Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-10 / 286. szám
* Dimantmt natiio 1969. december t& Egymástól elzárva, önellátóan? A Közgazdasági élet című rovatban novemberben a baranyai termelőszövetkezetek munkamegosztásáról jelent meg statisztikai feldolgozás. Eszerint megyénk mezőgazdaságának szakosítása elmaradt az országos átlagtól. Ez az értékelés az üzemi árbevétel alapján készült. A mezőgazdasági nagyüzemek szakosításával kapcsolatosan különböző nézetek alakultak ki. A gazdaságok profilját többféle szempont alapján próbálják meghatározni és csoportosítani. (Árbevétel, állatlétszám stb.) Erre vonatkozóan a valóságot tükröző egységes álláspont még nem alakult ki. Csak árbevétel alapján? Megyénk mezőgazdaságának szakosodásáról az eddigi tapasztalatok alapján már átfogó képet lehet alkotni. — A megye adottságai speciálisak. A megyei termésátlagok általában az országos eredmények felett állnak, bizonyítva, hogy kisebb területen is lehet nagy termelési értéket elérni. Ez vonatkozik megyén belül a különböző adottságokkal rendelkező üzemekre is. Szakosított állattenyésztés esetén kis állatlétszámmal is lehet viszonylag nagy árbevételt elérni. Ezért csak az árbevétel alapján egy üzem profilját nem lehet meghatározni. Ennek a kérdésnek az elbírálásakor a gazdaságot komplex egységében kell vizsgálni az összes befolyásoló tényező figyelembe vételével. Az alábbiakban tsz- eink szakosodásának tervszerű folyamatáról lesz szó. A tsz-ek szervezése 1960- ban lényegében befejeződött. Ekkor kezdődött meg a megye korszerű mezőgazdaságának kialakítása. A közös gazdaságok működésének első éveiben a gazdálkodás megszilárdítása, majd fokozatosan a tsz-ek egyesülése, a területi koncentráció kapott jelentőséget. A tsz-ek száma 1960-ban 291, 1969-ben már csak 101. Ami az átlagterületeket illeti: 1960-ban az egy tsz-re jutó átlagterület az országos alatt volt (75,9 százalék). Ez a területi koncentráció mutató 1969-ben már az országos értéket meghaladta (133,6 százalék) annak ellenére, hogy Baranya az ország egyik legsűrűbben lakott, aprófalvas tájegysége. Az elmúlt években alakultak ki a megyei adottsáA mezőgazdasági munkamegosztás megyei tápcsztálatái gok figyelembe vételével a 4000—6000 holdas üzemnagyságok. Jellemző, amíg 1961- ben az uralkodó üzemnagyság az 1001—2000 holdas (4000 hold feletti nem is volt), addig ma már 2000 hold alatti területű tsz alig van, ugyanakkor 4 baranyai tsz egyenként 8000 hold feletti összterülettel rendelkezik. A végleges nagyüzemi határok kialakulása egyik előfeltétele volt a specializálódás megindulásának. a nagyüzemi szakosított állattenyésztő telepek elhelyezésének, a növénytermelés profilirozásá- nak. Megváltozott a termelési szerkezet Megyénk természeti és köz- gazdasági tényezői többféle speciális termelésre alkalmasak (vetőmag, zöldség, szőlő). Termelőszövetkezeteinkben a növénytermesztésben már 1961-ben megindult bizonyos fokú specializálódás. A természeti adottságok, termelési hagyományok alapján a megye egész termelési szerkezetében koncentrációs folyamat ment végbe. Bebizonyosodott, hogy egy-egy növényt nagyobb területen, termelő gazdaságokban a termésátlagok lényegesen megemelkedtek. A statisztikák bizonyítják, hogy azokban a tsz-ekben, amelyekben a búza vetésterülete meghaladja az 1000 holdat, a termésátlagok lényegesen magasabbak, mint azokban, amelyekben 500 hold alatt volt a búza vetésterülete. Hasonlóképpen a kukoricánál, a 700 kh fölötti termőterületen 1967- ben 3,1 q-val, 