Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-09 / 285. szám
6 DUn<&nTt>1ll TS. CITE? T -a 1969. december 9. Pódium MÁRTA A RÁDIÓBAN. Flotow: Márta című operáját a Pécsi Nemzeti Színház előadásában december 10-én felveszi a Kossuth Rádió és egyik későbbi időpontban műsorra tűzi. BÉKÉSCSABA.ERDÉLY Sik Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője a Békéscsabai Jókai Színházban állította színre Móricz Zsigmond: Nem él5. hetek muzsikaszó nélkül í .című színművet. Jelenlen < Romániában tárgyal, mert < a békéscsabaiak rövidesen í Erdélyben is bemutatják a ) darabot. — (Képünk: Sik l Ferenc). . DREZDAI MEGHÍVÁS. Dörömböző Gézát és zenekarát ismét a Német Demokratikus Köztársaságba hívják, a drezdai Szeged étterembe, ahol korábban hosszabb ideig játszott — Dörömböző és egvüttese most az új harkányi Nao- sueár étteremben muzsikál. a meghívás pé''1i" jövő nyárra szól. JUDIT. Ronyecz Mária felgyógyult betegségéből, s ismét játssza a színház Giraudoux: Judit című darabját, . Ronyecz Máriával a főszerepben. A művésznő átvette szerepeit a két görög drámában: az Oidi- pusz királyban és a Lil- szisztratében is. } MÜNCHENBŐL PÉCS- j; RE. Ajtonyi János, aki a > pécsi Kovács tánczenekar ] tagjaként három éve Nyu- £ gat-Németországban. főleg . a müncheni Moulin Röu- £ < gebán, dobolt, hazatér '• £ Pécsre, s itthon játszik i £ majd. £ Baranyai mézesnapok Méhkas Pécs címerében Királyi méhészet Lippó vidékén — Viéhészújság, méhészévkönyv jelent meg Baranyában A Baranya megyei méhte- nyésztés igen régi időre nyúlik vissza. Ismeretes, hogy a magyar középkorban királyi adománylevelek szólnak méhészek adományozásáról, valamint az egyházi és világi földesurak mézbeli dézsma- szedési jogáról. A pécsváradi apátság alapítólevele szerint István király 12 méhészt is adományozott a monostornak és biztosította részére mézből és méhkasból a dézsmasze- dést. Magyarsarlósról olvasható, hogy a falut már 1109-ben méhészkedésre adományozta a király. Lippó vidékén volt hajdan Bodvölgye, amely 1370-ben a királyi méhészeké volt. Méh Bálint telke pedig 1407-ben a Baranya megyei Nekcse várának volt a tartozéka. A török hódoltság idején az adónak, sarcnak igen jelentékeny részét a méz szolgáltatta. A török kiűzése után pedig a jobbágyi szolgáltatásokat szabályozó urbáriumok megszabták, hogy — mindenféle földi termésből, így méhkasokból is kilencedet kell adni a földesúrnak — amint ezt pl. a Baranya vármegyei Nagyfalu urbáriumában is olvashatjuk. Csak a kilenced leadása után lehetett a jobbágynak eladni terményfeleslegét dohányból, mézből, viaszból, vajból, bárányból, gidából, lenből, kenderből és más terményekből. Hogy a méhcsaládok áráról ebben az időben fogalmat alkothassunk, érdemes megemlíteni, hogy a XVII. század végén 8 lónak vagy 6 ökörnek, 80 juhnak vagy 55 sertésnek, 45 mázsa búzának vagy ,30 hl bqrnak .vplt annyi az értéke, mint 80 méhkasnak. A török utáni első adóösz- szeírásunk szerint, amely 1695-ben készült, a pécsi kerületben, amelybe nem tartoztak a siklósi, mohácsi és dárdai járások, tehát megyénk északi felében összesen 869 méhkast írtak össze. A XIX. század első felére a megye, s általában a jobbágyfalvak méhállománya az eddigi adatoknak a többszörösére növekedett. Erre bőségesen találhatunk adatokat a pécsváradi alapítványi uradalmak méhösszeírásaiban. A pécsváradi egyetemi alapítványi uradalom jobbágyközségei közül 1815-ben Bo- zsokon 22 méhésznek volt összesen 63 méhcsaládja, Vé- ménden 11 méhésznek 21 