Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-13 / 263. szám
IMf. noiember 11 BtmanTtut napi» 3 „Ma, már nem elés valamit leszögezni, megállapítani, a dolgot érdemi síkra kell terelni“ A pécsi szőlők védelmében A városi tanácstól várják a kezdeményezést! , «-------------------------— hAhomszAzötven köbméter hordalékot kell ÉVENTE ELTAKARÍTANI PÉCS UTCAIRÓL. A MECSEKRŐL LEZÜDULÓ ISZAPOS VÍZTÖMEG ELTÖMI A CSAPADÉKVÍZ- j CSATORNÁKAT, AZ ALTALA LERAKOTT SZILARD ANYA- ! ©ÓK PEDIG FORGALMI AKADÁLYOKAT ALAKÍTANAK KI j A KÓRHÁZ TÉR, ZSOLNAY UTCA, KÜRT UTCA TÉRSÉGÉBEN ÉS MÁSUTT,.« ■ ' - .............. * --------------------------E gy most készült tanulmányból idéztük a fenti megállapításokat. Szerzője — Bere Sándor, a Pécsi városi Tanács mezőgazdasági mérnöke — a város körüli öntözési lehetőségekre meg a tüskésréti víztározóra is kitér, de láthatólag a pécsi szőlőknél, az erózió elleni védelemnél időzik a legszívesebben. Felidézi az el karsztosod ás veszélyét, eszünkbe juttatja, milyen sivár, kopár a nagyharsányi hegy, vagy a dalmát partvidék, s megkérded: azt akarjuk, hogy ilyen legyen a Mecsek-oldal te? mások segítségével minden j bizonnyal el tudna készíteni, } amennyiben a Városi Tanács j azt megrendeli. Mindenki a i Városi Tanácstól várja a 1 kezdeményező lépést, és ért- hetően, hiszen már egy sor i tsz, illetve kisközség rendel- | kezik ilyen tervvel. Ha a terv elkészül, akkor már el lehetne menni a szőlősgazdákhoz is. A lényeg az, hogy történjék valami. Amint Margittal László, az állami gazdaságok laboratóriumának főmérnöke mondotta: „Ma már nem elég valamit leszö- l gezni, megállapítani, a dől- I got érdemi síkra kell terelni.” Ehhez kívánt ösztönzést nyújtani ez a cikk is. M. L. ről. Arra még nem kaptak választ, hogy milyen formájú, térközű teraszokat lenne célszerű létesíteni Bálicson, s milyeneket például Aranyhegyen. Mindenekelőtt egy — az egész pécsi szőlőkultúrát átölelő — talajvédelmi, vízrendezési tervre lenne szükség, amit a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság az állami gazdaságok laboratóriuma, a Sző- i lészeti Kutató Intézet meg I Eredmények, gondok, bizí tfó jövő Hatvanezer négyzetméter fagyvédelmi takarót és nádpallót készítenek évenként a Baranya megyei Mezőgazda- sági Vállalat erdőfűi nádfeldolgozó üzemében. Az évi termeléshez harmincezer kéve nádat és negyvenezer kéve sást és gyékényt tartalmazó vegyest dolgoznak fel. — Szokolai felv. — Nem ő az első, aki erről a témáról beszél, aki megpróbálja felrázni az emberek lelkiismeretét. A város egyik ismert tervezőmérnöke azt ajánlotta lapunknak, hogy közöljön szemléltető rajzokat arról, milyen teraszokat lehetne a Mecsek-oldal lejtős szőlőiben építeni. Közéleti tevékenysége során — az egyik szőlővidéki külterület tanácstagja — arra buzdítja a szőlőgazdákat, hogy térjenek át a teraszos művelésre. Hasonló ember Csekei Tibor, a Vízügyi Igazgatóság agronó- musa is, aki néhány hónapja tartott egy előadást a témáról, s több javaslatot tárt a Technika Házában megjelent népes hallgatóság elé. Az ügy minden Ismerője azt vallja, hogy roppant nehéz ez a probléma. Valóban az. A legfőbb nehézség abból fakad, hogy a mintegy 2100 holdas mecseki szőlőkultúra kispénzű kisemberek kezében van, akik — többségükben — már nem a gazdasági haszon reményében, hanem hobbyból foglalkoznak a szőlővel. Pihenést, felüdülést- keresnek a városi élet zaja, füstje és egyéb ártalmai ellen, s a szőlők elhanyagoltsága, alacsony terméshozama következtében nincs pénzük arra, hogy nagyobb rekonstrukciót hajtsanak végre. S még ha lenne is pénz: sok gazdánál — különösen az idősebbeknél — elég mérsékelt a termesztési kedv, gyakran hallunk tőlük ilyen megjegyzéseket: „Engem még kiszolgál a szőlő. A többi már az utódok gondja lesz.” Sajnos, ez a valóság. Ez a főoka annak, hogy Pécs elveszítette történelmi borvidéki rangját, s — mivel az urbanizáció előrehaladt, s a szőlökultúra nagyon szétaprózódott — nincs is reális remény arra, hogy visszaszerezze. Be kell érnünk a kevesebbel, bár az még mindig elég sok a jelenlegi állapotokhoz képest Meg kell akadályozni az eróziót, a termőréteg további pusztulását, mert amit Bere Sándor az elkarsztosodás veszélyéről mondott, az nem rémlátomás, hanem keserű igazság. Vannak helyek, ahol a víz már csaknem teljesen lemosta a felső talajréteget. Bármilyen nehéz és hosz- szadalmas lesz, át kell formálni a szőlősgazdák tudatát. Meg kell értetni velük: a termőtalaj védelme közös érdek, az övék és népgazdasági egyaránt, s hogy erre még a földtörvény is kitér. A szőlősgazdák megértésére viszont csak akkor lehet számítani, ha végre valami átfogó és konkrét tennivalókat tárnak eléjük, mert — valljuk meg — eddig még csak amolyan „városi szinten” beleltünk a szőlők védelméA sásdi járás felzárkózik K ét jellemző sajátossága van a sásdi járásnak. Az egyik: kimondottan mezőgazdasági jellegű, szinte minden ipari lehetőség nélkül. A másik: sok az apró település, olyan, mint Karácodfa, ahol 80 körül van a lakosság száma és egy sereg olyan, ahol a lé- lekszám nem éri el a 200-at. Az ilyen kis településeket az élet sorvadásra ítélte. Előtérben a központi E két sajátosság gyakran visszatérő motívum volt a Sásdi Járási Tanács végrehajtó bizottságának elnökével, Benedek Andrással folytatott beszélgetésünkben. A járás közelmúltbeli fejlődéséről. a jövő terveiről érdeklődtünk és ez a két dolog valamilyen formában mindig előjött — A sok apró települést nehezen lehetett megközelíteni, hiszen utak nem voltak, ezért a kis falvakban minden tekintetben alacsonyabb volt a színvonal, mint a jobban megközelíthető községekben — mondja Benedek András. — A fejlesztésnél mindig erre kellett gondolnunk és természetes, hogy valamennyi 100—150 lakosú kis községben nem lehetett megoldani az alapvető kulturális, kommunális és egészségügyi problémákat. A központi községeket kellett előtérbe helyezni, ezeket kell ellátni mindennel az orvosi rendelőtől és a klubkönyvtártól kezdve a megfelelő árukészlettel rendelkező üzletekig. — De azért egy dolog van, aminél nem lehet ilyen különbséget tenni: az útépítés. Régi gondunk, nehezen is juI tunk a végére, de előbb- utóbb minden faluba jó út vezet, öt esztendeje még 19 községünknek nem volt bekötő útja. Azóta 28 kilométer utat építettünk főleg állami erőből és hét községet kapcsoltunk be az úthálózatba. Jelentős volt a lakosság hozzájárulása is. Szalatnakon például 700 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Karácodfa és Szent- katalin pedig együttesen ugyanennyivel segítette az útépítést. A következő ötéves tervben újabb öt községünk kap bekötőutat mintegy 20 kilométer hosszúságban. — Szorosan összefügg az utakkal az iskolahelyzet. A bejáró tanulókra gondolok, akik nap- mint nap kilométereket gyalogolnak, hogy iskolába juthassanak. Bár sok segítséget nyújtanak a termelőszövetkezetek, amikor gondoskodnak a gyerekek szállításáról, de ez nem végleges megoldás. Kollégiumokra, diákotthonokra van szükség és e téren az első lépést mér megtettük. Sásdon létesítettünk diákotthont. Iskola és vízellátás — Egyébként nagy anyagi ! áldozatot követel iskoláink i rossz állapota. Talán mindent megmond, hogy az utóbbi években mindig a művelődésügyi ágazat kapta a legtöbb pénzt. 37 új tantermet kellett építenünk és ez 19 millió forintunkba került. Ezeket a központi községekben, a körzetesítés igényeinek megfelelően létesítettük. Iskolát legutóbb Magyaregre- gyen építettünk, jelenleg pedig Sásdon és Mágocson folyik építkezés. A Szék- és KArpitosiparl Vállalat siklósi gyárában belföldi eladásra ez évben két és félezer Balassagyarmat kombináltszekrény és tizennyolcezer konyhai ülőke készül. A háromnegyed év végéig az előbbiből 1830-at, az utóbbiból pedig 13 500-at gyártottak. A jövő évben kombináltszekrényből kétezerötszáz készül, de nem gyártják már az ülőkéket, helyette kooperációs munkában fotelállványokat készt- \ tenek, amiket Budapesten kárpitoznak. — A képen felhelyezik az ajtókat a Balassagyarmat szekrényekre. j — Jó úton — bár aránylag lassú ütemben — haladunk a járás vízellátásával, öt éve a lakosság 12 százaléka jutott jóminőségű vízhez, ma már 33 százaléka. Ez szép eredmény, de sokat ront rajta, ha meggondoljuk, hogy a járás állatállományának több. mint 70 százaléka jut ugyanilyen minőségű vízhez. Van tehát tennivalónk még e téren is. Az utóbbi években 9 községben létesítettünk törpevízművet, amelyek újabban már a mi járásunkban is a termelőszövetkezetekkel közös vállalkozásban épülnek A következő években Magyarszéken, Egy- házaskozáron, Bikaion épül törpevízmű és a bánya közreműködésével kiterjesztjük egész Szászvárra a vízellátást — Néhány évvel ezelőtt nagy volt az elmaradásunk az egészségügy terén is a többi járásokhoz viszonyítva. Orvosi rendelők, orvoslakások létesítésével azonban sikerült felzárkóznunk és ma már járásunkben az egy orvosra jutó lélekszám megegyezik az országos átlaggal. A járás községeinek együttes erőfeszítésével hoztuk létre Sásdon a járási tüdőgondozót mintegy 700 ezer forintos költséggel. Természetesen vannak még községeink, ahol rendelőre, orvoslakásra van szükség, így többek között Baranyajenő is a következő ötéves tervben jut rendelőhöz, s Orfűn az építendő szolgáltató házban helyezünk el rendelőt. Öt év alatt 619 családi ház — Ha a járás fejlődéséről beszélünk, szót kell ejtenünk a lakásépítésekről is. Magánerőből az elmúlt öt évben 619 családi ház épült járásunkban, s ezek közül 53-at cigánycsaládok építettek. — Társasház építésre ezután kerül sor járásunkban, illetve Sásdon. Még az idén elkezdjük 24 lakás építését kétszintes házakban és rövidesen elkezdődik az új sásdi községközpont építése is. Ennek a tervei már régen elkészültek, s végre eljutottunk a megvalósuláshoz is. Az első épület 5 szintes lesz, földszintjén üzletekkel, s az emeleteken 16 lakással. A Tolna megyei Építőipari Vállalat lesz a kivitelező, s mivel már az iskolát és a szennyvíztisztító telepet is ez a vállalat építi, remélhetőleg a további években is el tudjuk látni itt munkával — mondta a beszélgetés végén Benedek András, a Sásdi Járási Tanács végrehajtó bizottságának elnöke. H 1. Garancia kívánalmakkal — Miért kellene megfizetnem a javíttatást, amikor kétéves jótállással vettem a rádiót? — háborgott Kovács György a GELKA újmecsek- aljai szervizében. — Mert érvénytelen garancialevelet kapott a szövetkezettől. Ki kell fizetnie a 183 forintot, csak akkor adjuk ki a rádiót. Molnár Károly, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársa, nem egészen véletlenül volt fültanúja a beszélgetésnek, hiszen javában tartott a granciális javításokkal kapcsolatos vizsgálatuk. Intézkedésére kifizette az értékesítő szövetkezet a 183 forintot és a rádiót Kovács György lakására szállították. Az azóta befejeződött vizsgálatban Kovács | György esete viszonylag jelentéktelen epizód volt, I mégis bizonyítja, hogy a garancialevél nem mindig biztosítja a vevő számára a rendeletben előirt jogok élvezetét. Műszaki útmutató nélkül A GELKA pécsi szervizeiben a lakosság tartós fogyasztási cikk vásárlásaival arányosan évről évre szaporodik a granciális munka. — 1967-ben 27 ezer, 1968-ban 32 ezer, ez év I—III. negyedében pedig 28 ezer esetben végeztek jótállásos javítást. A Villamosipari és Gépjavító Ktsz ez évi adatai a garanciális javításokról: 2264 hűtőgép, 2535 olajkályha, valamint 2746 híradástechnikai és hőelektromos berendezés. A javítószervizek általában 15 napon belül javítanak, de az esetek bizonyos hányadában hetekig, sőt hónapokig hevernek bi- , zonyos készülékek. Ez a tény többek között arra vezethető vissza, hogy műszaki dokumentáció nélkül importálnak a külkereskedelmi vállalatok és bocsátanak ki termékeket hazai üzemek. Dokumentáció hiányában pedig a legtapasztaltabb szerelők sem vállalkoznak bonyolultabb hiba kijavítására. A jelenleg forgalomban lévő rádiók közül nincs műszaki dokumentációja a Szelgának, Kozmosznak, Szinálnak, Li- dónak, Newának, Teenager- nek, Phillipsnek, Sylviának és a Nykkinek, noha valamennyi típust hosszabb ideje árusítják. Ezért természetesen a megyét ellátó állami és szövetkezeti kiskereskedelem is hibáztatható, mert nem vette figyelembe a fogyasztók érdekeit, főképp a forgalom növelésével törődött Kevés a kölcsönkészülék A rendelet szerint „Ha a jávítás időtartama a tizenöt napot meghaladja, — a vásárló részére a hiba bejelentésétől számított 15. naptól kölcsönkészüléket kell biztosítani arra/, az időre, amíg a terméket a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatja.” Ez lenne az áthidaló megoldás, ám a szervizek minimális cserekészülékkel rendelkeznek. Lássuk csak: Komlón két televízió, egy rádió van, de az egyik tv-készülék hónapok óta üzemképtelen! A nagy körzettel rendelkező újmecsek- aljai GELKA szervizben mindössze egy televíziót tartanak csere-célokra. A pécsi Széchenyi téri szervizben, ahol a város összes rádióját, magnetofonját és nagyothallókészülékét javítják, csak három rádiót tudnak kölcsönadni. A GELKA belső vállalati utasítása szerint cserekészülékek hiányában a BELKER-kölcsönzőtől kellene gépeket beszerezniük, de ezt nem hajtják végre, mert mint a szerviz vezetője r vizsgálatot végzőknek elmondta, csökkentené nyereségszintjüket a kölcsönzés. Ügy véljük, nem lehet elég- j gé elítélni ezt, a nagy tö- 1 megek érdekeivel ellentétes, mondhatni erkölcstelen álláspontot. Különösen, ha tudjuk, hogy a szervizek meglévő kölcsönkészülékeihez csak azok az ügyfelek jutnak hozzá, akik ezt kifejezetten kérik. Márpedig ezek kevesen vannak, hiszen az erre vonatkozó rendeletet sajnos, sokan nem ismerik. Alkatrészhiány A jótállási kötelezettség keretébe tartozó készülékek alkatrészellátásáról ezt mond ja a rendelet: „...az alkatrészellátásról a termelő, vagy importáló vállalat az értékesítő vállalattal történt megállapodás szerint köteles gondoskodni.” Jó lenne, ha azt hihetnők, hogy alkatrészügyben minden vállalat, minden esetben úgy jár el, mint a Titán, mely a kisha- tármenti árucsereforgalom keretében 1970-ben 19 ezer villanybojlert hozat Jugoszláviából azzal a kikötéssel, hogy partnerük tíz évre biztosítja a készülékek alkatrész-utánpótlását. — Az egyre nagyobb méreteket öltő alkatrészhiányra jellemző, hogy a Centrumban for- galombahozott külföldi automata mosógépeket és egyes külföldi hűtőgéptípusokat a VILLGÉP-nél hónapok óta nem tudnak javítani. Hasonló a helyzet a 150 literes Lehel hűtőszekrénnyel is. A kávéőrlők általában 120—130 napig is állnak, amíg nem küld megfelelő alkatrészt a hazai gyár! S végül itt van a Szekszárdi Vasipari Vállalat példája: olaj kályhái mellé nem gyárt kellő mennyiségű úszó-adagolót, emiatt számosán kénytelenek voltak átmenetileg visszatérni a hagyományos fűtési módra. A GELKA hasonló helyzetben van. A Lyceum utcai szerviz ez év október 8-án 80 darab nagyfeszültségű tekercset kért a központi raktárból és csak kettőt kapott. A rendelt 30 sorkimendből egyet sem küldtek. Előfordul, hogy a budapesti raktár „csúcsidőben” leltároz, s erre nem hívják fel a vidéki szervizek figyelmét. Idén nyáron például két hónapig nem kapott semmiféle hűtőgépalkatrészt az újmecsek- aljai szerviz. A fogyasztók jogai Az érdekvédelmi vizsgálat, mint az elmondottakból kitűnik, sok visszásságot talált Az ÁKF Baranya megyei Felügyelőségének most az a legfőbb gondja, hogy ezeket mielőbb megszüntessék és érvényt szerezzenek a „garanciális” rendeletnek. — A rendelet egyik sarkalatos pontja, hogy bizonyos termékek belföldön kereskedel-* mi forgalomba csak akkoi hozhatók, ha a javítószolgálat biztosítja a vásárlókkal szemben keletkező jótállási kötelezettségek teljesítését A fogyasztóknak nem ári tudniuk, hogy a garanciális javítási kötelezettséget általában nyolc napon belül teljesíteni kell; hogy meghatározott esetekben kölcsönkészülék jár nekik (rádió, magnó, tv, mosógép, centrifuga, stb.); hogy javítás esetén a jótállás időtartama meghosszabbodik; hogy hűtőgépnél aggregátor, motor- kerékpárnál motor, televíziónál képcső-csere esetén a kicserélt rész tekintetében í jótállás újra kezdődik. Legjobb volna, ha minden érdekelt tanulmányozná a Kereskedelmi Értesítő április 3-i számában megjelent rendeletet. De mivel ez eléggé sok utánjárást kívánva, elfogadhatóbbnak látszik az a megoldás, hogy a bolti eladók világosítsák fel a vásárlókat jogaikról. S ha ezek ismeretében mégis akad panaszuk, még mindig ott a „mentő-öv”, az érdekeiket védő Állami Kereskedelmi Felüg3relőség. Harsanji Márt» t
