Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

1969. december 12. »tmantmt navio « Zobáki jelentés: Megtalálták az eltemetett embereket Tíz napi, emberfeletti küz­delem után, csütörtökön haj­nalban a Bányászati Akna­mélyítő Vállalat különleges munkabrigádjának tagjai el­érték mélyben rekedt bajtár­saikat. öt óra 23 perckor a gázkitörés által kidobott kész­let 24. méterében előtűnt az aknamályítők által használt szállítógép bödönnek nevezett vaskosara, melyben két em­bert találtak. Nem sokkal ez­után kiemelték a bödönt, s alatta megtalálták a harma­dik szerencsétlenül járt em­ber holttestét is. A negyedik ember a hidraulikus markoló alatt volt. A december 1-én bekövet­kezett tömegkatasztrófa négy mélybe zárt áldozatát a dél­előtti, illetve a kora délutáni órákban a Mecseki Szénbá­nyák bányamentő szolgálata szállította a felszínre. Az Or­szágos Bányaműszaki Fő­felügyelőségtől kapott tájé­koztató szerint az emberek közvetlen közelébe decem­ber 10-én érkezett a mentő­csapat, ámikoris elérték a hidraulikus markoló felső ré­szét. Ezen a napon több mű­szaki akadály is lassította az előrehaladást, először 5 szá­zalék feletti metánt mértek, majd a főszellőztető gép állt le rövidebb időre. Szerdán a bánya III. szintjén is riadal­mat okozott a metán: az ak­natalpon felhalmozott tóén oly nagymennyiségű gázt tá­rolt magában, illetve meg­mozgatásakor oly nagymeny- nyiségű gázt bocsátott ki, hogy 35 percre el kellett ren­delni az áramtalanítást — 10-én a balesetvizsgáló bi­zottság is megszemlélte az aknát, s miután körültekin­tően intézkedtek a menekü­lés lehetőségeinek biztosítá­sáról, az aknamélyítő brigád tovább folytathatta a mun­kát A szerencsétlenül járt em­berek holttestének kimenté­se érdekében 1409 csille sze­net, illetve követ küldtek fel­színre. A holttestek a kész­let 24., illetve 25. méterében voltak, tehát mintegy 4—5 méterrel az eredeti aknatalp felett. Kiszállításuk után megtörtént a személyazono­sítás. A négy hősi halott: Kocsis József vájár, Nehéz Ferenc vájár, Illés Alajos vájár és Kovács Vilmos se­gédvájár. A Bányászati Ak­namélyítő Vállalat valameny- nyiüket saját halottjának te­kinti. Temetésükről később történik intézkedés. Miért nem intézkedik a minisztérium? Baranyai képviselők a jövő évi költségvetésről (Munkatársunk jelenti az országgyűlésről.) A parlamentből jelentke­zem. Az már szinte gyakor­lat, hogy reggel a parlament­be újságírók, fotóriporterek, tv-sek érkeznek legkorábban. Tegnap délelőtt, amikor be­értem, még senki sem ült a patkóalakú teremben, csak a hangmérők próbálgatták a mikrofonokat egy ... kettő három ... négy. Erre a mik­rofonra kérek még egy kis erősítést, igen most rendben. Mind népesebbek lesznek a folyosók, a képviselők cso­portokat alkotva beszélik meg az előző napon történ­teket. Elsőnek Rameisl Fe- rencné képviselő, a Megyei Nőtanács titkára érkezett. — Sok érdekes, helyeslésre méltó bejelentés hangzott el már eddig is, mind például a nyugdíjaknak 1971-től két százalékkal való emelése — mondja. — De az a vélemé­nyem, hogy a végrehajtás során az emeléssel kicsit dif­ferenciálni kellene, az ala­csonyabb nyugdíjakon többet, a magasabbakon kevesebbet kellene emelni. Mert vala­hogy nem jól tűnik, hogy két százalékkal emelik a három­ezer forintos nyugdíjat is, meg például a 800 forintosat is. Elképzelhető, hogy a ma­gas nyugdíjat