méhkasa, Szebényben 3 méhésznek 9 méhcsaládja, Fékeden 6 méhésznek volt 25 méhkasa, Erdősmecskén 8 méhésznek 19 méhcsaládja, Apátvarasdon 4 méhésznek volt 15 méhkasa, Lovászhe- tényben 6 méhésznek 21 méhkasa, Fazekasbodán 4 méhésznek volt 24 méhkasa. Szűrben 6 méhésznek volt összesen 17 méhcsaládja. A későbbi időszak okmányaiban és a múlt századi úrbéri térképeken is találhatunk arra nézve adatokat, hogy egy-egy baranyai falu különösen alkalmas volt a méhtenyásztésre. A siklósi uradalmi iratok között olvasható, hogy Nagyharsány határrészeinek a felsorolásánál 1798-ban Méheskert nevű dűlőnév is szerepel. Mágocsi adatok közt találjuk, hogy a községen kívül volt egy méhészház és hogy az uradalomé volt a Méhész-csatorna. Egy 1833-as térképen a Ge- rényes és Má^ocs között fekvő Hábi-pusztán fel van tüntetve az urasági méhes és az j ettől különálló méhészház j alao^aíza. Uzvanívv egy | 1840-ből való mozsgói térké- ; pen is látható az urasági mé- í heskert alaprajza. A XIX. század második felére vonatkozóan összesítő adatokat kaphatunk Baranya megye méhállományáról, méz- és viasztermeléséről a soproni Kereskedelmi és Iparkamara jelentéseiből. E szerint 1857-ben Baranya megyében volt összesen 7764 méhcsalád, termeltek összesen 1083 mázsa mézet és 132 mázsa viaszt. Mézből közel 14 kg volt ekkor az egy méhcsaládra eső termelési átlag, viaszból pedig 1,7 kg. — Az összesítő adatok a kamarai jelentésben járásokra fel- j bontva találhatók meg. A feudális korban is, de különösen a polgári korszakban sokszor látjuk a méhkast címerekben. körpecsétekben és egyebütt, mint a takarékosságnak, vagy a szorgalomnak jelét, jelvényét. A takarékpénztárak és adóhivatalok is méhkassal jelezték a takarékosság fontosságát. A Mária Terézia által adományozott Pécs városi címerben is a szorgalmat jelképező baloldali férfi alak lábánál egy méhkas rajza látható röpködő méhekkel. A pécsi mézes- kalácsosok és viaszgyertya öntők ipartársulatának pecsétje címerpajzsában szintén ott találjuk a méhkast. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium 1872—73. évi évkönyvében a címlapon szintén méhkas látható, mint a szorgalom ábrázolása. De használták jelvényül igen gyakran gyárosok, kereskedők, sőt a polgári állam bocsátott ki posta- és okmánybélyegeket méhkassal díszítve. — Pécsett a megyei tanácsház homlokzatán Zsolnay kerámiából készült méhkasdísz van elhelyezve. Századunk elején a mé- ! hészek, hogy erejüket megsokszorozzák, egyesületekbe tömörültek. A Pécsett működő méhészegylet ötven évvel ezelőtt alakult meg 1919-ben Baranyai Méhészkor néven. Székhelye Pécs volt, de működési köre kiterjedt egész Baranya vármegyére. — Az egyesület működését, tagjainak jogait és kötelességét a Belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabály írta körül. A Baranyai Méhészkörnek összesen 300 körüli tagja volt, amelyből pécsi csupán 40—50 fő volt. — Az egyesület vezetősége azonban pécsiekből, főként tanárokból és polgári vezető személyiségekből került ki. Adtak ki helyi méhészújságot „Baranyai Méhészlap” címen, amely tulajdonképpen a „Baranyai Néplap” melléklete volt. Néhány alkalommal évkönyvet is bocsátottak ki. A kaposvári, majd később a budapesti méhészeti kerületi felügyelőségen keresztül a Földművelésügyi Minisztériumtól kaptak szakirányítást. Anyagilag az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara ik támogatta a Baranyai Méhészkört, amely állandóan részt vett a pécsi mezőgazdasági kiállításokon. A felszabadulás után