Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-24 / 20. szám

1970. Január 24. Újdonságok a boltokban SZÁZFÉLE KONZERV Több mint százféle étel- konzerv kapható Magyaror­szágon. Az Élelmiszerkeres­kedelmi Vállalat 124-es szá­mú, pécsi Kossuth Lajos ut­cai csemegeboltja különösen sok konzervet értékesít. Dr. Varga Valér üzletvezető maga is kedvelője a konzer- veknek, minden újdonságot megkóstol és ajánlja is a ve­vőknek. — Vallom, hogy a konzer- veké a jövő. Bár a választék nem mindig teljes, egy kis leleményességgel sokfélekép­pen elkészíthetik a háziasz- szonyok. Különösen prakti­kusak a készételek, amelye­ket csak melegíteni kell. — Üvegben kapható készételek­ből marha-, sertés-, birka- és körömpörkölt kapható. A babos ételek közül különö­sen a sóletbab keresett. Jó ízűek a kápasztás készítmé­nyek, a töltött-, rakott- és székelykáposzta is. — Bővült-e a dobozos készételek választéka? — A halászlé, rácponty, va­das marhaszelet és hargitai sertésborda mellett újdonság­ként paprikás rizzsel körített sertéshúst és tyúkpörköltet kínálhatunk. A tyúkpörkölt­ből, fél kiló pároltrizshez ke­verve 4—5 személy részére elegendő rizseshús készíthető. 1 Jó ízű a dobozos gombapör­költ, birkapörkölt, vesevelő, kissá drága, de különleges a ! bakonyi sertésborda. A kö- j zelmúltban jelent meg a bol- tokban a sonka tojással, amely melegítve olyan, mint a frissen készített ham and eggs. A félkész cukorborsó vajbab, karfiol, natúrtök jel­legzetesen téli cikk, pótolja a hiányzó zöldféleségeket — Hideg vacsorákhoz, uzsonnák készítéséhez sokan vásárolnak halkonzerveket, különféle pástétomokat. Ezek­ből kielégítő-e a választék? — Igen sokféle halkonzer­vünk van, főként szovjet, dán, marokkói, lengyel, ro­mán és német gyártmányú, j A kínai húskonzerven és a. magyar vagdalthúson kívül marha- és sertésmájkrém, li- | bamájkrém, szárnyas- és gyönytyúk, valamint vadpás- | tótom is kapható. Újdonság a tubusos majonéz, torma- j krém, fokhagymakrém és ; pirospaprika püré, amely igen jó szolgálatot tesz a háztar­tásban. Sorolhatnánk a sok­féle hazai és külföldi befőt­tet, savanyúságokat, leves­porokat, leves- és halászlé­kockát, valamint a kész tész­tákat, amelyeket gyorsan megszerettek és keresnek a vásárlók. 5 -----------------------------------­im nttntmt navio Otthonuk van-e gyermekeinknek? A „NÉMA CSALÁD" Nyelvünk az utóbbi időben ! egy különös fogalommal gaz­dagodott: „Élő szülők árvái”. | Nevelőintézetekben, sőt javí­tó-nevelő intézeteinkben sok olyan gyerek, fiatalkorú van, akiket — egymás között — így neveznek a szülők. Hát még a családokban hány és hány ilyen „árva” gyerek van! „CSÖNDES LELÉPÉS” Megismertem egy kislányt, aki elcsavargott. Alig, hogy elült otthon a csatazaj, a prédikációáradat | — amit nagy szenvedéllyel, j de gépies egyformasággal mindig elmond a mama — a kislány kisétált a kiskapun. 1 Csak el hazulról egy kicsit! I — ennyi vezérelte. A park- ' ban vidám, gitáros, kócos tár- | saságot talált. Kinevették őt: 1 szoknyája hosszú, szeme fes­tetten. Másnap miniszoknyában, [ feketére mázolt szemmel, j gondosan kócolt hajjal, terv­szerűen „lépett le” hazulról. Cigarettát vett fagyi helyett. „Most menő vagy” — ámul- ' tak a kamaszfiúk. S a 15 éves kislány néhány hónap , múlva a női klinikán kötött ! ki. | „Na, már csak éppen ez hiányzott — őrjöngött az anya. — Pedig mindene meg­volt itthon. Mégis rossz tár- j saságba keveredett.” — Valóban? Mindene meg- | van gyerekeinknek? Ne a ru- | hát, cipőt, ételt soroljuk, még csak ne is a kerékpárt, vagy . a könyveket. A szép lakás is j csak kerete, lehetősége élet- ! formánknak —, de még nem otthon. Otthona van-e gyerekeink­nek? A család óriási átalakulá­son, mondhatjuk nyugodtan: megrázkódtatáson megy át napjainkban. Világszerte. A családi élet megváltozott, alapvetően amiatt, hogy az édesanyák is állást vállaltak. A gyerekek bölcsődébe, óvo­dába, iskolai napközibe ke­rültek; aprócska koruktól kezdve idejük jelentősebbik részét a családon kívül, a szülők számára csaknem is­meretlen, külön világban töl­tik. De nem szakadnak el a családtól, számtalan egyéb ok mellett azért sem, mert pszi­chológusok a megmondhatói, hogy ebben a korban alap­vetően érzelmeik irányítják a gyerekeket. Az utcán látott részeg emberről, az iskolai eseményekről, a focicsatáról, mindenről, ami kis életében történik, az édesanyjának, vagy édesapjának szeretne , beszámolni a gyerek. Az él- I mények rengetegében kell j rendet teremtenie, de egyedül nem tud. KEVÉS AZ ÉLMÉNY ^ OTTHON Sok gyerek egyedül marad ezekkel a gondokkal. A munkahelyről hazaérke­ző szülők fáradtak. Az anya vacsorát készít, mos, vasal, s bizony ideges, mert „szalad a lakás”. Az igazság az: a legszorgalmasabb asszonynak is erején felüli megpróbálta­tás, hogy helyt kell állnia a munkahelyen, el kell látnia a családot, s emellett időt kell szakítania önmaga ápolására is. Nehéz szívvel sorolják a feladatokat, mert legtöbbször nem lehet sorrendet tartani, s mint elhalasztható kérdés, utoljára marad a gyerekek­kel való törődés. S este a fá­radtan robotoló család leg­több helyen ráadásul még a tv rabja is. örülnek, ha jó az idő. „kicsaphatják” a gye­rekeket az udvarra, s még nagyobb öröm. ha a tv-műsor idejére már ágyban van, nem zavar. Egyre kevesebb a szó. A nevelés leszűkül a fegyelme­zésre, így hovatovább örül a gyerek, ha meg se szólítják, mert legalább békén hagy­ják. A „néma családban” ke­vés élmény jut a gyerekek­nek, ezért házon kívül igye­keznek megszerezni. Amint felcseperednek, meg is kísér­lik. Elmennek, kimaradoz- nak hazulról. S ha ezek a gyerekek rossz útra térnek, hallhatjuk a bíróságon a tár­sadalom felelősségéről, mind­nyájunk felelősségéről a szavakat, s nem értjük (a zokogó szülők sem), hogyan nőnek fel közöttünk az érze­lemszegény, magányos gyere­kek. Hitetlenkedve hallgatta a bíró kérdését egy apa (akinek a fia virágtartókat borogatott fel, hogy egy kis „heccet” csináljon), hogy mi­kor volt a gyerekével ki­rándulni, megálltak-e már a parkban, megnézni, milyen virágok vannak ott? Nézték-e már a gyerekével együtt a csillagokat, készítettek-e ma­dáretetőt? Hitetlenkedett az apa: mi köze ezeknek a dol­goknak egymáshoz? ELNYOMOTT ERŐK Nincs elég bajunk a nyil­vánvalóan rossz életű csalá­dokkal, ahol mindennaposak a háborúságok, ahol az al­kohol rabja az apa vagy az anya? — kérdezhetnénk. — Miért vesztegetjük az időt erre? Amikor ott vannak például az elvált szülők va­lóban hajótörött gyerekei.. — es sorolhatjuk még to­vább. Mégis kell erről is beszél­ni. Mert ezekben a „néma családokban” a látszólagos nyugalom, az „összkomfortos béke” mélyén kiszámíthatat­lan erők elnyomottsága szunnyad. S ha nem is tör­ne ki a látványos dactettek­ben, vajon érzelemszegény, lelkesedni nem tudó, fiatal­ságában elfásult új nemze­dékre van-e szüksége tár­sadalmunknak? Férfiak sálkendóvel, lakkcipőben MAXI A DIVAT Növények föld