Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-11 / 261. szám
6 1969. november 11 DunanTtm ncimo A rakéta- íegyver — hajdan < A puskaporral töltött < rakéta — legmodernebb í harcieszközeink őse, — ellj vében nem mai talál- ^ mány. A kínaiak s utóbb a mongolok már 1225 | előtt alkalmazták. Neve — j az ő nyelvükön — „roha- ; nó tűz-lándzsát” jelentett. | Ekkor a nyílvessző végé> re puskaporral — vagyis <! salétrom, kén és szén keverékével — töltött bam- \ buszcsövet erősítettek; e ) gyújtónyílszérkezet jóval I | távolabb repítette a nyíl- ; s vesszőt, mint az ún. visz- ; < sza-csapós, vagy reflexíj ( ereje. { Európa területén Batu > kjáp mongoljai alkalmaz- ]■ ták először, 1241 április lö-én, amikor Liegnitznél - az ellenálló lengyeleket '< győzték le. (Bizonyos, > hogy a mi elődeink ellen ) 1241-ben, Muhinál is al- ' kalmazták ezt az addig < Európában ismeretlen ha- ■: tásos fegyvert.) Így is- í merik meg a rakéta elvét 1250 körül a közép-euró- í pai szakértők is. „Repülő 5 Tűznek” nevezik: — lati- ] nul; ignis volens-nek —. > Receptje: 1 font kén, 1 ; font fűzfából készült fa- / szén, salétrom, papiros, ; vagy bőrtokban. Ezt bőr- ' huzalokkal kötik össze. — \ 1265-ben Albertus Magi’ nus, a kor kiváló termé- , szetbúvára írja ezt le s ;l ajánlja, mint hatásos tűz- >1 fegyvert. ? 1547-ben már kezdetleges ejtőernyőre szerelve ,■ lövik ki azt ellenséges j hadállások fölé. 1610-ben í a német római császárság í, tüzérei aknákat juttatnak < célba ezzel az ős-rakéta szerkezettel. \ Az újkor hajnalán fő- <, leg hírlövő rakétákat lő- | nek ki. Az 1848/49-es sza- ; badságharc honvédéi haji tásos tüzif egy vérként al- I kalmazzák az'.űn. Congré> ve rakétákat. A XIX. szá< zad második felében a < „röppentyű*’ — mint kor- I; szerűtlen,. kis hatásfokú / tűzfegyver-múzeumok tá- 5 rolóiba kerül. A második í világháború során fújják < le a port e muzeális szer> kentjükről;- s megújítva ) azt. az ősi rakéta-röppen- , tyű elve alapján szerkesz- , tik meg a jelenkor egyik ; legfélelmetesebb hadiesz- ( közét. Ezen alapszik az ( interkontinentális rakéták, í a sugárhajtású repülőgé> pék s a kozmikus raké- í ták mechanikai rendszere A lemezben benne van a kép, csak észre kell venni Ujjai alatt megelevenedik az erdő A háromkerekű rokkantkocsi végig pöfög az udvaron, s aztán nagy ívben beksftiya- rodik az előszobába. Lépcső, küszöb egyetlen egy sincs a házban: esténként az ágy mellé is odaállhat. A kipufogógáz és a benzin édeskés szaga már beleivódott az előszoba bútoraiba: reggel kilenctől este hétig itt, a kiselejtezett — s időközben munkaasztallá alakított — ; konyhaszekrény előtt áll. A fiókokban apró kis fűrészek, I gyaluk, a sarokban gondosan kötegelt lécek, lemezek. Rajztáblája a kihúzható gyúródeszka. — Először mindenről skiccet csinálok, sokszor nem is j egyet... I Néhány „lépéssel” arrébb I gurítja a kocsit: íme, ez a ; fiók ilyen rajzokkal, ötletek- j kel van tele. Modern urán- ! városi látkép, földbesüllyedt öreg ház, hinta, komor fenyves, ragyogó arcú anya — gyerekkel a karján. És aknatornyok. — Ez Széchenyi-akna. Felesége, aki a szobára nyíló ajtóban áll, zsebkendő után kutat: hiába, akárhonnan is indul a beszélgetés, mindig ide lyukad ... — Azt mondja: ha most újra kezdhetné, megint csak odamenne... Kissé ingerülten nyikkan a kocsi. — Miért ne7 Ki tehet arról, ami történt? Már kilenc éve. Az újságok is megírták akkor. Széchenyi-akna egyik ereszkéjében kaparóbeépítés közben életveszélyes sérülés érte Vá- iovits János bányalakatost. Egy nyolcvan kilós kő gerincét törte. A kórházba szállítás után — heteken át — élet és halál között volt. — Mos már csak a lábaim emlékeztetnek arra, ami történt. A lábai, melyek olyan gyengék, vékonyak lettek, mint egy kamaszfiúé. — Hát ezért kellett az intarzia, hogy ne magam elé nézzek mindig. öt évvel ezelőtt, egy doboz volt az első. Az asszony mutatja: ügyes, de igen nehéz. — Ezt nézze, ez a múlt héten készült. Modem vonalú, világos, stilizált virágokkal. És köny- nyű, mint a pille. — Kitől tanulta? — Szinte mindenre magamtól jöttem rá. Famunkát sosem csináltam én azelőtt: elvégre esztergályos, meg lakatos voltam. — De rajzolni rajzolt? — Sose. A falon képek; tájak, épületek, emberi alakok — mesterien megkomponálva. Leg- j kedvesebb témája a ház. Az egyik képen összezsúfolt, egymásra kúszó épületek állnak — s ha hosszasan nézi az ember, úgy érzi: rémült, egymásra utalt élőlények. — Ez milyen fa? — Ez mahagónia, de a többség kőris. Lemezeket vesz elő, s mutatja: egyszerű dolog ez az intarzia, a lemezben tulajdonképpen benen van a kép, csak észre kell venni. Ez a hárs például olyan fehér és olyan sima, hogy nem is lehet belőle más, mint fehér uránvárosi panelfal. Ez a diófa meg olyan, mint egy tó. Hullámzik, tarajokat futtat a part felé. A diófagyökér egyébként furcsa jószág. Itt, Istenáldás-völgyben más mint Arany-hegyen, s Komlón megint más mint ama Rácváros felé. Attól függően, hogy hol nőtt fel a fa, más a színe, más a minta... Minden kép, minden doboz egy-egy lépés előre. Most már könyvei is vannak, külföldi szaklapok. — Ez is szakma, tanulni kell. Az asztalkán közben gyűlik az anyag: minden szobából hoz néhányat az asszony. A Lenin-protré a szekrényből, a tisztaruhák közül kerül elő. — Megismeri? — Meg. Könyvnagyságú portré, csak a legfontosabb vonásokkal. — Szomorú ... — Inkább komoly. — ön szerint milyen ember volt? — Szerintem sokszor érezte: a hegyeket is nehéz elmozdítani. de még nehezebb az embereket megváltoztatni... Elmerengve néz. A ház magas dombon áll, az ablakon át messzire látni. A fák összekuszálódott ágai, mintha egy hatalmas, örökké változó test lüktető vérerei lennének. Az őszt szerette a legjobban, ilyenkor hosszú délutánokat töltött az erdőben. Most itt van az erdő az asztalán. Aprócska, hozzá nem értő ujjakkal meg sem fogható ágakkal, levelekkel. Órákon át építi,. rendezi a tájat, s aztán mikor kész — újrakezdi. Negyvenkét éves. Békés Sándor Komplett színes fürdűszekaberendezések nagy választéka 9. számú Vasholtban Pécs, Kossuth L. u. 9. Tel: 20-67 ! Amikor leforrt a must | 1 ; Ittasság — botrányokozás Feleségéhez vágta a fotelt Erős emberek a 48-as téren Tíz szabálysértés naponta Szüret után, amikor már : leforrt a must. zamata van ■ az új bornak, gyakoribbak a I pincevendégek is. Poharaz- ! gatás után indulás hazafelé, , esetleg még egy „utóöblítés- j re’ betérés valamelyik ven- I déglőbe... És nő az ittas em- I berek által elkövetett bűn- \ cselekmények, szabálysérté- I sek száma. 5000 forintig büntethető — A közrendet, a köznyugalmat nemcsak a nagyobb bűntettek, hanem a kisebb súlyúak is zavarják, * sőt mondhatnánk, hogy egy-egy csendháborítás, vagy botrányt okozó részegség sok ember nyugalmát zavarja meg, méltán háborodnak fel a lakók és kérik: szigorúan büntessük meg a vétőket — I mondja a Pécsi városi Rendőrkapitányság szabálysértési előadója. A legutóbbi kétnapos ünnep sem telt el rendzavarás nélkül. A szabálysértési előadó íróasztalán számos ügyirat, feljelentés Sajnos, nem nehéz belőlük az ittas emberek cselekményeihez példákat találni. Pécsett T. László gépkocsi- vezető lakószomszédjai is kellemesebben, nyugodtab- ban szerették volna eltölteni a kettős ünnepet, mint ahogy történt. T. László november I 8-án alaposan felöntött a ga- I ratra, bort, majd pezsgőt is ivott és eléggé imbolyogva | tért este haza. Az ittas em- j bér feleségére és 9 éves kis- | lányára támadt, kiabált, fe- j nyegetőzött, a fotelt dobta . ; feleségéhez, kislányához, rni-. közben ezt kiabálta „mind- ! kettőtöket megöllek”. — A j riadt szomszédok értesítették a rendőrséget, akik gyorsan a helyszínre mentek. De hiába volt a csillapító szó, kénytelenek voltak az őrsre előállítani. — Ügyét a közeli napokban tárgyaljuk. A pénzbüntetés a tett súlyosságától függ. 5000 forintig, vagy I amennyiben elzárás a bünte- j tés, akkor ennek mértéke 30 í napig terjedhet — mondja az előadó. A pécsi Bölénybika italbolt sem volt mentes november 8-án az ittas, garázda 1 J embertől. K. Ferenc aznap I este 8 óra körül ittasan ment J az italboltba, de ott — he- I lyesen — nem szolgálták ki. j Felháborodottan kiabált; • be- ■ törte a bejárati ajtó üvegét, | majd az italboltban békésen poharazgató két embernek is nekiment, megrúgta őket. Az italboltban tartózkodók méltán háborodtak fel, — sokan szinte pánikszerűen, kifutottak az üzletből. K. Ferencet a rendőrség a kijózanító .állomásra „irányította”, majd addig őrizetben tartják, ameddig az eljárást lefoly- | tátják ellene. H. István erdészeti dolgozó és M. János gépkocsivezető együtt szórakoztak, ittak, majd éjfél után a 48-as téren „igazolásra” szólították fel az ott békésen gyalogoló O. Jánost. De a következő pillanatban már meg is ütötték. „Egyszercsak azt vettem észre, hogy ütik azt az embert. akkor kiáltottam segítségért, de már az arra járók közül is többen szaladtak a verekedőkhöz ... Eléggé nagy riadalom keletkezett hirtelenjében az éjszaka csendjében” — mondja az egyik tanú. A két „erős embert” a rendőrség fékezte meg és adott melléjük kíséretet ... 150 napra ítélték — Tény az, hogy sokféle í körülményt mérlegelünk, amikor ügyüket szabálysértési szinten tárgyaljuk — mondja az előadó. — Először történik-e szabálysértés, milyen munkás, stb ... De az tény, hogy nem olcsó dolog háborgatni a közrendet, köznyugalmat. Van, akiket sem pénzbírság, sem szabadságvesztés nem késztet jobb belátásra, — mint például Sinkó Lajost, akit egy éven belül már összesen 150 napra ítéltek szabálysértésért elzárásra. — Most is rendőri felügyelet alatt áll, este 8 órakor otthon köteles tartózkodni. De november 5-én a Csendes étteremben volt este 10 órakor. „Az új bort akartam megkóstolni” — mondta és érezhető volt, hogy már kóstolgatta is. Mielőtt még a randalirozást elkezdhette volna, bekísérték. — Az elmúlt évhez képest csökkent a szabálysértések száma, de most is havonta mintegy 300 ügyben kell határozatot hoznunk — mondja az előadó. (—y) alan rolni IRODALOMPÁRTOLAS 1940-BEN K o ni o Í v t Egy vasárnap a lapokban a következő hirdetés jelent meg: „Költők! írók! Drámaírók' Megalakult a Magyar írók. Költők, Színpadi Szerzők, Zenészek Országos Egyesülete! Máris nagy pályázatot hirdetünk! Aki úgy érzi, hogy háttérbe szorították, az bízzék bennünk! Nincs protekció! Csak tehetség számít! Magyar rög fiai! Eddig nem volt szószólótok! Most lesz!!'. Jelentkezzetek!!!” Nagy tömegmozgalom keletkezett. Harmincezer költő, novellista és drámaíró érzte: feljött a nap! Köztük volt Barnabás is. főintéző az autóbusz vállalatnál és költő. Ö is reménykedett, bár lel- kemélyén maradt némi kétely, mint feketekávé alján a zacc. Egy újabb csodálatos esemény azonban ezt is ronggyá tépte. Levelet hozott a postás: „Barnabás író. főintéző” — Asszony! Ezek felismertek, ki vagyok! — üvöltött ki a konyhába. Felesége, aki előtt az ura rég megszűnt már prófétának lenni, csak leintett. — Ne ordíts! Én már régen felismertem, ki vagy. Az asszonyt is meg ♦ehet érteni. Meddig szereti a nő a verseket? Amíg hozzá írják. Barnabás feleségében már csupán az a gyanú motoszkált, hogy ez biztosan megint pénzbe került. — Csoda! — szólalt meg még egyszer Barnabás. A levélből szédületes perspektíva ragyogott ki: „Kedves írótársunk! Ismerjük eddigi áldozatos működését! Tudjuk, hogy csak azért nem sikerült beérkeznie, mert nem volt egyetlen irodalmi érdekszövetség tagja sem. (— Bizony nem! — jelentette ki önmagának Barnabás.) Nen a tehetsége hiányzott hozzá!) — (Bizony, bizony! — bólintott.) Az összeköttetés! (— De ráhibáztak! — sóhajtotta.) Eddig nem látott kiutat. Pedig van! A pályázatunk!!! Eddigi munkássága alapján önnek pályáznia sem kellene, de ettől nem tekinthetünk el! Nálunk nincs suba alatti érvényesülés. önnek azonban ettől nem kell félnie! Olvastuk „Óh csak száguldj autóbusz” című versét. Ön ott lesz a nyertesek között! Pályázzon!!! A pályázat díja versenként és novellánként 2, regényenként és drámánként 5 pengő. Évi tagsági díj 2 pengő. A győzteseket jutalmazzuk! Az első díj 500 pengő. A többi nyertes babérkoszorút meg oklevelet kap! A bizottság az ország legjobb íróiból kerül ki. Egy író több írással is pályázhat!” Ezzel a levéllel a hívők legderűlátóbb reményei is beiga. zolódtak. a kétkedő, lagymatag lelkek letették a fegyvert. Feltétel nékül! A pénzek előkerültek a ládafiából, meg a fuszeklikből. A tyúkok pályázati díjat tojtak, a kocák nevezési díjat ellettek. És előkerültek a MÜVEK! Barnabás is megkezdte a válogatást: Melyiket szeressem?! — töprengett. — Könnyű annak, aki csak egyet szeret, de akinek mind egyformán a szívéhez nőtt?! Volt azért egy, amelyik a szív közepén foglalt helyet. Ebben benne volt egész élete, a zsupfedeles falu, ahonnan először tekintett a nagyvilágba, hogy majdan meghódítsa a világot és az autóbuszhálózatot. A címe is ez volt: A mi kis falunk. Még egyszer szeretettel végignézte ezt a művét, majd borítékba rakta. Ráírta a jeligét: „Vadvirágos rét”. Nem ő volt az egyetlen, aki a halhatatlanság ez utolsó mentőkötelét nyakonra- gadta. Beérkezett 40 000 pengő ára mű. A zsűri összeült és teljesen tárgyilagosan ösz- szeállította a listát. A neves írók éppen szabadságon voltak, ezért pótolni kellett őket. Helyettük vállalta ezt az áldozatot a vállalkozás vezetője, a gépírókisasszony, meg a takarító hivatalsegéd. Ez valamikor újságíró volt. de agyonitta magát és kilökték. Rövidesen megjelent az újabb levél: „Kedves írónk! Kedves Mester! Pályázatunkon babérkoszorút nyert A mi kis falunk c. műve. Ennek el kell jutni az ország nyilvánossága elé! Mi minden áldozatot vállalva, kiadjuk antológiánkban. Szegény vállalkazás vagyunk, tiszteletdíjat nem tudunk fizetni, de ennél értékesebbet adunk önnek! öt tiszteletpéldányt az antológiából! Mindössze arra kérjük, hogy a mellékelt megrendelőjegyzéket húsz ismerősével szíveskedjék aláíratni.” Ez a felhívás sem talált süket fülekre. Rövid időn belül 35 példányt rendeltek a kalauzok, bízva abban, hogy úgy se jelenik meg. De megjelent! Nagy port nem vert fel. legfeljebb kissé drágább volt a szokottnál. Igaz, vastag antológia volt, és sokan voltak benne. Barnabás az ő részét személyesen osztotta ki, megható szavak kíséretében. — ö volt meghatódva, a 35 kalauz nem. Ezután indult csak meg az igazi levelezés! Ennek folya- mányaként Barnabás és töménytelen társa személyesen is bemutatkozott az ország nyilvánosságának a Zeneművészeti Főiskola erre a célra kibérelt nagytermében. Ez nem is került sokba, mindössze tíz jegyet kellett eladnia. Óriási siker volt! Megjelent az egész vidék, Szatymaztól Kiskass%g. Te tapsolj az én rokonaimnak, én is tapsolok a tiédnek! Ezután Barnabást és társait semmi sem menthette meg a halhatatlanságtól. Volt díszelnökség 50 pengőért, elnökség százért, tanácskozási jog harmincért. Szobrászok elkészítették a szobrát százötvenért, zenészek megzenésítették a verseit húszért. Dőlt a babér, az elnökség, az oklevél, a nyilvánosság! Rég nyugdíjba ment már, ami óriási szerencse volt a kalauzokra nézve, mert különben az isten se menthette volna meg őket egy hatalmas magánkönyvtártól, tele csupa antológiával. Ereje — már úgy értem költői ereje — teljében ragadta el a halál. Maradt utána 20 antológia, 3 szobor, 2 kép, 78 oklevél és 32 babér- koszorú. Eredetileg úgy volt, hogy ház is marad utána, de az nem maradt. Szőllősy Kálmán
