Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-06 / 283. szám
TMf. deeemfcer £ imnanimt nctvio' Újabb sújtólégrobbanások fúrási KlSZ-értekezlet Siklóson Úttörőtábor, kollégium, KISZ-lakások ötszázezer forintért úttörőtábor épül a siklósi vár tövében ... a Táncsics Gimnázium vidéki diákjai számára 8« fős kollégiumot építenek... további 27 lakást kapnak a KISZ-fiatalok — Petőh Sándor, a Siklósi járási KISZ- Bizottság titkárának bejelentéseit kitörő örömmel fogadta tegnap a járási küldöttértekezleten 102 alapszervezet képviselője. A beszámoló részletesen taglalta az eredményeket és a megoldatlan problémákat, foglalkozott a nagy fluktuációval és a KISZ alapszervezetek anyagi helyzetével. Petőházi Szilveszter, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára, aki csütörtökön résztvett a KISZ Központi Bizottsága ülésén, érthető örömmel közölte a fiatalokkal, hogy a Megyei Tanácstól kapott évi fél millió forint mellé a KISZ KB- tól újabb fél milliót kapnak, amelyet a falusi alapszervezetek tárgyi feltételeinek javításaira fordítanak. Petőházi elvtárs elmondotta, hogy a magyar fiatalok további segítséget nyújtanak Vietnamnak. ötezer kerékpárt küldenek az amerikaiak ellen harcoló népnek, ezen felül több millió forintért felsőoktatási műszaki, laboratóriumi felszerelést, rádiótelefonokat és a Ganz-MÁVAG kiszistái egy Diesel-mozdonyt. Ebből a szép kezdeményezésből kiveszik részüket a baranyai fiatalok is. A küldöttek a vita után megválasztották a KISZ új járási bizottságát. A bizottság élére ismét Petőh Sándor került. Halálos baleset Harkányban Halálos baleset történt tegnap délelőtt 11 órakor a harkányi vasútállomáson. Nyolc pályamunkás két üres vagont tolt a síneken, miközben egyik társuk ismeretlen körülmények között, a rámpa és a vagon közé szorult. A súlyosan sérült Palkovics István, MÁV alkalmazottat azonnal személygépkocsiba tették és Siklósra indultak vele. Sajnos, nem jutottak el a kórházig, mert Palkovics István szállítás közben, már Harkányban belehalt sérüléseibe. A károk jelentősek Emberélet nincs veszélyben A hétfői tragédia színhelyén — a szállítóaknában —, csütörtökről péntekre virradó éjszaka is nagy erővel folyt a munka: eddig már 204 csille szenet küldtek a napra. A mentést és helyre- állítást pénteken hajnalban azonban újabb, rendkívüli események zavarták meg: az üzem II. szintjén bányatűz keletkezett. A Bányaműszaki Főfelügyelőségtől kapott tájékoztató szerint december 4-én hajnalban észlelték először a tűzre utaló füstszagot, majd a délutáni órákban már a tűz pontos helyét is felderítették. Az öngyullaSásos bányatűz a II. szinten, a 3-as fő- keresztvágattól nyugatra egy fával biztosított frontfejtésben keletkezett, melyben azonnal megkezdődtek a tűz elfojtását célzó iszapolási munkálatok. Miután a bányatérségben metánt is mértek, az üzemvezetőség elrendelte az emberek kivonását, így aztán a 2 óra 40 perckor bekövetkező sújtólégrobbanásnak egyetlen sérültje sem volt. Az első robbanás után bányamentők szálltak le, hogy felderítsék a kialakult helyzetet, s hogy pontos képet adjanak a mentési munkák irányítói számára a metán- felhaimozódást illetően. A második sújtólégrobbanás pénteken délelőtt 11 óra 15 perckor történt, de miután a veszélyeztetett térségben most sem volt ember — sérült ez alkalommal sincs. A bánya robbanás sújtotta részében tetemes károk keletkeztek. Az aknában folytatódik a készlet-eltávolítás. Ezidáig 4,2 méterrel csökkent a gázkitörés által kivetett szénoszlop magassága — a négy holttestet azonban még mindig nem találták meg. A hajnali órákban egy kisebb műszaki hiba — áramszünet—, több mint egy órára leállította a munkát — a talpon dolgozó csapat tagjai kénytelenek voltak „gyalog” a mentő létrákon át elhagyni az aknát Tegnap egyébként a Bányászati Aknamélyítő Vállalat két dolgozójától búcsút vettek munkatársaik: Andrási Ernőt a szászvári, Lud- vi.f> Adámot pedig a mecsek- na^asdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Harmath József vájár temetése ma délután lesz — Komlón. A részvéttáviratok szinte özönlenek. A Kari Marx Stadtban dolgozó baranyai ifjúmunkások lapunk címére továbbították együttérzésüket. „őszinte részvétünket fejezzük ki a komlói Zobák- aknán történt bányaszerencsétlenség miatt — írják. — Mély részvétünket nyilvánítjuk a hozzátartozóknak és a családtagoknak ...” Aláírás: hetven NDK-ban dolgozó magyar fiatal. Kreffly Gábor, az OBF elnökhelyettese pénteki sajtótájékoztatójában a kihallgatásokról szólva elmondotta: az érintett szakembereket két vizsgálóbizottság hallgatja ki. A tegnapi napig 23-an tettek vallomást, ezekből megbízható következtetéseket azonban még nem lehet levonni. * Délután 4 óra 10 perckor vettük a hírt: Zobák-akna II. száníjén 14 óra 25 perckor újabb sújtólégrobbanás történt Emberéletben ez alkalommal se esett kár. A mentésben résztvevő csapatok most minden erejükkel a tűz iszappal való elfojtásán dolgoznak. Trnavai főiskolások Pécsett A Tanárképző Főiskola meghívására csütörtökön a későesti órákban Pécsre érkezett a Trnavai Pedagógiai Fakultás ötven tagú küldöttsége. Mint ismeretes a két testvériskola között kialakult baráti kapcsolatok szélesítése érdekében 1967-ben a Tanárképző Főiskola kultúrcsoport- ja vendégszerepeit Trnavá- ban. A delegáció most az ő látogatásukat és fellépésüket viszonozza. A 15 tagú kamarakórus, valamint a népitánc csoport és a népi zenekar első alkalommal tegnap este lépett fel Pécsett a Sörgyár kultúrtermében, második fellépésükre pedig ma este 6 órakor kerül sor a Tanárképző Főiskola dísztermében. Szigetvár ünnepe Emlékplakett M. II. Fedoszenkonak Barnabundás, középkorú asszony áll a szigetvári szovjet hősi emlékmű talapzatánál. Hideg szél fúj, hordja a havat és messzire viszi a szovjet himnusz dallamait. Az asszony mozdulatlanul nézi, mint borítják el a talapzatot a piros szekfűk, lila ciklámenek, fenyőgallyak, örökzöldek. Azután ő is lerakja virágait és utat enged könnyeinek. Egy katona sír... A barnabundás, középkorú asszony Marina Usztyinova Fedoszenko felcser, a Szigetvár felszabadításáért fegyverrel harcoló egészségügyi egység valamikori parancsnoka, akit felkutatott és a nagyközségből azóta várossá lett helység felszabadulási ünnepségeire meghívott a helybeli tanács. A jelenet tuIskolanévadás Harkányban Tegnap a harkányi Általános Iskola miniszteri engedély alapján ünnepélyes keretek között felvette Kitaibel Pálnak, a nagy magyar botanikusnak a nevét Az általános iskolákat általában nem szokták elnevezni, de a harkányiak azzal érdemelték ki ezt a megtiszteltetést, hogy a gyerekek lelkesen részt vesznek az iskolán kívüli társadalmi munkákban, nyári táborozásokban, a végzett diákok jól megállják helyüket mind a közép- mind a felsőoktatásban, a pedagógusok pedig odaadóan kezdeményeztek több korszerűsítési kísérletet A bensőséges ünnepélyen részt vett Horváth A. Olivér nyugalmazott középiskolai tanár, aki Baranyában a legtöbbet tett Kitaibel Pál megismertetéséért Dr. Bemáth József, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályának iskolai csoportvezetője avató beszédében Idézte Kitaibel Pál sírkövének feliratát: — „örülj Magyarország, aki ilyen fiat adtál a világnak”. örüljetek harkányi fiatalok, hogy ilyen nagyszerű emberről elnevezett iskolában tanulhattok. Az ünnepség keretében leleplezték Kitaibel Pál mellszobrát, Cs. Kovács László szobrászművész alkotását A pécsi óvodákba, bölcsődékbe megérkezett tegnap a télapó. Ellátogatott a Szigeti úton lévő egyetemi óvodába is, ahová 48 gyereknek hozott kedves ajándékot. Szolok! ész legyőzte Kálmán Imrét Hogyan szavazott a közönség? IX i borul a novemberi Vas- taps. A szögletes urnákból kihullanak a bérleti szelvények, gurgula bakfis- betűk, szögletes melóssorok, mindenféle formájú írások. Polgár József, a színház szervező titkárságának vezetője azt mondja: — No, számoljunk! Én meg ránézek a papír- szeletek halmára, vastapsok írott nyomaira, s egyszerre nagyon fontosnak tűnik felírni: — Játszik a közönség! Cjmecsekalján, a középső hétemeletesben a névtáblán ilyen nevek láthatók: Orman- Iidisz János, Lazaridisz Kosz- tov, Binidász Vaszilisz, Szta- tisz Tamaszisz, Szarvarisz Dimitrisz és Kutjanidisz Mihály. Ö a kolónia vezetője. Lakásán görögös berendezésre számítok és arra, hogy olajbogyóval kínálnak. Konyakot kapok. — Jó is lenne egy kis olajbogyó — sóhajt Mikhálesz. Dimitrisz hívja következetesen így, sőt a fiút is kijavítja, amikor Kutjanidisz Tamás néven mutatkozik be. — Szórna vagy. — Haza vágyik ? — Most húsz éve, hogy itt vagyunk. Több mint hétezren jöttünk Magyarországra. Illetve hoztak bennünket repülőn. autón, lovon — legtöbbünk sebesült volt. Kutjanidisz mellett robbant fel egy ágyúgolyó. Kilenc szilánk találta. A hátgerince eltörött. Dimitrisz a combjába kapta a géppuskagolyót Otthont kaptunk — Négyezren most is itt vagyunk. A többi szétszéledt a világban. Az a húsz család, amely 62-ben Pécsre került, jól él, de a többi sem panaszkodhat. Kaptunk szép lakásokat, jól keresünk, gyerekeink iskolába járnak. Valamennyien szakmát tanultunk. Hatvanhétén dolgozunk. Tizenhét az uránnál. Orvosok, technikusok, tanítók lettek gyerekeinkből. Otthon legjobb esetben egy kis földet tudtunk volna szerezni... Mégis mindig az jár az eszembe: egyszer hazamegyek ... A gyerekektől kérdem. — Hogyan beszéltek jobban, görögül vagy magyarul? Az apjuk válaszol. — Négy éve itt volt apám. Azzal jól beszélgettek. Amikor óvodába, később pedig iskolába kerültek, felejteni kezdték nyelvünket... Hiába ez már a harmadik generáció. Az első, a harcosok hazavágynak. A második, amely gyermekként került ide, már itthon érzi magát Nemrégiben is egyik fiú elvégezte az orvosit, aztán Sümegre kérte magát. Ott laknak az öregek, akik 47- ben magukhoz fogadták... A harmadik generáció? — Fiam 17 éves, lányom 15 — mondja Dimitrisz. — Barátaik magyarok. A falon görög tájat ábrázoló kép: olajfák, kék ég, fehér házak. A vitrinben ma- gyarrúhás díszbaba. A könyv- szekrényben Lenin összes művei, görögnyelvű könyvek, sztahanovista oklevél, szocialista brigád jel vények. — Párttagok? — Huszonhármán. Szombaton ünnepeljük a Görög . Kommunista Párt megalakít- [ lásának 50. évfordulóját. Es azt, hogy húsz éve élünk itt. Eljön, és a műsorban fellép a Beloiannisz falu tánccsoportja is. — Voltak azóta otthon? — En voltam — mondja Dimitrisz — apámat kísértem vissza. Halálán volt. Otthon akart meghalni. Pontosan húsz évvel később láttam ismét falumat Droszeront, mint hogy eljöttem. — Milyen kapcsolatuk van az otthoniakkal? — Esetenként segítjük őket. — És az itteniek? — Csaknem valamennyien itt lakunk. De ismerjük a többi Pécsett élő görögöt is. Nem szabad elvesznünk... Kutjanidisz Mihály szombati beszédét rendezgeti. — Kár, hogy nem találkozott az egész kolóniával, szerettük volna együtt elmondani: nagyon köszönünk mindent a magyaroknak és a pécsieknek. Igazán otthont kaptunk. Lb J» Mert ez itt a lényeg: a publikum, a színháztörténet során általában passzív néző most egyfajta módon kicsit tevékennyé vált: szavaz, véleményt mond. Nemcsak érez — ír. Tesz. Dönt. Lássuk csak, hogyan! Polgár József előbb nevetve félretol egy halom — s nem is kicsi halom — érvénytelen szavazatot: kerek- ded női betűkkel valaki vagy másfélszáz Bánffy-vok- sot termelt, dehát a játék ezúttal is komoly, ezek bizony érvénytelenek. Bánffy György azonban így is élre került: kereken 200 átlagszavazatot kapott az Oidi- pusz király eddigi előadásain. Nagy szó ez: megelőzte Szabadi Józsefet, aki az operettben, a legnépszerűbb műfajban játszik s az októberi Vastaps-akcióban övé volt az első hely. Átlagszavazatainak száma most is sok: 130. Meglepetés: Mester István 80 átlagszavazattal a nagyon előkelő harmadik helyre jutott. Siker ez mindéképpen, mert kevés próbával lépett a Cirkuszhercegnő Miszter X szerepébe, de a szavazatok legalább fele — ez a dátumokból megállapítható — a Ne szóljatok bele című musicalben nyújtott alakításának a jutalma. Utánuk fejfej mellett Cseh Mária és Baracsi Ferenc következik, majd sorban Vári Éva, Vajda Márta, Szalma Lajos és Mendelényi Vilmos. Egyébként a szavazatokat elosztották a fellépések számával, tehát az említett számok a fellépések szavazatainak átlagát jelentik. Földessy Dénes dajdonképpen a szigetvári ünnepségek végét jelezte: Marina és a város együtt emlékeztek a 25 évvel ezelőtti véráldozatokra, és Marina negyed évszázad után ismét elbúcsúzott a várostól* a város által őrzött emlékeitől. Délelőtt a Városi Tanács ünnepi ülésén „Szigetvárért” emlékplakettel tüntették ki, mint a város felszabadításában résztvett szovjet katonát Vele együtt kapták meg az emlékplakettet Gaják Sándor pártmunkás, az MKP első szigetvári járási titkára, Gaják József nyugdíjas, Gombos Gyula nyugdíjas, Bede- kovics János nyugdíjas, Szu- limán Mihály nyugdíjas, Misz- lay László nyugdíjas és Mozs- gai Antal volt községi bíró, a felszabadulás után megalakult Nemzeti Bizottság volt tagjai. Az ünnepi ülésen Tinusz János vb-elnök emlékezett meg a 25 esztendeje történt sorsdöntő eseményekről, s méltatta a felszabadulás tényét. Beszédében megemlékezett mindazokról a harcosokról, akiknek közük volt Szigetvár felszabadításához. Idézte Sarohin nyugalmazott vezérezredesnek, a Szovjetunió Hősének visszaemlékezéseit: „Hadseregem különösen súlyos harcokat vívott a Balaton—Pécs—Kaposvár— Szigetvár—Nagykanizsa körzetében.” Szigetvárnak, a fel- szabadulás óta elért eredményeit ismertetve, Tinusz János kijelentette: a város lakossága jól élt a huszonöt éve kapott szabadsággal. A tanácsülés után botra támaszkodó idős ember lép Marinához. — Ugye nem ismer meg? Hogyis ismerne? De én emlékszem magára, szép, fiatal, göndörhajú tiszt volt.., Kérdés Marinához: — Milyen érzés kerítette itt hatalmába? — Szomorúság és öröm, bánat és boldogság, fájdalom meg ujjongás. Nagy volt ff vérveszteségünk. Sírnom kell, ha rágondolok. De ha végigmegyek ezeken az utcákon megenyhülök, mert boldognak látom az embereket. H. M, Eltörlik a halálbüntetést? Nem minden területen Több olvasónk fordult lapunkhoz, hogy milyen ügyekben törülnék el esetleg a halálbüntetést, amelyről december 5-i számunkban írtunk. Dr. Csiky Ottó, a Megyei Bíróság elnöke erre vonatkozóan a következőket mondotta: — Dr. Marko ja Imre, az igazságügyminiszter első helyettese a jogi karon tudományos előadást tartott. Ennek során foglalkozott jogi életünk jövőjével és beszélt néhány jogalkotási kérdésről. Ezek még csak elképzelések és minden kérdésről még vita folyik. Ügy látom, hogy különösen az emberi élet védelme szigorú ítélkezést kíván, s miként a többi szocialista országban, igy nálunk is szükséges a halálbüntetés. De szükséges lehet az állami rendünk elleni legsúlyosabb politikai támadások esetén is. Dr. Markoja Imre előadása felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a társadalmi vagyon védelmét elegendő lehet szabadságvesztés büntetéssel védeni és talán nem szükséges ilyen cselekményért még nagyon súlyos kár esetén sem a halálbüntetéssel való fenyegetettség. Mindez ma még távlati gondolat. A döntő szó ebben is a törvényhozót illeti. Büntető jogunk módosítására — azt hiszem — sor kerül, de ennek időpontját ma még nem tudjuk. A