nélkül... Mind kedveltebbé válik dísznövényeink gondozásá­nak legújabb eljárása, a földnélküli, úgynevezett vízkulturás nevelés. A vízkulturás neveléshez egy speciális cserépre van szükség Ez a cserép nem egy, hanem két cserépből áll: egy külső és egy bel­ső edényből. Növényünket a belső edénybe ültetjük, de nem a szokásos termőföldbe, hanem gondosan megmosott, tisztított kavicsok közé. A kavics persze egymagá­ban nem helyettesíti a föl­det, hiszen a növény sem­miféle tápanyagot nem szív­hat fel belőle. A tápanya­gokat — vízben feloldva — a külső edényben helyez­zük el. Ha összerakjuk az edényeket, növényünk ál­landóan tápsóoldatban van. A külső edényben ugyanis az oldat a közlekedőedé­nyek elve alapján — a belső agyagcserép alján lé­vő lyukakon át behatol a kavicsok közé. Növényünk gyökerei annyi tápsót szív­nak fel, amennyire a nö­vénynek szüksége van, s a mindennapi öntözés is fe­leslegessé válik. E két da­rabból álló speciális cse­rép bármely vetőmagbolt­ban beszerezhető. A tápoldatnak pontosan azokat az anyagokat kell tartalmaznia, amelyek a növény fejlődéséhez szük­ségesek. A kísérleti vizsgá­latok alapján összeállított és ma már minden vető­magboltban kapható tápsó- keverékből — a hozzá mel­lékelt utasítást követve — bizonyos mennyiséget kell adagolni a vízhez. — A „WOPIL” nevű tápsóból egy mokkáskanálnyit kell egy liter vízben feloldani, és ezt öntjük vázánk kül­ső edényébe. Az elpárolgó oldatot azután a cserép nagyságához mérten két- három hét múlva vízzel pótoljuk. A pótlást újabb két hét elteltével tápoldat­tal végezzük el. Nyolc hét múlva pedig a cserép tel­jes tápoldat tartalmát ki kell cserélni, ezután a fel- töltögetést az előbbiek alap­ján kezdjük elölről. A vízkulturában növényeink szépen fejlődnek, s egyálta­lán nem hiányzik számuk­ra a megszokott föld, ha biztosítottuk többi életfel­tételüket is: a világossá­got, a megfelelő hőmérsék­letet és a levegő páratar­talmát. Mivel ennyire előnyös a vízkulturás nevelés, felme­rülhet az a kérdés, hogy vajon az eddig földben ne­velt növényeinket egytől- egyig ültessük-e át az új cserepekbe? Ezt nem ajánl­juk. A szép, nagygyökér- zetű, idősebb növények megsínylenék, ha kiven­nénk őket megszokott kör­nyezetükből. Egy-egy dús­gyökerű növényt nagyon nehéz áthelyezni kavicsba a gyökérzet megsértése nélkül. De gyökér nélküli növényi részeket, szaporí­tásra szolgáló hajtásokat se ültessünk kavicsba, csak miután előbb megfelelő kö­rülmények között gyöke- reztettük őket. Kockázat nélkül csak fiatal, kevés gyökerű növényeket he­lyezhetünk vízkulturába. Az átültetés lehetőség sze­rint tavasszal történjen, hiszen a téli körülménye­ket növényeink egyébként is nehezen viselik el. A kavicsba való áthelyezés előtt a gyökerekről lan­gyos vízzel gondosan mos­suk le a földet. A vízkulturás növény- termesztésnek igazán gya­korlati jelentősége ott van, ahol vagy kevés, vagy na­gyon silány a termőföld. Győry Miklós A divattervezők merészsé­ge mindig meghökkentő. A mini hosszú diadalútja után, most éppoly nehéz elfogad­nunk a maxi majdnem föl­det söprő divatját, mint an­nakidején megbarátkoznunk a kurta kis szoknyácskákkal. Pedig a Moda Polska nem­rég Pécsett tartott parádés divatrevüje sokakat meg­győzhetett róla: nemsokára nálunk is a maxi lesz az uralkodó ruhahosszúság. A lengyelek egyenesen Pá­rizsból hozták Pécsre az új vonalakat. A nők úgyneve­zett ceruzavonalú ruhákban, kabátokban járnak, a férfiak a mostaninál hosszabb