1968-ban 3,4 q-val nagyobb termésátlagot értek el. t A területi elhelyezésen belül az egyes növények üzemekre történő specializálása következtében ugyanígy növekedtek az ipari növények termésátlagai is. 1961-ben minden tsz foglalkozott cukorrépa-, len- vagy kender- termesztéssel. Azóta leszűkült a termelő üzemek száma. A koncentrált növényelhelyezés következtében öt év alatt a cukorrépa termésátlaga 70 százalékkal, a lené 21 százalékkal, a kepderé pedig 141 százalékkal növekedett. — Nagyfokú ipari növény koncentráció alakult ki a gyárak, feldolgozó üzemek környékén. A drávaszabolcsi lenfeldolgozó közelében gazdálkodó tsz-ek elsősorban a lentermelésre specializálták magukat. A mohácsi tsz-ek az olcsó víziúton való szállítás lehetőségének kihasználásával kendertermelésüket növelték. Mindkét esetben az alacsony szállítási költségek tették indokolttá ezeknek a növényeknek nagyobb arányú termesztését. Megállapíthatjuk, hogy a növénytermelés szakosításának elvei teret kaptak megyénkben. Jelenleg tíz lentermesztő, tíz vetőburgonya termesztő gazdaságunk van. A legfejlettebb módszerekkel dolgozó 14 vetőmagtermesztő törzsgazdaság 6000 kh-n exportképes vetőmagvakat termel. A Szigetvári Konzervgyár 280 millió forintos rekonstrukciójával egyidejűleg a gyár közelében több ezer kh-s konzervzöldség-termesztő terület alakul ki. Szakosított az állattenyésztés A koncentráció jelentős fejlődést hozott az állattenyésztésben is, annak minden ágazatára kedvezően hatott. Termelőszövetkezeteinkben azok az állattenyésztési ágazatok indultak fejlődésnek, amelyekhez az adottságok a legkedvezőbbek voltak. Több tsz megvizsgálta állattenyésztési ágazatait, és amelyik jövedelmezősége nem érte el a kellő szintet, azt felszámolta. így több tsz a mostoha körülmények között, általában szerfás istállókban tartott, kislétszámú sertéstenyésztését megszüntette. Helyette olyan ágazatot fejlesztett tovább, amely az adott körülmények között gazdaságosabbnak bizonyult. Ha a koncentráció a kedvezőtlen termelési körülmények. vagy legtöbb esetben eszközhiány miatt nem volt megvalósítható, az ágazat fejlesztését más tsz-ekkel való kooperáció útján biztosították. A fejlettebb üzemekben az egyes ágazatok termelése mindinkább iparszerűvé válik. Ilyenek a tojástermelés, a tej- és hústermelés vonalán már megyénkben is megtalálhatók. Állattenyésztésünk szakosítását bizonyítja, hogy az országban épülő 146 szakosított szarvasmarha telepből 38 (26.1 százalék), a 105 szakosított sertéstelepből pedig 26 (24 8 százalék) Baranyában épül fel Kooperációk A tsz-ek területének jelenlegi nagysága bizonyos mértékig gátat szab a teljes szakosításnak. Ezért tsz-eink az üzemek közötti kooperációt helyezik előtérbe. Erre már igen szép példáink is vannak. A lippói Béke Őre és a drávaszabolcsi Dózsa Tsz között létrejött kooperációs kapcsolat bizonyítja az állattenyésztés szakosításának előnyeit. A drávaszabolcsi tsz tejelő szarvasmarhákat tart és utódokat állít elő, a lippói tsz megvásárolja a hizlalásra alkalmas utódokat és csak marhahizlalássa] foglalkozik. A Mecsektej társulásban az alapítók által termelt tejet közösen dolgozzák fal. Az ibafai és újpetrei tsz-ekben közös fafeldolgozásra társultak. Kiszélesedett a kooperációs tevékenység a tsz-ek és állami vállalatok közöt* is. A belvárdgyulai Közös Üt Tsz több évre szó'ó borértékesítési szerződést kötött a VOSKK-kal. Jó kooperációk alakultak ki a közös és háztáji gazdaságok között, ni. a szalántai és hamsai termelő- szövetkezeteknél . Ez a pár kiragadott példa bizonyítja, hogy üzemeink látva a feilődés útját, a nö- vénvnevelés és az állatte- m’észtés területén a kooperáció és az integráció elő- nveinek felhasználásával profilírozzák termelésüket, bár a koncentrációs folyamatot a mezőgazdasági termékek ára, a piaci kereslet-kínálat, a tagok foglalkoztatottsága egyelőre nagymértékben befolyásolja. Kovács Zoltán, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya közgazdásza Kiteki ntés Ebben a sorozatunkban a tőkés gazdaságok tőzsdei szervezetével szeretnénk megismertetni a Közgazda- sági élet rovatunk olvasóit. A tőzsdei ügyletek, ismét csak nagy általánosságban, kétfélék: azonnali, vagy későbbi szállításra szóló ügyletek. Az azonnali szállításra szóló úgynevezett kasszaügyletek (prompt ügyletek) a különböző tőzsdék szokásai szerint, az ügyletet követő egészen közeli (első, második) tőzsdenapon bonyolítan- dók le. Ez történhet oly módon, hogy a megbízó, amennyiben nincs folyószámlás viszonyban a közvetítő bankkal, bizományossal stb., megjelenik annak irodájában, és vételi vagy eladási megbízást ad. Az ügylet megtörténte után vétel esetén a már előre lefizetett összegből vagy utána fizeti az ár- folyamkülönbözetet, és átveszi a megvásárolt értékpapírt. Eladásnál a pénztárnál átveszi a már előre odaszállított és eladott értékpapírjai ellenértékét. Ez a nehézkes lebonyolítás azonban csak az egészen kistételű vásárlásoknál, vagy eladásoknál az ..utca emberének” ügyleteinél fordul elő. Az értékpapírokat nagyobb tételekben vásárló vagy eladó tőkepénzes közönség folyószámlás összeköttetést tart fenn valamely bankkal, vagy bizományossal. Folyószámlája és értékpapír letétszámlája keretében rendelkezik vételi vagy eladási megbízásai felől. Az ügylet lebonyoításá- ról bankszerű elszámolás keretében értesül. Az óriási értékpapír-forgalomra tekintettel ugyanis, minden tőzsde mellett működik a bankok vagy a tőzsde által létrehozott leszámoló pénztár, zsiró- pénztár, vagy klíringháznak nevezett intézmény. Ez a zsi- rópénztár tagjai részére folyószámlát és értékpapír letétszámlát vezet, és a tőzsdén kötött üzleteiket, bejelentésük alapján átírással (giro) bonyolítia le. Ennek a zsírópénztárnak az a jelentősége, hogy ugyanúgy, mint a készpénzforgalom kímélése érdekében, csekkel lehet rendelkezni a folvószámlán lévő betétek hovafordítása felől, a letétszámlákon nyilvántartott és a pénztár trezorjaiban őrzött értékpapírokat is a felek által benyújtott csekkek alapián írják át egyik fél számlájáról a másikéra. Ha meggondoljuk, hogy így a naponta kötött igen sok eladási és vételi ügylet alapján sok ezer darab értékpapír ide-oda szálítása kiküszöbölődik, e pénztárak jelentősége könnyen felmérhető. A későbbi szállításokra szóló ügylet a határidő üzlet, tőzsdenyelven a termin-üzlet. A liatáridőüzletnél a teljesítés, azaz az értékpapírok szállítása az egyik fél részéről, illetve a vételár kifizetése a másik fél részéről nem azonnal történik, hanem a3 ügyletkötés utáni későbbi időpontban. Az ilyen ügyletek teljesítését általában a hónapok végére (ultimo), egyes tőzsdéken hóközép re (medio) is szoktak megállapítani. i A határidő-üzlet nem áz értékpapír tőzsdék találmánya, hanem az áruüzleti szokásokból alakult ki. Minthogy ez az áruüzletnél igen jól bevált, az értékpapír kereskedelem is átvette. Sokat vitatott kérdés, hogy a határidő üzlet gazdasági szükségesség-e, valóban nélkülözhetetlen, vagy inkább káros, nem egyéb-e, mint a túlhajtott spekuláció