uram-bocsá semmivel sem növeljük, de az alacsonyabbnak, több mint két százalékos emelést adunk. Természetesen, hogy a kép­viselők beszélgetésének fő témája most is a jövő évi költségvetés. A kiírás szerint valamennyi képviselő csü­törtökön ehhez a témához szól hozzá. Dr. Donhoffer Szilárd egyetemi professzor is ehhez a témához kapcso­lódik, amikor vele beszélget­ve elmondja, hogy a IV. öt­éves tervben valószínű lesz pénz a pécsi újabb 200 ágyas klinika felépítésére. Azt a koncepciót fejtegeti, hogy túl­ságosan drága megyeszerte újabb kis kórházakat építe­ni. Még az építés költsége hagyján, de a felszerelés és a szakemberek „telepítése” már sok nehézségbe ütközik. Szerdán Jazbinsek Vilmos képviselő mondta el, hogy az eredeti tervvel ellentétben most ő is jelentkezett felszó­lalásra. Tegnap reggel a fo­lyosón találkoztunk és el- I mondta, hogy kissé módosí­totta beszédét, mert reflek­tálni akar Nagy Józsefné könnyűipari miniszter felszó­lalására is. — Nem túlságosan tetszett nekem a miniszter-asszony felszólalásának az a része, amikor a préselt marhabox- ból készült kismama cipők árának 52 százalékos emelé­sét forgalmi adó rendezésé­vel indokolta. A vásárlót ke­vésbé érdekli az, hogy miért kapja az árut most lényege­sen drágábban, az ár növe­kedéséért bosszankodik. Miért éppen a kismama cipőkre „nyomtak” magasabb forgal­mi adót? Miért nem a luxus­cikkekre? Amit Nagy elv­társnő a IV. ötéves terv kon­cepcióiról elmondott azt he­lyeslem, a spekulációs jelen­ségeket elítélően bírálta. De önkéntelenül is felmerült bennem a kérdés: miért nem intézkedik a minisztérium erélyesebben? Ezek ellen küzdeni, az indokolatlan ár­emeléseket megakadályozni, elsősorban a legmagasabb szinten lehet. Ezeket a gon­dolatokat kívánom még pót­lólag elmondani felszólalá­somban. Pont 10 órakor Kállai elv­társ megrázta a csengőt, a megtelt terem zaja elcsilla­podott és megkezdődött az országgyűlés második napi munkája. A képviselők fel­szólalásait mind többször szakította meg taps. A kép­viselők nagy tetszése kísérte többek között Niss János du­naújvárosi olvasztár felszóla­lását. A megyék, városok na­gyobb önállóságáról beszélt, illetve arról, hogy még min­dig —, ha finomabb megfo­galmazásban is —, de érző­dik a felsőbb szervek utasít- gatása, még kísért az ún. tervfelbontásos rendszer ad­minisztrációja, „Valahogy úgy van, hogy mi ott lent még nem szoktuk meg az újat, fent pedig nehezen felejtik el a régit” A szünetben Egri Gyula elvtársat, a Megyei Pártbi­Helyreállííották az algyői 168 as olajkutat Az algyői m-as száma olaj­kutat —, amelynél egy évvel ezelőtt az emlékezetes olaj- és gázkitörés történt — csütörtökön délelőtt ünnepélyesen üzembe­helyezték. Az egy évig tartó helyreállítási munkák közben a kút közeléből 30 DM köbméter, túlnyomórészt olajat tartalmazó folyadékot szállítottak el a fino­mítóba, s öt és fél ezer köb­méter friss földdel cserélték ki az olajjal átitatott talajt. zottság első titkárát találom dr. Pilaszanovics lmréné, Ga­ray Istvánná, Németh István baranyai képviselők társasá­gában. Arról beszélgetnek, a képviselők felszólalásaiból az utóbbi években mind job­ban látszik, hogy a képvise­lők életközeiben vannak, is­merik a választók vélemé­nyét és ennek hangot is ad­nak a képviselőházban. A folyosókon megszólalnak a villanycsengők. Jelezve a szünet leteltét. Űjabb felszó­lalások következnek. Időn­ként bekapcsolják az erős­fényű reflektorokat, fényár­ban úszik a terem, dolgoznak a filmhíradósok, fotósok, tv- sek. Ma a védjegyről szóló törvényjavaslat vitájára va­lamint interpellációkra kerül sor. Lépes méz Angliába, méhpempő Belgiumba Pécsett ülésezik az Országos Méhész Szakbizottság Tegnap a TIT Bartók klub­jában kezdte meg kétnapos tanácskozását a 24 tagú Or­szágos Méhész Szakbizottság. Kocsis Sándor, az OMSZK igazgatója megnyitó beszédé­ben ismertette a hazai mé­hészet 1969. éves eredmé­nyeit. A mézexport 2 millió dollár devizát hozott a nép­gazdaságnak. A méz és mé­hészeti termékek minőségé­nek növelése, választékának bővítése szükséges ahhoz, hogy a hazai mézfogyasztás és az export növekedjék. Ez évben igen sok ilyen jellegű kezdeményezés volt hazánk­ban. Kocsis Sándor a közelmúlt­ban járt Párizsban és Ju­goszláviában. ahonnan ked­vező megállapodásokkal tért haza. A franciák 15 tonna virágporra jelentették b® igényüket. Ezt zömmel a ba­ranyai méhészetekből szállít­ják. A jugoszláv szövetkeze­tek mézet és méhviaszt vásá­rolnak tőlünk. Kupp Kálmán, az OMSZK osztályvezetője a méhészeti eszközök korszerűsítéséről tartott előadást és több esz­köz gyártására tett javasla- tott a szakbizottságnak. A ma délelőtti tanácsko­záson Keresztesi Béla, az Erdészeti Tudományos Inté­zet igazgatója, dr. Mannin- ger Sándor, a Tápiószelei Ku­tató Intézet docense, vala­mint Örösi Pál Zoltán, a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet Kossuth-díjas professzora tart előadást a különféle méhészeti kutatá­sok eredményeiről. A tét: egymillió tonna cement Megkezdődött a malomesata Ribánszki Róbert látogatása a BCM-nél Száz ács kellene Országos felhívást adnak ki Három napi kényszerállás után tegnap hajnalban újra benépesült a BCM építkezé­se: a hirtelen jött jóidő „se­gítségével” úgy-ahogy eltaka­rították az utakról és az ala­pozási területekről a havat, s ezzel megkezdődött a ver­senyfutás az idővel. Mint ahogy azt már ko­rábban is jelentettük, az Építési- és Városfejlesztési Minisztérium a kivitelezési határidő egy évvel való meg­rövidítését kérte az építők­től, s bár egy hónappal ez­előtt a kérés teljesítését ille­A KISZ Komló Városi Bi­zottságának küldöttértekezle­te zajlott le tegnap a komlói pártbizottság dísztermében. Megjelent dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titká­ra, Neubauer József, a Kom­lói Pártbizottság titkára, Gal- lusz József városi tanácsel­nök, Tóth László, a megyei KISZ-bizottság titkára és száz küldött. •ft A város üzemi, iskolai, hi­vatali és területi alapszerve­zeteinek 1792 KISZ-tagját képviselte a száz fiatal kül­dött. Bakfisok, kamaszok, „nagylányok” és „komolyabb” fiúk. A lányok a legutóbbi divat szerint öltöztek. Töb­ben, valahol eldugják a csiz­mákat és körömcipőket húz­nak fel. Bájosak, szépek. Elegánsak a fiúk is. A szü­netben úgy társalognak, kö­tetlenül, nevetgélve, sugdo- lózva, cigarettázva, mint a tánciskolában. És amikor az emelvényre lépnek, egészen komoly dolgokról számolnak be: röviden, frázismentesen. * Krilik Istvánná. Fiatal asszonyka, a Carbon Válla­lat (volt Komlói Helyiipari Vállalat) üzemmérnöke. Tag­ja a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának. — Tanulmányoztuk az au­tomatizálási lehetőségeket az j üzemben. Kevés a munkaerő, j másrészt fokozatosan szeret­nénk