zakó­ban, hosszú, enyhén karcsú­sított vonalú, lefelé bővülő felöltőben. De nézzük csak, miben voltak merészek a lengyel divattervezők? Nem csak abban, hogy felváltot­ták a minit a maxival (ma­guk, sőt manekenjeik is az új divat szerint öltözve ér­keztek Pécsre), hanem abban is, hogy ügyes megoldások­kal a maxi divatot — ha lehet, — még a mininél is pikánsabbá tették. Az egy­hangú szürke, elegáns fekete hosszú szoknyák ötletesen el­helyezett hasítékai, az esté­lyi ruhák különleges dekoltá­zsai nemcsak sejtették vise­lőik vonalait... Próbáljunk elképzelni né­hány szép modellt a jövő tél­re tervezettekből. Például, maxi drapp tweed-szövet ka­bát, ugyanolyan nadrággal, egy kiló gyapjúból kötött óriási barna sállal, barna kö­tött sapkával, drapp cipő. Vagy: barna maxi pelerin, azonos szövetből készült ru­hával, barna bőr-lánc kom­binációjú öv, barna garbó­pulóver. A következő: piros jersey-kosztüm (a lengyelek sok öltözéket készítenek jer- seyből) maxi szoknyával, mi­ni kabáttal, barna kalappal és táskával, vágottorrú cipő­vel. A férfiak körében is új divat járja. Ne csodálkoz­zunk, ha rövid időn belül itt is találkozunk műbőrből ké­szült nadrágokkal, és olyan praktikus kötöttruhával, amely leginkább a szerelők kezes-lábasához hasonlítható. i Divat a sötét ing, a tarka selyemsál azonos mintájú nyakkendővel díszzsebkendő­vel, a széles karimájú, puha nyúlszőrkalap. A ruhákhoz viselt kiegé­szítők is újszerűek. A kötött sapkák vonala egyszerű, ha- j risnyaszárra emlékeztet. Ál­talában két sima, két fordí­tott szem váltakozásával, vagy „mackó” kötéssel ké­szülnek, akárcsak a bokát verdeső, kirój tozott sálak. A kalapok széles, lehajló kari­máj úak, s többnyire a ruhá­val azonos színűek. A ruha, kabát, illetve a kiegészítők között a kalapon elhelyezett széles pánt teremti meg az összhangot. A téli cipők cu- gosak (nálunk is kapható már egy-két hasonló mo­dell), és még a téliek is (!), főként lakkbőrből készülnek. A táskák téglalap-alakúak, anyaguk a cipőkéhez hason­ló. Délutáni és estélyi ru­hákhoz divatos az óriási stó­la, fémszálas fonalból kötve, rojtozva. A lengyel divaték­szerek számunkra szokatla­nok, főként óriás méreteik miatt. Óriási félgömb fa- és fémklipszeket, ugyancsak óriás szemekből összeállított láncokat, 10—15 centi széles bőr, meg lakköveket viselnek a nők. Bár az övék sportos hatásúak, a nadrágtól kezd­ve az estélyi ruháig minden­hez viselik. A divatékszerek között összhang van, egy- egy kollekcióban (öv, nyak- bavaló, klipsz) azonos díszí­tőelemeket hásználnak. Igen divatos az aranyszálból, vagy fényes műselyemszálból sod­rott, nagybojtos öv is. Érde­kes és házilag könnyen el­készíthető kiegészítőt láttunk az estélyi ruhákhoz: horgolt homlokpántot. A férfiak „ki­egészítőiről” szóltunk már, csupán még annyit: a követ­kező idény divatos férfiai hétköznap is lakkcipőket vi­selnek. Jó lesz, ha nemcsak sálkendő-díszzsebkendő kol­lekciókat rendel a kereske­delem, hanem férfi lakkcipő­ket is, feketében, barnában, vágott orral, cuggal és anél­kül... Harsány! Márta „Süssünk, fűzzünk otthon!“ Pol-Peti olaszosan A gasztronómiai hetek ke­retében Pécsre látogatott Lu­kács István, a Budapest Szálló mesterszakácsa, aki ezen a héten olasz ételkü­lönlegességeket készített a Nádor étteremben. Az ételek elkészítését — külföldi tar­tózkodása alatt — Nyugat- Berlinben, a Hotel Ambasa- deur konyhafőnökétől tanul­ta. Ezek közül válogatott össze lapunk háziasszonyai részére egy olasz ebédet. © Kelminesztra-levea © Pol-Peti olaszosan ma­karóni milanézzel © Firenzei palacsinta © Kelminesztra-leves: hoz­závalók: 2 kiló vegyes csont, 2 kiló vegyes zöldség (sárga­répa, fehérrépa, zeller, kala- rábé). 