Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-01 / 254. szám

6 Butiantmi napto 1969. november 1, Az 1970j71-es tanév már az új épületben kezdődik Bonyolult berendezéseken elemzik, összegezik a kísérletek során kapott adatokat az Élettani Intézetben Erb János felvétele Betörtünk ahová ...” Éjszakai portyautak — Elkötötték a lovakat Negyven ital- és élelmiszerboltot törtek iel öttagú gátlástalan betörő- banda került nemrég rendőr­kézre. Az egy felnőttből és négy fiatalkorúból álló „együt­tes’’ vezetője a 16 éves K. Je­nő. Egy korábbi lopása miatt a bakócai nevelőintézetbe ke­rült, később a budapesti és az aszódi nevelőintézetbe vitték. Innen került Kiskassára — szüleihez. Azaz apja jelenleg is börtönbüntetését tölti... K. Jenő korához képest erős testalkatú fiatalember. A rendőrség vizsgálati osztálya most állítja össze a banda tel­jes bűnlajstromát, amelyen már eddig is mintegy negyven bűncselekmény szerepel. Ke- szü, Szőkéd, Kisharsány, Nagy- tótfalu, Bár, Lánycsók és hosz- szasan lehetne sorolni a köz­ségek nevét, ahol megfordul­tak. Amikor leszállt az este, elindultak portyaútjukra. — Nem néztük ki előre, hogy melyik italboltba vagy élelmiszerüzletbe akarunk be­törni, hanem amelyik éppen utunkba akadt — mondja K. Jenő. — Csak elindultunk, az­tán .,. így akadt útjukba többek között a szőkédi italbolt is. — Éjszaka volt, amikor s községbe értünk. Nem volt nehéz bejutni az italboltba. Egy feszítés a keresztpánt la­katján, s máris kipattant. A faajtó pedig nem volt kulcsra zárva. Körülnéztünk, kerestük a pult fiókját. Megtaláltam és könnyen kihúztam, mert nyit­va volt. Ha jól emlékszem közel ötezer forint volt a fiók­ban. Zsebre gyűrtük, aztán el- iszkoltunk ... — És a kisharsányi italbolt? Kezét homlokára teszi: — Azonnal... gondolkou.-1 nőm kell egy kicsit, mert a sok közül... Igen, már eszem­be jutott. Ide is éjszaka ér­tünk. Megnéztük, hogyan van zárva az üzlet. A szokásos módon, keresztpánt az ajtón, és rajta a lakat. Egy feszítés itt is elég volt. Az ajtó nem volt kulcsra zárva. Bemen­tünk. Megtaláltuk a fiókot, nem volt lezárva. Kihúztuk és a benne lévő ötszáz vagy hatszáz forintot kivettük. Az­tán továbbálltunk. — A nagytótfalusi italbolt? kihúztuk a pénztárfiókot — nem volt lezárva — körülbe­lül 300 forint volt benne. El­vittük. Utunk a hátai posta előtt vitt el. Gondoltuk, ezt sem hagyjuk ki. Egy fejszével próbáltam feszíteni. A zajra felgyulladt bent a villany. Va­laki ott alhatott... Gyorsan elfutottunk. * Tanultak-e a boltvezetők a történtekből? Délelőtt van, a szőkédi ital­bolt ajtaja zárva. A hosszabb keresztpánton egy Titán lakat, a rövidebb pánton nincs la- V-* ' nántot tartó hurokszeg most is mozog. Nem is húz­zuk meg erősebben, mert hát­ha kijön... A nagytótfalusi italbolt is zárva, a lehúzott vasredőnyön lakat, de a re­dőny két oldalán lévő zárakat — látszik rajtuk — soha nem zárták. Pedig készítője „Kiss Jenő redőnyzára, Pécs” — nem ok nélkül készítette az oldal­zárakat ... A kisharsányi ital­bolton is keresztpánt, de erő­sebben ezt sem merjük meg­húzni, mert — érezni — könnyen kiszakadhat... Mit is mondott K. Jenő, a „főnök”? „Ahova akartunk, bementünk ... Ahogyan mos­tanában az üzleteket zárják, nem volt előttünk akadály...” Hát ez Igaz. Garay Ferenc Amikor a MKP és a Szociál­demokrata Párt egyesült, az egyetemnek már kb. 250 párt­tagja volt. Ebben az időben államosították a Szent Mór kollégiumot, s ebben az idő­ben kerültek nagyobb szám­ban munkásfiatalok — szak- érettségis tanfolyamok után — az egyetemre. 1950-ben, az Egészségügyi Minisztérium megszervezése után, a Pécsi Tudományegyetem orvosi fa­kultása önálló orvosegyetem­mé alakult. Ettől az időtől kezdve az Orvosegyetem fej­lődése gyakorlatilag töretlen vonalban haladt. Uj épületek A Magyar Kommunista Párt már korán programjába iktatta a pécsi egyetem __ fel­építését, de az ország erőfor­rásai egészein 1955-ig ezt nem tették lehetővé. Több kedve­ző körülmény és sok erőfe­szítés révén ebben az évben azután reális tervek születtek az új pécsi egyetemről. 1960. június 15-én ünnepé­lyes kapavágással megkezdő­dött az új 400 ágyas klinika építése. A 220 milliós épület 1966. augusztus 20-a óta teljes üzemben részt vesz az egyete­mi gyógyító-, oktató- és kuta­tómunkában. Ebben a tetsze­tős külsejű épületben, modem felszerelésekkel ma egy ki­válóan dolgozó kollektíva vé­gez magas szintű tevékenysé­get, s az itt dolgozó öt pro­fesszor olyan magas egész­ségügyi színvonalat tudott ki­alakítani, amely a jövő orvos­generációjának mintaszerű képzését teszi lehetővé. Már a klinika építésével párhuzamosan, 1965 tavaszán elkezdődött a második ütem­nek. az elméleti tömbnek munkálata is. Ez a mintegy 180 milliós komplexum az összes elméleti intézetet és az egyetem számos hivatalát és intézményét is magában fog­lalja. Olyan hajlékot ad az egyetem elméleti, orvostudo­mányi kutatóinak, amely leg­alább is európai színvonalú munkát tesz lehetővé. A má­sodik ütem több mint 90 szá­zalékát kitevő főépület főbb részeit már jövő év április 4-én, hazánk felszabadulásá­nak 25. évfoi'dulóján átadják az építők, s reális terv sze­rint az 1970—71-es tanévet már az új épületben kezdik. A tárgyi feltételek javulá­sán túl számok igazolják az egyelem oktató-, gyógyító- és kutatómunkájának fejlődését. 1945-ben az orvosi kar 112 oktatóval rendelkezett, ma több mint 400-al, a hallgatók száma 1945-ben 476 volt, ma 1186. 1945-ben nyolc klinikán 842 ágy működött, ebben az év­ben 14 klinikán 1333. Az ellá­tott betegek száma 25 évvel ezelőtt 10 300 volt, 1969-ben 32 000. Úttörő munkák A pécsi egyetem tudomá­nyos kutatómunkája úgyszin­tén sok, büszkeségre méltán okot adó eredményt hozott az elmúlt 25 évben. Az ország­ban elsőként, de világviszony­latban is az elsők között ala­kult meg Pécsett a biofizikai intézet, amely máig is a ha­zai biofizika nemzetközileg elismert műhelye. Az intézet keretében kezdte meg műkö­dését az ország első izotóp­laboratóriuma. A pécsi élet­tani intézet volt az első cent­ruma a pavlovi fiziológia mű­velésének. Az egyetem előhar- cosa volt a funkcionális mor­fológia kifejlesztésének, az elektrolytháztartás klinikai alkalmazásának. Úttörő mun­kák jelentek meg a neuroen- dokrinológia és a mikrobioló­gia területéről, jelentős mun­kacsoport alakult ki a hőház­tartás kutatására. Itt szerve­ződött meg az ország első bio­kibernetikai bizottsága. Innen indult ki az a gondolat, hogy az orvosegyetemeket központi laboratórium formájában lás­sák el a megfelelő nagy mű- szerekkeL Intenzíven foglal­koztak az egyetem tudósai a pécs-baranyai bányászok lég- zéspatofiziológiai problémái­val, a falu szocializálásával kapcsolatos szociálhygiénés kérdésekkeL Az elmúlt 25 év tudományos eredményeit jel­zi a pécsi egyetem professzo­rainak odaítélt nyolc Kos- suth-díj, a nagyszámú nem­zetközi elismerés, a nemzetkö­zi és külföldi társaságok ve­zetőségi tagságában elfoglalt számos funkció stb. Közis­mert, hogy a tudományos mi­nősítésre pályázó kutatók tel­jesítményét az egyetemen be­lül igen szigorúan bírálják el, ezért a Pécsről kikerülő mi­nősítetteknek országosan elis­mert rangjuk van. Jellemző tény, hogy az egyetemi anyagi kereteken felül a Magyar Tu­dományos Akadémia öt inté­zetet támogat, az Egészség- ügyi Tudományos Tanács pe­dig húszat. Pécsett működik az MTA biofizikai kutatócsoport­ja és az MTA agykutató cso­portja. Az egyetemnek öt aka­démiai tagja, nyolc tudomá­nyok doktora és ötven kandi­dátusa van. Az elmúlt 25 év alatt az egyetemi tudományos dolgozók tollából mintegy 3000 tudományos dolgozat jelent meg, ennek csaknem fele ide­gen nyelven. Pódium MISTER X. A beteg­ségéből felépült Mester István Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő című operettjében Mister X-et alakítja, felváltva Szaba­di Józseffel. GÁZSI-ÜGYEK. A Pé­csett és Baranyában mű­ködő ötven szórakoztató zenekar jövő évi szerző­déseit most készítik elő. Százötven muzsikus mun­kahelyét és gázsiját ha­tározzák majd meg a szerződésekben. o ÚJ RENDEZŐ. Holl István, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze ren­dezőként mutatkozik be. ő állítja színpadra Maj- láth—Abai: Ne szóljatok bele című zenés vígjáté­kát. Premier: november 21-én. (Képünk: Holl István). o NOVEMBER 7. A Nagy Októberi Szbcialista For­radalom idei ünnepi ren­dezvényein a Pécsi Nem­zeti Színház két tagja: Bódis Irén és Bánffy György mond verseket. Filmesek Kőszegen Kőszeg történelmi belvá­rosát filmesek „szállták meg". Itt forgatták Szász Péter és Julian Szemjonov Kapasz­kodj a fellegekbe című ma­gyar—szovjet koprodukciói színes filmjét. A moszkvai Gorkij és a budapesti Mafilm stúdió tanácsköztársasági té­májú politikai persziflázs filmjének zárójelenetei ját­szódnak Kőszegen. Komolytalan rónát Amikor egyszer kritikus voltam — Itt a redőnyzár le volt húzva és alul lakat volt rajta. Egy feszítés a lakaton és már toltuk is fel a redőnyt. Nem kellett ehhez sem különös szakértelem... A bandavezér hol ötödmagá­val, hol harmadmagával járta a vidéket. A létszám mindig attól függött, hogyan „értek rá”. Több községben is meg­fordultak egy éjszaka. Ho­gyan? — Gyalog nehéz lett volna a hosszú utakat megtenni, ezért lovon jártunk — mondja K. Jenő. — Lovon? — Igen. Nem a sajátunkén, hanem elkötöttük az istállók­ból! — Hogyan? — Gyulapusztán például — ide is éjszaka értünk — el­mentünk az istállóhoz. Az is­tállóajtó nem volt bezárva, csak a rigli rátolva. Bemen­tünk, két lovat elkötöttünk a jászol mellől, felültünk rájuk aztán indíts tovább. Elmen­tünk velük e"" darabon, az­tán szélnek eresztettük őket .„ — Nem őrizte senki az is­tállót? — Senki. De nemcsak itt volt őrizetlen, hanem másutt is. A kiskassai tsz istállója is csak riglivel volt zárva, innen is két lovat vezettünk ki, az­tán Ivánszöllösröl is kettőt, Üjpetréről is két lóval távoz­tunk ... — Éjjeliőr sehol? — Nem találkoztunk mi so­ha senkivel. A lakatok, pántok, ajtók fel­feszítéséhez valami szerszám is kellett. — Szerszámokat nem vit­tünk magunkkal hazulról — mondja. — Minek is vittünk volna találtunk ... — Hol? — Például Ócsárdon az egyik ház előtt traktor parkírozott. A szerszámosládájából kivet­tünk egy kalapácsot, csavar­húzót, kurblivasat. — Másutt is volt „gazdát­lan” gépjármű? — Volt, tapasztalatból tud­tuk: sok teherautóvezető éj­szakára a község utcáján hagyja a kocsit. Keszüben is találtunk egy teherautót éjjel az utcán parkírozni. Ennek a szerszámosládája sem volt zárva, — ha jól emlékszem ebből egy vasat vettünk ki, I amivel feszíteni lehet... — Végtére: sehol senki sem , akadályozta meg a betörést? i Kis ideig gondolkodik, aztán 1 mosolyogva ingatja a fejét: I — Ilyenre nem emlékszem. I Ahova akartunk, bementünk. i Ahogyan mostanában zárják • az üzleteket, nem volt előt- I tünk akadály ... Azaz egyet- í len esetet mégis tudok mon- I dani. Bétán jártunk. Meglát- j tűk a patikát és már törtük 1 is be az ablakot. A patikában szimpatikus főhős úgy visel­kedett, mint valami hülye. — Mint mikor a féltékeny férj leselkedik az ablak alatt és látja, hogy valaki vetkőzteti a feleseget. Közben benn elolt­ják a villanyt. A férj meg erre fölkiált: — Megőrjít ez a bizonyta­lanság! Mondom, ilyenféle módon viselkedett és ezért megutál­tam. Mindezt elmondtam és, mint aki jól végezte a dolgát, fölvettem a tiszteletdíjat és elfelejtkeztem az egészről. Nem így a közönség! Vagy hatvan levél érkezett be a laphoz. Ezek közül kettő azt írta, hogy a filmhez ugyan nem értek, de nyilvánvaló di­lettáns létemre van valami parányi igazam. Különben nincs igazam egy szemernyi sem. Ez volt a két jóindulatú le­vél. A kevésbé jóindulatú, hogy úgy mondjam szigorú hangú levelek megszólítása is érdekesebb volt. A hatvan levél közül négy olyan volt, amit nem is mert a szerkesztőség megmutatni. Néhány levelet leközöltek a lapban. Kivétel nélkül engem gyaláztak, de ezek már meg- íésülve kerültek nyilvánosság­ra. Erre megindult az újabb le­véláradat. Most már azok ír­tak, akik a levélíróknak adtak igazat. A túlsó sorról is átkiabál­tak: — Nem tetszett ám a kri­tikája! Nekem más a vélemé­nyem! Miután nekem sem kellett egy kis udvariatlanságért a szomszédba mennem, én is át- kiabáltám: — Csakhogy engem nem ér­dekel a maga véleménye! így ment ez két hétig. Cso­dálatos módon a kritika egy­általában nem be’olyásolta a közönséget. Aligha akadt em­ber, aki meg ne nézte volna. Ha fölszálltam az autóbuszra, már hallottam: — Hogy miket firkálnak össze! Valami vadállat írt er­ről a pompás filmről! Ért is az a nőkhöz! Ez volt a legnagyobb vád­pont. Ügylátszik ebben a vá­rosban mindenki ért a nők­höz! Sokan követelték, hogy gya­koroljak önkritikát és ismer­jem be, hogy nem . értek a filmhez. Egyetlen örömöm maradt, hogy nem gyakoroltam. Nem én! Azóta rájöttem, hogy elvé­tettem a lépést. Nem úgy kell írni kritikát, ahogy én csi­náltam. Le kellett volna ír­nom a film tartalmát, fel kel­lett volna sorolnom a szerep­lőket és megdicsérni a rende­zőt. A kritika végére meg odabiggyeszteni, hogy vannak ugyan benne elvétve hibák, de azok meg sem közelítik az erényeket. Ha ezt teszem, akkor senki se jött volna rá, hogy nem értek a nőkhöz! Szőllősy Kálmán Az Orvostudományi Egyetem 25 éve Az egyetemi napok keretében tegnap dr. Tigyi József rektorhelyettes tartott előadást a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem 25 éves fejlődéséről. Az alábbiakban rövidít­ve közöljük az előadás részleteit. A pécsi egyetem 25 éves fejlődése mintaszerű példája j korunkat jellemző nagy forradalmi átalakulásnak, hi­szen az elmúlt 25 év alatt lett az azelőtt állandó létbizony­talansággal küzdő intézmény­ből az ország legmodernebb klinikáit magábanfoglaló olyan orvosegyetem, amelyre mél­tán lehet büszke az ország. A felszabadulás idején, amikor a szovjet hadsereg már közel járt városunkhoz, a kar tagjai csaknem kivétel léikül ellenálltak a kiürítési parancsnak és mindvégig folytatták a gyógyító munkát. Már 1945 őszén az orvoskar ot tanszékvezetője a Kom­munista Párt tagjainak sorá- oa lépett, ezzel segítették és rányították az egyetemen be­ül folyó politikai harcot. Már 1946-ban kommunista dé­kánt választottak a kar élére. Egyáltalában nem gondol­tam rá, hogy valaha is mozi­kritika írására adom a fejem... A véletlen hozta magával. — Kár, mert állíthatom, hogy egyike a legérdekesebb szóra­kozásoknak. Hallatlanul izgal­mas. A dolog különben úgy tör­tént, hogy a Napló egyik szer­kesztője arra kért, hogy mondjam el a véleményemet egy filmről. — De nekem nem tetszik — mondtam, bízva abban, hogy azt akarja, hogy nekem tes­sen. — Az a te dolgod. Ha akarsz, jót írsz, ha akarsz, rosszat! A véleményedre va­gyok kíváncsi. Miután így fölhecceit, rög­tön fel is lelkesedtem és el­mondtam róla minden rosszat. Meg is okoltam. A filmben szerelem is volt, lejtő, züllött nő, jóképű mamlasz férfi, meg- javulás, búcsú, szívszaggatás. Az egész kelléktár. Hangos po­tyogással hullott le a körülöt­tem ülők szeméből a könny a padlóra. Én pedig a filmbe lelkiis­meretesen belerúgtam. Legki­vált az nem tetszett, hogy a Borssiigrik kaphatók

Next

/
Thumbnails
Contents