Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

i \ SPORT Németh Angéla, Baiczé András és az Hiúsági öttusa-válogatott az eisfi hetyen A Magyar Újságírók Szövetsé­gének sportújságírói szakosztá­lya — a hagyományoknak meg­felelően — az idén is megsza­vaztatta tagjait: ki volt 1969-ben a legjobb férfi és női sportoló, és együttes. A szavazás ered­ménye: Nők: 1. Ránkyné Németh Angéla, 2. Gyarmati Andrea, 3; vidosné Paulányí Magda. Férfiak:. 1. Balczó András. 2. Wichmann Tamás 3. Bárányt Szabolcs. Csapatban: 1. Ifjúsági öttusa válogatott, 2. Felnőtt öttusa válogatott, S. Újpesti Dózsa labdarúgó csa­pata. Kapocsi Sándor a Dózsa őj edzője: Együttes, közös erőfeszítéssel szerezhetjük csak vissza a sportág becsületét KAPOCSI SÁNDOR neve : nem ismeretlen a labdarú­gó sport kedvelői előtt. Az 1 idősebb szurkolók talán meg emlékeznek a 40-es években az NB. I-ben szereplő Elektromos csapatára, mely­ben Kapocsi Sándor, Páz- mándi. Buzási, Szendrődi, G. Tóth játszottak, hogy csak az ismertebb neveket említsük. Tizenkét éven keresztül szerepelt az NB. I. mérkőzé­sein az Elektromos színeiben Kapocsi Sándor. 1951 tava­szán a játékosból edző lett. Az FTC ifjúsági csapatának edzői tisztjét vállalta. 1958- ig dolgozott az FTC-nél, majd a magyar ifjúsági vá­logatott szakvezetője lett. Irányításával nem egy UEFA tornán ért el jó eredménye- ' két a magyar ifjúsági válo- i gatott. 1964-ben Egyiptomba került és ott tevékenykedett. Az arab—izraeli háború kitörésekor tért haza, és 1968-ban a Székesfehérvári MÁV Előre kérte fel az NB. I. B-be jutott csapata edzé­seinek vezetésére. És most, mint a Dózsa új edzőjével beszélgetünk Kapocsi Sán­dorral. — SZÍVESEN ES ÖRÖM­MEL JÖTTEM PÉCSRE. Jól ismerem a Pécsi Dózsa ered­ményeit, különösen bravúros hazai szereplése váltott ki ki belőlem elismerést. Nem egy játékossal már a ma­gyar ifjúsági válogatottban is dolgoztam. Bérezési, Konrád, Tüske, Rónai, Maurer, Köves régi ismerőseim. — Elhangzottak olyan vé­lemények, hogy a Pécsi Dó­zsa már mindent elért, amit elérhet és nincs több a csa­patban, mint amit az idén nyújtott. — Igen. De nekem erről más a véleményem. Feltétle­nül a mostani színvonalon akarjuk tartani a csapatot és bízom abban, hogy maximá­lis erőfeszítéssel -a jövőben is érhet el jó eredményeket, nemcsak a bajnokságban, de gondolok a nemzetközi mér­kőzésekre, kupa-találkozók­ra, amelyeken szeretnénk j résztvenni. Sok szó esik mostanában labdarúgó sportunkról. Kapo­csi Sándor megfontoltan, higgadtan beszél. A kényes kérdéseket sem kerüli meg. — Szeretem, ezért féltem a labdarúgást. Labdarúgó sportunk egészének megúju­lására van szükség. Sokat, de nagyon sokat kell dolgoz­nunk, elsősorban nekünk, ed­zőknek, vezetőknek és a já­tékosoknak. Együttes, közös erőfeszítéssel szerezhetjük csak vissza a sportág becsü­letét. A Dózsa-játékosokkal még nem találkozott. A vezetők­kel már volt alkalma meg­beszélni terveit, elgondolá­sait. — JANUÁR 3-AN TATÁN KEZDJÜK MEG A KÖZÖS MUNKÁT. Tulajdonképpen akkor találkozom először a fiúkkal. Két esztendeje az edzők többsége elvetette az alapozást és a központi irá­nyítás szükségességét. Nem volt igazuk. Többet, jobban kell edzeni, lelkiismeretesen kell alapozni. Csak az egész évben végzett intenzív ko­moly munkával lehet jó eredményeket elérni. Tatán ideális körülmények között készülhetünk, az időjárástól függően szabadban és terem­ben is dolgozhatunk. Hegyi István Regi fényképalbumokból... A kornerspecialista De talán még több is volt. Nehéz most már összeszá­molni, hogy közel 20 éves pécsbányai labdarúgó pálya­futása alatt hány gólt rú­gott. Egy biztos: a negyve­nes évek végén — elmosód­nak az emlékek, talán 49- ben — gólkirály volt az NB Iil-ban. Akkor még legalább félszáz dugó kellett a koro­názáshoz. Lapozgatok az albumban. Tanítóképző — Ciszterci kö­zépiskolás mérkőzés, 1941- ben. — Komoly dolog volt ak­kor a középiskolás bajnok­ság. Országos ifjúsági edző­táborban voltam Diósgyőrben — annyit jelentett, mint most az ifjúsági válogatottban a szereplés — és közben azon izgultam, nem maradok-e ki az itthoni mérkőzésből. Megsárgult képek. Ismeret­len játékosok. Csak amikor olvasom a neveket, döbbe­nek rá: olyan ismert focis­ták, mint Vágner Gy. Bódi, Bőhm, Gyimesi, Kalauz... Hiába az idő a legkiválóbb maszkmester. — Az bizony. Gondolnád, hogy ez a „bika” én vagyok 1949-ben ... Vagy a Kalauz Kikit felismered ... Soha nem feledem, egyszer Ka­posváron játszottunk. Nagy hatalmas centerhalf volt... Azt mondta Kikinek: te gr. óm Az értelmetlen kép­pel l.ozzámiött. és megkér- dc '.te. mit jelent az. amit mondott neki a torony Mon­dom, az anyádat szidta, va­gyis valahova elküldött... Na erre Kiki rekirontott — közismerten kemény gyerek volt — kapkodhatta a síp- I csontját szegény mélák. Vé- í gül még egy gólt is rúgott ! — akkor megnyugodva szólt oda: na most te mehetsz a gnómba... — Egységes, jó csapat [ volt... Látom az évek vál- ! toznak, de néhány kivételé­vel ugyanazok játszottak ... — Nehéz volt bekerülni... Egyszer vidékre mentünk játszani, még szegény Reinhold Karcsi bácsi volt az edző. Közismert volt ar­ról, hogy hidegrázást kapott, ha a játékosok ettek a meccs előtt... Vágner Gy., Ka­lauz, Bombek, Horváth pe­dig attól volt rosszul, ha ! korgott a gyomruk. Elég az i hozzá, hogy a vonatban, né- | gyen befrustokoltak egy el­sősonkát és egy ágyás zöld­hagymát. Karcsi bácsit a ! szívbaj kerülgette ... Ugyan- I akkor a tartalék-játékos tün­tetőleg aszalt almát evett... ! Mégis a „sonkások” játszot­tak ... Krivanek Vilmos 19 eszten­deje iskolaigazgató Pécsbá- nyán. Amikor játékos pályá- i ja zenitjén volt, sok csá­bító ajánlatot kapott, ő azon- ! ban hűséges maradt a bará- I tokhoz, a 110 éves iskolához, az ezeréves gesztenvefához, s ki tudja mi minden van még az öreg bányatelepen, amelyet ha megismer az em- ! bér, soha nem lehet feledni j — és nagyon nehéz elhagy- 1 ni... Az igazgató gyors be­szédű. Egész életében siet­nie kellett. Hivatás, edzés — két évtizeden át, mint já­tékos, több mint tíz év ed­zőként — család és