogy ennek nem lesz jó vé­ge’’ — mondta, amikor a fia gyors üfemben lett hadvezér, konzul és végül Franciaor­szág császára. Napóleon kopott kis had­nagyocska volt, amikor Pá­rizsban megismerkedett egy csinos utcalánnyal. A talál­kozás után büszkén írta Na­póleon naplójába: „Ennek a lánynak ugyan gyalázatos foglalkozása van, mégis he­ves érzelmeket ébresztett bennem, mert általa lettem Jécövá."­Húszéves korában megis­merkedett Désirée Claryvel, egy Marseille-i kereskedő lá­nyával, akinek nővére Julia, Joseph Bonaparténak, Na­póleon bátyjának a felesége volt. Désirée és Napóleon jegyben jártak egy ideig, a vőlegény hevesen udvarolt, írta a szerelmesleveleket, hogy ég a vágytól, hogy mi­nél előbb saját otthonuk le­gyen, azonban Désirée nem sietett a válasszal, és így le­maradt arról, hogy egyszer Franciaország császárnéja legyen. Napóleon ugyanis egy pá­rizsi szépasszony szalonjában megismerkedett Josephine- nel, Beauhamais gróf fiatal özvegyével, mire rögtön el­felejtette Désiréet. Napóleon akkor 27 éves volt, Josephi­ne 34 és két gyermek any­ja. Nem volt éppen szépnek mondható, de rendkívül bár jos, megnyerő külsejű és szellemes kreol nő Marti­nique szigetéről. Akkoriban Barrasnak, a direktórium tagjának volt a barátnője, Barras azonban már unta őt és őrült költekezését. Ezért szívesen látta a fiatal Bo­naparte nagy szenvedélyének fellángolását. Csendben meg­tartják az esküvőt és Napó­leon a seregével Nizzába megy, hogy közben, mint az olaszországi hadsereg vezére, győztesen térjen vissza Pá­rizsba. A harctérről naponta írja szerelemtől izzó leveleit Josephine-nek, akire azon­ban nem tesznek mélyebb benyomást férje sorozatos győzelmei, legfeljebb a hiú­ságát legyezik. Mikor Napó­leon hazatérése után meg­tudja, hogy felesége csalja őt, kitárja a lakásból. Jo­sephine és két gyermeke es­tétől hajnali* sokog 4b kö­nyörög a bezárt ajtó mögött, míg Napóleon nagylelkűen megbocsát neki. Az is na­gyon bántja Napóleont, hogy j Josephine-nek nem lehet ! több gyermeke, már pedig I neki utód kell. Amikor csá- i szárrá koronáztatja magát, i már komolyan foglalkozik a válás gondolatával. Josephi­ne azonban még mindig olyan nagy hatással van rá, hogy őt is császárnévá teszi, ő maga helyezi felesége fe­jére a koronát 1809, Varsó. A királyi vár dísztermében bál van. Az egész lengyel előkelőség ün­nepli Napóleont. A császár érdeklődéssel nézi a mazur- kát táncoló tömeget, amely­ben feltűnik neki egy lány. Fiatal, szőke, kékszemű, sze­líd és egyáltalán nem kacér. Napóleon táncra kéri és jól mulat a lány tört francia beszédén. Megtudja, hogy előkelő, de elszegényedett nemesi családból származik, és egy öreg gróf felesége. Neve Maria Walewska. Az első nő, aki nem akar a csá­szártól semmit, csak önzet­lenül és forrón szereti. Ed­dig minden nőismerőse akart tőle valamit, pénzt, rangot, protekciót. Máriának fia is született Napóleontól, aki a fiút birodalmi gróffá tette, és nagy vagyont biztosított neki. Ez a fia anyjával együtt meg is látogatta a száműzött császárt Szent Ilo­na szigetén, amit a hites fe­leség, Mária Lujza bizony nem tett meg. Mivel Mária Walewska fia nem lehetett Napóleon utódja a trónon, a császár végleg elhatározta, a legfőbb ideje, hogy elváljon Josephi- netől. Valamelyik európai uralkodóházból választ ma­gának feleséget, akinek leen­dő fia követheti őt a fraVda trónon. Választottja I. Habs­burg Ferenc Mária Lujza nevű 18 éves leánya volt. Mária Lujza ugyan nem volt sem szép, sem valami okos, de fiatal és egészséges. Be is töltötte hivatását, mert egy éven belül fia született, a későbbi reichstadti herceg, akinek büszke apja már szü­letésekor a római császár rangját adományozta. Napó­leon bukásakor Mária Lujza gyerekével együtt hazament Bécsbe és másodszor is férj- hezment. miután sikerült a pápánál kieszközölnie a vá­lást Josephine közben meghalt s Napóleon egyedül élte le utolsó éveit Szent Ilona szi­getén. Sok futó kalandja volt színésznőkkel, Josephi­ne udvarhölgyeivel, hadjára­tai során más országbeli nők­kel, azonban élete igazi nagy szerelme csak Josephine ma­radt 1 t

Next

/
Thumbnails
Contents