önálló pécsi méhészegyesület működött, amelynek földművesszövetkezeti szakcsoporttá való átszervezése Vértesi Zoltán nevéhez fűződik. B. Kopasz Gábor PÉCSI GEODÉZIAI ÉS TÉRKÉPÉSZETI VÁLLALAT megvételre ajánl: Warszava személy, valamint GlZ 63 A típusú tehergépkocsit A gépkocsik jó és használható állapotban vannak. Megtekinthető: PÉCS. LÉGSZESZGYÁR U. 15. sz. alatt. Telefon: 19-42. Érdeklődni lehet: Pécs, Jogász u. 4. sz alatt személyesen, vagy telefon: 21-17. szám alatt, a gépkocsi előadónál. A veszély többszörösére nőtt Gépjárművek az árokban Meibyivej keli növelni a követési távolságot? fl bírósági tárgya ásokon refrén: „Hésön vettem észre...“ Az elmúlt héten két nap alatt kilenc közúti baleset történt a megyében — ebből négynek okozója a síkos, havas úttest, illetve a gépjárművezetők figyelmetlen vezetése. ..Takács Ferenc jugoszláv állampolgár Szederkény és Pécs között személy- gépkocsijával megcsúszott a nedves, síkos úton. az árokba hajtott, két utasa könnyű sérülést szenvedett .. Pécsett, a Petőfi téren egy személy- gépkocsi a követési távolság be nem tartása miatt beleszaladt az előtte haladó gépjárműbe. Az anyagi kár jelentős ... Szalánta belterületén Szabó Jánös gépkocsijával megcsúszott, az árokba borult, sérülést szenvedett, a gépkocsiban 5000 forint anyagi kár keletkezett..." — Csak néhány idézet az utóbbi napok baleseti jegyzőkönyveiből. A tél beköszön tével a megváltozott útviszonyok miatt a közlekedés veszélyessége többszörösre nőtt. A tapasztalatokról, a következtetésekről beszélgettünk Kovács Jenő alezredessel, a megyei közlekedésrendészeti osztálv vezetőiével. Nagykálózi Zoltán közlekedési ügyésszel és Koncz Istvánnal, az ÉPFU termelési osztályának vezetőiével. igazságügyi gépjármű szakértővel. A baleseti okok közül a „dobogó legmagasabb fokán” a gyorshajtás áll. A statisztika megdöbbentő: míg 1968 januárjától november végéig a megyében gyorshajtás miatt 235 közúti baleset történt, addig ez év hasonló időszakában ez a szám 389-re emelkedett. — Sok gépjárművezető a téli időben megváltozott Út és látási viszonyok mellett is úgy akar közlekedni, mint a megelőző hónapokban megszokta — mondia az ügvész. — Tudomásul kell venni: a havas, síkos utakon több idő kell a cél eléréséig mint korábban. 1énnagyobb veszélynek a ködöt említem. Tapasztalat, hogy minden év novemberében és decemberében „megkezdődik” a sorompó nélküli vasúti átjáróknál történő, súlyos balesetek sora ... Hadd hivatkozzak a Legfelsőbb Bíróságnak az említetthez hasonló balesethez fűzött egyik, a gépjárművezetőt elmarasztaló ítéletére, amely többek között kimondja: „...a látási viszonyokat erősen korlátozó sűrű köd és az a körülmény, hogy emiatt a vezető megfiyielcse a hallásra van főként korlátozva. még fokozottabb körültekintést, gondosságot követel a vezetőtől...”. Hogy mire kell figyelni az átjáró| nál? Ha a köd zavarja a tisz- 1 tánlátást, jobb ha a vezető j kiszáll és figyel, ugyanis ez érkező vonat vezetője a sorompó nélküli átjáróhoz közeledve figyelmeztető sípjfel- zést köteles adni. A gépjármű szakértő pontos számításokkal bizonyítottá a síkos út veszélyességét. íme csak példaként: míg száraz úton 72 kilométeres sebességnél a fékút 28,6 méter, addig síkos úton 100 méter kell a megálláshoz hasonló sebesség mellett. Arra a kérdésre, hogy mennyivel kell növelni síkos úton a követési távolságot, — ismét a számítás ad választ: a normál követési távolság például 72 kilométeres sebességnél 55 méter, — síkos úton 140—150 méter! A