nevelési, valamint sportelméleti tudo­mányos munka, nem kevés elfoglaltságot jelentett... Most azonban az emlékek ki­csit lelassították, szívesen megpihen egy-egy húszvala- hányéves kedves történet­nél ... — Simontornyán játszot­tunk ... A pálya közelében volt a vándorok védőszent­jének, szent Kristófnak a szobra. Sorba mentünk, do­báltuk a pénzt elé. A győze­lemért a legkisebb sanszot is ki kellett használni... Győz­tünk is. Horváth behívott bennünket a kocsmába — igyunk, ünnepeljünk. Mond­tuk, hogy Kristóf segített... Horváth csendesen megje- gvezte: és a pénzt is vissza­adta — abból isztok... — Vili bácsi babonás? — Nem. Csak kabalás va­gyok. Egy makkhetes állan­dóan a sípcsontvédőmben volt. Győztes mezben addig játszottunk, amíg nem vesz­tettünk ... Sokszor télen nyári — nyáron téli mezben fociztunk ez miatt. Szóval voltak ilyen kriksz-krak- szaim ... Szabolcson az utol­só percben kornert rúgtunk. Addig vártam, amíg Stekl Pali le nem köpte a labdát. A szabolcsiak akkor hagyták csak abba a nevetést, ami­kor szedték ki a katracból... Mások jókedve is elpárol­gott, amikor Krivanek szög­TÜKEIV. karácsonyfája — Tűké! Ennyi szaloncukor és édesség! — Mester, ez még mindig ke- ; vés ahhoz, hogy a drukkerek j gyerekeit a rossz focimeccsek ! miatt elmulasztott atyai csóko- ■ kért kárpótolni tudjam. | — Még el sem kezdte az aján­! dékozást és böllenkedik az em* 1 berekkel. — Majd kárpótolom őket mind- ! Járt. — Igen gazdag ajándékokat lá- j tok. Maga „felégeti’*! — Miért? Üj mechanizmusról még nem hallott, mester? — Hallani éppen hallottam, Tüke. Egy egész könyvespolcot látok a fenyőfán. — Méghozzá kimondott remek­művekkel. Itt van például a ! letet rúgott. Illetve bocsánat, 1 az korner volt — fél gól. Most szöglet, de ennek már semmi köze a gólhoz ... Za­lán, a MAORT kiváló kapu­sa egy mérkőzésen kettőt is beszedett, abból a jobb kül­sőrüszttel megcsavart laszti­ból... Soproni kalauz. Ez majd elve­zeti a Honvéd kosaras vezetőit ebbe a kies városba is. Eddig előszeretettel jártak Pécsre és mindig egy remek kosarassal távoztak. Hogy a kakas csípje meg a bokájukat! — Nini egy másik képeskönyv. Címlapon a marseillesi kikötő­vel. Csak nem a fociválogatott 1 tagjai kapják, Tüke? — Csak ők kapják, mester. December elején eléggé meg­utálhatták velük ezt a tenger­parti metropolist. Azután itt van egy díszkötésű történelmi regény a lelépő kapitánynak. Címe: A 3 M tragédiája. — Milyen fedőnév a 3 M, Tü­ke? — Muhi, Mohács, Marseilles! A magyar történelem tragikus ál­lomásai. Nézze meg ezt a köny­vet, a Magyar helyesírás leg­újabb szabálykönyve. Ez a pé­csi uránosoké legyen. — Miért éppen az övék? —- Hogy megtanulják belőle, a mondat végére sosem tesz vesz- szőt egy dörzsölt ember. — Kát maga egy szenzációs fagabund! Kié lesz ez a hiva­talos kinézésű könyvecske? — A Határozatok Kincsestárát az MLSZ nagyjainak küldőm a fővárosba. Ha mással nem, majd határozatokkal rendet teremte­nek a labdarúgásban. — Ez nehéz dolog, kérem. Az emberek bizalmatlanok. — Nem csodálom. Ezért kértem meg a kitűnő MERUKER válla­latot, hogy a város szívében nyissa meg a Bunda Aruházat. Legyen az illető focista, kosa­ras, vagy kézilabdás, megtalál­ja ott a kedvenc ruhadarabját. De van egy kikössem. — Micsoda az. Tüke? — Hogy aki ebből az áruházból vásárol, annak e^v álló hétig ne álljon ki a fogfájása. — Azt hiszem ezzel egyetérte­nek a snortbarátok. Néhány kor­szerű egyéb épületet is látok. — Az a háromemeletes a labdarúgókkal rendelkező egye­sületek számára énült. A Foci Bank húzza maid ki a csávából a tavaszi „vaktöHénves” bajnok­ságban küzdő ellenfeleket. — Kinek van szüksége erre a korszerű óvodára? — Mit gondol, mester, a BTC enehvui nogy szervezi meg új- üonsuú JNitt Ji-es csapatát? — igaza van. És ez a oeiiémót harckocsi? — Ézzei utazik majd a Bá­nyász iucicsapat Békéscsabára, hogy a meccs UvUn sikeresen kitörhessen a vau szurkolóktól koruizart öltözőből. — És az a játekvouat? — Jajj, jajj. a fekete vonat? Erre a Fracu szurkolóknak lesz szükségük, ha el akarnak utaz­ni a vidéki meccsekre, mert a MÁV kiátkozta okét. — Elég nekik egy motoros­kocsi is. Alaposan megfogyat­koztak. — lő a bizalom, mester! Ezért kapnak új tromokát a Dózsa szurkolók is. Hadd trombitálja­nak tavasszal is lelkesen. — Örülök, hogy nem a játé­kosoknak küldi a trombitát. — Kivételesen egy-két üveg egri bikavért is akasztottam a fára. A vendéglátóipar kedves­kedik egy kis szíverősítővel a Dózsa kapusának és középső hátvédjének. Ez a tv szerviz- állomás meg azoknak a szurko­lóknak a készülékét javítgatja, akik hiába keresik kedvencei­ket a képernyőn. ' —• Igazán hasznosak ezek az aján'dékok. — Ezért küldök a lilafehér ké­zilabdázóknak is egy iránytűt. Gondosan megfestettem a Kelet felé mutató jelet. — Miért, Tüke? — Arra van a pécsújhegyi kis­stadion, mester. Én a helyükbe szívesen gurigáznék az NB I- ben. — Gurigázik maga anélkül is eleget! Itt meg demizsont látok. Ejnye, ejnye! — Ne értsen félre, fonyódi vi­zet töltöttem és a vignettára gint rajzoltattam. Gondolom, az atléta barátok megbocsátják ne­kem, ha ezzel a kitűnő kala­pácsvetőt akarom „átejteni”. — Biztosan megbocsátják, Tüke! — És hogyha már a megbo- csátásnál tartunk, ezt a béke­pipát a Vasút és az Ércbányász vezetőinek ajándékozom. Tudja, mester, jobb későn, mint soha! Az ércbányászokkal szemben igen bőkezű vagyok, kapnak még egy asztali focijátékot is. — Hát az meg mi a fészkes fülemülének kell nekik? — Nézze, ezek a nagycsapatok ellen megállják a helyüket, a kicsik meg sokszor kifcnekelik őket. Szabadidőben hadd gyako­rolják a bábukkal a taktikai lé­péseket. — Erő és szívósság is ken a focihoz. — Ezért küldök egy zsák sző­lőcukrot minden NB-s csapat­nak. Hajoljanak csak ebből rendszeresen, majd nem panasz­kodnak fáradtságra a jövőben. — Inkább szigorú edzőket kül­dene nekik. — Majd lesz az is. Ez a pecsé­tes írás egy Kiselejtezési jegy­zőkönyv, amit a csehszlovák szövetség küld majd rajtam ke­resztül magyar kartársainak. A pecsétet a Marko mester ütötte a paoírra. — És ezek a szép, csillogó ki­tüntetések, Tüke? — Nézze kérem, ha mások megfeledkeztek, hát én küldök néhányat a derék Bányász ve­zetőknek és társadalmi munká­soknak. A szóbeli dicséreteket már korábban megkapták. — Ki kapja azt a borítékot? — Amiben a felmondó levél van? A Bőrösök edzője, mester. Eddig papírt ,em kapott arról, hogy megköszönik a fáradozá­sait. — Tüke, maga egy raffinált ember! És tényleg jól megállja a helyét a mechanizmusban. — Várjon, van még ajándé­kom. Ez a viaszbaba-csoport a tavaszi olvadás után remek fo- cicsapat lesz. Kell is a PEAC- nak az ilyesmi. Az orvosi köt­szercsomagot és mankót levi­szem a Vasút-pályára a kispá­lyás labdarúgóknak, akik nem kímélik magukat és az ellenfe­let. Ezt az űveg-visszaváltŐ- blokkot a Köves Lacinak adom, amiért a mester az egyik zenés hétvége után levonta tőle a be­téti díjat. Most visszakapja a pénzt. — De erre csak 2,50-et fizet a fűszeres, Tüke! — Látja erre nem gondoltam, maid legközelebb kárpótolom. Azokat is, akiknek az ajándéka már nem fért bele a nuttonyba. Rendben van, mester? — A megajándékozottak nevé­ben is köszönöm, Tüke! Eros mezőny a kosárlabda NB H-ben Újabb kép. A Tatai Postás í csapata. Fridmanszky, Bacsó és Oskó ismerősök. A há­tán felirat: „futballtaní tóm­nak Oskó László. 1952.” Igen, akkor már végefele járt a játékos pályafutás. Mindjobban szaporodnak a képek, ahol civilben áll a já­tékosok mellett. A tanítvá­nyok az újabb nemzedék: Gyurkó, Pintér, Kása, Ul­rich ... Még későbbi képeken, a mostaniak közül egy páran... : Az edző Krivanek Vili, olyan maradt, mint a játékos volt. Mindent a csapatért — min­dent a győzelemért. Sok ! évig láthatták a pécsbányai- I ak a pálya sarkán, a korlát­ra támaszkodva izgulni csa­patáért. A játékosok tudták: elvontatni sem lehet onnan. Arról a helyről rúgta a gó- I lókat, a kabala ott segít a ] győzelemhez... I Lombos! Jenő 1970-ben megváltozik a kosárlabda bajnokság for­mája. Az eddigi három NB II-es csoport helyett csak két 14-es létszámú II. osz­tályú bajnokság lesz és a megyebajnokságok közé hat csoportos NB III-at hívnak életre. Az átszervezéssel kap­csolatban az NB I-ből az eddigi három kieső helyett csak két kieső lesz és meg­szűnnek a korábbi osztályo- zók. A két NB II-ből válto­zatlanul három csapat esik vissza a hat NB III-as fel­jutó helyére. Az Országos Kosárlabda Szövetség már elkészítette a Nyugati és Ke­leti csoport beosztását. A részvételre jogosult pécsi csapatok a Nyugati csoport­ban szerepelnek. Csoportbeosztások, nők: MÁV Nagykanizsai TE, PV- SK, Bp. Szolgáltató Sparta­cus, Soproni Postás, Rába ETO, Bp Belker SE, Köz­ponti Sportiskola, Zalaeger­szegi Dózsa, Mosonmagyaró­vár, MSFC, Bp. Kertészeti Főiskola, Pécsi Tanárképző és Komáromi Olajmunkás. Férfiak: Székesfehérvári Építők. Vasas Izzó, Csepel Autó, Soproni Textiles, Pé­csi Postás, Pécsi Tanárkép­ző. Péti MTE, Fűzfői AK, Szombathelyi SE, Zalaeger­szegi TE, Esztergomi Vasas, Táncsics SE, BEAC, Bajai Vízügy. ( Makk hetes a sípcsontvédőben — 400 j>ól

Next

/
Thumbnails
Contents