Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294. szám

f 4> Btitiöntmt ntipi ö 1969. deeembei 19. Kádár János prágai sajtóértekezlete Az MS/ 51’ forradalmi tapasztalatairól ~~ A gazdasági cgyüttuiűködésrőf A komuiiioista és muakáspártok moszkvai tanácskozásáról Bajnok áttolt és F leseket István, az MTI tudósítói je­lentik: Csütörtökön a koradelutáni órákban Kádár Janos aCSKP KB szél házában sajtóérte­kezletet tartott. A nagy ér­deklődéssel kísért találkozón ott volt a csehszlovák sajtó, rádió és televízió számos is­mert vezető személyisége. Vladimír Divis-nek. a CSKP KB sajtóosztálya ve­zetőjének megnyitó szavai után Kádár János köszön­tötte a megjelent újságíró­kat és válaszolt a kérdé­seikre. Zdenek Horeni, a Rudé Právó főszerkesztő hely ettese kérdése bevezetőjeként rámu­tatott: a magyar párt 1956- ban sokkal súlyosabb idősza­kot élt át, mint a csehszlo­vák párt az elmúlt eszten­dőben. A fejlődés eltérő, sa­játos vonásai ellenére azon­ban a két országban lezajlott eseményekből egy sor általá­nos érvényű következtetés is levonható. Mi erről a vé­leménye? Péter János a Szovjetunióba látogat A Szovjetunió kormányá­nak meghívására Péter Já­nos külügyml i’.szter decem­ber második felében hivata­los látogatásra a Szovjetunió­ba utazik. ♦ BELGRAD: A jugoszlá­viai influenzajárvány halálos áldozatainak szama — az AFP hírügynökség szerint — szer­dán este ötvenre emelkedett A haláleseteket szövődmé­nyek idézték elő, és a leg- iöbb tragédia a macedóniai Tetovo községben történt. Há­rommillió jugoszláv állam­polgár betegedett meg az Á—2 vírus okozta influenzá­ban. 'ÍÍW Ii-:-S^X'ALOm Algéria és Tunézia fc&érdáij este megállapodást kö­tőit minden kérdésben, amely eddig függőben -\olt a két ország között: rendezték a vitatott ha- tijrseríiisek helyzetét, a kettős birtokosok kártérítésének ügyét éa más kérdéseket. Az egyez- • menyi egyévi tárgyalássorozat ; készítette elő. * MO.SZliVA: A dinami- j kusaJi fejlődő szovjet—japán ' kereskedelemben erőteljes j fellendülést mulat a Japánba irányuló szovjet, faexport. Az HI68-ban kötött általános megállapodás értelmében Ja­pán a ■szovjet Távol-Kelet erdőkincseinek kiaknázásához szükséges felszerelésekkel és gépekkel fizet a szovjet fa- anyagszállításokért. ■f BLÜNOS .VÍRUS; Tárgyaid­tól-, kezdődlek szerdán Veue- ftueia és Guayana között a ve­nezuelai kormány területi igé­nyeiről. V enezuela 150 000 négy­zetkilométert követelt Guayaná- bői, amikor az ország még an­gol fennhatóság alatt volt és egy 1966-os megállapodás értelmében most folytatta munkáját a prob­léma rendezésére hivatott ve­rves bizottság. A venezuelai kül­döttség vezetője szerint Caracas nem támaszt teljesíthetetlen kö­veteléseket a fiatal országgal szembén. A WASHINGTON: Az ame­rikai kongresszus két házá­nak vegyesbizottsága szerdán este megállapodott a katonai költségvetés végösszegében, amit 69 800 000 000 dollárban szabott meg. Az összeg öt milliárd dollárral kevesebb a hadügyminisztérium által ere­detileg kértnél, és 1954 óta a legalacsonyabb. KADAR JANOS: jómagam Is minden alkalommal felhí­vom a figyelmet az. 1956-os magyarországi és a közel­múltban lezajlott csehszlová­kiai események közötti kü­lönbségekre, eltérő vonások­ra. Ugyanakkor mély meg­győződésem, hogy a dolgok lényegét tekintve ugyanarról van szó. A magyarországi, illetve a csehszlovákiai eseményeit meggyőzően bizonyítják azt. a lenini léteit, amely szerint a hatalmától megfosztott burzsoázia nem nyugszik be­le vereségébe. Másképp kifejezve a dol­got: a Magyar Népköztársa­ság csakúgy, mint a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság — az. országainkban végbement szocialista forra­dalom következtében meg­szabadult az imperialista el­nyomástól. A reakciós ele­mek, a nemzetközi imperia­lizmus azonban ebbe nem nyugszik bele, következés­képpen: ha a körülmények összejátszása folytán bizo­nyos lehetőségük nyílik a re- vansra, ezt feltétlenül ki is használják, s megkísérlik visszaállítani hatalmukat. A nemzetközi imperializmus az­zal próbálkozik, hogy a fel­szabadult országokat isméit saját kizsákmányolási szfé­rájába vonja A két országban lezajlott eseményeket illetően azonos­ság, hogy ha a szocialista építés menetében hibák for­dulnak elő, s ennek követ­keztében meggyengül a tár­sadalmat vezető és irányító kommunista párt tömegbefo­lyása és a munkáshatalom, altkor az imperialisták, az osztály ellenség maradványai, a legkülönbözőbb reakciós elemek rohamra indulnak a munkáshatalom megdöntésé­ért. Ennek formái természe­tesen különbözőek lehetnek. Az imperializmus, a burzso­ázia, az osztályellenség szin­ten tanul a tapasztalatokból. Ez magyarázza fellépésének azt a sajátos vonását, hogy a különböző okoknál fogva elégedetlen, vagy meggyőző­désükben megingott embere­ket a saját oldalára szeretné állítani, s ezeket a rohamban mintegy maga előtt terelni. Az igazi osztályellenség ál­cázva lép fel. Kádár János emlékeztetett arra, hogy Horthy Miklós már 1919 augusztusában tu­lajdonképpen az európai fa­sizmus előhírnökeként lépett fel. A történelem elsodorta egész rendszerét, magát Hor- thyt is, aki valahol Portugá- j liában élt emigrációban az ! 50-es évek elején, s ott je- ] len teli meg emlélri rátái is. : Emlékirata első fejezetének : címe ifjúságára utalt, ami- ! kor a Habsburg császár és j király szárnysegéde volt. A második fejezet címe így hangzott: „ellenforradalom”. Manapság nem ilyen „őszin­te” ellenséggel állunk szem­ben: mostanában az ellen- forradalmakat világszerte in­kább forradalomnak nevezik a szocializmus ellenségei. Eb­ben is kifejezésre jut a kapi­talistáknak az a felismerése, hogy a szocialista eszme, a szocialista forradalom rend­kívüli vonzóerőt képvisel az ! egész világon, s nem ajánla­tos saját osztályharcát, saját rohamát nevén nevezni, el­lenforradalomként emlegetni. Ami az események másik lényeges vonását illeti, véle­ményem a következő: A szocializmus hívei közé nem csupán a kommunisták, a marxisták—leninisták tar- j toznak, a szocializmus eszméi I a nép sokkal szélesebb tö­megeiben gyökereztek meg. A szocializmus híveinek ilyen helyzetben azt kell tenniök, amit a maga részéről az osz­tályellenség is tett. Arra gon­dolok: rendszerünk különbö­ző ellenségei között vannak véleményeltérések. De ha elérkezettnek vélik ; a történelmi pillanatot, ami- I kor a siker reményében in- j dúlhatnak rohamra a szocia- j lista rendszer, a munkás-ha- I talom ellen, véleményeltéré- j Kádár János eívtárs befejezte csehszlovákiai látogatását ♦ LONDON: ötven ország légitársasagainak pilótái ülé­sezik Londonban két nap óta, hogy megállapodjanak azok­ban a követelésekben, ame­lyeket kormányaiknak a lé- gikalőzkodás megakadályozá­sára vonatkozólag előterjesz­tenek. Szóbakerült egy világ­méretű, 24 órás légisztrájk, és azoknak az országoknak a bojkottja, amelyek — mint Minichiello esetében Olaszor­szág — nem adják ki a légi­kalózokat. letarióztatási végzés Valpreda ellen A milánói és római bomba- merényletek kivizsgálásának irányításával megbízott Vit­torio Occorsio olasz helyettes főállamügyész csütörtökön aláírta a milánói bombame­rénylet elkövetésében való részvétellel gyanúsított Piet­ro Valpreda 37 éves volt tán­cos letarióztatási végzését. Valpreda eddig tagadta, hogy bármi köze lenne is a bombamerényletekhez. A- hős ANGELES: Srerdán ki­hallgatták a Los Angcles-i bíró­ságon a 35 éves Charles Man- sont, akinek csavargó bandája — a vád szerint — kaliforniai gyil­kosságok egész sorozatáért fele­ld*, Így a Sharon Tate-féle mé­szárlást is ók hajtották végre. Manson idegesen, de fegyelmezet­ten beszélt. Engedélyt kért, hogy két jogi tanácsadóra támaszkod­va, saját maga lássa el védel­mét. Az egyik tanácsadó I.uke Mckissaek, Sírban B. Sirhannak, Hóhért Kennedy gyilkosának, valamint a Los Angeles-i fekete párducok nevű néger szervezet­nek a védője lenne. A bíróság még nem döntött Manson kéré­sének teljesítéséről. ! Koszisin fogadta Szipka Józsefet i Alekszej Koszigin, a Szov- : jetunió Minisztertanácsának | elnöke moszkvai hivatalos je­lentés szerint fogadta Szipka Józsefet, a Magyar Népköz- társaság szovjetunióbeli nagy­követét, aki hamarosan ha- , zautazik a Szovjetunióból. Alekszej Koszigin és Szip- , ka József között meleg ba- j ráti hangulatú beszélgetés j zajlott le. A szovjet miniszterelnök • ugyancsak csütörtökön fo- j gadta Gaston Thorn luxem- j burgi külügyminisztert, va- ■ lamint Veljko Micsunovicsot Jugoszlávia moszkvai nagy- i követét. ♦ LONDON: Az OECD gazdasági, együttműködési és fejlesztési szervezete csütörtö­kön közzétett jelentésében megállapítja, hogy Anglia gazdasági helyzete lényeges javuláson ment keresztül. A jelentés „a szigorú adópoliti­ka folytatását” javasolja az angol kormánynak, mert nem­csak a lakosság egyéni fo­gyasztását, hanem az állami költekezést is „szűk keretek között” kell tartani, ha nem akarják tönkretenni az elért eredményeket. A OECD azt ajánlja a brit kormánynak, ne engedélyezze a bérek na­gyobb arányú növekedéséi. ♦ BÉCS: A bécsi rendőr­ség csütörtökön 80 kilogramm hasist égetett el, bírósági renv delet alapján: a . kábítószert tavaly kobozták el a 32 éves, Pakisztánból érkező Wilhelm Horsttól. akit a bíróság an­nak idején három és félévi, börtönbüntetésre ítélt. beiket félretéve egyesítik erői­ket osztálycéljaik elérése ér­dekében, most a szocializmus hívei között is vannak egyes j kérdésekben eltérő felfogá­sok, elképzelések. Ha azonban az ellenség tá­madásával állunk szemben, a j kommunistáknak, a szocializ­mus minden hívének, mun- ; kasoknak, parasztoknak, ér­telmiségieknek, minden tisz- j tességes embernek össze kell ! fognia, s mindent az egyet- j len, központi célnak kell alá- j rendelnie: a népi hatalom és I a szocializmus vívmányai vé- i dóimének. j 1956 novembereben — de- j cemberében sok mindent nem I iáttunk világosán. ! Voltak különböző elképzelé­sek. Ezekkel azonban akkor nem foglalkoztunk: Azt mondtuk, hogy a szocializ­mus minden hívének, minden tisztességes embernek egye­sítenie kell erejét a munkás­hatalom, a szocialista rend vívmányai védelmében, s majd ha ezt a harcot siker­rel megvívtuk, vitatkozha­tunk, tárgyalhatunk arról, hogyan, miképpen haladha­tunk tovább. Ha vitatkozgatunk, s köz­ben az osztályellenség meg­dönti a népköztársaságot, a szocialista építés minden vív­mánya elvész. Annak idején így fogtuk fel a helyzetet, eszerint jártunk el, s ma már megállapíthatjuk: a magyar nép rendkívül súlyos, veszé­lyes történelmi pillanaton ju­tott túl, és öntudatosan járja a szocializmus világos útját. Gondolom, minden eltérés mellett harcunkban ez az azonosság, a közös vonás. A következő kérdés — amelyet Otakar Svercina, a CTK vezérigazgatója tett fel — azokra a konkrét tapasz­talatokra vonatkozott, ame­lyeket az MSZMP az 1956 ok­tóberét követő időszakban szerzett az ellenforradalmi, jobboldali opportunista erők elleni harcban. KÁDÁR JÁNOS válaszá­ban kiemelte: a harc kezdeti szakaszában az akkori bonyo­lult helyzetben rendkívüli ne­hézségekkel álltunk szem­ben, olyannyira, hogy sokan úgy vélték, erőink nem is elegendőek a nehézségek le­küzdéséhez. A helyzet tragi­kus vonása volt, hogy a re- vizionizmus keltette eszmei zűrzavar az osztályellenség száméra bőséges lehetőséget teremtett arra, hogy kihasz­nálja az emberek megzava- rodottságát, S olyanokat is a népköztársaság elleni harcra mozgósítson, akik — valódi érdekeik szerint — a népköz- társaság oldalán álltak. Ne felejtsük el, Magyarországon a nyílt válság 1953 nyarán kezdődött, s egyre fokozódó mértékbeli 1956 őszéig több mint három esztendőn át tar­tott a revizionista eszmei és lélekrombolás, amelynek cél­ja az volt, hogy megingassa a szocializmus híveinek ön­bizalmát, megzavarja vilá­gos, céltudatos gondolkodá­sát. Ebből következett az­után, hogy a valódi fasisz­táknak, imperialista ügynö­köknek, háborús bűnösöknek sikerült mozgósítaniok bizo­nyos számú megtévesztett fia­talt, egyetemi hallgatókat és másokat, akik szubjektív szándékaik ellenére léptek fel az ellenforradalom erői­ként. A harcban legfontosabbnak ■azt tartottuk, hogy — az ese­mények lényegére nyíltan rá­mutatva és álláspontunkat hirdetve — mielőbb világos legyen az emberek előtt, miről van szó, s ilymódon ki-ki a maga helyére kerül­jön. Az ellenforradalom ugyan nem tudott nagy tö­megeket mozgósítani, de ut­cai tüntetéseket tudott szer­vezni. Előfordult, hogy 400— 500 ember is felvonult vala­hol és az ellenforradalmárok tetszetős, álcázott jelszavait hirdették. Volt ott minden­féle jelszó, még olyan is, hogy „éljen István király” — aki ezer éve meghalt — meg, hogy „minden magyar test­(Folytalas az l. oldalról) A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom helyze­tének egyes kérdéseiről foly­tatott véleménycsere során kifejezték azon törekvésüket, hogy a jövőben is a kommu­nista- és munkáspártok moszkvai tanácskozása hatá­rozatainak következetes rea­lizálásán. a nemzetközi kom­munista mozgalom, a szocia­lista közösség országai egy­ségének erősítésén fognak munkálkodni. A szívélyes, elvtársi meg­beszélések a nézetek azonos­ságát mutatták valamennyi megtárgyalt kérdésben. A két testvérpárt vezetői­nek tanácskozása a két párt és a két szomszédos szocia­lista ország barátságának és együttműködésének erősödé­sét. a szocializmus és a béke ügyét szolgálta. December 18-án Kádár Já­nos elutazott Prágából. vér ..csak olyan nem volt, hogy „éljen az ellenforrada­lom”. Jött a tüntető tömeg, s előttünk állt a kérdés: mit csináljunk? A hatalmat ille­tően megalkuvás nincs. Aki a munkáshatalom, a szocia­lista rendszer ellen támad — legyen bármilyen származá­sú, legyen párttag. Vagy pár­ton kívüli, ha erővel támad, erővel kell visszaverni. Ilyen vonatkozásban megalkudni nem lehet. Nemcsak az igazi ellenfor­radalmárok jöttek, hanem mások is, s mi döntőnek tar­tottuk, hogy szétválasszuk őket. Pártunk harcának leg­főbb eredménye, hogy sike­rült rövid idő alatt leválasz­tani a nem tudatosan ellen­séges megtévesztett embere­ket, a politikailag tudatos el­lenségtől, s az előbbiek a megfelelő oldalra kerültek a nép, a szocializmus ügye mellé álltak. Hosszan lehetne fejtegetni a kérdést, de ezúttal csak annyit: különös fontosságú­nak tartjuk, hogy a célt nyíl­tan hirdetve, a hatalom kér­désében jottányit sem alkud­va differenciáljunk a harc­ban az igazi osztályellenség és a megtévesztettek a vélet­lenül odasodródottalc között. Így könnyebb az ellenséget leleplezni és a harcot siker­rel megvívni. OLDRICH SVESTKA, a Tribuna főszerkesztője arról érdeklődött: az MSZMP az ellenforradalom leverése után hogyan tudta megnyerni a dolgozók, a magyar nép tel­jes bizalmát, hogyan vált az ország elismert vezetőerejé- vé? KÁDÁR JÁNOS válaszában kifejtette: arra törekedtünk, hogy a harc alapvető és fon­tos kérdéseiben torzulásmen­tes, marxista—leninista állás­pontot képviseljünk. Politi­kánkat nyiltan hirdettük és a társadalom minden rétegé­vel őszinte dialógust folytat­tunk. Persze meg kell je­gyezni: a harc különlegesen kiélezett fázisában nincs le­hetőség hosszú eszmecserére, beszédekre, nincs mód arra, hogy a felvetődő kérdések tömegét megválaszoljuk. Ar­ra azonban nem szabad saj­nálni a fáradságot, hogy min­den lényeges kérdést beha­tóan megvilágosítsunk, s meg­vitassunk a dolgozókkal, a munkás- és parasztemberek­kel, az értelmiségi dolgozók­kal, az ifjúsággal, a társada­lom minden fontos rétegével. A párt harcának eredmé­nyességét döntően az elvi szilárdság biztosította. Alap­vető kérdésekben nem vol­tunk tekintettel arra, hogy az az adott pillanatban népsze­rű-e vagy sem. Marxista— leninista, kommunista, inter­nacionalista pozíciót foglal­tunk el — megalkuvás nél­kül. függetlenül attól, hogy tapsoltak vagy hurrogtak. Mint önök is tudják, 1956- ban harcunkhoz a Szovjet­unió fegyveres segítségét kér­tük. Az ilyenfajta kérdések­ről sokat filozofálgathat az, akinek van rá ideje A mi logikánk azonban nagyon egyszerű. Számunkra drága a nép minden vívmánya, drága a nép vére. Döntőnek azt tartottuk, hogy minél rövi- debb idő alatt legyőzzük az ellenforradalmi felkelést. Ezért kértük a segítséget