hazárdjátéka? A tőkés gazdaságtan csaknem egyértelmű, megállapítása szerint a határidő- üzlet gazdasági okokból szükséges. Ha pl. á mezőgazda gabonáját, cukorrépáját aratás (betakarítás) előtt kívánja eladni gondolva, hogy így biztosabb, esetleg jobb árat ér el; és ha a malmok vagy cukorgyárak hónapokkal előre végzik el vásárlásaik!»:, hogy az árakat biztosítsák, ezzel mindkét fél kockázata csökken. Az értékpapíj-piacon az a helyzet, hogy a határidőre történő vételnél vagy eladásnál egyetlen részvényfajtában igen nagy összegű kötések esetén sincs lényeges árfolyamváltozás. De ha ezek a kötések azonnaira történnek, az árfolyamingadpzás igen nagy lenne. Tudnunk kell azt is, hogy az értéktőzsdén az üzanszok megállapítják, hogy az egyes értékpapírfajtákból hány darab részvény, vagy mekkora értékű kötvény képezi az adás-vétel tárgyát. Ezt tőzsdei nyelven „kötés”-nek nevezik. Pl. a New York-i tőzsdén általában 100 darab részvény, illetve ezer dollár névértékű kötvény egy kötés. A határidő piacon a tőzsdei kötés sokszorosa az azonnali szállításra vonatkozó kötések^ nek. Nyilvánvaló, hogy határidő üzletekkel túlnyomó részben csak a hivatásos tőzsdei spekuláció foglalkozik, amely az értékpapírokat a mögöttük fekvő anyagi alapnak felhasználása és eredményei (pl. termelés alakulása), szempontjából állandó vizsgálat alatt tartja. A határidő-piac elővigyázatossága természetes és szükséges is, hiszen egy-egy kötés tízezres összegű nyugati valutákban, hosszú határidőre szólóan csak egy-két százalékos áringadozást véve is figyelembe, tekintélyes kockázat vállalását jelenti. (Folytatjuk) Konszolidálódik a csehszlovák gazdaság Csehszlovákiában a régi gazdaságirányítási rendszer hatékonyságának, formáinak elégtelensége már 1957-ben bírálatra késztette a csehszlovák közgazdászokat, de akkor gyökeresen újat nem alkottak. A reform gondolata 1963—64-ben vetődött fel ismét. A kérdéssel a Központi Bizottság ülésén foglalkoztak és megszületett a döntés: kezdetben — mint 1968-ban Magyarországon — néhány vállalatnál új rendszert vezetnek be. Áz alapvető hibát azonban ott követték el, hogy a magyar reformmal ellentétben, a régi mechanizmus eredményeit a hibákkal együtt elvetették. A reform 1967-ben kezdett érvényesülni az egész gazdaságban, de a politikai nyutalanság, amit a Novotny-vezetés hibái váltottak ki, a gazdasági élet- Len is hatni kezdett. Ugyanis a reform nem minden vonatkozásában volt eléggé meggondolt és átfogó, a politikai vezetéssel elégedetlenek pedig kéz Hék a gazdaságszervezés helyes alapelveit is túllicitálni. A Sik-féle gazdasági reform a piaci viszonyok figyelembevételére épült, de I lebecsülte az állam irányító | szerepének jelentőségét. Támogatói közül sokan nem látták, hogy a valóban merev és elavult központi irányítástól nemcsak a piaci mechanizmusok szabad ér- vényrejutásával lehet megszabadulni, hanem a gazdaság átgondolt, rugalmas gazdasági eszközökkel történő kézbentartásával és megszervezésével is. A dolgozók anyagi ösztönzésének problémái szintén 1957-re nyúlnak vissza. Mint fejlett ipari társadalomban, a bérek termelésösztönző elosztását vélték megvalósítani az időbér-rendszer bevezetésével. Azt azonban nem vették figyelembe, hogy az USA- ban és az NSZK-ban, ahonnan az időbér rendszerét átvették, a munka ritmusát a futószalag adja meg. Azokban az üzemekben, ahol egyedi gyártmányú vagy kis szériák termelése folyik. Nyugaton is a normabérezést alkalmazzák. — Csehszlovákiában I pedig a gyárak nagy hánya- I dában