1 csomó zöldpetrezse­lyem, 20 deka kelkáposzta, 20 deka olaj vagy vaj, 10 deka hagyma, 10 deka füs­tölt szalonna, fél gerezd fok­hagyma, só, bors. A csontból 4 liter vízzel, kevés sóval, csontlevet fő­zünk úgy, hogy a zöldségek­ből egy keveset, egy-egy da­rabot beleteszünk. A meg­maradt zöldséget a kelká­posztával együtt metéltre I ] vágjuk, ugyanígy a szalon­nát is. Ezután vajon a fi­nomra vágott hagymát meg- fonnyasztjuk, rátesszük a metéltre vágott füstölt sza­lonnát, az egész zöldséget és negyedórán át pároljuk. Köz­ben finomra vágjuk a zöld­petrezselymet és rátesszük a zöldségre, majd ízlés szerint megsózzuk, kevés borsot te­szünk hozzá és egy gerezd fokhagyma felét finomra vágva rászórjuk, megdinsz- teljük. Dinsztelés után csont- lével felengedjük, egyet for­raljuk és egy deci fehér bor­ral ízesítjük. Tálaláskor be­tétnek kevés reszelt emen­táli sajtot és kevés kifőtt makarónit (személyenként 2 dekát) teszünk a csészékbe vagy tányérokba. Az olaszoknak ez az egyik legkedveltebb levesük. © Pol-Peti olaszosan: hoz­závalók: 50 deka bor jú-vagy sertéshús, só, 25 deka zsír, 15 deka sajt, 15 deka sonka, 20 deka mor­zsa, 20 deka liszt, 3 tojás, 5# deka makaróni, 15 deka gom­ba, 5 deka hagyma, 1 deka bors, 10 deka cukor, 1 bősé­ges evőkanál paradicsompü­ré. A húst szeletekre vágjuk, húsverővel megveregetjük, megsózzuk. Minden szele re egy szelet sonkát, rá egy szelet sajtot teszünk, begön­gyöljük és panírozzuk. mint a rántotthúst, csak azzal a különbséggel, hogy a mor­zsába kevés reszelt sajtó: te­szünk. Végül bő zsírban ki­sütjük. Hozzá makaróni mi- lanézt adunk. Makaróni milanéz: Az 50 deka makarónit bő vízben kifőzzük Míg fő, 10 deka va­jat felhevítünk és kevés ap­róra vágott hagymát teszünk bele, megfonnyasztjuk. A megmaradt sonkát, és a gom­bát metéltre vágjuk, rátesz- szük a hagymára. sóval, borssal ízesítjük, hozzáadjuk a paradicsompürét és meg­pároljuk, majd a kifőtt ma­karónival összekeverjük. Kis cukorral utána ízesítjük és 1 evőkanál húslével meglo­csoljuk, hogy szaftosabb le­gyen. Végül reszelt sajttal megszórjuk és köretként a húshoz adjuk. Feltétlenül mindent forrón tálaljunk, mert csak úgy jó. © Firenzei palacsinta: kész palacsinta. 2 narancs, 10 de­ka baracklekvár, 10 deka mazsola, fél liter tej, 3 to­jás, £ deka porcukor, étel­festék vagy fél deci málna­szörp 1 deci rum. A palacsintatésztát hagyo­mányos módon készítjük el. Töltelék: A baracklekvárt összekeverjük a narancs le­vővel, egy kevés reszelt na­rancshéjjal és 5 deka meg­mosott mazsolával. Ezzel megtöltjük a palacsintákat, majd puncsmártással leönt­jük. Puncsmártás: A fél liter tejet felforraljuk, a 3 tojás- sárgát c deka porcukorral kikeverjük, felengedjük a tejjel és a tűzhely szélén vagy gyenge gázon, állandó­an addig keverjük, míg fel­forr. Ezután betesszük az 5 deka mazsolát és lazán hoz- záengedjűk a 3 tojás felvert habját. (Arra vigyázzunk, hogy ha a habot beletettük, ne forraljuk tovább, csak melegen tartsuk.) Végül étel­festékkel vagy fél deci mál­naszörppel színezzük, 1 deci rummal ízesítsük és ezzel a mártással öntsük le a meg­töltött palacsintát Tálalásig meleg sütőben tartsuk. 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents