Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-07 / 259. szám

1969. november 7. IJunammi napio Űf vállalkozás Pécsen Szövetkezeti szolgáltató vállalat Csütörtökön délelőtt ipari és kereskedelmi szolgáltató közös vállalkozást hozott lét­re Pécsett tizenkilenc bara­nyai fogyasztási szövetkezet, valamint a MÉK. Az új vál­lalat pécsi központtal műkö­dik majd és Győrben, Szege­den, Miskolcon, valamint Bu­dapesten tájközpontokat tart fenn. összehangolja a szövet­kezeti faipari, szőnyegszövő, kárpitos, valamint egyéb kis­üzemek működését, folyama­tosan ellátja őket nyers­anyaggal és piacot szerez ter­mékeiknek. A vállalat jelen­tős exporttevékenységet vé­gez majd. A különféle nyers­anyagokat közvetlenül az ipartól szerzik be. A közös vállalkozás más megyei szö­vetkezetekhez juttatja el a baranyai termékeket, ugyan­akkor választékbővítő és hiánypótló cikkeket hoz me­gyénkbe az ország minden részéből. Az alakuló ülésen az igaz­gatótanács jóváhagyta egy új pécsi szolgáltató üzem léte­sítését, ahol szőnyeg- és füg- gönyszegést, autóhűtő-takaró készítést, bútor- és autókár­pitozást végeznek majd a lakosságnak. Otthont kapott a Táncsics Mihály úttörőcsapat Hét éve, hogy bővítették és átalakították a Felsővám- ház utcai Általános Iskolát. Amikor az építkezés befeje­ződött, a Baranya megyei Építőipari Vállalat felvonu­lási épületét nem bontották le, hanem megtartották az iskolának. Ebben rendezték be a lányok gyakorlati kony­háját, a kerületi központi asztalos műhelyt és szén tá­rolót. Az épületet most át­alakították. Az asztalos mű­hely elköltözött, a gyakorla­ti konyhának helyet adtak az iskolaépületben, és teg­nap, ünnepélyes keretek kö­zött adták át az 1420. szá­mú Táncsics Mihály úttörő- csapatnak, amelynek ezen­túl otthona lesz az épület­ben kiképzett öt helyiség. A csapatotthon-átadó ünnep­ségre tegnap délután öt óra­kor került sor. Illőre lépnek a rival- dáig, a fényben meg­csillannak gitárok, fémszá­las zakók, meghajolnak, a tömeg tombol. Üjságcímek: „X lesz az idei gólkirály!” Aztán: „N. N. táncdalénekes londoni szerződést kötött!” Aztán: „Hippik a szabadté­rin!” Filmek fiatalokról, akik magányosak, szenvtelenek, hallgatagon „jövőbe”-nézők, ballagnak kiábrándultán a folyóparton, öreg épületek ár­kádjai alatt, macskaköves utcákon, félhomályban, ide­gesítő ritmusos zenei aláfes­téssel .. Vitacikkek: „Mi lesz velük?” — „A felnövő nemzedék és a felelősség”. Meg minden. De sokan élnek a rivalda­fényeken, hangzatos jelsza­vakon — kívül. Vadász Jó­zsef 19 esztendős géplakatos bicegve — sántítva jön át az üzem udvarán. — Mi baja a lábának? — Hegesztő mellett dol­goztam, aztán a szikra bele­pattant a cipőmbe. Elmér- gett... — Azt mondta volt szak­oktatója, Krizsanovits Ká­roly és Illés József tanmű­helyi vezető, hogy minden szökőévben, ha akad olyan tehetség, mint maga. Zavarban van. Erős, izmos Hú, most hirtelen melege Mit ígér a jövő év? A feketeszén keresett cikk marad A jövő évi előirányzat 4 millió 58 ezer tonna Fejlesztik a béreket, gépesítenek — Hídfőállások a határokon túl A kellemes gondok éve — néhány év távlatában szinte egészen biztos, hogy így fog­nak az idei esztendőre visz- szaemlékezni a bányászati iparág, illetve az aknaüze­mek vezetői, s a jelek sze­rint ez a jelző illik majd a következőre, az 1970-es esz­tendőre is. Növekvő étvágy? A Mecseki Szénbányák ka­pujára ki is tehetnék a táb­lát: Minden szén elkelt! — az elmúlt hónapok szerző­déskötései eredményeképpen ugyanis a hét széntermelő üzem teljes kapacitását le­kötötték. A legjelentősebb vá­sárlók változatlanul a Du­nai Vasmű, a MÁV, az Erő­mű, illetve a Belker. — Ha minden az elképzeléseknek megfelelően történik, jövőre 4 millió 58 ezer tonna szenet termel a Mecsek, melyből egymillió tonnányit kokszosí- tanak. A dunaújvárosiak „ét­vágya” szinte hónapról hó­napra nő, ami ismét arra fi­gyelmeztet: ha néhány év késéssel is, de nálunk is ér­vényesülnek a világjelensé­gek, egyszóval: nagyon is érdemes odafigyelni, milyen gazdasági, termelési gondok­kal küzdenek , a legfejlettebb országok. A koksz hiánycikk az egész világon, olyannyira, hogy Nyugat-Németország- ban sorra kinyitják a né­hány évvel ezelőtt bezárt fe­keteszén-bányákat. A Mecsek termelési volumenj ének kö­zel egynegyedét kitevő duna­újvárosi megrendelés egyéb­ként nemcsak a jövő évre vonatkozik: most folynak a tárgyalások, melyek eredmé­nyeképpen középtávú szállí­tási szerződést köt majd a két vállalat. A MÁV 400 ezer tonna szenet kér jövőre, ami sokkal több mint amennyiről két-három évvel ezelőtt szó volt. A ma­gyarázat sokrétű, s van a dolognak — népgazdasági szinten —, kellemetlen vo­natkozása is: csúszik a die- selesítési program. A belke­reskedelem 482 ezer tonna jóminőségű háztartási szénre jelentette be igényét, ami megközelítően azonos meny- nyiségű az idei kontingenssel. A brikettgyárak jövője is biztosított: a 100 ezer tonná­val megemelt 69-es mennyi­séget kell jövőre is legyár­taniuk. A gyengébb minősé­gű Szenek fővásárlója válto­zatlanul az Erőmű. Az elő­irányzatok szerint 1,8 millió tonna szenet tüzelnek Tnajd el a pécsi óriás kazánok. Idén — előreláthatóan — 27,2 millió tonna szenet ter­mel a hazai szénipar. A jövő évi előirányzat ennél 360 ezer tonnával több, s ha ez a mennyiség önmagában nem is túl nagy, ahhoz éppen elég, hogy az iparág vissza­nyerje jövőbe vetett hitét, illetve önbizalmát. A tervek — nemcsak a Mecsekben, az Egyesült Magyar Szénbányák valamennyi egységénél —, ennek ellenére realisták: visszafejlesztés nincs, racio­nalizálás azonban van, illet­ve lesz, mert a pillanatnyi helyzet mégis csak csalóka. A gazdaságosabb szénterme­lés olyan korkövetelmény, ami elől nem lehet kitérni. A fejlesztési programok leg­jelentősebb pontjai éppen ezért önköltségcsökkentő jel­legűek. A mecseki bányák jö­vőre mindenekelőtt „okos” és rendkívül termelékeny kis­gépekkel gazdagodnak majd, de sor kerül egy félautomata fejtés üzémbehelyezésére is. Az István-aknai Gullick-kí- sérletek idejéről jólismert BDJ jövesztő gép rövidesen bemutatkozik egy német — egyedi — hidraulikus tárnok­kal biztosított fejtésben, sőt valószínű, hogy Kossuth-bá- nyán egy újabb „lépegető” fejtést is kialakítanak. senyKepeseK legyeneK a ter­melés színvonala vonatkozá­sában is versenyképesnek kell lennie a Mecseknek. A jövő évi prognózis alap­jában véve tehát kedvező „időjárást” ígér, amit csak to­vább szépít az a tény, hogy sikerült „hídfőállásokat te­remteni Jugoszláviában is. Előreláthatóan 7000 tonna szenet küldenek jövőre déli szomszédunknak, s ha ez a mennyiség kereskedelmileg nem is túl jelentős, ahhoz elegendőnek látszik, hogy ne­hezen megmásítható ténnyé tegye a mecseki jelenlétet. — Békés Sándor Lenin-portré — rézből eglepő a hír: a pécsi Sza- bő István Üttörőház ve­gyész szakköre Lenin-portrét készített. Mióta foglalkoznak a vegyészek képekkel? Miért pont ők készítik a Lenint áb­rázoló arcképet, miért nem az úttörőház képzőművészeti köre? A vegyész szakkör ve­zetője Kaurek Róbert. Az ö tájékoztatása szerint bizony, ez kémikusokra tartozik. — Chemigraphiának hív­ják ezt az eljárást, amivel dolgozunk. Lényege, hogy a fémek savakban oldhatók. A réz például oldódik a salét­romsavban. Beszereztünk fo- lírozott rézpanelt, ami egy átlátszó, műanyaglemezre galvanikus úton felvitt rézfó­liát jelent, és az ábrát, me­lyet épségben akarunk hagy­ni, bekenjük valami savban nem oldható anyaggal, ez esetben alkoholban oldott 10 százalékos sellakkal. Ezután kapja a savfürdőt a lemez, és a be nem kent helyeken a réz lemaródik. A műanyag lap átvilágítható, nagyon szép képeket lehet ezzel az eljárással előállítani. Az elkészült portré a Sza­bad hazában — Lenin útján mozgalom parancsnokságán, a komlói úttörőházban lát­ható Eredetije, melyről ké­szült, a pécsi úttörőházban lóg a falon, a néhány évvel ezelőtt Odesszában járt pécsi úttörőcsoport tagjai kapták a pioníroktól ajándékba. Kom­lón sok csodálója akadt már a különleges képzőművészeti alkotásnak. A Szabó István Üttörőház vegyész szakköre el is határozta, hogy a Lenin centenárium alkalmából megajándékoz néhány intéz­ményt egy-egy ilyen Lenin képpel. Folyamatos béremelés A bányászbérek alakulása ma minden olyan társaság­ban központi kérdés, ahol legalább két bányász (vagy volt bányász) együtt van. A feszültségek ma már minden­ki előtt világosak: ha á föld alatti, illetve liasz-pótlékot levesszük a fizetésekből, a megmaradó összegek alig na­gyobbak, (ha nem kisebbek) a mezőgazdasági és ipari üze­mek jobb szakmunkásainak átlagánál. Idén 4 százalékos bérfejlesztést hajtottak vég­re, s jövőre további javítá­sok várhatók, egyszóval: a bányászat e vonatkozásban is vállalta a versenyt, s min­dent megtesz, ami erejéből telik. Az 1970. évi béremelé­sek mindenekelőtt a produk­tív munkát végző, illetve iparos rétegeket érintik majd, de rendezik — legalábbis részben —, az alkalmazotti állománycsoport fizetéseit is. A béremelések azonban a teljesítmények és a nyereség alakulásától függnek, azaz: ahhoz, hogy a fizetések ver­A belvárdgyulai tsz vízgyűjtője Hét falu ünnepe Tízéves a belvárdgyulai tsz A megye egyik legszilárdabb szövetkezeté Baranya megye harmadik legnagyobb termelőszövetke­zete ünnepli ma megalakulá­sának tizedik évfordulóját. Nyolcezer holdas terület- nagyság, évi 80—90 milliós bruttó termelési érték, ezer-, ötszáz tag és hét községben élő másik kétezer családtag — ezek az adatok már ön­magukban is sokat elárulnak erről a tsz-ről. Mégsem a nagyság és a népesség dönti el, hogy egy üzem helyét hol jelölik ki a tsz-ek népes