Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-12 / 262. szám
6 BTiTYcmtmi napiö 1969. november 12. MMSÍBIÖ n«itMnWWli A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után a mezőgazdaságban előtérbe került a termelés szakosodásának kérdése. A gazdasági szakemberek a nagyüzemi gazdaságoktól a termelés lényeges egyszerűsödését, szakosítását várták. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban bebizonyították, hogy a nagyüzemi gazdaságok termelési szerkezete számottevően nem egyszerűsödött, jelenleg is sokféle növényt termesztenek és sokféle terméket állítanak elő. A mező- gazdasági nagyüzemek jelentős része egymástól elzárva, önállóan termel, az üzemek közötti munkamegosztás még a kezdetén tárt. 1967-ben Baranya' 116 termelőszövetkezetéből 91 szántóföldi növénytermesztő, 10 állattenyésztő és 15 kertészeti és állattenyésztési profilú termelést folytatott. A 91 szántóföldi növénytermesztő üzem közül 10 kenyér- és takarmánygabona termesztő volt, a fennmaradott 81 tsz alkotta a kevésbé, illetve egyáltalán nem szakosodott általános árutermelő gazdaságokat. A ke vésbé szakosodott üzemek részaránya alapján megállapítható, hogy Baranya tsz-eieqymAstól elzárva, önfllátóan TERMELŐSZÖVETKEZETEI N K — A MUNKAMEQOSZTAS kezdetén nek szakosodása lényegesen elmaradt az országostól. A tsz gazdaságok területének művelési ágak szerinti megoszlásából kitűnik, hogy a kenyér- és takarmánygabona termesztő, valamint az állattenyésztési profilú üzemeknél az átlagosnál alacsonyabb a szántóterületi és az átlagosnál magasabb a rét és legelő területi aránya. A termőföld minőségében főleg az állattenyésztési és az állat- tenyésztési és kertészeti jellegű termelést folytató üzemekben mutatkoznak lényeges különbségek. Amíg a termő- terület átlagos kataszteri tiszta jövedelme az előzőeknél 7,4, addig az utóbbiaknál 10,5 aranykorona/kát. hold. A termelés szerkezete, a főbb növények vetésterületi aránya szoros kapcsolatot mutat az üzemek termelési irányával. A kenyér- és takarmánygabona termesztő üzemekben az átlagosnál alacsonyabb a kukorica, az állattenyésztési üzemekben viszont a kenyérgabona részaránya. A fontosabb növények vetésterületi aránya a termelés jellege szerint (százalékban) Növény A A1 A2 B C összes Kenyérgabona 29,9 32,5 29,7 26,2 30,1 29,7 Takarmánygabona 13,7 15,3 13,6 15,9 13,4 13,8 Kukorica 20,3 18,1 20,5 20,4 22,0 20,6 Cukorrépa 1,8 1,1 1,8 1,3 2,3 M Lucerna 6,0 6,9 6,0 5,1 5,5 5,9 Silókukorica 7,0 6,3 7,0 ’,5 6,9 7,0 Magyarázat: A = Szántóföldi növénytermesztő gazdaságok, — Ál =, Kenyér- és takarmánygabona-termesztő, — A2 -- Egyéb növénytermesztő, — B = Állattenyésztő, — C = Kertészeti és állat- tenyésztő gazdaságok. A termelőszövetkezeti gazdaságok állattenyésztőinek intenzitásában az egyes üzemtípusok között lényeges különbségek tapasztalhatók. Területegységre vetítve a leg- j több állatot a kertészeti és állattenyésztő jellegű üzemekben tartják. Az állattenyésztési profilú gazdaságok az átlagosnál kevesebb állatot tartanak, az állati termékek termelésének fajlagos mutatói azonban az átlagosnál kedvezőbbek. Egy tehén évi átlagos tejhozama 1967- ben 2897 liter volt, közel 140 literrel több a termelőszövetkezeti átlagnál. Az egy tehénre jutó élősúlytermelés pedig 6.3 mázsa volt az átlagos 5.6 mázsával szemben. A termelőszövetkezeti családok háztáji állatállománya a közös gazdaságokénál nagyobb fokú differenciáltságot mutat. (Egyébként általában érvényesül az a tendencia, hogy ahol magasabb a közös. ott alacsonyabb a háztáji állatállomány) — A szarvasmarhasűrűség az állattenyésztő. a sertéssűrűség a kenyér- és takarmánygabona termesztő üzemek háztáji gazdaságaiban a legmagasabb. A kertészeti és állattenyésztő üzemek háztáji gazdaságaiban különösen a szarvasmarhából, de sertésből is kevesebbet tartanak az átlagosnál. A száz családra jutó háztáji állatállomány a közös gazdaságok termelési jellege szerint (darab): Ebből Állat Szarvasmarha Ebbőt tehén Sertés Ebből anyakoca Összesen 98,1» 38,9 349,1 31,6 aj * c w « *“S Ö j C o u 116,9 43,0 486,5 63,8 ed Íjl 126,1 54,8 365,9 34,6 4) , Z Nt* S 71 JS »1 'V — '41 S'* a «■SS 64,4 26,2 296,4 25,9 A fontosabb növények termésátlagainak egybevetéséből kitűnik, hogy a kertészeti és állattenyjésztő üzemek jobb, viszont az állattenyésztő tsz- ek — jelentős mértékben a földek minőségi különbségei miatt — az átlagosnál gyengébb eredményeket érnek el. Íme a fontosabb növények termésátlaga a megyei átlag százalékában a kertészeti és állattenyésztő profilú üzemekben (zárójelbe tettük az állattenyésztő üzemek ered- I menyeit): Búza: 107.7 (83.2), őszi árpa: 115.6, (79.5), kukorica: 108.0, (89.7), cukorrépa: 112.8, (77.9), lucerna 119.6, (89.1), silókukorica és csala- mádé: 115.6 (86.7). Az adatokból kitűnik, hogy a fontosabb növények termésátlaga a kertészeti és állattenyésztő profilú üzemekben mindenütt magasabb mint a megyei átlag, a csak állat- tenyésztéssel foglalkozó üzemekben viszont mindenütt alacsonyabb. A termelőszövetkezetek munkaerőellátottsága és a területegységre jutó eleven munka felhasználás is szoros összefüggésben van. Azokban a tsz-ekben, ahol egy dolgozó tagra ‘ kevesebb terület jut, ott magasabb a terület- egységre jutó munkaráfordítás és megfordítva. A termelőszövetkezeti gazdálkodás jelenlegi feltételei között számos tényező az univerzális, a sokrétű termelés irányába hat. Ezek közül a legfontosabbak: 1. A tsz- tagok egyenletes foglalkoztatása. 2. Bizonyos szabályok (kötöttségek) betartásának szükségessége adott technikai színvonalon még elengedhetetlen. 3. A biztonságos termelésre való törekvés. A korábbi évek gazdaságirányítási rendszere, a tervezési kötöttségek, a termékek értékesítésének szabályozottsága, az árarányok és még több más tényező együttesen egyenként is hátráltatta a termelés szakosodását. A termelés jelenlegi szakaszában azonban már egy sor tényező, mindenekelőtt a technikai haladás a szakosodás fejlődésének irányába hat. Ezt segíti elő a gazdaságirányítás új rendszere is. Az üzemi szakosodás folyamata viszont ‘ semmiképpen sem lehet öncélú. A termelés egyszerűsödésének * csak akkor van értelme, ha ezzel az üzem anyagilag is jól jár, ha ezáltal nő az egy tagra eső jövedelem. Gál József HOZZÁSZÓLÁS Az elmúlt hónapokban a sajtó ismét foglalkozott a magyar cipőgyárak és szövetkezetek termékeinek minőségével. Gondolok itt a Világgazdaság című lap cikkére, amely névszerint is foglalkozott a Pécsi Kossuth Cipész Szövetkezet export- termékeinek minőségével, majd nem sokkal ezután — bár névszerint nem lett megemlítve szövetkezetünk — ehhez hasonló cikk jelent meg a Dunántúli Naplóban is. Tovább tart a cipőháború