Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
W®. Január 11 Dunantmt mmi» Mire költünk 400 millió forintot 1970-ben? 1072 lakás, bölcsődék, óvodák, közművek épülnek Pécsett a fejlesztési alapból Beszélgetés Balaskó Istvánnal, a Városi Tanács tervosztály mb. vezetőjével f|$Í Teljes kapacitással láttak munkához az ez évi feladatok megoldásáért a Pécs városi Tanács tervosztályán. Nem kevesebb mint 400 millió forint áll rendelkezésre a város ez évi fejlesztési alapjából. Sok? Kevés? A pénz mindig kevés, — így a rendelkezésre álló összeg minden forintját kétszer is meg kell gondolni: mire költjük? Erről beszélgettünk Balaskó Istvánnal, a Pécsi városi Tanács főmérnökével, a tervosztály megbízott vezetőjével. Nem könnyű a beszélgetést elkezdeni, mert: „Osztályvezető elvtárs, az igazgatósági osztály vezetője kérdezi, mikor érnek rá a lakáselosztást megbeszélni?” — kérdi a titkárnő. Néhány pillanat múlva: „Osztályvezető elvtárs, a Kesztyűgyárból van itt küldöttség, emeletráépítési ügyben” — szól be ismét a titkárnő. — Az érdeklődőket nem illik várakoztatni — mondja a főmérnök, aztán „eligazítja” a küldöttséget A Pécs-Baranyai Beruházási Vállalat foglalkozik az emeletráépítésekkel, ott kell megérdeklődni, hol, milyen házak állnak rendelkezésre emeletráépítésre. — Ebben az évben Információink szerint tanácsi beruházásból több mint ezer lakás épül. De ehhez jelentős szanálás is szükséges. Gondolom: most már konkrét adatok állnak rendelkezésre? — Ez évi lakásépítési tervünk pontosan 1072 lakás — kezdte válaszát a tervosztály vezetője. — A tanácsi, illetve a szövetkezeti lakásszámot akarjuk az igazgatási osztály- vezetővel pontosan egyeztetni. Építési kapacitásra az 1072-ből 925-öt lekötöttünk, a fennmaradó 147 lakás felépítésére is lesz lehetőség, segít ebben a Pécsi Építő Ktsz, a Pécsi Tatarozó Vállalat, a Mezőber, a Sásdi Építő Ktsz és még vállal a B. m. Építőipari Vállalat is, — különben ők építik a lakások döntő többségét. — Pécs helyzetéből adódik: az építkezéshez mindig jelentős számú lakást kell szanálnunk. Ez évben hol, és mennyi lakás szanálására kerül sor? — Az igények szerint pontosan 148 lakást .kell szanálnunk. — döntő többségét a Szigeti úttól északra. — A pécsi sportkedvelők örömmel értesültek: új sportcsarnok épül. Do egy kis „kétkedés” mindig él bennünk. Szeretnénk, ha ezt végleg eloszlatná. — Több mint 40 millió forintos beruházással a Baranya megyei Építőipari Vállalat ebben az évben hozzálát a nyugati városrészben a tejüzemtől délre fekvő területen a 4000 fős sportcsarnok felépítéséhez, — 1972-re várható a befejezése. De ha már itt tartunk, akkor „távirati stílusban” egyébről is: Űjme- csekalján befejezzük a 24 tantermes iskola építését, elkezdjük a supermarkett építését, 40 férőhelyes bölcsődét, 50 férőhelyes óvodát is átadunk rendeltetésének, — a szigeti városrészben szintén ez évben várja „lakóit” a 125 férőhelyes óvoda és a 80 férőhelyes bölcsőde. — Innét m pécsi sajátos helyzetet kell említenem: a csatornahálózat fejlesztésének szükségességét, illetve ennek a tervtől, az igényektől elmaradását. Ügy tudom: pénz lenne, de nincs kapacitás. Mire számíthatunk ebben az évben? — A déli főgyűjtő csatorna első szakaszát befejezzük, de szeretnénk a második, befejező szakaszt is megkezdeni, amelynek elkészültével egy egységes csatornahálózat áll majd rendelkezésre Meszestől a szennyvíztelepig. A második szakasz 12 millió forint költséget igényel, sajnos ez évben talán ha 8 milliót tudunk beépíteni. Valóban úgy van: nincs mélyépítő kapacitás. Ennek tudható be: nem épült meg az Űjmecsekalja szennyvíztúlterhelésén segítő hálózat sem, pedig hitelfedezet már 1968-ban rendelkezésre állt. De adósak vagyunk Kertváros 4600 lakását kiszolgáló alapközművének megépítésével is, — kapacitás hiánya az ok. Pedig a szükséges összeg itt is rendelkezésre áll. Kertvárosban azért hozzálátunk ebben az évben a hálózat kiépítéséhez, de a tervezett 20 millió forintból talán ha 8—9 milliót tudunk beépíteni. A mélyépítkezésnél nagyon „szűk cipőben járunk ...” — Ha a jelenlegi feladatokat és a IV. ötéves terv célkitűzéseit valóra akarjuk váltani. akkor ezen a szűk keresztmetszeten sürgősen változtatni kell. .. — Így van. Pécs város rohamos fejlődése parancsolóan követeli egy Pécs térségében működő mélyépítő vállalat létrehozását. Kaposvár sem boldogult enélkül, ott már — amint hallottam — létrejött. — Nagyon sok lakót érdekel: a Madách Imre utca közelébe tervezett új, fedett vásárcsarnok felépítése mikor várható? — Az építkezés mintegy 19 millió forintba kerül — de csak a IV. ötéves tervben kerül sor erre. Felépítjük és az elárusító helyeket eladjuk az árusítással foglalkozóknak, tsz-eknek. — Eddig mintegy 2 millió forint értékű helyre futott be vásárlóigény. (Garay) ÁTALAKULÓBAN LÉVŐ PÉCSI PANORAMA Erb János felvétele A hazai németség egyharmada Baranyában él Gazdag anyag van már összegyűjtve Mikor lesz német múzeum megyénkben? *— Gáztűzhelyek, bojlerek. £vek óta országos hiánycikknek számító gázkészülékekből egy vagonnal kapott a Baranya Kereskedelmi Vállalat. A propán-bután gázpalackkal üzemeltethető gáztűzhelyeket és bojlereket a napokban kezdte árusítani a Sallai utcai Gázkészülékek Szakboltja. Üj vízszlntmérő kútautomatikát készítenek'a DÉDÁSZ vil- lamosüzemében a Pécsi Víz- és Csatornaművek részére. A mintegy ötvenezer forint értékű berendezést még ebben a hónapban szerelik fel a tortyogól kútrendszer telephelyére. Szokolai felv. A főcímben jelölt kérdés már évekkel ezelőtt fölvetődött, amikor Ravasz János, a szederkényi művelődési ház igazgatója saját gyűjtésből kiállítást rendezett a falujában. Különösen a szőlészeti-borászati tárgyak voltak érdekesek. Egy hónappal ezelőtt ismét reflektorfénybe került a téma, mert akkor Környei Józsefné tanár és német tagozatos hallgatói rendeztek kiállítást a Leö- wey Klára Gimnáziumban. Jellemző a kiállítás sikerére, bogy a tv-híradó is bemutatta. Régiségek — a présházakban Dr. Krauth János, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének elnöke itt él városunkban. Amikor feltettük neki a kérdést, hogy mennyi a baranyai németség száma, a válasz így hangzott: mintegy 70 ezer, a hazai németség egyharmada. Más , szavakkal: Pécset is beleértve, Baranya minden 6. lakójának német az anyanyelve. A dr. Krauth János által ismertetett adatokat akkor tudjuk helyesen érzékelni, ha ezt is hozzátesz- szűk még. S azt is, hogy bár egy nemzetiségi múzeum létrehozásának szükségességét sohasem lehet „levezetni” abból, hogy mennyi az illető nemzetiség aránya — hiszen ha csak egy töredéket képvisel, akkor is jogosan tarthat igényt saját múzeumra —, a nagy számok mégiscsak nyomatékosítják az igényt. A múzeum létrehozását sürgeti az urbanizáció is. Az egyébként örvendetes folyamatnak a baranyai németség éppúgy hatása alá került, mint a magyarok, vagy délszlávok. Egyre több közöttük a bányász és ipari munkás, mind többen költöznek a városokba, vagy nagyobb falvakba. Tömegessé váltak a vegyesházasságok, gomba módra épülnek az új házak. Mindez avval jár, hogy a régi használati tárgyak — cséphadaró, rokka, dagasztó- teknő stb. — a présházba kerültek, s ha nem teszünk valamit, elkallódnak. A néprajz szerelmesei már évekkel ezelőtt felismerték, hogy a 24. órában járunk, s mindent megtettek azért, hogy megmentsék a régebbi idők pótolhatatlan kincseit. Közéjük tartozik a már említett Környei Józsefné és Ravasz János, Mándoki László és Sárosácz György. Bár Mándoki László — a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának vezetője — magyar, Sárosácz György — a mohácsi délszláv múzeum vezetője — délszláv anyagra szakosodott, mindemellett lelkiismeretesen gyűjtötték a német néprajzi anyagot is. Együttesen mintegy 1200 tárgyi emléket, s 4—5 ezer fekete-fehér és színes fényképet gyűjtött össze a két szakember az elmúlt időszak alatt. Nemcsak helyi: országos múzeum Nagyon csonka lenne a képünk, ha kihagynánk a felsorolásból dr. Vargha Károlyt, a Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanárát, aki több mint négy évtizede gyűjti a magyar és német meséket, mondákat, dalokat, babonákat, tehát elsősorban a szellemi néprajz emlékeit. Rengeteg magnótekercs, szak- dolgozat stb. van a birtokában. Mindent egybevetve: öt helyen van már német néprajzi gyűjtemény a megyéKözvetlenül Hosszúhe- tény előtt majdnem füstbe- ment ez a riport. A kanyarban belecsúsztunk az útszéli magas hóba, a kocsi oldalra dőlt, és reménytelenül pörgetni kezdte a kerekeit. Amikorra nagy nehezen bevergődtünk, s megtaláltuk a művelődési ház igazgatóját, éppen utolsót igazított a csomagján. — Jaj, hát éppen most jön? Utazom vizsgázni Debrecenbe. Utolsó éves vagyok népművelés szakon. Ha lekésem a buszt.., Megígértem, hogy bevisz- szük Pécsre. A szobába betoppant a férj is egy vödör vízzel, valahonnan a kútról vagy a csapról hozta. A házaspár ezt a szobát alakította át „összkomfortossá”, ugyanis a szolgálati lakásban az orvosnő lakik. Takács Emilia és a férje „bevándorlónak” számítanak: szeptemberben érkeztek Budapestről. Hosszúhe- tény a járás legnagyobb községe, 4000-en lakják, de még egy ilyen településen is kö- töttebbek az érintkezési viszonyok — szeretik a régóta ismert embereket. Qlépnianelő — Rólunk is keringtek pletykák. Egy rendezvény után valaki azt terjesztette, hogy lehánytuk a lépcsőházat. Nyomok tényleg . voltak, de mondanom sem kell, hogy valamelyik vendég csinálta. — Amikor a helyiségeket átvettük, mindenütt vastagon állt a piszok. Takarítani, súrolni kellett. A könyvtárban szerte dobálva hevertek a könyvek. A férjem hosszú ideig könyvtáros volt, ő rendezte el őket. Most úgy, ahogy kinéz. Ha mostani rendnek számít, el tudom képzelni, hogy mi lehetett itt. A község gazdag: csaknem minden házban van televízió, rádió, de szinte alig olvasnak. A könyvtár állománya kicsi, a lakosság tíz százaléka tartozik a kölcsönzők közé, holott az átlag a járásban huszonhárom százalék körül jár. A könyvtárat még mindig a művelődési ház korábbi vezetője kezeli. A klubterem viszont szép. Ízléses, modern bútorok, ezeket már az új népművelők vásárolták. Éppen Kiállítás látható: Balogh László fiatal fotóművész képei. — Ide járnak a nemrég megalakult ifjúsági klub tagjai. Érdeklődő gyerekek. Irodalmi színpadot is szerveztünk, most készülünk a bemutatóra. Sajnos, a nagyterem előadás céljaira alkalmatlan — mondja Bicskei Zsolt. „A képek láttára fölment a vérnyomásom" — olvasom egy korábban rendezett kiállítás festményeiről a vendégkönyvben. — Nem szándékoznak ilyen modern alkotások bemutatásakor tárlatvezetést vagy megbeszélést, magyarázatot tartani? — kérdezem. — Akkor itt volt a festő, ő magyarázta a képeket. Egyébként az a véleményem, hogy szoktatni kell a szemet ezekhez az alkotásokhoz, s később magától is megy. — Őszintén: eddigi tapasztalataik után is akarják folytatni, amit megkezdték itt a faluban? — Az sok mindentől függ — mondja a férj. — Feltétlenül csináljuk. Érdemes — így a feleség. Szikrázó hó borítja az utcákat. Az egyik ablak alatt álló asszony felénk fordul: — Hova, hova, Emmike? Csak nem utazik? Hiszen már elment a busz. Ha majd visszajött, bemegyek magához, jó. { A kocsiban azon gondol- < ködöm, amit a Járási Ta- í nács művelődési munkatár- < sa mondott, aki már régeb- \ ben is szorgalmazta, hogy 5 pezsgőbb kulturális élet J legyen a községben. „Üj em- < berek, s ezért nehéz a dől- < guk. Amikor benyújtották a í munkatervet, többen azt ki- < fogásolták, vajon nem lesz-e ; túl sok. Árra a maratoni fu- ■ tóra hasonlít most Takács < Emilia, akit sokan figyel- í nek, vajon célbaér-e.” í Takács Emilia elutazott j Debrecenbe. A vizsgák után ; visszatér. S vajon beérke- > zik-e a célba? S Marafkó László < ben. Ebből már létre lehetne hozni egy egységes múzeumot. Bár a gyűjtemény később még rendezésre, kiegészítésre szorulna, már így is gazdagabb, mint bármely német néprajzi anyag az országban. Ebből — valamint a németség nagy számarányából — következtetve nem is egy helyi, hanem országos német néprajzi múzeumot lehetne és kellene alapítani Baranyában. Hely és szakember kerestetik Hogy német néprajzi múzeumra van szükség, azt senki sem vitatja. Tulajdonképpen csak az a kérdés: hol és kivel? Ami a „hol?” kérdést illeti, közismert, hogy Pécs minden múzeuma, képtára már évek óta zsúfolásig telt, s nagy értékű műkincseket tartanak a raktárakban, mert nincs hol ki-? állítani. Ez a helyzet Csuk akkor változik, ha a Megyei Tanács új székháza az új városközpontban elkészül, s a régi épület felszabadul a Janus Pannonius Múzeum számára. Legkésőbb ekkor — néhány év — alkalom nyílna a német néprajzi múzeum megnyitására. Hogy addig mi történjék, abban eltérnek a vélemények. Egyesek szerint addig a pécsvá- radi várba kellene elhelyezni a német múzeumot, mások szerint nem lenne jó. mert ha valami kikerül Pécsről, az már nem tér vissza többé. Ez utóbbi álláspont hívei azt vallják, hogy ki kellene „böjtölni” azt a néhány esztendőt, amíg a Megyei Tanács új székháza felépül. Amint látjuk, a két álláspont között nincs lényeges eltérés, hiszen a végcélban — Pécsett legyen — mindkét „fél” megegyezik. Valószínű, rövidesen eldöntik maid a vitát. Még a helynél is jobban nyugtalanít sokakat az a tény, hogy pillanatnyilag nincs „kivel” megnyitni azt a múzeumot. Amint megemlítik. a mohácsi délszláv múzeum pemcsak azért lett olyan színvonalas, mert Mohács az ország legnagyobb délszláv lakta helysége, hanem azért is, mert egy Sárosácz György nevű fiatalember került az élére, aki rendkívüli hivatásszeretettel és hozzáértéssel fogott a munkához. Ha Pécs nem lép közbe... A kérdés tehát így hangzik: lesz-e a német múzeumnak is egy ilyen szakembere? A válasz pedig: igen, lehet, mert az idén végez az Eötvös Tudományegyetem német néprajz szakán Mihályi Rozina, egy bolyi születésű kislány. A fiatal szakembert azonban — a hírek szerint — a leendő tatai német néprajzi múzeum szeretné szerződtetni. Magyar László 1
