Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

Am; t,26 toft* * Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvi.évfolyam,299.sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja m?.decembe,25.,«aisn* Kádár János beszéde (2—3. oldal) Munka, pihenés, szórakozás Karácsony est a bányában Ezerötszázharmincegy bá­nyász szállt le tegnap haj­nalban a mecseki szénme­dence hat üzemében, hogy immár a harmadik decem­beri szabad szombat feláldo­zásával segítse az országos szénhiány mielőbbi megszün­tetését. A központi diszpécser jelentése szerint ez a rend­kívüli műszak teljesítmény­ben is rendkívülit hozott: délelőtt tíz órakor már 2868 csille telve volt. Tizenkét órakor Fulmer Józseffel, a Mecseki Szénbá­nyák főmérnökével is sike­rült beszélnünk, aki elmon­dotta: a huszonnegyedikéi pótműszak eiedmenyeképpen 5000 tonna plusz-szenet kap a Mecsektől a magyar nép­gazdaság. A mecseki bányá­szok egyébként nemcsak a karácsonyt megelőző nap délelőttiét áldozták fel, de számosán az ünnep előesté­jén is munkahelyükön lesz­nek, a délelőtti termelőmű­szakot ugyanis fenntartó mű­szakoknak kell követniük. Az elmúlt napok rendkívül sú­lyos időjárási viszonyai kö­zepette a vidéki bányászok túlnyomó többsége órás ké­sésekkel ért nap nap után haza, éppen ezért mostani áldozatvállalásuk minden el­ismerést megérdemel. Jó híreket kaptunk Zobák- ról is. Az oly sok nehézséget átélt üzem 6—700 tonna sze­net ígért december 24-re, s ami még ennél is jelentő­sebb: nagy erővel folyik a vízzel elöntött fejtések mun­kába állításának előkészíté­se. Az év utolsó exportszállítmánya Befejeződött az idei vágó­állat-export, a két ünnep kö­zött már nem lesznek szállí­tások. Az Olaszországba irá­nyított idei utolsó szállít­mányt tegnap vagonirozták be a megye e tekintetben legforgalmasabb vasútállo­másain. A magyarbolyi vas­útállomáson a lippói tsz ra­kódott be 21 vágómarhát, Szigetváron a rózsafai tsz töltött meg két exportvagont A boly! vasútállomásra a szederkényi tsz 24, a borjádi tsz pedig 26 export-vágómar­hát, a sásdi vasútállomásra a kaposszekcsői tsz 65, a göd- rekeresztúri tsz 34, a gör­csön yi állomásra pedig a pel- lérdi tsz szállított 25 darab vágómarhát. A két karácsony előtti napon, december 28-án és 24-én összesen 217 vá­gómarha lett bevagonirozva, ezzel az 1969. évi élőállat­kivitel meghaladta a 12 darabot A BCM-nél minden csendes Fél méteres hótakaró fedi az 1969. évi nagy munkák építési területét. Az építők a mintegy 300 millió forintos, ez évi beépítési terv megva­lósítása után megkezdték a december 23-tól január 5rig tartó év végi termelési szü­netüket. Január 5-től a legkorsze­rűbb téliesítési technika be­vetésével mintegy 600—700 emberrel kezdődik majd meg az 1970. évi feladatok telje­sítése, melynek során a zord télies időjárás ellenére szin­„Kis karácsony, nagy karácsony, • Kisült-e már ? kalácsom, j Ha kisült már, ide véle, | Hadd egyem meg melegébe.** A kisebbeknek még meg- megbicsaklik a nyelvük a népdal szövegétől, de csalo­gatják a Télapót, aki talán már hetekkel ezelőtt elindult valahonnan a fenyőerdőkből, kezében a fával, s már itt kell járnia, a Jókai utca kör­nyékén. A legszebb fát hoz­za, mert mindig az a leg­szebb, ami nálunk van. A Jó­kai utcai óvodások illendő módon várják a jóságos öre­get, az óvó néni most fésüli őket. Várjuk a csilingelő csen­gőt, mert az óvó néni azt mondta, mindig így jelez a Télapó. Egyik kezemet Sajgó Évike fogja, még a copfja is fölmered kíváncsiságtól a másik kezembe a pöttöm Bondra Zsolt kapaszkodik. — Igen, Zsolt és nem „Zsolti- ka”, mert perceken belül ő is férfiasán abbahagyta a pi- tyergést Télapó nevének hal­te teljes kapacitással folyik majd a technológiai szerelés szempontjából fontos épüle­tek kivitelezése. A 26. sz. Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében 1969. december 19-én 20.32 órakor begyújtották az új, nagynyo­mású, 4 millió kcal teljesít­ményű kazánház első egysé­gét, melyet azóta a Mecsek- vidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat, mint komplex szol­gáltató, át is vett üzemelte­tésre. Az építők ajándéka A karácsonyi ünnepeket megelőző napokban számos új lakást adtak át az építők, köztük a szigeti városrész­ben. A költözködés az ünne­pet megelőző napokban is folyt a 4-es. 10-es és a 11-es számú szövetkezeti lakások­ba. melyek 130 család szá­mára biztosítanak új, ké­nyelmes otthont. Űjmecsek- alján a bolgárkertben a Me­cseki Ércbányászati Vállalat dolgozói számára készült el egy tízemeletes, negyven la­kásos épület, a Szigeti út 13. szám alatti 45 lakás pedig a tanácsi vállalatok dolgozói­nak szerzett örömet Sza hódságra ment a gyár Pontosan úgy történj ahogy tervezték: Ádám, Éva napján, a déli órákban, do­bozba került a 354 ezredik pár cipő is a Pécsi Kossuth Cipész Szövetkezetben — s ezzel az 1969-es termelési év véget is ért. A műhelyek egyébként a karácsonyi ünnepek után is csak részlegesen népesülnek be: a dolgozók túlnyomó többsége január 2-ig szabad­ságon lesz. A két ünnep kö­zött a TMK-brigádok ellen­őrzik és felújítják a gépe­ket. munkaszalagokat. Kellemes ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! Karácsonyi „szünet* a rezervátumokban A kemény tél és a Mecsek erdeiben lehullott nagymeny- nyiségű hó nehéz feladatok elé állította a vadrezervátu­mok vadászait. A rezervátu­mok területén lévő. többszáz etető feltöltése, a hóekézés a nehéz körülmények ellenére is megtörtént. A Mecseki Er­dőgazdaság az idei télre elő­irányzott négy vagon sze­mestakarmány — cirok, ocsu, kukorica és tölgymakk — és hat vagon szálastakarmány — általában pillangósok —, nagyrészét már kiszállította. A vadászati élet is megbé­nult. A járhatatlan utak miatt sok külföldi vadász programját kellett lemonda­ni. Január végére jelezte ér­kezését egy nyugatnémet va­dászcsoport. a vóméndi re­zervátum fogadja őket' — szarvasvadászatra. Ugyan­csak ekkor Alsókövesden, Sasréten és Vajszlón vad­disznó-vadászatot tartanak. Szilveszter Nápolyban, Becsben, Moszkvában Baranyából is sokan töltik a karácsonyi ünnepeket kü­lönféle üdülőkben, külföldi társasutazásokon. A Szak- szervezetek Baranya megyei Központja a téli hónapokban több mint 400 dolgozónak ad beutalót a galyatetői, lillafü­redi, hollóházi, mátraházi, soproni és egyéb hegyi üdü­lőkbe. Az idősebbek szíve­sebben mennek a hajduszo- boszlói, hévízi és balatonfü­redi gyógyüdülőkbe. A télen is csodálatosan szép Balaton partján ilyenkor elsősorban fiatalok, nászutas házaspá­rok töltik szabadságukat. Az Expressz Ifjúsági Uta­zási Iroda Baranya megyei kirendeltsége is sok nagysze­rű programmal várta a szó­rakozni vágyókat. Főként pa­rasztfiatalok vesznek részt az egy-egyhetes budapesti üdülésen. Sokan búcsúztat­ják az óesztendőt külföldön. Az IBUSZ és expressz tár­sasutazások többszáz bara­nyai résztvevője Nápolyban, Bécsben. Berlinben, Moszk­vában. Leningrádban, Bled- ben, valamint Zakopánéban, Varsóban és Krakkóban szil­veszterezik. ' „Kis karácsony, nagy karácsony...", latán. Persze a sírás is meg­bocsátható neki, hiszen ma jött először ebbe az óvodá­ba. Csrrr... A nyugtalanabbak már megindulnának, de a na­gyok tudják, hogy ez még nem a csengő, hanem az óvó néni asztalán a telefon. De az is érthető, mert biz­tosan a telefon is izgul, s iz­galmában felcsörgött. De ez a finom csengőhang a nagyterem felől, ez már bizony az! És vonulnak is, énekelve, topogva, egymás kezét szorítva. Lobot vetnek a csillagszórók, hunyorognak az ezüst karácsonyfadíszek, és fenyőillat van a szobában, meg a szívekben. Kicsik és nagyok körbeállják a nagy fát és énekelnek, énekelnek, mert az ének fejezi ki a leg­tisztábban azt, milyen jó is együtt a többiekkel várni itt. Biztosan lesz ajándék, hiszen hogy is múlhatna el fenyő­ünnep ajándék nélkül. Meg aztán a nagyok már hetek óta készítették a kis térítőt, amit a kicsiknek fognak ad­ni. De igazán a fa alatt lát­ható sok-sok kicsi csomag furdalja a kíváncsiságukat.— Egy kislányforma már bont­ja is a csomagot, egy autó van benne, aminek meg kell nyomni a vezetőjét és máris szalad a kocsi. Ebből látom, hogy nem is kislány ő, ha­nem fiú, Győri Ferike. De akkora a haja, mint egy kis hippinek. A lányok tűzhelyet kaptak, kis lábosokkal, fe­dőkkel. Zsolt húzza a kezemet, így aztán le kell ülnöm a pad­lóra, és küldözgetjük egy­másnak az apró versenyau­tót Egy gombnyomás és máris szalad. Grandwohl Esz­ter nagykomolyan nézi a já­tékunkat. Való igaz, hogy a tűzhely bizony így nem tud szaladni! Ezért hát bevesz- szük őt is. Aztán búcsúznom kell. — Ne menj el! — kérlel Zsolt, akiből pillanatokon belül Zsoltika lesz, mert el­törik a mécses, hiszen a bá­csi, aki nemrég még autó­zott vele, most el akar men­ni. Az előtérben az ünnepi ebéd finom illata száll. Szer­vusztok gyerekek! Legyen minden karácsonytok ilyen. Bár hogy is kívánhatok ilyet, amikor mindig az első a leg­szebb, — az a karácsony, s minden ezután jövőt az első­höz hasonlítunk. IMarafkó László 1. 4 / \

Next

/
Thumbnails
Contents