szakértő a bírósági tárgyalásokon hasonló számításokkal bizonyítja a génjárművezető esetleges hibáiét a baleset bekövetkezéséért. :— A síkos úton bekövetkezett balesetnél a gépjárművezető első szavai: „Későn vettem észre...” — mondja az alezredes. — Azzal pedig számolni kell, hogy az út sokszor szakaszonként változik. egyik szakaszon csak nedves, a következő szakaszon már jeges. Ha ezt későn veszik észre, kész a baleset. — A gyakorlatlan vezető ekkor kapkodni kezd — folytatja a szakértő. — Pedig éppen akkor, amikor a kocsi csúszik, nem szabad például beletaposni a fékbe. Féket, gázt, kormányt a legnagyobb óvatossággal kell kezelni. — Tapasztalatok alapján tanácsolom: a nem kellően megvilágított területen a tompított fényt használják a gép. járművezetők, ez elősegíti a ' biztonsánosabb közlekedést. | Sűrű ködben is a tompított I fény a legbiztonságosabb — 1 mondja az alezredes. A gépjárműszakértő tanácsolja: különösen a téli időszakban a legnagyobb gondossággal kell a fékeket be- j állítani, egyforma hatású légyen mindegyik kerékre. Sima, lefutott gumifelülettel közlekedni pedig a jeges úton a legelső baleseti okok egyike. G. F. Hallotta már? A Hal téri Gumiáruk boltjába megérkezteké FÉRFI, NŐI. GYERMEK gumicsizmák és minden méretben kaphatók Komolytalan rovat KANCSAL LA KAS KULTÜRA L akáskultúránkban kezdetben vitathatatlanul volt valami anarchia. Akkor albérletben laktunk és a házigazda zongorája alatt egy rezsón főztünk. Volt még benn egy főúri szekrény. ! A bútor hatalmas volt, tele faragással és cirádákkal. Csak az elmozdításához két emberre volt szükség. Viszont nem fért bele semmi. A hely elfogyott a cirádákra és a monumentalitásra. Életünkben később döntő változás állott be. Tollasodtunk és nekiálltunk a lakáskultúrának. Ezt azonban nem a bel- és külföldi lápok tanulmányozása je- . lentetíe, hanem az apróhirdeté- | seké. Bizományi Aruház akkor | inég nem működött. Volt egy nagyon lényeges szempontunk, egyetlen bútordarabunk ára sem érhette el a 300 forintot. Hogy milyen stílusra törekedtünk? Nem gyűjtöttünk határozottan stílbútort. Semmiképp sem hasonlított egyik a másikhoz. Hogy úgy mondjam, egyedi darabok voltak. Akadt köztük néhány rejtélyes Is. A rejtély nem stílusában, ha- I nem rendeltetésében rejlett. Volt, amit úgy hívtunk, a „ház”. Koporsóra. vagy tágabb asszociáció révén féloldalas falusi házra emlékeztetett. Mi inkább ezt a változatot fogadtuk el. Rendeltetése csak akkor derült ki, amikor az •Aéa’iá q megnyomtunk egy olyasfajta gombot, mint a kisvárosi házakon a kopogtató. Csak ezt nem húzni, hanem nyomni kellett. Ekkor hatalmas nyikorgás közepette lecsapódott egy ajtó és az álmélkodó szeme elé tárult egy asztallap, rajta a tintafoltos zöld posztó. Gazdája potom 150 forintért vált meg tőle. A rohamos bútorozkodás kéz- j deti sikere elzüllcsztett bennün- j két. Heverők, fiókos szekrény, j karosszékek kerültek a semmi- í bői, nevetséges áron. Valami nagymamái bútorörökség is verődött hozzá. Ami a bútor meny- nyiségét illeti, rohamosan elérte lakásunk a telítettséget. Ha pedig a faanyagán néztük, kitelt volna belőle egy nagyobb vidéki kúria egész állománya. Ugyanis mennél olcsóbb volt valami, annál több volt benne a fa, főleg a deszka. Ami a külcsint illeti, akadt kívánni való. Ezt eltüntetendő, a nép egyszerű és főleg olcsó gyermekeihez fordultunk. Népi kerámiát, sokac asszonyok vásáron vett színes ingujjából készült párnát, faliszőnyeget szereztünk be. Aki lakásunkat félhomályban, vagy esti megvilágításban látta» | az kedvesnek találta. Csak a napvilágot nem bírták el a bútorok. Egyszer költöztünk is. Ijesztő volt! Senkinek sem ajánlom, hogy saját rozoga bútorait ilyenkor szemlélje. A szállító munkások tekintete köteteket mondott. Egy hónapig felzaklatva ültünk otthon. Ezalatt elkészítettük a bútorcsere három és hatéves tervét. Egy fontos szempont: csak olyan bútorunk lehet, amit ketten elbírunk. Szemügyre vettük a bútormúzeumot; az asztal ugyan nagyanyai örökség, de mehet! Az elhunytakat tisztelni kell, de eny- nyire nem szabad. Akkor már megvolt a Bizományi Aruház. Oda vitettem az asztalt. — Ez mi? — Asztal. — Ilyen nincs, ötlábú asztal nincs. — De van. Például ez. — De ezen kívül? Miért kell ezen kívül lennie!? Egyedi darab. — De miért kell öt láb? — Nem tudom, rejtély. Talán, i ha kitörik néhány, még maradion elég. > — De az ötödik, a középső hosszabb, így az egész asztal forog! — Nagyon jó gyerekjáték. Nálunk is ezen edződtek meg a gyerekek. — őrület! Ki veszi ezt meg? — A műgyűjtők sorba állnak érte! Két nap múlva megvették. Vérszemet kaptunk. — Van még egy érdekes darabunk. Lehoztuk ezt is. — Te jóisten, mi ez? Szarkofág? — íróasztai. — Az nem lehet! — De igen! Csak meg kell nyomni azt a kiálló gombot. Nem úgy! . . . Húzogatni nem érdemes, nem kapucsengő ... Ügy!... Nagy robaj. Lecsapódott az asztallap és előtűnt a posztó. — Ez nem lehet igaz! Nem akad ember, aki ezt elviszi! — Disznóhús helyett itt állnak sorba. Eredeti alkotmány. Három nap múlva megvették, drágábbért, mint amennyiért mi vettük. Most már semmi sem szabhatott elénk gátat. Következett a fiókos szekrény. Ezt nem mertük levinni már. Szilárd bútor volt, szétverhetetlen, de más meg v ilágírásban és máshol feltűnően előnytelen külsejűnek tűnt. Ehhez egy maszek kereskedőt hívtunk. A dekoráció tökéletes volt: színes terítő, a műbútor tetején faszobor. A használt bútoros szemügyre vette. — Hm. Vegyék le azt a szobrot a tetejéről! — Nem ajánlom! Törékeny szobor. Inkább lökdösse meg ezt a szekrényt! Ne sajnálja. Masszív az! — Négyszáz forint! — Ránk nézett, hogy alkuszunk-e. — Ide a pénzt! — De a szállítást maguk fizetik. — Tudatában vagyunk kötelezettségeinknek — jelentettem ki előkelőén — Hoc! a pénzt! Kifizette és másnap megkapta a fiókos szekrényt. Amikor meglátta, nagyot nyögött, — Ez nem lehet ilyen ronda! — Nem szólhat semmit. Még meg is Iökdöste. Nem esik szét. — Bár esne! Hogyan lehet, hogy ezt akkor nem vettem észre? — Tegnap derűlátó volt, mo-st pesszimista. — Ezen én semmit sem keresek! — jelentette ki mély meggyőződéssel. — El sem viszik! ~ jajveszékelt. — Hemzsegni fognak! — Olyan, mint egy céhláda, csak nagyobb és rondább. — Jó, hogy nem a szentrplhály lovához hasonlítják. Különbén is inkább az ormánsági szök- rönyre emlékeztet. — Ezt nem veszik meg! ... — hajtogatta ismét. Ha összehasonlítom azzal, amit maguk tőleiu tegnap vettek! ... — Ne hasonlítsa! Miért okoz magának lelki fájdalmat? Győzi elhessegetni a vevőket. Az utóbbi jóslat nem vált be. Talán még most is gyönyörködik benne. Ezután nem álltunk meg félúton. Az eladás lassan sporttá i.4 vált nálunk. A Bizományi Aruházat állandó kíváncsiság gyötörte, hogy mink van még. Ml pedig megleptük őket. Most már az egésznek vége. I Nincs többé ilyen holmink. A Bizományi Aruházasok azonban változatlanul gyanakszanak. Azt hiszem az lesz a legjobb, hogy meghívjuk egyszer őket hozzánk, nézzenek körbe nálunk, tőlünk többé nincs mit tartaniok. Szőllősy Kálmán
