Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294. szám
■ Mé9. december T9. DimoTitmi nittpio Százmilliós beruházással: Tehermentesítő utat építenek Pécsett Párhuzamos lesz a Rákóczi úttal — Viták a gyorsforgalmi útról ( ügyelőre nem építenek gyorsforgalmi utat Pécsett; viszont a lehető legsürgősebben tehermentesítő utat létesítenek a Szabadság út és Esolnay utca között... Ez volt a lényege annak k megállapodásnak, melyet úr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint Pécs párt- és állami vezetői kötöttek egymással november közepén, amikor a miniszter Pécsett járt. A megállapodásnak gyorsan híre kelt, és sokan felteszik ma a kérdést: vajon miért Volt a változtatásra szükség? Kritikus helyzet Olvasóink kérdését az illetékesekhez továbbítottuk és felkerestük a Közlekedés- és postaügyi Minisztériumot is. A válasz tömör és egyöntetű volt: ma és egyideig még nincs gyorsforgalmi útra szükség A forgalom még nem kívánja meg. A lehető leggyorsabban meg kell építeni viszont a már említett tehermentesítő utat, mert Pécs közlekedésében kritikus helyrét állhat elő. Elsősorban a Zsolnay szobor és Zsolnay utca között szorít a „cipő”. Hogy miért, ez altkor válik szemléletessé, ha a keleti meg nyugati területek közlekedését összehasonlítjuk. A Zsolnay szobortól. illetve a Szabadság úttól kiindulva három többé- kevésbé párhuzamos út tart nyugat felé: a Rákóczi út, Doktor Sándor utca, a József Attila utca illetve a Mártírok útja. Igaz, hogy a közlekedés itt sem nevezhető ideálisnak, hiszen a Kórház tér előtt és mögött erős útszűkületek alakultak ki, amiket később még el kell tüntetni. Mégis, elsősorban a keleti rész helyzetén kell változtatni. A villanyrendőr és a Ésplnay utca között ugyanis az egész kelet-nyugati irányú közlekedés terhe a Rákóczi útra hárul. Itt nem alakultak ki párhuzamos utak, illetve amik létrejöttek. azok szűkek. girbék- gurbák, tehát a tömegközlekedés számára használhatatlanok. Amint a KPM-ben elmondották, az előzetes felmérések, valamint a tapasztalatok arra mutatnak, hogy a Rákóczi út kapacitása 1972-ben kimerül. Tehát már ez is gyors beavatkozást tesz szükségessé. Ehhez jönnek még a pincék. Közismert, hogy a Rákóczi út alá van pincézve, s ha valahol tartósan beszakadna az út. nagyon nehéz helyzet elé kerülne a város. Nem lehet nem megépíteni A fentiek után nem meglepő, hogy a KPM közúti főosztálya szerint lehetőleg még 1975-ig, de legkésőbb az 1975-öt követő évek-, bén meg kell a tehermentesítő utat építeni. — Ami a nyomvonalat illeti, abban még nincs végleges döntés. Minden valószínűség amellett szól, hogy valahol a Kilián György utca táján ágazik le a Zsolnay utcából, s a Külvárosi pályaudvar mellett elhaladva, a Bacsó Béla, illetve Regős utcán át csatlakozna a jelenlegi Majláth utcához. Az új út tehát nagyjából azonos nyomvonalon haladni. mint a leendő 6-os gyors- forgalmi út. avval az eltéréssel, hogy nem lenne olyan széles, mint az. Ez különösen a szanálások miatt fontos. Mihályfi Árpád, a KPM főelőadójának előzetes számításai szerint mintegy 100 millió forintba kerül az új útszakasz, s ebből mintegy 50 millióval részesednek a szanálások. Minden valószínűség amellett szól. hogy Mihályfi Árpád számításai helytállók, hiszen 15 évig élt Pécsett, s kitűnően ismeri a várost. Közismert, hogy nem a tehermentesítő út lesz az egyedüli nagy út-beruházás Pécsett, hiszen — hogy mást ne mondjunk — a IV. ötéves tervben újabb több mint százmillió forintot „nyel” el a Rózsa Ferenc utcai közúti felüljáró. „Nem lesz ez kicsit sok?’’ — teszik fel sokan aggódva a kérdést. „Biztos az. hogy Pécs ilyen sok pénzt fog kapni Pestről, illetve a Városi Tanács ennyit tud majd szanálni? Az utóbbit ugyanis a tanács számlájára szokták végrehajtani!” Jogosak az aggályok, hiszen valóban közös kontóra megy az ilyesmi, s nyilván, sokat vitatkoznak még a KPM és a Városi Tanács képviselői, mire a költség- viselés arányain megegyeznek. Ezt a KPM-nél sem vonták kétségbe. Hozzátették viszont. hogy ők feltétlenül optimisták. Először is: maga dr. Csanádi György miniszter írta alá azt az írásos emlékeztetőt, mely a tehermentesítő út megépítéséről szól, s a miniszter aláírása felér egy garanciával. Másodszor: nem lehet nem nem megépíteni azt az útszakaszt, mert különben csődbe jutna Pécs tömegközlekedése. Harmadszor: a tehermentesítő út első szakaszá- nek megépítése már eldöntött tény. A Rózsa Ferenc utcai vasúti felüljáró megépítéséhez ugyanis feltétlenül szélesíteni kell a Regős utcát, ez pedig már a tehermentesítő út nyomvonalához tartozik. Gondolnak a jövőre is Nem lenne teljes a cikkünk, ha elhallgatnék, hogy a fent említett írásos emlékeztető némi aggodalmat váltott ki a város közlekedéséért felelős szakemberek és mások körében. Aggodalmuk abból fakad, hogy előbb- utóbb — ma még nem tudni hány év múlva — mégis csak szükség lesz majd egy várost átszelő gyorsforgalmi útra. „Nem ejtették-e el végképp ezt a tervet?” — teszik fel a kérdést A város vezetőinek, illetve a KPM illetékeseinek megkérdezése után nyugodtan i leírhatjuk: nem. Mindenki tisztában van avval, hogy a tehermentesítő út csak egy átmeneti megoldás lehet Pécs számára, a gépkocsi forgalom növekedése előbb-utóbb parancsolóan megköveteli majd a gyorsforgalmi út megépítését. Hogy mikor jön el az az idő, arra majd a jövő ad választ. Az viszont már csaknem biztos, hogy a tehermentesítő út többé-kevés- bé a gyorsforgalmi út nyomvonalát fogja követni. Nyilván, nem véletlen ez, mint ahogy az sem véletlen, hogy egyelőre nem építik tje Üj- mecsekalján az Endresz Gy. utca és az Építők útja között azt a sávot, amelyet — a távlati fejlesztési terveknek megfelelően — a leendő gyorsforgalmi út számára hagytak ki. Megvárják a jövő év nyarát, amíg az Útügyi Kutató Intézet úthálózatfejlesztési terve elkészül, s a tervtől teszik függővé, mi lesz a döntés. Magyar László Nyolcvanöt millió forint értékű hús- és konzervipari gépet gyártott, illetve gyárt ebben az évben az Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat pécsi, Sopiana gyára. Jelenleg negyven darabból álló fedélzáró automata szérián dolgoznak a szerelők és a festők Szokolai felv. Nehezen indult beszélgetés Szakszervezeti vezetőkkel a szakszervezeti munkáról NEHEZEN KEZDŐDIK A BESZÉLGETÉS. Mondom, hogy a szakszervezeti munkáról szeretnék hallani tőlük, akik a szakszervezet társadalmi munkásai. Érdemes-e feláldozni szabadidejük jelentős részét, tudják-e hatékonyan képviselni munkatársaikat, komolyan veszik-e tevékenységüket a gazdasági vezetők? Eleinte