családjában. Belvárdgyulát egy eredeti tervezési mód­szer, a családtervezés tette országos hírűvé. Kissé átfo­KÍVÜL A RIVALDÁN van, kérem tőle az öngyúj­tóját, szorongatta tenyeré­ben, az is átmelegedett. Ezt mondja később: — Muszáj. Ágoston téri általánost színjelesen végezte, aztán szakközépiskolába iratkozott, az négy esztendő, most a nyáron jelesre érettségizett és jelesre vizsgázott a szak­mából is. Az Orsolya utcá­ban lakik szüleivel, szoba- konyhás elöregedett lakás­ban. Apja a Köztisztasági Vállalat nyugdíjasa, édes­anyja szintén. — Tudja, miért muszáj? Nekem olyan apám van, akinek eltökélt szándéka: járjam az ő útját, de csak becsületben. Különben nem. Neki nem volt szakmája, ne­kem legyen. Elsős kisiskolás voltam, amikor megruházott, mert elveszítettem egy ceru­zát. Vasmarokkal fogott. Amikor vittem haza a jeles bizonyítványokat, sírvafa- kadt örömében. Egyszer nyugdíjazták már, követke­ző évben visszaadta és újra dolgozott a vállalatnál, mert a szakiskola négy esztendő, és ezerszáz forintból hár­munknak élni és nekem ta­nulni, nem lehet Krizsanovits Károly őrzi Vadász Jóska dolgozatfüze­tét. Gyöngybetűkkel írt mű­szaki leírások, tökéletes mű­szaki rajzok, sok technikus­nak dicséretére válna. Délu­tán kettőig munka a So- piana Nagy Jenő utcai tele­pén, utána haza, aztán tanul estig, éjfélig: ír. rajzol, ol­vassa a szakkönyveket, míg csak a sorok össze nem folynak szeme előtt. De már egyengetik jövőjét, anélkül, hogy tudna róla. Krizsano­vits és Illés tanakodik: a fiút egyetemre kell küldeni. Török László igazgató — na­gyon röviden — határoz: Va­dász Jóska ösztöndíjat kap a gyártól. — Ez a legnehezebb — só­hajt fel most. — Az egyetem? — Nem a tanulás miatt. Az apám csak mindig gür­cöl. Most meg haggyjam itt őket? öt esztendőig? Elhi­heti, majdnem én is elmen­tem a gyárból úgy, mint jó- néhányan. akikkel szabadul­tam. Kapok hétötvenes óra­bért, dolgozom a Kovács­brigádban, isten' bizony na­gyon jól megvagyunk, de más vállalatnál már nyolc— kilenc forintot kapnék. ka betörését a tsz-ekbe a foglalkoztatási problémák gá­tolják.” • ; A megye egyik legsziláiv dabb gazdasága. Tartalékai évek óta tetemesek. Űj bor­feldolgozó és palackozó üzej- műk például azért nem in­dult be, mert a jég teljesen elverte az egész szőlőter­mést Igaz, a Biztosító térí­tett, de ilyen 4—5 milliós kiesést bármely tsz megérzett volna. A belvárdgyulai tsz- tagok azonban ezt nem érzik meg a zsebükön, hisz ilyen eshetőségre 4—5 milliót min­dig tartalékolnak. Tavaly az egy dolgozó tagra eső éves jövedelem 17 400 forint volt ezt az idén is kifizetik, 1962 óta fizetnek nyereségrésze­sedést, kezdetben 40 százalé­kot, három éve már 70 szá­zalékot. A tsz-tagok .anyagi helyzetét jelzi, hogy havi fi­zetésüket — 1962 óta pénzbe- ni bérezés van — nem veszik fel. Vagy az év végéin kérik egy összegben vagy jeles al­kalmakkor — lakodalom, építkezés stb. — kivesznek egyszerre tíz-húszezer forin­tot. A tsz így nem szorul bankhitelre, sok kamattól mentesül. A tizedik év mérföldkőnek ígérkezik, hisz bár az elmúlt három esztendőben egyre több beruházás jelezte a fej--, lődést, a szövetkezet most eddigi legnagyobb vállalko­zásába kezdett, egy közel 100 millió forintos beruházásba, amelyhez 1971-ig a szövetke­zetnek 21 millió forintot sa­ját erőből kell adnia. A hat­vanezres központi malacne­velőről és az ehhez tartozó 1500-as kocafiaztató komp­lexumról van szó. A modem technika létjogosultságot nyert Belvárdgyulán, ahol tulajdonképpen soha nem vetették el az újat, a kor­szerűt, de azt mindig meg­fontolták, hogy a kockázat a tagok „zsebére” történik, és 'amibe egy kollektíva bele­bukik, az nem lehet jó a. népgazdaságnak sem. — Rá­galmazva és tökéletesítve ez belekerült az új termelőszö­vetkezeti törvénybe is. Ez a szövetkezet már in­duláskor is jó tsz volt. Az első zárszámadáskor Belvárd­gyulán nemcsak a 35 forintos munkaegységértéket fizették ki saját erőből, kifizették egy fillérig a behozott eszközök, jószágok értékét is. Ak­kor 1200 holdas volt a tsz és 171 tagot számlált, az egy családra eső közös vagyon értéke akkor 8200 forint volt, ma 57 ezer forint. A tiszta vagyon értéke, ami 1,5 millió volt, ma megközelíti 'az 50 millió forintot. Az egyesülések sorozata — Birjánnal kezdődött, majd Olasz és Hásságy követke­zett, később Magyarsarlós végül Lothárd zárta be a sort — nem vetette vissza a gazdaságot annak ellenére, hogy a felsorolt tsz-ek egyi- ke-másika a mérleghiány szé­lén táncolva ment bele a fúzióba Fischer Ferenc személyé­ben tíz év óta ugyanaz az elnöke a szövetkezetnek. Ve­zetési módszerét nem sorol­ják a „modern” módszerek közé, bár mindig az a mo­dern, ami a legcélravezetőbb. Fischer Ferenc, aki 1968-ban tsz-vezetői munkássága elis­meréseként megkapta a Mun­kaérdemrend arany fokoza­tát, maga osztja el a mun­kát vagy ha Budapestre szó­lítja kötelezettsége — mint ismeretes tagja a TOT elnök­ségének, elnöke a TOT köz- gazdasági bizottságának, el­nöke, továbbá a Duna és Ka- rasica menti Tsz-ek Szövet- j ségének — akkor a heti mun- ' kabeosztással meg várják, míg visszajön. „Máskülönben ! elveszteném a kontaktust a gazdasággal, az emberekkel ' — vallja. '— Első és legfőbb feladatom a rámbízott em­berek sorsáért felelni, célom ezen túl a tsz-oarasztság sor­sának jobbá tételéért, a falu felvirágoztatásáért tenni va­lamit. És ez nem könnyű, mert saját tsz-em példáján tudom, hogy a fejlett techni­— Hát akkori — Köt engem ide sok minden. Például az a szép munka, amit csinálunk. El­készül egy gép, le van fé­nyezve, szállításra kész, az ember csak nézi, a fiúkkal körülálljuk. mintha most lát­nánk először Tudja, milyen érzés ez? Meg aztán... Négy esztendőn át vesződ­tek velünk az oktatók, az üzem is mindent megtett azért, hogy csak tanuljunk. És végül ez a lehetőség, hogy ha sikerül, egyszer diplomát kapok a kezembe. Egy esztendőt még dol­gozik, aztán következő év szeptemberében Miskolcra utazik. Döntött már, de nem könnyen. Az üzem vezetői igazán nagy tapintattal kí­sérik figgyelemmel Vadász József tűnődését. Szükség van a fiúra, méghozzá mér­nöki szinten, mert ehhez szíve, esze, tehetsége meg­van. És a szülők? Most már beleegyeztek: ők formálták, nevelték. egyszem fiukat olyanná, amilyen. Útját nem állják, csak hát nehéz lesz majd nélküle az Orsolya ut­cában. K. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents