Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-13 / 289. szám
fii?. december 13. utmanttm napin Szükségesnek látom a bányászatban a magasabb béreket Az új gazdasági mechanizmus szabályozóinak finomítására van szükség Jazbinsek Vilmos baranyai képviselő felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány gondolatban a költség- vetés témájához, az általános gazdasági helyzet értékeléséhez hozzászóljak. Áttanulmányoztam az 1970. évi költségvetést és az Ipari Bizottságban részt vettem annak vitájában. Különös figyelemmel kísértem az új gazdasági reformról szóló gazdasági tájékoztatót. Igen helyesnek tartom az általános indokolást, továbbá egyes szabályzók megváltoztatása szükségességének megokolá- sát. Hogy ma népgazdaságunk pozitív arányú fejlődéséről, külkereskedelmünk egyensúlyáról beszélhetünk, az a I gazdasági reform bevezetésének szükségességét, alapjainak helyességét bizonyítja. Ügy érzem, valamennyien egyetértünk abban, hogy az új gazdasági mechanizmus betölti szerepét, eddig is megfelelt a hozzáfűzött reményeknek, s hogy a jövőbeni hatása még kedvezőbben jelentkezzék, némely helyen finomításra, egyes szabályzók módosítására van szükség. Ahhoz, hogy a módosítás szükségességét ma felismerjük, idő, megfigyelés, a tanulságok levonása volt szükséges. Egyes kérdésekben talán előbb eljuthattunk volna a módosítás szükségének megállapításáig. Nem vitatkozik ma senki Bem az energiastruktúra megváltoztatásának szükségességéről. Magam is helyesnek tartom. Mégis fel kell hívnom a figyelmet néhány kérdésre, amely különösen a Mecseki Szénbányákat, az ország egyetlen kokszszénbányáját érinti, s amely várhatóan a perspektivikus változtatás akadályozója lehet. A kokszszén-termel és területén szinttartás, 5—10 éves távlatban igen csekély visz- szafejlesztés van beütemezte, szénvagyontól függően. A mostani beruházási, fejlesztési lehetőségek nem elegendőek a feladatok biztosítására Feltétlen szükséges lenne a szinttartás, illetve korszerűsítés területére differenciált lehetőséget biztosítani. Ha az állami támogatás erre nagyobb lehetőséget nem nyújt, akkor az 'amortizációs hányadnak a vállalatoknál maradó részét kellene felemelni. Hazánkban — véleményem szerint helytelenül — a bányászatban a vele kapcsolatban kialakult általános visz- szafejlesztési hangulat következtében ma kevesen látják a jövőt. Fiatal emberek ma a bányászatban nem látnak életcélt, a kiöregedett bányászok munkaintenzitását csak gépekkel lehet pótolni. Ha ezeket nem biztosítjuk, félő, hogy a programban megjelölt feladatokat sem tudjuk megvalósítani. A műszaki fejlesztés mellett szükségesnek látom a bányászatot, mint a legnehezebb munkát kiemelt bérszinten tartani. Jó lenne országos szinten egységes, önkritikusabb tájékoztatást adni a lakosságnak. Lehet, hogy csúnyán fejeztem ki magam, de a tévében a szénhelyzettel kapcsolatban elhangzott nyilatkozatok után nehéz volt megmagyarázni a dolgozóknak, miért van szükség pótmű- szakolásra. Megértették a dolgozók, de ezt egyszerűbben is megoldhattuk volna. Néhány mondatban szabad legyen még egy-két gondolatot felvetni. Nagyon egyetértek a szocialista gépimport elsődlegességével, annak gazdaságos voltával... Mi keressük is ezt az utat, de a beszerzéseknél igen sok akadályba ütközünk. Nagyon egyetértek a Központi Bizottság árakra és bérekre vonatkozó megállapításaival. Az árak csökkentése nemcsak egyszerű, adminisztratív kérdés. Ha a piacon árubőség lesz, az árak csökkenni fognak. A termelés, termelékenység terén van még bőven probléma és ezen elsősorban a vezetőknek, dolgozóknak van mit tenni. Azonban a, tudatos és burkolt áremelésekkel kapcsolatban is szigorúbban kellene eljárni. Ehre már lehetett volna példát statuálni. Egyetértek azzal, hogy a divatot, a külföldről dollárért* behozott szőrmét stb. ne dotálja az állam, fizessék meg azok, akik ezt kívánják. Meg kell azonban jegyeznem, hogy nagyon sok behozott áruért nem adnék valutát. Az alacsony fizetésű dolgozókkal, a nyugdíjasokkal is egyet kell érteni, hogy legyen bőséges választék olcsó cipőkből, ruhákból, télikabátokból. Ügy érzem, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők nevében is köszönetét kell mondanunk a lehetőségeken belüli anyagi rendezésért. Feltétlen helyeslem kormányunk elhatározását a jövőre vonatkozóan. A jövőben is az alacsony nyugdíjak differenciált emelését tartom a legfontosabbnak. Nem mindenütt érvényesült a vezetők gazdasági eredményektől függően differenciált bérezése. Igaz, hogy ez elmondható a fizikai dolgozókra is. Reméljük a kategóriák eltörlésével ez jobban fog érvényesülni. A költségvetéssel kapcsolatban: elfogadom és megszavazom az 1970. évi megemelt sportköltségeket, egy megjegyzéssel: az újságban közölt viták helyett jó lenne a Központi Bizottság határozatát mielőbb végrehajtani és különösen a labdarúgásban egészséges, tiszta sportot megvalósítani. (Ezt a megjegyzést azért tettem, mert szeretem a sportot.) Szabad legyen a Baranya megyei költségvetéshez annyit mondani, hogy különösen a fejlesztési alap előirányzatot alacsonynak, kevésnek tartom, különösen Komlóra való kihatása miatt. A város főutcája még teljesen kialakulatlan. A dolgozók szólás-mondása: „lemegyek a faluba”. Egy kissé bizony még falura hasonlít. Nincs a városnak ma sem egy megfelelő kultúrháza. Az ügyészség, a bíróság elhanyagolt helyen működik. Az épület szanálás előtt áll. Nincs a városnak egy megfelelő áruháza. Kérem az illetékes szerveket, a lehetőségekhez mérten vegyék figyelembe az általam felhozottakat, ha nem is az 1970. évi költségvetésben, de legalább a negyedik ötéves tervben. Köszönöm szíves türelmüket, a költségvetést elfogadom és elfogadásra ajánlom. Kérem az illetékeseket, hogy az általam fel hozottakat Komlóra vonatkozóan a negyedik ötéves tervnél, az elkövetkező költségvetéseknél vegyék figyelembe Húszéves az üzemi vendéglátás Ebből az alkalomból a Me- csekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat tegnap este a Kazinczy étteremben jubileumi ünnepséget tartott, melynek keretén belül Hegyes Ferenc, a vállalat igazgatója köszöntötte a megjelent alapító tagokat és kiosztotta a törzstagok között a pénzjutalmat, valamint a szakma aranykoszorús jelvényét, egy dolgozót pedig vezérigazgatói dicséretben részesített. Az eltelt idő eredményeinek méltatása után a szakma veteránjai felajánlást tettek, hogy hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére, az eddigi eredményes munkájukat tovább fokozva igyekeznek kielégíteni vendégeik kéréseit. Felmérik a vendéglátó egységeket Műsor lesz az Olimpiában Kávészalon nyílik Pécsett Felújítják az Olimpia presszó berendezését Enyhülni fog a szállodahiány? Mit tesz a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalat a néhány hete lapunkban megjelent „Elsőosztályú séta a városban’’ című írásunkban felvetett gondok megszüntetése érdekében? A kérdésre választ kérni kerestük fel tegnap Görcs Károlyt, a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatóját. A fő kérdés most is az Olimpia presz- szó értékelésében említett megoldatlan problémái voltak, a beszélgetés során azonban szó esett a vállalat jelenlegi tevékenységéről is. — Most dolgozunk a vállalat egységeinek felmérésén. Milyen besorolásban vannak, alkalmasak-e arra, milyen átalakításokra, esetleg profilváltozásokra van szükség? Erre igény van, mert reáliMiért veszett el hetven lakás? Megrekedt a vállalati lakásépítés — Csak közös erővel lehet megtalálni a megoldást BARANYA—TOLNA MEGYEI TÉGLAIPARI V. felhívja vevőit, valamint TÜZÉP- és FMSZ-téglautalványokkal rendelkező magánvevőket, hogy a lekötött, illetve 1 rn 1 111 megvásárolt téglái A TÉGLAGYÁRBÓL LEGKÉSŐBB F. ÉV DECEMBER 31-IG SZÁLLÍTSÁK EL Elveszett 70—75 lakás. Ez volt a lényege annak a vitának, mely a Baranya megyei országgyűlési képviselők legutóbbi ülésén kezdődött, aztán több más fórumon SZMT elnöksége, Városi Tanács vb. — végiggyűrűzött Arról volt szó, hogy a pécsi vállalatok mintegy 22 millió forintot gyűjtöttek össze erre a célra az elmúlj két évben, s ebből az összegből valóban 70—75 összkomfortos lakást lehetett volna felépíteni. Ismét a kapacitás — Miért maradt meg a pénz? — tették fel mindenütt a kérdést, hiszen első hallásra valóban érthetetlen a jelenség. A dolgok jogi oldalát tekintve ugyanis még sohasem nyíltak olyan kedvező lehetőségek a vállalati lakásépítés előtt, mint éppen most. Ebben az évben jelent meg ugyanis egy rendelet, amely nagyon egyszerűvé tette a problémát A rendelet szerint ha egy vállalat lakáshoz, különösen ha terven felüli lakáshoz akar jutni, nem kell mást tennie, minthogy befizet a tanács számlájára egy meghatározott összeget. A többi már a tanács dolga, s a vállalat nemcsak lakást kap a pénz fejében, hanem övé lesz az első bérlő kijelölési joga is. Nem lehet eléggé aláhúzni, mennyire fontos ez a jog, hiszen amíg nem volt meg, amíg ezen a téren bizonytalanság uralkodott, nem volt ami ösztönözze a vállalatokat. Ha csak a paragrafusokon múlna a dolog, ma már gomba módra épülnének a vállalati lakások, s nem fájna a fejünk a 70—75 lakás miatt. Sajnos azonban, megint közbeszólt a kapacitás- hiány, tehát az a probléma, amit már ezerszer hallottunk. Egyszerűen: nincs, aki megépítse a lakásokat. Amint a Városi Tanács vb. legutóbbi ülésén kiderült, 1072 állami és szövetkezeti lakást kellene a jövő évben építeni Pécsett, s ebből még csak 932 van „lekötve”, mert a többire nincs vállalkozó. Nemcsak a szénbánya I kást épített az elmúlt két évben a saját pénzén, s — ami különösen fontos: — ebből vagy 100-at a saját építési üzemével, tehát anélkül, hogy megterhelte volna az Építőipari Vállalatot. Ezenfelül még további 40 kislakásépítőnek nyújtott illetve nyújt segítséget vissza nem térítendő támogatás valamint kamatmentes kölcsön formájában. Családi házakról lévén szó, itt sem volt az Építőipari Vállalat segítségére szükség, s mégis, újabb és újabb lakások tucatjaival gyarapodik a város. Bár a Mecseki Szénbányák nagy vállalat, s nem mindenkinek van olyan nagy építési üzeme, mint annak, biztosra vehető, hogy nemcsak a szénbánya tud saját eszközökkel építeni, képes arra még néhány más vállalat is. A családi ház építési akció támogatása pedig minden vállalat számára járható út Ha az OT nem enged.„Hogy építsünk pluszt, amikor még az előirányzat teljesítésére sincs biztosíték?” — tehetnék fel sokan a kérdést. Erre csak így lehetne válaszolni: Bármilyen nehéz a helyzet, azért nem szabad feladni a reményt, mert még így is van egy-két lehetőség Hogy mást he mondjunk, a Mecseki Szénbányák 380 laHa a vállalati lakásépítésről beszélünk, szót kell ejteni a város egyik gyötrelmes gondjáról, a lakások előállítási költségéről is. A Baranya megyei Építőipari Vállalat több, mint 310 ezer forintért épít fel egy lakást — beleértve a közművesítést és járulékos beruházásokat is —, s ez az összeg 30 ezer forinttal magasabb, mint amennyit az Országos Tervhivatal a Városi Tanácsnak kiutal, lakásonként. Az a veszély fenyeget tehát, hogy nem lesz annyi lakás, amennyit terveztünk. Mit lehet ilyen helyzetben csinálni? — tették fel a Városi Tanács legutóbbi ülésén a kérdést. Több féle megoldás kínálkozik, s ezek egyike az volna, hogy igénybe kellene venni a vállalati erőforrásokat is. Vállalati „oldalról” azt lehetne erre felelni, hogy nem méltányos az ügy, hiszen eddig ingyen is hozzájutottak valamennyi állami lakáshoz, a jövőben pedig már ezért is fizettetni akarnak velük. Bár arról senki sem beszélt, hogy a jövőben már minden lakásért pénzt kell adni, kétségtelen, hogy van a panaszban valami. Bármilyen kellemetlen is azonban ez a fordulat, ha az OT nem enged, a város kényszerhelyzetbe kerül. Van ugyan még egy lehetőség: megnézni, hogy valóban több, mint 310 ezer forintra van egy lakás előállításához szükség? Bár a Baranya megyei Építőipari Vállalat azt állítja, hogy az ő lakásárai a legolcsóbbak az országban — statisztikai adatokra hivatkozik — a Városi Tanács vb. legutóbbi ülésén úgy döntöttek, hogy megnézik, nem lehetne-e a költségeket csökkenteni. Bár még nem tudni, hogy ez miképp végződik, minden valószínűség amellett szól, hogy mindemellett a vállalatok segítségét is igénybe kell venni. Mindenképpen méltányos Ezt a lépést még akkor is célszerű volna megtenni, ha az OT illetve a Baranya me-r gyei Építőipari Vállalat árkülönbségeit el lehetne tüntetni. A vállalati pénzekből ugyanis újabb és újabb területeket lehetne közművesí- teni. építkezésre előkészíteni, márpedig minden lakásépítkezés így kezdődik. A lakásépítés össz-társa- dalmi ügy, következésképp méltányos, ha ebből az eddigieknél jobban kiveszik a részüket a vállalatok is. Megéri áldozni, hiszen nemcsak lakást kaphatnak cserébe, hanem egy olyan jogot is, mellyel hosszú éveken át nem rendelkeztek: ők jelölhetik ki az első bérlőt. Magyar László san fel kell mérnünk, hogy anyagi erőforrásaink figyelembe vételével milyen munkákat tudunk megvalósítani 1975-ig? Ez a felmérés még a vállalatnál nem történt meg de elengedhetetlenül szükséges a felújítások, átalakítások tervszerű lebonyolításához — mondta Görcs Károly. — Kap-e valaini újat a közönség a közeli jövőben? — Mindjárt említek ia egyet: Pécsett hozzuk létre az első „kávészalont”. A jelenlegi Kedves cukrászda helyén lesz, {i Városi Tanács ugyanis lehetővé tette a helyiség bővítését. A jövő szezon beindulásával, az Omnia céggel közösen egy olyan üzemet nyitunk, amely kellemes kávézó helynek ígérkezik a pécsieknek. — Az Öíimpia presszóval kapcsolatban történik-e valami változás? — Másképpen képzeljük el ezt az éjszakai szórakozóhelyet: Jövőre műsoros szórakozó hely lesz, jelenlegi funkciója, jellege megváltozik. Az előtérben portás lesz, a változásokkal egyidejűleg hosszabbítjuk a nyitvatartási is, amihez természetesen az egész komplexum nyitvatartási ideje igazodna. A jelenlegi leromlott berendezést felújítjuk, vagy kicseréljük. — Szerencsés megoldás lenne, ha a város szállodahiányát enyhítenék azzai- hogy a jelenleg MÉV üzemeltetésében levő munkásszálló egyik épületét, amennyiben mód és lehetőség nyílik rá szállodai célt szolgálna. Az" itteni szállóvendégeket ugyan is az Olimpia étterme, és az ez esetben kávéházi jelleggel működtetett presszó kultúráltan ki tudná elégíteni. A szállodaigény kielégítésére az illetékes üzemeltető, és a társadalmi szervek megfelelő összefogására van szükség Ennek eredményeképpen ez a gondolat realizálódhat. Ismeretes ugyanis, hogy jelenleg nincs kihasználva a három épületből álló komplexum. Kampls Száznegyven vagon konzervet és savanyúságot állított elő ebben az évben a mohácsi tartósít 7iizem. A termékek egy részét exportra szállítják. Csütörtökön fejezték be a tíz va- gonos NDK exportot és jövő héten kezdik ugyancsak tíz vagon savanyúkáposzta szállítását Jugoszláviába. Szokolai felv.
