Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

Btmcinttm r» awin 1969. december 14. A népszámlálás hasznos segítséget nyújt a városrendezéshez is Érdekes új vonása az 1970 -es népszámlálásnak, hogy egyrészt a kérdések csoportosításával, másrészt a számlálókörzetek kialakí­tásával — ezeken keresztül pedig az adatok feldolgozá­sával egy évtizedre hasznos segítséget nyújt a szakembe­reknek a városrendezési és városfejlesztési tevékenység­hez. Tóth Zoltán, a pécsi Városi Tanács építési és közlekedési osztályának fő­mérnöke szerint nem vélet­len, hogy a városrendezés szempontjából használható kérdések éppen most kerül­tek előtérbe a népszámlálás­nál. — A városrendezés mint tudomány most jutott oda, hogy felzárkózzon a társtu­dományokhoz — mondja. Az utóbbi években kezdtek ki­alakulni a módszerek arra, hogy a demográfiai adato­kat hogyan jelenítsük meg a' tervezésben. Az ezekre támaszkodó részvizsgálatok pedig megkönnyítik a város- rendezésre vonatkozó elha­tározásokat. Ezt egy térképsorozattal támasztja alá. Az alaptérkép az 1960-as népszámlálás kör­zetbeosztását mutatja Pécs régi városrészein, s ebből kiindulva nyomon lehet kö­vetni, hogy a különböző vizsgálatok hogyan tették szinte egyértelművé a dön­tést: az elavult városrészek közül a Szigeti városrész rekonstrukciója a legfonto­sabb, egyben kivitelezése a leggazdaságosabb. Papp József, a Pécsi Ter­vező Vállalat városrendezési csoportjának vezetője más oldalról közelíti meg a vá­rosrendezés és népszámlálás kapcsolatát: — Pécs általános rendezési terve — számos egyéb vizs­gálaton kívül — az 1960-as népszámlálás alapján ké­szült. Egy kormányhatározat szerint a rendezési terveket ötévenként felül kell vizs­gálni, hogy a változó körül­mények miatt szükséges mó­dosításokat el lehessen vé­gezni. Az első felülvizsgálat­nál már az új népszámlálás friss, megbízható adatait ve­hetjük figyelembe. A városrendezésnél, új lakóterületek létrehozásánál számos probléma merül fel, amelyek népmozgalmi ada­tok nélkül nem oldhatók meg, vagy ha nagyvonalúan átsiklik felettük a tervező, a későbbiekben a lakosság lát­ja ennek kárát. Csak egy példát: Űj-Mecsekaljáról se­hol sem találni demográ­fiai adatokat. Az 1960-as népszámlálás a város egé­szére adott tájékoztatást, tehát a kisebb városrende­zési egységekre már eleve használhatatlan volt. A kü­lönböző városrészek egymás­tól eltérő problémái feltárat­lanok maradtak. Így fordul­hatott elő, hogy az országos Baranyai jégmérleg Baranyában elkészítették az idei év „jégmérleg”-ét, amelyből kiderült, hogy a megye újabb sajnálatos re­kordot könyvelhet el a ter­mészeti csapások sorozatá­ban. Tavaly negyvenezer holdon pusztított a jég, az idén pedig nyolc hónapig tartott a „jégkorszak”. Eb­ben az évben az első jégve­rés április 24-én történt a mohácsi járásban, az utolsót pedig november 26-án je­gyezték fel a sásdi járásban. Az egyedülálló hosszú jeges időszak csaknem hatvan me­zőgazdasági nagyüzemet súj­tott és az Állami Biztosító 43 és fél millió forint kár­térítést fizetett a gazdasá­goknak. Mint ismeretes, a Bara­nyát rendszeresen sújtó, nagy károkat okozó termé­szeti csapás megelőzésére itt állítják maid fel az első magyar jégelhárító rend­szert. átlagokra alapozott műszaki normatívák a rohamosan fej­lődő nyugati városrészben csődöt mondtak és a külön­böző — főleg gyermek- és : oktatási — intézmények messze elmaradtak az igé­nyektől. — Persze olyan adatok nem álltak eddig rendelke­zésünkre, amelyek szerint az országos normatívákat mó­dosíthattuk volna a mi vi­szonyainkra — mondja Tóth Zoltán. — Ha most a népszámlálás megadja a vá­roson belül kisebb egységek­: re is a kívánt népmozgalmi : adatokat, jobban megismer- í jük a helyi igényeket, tehát | más, célszerűbb normatívá­kat tudunk kialakítani. A Pécsi Tervező Vállalat sok község rendezési tervén kívül jelenleg két város — Szekszárd és Mohács — ren­dezési tervén dolgozik. Eh­hez közel fél évszázadra kell megbecsülni a népesség fej­lődését a városokban, beha­tóan kell elemezni a von­záskörzetbe tartozó települé­sek lakosságának viszonyait, a munkahely megközelítésé­nek körülményeit és egyéb tényezőket. Voltak-e ehhez adataik? — A legutóbbi népszámlá­lás adattárából és az azóta megjelent statisztikai év­i könyvekből sok, hasznos ; adathoz jutottunk — mond- i ja Papp József. — Ez azon- | j ban nem volt elegendő. Az | adatok kiegészítésére Szék- , szárdon mintegy 6000. Mo- : hácson pedig 4500 embert ' | kérdeztünk ki nagy részle- , | tességgel és csupa olyan do­logra voltunk kíváncsiak, ' amelyekre annakidején a népszámlálás ad majd vá­laszt. Ha ezek az adatok rendelkezésünkre álltak vol­na, nem lett volna szüksé­günk erre a költséges adat- felvételre. A további városrendezési munkához tehát hallatlanul nagy segítséget nyújt a nép- számlálás, amitől a szakem­berek nagyon sokat várnak. A felszabadulás utáni har­madik népszámlálás azonban egyéb vonatkozásban is ki­hatással lehet az elkövetkező évek tervezési tevékenységé­hez. A két előző népszámlá­lás a lakosság nagyarányú belső mozgásáról tanúsko­dott, a mostani már ilyent csak kis mértékben fog tük­rözni. Viszont a három népszámlálás adatait össze­hasonlítva nagyobb bizton­sággal lehet előrebecsülni a városok, községek népesedési fejlődését. H. L j Magyar oiajkutatók Irakban Az Országos Kőolaj- es Gáz­ipari Tröszt, valamint az ira­ki gazdasági szakemberek megállapodtak abban, hogy a magyar olajkutató és feltáró szakemberek is részt vesznek az iraki nemzeti olajbányá­szat megteremtésében. A szerződés értelmében el­ső lépésként a magyar szak­emberek négy olajkutat fúr­nak az iraki sivatagban. A magyar kőolajipar első kül­földi vállalkozásának végre­hajtására a nagy tapasztalat­tal rendelkező zalai szakem­berek utaznak Irakba. — A Nagykanizsán székelő Dunán­túli Kutató és Feltáró Üzem­ben máris folynak az előké­születek az 1970. márciusi in­dulásra. A tényleges fúrási munkát a terv szerint május­ban kezdik, s a négy olaj­kutat 400 nap alatt akarják lemélyíteni és termelésre elő­készíteni. A 36 főnyi zalai olajkutató gárda hazai fúró­berendezést visz magával. A fúrótornyot a nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gép­gyárban, a berendezést meg­hajtó sivatagi Diesel-motoro­kat pedig a Ganz-MÁVAG- ban állítják elő. Üzem a főutcán FO UTCA 134. Szép, nagy, frissen tatarozott családi ház volt, most viszont iroda. Aztán az L-alakú épület hosszabb szárnya — amely hátra nyúlik az udvar irá­nyába — egyik üzemrész. Itt van a fal mentén a villany­szerelők, lakatosok munka- padja, az ablaknál eszterga­gép. A szemközti új épületet nemrég üvegezték be, külső vakolatot majd a tavasszal kap. Szerelik a központi fű­tés szerelvényeit, ha ez el­készül, a szolgáltató részleg is kezdheti a munkát. Ismét egy üzemrész következik, az­tán az anyagraktár, az aszta­losok műhelyét pedig most építik. Valamikor nagy, jó­módú parasztudvar volt ez, kukoricagóréval, ólakkal, nagy elő és hátsó udvarral. — S ahogy a gépüzem terjeszke­dik, fejlődik, úgy nyomják ki az új műhelyek, üzemi fürdő, fekete-fehér öltöző, a parasz­ti gazdaság utolsó maradvá­nyát: lebontják a górét, meg az ólakat. A drótkerítéssel körülvett hátsó udvaron jó egymilliós anyagkészletet tá­rolnak, csöveket, szögvasakat, gömbacélt, I-vasakat, egyebe­ket. Külön-külön csoporto­sítva, rendszer szerint priz­mába rakva úgy mint egy igazi nagyüzemben. AZ ÜZEM a szabadszent­királyi Béke Termelőszövet­kezet tulajdona. Két műszaki vezető — Pálkuti László és Kollár Dezső — irányítja a munkát. Az üzem ennek az esztendőnek májusában in­dult, azzal a reménnyel, hogy a hátralévő nem egészen nyolc hónap alatt „meghoz­za” a kétmilliós termelést. Nos, november végén már három és fél milliónál tar­tottak, végülis 4 milliós ter­meléssel zárják az évet. — De miből? — Induláskor pontokba foglaltuk a lemezüzem fel­adatát, amely megfelelhet alapokmánynak is. Beleolvasok: 1. A termelő- szövetkezet beruházásainál épületlakatosi-, épületgépé­szeti-, villamossági munkák elvégzése. Aztán: 2 Lakosság­szolgáltatás. 3. A téli gépja­vítás idejének lerövidítése. 4. A tsz gép- és villamos­berendezéseinek fejlesztése. — Amennyiben pedig ma­rad szabad kapacitás, akkor bérmunkát vállalunk. így pél­dául legyártottunk malotn- ipari. illetve szőlőfeldolgozó berendezéseket is a Buda­pesti ÉLGÉP rendelésére. — Ezek zöme exportra került Később találkozunk Fulmer Józseffel, a termelőszövetke­zet főmérnökével. Elmondja, hogy a szövetkezet most na­gyon komoly beruházást in­dított: 38 milliót fordítanak az új sertéskombinátra, ame­lyet jövő esztendő végére kell befejezni, közben vagy 10 milliós beruházással bő­vítik a szarvasmarha telepet is. — Hogy mit Jelent nekünk a saját kis üzemünk, arra mondok egy példát. Koráb­ban tárgyaltunk a Gyulai Vízgépészeti Vállalattal, hogy gyártsanak le nekünk hu­szonnégy darab szennyvízel­vezető zsilipet a sertéskom­bináthoz. Az ideszállítással együtt a költségek meghalad­ták volna a milliót, de a pontos határidőben még nem is tudtunk volna megálla­podni. Közben májusban be­indítottuk az üzemünket. — Olyan kitűnő műszaki és szakmunkásgárdánk van, hogy a zsilipeket minden to­vábbi nélkül legyárthatják. Sokkal olcsóbban és ami lé­nyeges szintén: a szükséges határidőre. A LÉTSZÁM jelen pilla­natban vagy ötven fő, közöt­tük 37 szakmunkás van, la­katosok, hegesztők, esztergá­lyosok, bádogosok. Majdnem az egész szakmunkásgárda Pécsről jár ki naponta, több éves szakmai múlttal ren­delkeznek. — Nemcsak szakmai tudá­sukat hozták, hanem azt a bizonyos „nagyüzemi”, szi­gorúan zárt szellemet. Pre­cízek, fegyelmezettek, ponto­sak — mondja Pálkuti Lász­ló. — Elegendő ez a létszám? — Most, egyelőre igen. De szeretnénk bővíteni a szol­gáltatást a községben, kiter­jesztenénk mondjuk a ház­tartási gépek javítására, és akkor a létszámot lehetne növelni, mondjuk nyolcvan főre. — Szakmunkásokban hiány van mindenütt — jegyzem meg. — Ez igaz. De készítettünk mi egy felmérést a község­ben, amely szerint jelen pil­lanatban a Szabadszentki­rályról naponta eljáró dol­gozók közül kilencvenhét szakmunkás van! Ha itt van munkaalkalom és a kereset sem kevesebb, mint mondjuk Pécsett, akkon azt hiszem in­kább itthon maradnak és nem utazgatnak naponta ki­lométereket hosszú éveken át. Perspektíva itt is van. Segédmunkásokat is kapunk a szövetkezettől, hiszen az utóbbi években olyan erőtel­jes volt itt a gépesítés és a kemizálás, hogy egyre több munkáskéz szabadul fel. — Most is dolgoznak nálunk tsz-tagok. A sertéskombinát szellőző­berendezését festegeti három asszony: Angyal Béláné, Csordás Istvánné és Kata Dezsőné. Kék munkaköpeny­ben dolgoznak. Keresetük ezer és ezerkettőszáz között mozog, augusztusban, ami­kor a szőlőfeldolgozó beren­dezést gyártották, ezerhat- százat is megkerestek. — Ezenkívül még az év­végi zárszámadáskor is ka­punk pénzt, így aztán jobban kijövünk. — Nem szokatlan az üze­mi munka? — A nagy zaj szokatlan. — Köszörülnek, kalapálnak, mennek a gépek is, szóval „nyomta a fejünket” első napokban, mert nem voltunk hozzászokva. Kint a mezőn csend van. De ez mégis jobb. Csak az a kár, hogy most két hónapig nem dolgozha­tunk. KICSI A HELY, a lakato­sok olyan gyors ütemben gyártják a berendezések da­rabjait, hogy az udvaron kell tárolni. A téli hidegben vi­szont a szövetkezet és az üzem vezetői nem akarják az asszonyokat az udvaron fog­lalkoztatni. Ez a féltő gesz­tus tiszteletre méltó. Csak- hát a keresetük csökken majd jelentősen, erre a két hónap­ra. Egy új üzem indulásánál sok váratlan probléma fel­merülhet. Egészen attól kezd­ve, hogy még szűk a hely, aztán, hogy a technikus pél­dául vagy művezetői funk­ciót tölt be, vagy ha kell, ak­kor lakatosmunkát végez, egyszóval: egy kicsit pionír élet folyik itt, de ebből min­den bizonnyal kilábolnak. — Egy esztendő múlva jelentős középüzemmé fejlődik a Bé­ke Termelőszövetkezet Fő ut­cai telepe. Ama gondjai ad­digra megszűnnek. S helyükbe újak lépnek. Előreláthatóak, erre is felké­szülnek. Bab Ferenc Útleírás a XVI. századi gvaror zágrtil Könyvritkaságok a pécsi antikváriumban A padlásokról hagyatékok­ból előkerülő régi könyvek, a különböző korokra vonatkozó hiteles források nélkülözhe­tetlenek a tudományok szá­mára. Érthető, hogy a gyűj­tőkön kívül elsősorban az Országos Széchenyi Könyv­tár érdeklődik a ritkaságok iránt A felszabadulás óta első íz­ben rendeztek könyvaukciót Budapesten, ahol a pécsi an­tikvárium 26 régi értékes kiadványt bocsátott áruba. — Legérdekesebb volt az 1548- ból származó Plinius Histó­riáé latin nyelvű védett kiad­vány. 1780-ban jelent meg a három kötetes Magyarország története, amely ugyancsak védett és 1400 forintért kelt el. Gazdára talált egyébként valamennyi Pécsről szárma­zó antikvár-könyv. A napokban újabb ritkasá­gokkal gazdagodott a Könyv- terjesztő Vállalat pécsi antik­váriuma. A különlegesen szép XVI—XVII. századbeli könyveket más megyéből le­vélben ajánlották eladásra. 