A másik oldala a dolog­nak: hogyha 1919-ben a ka­pitalista és földesúri rend megengedhette magának, hogy segítségül hívjon külső fegy­veres erőt, antantseregeket — talán tudják, hogy annak ide­jén Szegeden francia csapa­tok, Szenegál lövészek állo­másoztak, s az volt az ellen-' forradalom fegyveres ereje — egyszóval, ha ezt annak ide­jén megtehette a burzsoázia, akkor a munkásosztálynak is joga, hogy nemzetközi osz­tálytestvéreihez forduljon se­gítségért; kötelessége, hogy rendet teremtsen és meghiú­sítsa az ellenforradalmi kí­sérleteket. Ami a kérdésnek azt a ré­szét illeti, hogy miként sze­reztük meg a nép bizalmát és megbecsülését: nem aka­rok semmiféle célzást tenni a jelenlegi csehszlovákiai helyzetre, valamilyen össze­függésben azonban a megbe­széléseken említettem egyik tapasztalatunkat, ez pedig az volt, hogy minket sok olyan dologért becsültek később, amiért korábban bíráltak. Bízunk abban, hogy az em­berek megértenek bennünket, még akkor is, ha abban a pillanatban nem is értették, miért kell ezt vagy azt tenni. A nép gondolkodó, művelt, s tudja értékelni a követke­zetes magatartást Kádár János ezután arról beszélt, hogy az ellenforra­dalom utáni években sokan köszönetét mondtak a párt­nak, a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormánynak a hatá­rozott fellépésért, a szocia­lista vívmányok megvédésé­ért. köztük olyanok is, akik 1956-ban nem értettek egyet cselekedeteinkkel. Az embe­rek szigorú mérce szerint íté­lik meg a vezetést. Csak az olyan vezetésnél- • • n becsü­lete. amely a de gógiával is szembe mer szállni. JAN ZELENKA, a cseh­szlovák tv vezérigazgatója a magyar—csehszlovák gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről érdeklődött. KÁDÁR JÁNOS válaszá­ban rámutatott, hogy a két ország gazdasági együtt­működésében az elmúlt évben bekövetkezett lanyhu­lás után 1968 végén megkez­dődött és ebben az esztendő­ben folytatódott a gazdasági kapcsolatok helyreállítása. — Ma már elmondhatjuk, hogy a kapcsolatok normalizá­lódnak. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági együtt­működésének kiszélesítésére rendkívül kedvezőek a lehe­tőségek. Adódik ez a két or­szág gazdasági struktúrájá­ból is. Az együttműködés fejlesztése mellett szól, hogy közvetlen szomszédok va­gyunk. Szerintünk megérett a helyzet arra, hogy a forga­lom nagy részét kitevő egy­szerű árucseréről fokozatosan áttérjünk a termelési koo­perációra és szakosításra. Miben látja Kádár elvtárs a kommunista- és munkás­pártok ez év nyarán Moszk­vában megtartott tanácskozá­sának jelentőségét, — tette fel a kérdést BOHUS CHNOUPEK, a csehszlovák rádió vezérigazgatója. KÁDÁR JANOS: A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának hiva­talos értékelése és személyes meggyőződésem szerint a kommunista- és munkáspár­tok ez év júniusában meg­tartott moszkvai értekezlete igen nagy jelentőségű, pozi­tív lépés volt a nemzetközi kommunista mozgalom életé­ben. Kádár elvtárs ezután még több kérdésre válaszolt, és sok sikert kívánt a csehszlo­vák népnek a szocializmus építésében, majd a sajtókon­ferencia Miroslav Moe-nak, a Rudé Pravo főszerkesztőjé­nek zárszavával ért végei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents