Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-05 / 257. szám
6 sutvanttut tv auio 19ó9. norember'3. Jogi tanácsadó F. L. pécsi olvasónk útbaigazítást kér tőlünk. Leveléből ntegtucijuk, hogy ST - éves, dolgozni nem tud, mert sokat betegeskedik és rendszeres munkán foglalkoztatni nem tudják egészségi állapota miatt. Rokkantsági nyugdijat sem kaphat, mert munkaképességcsökkenése nem éri el a rokkantság mértékét. Levélírónkra és a hasonló helyzetben lévőkre vonatkozik az 1/1967. (XI. 22.)' Mü. I.I—Eü. M—PM sz. együttes rendelet. E jogszabály alapján tanácsi szerveink gondoskodnak a dolgozni nem 1 tdó, de még nem rokkant, illetve az öregségi korhatárt még be nem töltött dolgozóktól. Olvasónk átmeneti segélyre jogosult lehet a fenti rendelet 19. §-a értelmében. Ugyanis azok a nem rehabilitálható csökkent munkaképességű dolgozók, akiknek munkaviszonyát megszüntetik. átmeneti segélyre jogosultak, ha: a) legalább az öregségi résznyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkeznek — legalább 10 év —, de a nyugdíjkorhatárt — nők 55, férfiak 60. életév — még nem érték el és nem jogosultak rokkantsági nyugdíjra; b) a nyugdíj korhatárt öt éven belül elérik; c) a munkaképességük mértéke az 50 százalékot eléri. Abban az esetben, ha a most ismertetett három feltétellel olvasónk rendelkezik, akkor átmeneti segélyben részesülhet. Ennek összege a várható öregségi nyugdíjának 75 százaléka lesz. A segély legkisebb összege a havi 500 forintnál nem lehet kevesebb. Az átmeneti segély megállapítása iránti kérelmet a munkáltatója terjeszti elő a tanácsnál. Lehetőség van arra is, hogy személyesen terjessze elő a kérelmét a lakóhelye szerinti tanács egész- , ségügyi szakigazgatási szer- , vénél. A szükséges intézke- 1 dések megtétele után jogorvoslattal megtámadható határozatot kap. E határozatban megállapítják, vagy elutasítják a kérelmét a vizsgálat eredményétől függően. Kiss I. olvasónk kérdése, hogy a munkáltatója mikor köteles részére a szabadságot kiadni. Tájékoztatásul közölte, hogy munkaviszonya ez év augusztusában kezdődött és most novemberben szeretné a megjáró öt nap szabadságot kivenni. Kérésére munkáltatója nem adta ki a szabadságot. Jogosan járt-e el a munkáltatója? A Munka Törvénykönyv 42. §~a értelmében a dolgozót minden munkában töltött hónap után egy-egy nap szabadság illeti meg. A szabadság kiadásának módját és rendjét is szabályozza a Munka Törvénykönyve, illetve a végrehajtása tárgyában kiadott egyéb jogszabályok.^ E rendelkezések értelmében a szabadságra mindig az esedékesség évében jogosult a dolgozó. Munkatorlódás, betegség, vagy más akadály esetén a szabadságot később, az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül kell kiadni. A kollektív szerződés eltérő határidőt is előírhat. További előírás, hogy ha a munkaviszony év közben kezdődött, akkor a szabadságnak arányos része jár. A szabadság kiadásának időpontját körültekintően és gondosan kell megállapítani. Az időpontot a munkáltató határozza meg. A szabadság kiadása előtt azonban meg kell hallgatni a dolgozót és a kívánságára a lehetőségekhez képest figyelemmel kell lenni. A dolgozó munkaviszonya első hat hónapjában a szabadság kiadását nem igényelheti. Levélírónk esetében, tehát munkáltatója betartotta a jogszabályi előírásokat, szabályosan járt el. Felhívjuk levélírónk figyelmét arra, hogy év végén azonban a két rendelkezés együttes értelmezése alapján a szabadságot a dolgozónak akkor is ki kell adni, ha még oem telt' el a munkaviszony kezdetétől a hat hónap. Szerkesztői üzenetek Gyulay Józsefné és tizenöt ( társa: A gépkocsivezető a j beállással részben ^zabályta- ( lanságot követett el, ezért j utasította a vállalata, hogy > ezután fokozott körültekin- ) téssel hajtsa végre. A forgal- s mi szolgálattevő is hibát kö- ) vetett el azzal, hogy a gya- ( korlátlan gépkocsivezetőt S nem oktatta ki a helyes ini' dítóhelyrc állásra, öt is uta- l sftották, hogy minden körülmények között az utasokkal szemben udvarias legyen. * Szabó Gy., Sellye: A bevonult katonát a leszerelése után azonos munkakörben kell a vállalatnak foglalkoz- tátnia. * Többen: A 33. számú helyi autóbuszra vonatkozó javaslatot az AKÖV megvizsgálta, sajnos annak megosztását nem tudja elvégezni, mivel további gépkocsik beállítását tenné szükségessé, erre azonban a jelenlegi gépkocsiállományuk nem ad lehe őségét. A vonal kettéválasztása ellen szól az is. hogy elég tekintélyes számú utas igényli a Tettyéről a Petőfi-ház és Damjanich utca környékére szállítást és ugyanez áll fordítva is. A 33-as járatok tehermentesítésével a vá’lalat foglalkozik és a járatok sűrítésével igyekszik a zsúfoltságot enyhíteni. * B. Sándorné: Az illetmény- föld bérjellegű juttatás, tehát ha a munkaviszonya megszű- hik, a tsz jogosan veszi visz- sza a földet. * H. J., Szigetvár: A megbetegedés előtti' egy évet veszik alapul a táppénz kifizetésénél, így az ön esetében jogos a levonás. SZERKESZTOSEG Wk-fmtöláM I „Szárazra vetett halipar?** Megfelelő közlekedést kérünk Nagytótfalut 1969. január 1-ével csatolták a Nagyhar- sányi Közös Tanácshoz s április 1-ével a nagyharsányi orvosi körzethez. Természetes, hogy megfelelő közlekedést is ígértek, ami sajnos csak ígéret maradt Még ma sincs biztosítva a közlekedés Nagyharsányba. Tanácshoz, orvoshoz csak kerülővel és átszállással, Siklóson át lehet menni, ami jelentős többletköltséget és háromnegyed nap időveszteséget jelent. * A közös tanács vb-elnökének tájékoztatása szerint még az év elején kérték a 12. sz. Autóközlekedési Vállalattól a szükséges járatok indítását. Ez azonban a mai napig nem történt meg. Sőt az eddig reggel ^ órakor Siklósra induló járatot el is vették. A járat elmaradása kb. húsz állandó és ugyaannyi alkalmi Siklósra bejáró utast érint kellemetlenül. A község lakossága várja a 12. sz. Autóközlekedési Vállalat sürgős intézkedését. Juhász Sándor Népfront-elnök Kié legyen a kukaedény? Túra járatok százhárom helységbe A Dunántúli Napló régebbi számában olvastam a Köztisztasági Vállalat nyilatkozatát, ami szerint mindent elkövet a városi szemétszállítás súlyos problémájának megoldásáért. Például a legnagyobb lakósűrűségű utcákba bevezetik a nagyobb hatásfokú konténeres szállítást, ami nagyban elősegíti majd az amúgyis kevés számú kuka-gépkocsik jobb beosztását, kihasználását. Ez eddig rendben is volna, de annál kevésbé az, hogy az állami lakásokhoz a PIK vásárolja a kukaedényt, a szövetAz illetékesek vcííaszatfvdk Csak terhelt zacskónk van! f Tapírba kell csomagolni! A Napló október 2-i számában megjelent cikkel kapcsolatban közöljük, hogy valóban a bolt süteményes zacskóval nem rendelkezett, azonban megfelelő mennyiségű kenyér-csomagolópapír rendelkezésükre állt, melybe a kiszolgált péksüteményt is be kellett volna csomagolniok. Ennek elmúlasztása, illetve a helytelen eljárás miatt a kiszolgálást végző eladónőt figyelmeztetésben részesítettük. Dr. Bácskai Frigyes, a Baranya megyei Élelmiszer kereskedelmi Vállalat igazgatója Megaláztak, megsértettek Elnézést kérek A panaszban foglaltakat kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a 270. sz. önkiszolgáló élelmiszerboltunk pénztárosa alapos gyanúok nélkül csak egy másik vásárló felelőtlen bejelentése alapján (aki közben a boltból is eltávozott), hivatta be a panaszost a raktárba és szólította fel — két másik dolgozó jelenlétében —, j hogy zsebeit ürítse ki. A pa- I naszos ezt meg is tette és be- j bizonyosodott, hogy jogtalanul j | eltulajdonított áru nincs nála. j Ezt követően a pénztáros ahe- [ lyett, hogy az alaptalan gya- ! núsítás miatt bocsánatot kért volna, a panaszossal szemben udvariatlan, sértő magatartást Magyarsarlósi specialitások Száraz kenyér féláron A magyarsarlósi vegyesbolt vezetőjének működésével kapcsolatban áruforgalmi osztályunk október 1-én vizsgálatot végzett és megállapította, hogy a boltvezető a megmaradt kenyeret 72 órán túl is értékesíti. Az ellenőrzés során azt is megállapítottuk, hogy a boltvezető a vásárlókat sorbanállásra kényszeríti és a bolthelyiségbe egyszerre öt vásárlónál többet nem enged be. Megállapításaink szerint is az újságcikkben felhozott vádak igazak, ezért a boltvezetővel szemben eljártunk, szigorú elnöki figyelmeztetésben részesítettük és egyben felhívtuk a figyelmét, hogy a jövőben tartózkodjon az ilyen magatartástól. Ellenkező esetben szigorúbb felelősségrevo- nást alkalmazunk. Reméljük, hogy ezek után boltvezetőnk szocialista kereskedőhöz méltóan végzi munkáját. tanúsított, illetve hangot használt! Megengedhetetlen magatartást tanúsított a bolt vezetője is — aki a pénztáros felelősségrevonása helyett, maga is eljárásuk jogosságát bizonygatta s amikor Gazdag Istvánná ezzel nem értett egyet és a panaszkönyvet kérte, őt udvariatlanul otthagyta. A helytelen eljárás, valamint a panaszossal szembeni udvariatlan és sértő magatartás miatt a boltvezetőt és a pénztárost írásbeli szigorú figyelmeztetésben részesítettem. Dr. Bácskai Frigyes, a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat igazgatója kezeti házakban pedig a lakók. Véleményem szerint a szemetes edény a kuka kocsi olyan tartozéka, ami nélkül az használhatatlan. A jelenlegi megoldást tekintve — ha némi túlzással is, — de nem alaptalan az a gondolat, hogy a köztisztaságiak valamiféle j „reform” címén egy „szép napon” a kuka autókat is megvásároltatják majd a lakókkal. Más megoldás kell, egyszerűbb, kézenfekvőbb. Legyen a vállalaté nemcsak a gépkocsi, hanem az edény is, amibe a lakók az elszállítás miatt öntik a szemetet. A vállalat pedig — figyelembe véve az edények átlagos elhasználódását, — állapítsa meg azt az összeget, amit a lakóktól szemétdíj címén, akár havonta is felszámolhatna. Ezzel szemben viszont úgy szervezze meg a szemétgyűjtést, hogy annak során a gyűjtőedények a legkevésbé rongálódjanak meg. Ehhez természetesen az is hozzátartozna, hogy a hibás edények javítását, vagyis a tervszerű megelőző karbantartást, az eddigieknél folyamatosabban végezze el a vállalat. Ne várja meg, hogy az edények teljesen használhatatlanná, illetve javíthatatlanná váljanak, mert ezek újakkal való kicserélése megint csak a lakók anyagi terheit növelnék. Soltra János Pécs, Endresz Gy. u. 36. Köszönöm, j Szeretném megköszönni a Víz- és Csatornaművek vezetőségének és a kivitelezőknek, hogy járóképtelen feleségemnek kocsit készítettek, illetve engedélyezték a kocsi elkészítését. Így most élvezheti újra a napfényt, a szabad levegőt és ezzel megkönnyítették nehéz sorsát. Plánder Ferenc a Vízmű nyugdíjasa A Dunántúli Napló 1969. október 19-i számában „Lehalászás — növekvő gondokkal” cím alatt a halértékesítés gondját-baját elemzi. A „piac közönyé”-re utalva az általánosítás sértő a megyei értékesítési szervek részére, mert a maguk területén a fogyasztási szövetkezetek sokat tettek annak érdekében, hogy a tőkehús pótlására a halértékesítést megszervezzék, a lakosság ellátását javítsák. Egész évben heti rendszeres túrajárat szállítja a halat a fogyasztási szövetkezetek 103 egységébe, ahol állandóan foglalkoznak élőhal-eladással. 1969. évben a vajszlói, a pécsváradi, az újpetrei, a má- gocsi és a siklósi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet létesített haltárolót, számolva a halforgalom növekedésével. Ezen kívül Komlón és Harkányban halsütőt létesítettek. 1969 első három negyedévében a megyei ÁFÉSZ-ek a Halértékesítő Vállalattól 2336 mázsával — 80,8 százalékkal — több halat vettek át és értékesítettek, mint az elmúlt év azonos időszakában. A Halértékesítő Vállalat megyei összforgalmának 59 százalékát az ÁFÉSZ-ek bonyolítják. Ez az arány országosan csak 39 százalék. Az értékesítés ilyen mérvű növekedése jóval meghaladja azokat a fejlődési mutatókat. amelyekről a cikk „óriási fejlődés” alcím alatt a haltenyésztés növekedéséről beszámol. Tehát nem a „piac közönye” okozza azt a problémát, amely jelenleg a halértékesítésben mutatkozik, hanem a rapszodikusan jelentkező kínálat. Az ÁFÉSZ-ek szívesen kötnének éves szintű átvételi szerződést a megyei termelő- szövetkezetekkel ugyanolyan feltétel alapján, mint, a Halértékesítő Vállalattal, hiszen ez lenne a legkedvezőbb megoldás — az ellátást körzeten belül biztosítani —r, de erre a termelők nem vállalkoznak, mert vagy kis tételben maguk végzik az értékesítést a fogyasztók felé, vagy nagyobb tételben átadják a Halértékesítő Vállalatnak. A korábbi években szövetkezeteink egyes haltermelő termelőszövetkezetekkel tárolási megállapodást kötöttek, mely megállapodások alapján. a termelőszövetkezetek átteleltették a halállományukat az ÁFÉSZ-ek részére. A jelenleg érvényben lévő hitelezési szabályozók ezt a gyakorlatot, megnehezítik. Nagy Sándor, a MÉSZÖV igazgatósági elnök«. Régi kívánság a választék bővítése Érdeklődéssel olvastuk az október 19-i Dunántúli Naplóban megjelent „Szárazra vetett halipar?” című cikküket. A cikk alapos felkészültséggel elemzi a haltermelés egyoldalúságát és régi kívánságunkat olvastuk az újságban, hogy ponty mellett csukát, harcsát, compót szeretnénk látni minden üzletünkben. A magyar halfogyasztást, amely kb. évi 2,5 kg, nagyon kevésnek találjuk. Komoly anyagi befektetéssel a rendelkezésre álló valamennyi propagandaeszközt felhasználtuk, hogy az ország lakosságának figyelmét erre az igen egészséges, ásványi sókban, vitaminokban gazdag húsféleségre felhívjuk. A cikk halértékesítéssel foglalkozó megállapításait szeretnénk kiegészíteni. Baranyában a múlt év első három negyedében 2931 mázsa pontyot értékesítettünk, míg ebben az évben 4384 mázsát. Ez 150 százalékos értékesítési felfutást jelent. Ezenkívül 5—600 mázsa import halat is forgalomba hoztunk. A Halértékesítő Vállalat Pécsen a múlt évben Uránvárosban is megnyitott egy üzletet, így jelenleg két üzlettel és a tárgyévben megnyitott halsütővel rendelkezünk. Ebből az üzletből minden héten 5 napon át ún. túrajáratokat indítunk, amivel 84 községet keresünk fel. Az egész megye területét ellátjuk hallal és a bázis, szövetkezetek révén a megjelölt községeken kívül további területek is kapnak halat. El kell mondanunk, hogy a Baranya megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Baranya megyei MÉSZÖV irányítása alá tartozó majdnem valamennyi szövetkezeti, kiskereskedelmi egység foglalkozik halértékesítéssel. A termelők egyoldalú pontytermelését úgy igyekezett vállalatunk .választékosabbá tenni, .hogy import halakat hozott be ’ (halfilé, lepényhal, sztavrida, dorsch, hering, makréla, Runder). Ezeket a halakat sült és nyers állapotban egyaránt a megye egész területén meg lehet találni. Földényi Sándor, a Halértékesítő Vállalat igazgatója Leveleink nyomában Meglesz a kispeterdi bekötőút Csányi Sándor, a Pécs és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet ig. einöke „A kispeterdi tsz Kállai: Éváról elnevezett szocialista j brigádjának női dolgozói, köz- ségünk valamennyi lakója ne-1 vében kérjük alábbi pana-; szunk meghallgatását. Tíz éve várjuk már egyre fogyatkozó \ , türelemmel bekötöutunk meg- I valósítását, melynek kész ki- | vitelezési terve 1963 óta poro- I sodik a botykapeterdi tanács ! elintézetlen aktái között. Azóta j ] minden évben megkapjuk az i ígéretet, hogy a következő j j esztendőben rákerül a sor, de I idén már ez a reményünk is I szertefoszlott. Tanácselnökünk szerint ugyanis csak a következő ötéves tervben biztosíthatnak beruházást erre a célra." A levélírók a továbbiakban felsorolják, milyen hátrányok származnak abból, hogy nincs bekötőútjuk: a gyerekek gya-] log és sárban járnak a boty- j kapeterdi iskolába, az orvosnő csak gyalog jöhet a faluba, | körülményes a bolt ’ ellátása I stbt 1 Pintér Ferenc, a Botykapeterdi közös Tanács elnöke egyáltalán nem keresett kibúvót. — Kispeterd ma már csak telekkönyvileg viseli nevét, mert a tanácsok és a tsz-ek összevonása óta hozzánk tartozik, ami indokolt is, hiszen alig 1200 méter választja el Botykapeterdtől. Ez az utca- hossznyi távolság a maga föl- desútjával néhány éve ránk zúdította a kispeterdiek egyre hangosabb követelését, ami jogos. Régi jegyzőkönyveket kerít elő az iratszekrényéből, köztük egy zsineggel átkötött dossziét is, az ominózus tervdokumentációt — Amint látja kéznél van, nem porosodott meg, legalább is olyan értelemben nem, mint1 ahogy ezt hiszik róla a kis- peterdiek — mondotta. — Nem múlott el szinte egyetlen tanácsi vagy vb-ülésünk sem, hogy az út ne került volna napirendre. S hogy mégsem lett belőle határozat, az nemcsak rajtunk múlott. — Alig két éve annak, hogy járási beruházásból 800 méter hosszban kövesutat kapott községünk, ami természetesen időszerű volt, vagy inkább úgy mondhatnám, hogy lett volna, ha ezzel megoldjuk a kispeterdiek bekötőút problémáját is. Ez a köves út ugyanis a községünket Kispeterddel ösz- szekötő földesútnál ér véget, szinte provokálva a magukat évek óta már amúgyis kárvallottnak tartó szomszédainkat. Mindezt előre látva mi még idejében javasoltuk, hogy a bekötőútat a sokkalta jobban rászoruló kispeterdiek kapják, de a járásiak válasza az volt, hogy leszavazásunk esetén So- mogyhatvan kapja meg a beruházást. Így „foszlott” hát szét a kispeterdiek maradék reménye is. — Sajnos már csak a következő ötéves terv során nyílik lehetőség arra, hogy megkap| ják bekötőútjukat, mert á jelenlegiben már nincs erre anyagi fedezet — mondotta az elnök, majd némi reménnyel | mégis előállt egy lehetőséggel, í — Itt van szinte kezünk ügyé- • ben a régi 6-os út felbontott, útszélre rakott anyaga, ami bőségesen elég lenne a bekötőút megépítésére. Gépet, fu- j vart nagyon szívesen adna \ hozzá a tsz-ünk és a kispeter- I diek sem vonakodnának a tár sadalmi munkától. Szóval raj- j tunk nem múlana, de hát ehhez mindenekelőtt az útépítő : vállalat beleegyezése kellene, i amit egy kis közvetítéssel ta- ! Ián el is érhetnénk... I Nos, a közvetítő szerepét í magunkra vállaltuk. A Pécsi Közúti Igazgatóság vezetője felvette a kapcsolatot a botykapeterdi tanács elnökével. Most hát rajtunk a- bizakodás sora. hogy hamarosan beszámolhatunk e jól induló kapcsolat eredményességéről. p. dr-
