Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-06 / 258. szám
ífff?, nersnbsr 6. XumcmiTmi níamö Mit tárol Pécs éléskamrája? Almaváros a föld alatt — Szőlő karácsonyra? A b éjgm&áaofc előkészítik az 'árut, az emelővillás targoncák hordják ki a rámpára a rekeszeket, zsákokat. Hajnali 4 órakor indulnak az első teherkocsik Komlóra, 5 órakor a pécsi piacokra, 6 óra előtt pedig a pécsi zöldségboltokat veszik sorra. A MÉH Megyeri úti központi raktárában nyolcvan-száz fő dolgozik három műszakban és most, hogy a nyári nagyszezon végétért, már „csak” napi 45—55 teherautó fordul meg a raktár rámpái előtt. Beleszámít ebbe a küimegyék- ből, vagy termelőszövetkezetekből érkező szállítmány is» Napi tíz-tizenöt vagon mezőgazdasági termék fut át a porta nyitott sorompója alatt, zömében Pécsre, Komlóra. A fogyasztás e két városban valójában több, mert hiszen az ellátásba bekapcsolódnak a partnerek is, más kereskedelmi szervek, aztán közvetlen értékesítés révén termelőszövetkezetek, piaci árusok, őstermelők Is. Kényes munka A MÉK egyik földszinti irodájában tájékozódom. Itt van Fodor József MÉK igazgató, Benkő Ferenc áruforgalmi főosztályvezető, Szekeres Dénes osztályvezető, Benkő József gazdasági szaktanácsadó. Kényes munka ez. Az ellátást sok tényező gátolhatja: rossz időjárás, bizonytalan kínálat, jégverés, szállítási problémák, több-kevesebb rothadási arány. Megannyi gond ez és vita vagy telefontéma, levélváltások, jegyzőkönyvek, túlfűtött tárgyalások, veszekedésein — Rt, van például a hagyma. A forgalmazás ránkeső részaránya körülbelül 35 vájjon, viszont rendelkezésünkre áll már most ötven vagonnal. Még sem lesz elég, az az érzésem — mondja az igazgató. — Miért nem? — Valószínű, hogy a partnerek kevesebbet tárolnak. Fiég rossz volt az idei hagy- inatermés, részben a jég miatt, de a nagyobb baj az, hogy a hagymát megtámadta a pero- noszpóra, a szártőrothadás és a korompenész. Benkő Ferenc mondja, őrülnénk, ha az idén húsz százalékos ' rothadási veszteséggel megúsznánk a hagymatárolást. De eléggé rossz a minőség, így hát ebben csak reménykedni lehet. Annál vigasztalóbb viszont az, hogy o burgonya kitűnő az idén. Eddig betároltak 397 vagonnal, 429 vagon a terv, meg is lesz, mert a szállítás folyamatos. Nehéz a közízléssel lépést tartani: a készlet 80 százaléka piros fajta (Gül-baba és Rózsa) a többi fehér, és sárga. Korábban az igény pirosra volt, a termelők ezt a fajtát szorgalmazták. Fel is futott a termelés, most viszont a boltokban a vásárlók a fehér és sárga fajtákat keresik. — Két esztendeje ötven forint volt a fokhagyma ára, vagyis szinte nevetséges. — Igen, azokban az években nem volt termelési kedv, mert a felvásárlási ár is eléggé alacsony szinten állt. Következő évben hiány keletkezett, felugrott az ára. De most van már jó két vagon fokhagymánk, elérjük a három vagont és ez elég lesz. Elfogadható áron adjuk. Néhány adat lünk alá több mint két emeletnyi mélységbe. Két oldalt hat méter magasra feltornyozott rekeszekben jonatán. Az egyik utca majdnem a villanyrendőrig ér — a föld alatt. És ez mind alma. Aztán a másik „utcában” is, majd csí- rátlanított burgonya és ismét alma, amerre csak járjuk a ragyogóan tiszta, homokira! megszórt, kitűnően kondicionált labirintust. Almából hát van elég. Olcsóbb, jelen pillanatban, mint a burgonya. R. F. 292 érem agancsokért Kiemelkedő eredményeket hozott a most véget ért özbakvadászati idény. Az or- I szágos trófeabíráló -bizottság elé beküldött agancsok arról j tanúskodnak, hogy az áilo- I mány minősége tovább javult: I a tavalyi 224-gyél szemben ; idén már 292 trófea érdemelt J ki valamilyen érmet. Közöt- ! tűk a Szajol környékén elejtett őzbak trófeája a világ- ranglista második helyére ke- j rült. A szezonban egyébként j összesen 64 arany-, 106 ezüst- I és 122 bronzérmes trófea jutalmazta a vadászok fárado- ' zását. Néhány adat: 1969 1970-es tárolási terv szerint 74 vagon fejeskáposzta kerül a raktá-; rakba, mohácsi üzemük naponta 2 vagon káposztát savanyít, ebből jut exportra is. Sárgarépa 34, gyökér 27, zeller 9, cékla 15, karalábé 9, kelkáposzta 34. vagon. Egyébként a mohácsi tartósítóüzem mintegy 9 féle gyümölcsvelőt. 7 féle főzeléket és 12 féle savanyúságot tartósít a téli, tava- i szí hónapokra, összesen vagy 140 vagonos mennyiségben. Megnézzük a központi raktárát: retek, kései saláta és paradicsompaprika, vagyis Sa- lánki-paprika. Ebből is van annyi, hogy minden boltnak jut, ezenfelül exportra is. Az egyik teremben asszonyok dörzsölik, tisztítják a szép, egészséges paprikákat és exportra csomagolják. Egyik szállítmány Baltazár Papp úrnak Münchenbe, a másik szintén NSZK-ba megy, Schirding városba. Walter Sebert címére. Szekeres Dénes újdonságról számol be. — Megpróbálkozunk szőlő tartósításával. Vásároltunk Afuz-ali és sárfehér szőlőt Ásotthalomról, kellő hőmérsékleten talán eltarthatjuk karácsonyig és akkor kiadjuk boltjainkba. Ha sikerül, jövőre nagyobb mennyiséget tárolunk a téli ünnepekre. — Füstölt és töltelékáru? Erre már biztos választ itt az irodában senki sem kockáztat meg. „Hol lesz, hol nem lesz...” Néhány termelőszövetkezettel és fogyasztási szövetkezettel tárgyaltak, ennek eredményeképpen jön is húsáru, de ahogy érkezik, úgy hordják ki a boltokba és órákon belül el is fogy. Es az alma? Felszisszennek. Több mint 90 vagon almájuk van. A Bajcsy- Zsilinszky út 6. szám alatt van egy raktáruk. Benkő József és a raktáros, Békeffi Leóné jóvoltából megnéztem ezt a roppant nagy pincét Lifttel szálDecember 5-én lesz 25 esztendeje, hogy Szigetvár felszabadult. Ezen a napon ünnepélyes keretek között avatják fel az új pártszékházat, ahol a városi, járási pártbizottság, továbbá a KISZ-bizottság kap helyet. Ezen a napon adják át az új öt tantermes ipari tanuló-iskolát, továbbá a gimnázium négy új tantermét. Miért nem valósult meg a Gráz—Balalon-csatorna építésének, és a tómeder lecsapolásának terve? Érdekes levéltári adatok Vízügyi és idegenforgalmi szakemberek, valamint levéltári kutatók kisebb kötetre való anyagot gyűjtöttek össze a Balatonhoz fűződő közigazgatási és vízgazdálkodási intézkedésekről, tervekről. A régi jegyzőkönyvek, jelentések és térképek arról vallanak, hogy édes vizű tavunk sok gondot okozott a hadászatban. Kiderült, hogy már Galerius császár foglalkozott a Balaton szabályozásával. Zsilipeket építtetett a tóhoz, azzal a céllal, hogy a környékbeli mocsarakat kiszárítsa és a barbár csapatok búvóhelyeit megszüntesse. A dokumentumok tanúsága szerint a monarchia idején nemcsak a mocsárvilág, hanem a tó nagyrészének le- csapolását is tervezték. A bécsi levéltárban megtalálható Mikoviny Sámuelnek, az 1730- as évek idején készített térképe, amely az első tanulmánynak tekinthető a Balaton tervezett lecsapolásához. Az volt az elképzelés, hogy a Balaton mintegy 500 négyzetkilométernyi kiszárított területén gabonát termelnek. A gabonát vízi úton kívánták az osztrák birodalom kereskedelmi központjába szállítani, ezért foglalkoztak a graz— balatoni hajózható csatorna tervével. Azonban a dunántúli egyházi és főnemesi uradalmakat nagy hátránnyal sújtotta volna a terv, mert a jól jövedelmező vízimalmok tucatjait kellett volna lebontani. Az uradalmak ezért mindent megtettek az elképzelések meghiúsítására. „Szorgalmazom a szakmunkásképzés személyi és tárgyi feltételeit.. A miniszter válasza Az országgyűlés szeptemberi ülésszakán többek között felszólalt Garai Istvánná, megyénk egyik képviselője is. Idézet a szakmunkásképzésről előterjesztett törvényjavaslathoz tett felszólalásából : „ .. .időszerűnek és szükségesnek tartom, mert az 1949-es 4-es törvény már nem felel meg a szakmunkásképzés korszerű követelményeinek sem szervezeti, sem tartalmi vonatkozásban ... Népgazdaságunk teherbíró képességeinek figyelembe vételével mindenekelőtt a személyi és tárgyi feltételek javításában kell előre lépnünk...” A hozzászólásra Veres József, munkaügyi miniszter nemrég írásban küldött választ a képviselőnek. „KEDVES GARAINE ELVTARSNÖ! Az országgyűlés őszi ülésszakán a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat jelentőségét méltató szavait ezúton is köszönöm. A Baranya megyei szakmunkás- képzés személyi és tárgyi feltételeinek a javítását magam is szükségesnek tartom és — a népgazdaság teherbíró képességétől függően — szorgalmazón...” írja a miniszter. A képviselő ugyanakkor felszólalásában kitért más gondokra is. Idézet a felszólalásból: „... Nálunk a Pécsi Kesztyűgyárban az elmúlt tíz évben 620 fiatal szakmunkást képeztünk ki— További törekvésünk, hogy szakmai oktatásunkat a gyártási folyamat szélesebb körére terjesszük ki és minél több leányt is képezzünk szakmunkásnak __” A miniszter a felszólalás ezen részéhez is válaszolt levelében. A következőket írja: „A leánytanulók beiskolázásának fokozását sürgető javaslatára tájékoztatom, hogy a képzési reform előkészítésével kapcsolatos vizsgálatok kitértek többek között arra is, hogy mely szakmákban indokolt és lehetséges a lányok fokozottabb bevonása a képzésbe. A vizsgálat alapján az 1970/71. tanévre újra meghatározásra kerül a szakmánkénti kötelező felvételi leány-arány, amely egy sor területen és szakmában tovább növeli a lányok beiskolázási lehetőségeit. Ismételten megköszönöm képviselő elvtársnőnek, hogy a szakmunkásképzés iránti felelősségtől áthatott hozzászólásával elősegítette a törvényjavaslat elfogadását...’’ A választ elfogadom. Ebből is látszik, hogy legmagasabb szintű vezetőink konkrétan és alaposan elemzik a képviselők felszólalásait, javaslatait és szorgalmazzák azok megvalósítását Érdemes tehát szóvá tenni a gondokat is, mert nem marad válasz, intézkedés nélkül — mondta a képviselőnő a levél kézhezvétele után. (—ray) Nemzetközt hlrakatversenyen vesz részt » pécsi Centrum Áruház Ki nyeri az első díjat? Eredményhirdetés Prágában Vegyen még egy párat! A felirat nemrégen még olvasható volt a pécsi Centrum Áruház kirakataiban. Ezekben a napokban nem a cipők, hanem a kabátok állnak a kínálat középpontjában. Kevesen tudják, hogy ezek a kirakatok nemzetközi versenyen vesznek részt. A szocialista országok áruházainak egyesülése, az IISW, ez évben is megrendezi kirakatvereenyét Az idén — miután az egyesülésnek a magyar Centrum Áruház Vállalat is tagja — az ország bármelyik Centrum Áruháza részt Férj és feleség autóval érkeznek a határállomáshoz. — Vámvizsgálat. A pénzügyőr körüljárja az autót, elmozdítja a hátsó ülést, felnyitja a csomagtartót... Minden rendben, nincs dugóru. — Pénz? — kérdezi. A férj is, a feleség is egyik lábukról a másikra állnak. Ügy tűnik, kissé zavarban vannak, — de hallgatnak. — Mennyi pénzt visznek magukkal? — hangzik ismét a kérdés. Újra csak hallgatás a „felelet”. Néhány pillanat múlva azonban a férj odalép a pénzügyőr mellé, megfogja a karját és súgva mondja: — Ha lehetne négyszemközt pár szóra... A pénzügyőr néhány lépést tesz arrébb: — Tessék. A férj bizalmasan: — Az igazat mondva, van háts'záz forint dugipénzem, amiről az asszony nem tud... Nem akartam előtte elárulni... Átcsúsztatja a pénzt a pénzügyőr kezébe... Kis idő múlva az asszony lép a vámőrhöz: — Tudna egy ügyet diszkréten kezelni, ha egyszer már így történt? — kérdi. — Természetesen. — Van nálam 500 forint« Derűs történetek a vámvizsgálatnál amolyan dugipénz, amiről a férjem... Hiszen érti... Ezen a nyáron az udvari határállomáson is jelentősen megnövekedett a forgalom. — Egy-egy szombaton, vasárnap több ezer a ki- és belépők száma, néha 30—40 autóbusz is jön, illetve megy. Nyáron indult a Budapest—Split nemzetközi autójárat, hetente vitte a nyaralókat a jugoszláv tengerpartra. Pécs—Eszék között naponta két járat, Harkány—Eszék között is naponta kettő, Újvidék és Mohács között pedig naponta egy járat bonyolítja le a forgalmat. A Duna mohácsi szakaszán is jelentős a forgalom, nemcsak személy- és teherhajók, hanem sok motorcsónak is átlépi a határt. Osztrákok, csehek, németek, magyarok indulnak csónaktúrára egészen a tengerig... Es számosán hozzák, viszik a csempészárut Két évvel ezelőtt a tiszta szesz volt a „menő cikk”, — hozták az autó szerszámosládájába, a hátsó ülés alá és ki tudja mind felsorolni, hova rejtve. Mióta a tiszta szesz behozatala tiltva van, — kevesebb „érkezik”, de azért Mekka felé fordulva... A diszkréten kezelt dugipénz A „férfiasító“ forrásvíz Hová tűnt a tiszta szesz? hozzák. Mint az az autóval érkező turista is, aki az udvari határállomásnál került vámellenőrzés alá. — Nincs semmi tiltott dolog — mondta kedélyesen. Felnyitották a hátsó ülést és a szeszszag szinte mellbevágta a pénzügyőrt... Tiszta szeszt tartalmazó, közel húsz üveg lapult oldalára fektetve. És valamennyi üvegből kifolyt a tartalma. A patentzárak nem zártak jól... A pénzügyőr az utasra nézett, az utas a pénzügyőrre, és ki tudja melyiköjük sajnálkozott jobban a látottak fölött... De nemcsak a szeszt, hanem a vizet is csempészik. Már azt a híressé vált, úgynevezett „férfiasító-vizet”, amit egy jugoszláv kis község melletti forrásról állítanak ... Mert a kereskedelemben forgalomba hozott szénsavas, vagy gyógyvizeket sem szabad korlátlan mennyiségben behozni, csak engedély- lyel. Egy nyugatnémet férfi érkezett autójával a határhoz. Az autóban jócskán volt ebből a „férfiasító” vízből. A „szabály az szabály”, behozni nem szabad. De a pénzügyőr az autó utasára pillantott, alacsony, kopasz kis emberke, lehetett vagy 65 év körüli, — megbocsátást kérő szemmel nézett vissza... A pénzügyőr legyintett egyet, aztán intett, hogy utazhat tovább ... Az Idős ember boldogan lépett a gázra és elporzott autójával. A vámőr csak nézett utána, aztán halkan megjegyezte: — Hadd vigye. Bár én nem tudok olyan „tűzről”, amit vízzel sikerül éleszteni... Sokféle úru esik vámkötelezettség alá, — van eset, amikor a szőnyeg is. Idős ember érkezett autóval Törökországból. Amikor a vámvizsgálatra került sor, meglepetten tapasztalták, hogy a vendég egy gyönyörű szőnyeget vesz ki a kocsiból és a földre teríti. Azt gondolták, hogy a szőnyeget a vám miatt mutatja. De aztán az utas Mekka felé fordulva a szőnyegre térdelt és hajlongva imát mormolt... Egy vallásos török turista volt, akit éppen a vámnál ért az imádkozás ideje. * Jugoszláv rendszámú autó igyekszik hazafelé egyedüli férfi utasával. A vámnál a férfi irattárcájába nyúl és egy csinos nő fényképét veszi ki belőle. Nyújtja a pénzügyőrnek, aki kérdőn néz... — Ne haragudjon, a következő a helyzet: itt megismerkedtem ezzel a csinos hölgygyei, adott egy fényképet, hogy mindig gondoljak rá. De nem vihetem haza..., hátha az asszony kutat a zsebemben ... Itt hagynám a fényképet, a jövő héten úgyis ismét jövök. Addig ha megőriznie . Miért ne? Elvégre van férfi szolidaritás is... Garay Ferenc vehet ezen a nemzetközi kirakatversenyen. A pécsi Centrum Áruház dekorációs csoportja ismert már a közönség előtt Háromféle kirakat indul ezen a verRészlet a pécsi Centrum Áruház férficipőket bemutató kirakatából. senyen: a cipőket kínáló vegyen még egy párat, a kabátokat kínáló aid hallja, adja át, és majd a karácsonyi ajándékvásár kirakata. Az első díj háromezer korona, melyet az egyesülés központjában, Prágában adnak ét. A kirakatokról és hirdetésekről fényképes, részletes anyag készül, melyet nemzetközi zsűri elé küldenek. A nagy kérdés: ki nyeri az első díjat, a jövő év elején dől el. Nem maradhat azonban megjegyzés nélkül: nagyon szép alkalom lenne a közelgő negyedszázados jubileum arra. hogy a pécsi üzletek dekorációs kollektívái között kirakatverseny döntené el, melyikük mutatja be legszebben a szocialista kereskedelem huszonötéves fejlődését? k. jj.