címmel. Ezzel a két cikkel kapcsolatosan szeretném kifejteni a véleményemet. A szakmunkásképzés nem fejlődött A cikkek által felvetett Kérdés kényes. Elsősorban azért, mert a magyar cipők minősége, • választéka sok kívánnivalót hagy maga után mind küllemében, mind pedig minőségében. Cipőgyáraink és szövetkezeteink az elmúlt évben mintegy 27—28 millió pár cipőt gyártottak összesen, amelyből 10—12 millió pár került exportra. A számokból kitűnik, ha a hazai fogyasztást nézzük, a gyermekcipőket is beleszámítva, hazánk egy lakosára 1—1,4 fir lábbeli jut. Ez a tény CIPÓHÁBORÓ? kifejezi azt, hogy évről évre növekvő export nem teszi lehetővé a hazai szükségletek szélesebbkörű kielégítését. Természetesen ez a gyakorlat összefügg népgazdaságunk érdekeivel, hiszen a népgazdaság fejlődése a legtöbb területen az export fokozásából valósítható meg kielégítően. A felszabadulás óta, de különösen 1956-ot követően számos intézkedést hoztak cipőgyáraink, üzemeink fejlesztése érdekében, különböző nagyságrendű beruházások, rekonstrukciók történtek. Gondolok itt elsősorban a Minőségi Cipőgyárra, Szombathelyre, Bonyhádra, és még sorolhatnék néhány vállalatot, szövetkezetét, termelőegységet. Figyelembe kell azonban venni, hogy mindamellett, hogy a népgazdaság tervbe vette üzemeink korszerűsítését, fejlesztését; több mint két évtizeden keresztül egyhelyben állt és nem fejlődött a manufakturális gyakorlatra épült szakmunkásképzés a műszaki színvonal követelményeinek megfelelően. Az oktatási vonalon csak néhány év óta történt változás. A fentiek figyelembevételével bátran merem állítani, hogy bármilyen sok, éles és legtöbb esetben jogos kritika hangzik el a cipőgyárak és a szövetkezetek munkájával kapcsolatosan, a magyar cipőipar, ha minden vonatkozásban nem is kielégítően, de a legtöbb területen jelentős fejlődésen ment keresztül. Ha optimálisan nem is képes kiszolgálni a hazai igényeket, de legalábbis igyekszik, és szerintem jó irányban, a reá váró feladatokat megoldani. Nagyobb összhangot! A mennyiségi ellátáson kívül minőségi problémák- jelentkezhek. A cipőgyártáshoz szükséges sarkok, ragasztóanyagok, díszítőelemek, kellékféleságek szállítási üteme, sokszor a bőrök, műanyagtalpak minősége és választéka nem megfelelő. A vállalatoknak, szövetkezeteknek, tehát ahol a végtermék jelentkezik, magukra kell vállalniuk olyan hiányosságokat, problémákat, amelyekről a legtöbb esetben nem tehetnek A monopolhelyzetben lévő alapanyag- gyártó vállalat nem képes kellőképpen kiszolgálni a feldolgozóipart. A kritikában érintett sok hiányosság csak akkor küszöbölhető ki, ha az iparágak között kedvezőbbek lesznek a kapcsolatok, kialakul a kooperatív összefogás. Lényegesen nagyobb összhangot kell tehát teremteni az alapanyaggyártó és a végtermékgyártó üzemek között, hiszen végsősoron valamennyi üzem dolgozója egyben „fogyasztó” is. Ismeretes, hogy cipőgyáraink, nagyobb termelőüzemeink a régi mechanizmusban nem rendelkeztek üzletekkel, termékeik közvetlen árusításával. Árukészletüket a nagykereskedelem, a kiskereskedelem és az áruházak hozták forgalomba. Ezen keresztül a cipőipari szakemberek az igényeket csak közvetve ismerték, és csak szűk körben foglalkoztak a piaci igények felmérésével, hiszen ebben nem is voltak érdekeltek Az új mechanizmus adta lehetőségek ezen változtattak. Néhány gyár, helyiipari vállalat és szövetkezet ma mar rendelke' KITEKINTÉS j RÉSZVÉNYEK, RÉSZVÉNYTÁRSASAQOK Ebben a sorozatunkban a tő- * kés gazdaságok tőzsdei szerve- j ze.ével, a tőzsdék működésével és jelentőségével szeretnénk megismertetni Közgazdasági életrovatunk olvasóit. Mi a jelentősége a másik \ értékpapír-fajtának, a rész- ; vénynek? A kapitalista gazdasági rendben a nagyobb 1 I gazdasági vállalkozások rész- j | vénytársasági formában mű- i j ködnek. Egyenesen azt lehet i j mondani, hogy a kapitalista ] 1 gazdálkodás, vállalkozás tipikus formája a részvénytár- ! saság. A részvénytársaság minden államban szigorú jogi szabályok szerint alakul és a törvényekben előírt szervezet alapján kell hogy működjék. Ha valamilyen ötlet felmerül, pl. új gyártmány előállításának szükségessége, szállítási vállalkozás, haszno- síthatónak látszó bányászati lehetőség stb., az esetleg tőkével nem rendelkező vállalkozó olyan személyeket, pénzintézetet keres, amelyeknek anyagi segítségével a vállalkozás megkezdhető. Ha további pénztőkére van szükség, a törvényben előírt, módon részvénytársaságot alapítanak. Megállapítják a szükséges tőke nagyságát, az alaptőkét. Ezt hányadrészekre osztják, és e hányadrészekről kiállítják az értékpapírokat, a részvényeket. Ezután az alaptőkét jegyzésre bocsátják. Mindezt természetesen megelőzi egy hatásos propagandahadjárat, amelynek célja az új vállalkozás várható gazdasági előnyeinek széles körben való ismertté tétele. A részvények kisebb, kerek egységekre szólnak, hogy az egészen kis megtakarításokkal rendelkező emberek is meg tudják vásárolni. Az előzetes propaganda folyamán a közönség a sajtóból, hirdetményekből stb. (reklám) minden lényeges körülményre vonatkozólag értesül, és aki hajlandó vagyonát, illetve megtakarításait a bizonyos kockázatot mindig magában rejlő vállalkozásba befektetni, a rendelkezésre álló összeg erejéig részvényeket jegyez. Ezzel tulajdonképpen maga is társvállalkozóvá válik. A prospera- bilisnak ígérkező vállalkozás részvényeit „bevezetik” a tőzsdére, ahol a részvénytulajdonos részvényeitől bármikor megválhat, vagy hozzávehet, aszerint, amint éppen helyesnek tartja. A részvénytársaságok sohasem érték volna él mai magas fejlettségi fokukat az zik saját cipőüzlettel. — Ez lehetővé teszi a közvetlen kapcsolatot, a piaccal. Természetesen ez még túl kevés ahhoz, hogy a cipőellátásban, a választékban, vagy adott esetben a minőségben i gyorsütemű fejlődés következzék be. Fejleszteni kell Remélem, felsőbb szerveink a jövőben hathatósabb gyakorlati segítséget nyújtanak. A jelenlegi igen nehéz, bürokratikus és kevésbé ösztönző beruházási formákat hatóságaink feloldják, lehetőséget nyújtva számos kiegészítő beruházás megvalósítására. A szakaszos beruházásokat, amelyek a korábbi időszakban voltak jellemzőek, komplex beruházásoknak kell felváltaniuk. A műszaki fejlesztést stagnáló állapotáról a fejlődés vonalára kell terelni. Ha a fenti feladatok megoldásához segítséget kap az ipar, akkor a termékek mennyiségi ellátása, választéka és minősége feltétlenül javulni fog. Én azt hiszem, hogy valamennyi cipőipari gyár és szövetkezet vezetőjében bízhatunk, és bátran jelenthetem ki nevükben is: célunk a jóminőségű, becsületes munka. Rőder László, a Pécsi Kossuth Cipész Szövetkezet elnöke értéktőzsde nélkül, amely az értékpapír-kereskedelem megkönnyítését teszi lehetővé. Elsődleges funkciója az értéktőzsdének éppen az, hogy a tőkét likviddé teszi. Ez olyképpen történik, hogy bárkinek, aki pénzt fektetett be egy gyár, vagy más, pl. közlekedési vállalatba, lehetőié teszi, hogy részvényeit készpénzre válthatja át úgy, hogy a tőzsdén egy másik személynek eladja. Az értéktőzsde nélkül a tőke immobillá válnék, mert ha egyszer valamibe befektették, nem volna mód — legalábbis nagyon nehezen — likviddé (ételére. A részvényeket általában a részvénytársasági vállalkozások jellege szerint szokták megkülönböztetni. így vannak bank-, biztosítótársasági-, közlekedési-. iparvállalati stb. részvények. Ez utóbbiakon belül meg szokták különböztetni a bánya- és kohó. vas- és acélipari, villamossági-, fa-, textil-, élelmi- szeripari stb. részvényeket. A tőzsdei áralakulásról naponta kiadott hivatalos árfolyamjegyzési lapok is több-kevesebb különbséggel ilyen csoportosításban jelennek meg. A tőzsdék önmagukat fenntartó autonom intézmények és meglehetősen jelentős költségvetéssel kell számolniuk. Költségeiket maguknak kell előteremteniük. Ezeket a tagoktól beszedett tagdíjakból és egyéb járulékokból, valamint az értékpapír „bevezetési” díjakból fedezik. Ezeket a díjakat a tőzsdei jegyzésre bevezetni kívánt, kibocsátott kötvénykölcsönök összege, vagy a részvénytőke utáni százalékban állapítják meg. Az üzleteket csak a tőzsdetagok és alkalmazottaik köthetik meg. Tehát a tőzsdetagok külső felekkel szem- i ben, mint bizományosok^ ! ügynökök, vágy alkuszok szerepelnek (Makler, Sensal, I broker, jobber, agent da change). Ha valaki kötvényt vagy részvényt kíván vásárolni, megbízást kell adnia egy banknak, vagy más tőzsdetagnak, aki a megbízást a tőzsdén »teljesíti. A közvetítésért közvetítő díjat (courtage) kell fizetni, amelyet az értékpapír fajták szerint, a forgalmazott ösz- szeg százalékában állapítanak meg. A megbízások lehetnek limitáltak, tehát határozott árra szólók (ide sorolható az árfolyam felső határát megjelölő megbízás is), de kiköthet a megbízó „középár- folyamot”, vagy egyszerűen úgy szól a megbízás, hogy „legjobban”. Ez az utóbbi limit nélküli megbízás azt jelenti , hogy vételnél lehetőleg alacsony, eladásnál pedig magas árfolyamot igyekezzél/ a megbízott elérni. Minthogy a tőzsdén bevezetett értékpapírokat naponta jegyzik és az előfordult árfolyamokat a tőzsdeidő végén egy erre a célra létrehozott „ármegállapító bizottság” hivatalosan is megállapítja, az árfolyamok' (a legalacsonyabb és legmagasabb mindig!) a hivatalos árjegyző lapokon naponta megjelennek: minden megbízó meggyőződhetik arról, hogy megbízását a tényleges árhelyzetnek megfelelően bonyolították le. Az említett bizományosok, ügynökük és alkuszok, a különböző országok jogrendszereinek megfelelően és a különböző tőzsdék üzanszai szerint általában saját nevükben, de mások részére megbízásból közvetítik az ügyleteket. Ez a tevékenységük azzal is összefüggésben van, hogy a tőzsdetag ügynökök egy részének feladata a gondozására kijelölt értékpapír- csoporton belül e papírok árfolyamaira különös figyelemmel lenni. Szükség esetén bizonyos határokon belül ..árfolyamirányító” vásárlásokat vagy eladásokat kell hogy végezzenek. Ezeket az üzleteket természetesen saját számlára is, de megbízásból is köthetik. (Folytatjuk.) > J. J Y