megszüntetni a nehéz I Százan a fiatalok közül fizikai munkát Tárgyaltunk a svéd Mec-Man, illetve a nyugatnémet Herrion-céggeL Ezek olyan pneumatikus és hidraulikus elemeket gyárta­nak, amelyekkel például a cipőüzem gépparkját felsze­relhetnénk. Meggyorsulna a termelés és egyben — az automatizálás révén — ha­tástalaníthatnánk a gépen dolgozó embernél fellépő hangulati elemeket. Szikszai Ferenc 501. Szak­munkásképző Intézet. — Több fiatal tanuló pa­naszkodott, hogy egyes mun­kahelyeken nagyon durván bánnak velük, sőt némely he­lyen tettlegességig fajul a dolog. Az is előfordul, hogy nem a szakmájuknak megfe­lelően foglalkoztatják őket. Vannak jó példáink is: egyik vasárnap felkerekedtünk, ku­koricatörést vállaltunk falun és az összejött pénzen tele­víziós készüléket vásároltunk a kisiskolásoknak. * Rostás Rózsa. Steinmetz Miklós szakközépiskola: — Megdöbbenve hallom a beszámolóból, hogy a komlói KISZ-fiatalok között lévő se­gédmunkás fiúk 35 százaléka nem rendelkezik a nyolc ál­talános iskolai végzettséggel. Rá kell szorítani őket a ta­nulásra, különben a legjobb szándékuk mellett is csak vakon, céltalanul végzik a mozgalmi munkát. Foglalkoz­nunk kell a faluról bejáró fiatalokkal is, hogy munkaidő után ne a várótermekben és a kocsmákban lődörögjenek a vonat, vagy autóbusz indu­lásáig. * Bogdán László városi KISZ- titkár. — Két esztendeje jelent meg a KISZ KB kérésére a kormány 1016 1967. sz. ren­deleté. Ez jó alapot biztosít az ifjúság érdekvédelmének hatékonyabb megszervezésé­hez. Vállalataink különböző­képpen reagáltak a kormány- határozatra. A Komlói Kő­bánya, a Vízmű, a Carbon Vállalat, a Kenyérgyár, a Városgazdálkodási Vállalat & az Aknamélyítő Vállalat konkrét intézkedési tervet dolgoztak ki a kormányhatá­rozattal kapcsolatosan és eze­ket fokozatosan végre is hajt­ják. A fel nem sorolt válla­latok viszont elzárkóznak . .. Sajnálatosan könnyű sta­tisztika: könnyebb felsorolni a hat pozitívumot, mint a vállalatok hosszú során el­verni a port... ft Dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára: — Ma már elmondhatjuk, hogy fiataljaink számára megnyílt az érvényesülés út­ja. Megyénkben több „hu- szon-éves” igazgató is van, sőt, nemrég egy fiatal, te­hetséges mérnökünk a párt­központban kapott megtiszte­lő beosztást. De nem is a be­osztás itt a lényeg, hanem az, hogy kizárólag szorgalmuk­kal, teheségükkel, aktivitá­sukkal jutottak el odáig, ahol most, emelt szinten, továbbra is tevékenykedhetnek. Tóth László megyei KISZ- titkárt idézen végezetül: — Van egy divatos mondás s ez így szól: „Ez van, ezt kell szeretnünk.’* Nos, ezt a mondást nem szeretjük. Ami van, az valóban tény, de nem lehet belenyugodni abba, hogy „ezt kell” szeretni. Ami ma még jó, nem biztos, hogy holnap is jó lesz őszintén és bátran kell bírálni az el­avultat, mindennapi életünk­ben, munkánkban, gondolko­dásmódunkban. * A küldöttértekezlet az esti órákban ért véget, amikor is megválasztották a KISZ Kom­ló városi Bizottságát, többek között a végrehajtó bizottsá­got és annak titkárát, ismét Bogdán Lászlót B.F. tőén meglehetősen optimistái nyilatkoztak a kivitelezők most a szó legszorosabb ér­telmében súlya van minder percnek. A nyers- és ce­mentmalmok résalapozásó jelentős „csúszásban” van s miután ez az épület nem­csak építészetileg, de szere­lőipari vonatkozásban is, s legbonyolultabb, a BCM Va­lamennyi objektuma között a jövőt illetően minden azon múlik, sikerül-e ledolgozni az itt jelentkező lemaradásokat Az első téli hóhullám el­vonulása viszonylag kedvező lehetőséget teremtett a mun­ka ütemének fokozására, en­nek ellenére borúlátóak az illetékes műszakiak. Martin Antal, a generál kivitelező beremendi képviselője, teg­nap délelőtti tájékoztatójában elmondotta: az idei év végéig 6000 négyzetméternyi résala­pot kellett volna elkészíteni, de már az is szép eredmény lesz, ha a 4500 négyzetmé­tert elérik. A hatalmas építkezés két­ségtelenül legbonyolultabb műszaki feladatát a Vízépítő és a 31-es Állami Építőipari Vállalatra bízták. Az elmúlt két hétben jelentősen gyor­sult a munka, a pillanatnyi helyzet mégsem nevezhető megnyugtatónak. A Vízépítő Vállalat nem tud megfelelő szállítási kapacitást biztosí­tani, a 31-esek pedig állandó betonhiánnyal küzdenek. — Eredetileg öt betonkeverőt ál­lítottak munkába, ez idő sze­rint azonban mindössze ket­tő termel. Egy üzemképtelen, egy a viszonylag nagy távol­ság miatt üzemen kívül van, egy pedig nincs téliesítve. A tét: egymillió tonna ce­ment, a BCM egy évvel ko­rábbi felépítése, illetve üzem- beállítása ugyanis ennyi plusz-cementhez juttatná a népgazdaságot. Mint ismere­tes, a . beruházás felett a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség védnökséget vállalt, ép­pen ezért tegnap Ribánszki Róbert, a Központi Bizottság titkára is Beremendre láto­gatott, hogy a helyi vezetők­kel részleteiben is megbef ;; szélje, miben segíthetne á KISZ. A KB titkárát elkísér­te az építkezés területére Pe- tőházi Szilveszter, a KISZ Baranya megyei, valamint Petőh Sándor, a KISZ Siklósi járási első titkára is. — A helyi párt-, tömegszervezeti és műszaki vezetőkkel foly­tatott megbeszélés eredmé­nyeképpen határozat szüle­tett: a KISZ országos kam­pányt indít, hogy mielőbb 100 áccsal gyarapodjék a BCM munkásgárdája. — A nyers- és cementmalmok mo­nolitbeton eljárással készül­nek, s rendkívül sok ács­szakmunkát igényelnek. Pil­lanatnyilag 80 ács dolgozik a beruházás területén, ez a lét­szám azonban a normális ütem tartásához is kevés, a mostani szakmunkásellátott­ság mellett tehát szó sem le­het a lemaradások behozásá­ról. A KISZ KB titkára meg­ígérte: kéréssel fordulnak az ország nagy építőipari válla­lataihoz, hogy legalább egy ácsot küldjön minden válla­lat Beremendre. A malomépület résalapozá­sa szeptember 16-án kezdő­dött. A 26 méteres alapok kialakítása óriási erőfeszíté­seket igényel: az ide beosz­tott brigádok három műszak­ban. non stop munkarend mellett dolgoznak Pillanat­nyilag 5 réselőgép maria a földet, a rendkívül rossz idő­járás azonban hihetetlenül visszafogta a teljesítménye­ket. Az sem ritka dolog hogy a felázás következtében be- omlanak a résfalak, egyszó­val: most minden azon mú­lik, bírják-e idegekkel és persze erővel az emberek. A résalapokat 1970. már­cius 31-én kell átadni a ma­gasépítőknek. Ha kés 's kö­vetkezne be, azt már szinte lehetetlen lesz behozni, a sze­relők ugyanis ezen az épüle­ten kezdenek el majd leg­előbb dolgozni, s itt marad­nak a legtovább. A malom- csata résztvevői szombat és vasárnapokon is dolgoznak, s mintahogy azt Ribánszki Ró­bert mondta: most a sző leg­szorosabb értelmében az ő kezükben van az egymillió tonna cement sorsa. B. & é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents