Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-13 / 263. szám
Dunantmt ndpio 3 1969. november 13. Mától kezdve Lengyel nyelvtanfolyam a Főiskolán A mai nappal kezdődően lengyel nyelvtanfolyam indul a Tanárképző Főiskolán. Néhány évvel ezelőtt a TIT keretében volt már Pécsett ilyen kezdeményezés, de az hamar megszűnt. A mostani tartósnak ígérkezik már azért is, mert tanára lengyel anyanyelvű, dr. Jozei Bubák, aki a főiskola történetében az első lengyel lektor. A tanfolyamra jelentkezett hallgatók, akik még tavaly jelentették be igényüket, II. évesek. Kezdetben 4 csoportban, összesen 29 hallgatóval indulnak meg a foglalkozások. A TIT úgy tervezi, hogy a második félévtől kezdve felkérik a főiskola idegennyelvi lektorátusán dolgozó vendéget, hogy a nagyközönség soraiból szervezett csoportok számára is vezessen tanfolyamokat. Dr. Jozef Bubák Krakkóból érkezett, ahol a Jagelló Egyetem adjunktusa. Elsősorban lengyel nyelvészettel foglalkozik, kutatásai a hely- és családnévkutatásra terjednek ki. — Nem az udvariasság diktálja, amikor Pécset dicsérem. E hó '4-én érkeztem, de rögtön megkedveltem a várost, hiszen történelmi emlékeivel Krakkóra emlékeztet. A klíma egyenesen nagyszerű, hiszen ilyenkor nálunk már nagyon hideg van. Nemcsak azért örülök, mert a lektorátuson nagyon jó munkafeltételeket teremtettek a számomra, hanem azért is, mert alkalom nyílik a lengyel nyelv szervezett népszerűsítésére. — A hagyományos barátságnak, s a személyes kapcsolatoknak gyakran akadálya a nyelvismeret hiánya. Szilikózis elleni védelem Antiét — a föld alatt Meglehetősen sajátos körülmények között: mélyen a föld alatt kezdődött meg tegnap délelőtt Pécsett az a tudományos tanácskozás, melyet a Nehézipari Minisztérium Szilikózis Bizottsága, valamint a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vállalat igazgatóságai hívtak össze a bányaüzemi szilikózisveszély elhárítása tárgyában. A fővárosból és a Hazai bányavidékekről összesereglett mintegy ötven szakember a pécsszabol- csi bányakerület István-ak- náján bányajárással kezdte a kétnapos pécsi programot, melynek keretében a fejtési és elővájási munkahelyek porvédelmi berendezéseit tekintették meg. A Mecseki Szénbányák üzemeiben — mindenekelőtt a vállalat kutatási osztálya által kidolgozott tervek, illetve módszerek alapján —, több mint tíz éve folyik aktív porelhárítás. A munkahelyeken ködképző berendezések, vízfüggönyök, injektáló fúrók akadályozzák meg, illetve mérséklik az egészségre olyany- nyira ártalmas kvarctartal- mű porok keletkezését. — A „földalatti ankét” résztvevői elismeréssel szóltak a látottakról, bár tökéletes szilikóziselhárításról még a legjobban felszerelt munkahelyek vonatkozásában sem szabad beszélni. Ma, a tanácskozás második napján — a Meszesi Munkásszálló nagytermében —, előadásokra kerül sor. A mecseki eredményekről Lovas Dénes és Pálfay Attila okleveles bányamérnök számol be, majd az ércbányák és ásványelőkészítő üzemek pprVédelmi, illetve szilikózis-szakemberei ismertetik tapasztalataikat. Húszéves a 1ÍJZÉP Napirenden Mohács környékének vízrendezési Félmilliárdos forgalom Új üzemrész Dombóváron — 32 ezer vagon tüzelőt értékesítettek Egyesíteni kell a% erőforrásokat Ma ünnepli 20 éves fennállását a Pécs—Szekszárdi Tüzelőszer- és Építőanyagértékesítő Vállalat. Elődje a Pécsi TÜZÉP 1949. augusztus 18-án alakult, ugyanakkor, — de külön vállalatként — jött létre a Tolnai TÜZÉP, — majd 1950-ben a két vállalat egyesült. Egy év múltán ismét szétvált működésük, a jelenlegi szervezetben 1955 októbere óta tevékenykednék. A vállalat fejlődését jellemzi: míg kezdetben mindössze 17 dolgozót foglalkoztattak, addig ez a létszám ma 457-re nőtt. Feladatuk a két megye lakossága tüzelőszer- és építőanyagellátása. — Vállalatunk a közeljövőben ismét jelentősen bővül — mondja Kabács Béla igazgató. — Még ebben az évben megkezdi mintegy 30 millió forintos termelési értékben működését dombóvári részlegünk, ahol betonárut és asztalosipari termékeket, redőnyöket, ablakokat készítünk. Az új részleg 200 főt foglalkoztat majd, így az' év végére a vállalat dolgozóinak létszáma mintegy 650-re nő. Jelentősen bővült az általuk forgalomba hozott áruk skálája is. Míg kezdetben csak épületfanyag, tégla, cement és mész árusításával foglalkoztak, addig most az építő- és tüzelőanyag teljes választéka a profiljuk. De árusítanak kályhákat, vaskapukat, fürdőszoba- és konyhafelszereléseket, felépítenek víkendházaka't... Az áruválaszték bővülése a forgalom nagyságában is jelentkezik. Míg 1950-ben 24,5 millió forgalmat bonyolítottak le, ebben az évben az 570 milliót is meghaladják. Jövőre pedig nem kevesebb, mint 650 millió forintos forgalmat terveztek. Szembetűnően érdekesen alakul a tüzelőanyag-forgalmuk: 1965-ben 23 000, 1969- ben 32 000 vagon tüzelőt értékesítettek, a jövő évi tervük pedig 36 000 vagon. — Valóban figyelemre méltó ez, különösen amikor arról beszélünk, hogy az olaj, a gáz, a távfűtés egyre jobban tért hódít — mondja az igazgató és mindjárt magyarázatot is ad a szilárd fűtőanyag forgalmának növekedésére Csak például említi a kátolyi és tolnai tsz elnökével folytatott beszélgetését. A két elnök elmondotta, hogy míg egy-két éve a tsz tagok előjegyzés szerint vásárolhattak a tsz-ben rozsét, addig ma úgyszólván már ingyért sem viszik- el. A falu is mindjobban a kulturáltabb tüzelési módszert választja. Ebben az évben például csak cserépkályhából mintegy 300 darabot adtak el, jórészt falura ... A vállalat jelenleg 18 telephellyel és 10 bolttal áll a vásárlók rendelkezésére. Az ellátás javítása érdekében ma Pécsett az Építők u. 2. sz. alatt ünnepélyes keretek között nyitják új bemutató- termüket, ahol az érdeklődők a fürdőszoba-berendezéstől a kiskazánig megtekinthetik a különböző berendezési tárgyakat és kiválaszthatják, megrendelhetik. Jövőre pedig a Megyeri úton új telephelyet avatnak, — ezen kívül bővítik a kisbolthálózatukat, ahol a lakosság kisebb tételekben is hozzájuthat tüzelőjéhez. Jelentős összegeket fordítottak és fordítanak a jövőben dolgozóik munkakörülményeinek javítására: -1967- ben 400 ezer, 1968-ban 2 millió 100 ezer, ebben az évben pedig mintegy 3 millió forintos költséggel irodahelyiségeket, fürdőket, étkezési helyiségeket létesítettek. — Munkaruhára ebben az évben 50 000 forinttal költenek többet, mint az elmúlt évben. A vállalat szántódi üdülőjében ez évben 102 dolgozójuk nyaralt. Jövőre negyed- millió forintos beruházással bővítik, korszerűsítik ott az étkezdét. , A nyereségrészesedés is növekszik: 1967-ben 16 napi, 1968-ban 24 napi átlagkeresetnek megfelelő összeget fizettek, erre az évre 32 nap a terv ... G. F. — A mezőgazdasági termelés színvonalának növekedésével nő a víz szerepe is. A rohamos léptekkel előrehaladó mezőgazdasági termelőerők már nem elégszenek meg a káros vizek elvezetésével, hanem előtérbe helyezik a vízzel történő gazdálkodást. A természetes vízháztartás módosításával igyekszenek kedvezőbb feltételeket biztosítani, a termeléshez — mondotta Polohn István, a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezető főmérnöke, tegnap a Mohácson rendezett ankéton, amelynek célja, hogy a vízgazdálkodási társaságok, mezőgazdasági üzemek erőforrásainak koncentrálásával A népművészet mestere Hatezer méteres mélyfúrás Új fejezet az alföldi olajkutatásban Több hónapig tartó gondos előkészítő munka után szerdán reggel megkezdődött hazánk első hatezer méter mélységűre tervezett kutatófúrása a hódmezővásárhelyi 1-es számú fúrási ponton és ezzel új fejezet nyílt az alföldi olajkutatás történetében. A negyvenötmillió forint értékű, hatvan méter magas román gyártmányú berendezés nagyteljesítményű. kilencven centiméter átmérőjű fúróval kezdte meg a munkát. A román fúróberendezést négy, egyenként hetven lóerős teljesítményű Diesel-motor üzemelteti. A berendezés vezérlőrendszere zömmel automatizált. A nagymélységű fúrási folyamatnál rendkívül fontos szerepe van az öblítésnek. A berendezéssel együtt érkezett zárt öblífőrendszer a nagymélységű fúrásokhoz szükséges iszaptechnológia minden igényét kielégíti. A fúrás végrehajtására az Országos Bányaműszaki Felügyelőség soronkívül adott engedélyt és a munkafolyamat közben fokozott ellenőrzést valósítanak meg. A nagymélységű kutatófúrás első óráiban tizenkét méter mélységbe hatoltak le. A vitrinhez vezet és mutatja a képet: ilyen volt negyvenévvel ezelőtt. Erős, kackiás bajuszú, a bő gyolcs gatyában is sudár. Most alig magasabb egy tíz éves kö- lyöknél. A könyveket mutatja: ezt írta róla benne Madarassy László, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi tárának vezetője: „Hoffer Jánost még a levenyei gulyástanyából ösmerjük, ahol ! sokszor gyönyörködtünk sal- i langos, rézkarikás, fafarag- ványos-nyelű, bőrpillangós, bőrrojtos karikásostorában, agancsfejű, kígyós sétabotjában, pirosbama eperfanyélre húzott rézfokosában ...” A boldogasszonyfai klubkönyvtár kiállítóteremmé alakított helyiségében most mindenki János bácsit keresi és faggatja: az emberek éveket töltenek el egymás mellett, s aztán teljes váratlanul éri Tárolósiló épül Mohácson van a baranyai gabonafelszedő gépnek Országos sikere Hogyan végezte munkáját ebben az évben a Gabonafelvásárló Vállalat és fejlesztésének milyen lehetőségei vannak? — Erre a kérdésre kértek választ Baranya megye több termelőszövetkezetének vezetői, a Tsz Szövetségek képviselői azon a megbeszélésen, amelyet tegnap Harkányban tartottak. A je- lenlévŐKet Szendrő Károly igazgató tájékoztatta az 1969. évi munkájukról, a sikeres aratásról, a zökkenőmentes átvételről és a most folyó kukoricaátvételről és felvásárlásról. A jó termésű kukoricából eddig 1500—2000 vagonnyit vettek át. Szárító- berendezéseik három műszakban dolgoznak. Év végéig 2000 vagon kukoricát szárítanak, melyből takarmány- keveréket biztosítanak, exportálnak és társvállalatoknak adnak át. A termelőszövetkezetek vekozását sürgették, és kérték, építsenek több raktárt Baranyában. A Gabonafelvá- sárló Vállalat szívügyének tartja a gépesítést. Példa erre a vállalat két dolgozójának újítása a „Füzes— Kleisz-féle gabonafelszedő gép”, amely óránként 500 mázsa búza, vagy kukorica felszedésére képes. Ez a gép igen eredményesen dolgozik. Országos használatra negyven gépet gyártanak. A gabonaátvétel gyorsítására a gépesítést — más gyártmányokkal — tovább fejlesztik. A raktárépítés függvénye a népgazdaság teherbíró képességének. Enyhít azonban a nehézségeken a 100 millió forintos költséggel Mohácson épülő tároló-siló, melynek terveit most készítik, kivitelezésre 1970-ben kerül sor. Mind a gépesítést, mind a raktárépítés szükségességét a vetésterület növekedése és a dokolja. Például a mohácsi Üj Barázda az idén 40—45 mázsás holdankénti (májusi morzsoltban számított) — kukoricaátlagot ért el. Az együttműködés formáit is megtalálták a termelőszövetkezetek és a Gabonafelvásárló Vállalat. Többi között a hatékonysági szerződés kötésben. Lényege, hogy a vállalat kötelezettséget vállal arra, meghatározott mennyiségű takarmánytápból olyan minőséget szállít, mely elősegíti, hogy egy kg élőbaromfi előállítása 2,45 kg tápból történjék, viszont, ha jobb minőségű tápot szállít, az így keletkezett többlethaszon mindkét felet megilleti. A termelőszövetkezetek vezetői e szerződési formáról elismeréssel beszéltek, úgyszintén a Gabonafelvásárló Vállalat nyári és őszi munkájáról is. i őket a felfedezés, hogy híresség él a szomszédjukban. Hoffer János, a „Népművészet mestere”, az utolsó baranyai gulyás-faragóművészek egyike, 79 éves. E nevezetes nap alkalmából a boldogasszonyfai tanács és a Szigetvári járási Tanács népművelési csoportja kiállítást rendezett a híres népművész fellelhető munkáiból. A születésnapi ünnepségre — mely egybeesett Hoffer Jánosék aranylakodalmával, — a község és járás vezetői mellett eljöttek a körzet általános iskolájának úttörői is, akik kedves ceremónia keretében a csapat tiszteletbeli tagjává avatták az idős házaspárt. Hoffer János Szaporcáról került Boldogasszonyfára. A fafaragás tudományával az Ormánságban ismerkedett meg. Fínomkarcú botjai, rézveretes használati tárgyai a pécsi és sellyei múzeumok mellett ottvannak a Nemzeti Múzeum népművészeti osztályán. sőt több nyugat-európai város múzeumainak vitrinjeiben is. Leginkább mocsári vadvirágot. nefelejcset, tölgyleve- J let, tölgymakkot, fülfűt, bikát, mént, vizslát, tulipánt, na és persze pásztort karcol, farag. A botok a kedvencei. Csinál sótartót, dísz-dobozt is, de azok sohasem sikerülnek úgy, ahogy szeretné. A bot az más, az az emberhez tartozik, s nem kell hozzá más, csak egy kis ember- ismeret ... A legsikeresebb kiállítási tárgy egy ostor. János bácsi mosolyog, az ostor olyan, mint az óra, tucatnyi finom alkatrésze van. Például a telek. a karika, az ostorfej, a pillangó, a sallang, a rojt, a csapó és persze a sudár... Mutatja, hogy kell fogni, hogy kell vele csördíteni. Markát összeszorítja, karját megfeszíti, s miközben a tucatnyi gyerek csodálkozó szemét nézi. észre sem veszi, hogy ráncokkal szabdalt arcán végigcsordulnak a köny- nyek. biztosítsák Mohács környékének vízrendezését. A II. világháború alatt a vízművek nagy többsége tönkrement. Az azt követő két évtizedben csak a legfontosabb fenntartási és állagmegóvási munkákra került sor. A környék alapvető vízvédelmi rendezése csak 1965-ben. a nagy dunai árvizet követően kezdődött. Jelenleg a védőtöltések megerősítése történik. Közben átépítették a kölkedi szivattyú- telepet, korszerűsítették a bédait, az idén pedig elkészül az új vizslaki és gerec- háti telep. Mindezek azonban csak alapot teremtenek ahhoz, hogy az öblözet teljes rekontsrukciós munkáit el lehessen kezdeni, a nagyüzemi mezőgazdaság igényeinek megfelelő vízgazdálkodást lehessen folytatni. — A komplex szemlélet kell, hogy a korszerű belvízrendezés legfőbb jellemzője legyen, ami azt jelenti: a vízrendezés szervesen illeszkedjék abba a nagy egységbe, amelyet az agrotechnikai, kultúrtechni- kai beavatkozások összessége képvisel a több és biztonságosabb termelés érdekében — mondotta az előadó. — Ezért a vízlevezetési feladat nem tekinthető egyedüli célnak a vízrendezési munkák közben. Figyelembe kell venni a terület más jellegű. mezőgazdasági termelést szolgáló munkáit is. Mohács környékén például a vízrendezés szervesen illeszkedjék a leendő öntöző csatornahálózatba, mintegy előfeltételét képezze. A csatornahálózat viszont nem bonthatja meg a táblák egységét, sőt a rendezetlen, rosszul táblásított földeken meg kell oldani az agrotechnikai és vízgazdálkodási szempontból helyes táblásítást, a korszerű úthálózatot, annak vízte- lenítését, vagyis valóban a terület vízrendezését jelentse a legszigorúbban vett értelemben is. A vitában számos szakember mondta el véleményét, amelyekből kitűnt, hogy a feladat megoldása égetően szükséges. Az eddig megvalósított — általában állami erőforrásokból — munkák nem elégségesek a terület megóvása szempontjából. Mohács és a Mohácsi Járás 75 százalékban erodált terület. Általában egy holdról 60— 70, de nem ritkaság a 200 tonna lemosott föld sem. Nem szabad azt hinni, hogy a sivatagban talált öntözőberendezések helyén mindenkor sivatag volt. Az egykor ott élő népek akkor építették, amikor látták földjük kezdődő pusztulását. Az ecsedi láp helyén 9 virágzó falu élt. Az a terület is az erózió következtében mocsarasodott el. A természeti folyamatokba emberi beavatkozás nem mindig lehetséges, de ha igen, akkor vétek elmulasztani. Jó példa erre a Bolyi Állami Gazdaságban történt vízrendezés, ahol a kukoricatermésben máris mutatkozik annak előnyös hatása. A vízrendezés elsősorban a helyi társulás és a területen működő mezőgazdasági üzemek erőforrásainak koncentrálásával érhető el. Sürgősen biztosítani kell Mohács és környéke jelentős közcélú és üzemi vízrendezési létesítményeinek rekonstrukcióját Vízrendezési tanulmányterv keretében meg kell határozni a kiépítés sorrendjét, a pénzügyi erőforrásokat, és el kell készíteni a vízrendezés fejlesztési ütemtervét. Addig is fokozni kell a jelenleg meglevő művek karbantartását, hogy a szükségleteknek megfelelően ki lehessen használni azokat. Ügy kell irányítani az emberi beavatkozást, hogy valami rendezettség létrejöjjön, mert mint az emberi társadalomban is az élet fenntartásához rendezettség szükséges. Különösen érvényes ez a vízre, amely a föld egyes helyein — hazánkban is — csaknem többe kerül, mint a bor. zetői a gépesítés tovább fotermésátlag emelkedése in—nisi— Békés S. L. J.