1599-ben Párizsban jelent meg az a latin nyelvű út­leírás, amelynek szerzője Törökországba, Lengyelor­szágba, Magyarországra és Moszkvába kalauzolja olva­sóit Közös kötésben jelent meg a mű, egy 1686-ban ki­adott munkával, amely szép metszettel illusztrálja Itália tájait. Holnap küldik Buda­pestre restauráltatni azt az 1585-ben Frankfurtban vilá­got látott gótbetűs ősnyom­tatványt, amely a szentek életét mutatja be szép réz­metszetekkel szemléltetve. A könyv második részében mi­tologikus történetek és — feltehetően német — családi címerek találhatók. Respublica Status Regül Hungáriáé a címe, annak a miniatűr kiadású Magyaror­szágról szóló latin nyelvű könyvnek, amelyet 1534-ben nyomtattak. A budapesti Széchenyi Könyvtárban most azonosítják a szakemberek azt a 38 metszéssel készült színes térképet, amelyet ugyancsak a közelmúltban vásároltak meg Pécsett Az egyik térkép 1735-ből, a töb­bi 1760-ból való. A térképek színekkel elhatárolva, a ko­rabeli németországi birtok- viszonyokról adnak képet A könyvritkaságokat és a tér­képeket az 1970. évi könyv­aukción kívánja értékesíteni az antikvárium. ajándékozni ön a családjának, önnek a CENTRUM ÁBUBAZ Minden felsőkonfekció vásárlása után ajándékot adunk A CENTRUM ARUSAZ Munkában a ” Naponta 1600 köbméter hó került a szeméttelepre — Kétszázan dolgoztak Harminc kocsi hordta a havat Befejezéshez közeledik a hóeltakarítási munka. Az egy hete leesett nagymennyiségű hó kis híján járhatatlanná tette az utakat a városban is, a Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalat minden ere­jére — és sok segítségre is — szükség volt, hogy a közle­kedésben ne legyen fennaka­dás. Apróbb kellemetlensé­gek így is akadtak, de most sommázhatjuk: különösebb baj nélkül átvészeltük ezt az időszakot. A legfontosabb volt, hogy a fontos útszakaszok — 6-os út vonala, a bányaüzemek­hez, kórházakhoz vezető utak biztonságosan járhatók le­gyenek. öt napig tartott a „hócsata”. Ez idő alatt a Fürst Sándor utcai benzinkút mögötti szeméttelepre napon­ta 1600 köbméter hó került. Volt nap, hogy a honvédség­től kért segítséggel együtt kétszáz ember dolgozott meg­feszített erővel a hóeltakarí­táson. A vállalat köztudottan szegény: nyolc hóeke, négy homokszóró automata, ami­ken hóeke is van, és tizen­négy platós szállítókocsi van a tulajdonában. Az ÉPFU, a TEFU, és a Kertészeti és Parképítő Vállalat nagy se­gítséget adott, naponta hu­szonöt szállítókocsit, köztük sok billenőplatós ZIL-t, ame­lyek harmincat is fordultak egy nap, és egy-egy rakodó­gépet küldtek az utak mi­előbbi járhatóvá tételéért fo­lyó munkához. Az út szélére kotort havat a harácsológép veszi keze­lésbe. Ez a szellemes masi­na — mindig sok nézője akad — egy perc alatt rak meg egy teherautót Jó gép, de van egy nagy hibája: csak egy van belőle. Ara körülbe­lül kétszázezer forint Jelenleg ötven fő dolgozik hóeltakarítási munkán. Üj- mecsekalján, Meszesen tisz­títják a kis utcákat, közöket, ahová a szemétszállító autó eddig nem tudott bejutni. A munka zöme tehát megvolna, az elkövetkező időben foko­zatosan saját erőből takarít­ják el a havat a város egyéb területén is. — Kozmetikai részleggel bővül a jövő év első negye­dében a Kossuth Lajos utcai 3-as. a Kórház téri 4-es, és a Meszesi 6-os fodrászüzlet. i t mindig öröm

Next

/
Thumbnails
Contents