Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-31 / 302. szám

1969. december 31. 7 »tmantmt namo DC'wánesi kamera » maga módján búcsúzik az őesztendőtől: végigpásztázta a Glóbusz derűsebb oldalát. Ez nem a magyar csapat Marseille után, hanem a brit válogatott Mexikó előtt... ...ez pedig a 18 éves Patrlzla Rocchl,a Milan női csapatának játékosa, akiért a Cagliari már tízezer dollárt ajánlott feL Eehet, hogy a magyar labdarúgásnak Is a nőkkel kellene próbálkoznia? Suti swtgdM-pfywt ... Pedig már az óesztendő első napjaiban is megfogad­tam, hogy nem szövegelek többé, hanem rá a lényeg­re, bele a szenzációba. Mí­nusz tizenöt fokos januári délelőttön mindjárt meg is kérdeztem a Cementipari Vállalat (most BVIV) egyik szállítómunkását, hogy „Fáz- nak-e?’’, majd megtoldottam még egy fölöttébb okos kér­déssel: „... És hány tagú a brigád?” Eléggé vadul né­zett rám, majd beszaladt a vagonba és hordta a cemen­tes zsákokat tovább. Hiába, más nem jutott az eszembe. Aztán következtek az esz­tendő többi szenzációi; az első hóvirág, az első tavaszi szántás, megérkeztek a hús­egészségeseb b." De ez még odább van. Nem is olyan na­gyon „odább". Hallhattuk a belkerminiszter országgyűlési Kameránk Keith Richards 'londoni laká­sába tolakodott be, a Rolling Stones együt­tes amerikai vendégszereplése után. A hölgy Anita Pallenberg nyugatnémet színésznő, aki véletlenül éppen ott tartózkodott. Azok között, akik eltaláljak, milyen célból, ko­lostori történeteket sorsolunk lej. Jpg? véti csokoládé figurák, aztán az első napozók a székesegy­ház párkányán, első fürdöző, készülődés a szüretre, az első must, az első hó, az első karácsonyfaárus... Szóval így. Az esztendő utolsó szom­batján pedig a tévé ország- raszóló eseményről értesített, miszerint egy hókotró dózer a Dunába csúszott, és éppen melegvízzel locsolták. Vasár­nap este szintén mutatták a dózert, ahogy köpködve ke- perkedik kifele. És a híradó végén — ekkor már csak szövegben — megnyugtatták a nézők millióit: „Most ér­kezett jelentésünk szerint a dózert sikerült partra von­tatni?' Hálistennek. Már ag­gódtunk. Szóval, tudunk mink szö­vegelni. Például telefonon. Próbáljon csak valaki vona­lat szerezni ebben az ünnepi időszakban. Ha vonalat nem is kap, de szöveget, azt hall, a túlzsúfolt hálózatból. Mon- Aatfoszlányok valóságos káosza: „Hol lesztek szil­veszterkor? Igen? örült az ajándéknak? Jé... 1 Már ilyen okos? Meddig voltatok, zárásig? Tapogatott7 Miért engedted? Jha úgy, csak smá­rolt? Kis hülye, gyámolta­lan ... Engem is elkapott Dehogy is! A honkongi! Ha­zamentem, megettem egy kiló citromot, két liter teát, és pofonütöttem a gyereket, mert a kezembe harapott. De már jobban vagyok..." Hát így megy ez, ezekben a napokban. Ha emlékezetem nem csal, valamikor perselyt állítottak a vállalati telefo­nok mellé. Most viszont a posta fizet a televíziónak hir­detés fejében és felszólítja a lakosságot, hogy ne telefo­náljon annyit. Megérjük még, hogy a Belker. Minisz­térium is hirdetést ad fel, figyelmeztetésképpen: „Ne fogyasszunk mindig sertés­húst, a borjúhús könnyebb és beszámolóját, miszerint 1970- ben is biztosítva lészen az a húsmennyiség, mint ameny- nyit biztosítottak 1969-ben. Amikor is magasabb volt az egy főre eső húsfogyasztás, mint hatvannyolcban. Príma. Ha a halat, meg a drága ba­romfit beleszámítjuk (ezek­ből van dögivei), akkor ez igaz is. Meg a halkonzervet. Meg a húskonzervet. Hogy mi-mindent meg tu­dunk magyarázni, hála an­nak a nyakatekert, ravasz magyar nyelvnek! A legap­róbb jelenségtől a legnagyobb problémákig. mindent. Az ősz folyamán a 111. kerüle­ti Tanács nyilvános büféjé­ben pohár szódavizet kér­tem. (!) A derék boltos olyan hitetlenkedve nézett rám, mintha most érkeztem volna egytrappban az Ama­zonas mellől. „Büfében szó­davíz? Honnét gondolta, hogy itt kap?” Tényleg. Az­tán arra tetszenek-e emlé­kezni, amikor a mechanizmus kategóriarendszerét megma­gyaráztuk? A sajtó, a rádió, Si0 a tudat bizakodással tölt el, felszabadulásunknak immár huszonöt esztendeje után. Mert éppen huszonötödször hallom, hogy jövőre, a cipő­fronton ... Tetszik érteni, ugye? így aztán ezt a telet még kihúzom azzal az alig egy hónapos, — pult alól szerzett — román import, csau színű bundáscipőmmel. Mondom: bundás. Hosszú a szára is, felül nem jön be a víz. Felül nem jön be. Alul átázik. Ha futok, akkor nem. Csak ha megállók és újságot veszek a standon, akkor azonnal érzem a mocs­kos, vizes betonjárda hide­gét. No de az ember ne ácso­rogjon télen az utcán. Futni kell kérem, lassú, de biztos ügetéssel, mint Tokióban a japán tüntetők. A női csiz­mák sem áztak volna be, bőrük nem színeződött volna rózsaszínre, ha mondjuk a (Jól mulattunk, 1969 AGGÓDÁS — Mi van veled? Ma már a harmadik nyugdíjast passzolod el?! (Várnai) FEJLŐDÉS a tévé, aztán ezernyi ankét és röpgyűlés bizonygatta: micsoda előnyök származnak abból, ha a dolgozó lakossá­got három részre osztjuk: I. kát, II. kát., 111. kát. Jö­vendő anyósok álmodoztak I- es, maximum II. kategóriás vökről! Újságírók, közgazdá­szok, tudósok, műszakiak, párttitkárok, szakszervezeti vezetők tanúsítottuk, hogy a nyereségrészesedés kategori­zált felosztása az egyedüli és helyes út, a komoly, nagy dohányok leszakitására. De... 8 III. kat.-beliek gyana­kodtak.., Gyanújuk alapos , volt. A „kát." megszűnt. Most szövegelünk majd az új elosztási rendszerről. Most bebizonyítjuk, hogy a „kát” nem jó. No persze, a pénz ettől még több nem lesz... Efelől a pénzügyminiszter minden bizonnyal megnyug­tat bennünket. És én hiszek is a maga­sabb szintről érkező „nyugtá­tokban”. Például azt is hal­lottam, hogy jövőre még jobb lesz a cipőellátás és ez kesztyűgyári nők műszak után futva teszik meg az utat hazáig, bölcsödéig, piacig, tejboltig vagy éppen a presz- szóig. Ha csak...! — nem | száraz időben viselik a csiz­mát, amikor nincs hó. nincs eső, vagyis ősz elején, esetleg nyáron. Mert egyszer már ilyen tanácsot is kaptak mi­nisztériumi szintrőt... No de félre a bánattal: 1970-ben még jobb lesz a helyzet, meglehet, szandált is nyáron látunk a kirakatban, gyer­mekcipőt pedig augusztusban, bundacipőt pedig télen, nagy-nagy választékban és méretben. Ezerkilencszázhet- venet mondtam ...? Igen? Semmi, semmi, csak elgon­dolkoztam ... Szóval, sok a szöveg. Meg az ajándék tévékészülék Meg a népes, átadó küldött­ség. Jha ... erről már írtak a lapok. Több lap megpendí­tette, hogy miként bonyolít­ják le ezt a szép ajándéko­zási akciót. Autók, kisbuszok tizenöt—huszonöt tagú dele­gációval érkeznek be a kis­falukba. Mindenki képvisel valamilyen szervet. Aztán át­adják a tévét. Ami ötezer fo­rint. A kaja — ami utána következik — nem egészen ennyi. Azt nem lehet mon­dani. De miért háborodnak fel ezen a lapok? Hiszen népes delegációk máskor is érkeznek a szép­séges magyar vidékre. Azok is esznek-isznak. És nem visznek semmit, csak X. gyár vagy kollektíva harcos üd­vözletét. ez viszont nem ke­rül semmibe. Csak a kaja. Az ajándékozók legalább té­vét nyújtanak át a szipogó kisiskolásoknak. Talán — mondjuk 1970-ben — még azt is megérjük, hogy a ké­szülék postán érkezik meg. Mind kevesebb szöveg nél­kül ... Rab Ferenc Erb János rajzai — Sztriptizbárt nyitottunk, hátha gyor­sabban várossá nyilvánítanak minket.’.. (Sajdik' KORSZERŰ DICSEKVÉS — Fél panellel veri a mellét! (Szűr-Szabó) NYUGATI UTAZÁS UTÁN — Képzelem, mi mindent hoztatok! (Brenner) MUNKAKEZDÉS ('4 — Pirikére nem késtem le a fésülést? (Mészáros) 4 Ez a karneválra készülő nizzai lány húsz­éves. Mint látható, kedveli a nem is olyan absztrakt festészetet. Külsejéről ítélve rá is jellemző nemének rokonszenves sajátos­sága: Nagyon régen Miskolcon á „ÍÍ1. Richard“ került színre. Amikor Richard kétségbeesve felkiáltott: — „Egy országot egy lóért!” — valaki le­szólt a karzatról: — Szamár is jó lesz magának! A színész szemrebbenés nélkül válaszolt a kedélyeskedőnek: — Igaza van, jöjjön lé! * £ Honthy Hanna mesélte az alábbi történe- ' tét. * ,*' A fjatal színészházaspár az állatkertbe készült kicsi gyerekükkel. Mielőtt elindul- j tóik volna, megnyugtatták a gyereket: ne féljen az állatoktól, mivel azok senkit nem bántanak. Kiértek az állatkertbe, a gyerek bátran, magabiztosan köszöntötte a ketrecekben lé­vő állatokat: Színészek, tol ütnek A régi színészvilág emlékeiből — Szejvusz majom, szejvusz kígyó ... Amikor a hatalmas elefánt ketrecéhez ér­tek, a gyerek megállt Riadtan, nagy sze­mekkel nézte az állatot, majd szepegve megszólalt: — Kejitcótolom! A régi idők népszerű kabarékomikusa, Szenes Ernő, akit a kövér Szenes néven is­mertek. állandó pénzzavarral küzdött. Lánchídon ment át egy barátjával. — Látod — szólt Szenes —, ha e ...hamar elveszíti a fejét 4 rályi vár az enyém lenne. azon$r a tiéd tudnék jönni anyagilag. — Mit érnél vele, ha a ki’ < lenne? _sak kapnék ér­Szenes csodálkozva vá' < — Mit?! Hát egy hu / te? . ú alatt Föld Aurél igaz- \ . , x Szerint, az akkori Városi Az első ’’’ ^mbaí, vasárnap tartott elo- gato rendezzek természetesen hetenként ^l^aZ,SpTa kaptak fizetést. , . í ' ^egymást követték a katonai be- p, rC az egyik színész keserűen megje- . Jjilost már csupán az kéne hog u Föld Aurélt is behívják katonának s akkor csak szombat, vasárnap 'enne háh^rú'" Sebestyén Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents