Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-16 / 13. szám
1976. Január 16. »unantmt nanio Komlón több a munkalehetőség, mint ahány nő munkát keres Asszonyok, lányok a ruhagyárban Ügy néz ki, megoldódott a komlói nők elhelyezkedése. Sőt. Fordult a kocka, most meg női munkaerőt keresnek. Ha nem is széles a-választék, vannak munkahelyek, ahol tárt karokkal várják a jelentkezőket. Elsősorban a Május 1 Ruhagyár komlói üzeme kínál munka- lehetőséget. Még százan hiányosnak Ez a fiatal üzem a szénbánya reprezentatív munkásszállójának egyik szárnyában talált otthonra. A termelés 1968 augusztusában kezdődött. A munkáslétszám 240 fő volt, most 450, és 112 tanuló. Az üzemben majdnem kivétel nélkül nők dolgoznak, sok a fiatal: 180 fő 26 éven aluli. Kezdetben az volt a kikötés, hogy csak komlói lakosokat vehetnek fel. De ma már nyolcvanan járnak be dolgozni a környező községekből, mivel Komlón nincs elegendő jelentkező. Azt mondják, Komlón, akiknek komoly szándékuk volt, azok már mind elhelyezkedtek. A Május 1 Ruhagyár felvenne még száz nőt. Ennyi ember kellene ahhoz, hogy elérjék a teljes létszámot. A helyzet az, hogy Komlón a háztartásbeliek lényegesen kisebb százaléka jár dolgozni, vagy keres állást, mint mondjuk Budapesten. És ez érthető is. Akadnak asszonyok, akik sírva panaszolják, férjük nem engedi el őket dolgozni. Inkább megígérik, hogy 500 forinttal többet adnak haza, de amikor hazajönnek a bányából, ott legyen az ebéd. Persze, a keresetek nem valami, csábosak. A betanítás idejére ezer forint a garantált bér. Tavaly az átlag- keresetek 1100—1200 forint között mozogtak, a főváros hasonló üzemeiben 1500— 1600 forint között. Az eltérés oka: a komlóiak alacsonyabb termelékenységgel dolgoznak. Egységnyi idő — Üj dokumeníumfilmek a Baranya megyei Film és Szemléltetőeszköz Tárban. A Magyar Televízió filmet ké- i szíttetett a pécsi képzőművészek Nemzeti Galériában tartott kiállításáról. Az érdekes dokumentumfilmből a baranyai Film és Szemléltető Tár is kapott a napokban. Másik újdonságuk a Népművészet Baranyában című film, amely a megyénkben folyó népművészeti tevékenységeket, a kerámikusok, szőnyegkészítők munkáját ismerteti. alatt a tavalyi teljesítményük 78 százalékos volt a 1 pestiekéhez viszonyítva, az ! idei terv: elérni a 83 szá- i zalékot. Az átlagkereset az idén ennek megfelelően nö- ; vakszik, a bérfejlesztések ! eredményeként 1240 forint- • ra. A munkabéren kívül a törzstagok — akik legalább egy évet eltöltöttek az üzemben —, évenként ruhautalványt kapnak. Ez pénzben 750 forint. A tavalyi eredmények alapján 20 napi átlagbérnek megfelelő nyereségrészesedést helyezett kilátásba a vállalati központ. Nem utolsósorban említendő, hogy 1969 áprilisától csökkentették a munkaidőt, heti 44 órára. A Május 1 Ruhagyár pesti vezetői véleménye szerint a munkakörülmények és a szociális ellátás tekintetében az országban a komlói üzem áll az első helyen. Nő . a termelékenység, javul a minőség A ruhagyári szalagokról bébi, lányka és női kabátok kerülnek le. Tavaly 161 ezer kabátot varrtak, az idei terv, amennyiben a létszám felfut, negyed millió darab. Mivel nem győzik a vasalást, a kabátok 35—40 százalékát Budapesten fejezik be. Más lesz a helyzet, ha az idén beállítják a három új vasalógépet. A műszaki fejlesztés egyébként számottevő a múlt évben, s erre azért is szükség volt, mert valamivel ellensúlyozni kellett a csökkentett munkaidő bevezetésével járó időalap kiesést. Kétezernégyszáz fordulatszámú Csepel varrógépekkel kezdtek. Közben belejöttek az asszonyok és maguk mondták: tudnák gyorsabban is csinálni. Ekkor német Texima-gépek váltották fel a Csepeleket. A tíz szalagból nyolcat láttak el ezekkel az 5200 fordulat- számú varrógépekkel. Ahogy múlik az idő, s nő az itt dolgozók szakértelme, gyakorlottsága, úgy növekszik a termelékenység, az elsőosztályú áru aránya. A fejlődés egyik kulcskérdése a szakember. Ezért az üzemben 1971-ben azok részére, akik négyéves gyakorlattal rendelkeznek, tanfolyamot indítanak. Ennek befejeztével szakmunkásvizsgát tehetnek. Végezetül a ruhagyár kapcsán figyelmet érdemel a következő ügy, amely talán még most sem vesztett aktualitásából. Arról van szó, hogy a Május 1 Ruhagyár annakidején megvette a szénÍgy nevezik őket. Építészetünk kevésbé látványos részét végzik — nagy felelősséggel. Télben, hóban, sárban, fagyban kint a szabadban gyűjtik a talajmintákat — méreteznek, számolnak a laboratóriumban —, vallatják a földet. A Tanácsi Tervező Vállalat talajmechanikai részlege jól végzi feladatát. — Van úgy, hogy diver- sánsoknak, olajkutatóknak néznek minket, amikor nagy nehezen kivergődünk valamelyik falucska határába, és felállítjuk a fúrógépet — kezdi a beszélgetést Balás Éva, a labor vezetője. — S van is benne valami. Csak végig kell nézni egyikünk-másikunk viharvert külsején. Deliát a munkának ezt a részét nem lehet szmokingban végezni. — Feladatunk szorosan kapcsolódik a tervező mérnökök elképzeléseihez, kölcsönösen függünk egymástól. A talajt kell — mint építőanyagot, — vizsgálnunk. Mit jelent ez? Megállapítjuk a szilárdságát, tömörithetöségét, víztartalmát és ennek figyelembevételével kezdhetnek csak hozzá a házak, utak építéséhez. Persze nem mindegy, hogy hogyan dolgozunk. Ha a számításba hiba csúszik, megroggyan az épület, beszakad az úttest. Vagy a másik véglet: sokkal több építőanyag kerül felhasználásra, mint amennyire szükség volna. — Ilyesmi előfordult már? — Egyelőre még nem, de nagyon vigyázunk is. Talán a munkánkat akkor végezzük el a legjobban, ha abból a kívülálló nem vesz észre semmit. Pécsett sokszor vágják nehéz fába a fejszénket. A Park mozi körüli nagy sürgés-forgást sokan észrevették, figyelik az eseményeket: milyen lesz az új mozi? A talajvizsgálat során a mozi alatt régi borpincét — római kori labirintust találtunk. Ez rengeteg többletfeladatot jelent bányától a hármas akna elárvult üzemépületeit, és itt félkész- és készáru raktárt rendezett be. Most szeretne véglegesen berendezkedni. A bontási-átalakítási munkálatokat már megkezdték. Korábban mi is megemlítettük, nagyon szerencsés lenne, ha a hármas akna épületében valamilyen üzemet telepítenének. Több száz csök- I kent munkaképességű bányásznak teremthetnének itt ideális munkahelyet. A kérdéssel annakidején foglalkozott a tanács is. A Május 1 Ruhagyár kikötése az volt, hogy a III-as akna ellenében építsenek az üzem mellé egy raktárépületet. De megfelelne a munkásszálló alagsora is raktárnak, ha a bánya átengedné. Még nem lenne elkésett, talán lehetne valami megoldást találni. Miklósvári Zoltán A Baranya megyei Építőipari Vállalat az általa építendő létesítményekhez budapesti gyáraktól kapja a külső és belső nyílászárószerkezetek 70—75 százalékát. A többit a központi telepen lévő asztalos üzemben készítik. A nagy szériák közé tartozik most a kesztyűgyári építkezéshez készülő 300 ablak, a szigeti úti iskola részére készülő nyílászárószerkezetek és az újmecsekaljai 17 emeletes csúszózsaluzással épített toronyház homlokzati ablakkeretei. Az üzem készíti egyébként a panelházak beépített bútorzatát is, de gyártanak itt irodabútorokat, falburkolatot is. Az idén több, mint 14 millió forint értékű berendezést gyártanak. A képen: szellemes francia csapológéppel készítik, munkálják meg az ajtók és ablakkeretek részeit. Fotó: Erb János A termelőszövetkezeti traktorok zöme „nyugdíjazásra** vár As AGROTRÖSZT as ellátás javulását ígéri 3,6 millió tonna műtrágya az idei készlet — DDT helyet Lindán A házi kertekre is nagyobb gondot fordítanak Az AGROTRÖSZT múlt évi mérlege egyértelműen pozitív — 1969-ben műtrágyából 18 százalékkal, növényvédőszerből 10 százalékkal, traktorból 15 százalékkal többet adtak el, mint 1968-ban, ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik ennél jóval sötétebb, e nagyszerű számok ellenére ugyanis a múlt esztendőben sem sikerült maradéktalanul kielégíteni a mezőgazdaság igényeit, különösen műtrágyából, korszerű traktorokból és nagyteljesítményű kombájnokból volt viszonylag nagy hiány, ezért is kísérte a szokásosnál nagyobb érdeklődés Kopácsi Ernő vezérigazgató idei első sajtó- tájékoztatóját, melynek keretében a tröszt 1970. évi lehetőségeiről adott számot. Műtrágyából 1970-ben 3.66 millió tonna áll a mezőgazdaság rendelkezésére, ami egy holdra vetítve 35—40 kilogrammal nagyobb felhasználást tesz lehetővé, mint az elmúlt esztendőben. Hiány — előreláthatóan — foszfor- és káliumműtrágyából lesz, aminek egyebek mellett külkereskedelmi okai vannak. Sok panasz hangzott el az elmúlt években a kisüzemek és háa tervezőnek, sok módosítást kell előző elképzelésein végrehajtani. — Csak Baranyában kapnak megbízatást? — A megyénkben főleg, de Somogybán, Tolnában — mondhatnám mindenütt — szükség van a munkánkra. Szigetváron a Hadován téri lakótelep, Mohácson a Sal- lai utcában, Sósvertikén, Bogádmindszenten bekötőutak építésénél — és sorolhatnám az építkezések tömkelegét — mindenütt megfordulunk. Az orfűi kommunális ház talajmechanikai vizsgálatát is mi végeztük. — Néha átkozzuk a sarat, telet — kis kollektívánk fizikailag, szellemileg egyaránt elfárad, — de van egy Bandi bácsink, aki versbeszedi kudarcaink, örömünk és a következő napon újra nekiindulunk, mintha misem történt volna. A Talajmechanika 1963- ban alakult — egy fővel. Most tizenketten vannak — versenyben a szocialista brigád címért. (Kozma) zikertek műtrágyaellátásával kapcsolatban. — Az AGROTRÖSZT most szeretne ezen a területen is előrelépni a máris forgalomban levő 5— 10 kilogrammos csomagolású, egyedi műtrágyák mellett, ugyancsak 5—10 kg-os csomagolásban, nagymennyiségű NPK hatóanyagú, kevert műtrágyát is forgalomba hoznak. E termék gyártását a szolnoki műtrágyagyár vállalta — az ellátás folyamatossága tehát biztosítottnak látszik. Nagy viták voltak az elmúlt időszakban a DDT tartalmú növényvédőszerek káros hatásairól. A viták eredményeképpen — Svédország után — hazánkban is eltiltották e szerek gyártását, illetve forgalmazását. A DDT utóda a Lindán, amelyből az idén 900 tonnát importál a tröszt. A mezőgazdasági gépellátásról szólva Kopácsi Ernő vezérigazgató elmondotta: az 1968-as, illetve 69-es pangás után idén a kereslet nagymérvű felfutására számítanak, éppen ezért széleskörű tárgyalásokat folytatnak a legtekintélyesebb hazai, illetve külföldi gépgyárakkal. A ,tsz-traktorok zöme öreg, nyugdíjazásra vár. Az idei esztendőre eddig 8000 darab traktorra adott fel rendelést a tröszt, s ebből 6000 darabra már a szállítás? szerződéseket is megkötötték. A legnagyobb gondot a korszerű gabona- kombájnok beszerzése okozza Az idei aratási idényre 500 darabot tudunk átadni a tsz-eknek, állami gazdaságoknak — ez a mennyiség azonban alatta marad az igényeknek. A helyzet normalizálására csak hosszabb távon lehet számítani, a Szovjetunió ugyanis még nem fejezte be az SZK—5 jelű gép továbbfejlesztését, s éppen ezért megrendeléseket sem fogad el. A sajtótájékoztatón résztvevő negyvenöt újságíró számos „kényes’’ kérdésre is választ kért. Ilyen volt az a kérdés is, mely a hazai gyártmányú traktorok minőségét firtatta. Kopácsi Ernő ezzel kapcsolatban elmondta: Az elmúlt egy-két esztendőben nagyon sokat javult a Vörös Csillag Traktorgyár által gvártott traktorcsalád minősége, a gond már nem a gyakori meghibásodás, hanem az a tény, hogy e meghibásodásokat csak hetek, sőt hónapok múlva képes a szerviz szolgálat elhárítani. Egy másik kérdező a görgősekéit alkalmazásának eddigi tapasztalatairól kért felvilágosítást. A görgősekéket a csataszögi termelőszövetkezet gyártja, s a több éves fejlesztő munka eredményeképpen műszaki vonatkozásban ma már tökéletesnek mondható Szabó József kalandos sorsú találmánya. Eddig 700 darabot állítottak munkába, s az eredmények megfelelnek a várakozásnak. A csataszögi termelőszövetkezet felkészült nagvobb szériák legyártására is. Éppen ezért a görgőseké gyártását már nem adják át más vállalatoknak. A mezőgazdaság egyik legnagyobb gondja a betakarítás gépesítése. Az AGROTRÖSZT vezérigazgatója örömmel újságolta: egyebek mellett 1700 fűkaszát is hoznak forgalomba az idén. melyek között 600 darab Kem- per-licenc alapján készült fűkasza is lesz. E géptípust hazánkban állítják elő. Pótalkatrészek, műszaki cikkek? Az AGROTRÖSZT raktáraiban 1.8 milliárd forint értékű pótalkatrész vár kiszállításra. Az ellátás zavartalannak ígérkezik, kivételt azok az alkatrészek képeznek, melyek az egészen öreg, selejtezés alatt álló — például DT—413-as — traktorokhoz szükségesek. Békés Sándor Országos kémikustanácskozás Háromnapos országos kémikus tanácskozás kezdődött csütörtökön Szombathelyen, a Tanítóképző Intézetben. Kétszáz gyakorlati és elméleti szakember a nagyüzemi gyógy- és tápszergyártás, az élelmiszer-, valamint a kozmetikai ipar új technológiai eljárásairól cseréli ki tapasztalatait. A vitaindító előadást dr. Blickle Tibor professzor, a Magyár Tudományos Akadémia műszaki-kémiai kutató intézetének igazgatóhelyettese tartotta. Alakuljanak háztáji társulások! A január 9-i megyei mezőgazdasági tanácskozás résztvevői a legsúlyosabb gondként a háztáji állattartás rohamos hanyatlását jelölték meg; a háztáji gazdaságok állatállományának ilyen mérvű csökkenése ugyanis hovatovább katasztrófát jelenthet az élelmiszertermelésben és az áruellátásban. Itt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy a háztáji állattartás hanyatlásának megállítása vagy legalábbis lassítása érdekében alakítsanak a termelőszövetkezeti tagok háztáji társulásokat. Ez a nagyüzemek között jól bevált együttműködési forma hasznos lehet a háztáji gazdaságok között is. Sok család rendelkezik ugyanis kihasználatlan istállóval és óllal, s mégsem tart állatot, mert nincs elegendő munkaereje hozzá vagy pedig a családtagok — főleg a fiatalok — nem szívesen kötik le a szabadidejüket egész évre a háztáji állattartásban. Más családoknál az otthon tartózkodó feleség vagy az idősebb (nyugdíjas, járadékos) szülők készségesen gondoznák az állatokat, ám nem' rendelkeznek a szükséges feltételekkel: állat, épület, takarmány stb. Az általam javasolt háztáji társulásban öt-hat vagy még több család vehetne részt — szomszédok, rokonok, barátok — s átadnák a társulásnak az állattartásra alkalmas, kihasználatlan épületeiket, ahol több állatot összevonnának éá a gondozásukat felváltva (naponta vagy hetente cserélve) látnák el. A célszerű az volna, hogy a továbbtenyésztésre, felnevelésre vagy meghizlalásra szánt állatokat a termelőszövetkezet helyezné ki a háztáji gazdaságokba és a szükséges takarmányt is a közösből biztosítaná, s ugyancsak vállalná az állatok együttes értékesítését. A jövedelemből a háztáji társulásban résztvevő családok vagy egyenlő arányban, vagy pedig a társulásba bevitt épületeik, munkájuk arányában osztozkodnának. Nyilvánvalóan nem ez az egyedül üdvözítő formula, termelőszövetkezetenként és falunként kialakulhatnak jobb, okosabb változatok is, mindenesetre ki kell próbálni. Beszéltem erről az ötletről vezető mezőgazdasági szakemberekkel; helyeselték a gondolatot és ajánlották a megvalósítását. örülnénk, ha mielőbb hírt kapnánk ilyen háztáji társulásról, s annak működéséről, tapasztalatairól beszámolnánk a Dunántúli Naplóban. Iglói Zoltán *