kisszériás gyártmányok készülnek. A teljesítményt figyelembe nem vevő bérezés végül is aránytalanságot szült a kifizetett bérek és a tényleges termelés között. A csehszlovák gazdaság ma már túljutott a mélyponton. A párt és állami vezetésnek sikerült ismét kézbe vennie az ország irányítását. Míg az év első felében Csehszlovákiában a munka termelékenysége mindössze 2,9 százalékkal növekedett, júliusban már 5,3 százalék, augusztusban pedig 7,7 százalék volt a növekedés. — Az országban még mindig nagy az áruhiány. Különösen építőanyagból. gépekből, húsból, textíliákból és cipőből (!) nem képesek kielégíteni a keresletet. Az országban még most is érződik a félelem a valuta- reformtól, sokan ugyanis úgy gondolják, hogy csak így lehet megszabadulni az inflációs nyomástól. Pénzreformnak azonban a jelenlegi idő- I szakban nem lenne értelme. | Az államnak nem érdeke, 1 hogy elvonja a lakosság megtakarításait, mert ezzel a népgazdaságban jelentkező hiányt nem lehetne pótolni. Mozgalom indult a gyárakban a munkafegyelem erősítésére. Szabad szombatokon műszakokat szerveznek, hogy a termelés lemaradását pótolják. A helyzet végleges megoldásához ideiglenesen szükség van néhány adminisztratív intézkedésre, amelyekre már határozat született. A legfontosabb intézkedés a szigorú takarékosság bevezetése a gazdaság minden szférájában. Rochlicek pénzügyminiszter ezt úgy fogalmazta meg, hogy mindenkinek, az államnak, a vállalatoknak és a lakosságnak is úgy kell számítania, mintha 1968-ban és 1969 első felében kölcsönt vettek volna fel, amit a jövőben kell törleszteni. Olyan takarékosságot kell bevezetni, amely sok esetben a vállalatok számára I a legszükségesebb beruházásokat sem teszi lehetővé. 1 Ahhoz, hogy a csehszlovák gazdaság egyenesbe jusson — a mai helyzetben legsürgősebb intézkedéseken túl — fontos a központi terv tekintélyének megerősítése, a politikai és gazdasági életben elkövetett hibák teoretikus elemzése és a következtetések levonása. Az 1970-es tervet már a helyzet reális felmérésére alapozva dolgozzák ki. Jövőre az ipari termelés az előirányzat szerint 6 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 3,6, a nemzeti jövedelem 6,3 százalékkal fog növekedni. A bérek és a termelékenység egyensúlyba hozása végett a reáljövedelemnek csak 3,5, a reálbéreknek csak 1 százalékkal szabad növekedniük. így a személyi fogyasztás növekedési üteme is csökkenni fog. Az inflációs tendenciákat úgy akarják leküzdeni, hogy a jövő évben a beruházási eszközöket azokra a helyekre összpontosítják, ahol a beruházások gyorsan megtérülnek az adott iparág vagy ágazat hatékonyságát jelentős mértékben fokozzák. A külkereskedelemben Is problémák vannak, a csehszlovák import az év első félében 2.7 százalékkal nőtt, az export mindössze 0,4 százalékkal. A szocialista országok viszonylatában ez a kép még rosszabb. A kivitel nem érte el a tavalyi szintet, a behozatal viszont 3,7 százalékkal nagyobb. A szocialista országok most kétirányú támogatást nyújthatnak a konszolidálódó csehszlovák gazdaságnak. — Hús, textília cipő szállítással javíthatják az ország áruellátást, csökkentve az áruhiány és a felhalmozódó pénzkészletek közötti szakadékot. — Hosszú távra azonban ez sem jelenthet megoldást. Az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a műszaki fejlesztés term számos együttműködési lehetőség van. A lehetőségek és a tervek koordinálása Csehszlovákiával az ország gazdasági fellendítésének alapvető feltétele. Tibor Ágnes A tőzsdei ügyletek