csak ilyeneket mondtak: a vezetőkkel a kapcsolat jó. Segítünk a szocialista brigádok szervezésében. Ha az üzem problémával küzd, igyekszünk a dolgozók között jó hangulatot teremteni. Bér, jutalmazás és az üdülőjegyek elosztásában, azonkívül ezernyi más feladat megoldásában kérik a véleményünket. — A bányászok elégedettek ezzel? Nem várnak többet a szakszervezeti vezetőiktől? — Hideg a fürdő, késnek a buszok, hozzám jönnek... — Víz alatt a vitla, már két napja nem intézkedik az aknász — nekem kell megoldani ... — Ruhamosás... Elmondották üzemüknél a szakszervezet felépítését, a létszámot, a szervezettség arányát, megtudtam: csaknem valamennyi délutánjuk foglalt. A gazdasági vezetők nem nagyon szeretik, ha munkaidő alatt szakszervezeti munkát végeznek. Azt is elmondták, hogy a dolgozók sem egyértelmű helyesléssel fogadják, amikor műszak alatt szakszervezeti munkát kell végezni — még akkor sem, amikor éppen az ő érdekükben kellene eljárni... Négyen jöttek éL Fáncsi József diszpécser, a MÉV szolgáltató üzemében szb- elnök. itíolnár Károly vájár, a MÉV I-es üzemében alapszervi titkár — most az egyéves pártiskolán levő üzemi titkár helyettesíti. Tátrai József vájár, Pécsbányán, a szenes alapszervezet titkára és Bors Gyula szállítási felvigyázó. az Aknamélyítő Vállalat ércüzemében alapszervi titkár. Valamennyien hosszú évek óta dolgoznak a mozgalomban. Amikor a szak- szervezet tekintélyéről beszélgettünk, nem nagyon szóltak. — Embere válogatja — mondta egyikük — ha az ember nem függetlenített, olyanokkal is vitába kell keveredni. akik egyébként főnökei. Végső soron ki lehet az igazat harcolni, csak aztán rajtam csattan az ostor. Ha meg mindenbe belenyugszunk, az emberek előtt veszítjük el tekintélyünket. A „bólogató Jánosokat” sehol sem szeretik. — HAMAR ODAVÁGJAK ÁM AZ EMBERNEK — szól közbe Tátrai — minek vagytok ti? — Megválasztásuk óta, véleményük szerint, saját üzemükben, hány olyan intézkedésre került sor, amelyek alapvetően sértették a dolgozók érdekeit. Molnár: nem emlékszem. Tátrai: egy sem. Fáncsi: három. — Ezek közül hány esetben élt a szakszervezet « vétójogával? KARÁCSONYI AJÁNLATOK Esendő ábrázattal és — megvallom — férfiúi gyámoltalansággal, közel tizenöt boltban, üzletben álltam pult elé tegnap és kérdeztem: — mit ajánlanak karácsonyra...? Vevőcsábitó eladólányok, nagy rábeszélő képességű férfiak a portékák özönét kínálták. Az illatos csillagszórók, a „behavazott" fenyőágak, a reklámok, a papírzörgésbe vegyülő zsivajgások valósággal ünnepi hangulatba ringattak. A Kossuth utcai nagycsemegében narancsért álltam sorba. Elfogyott mire sorra kerültem, sebaj, minden nap érlcezik belőle. A banán is itt van már, kilója 25 forint. A fügére, mazsolára sem kell sokat várni, a hatféle pezsgőt — pécsi készítmény — a piros szárazát, az édeset és a bordót már szállításra csomagolják. A Magyar Írók könyvesboltjában magam válogattam a legújabb könyvek között. Belelapoztam Hemingway Halál délutánjába, Vas Zoltán munkájába: Őfelsége szárnysegéde Horthy Miklós, Styemenkó művébe, amelyben a Nagy Honvédő Háborút és a szovjet vezérkar munkáját ismerteti és nagyon tetszett Navarrai Margit királynő hetvenkét pajzán története. A francia eredeti alapján kiadta a Magyar Helikon, Heptameron címmel. A hanglemezboltban tíz féle újdonságot várnak. Ome- gáék és Harangozó Teri nagy lemezét, Süt a nap a Juventus együttestől, Én és az élet Poór Pétertől, Nem leszek a bohócod Késmárki Marika előadásában, Atlantiséktól a Dupla vagy semmi. Művészi élményt nyújtanak majd Petőfi, Csokonai versei. A kuriózum kedvelők részére Kiadták Tölcséres gramofon címmel, 1912-től a legnépszerűbb sláger egyvelegeket, kedvükre vásárolhatnak a magyarnóta kedvelők, érkezik Házi Erzsébet népszerű áriáinak lemeze is. — Nem mondták biztosra, de valószínű szombattól a lemezek kaphatók. A „Budapest Ajándékboltban HARISNYANADRÁGOKAT, férfi és női és gyermek harisnyákat ajánlottak feleségemnek és kislányomnak. A műanyagboltban a Regős utcában azt ajánlották, ajándékba vásároljak ütés- höálló poharakat színesben, fehérben, ezeket Olasz- és Franciaországból importálták, vegyek angol gyártmányú háztartási eszközöket, olajtöltő kannát műanyagból, pedálos hulladékgyűjtő edényt, vagy papírkosarat, ezekkel kedveskedjek az ünnepekre. Nagy István — Egyszer sem. Olyan bonyolult munkajogi kérdésekről volt szó, amelyekben a rendelkezéseket így is lehetett értelmezni, meg úgy is, de az egyértelműen biztos, hogy a dolgozók érdekeit sértette. Ilyen a szabad szombatok miatti szabadságelvonás, az öntödei munkaidő és a gépkocsivezetők munkaidőn kívüli baleseti oktatása... — Kényes kérdés a vétó — szól közbe Molnár —, igaz népszerű feladat lenne, legalábbis a dolgozók előtt, például a szabadságelvonás miatt vétót emelni. Apám például 30 évig dolgozott a vasúton, mindig három nap alatt dolgozta le heti munkaidejét Mégsem jutott soha senkinek eszébe,- hogy szabadi- ségot vonjon el tőle. Pedig gyakorlatilag itt is úgy van. Ha most vétót emelünk, politikailag ártunk, hiszen nem a vállalaton múlik, értelme nincs, csak éppen a hangulatot borzoljuk. Ugyanez a helyzet a leszállással. Az egész országban csak nálunk, és azt hiszem Kossuth-bá- nyán nem számítják a munkaidőbe a bányabeli utazást. — Nálunk is vannak számunkra megoldhatatlan problémák — vette át a szót Bors —, amellyel szemben egyelőre tehetetlenek vagyunk. Dolgozóink nagyrésze szilikózisos. Ki-ki különböző mértékben. Többen közülük egy évig is táppénzen vannak. Amikor lejár az év, az orvosok kiírják — az üzemorvos viszont nem engedi a bányába őket... A nyugdíjhoz szükséges összrokkant- ság nincs meg... Mit lehet csinálni? Mehetnek őrnek... Vagy ellátatlanok lesznek ... Évtizedes bányászkodás után a segélyekből kénytelenek élni. Maximálisan 3200 forintot adhatunk évenként... Most aztán mindannyian belemelegedtek a beszélgetésbe. Elmondották, hogy az átlagbérgazdálkodást tekintik minden rossz forrásának. Az okozza a munkaerőhiányt is. Hiszen a létszámot tervezni kell. és már eleve úgy tervezik ... Aztán ezzel a termelékenység ellen vétenek. Előfordul hogy húsz embert csak azért alkalmaznak. mert az alacsony bérükkel kívánják egyensúlyba hozni a jobb teljesítményt elérő munkások magasabb keresetét. — Egyszerre szakadt sok olyan munka ránk, amelyekre nem voltunk felkészülve — mondja Molnár. AZ IGAZSÁGHOZ TARTOZIK AZ IS, hogy kevés a megfelelő ember hozzá. Pedig ahhoz, hogy jó vezető legyen valaki — folytatja Fáncsi —. ma már ismerni kell a bonyolult munkajogi kérdéseket. mert anélkül csak hőzöngeni lehet... Lombos! Jenő Élő munka — drágábban „Egy mérnök — egy takarítónő” — így emlegették a ! vitákban annak idején a bá- zisbér-gazdálkodást. Amely tulajdonképpen a gazdasági irányítás fontos gyeplője, fék, hogy a bérek és az árak túlságosan el ne szakadjanak egymástól, hogy a munkanélküliség réme ne fenyegessen. Vállalati közgazdászoknak, azoknak, akiknek a műszaki fejlesztés és a termelékenység mutatója a vesszőparipájuk, kezdetben az volt a véleményük: a bázisbér-gazdál- kodás „kiskapuit” kell kihasználni. Az „Egy mérnök — egy takarítónő” helyzet azt jelen- I tette, hogyha a vállalat nagyobb fizetésű szakembert akar felvenni, vagy állományában lévő szakemberének fizetését akarta megemelni, akkor ehhez kisebb keresetű embert, vagy emberedet kellett felvennie, hogy a megszabott átlag-bérszínvonalat ne lépje túl, bár persze a munkaerő-felvételnek is megvoltak, megvannak a határai, nem rendelkezünk korlátlanul munkaerővel. Világos: a bérszínvonal túllépése a részesedési alapot apasztotta. őszintén szólva, a legtöbben az általános munkamorált féltették, a munkafegyelemért aggódtak. A kényszerből felvett kisfizetésű és kisteljesítményű dolgozók előtérbe kerülése lehangolta azokat, akik valójában központi alakjai a termelésnek, gondolok itt az üzemek mindenkori törzsgárdájára. Előfordult az is, hogy az utca túlsó oldalán lévő gyárban ugyanaz a szakképzettség és teljesítmény másfélszer any- nyi elismerésben részesült, mint az utca innenső oldalán lévő gyárban. A munkáscsábítás kezdett elburjánzani. És történetesen oda nem jutott munkáskéz, ahová éppen nagyon kellett volna. Szereztek, úgy, ahogy tudtak. Van már munkásközvetítő irodánk is. Tudok' égy általános szolgáltató szövetkezetről — az ország túlsó felében működik — amely munkaerőt „szállít” egyik nagy, exportra termelő gyárunknak. A segédmunkások a szövetkezet állományában „kiküldetésben” vannak Budapesten, ezért megkapják a havi 1000 forintos kiküldetési átalányt. Plusz a gyártól a 2200—2400 forintos fizetést. Még szabad szombat is van. A vállalat és a szövetkezet egymás között elszámol. Ne marasztaljuk most el egyikőjüket sem: kéll a munkáskéz. Mosolyra fakasztó volt, amikor egyik kisüzemünkben az estébe nyúló beszélgetéskor nyílott az irodaajtó, belépett egy vigyorgó, furcsa figura, valamit érthetetlenül gagyogott A vendéglátók kituszkolták. A mi bázisbér-gyerme- künk — legyintett az egyik gazdasági vezető. — Ez van. — Amikor a bázisbér-gaz- dálkodást bevezettük, féltünk a munkanélküliségtől. Végül kapun belüli munkanélküliséget teremtettünk.’ Az ir igaz: nincs még elég tapasztalatunk, menet közben kell megtalálnunk a legjobb szabályzókat. Végül is megszületett a döntés, 1970. január 1-el módosítják a jövedelemszabályozás rendszerét. A részletekre most ne térjünk ki. Röviden: ha a vállalatok növelik a létszámot, csökken a részesedési alap. és fordítva. Az intézkedéstől ésszerűbb létszámgazdálkodást, szilárdabb munkafegyelmet, a bérekben igazságosabb arányokat várunk. Mindez az ember, a munkás nagyobb megbecsülését jelenti, de fordítva is, a munkásnak is jobban meg kell becsülnie munkahelyét. Számíthatunk arra, hogy az élőmunkával a jövőben mégin- kább takarékoskodnunk kell. Miklósvári Zoltáa
