Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-05 / 257. szám

1969. november 5. Jűutittnttm napi» Fesztivál után ;Az Építők útján /V . A bábjátszás és közönsége nemrég ért véget a Pécsett három napon át tartó I. Nem­zetközi Felnőtt Bábfesztivál. Már azokban a napokban el­hangzott több észrevétel a fcábjátszás közönségéről, azaz arról a problémáról, hogy va- jph a bábnak van-e egyálta­lán, felnőtt közönsége, van-e rá " igény. 1. Zárt ajtók és sok kérdőjel Hogy van-e rá igény, erre a kérdésre csak akkor lehetne válaszolni, ha lenne valami­lyen mód meggyőződni a va­lóságról. De a bábfesztivál — és ez messze legnagyobb hi­bája volt — zárt ajtók mögött zajlott le. Jellemzőnek tart­hatnánk persze azt a tényt is, hogy a szigorúan szakmai kö­zönségnek és meghívottaknak rendezett előadásokra igen sok volt a „belógó”. Hiába őrizték Cerberusként az ajtókat, az a néhány elszánt érdeklődő mégis bejutott. Véleményem szerint igazúk volt. A feszti­válok, amelyekből mindössze néhány . plakátot, a kávéház­ban feltűnő néhány idegen arcot és az újságban megje­lent hosszabb-rövidebb beszá­molót kap a közönség, nem jó fesztiválok. Márcsak azért sem, mert hisz mindenki joggal feltéte­lezi, hogy nem véletlenül ren­deztek itt Pécsett egy nemzet­közi felnőtt bábfesztivált. Va­lóban nem véletlenül: a Bó­bita kitűnő kísérletei, soroza­tos sikerei, pompásan meg­valósított ötletei, magas já­tékkultúrája Pécset minden­képpen a szemünk láttára re­neszánszát élő felnőtt bábmű­vészet egyik hazai centrumá­vá teszik. Hazai? Még ez sem biztos, talán már több is en­nél. S hogyan, hogy egy ilyen városban a közönség előtt nem nyílnak meg a fesztivál kapui? S hogyan, hogy egy ilyen város érdeklődő közön­sége, annak legalábbis túlnyo­mó része mindössze a televí­zióból ismeri saját bábegyüt­tesének munkáját? 2. Az amatőrség, v mikor már nemcsak hobby Dr. Jan Malik, a bábosok 1 nemzetközi szervezetének fő­titkára beszélt erről zárszavá­ban — nagy derültséget kelt­ve — hogy a bábozás, mint amatőr tevékenység, olyasva­lami, mint bármi más hobby. Aki szeret hegedülni — ma­gyarázta — az folyvást hege­dül magának odahaza, nem tiltja, nem zavarja senki. Aki drámát ír, írja az íróasztalá­nak, s nem zavarhatja senki ezt a hobbyját. Aki bábszín­házát akar játszani, mert ez a hobbyja — nos, azért ez már nem ilyen egyszerű, mert hogy ezt a hajlamát kiélje, kell még néhány más hasonló hajlamú partner és kell vala­mi — bármily kicsi és sze­rény — bábszínház is hozzá. 2s ha mindez megvan, és ha ezek az eipberek nap mint nap foglalkoznak sajátos hob- byjukkal, akkor pedig már újra nem olyan egyszerű a dolog: a hobbyhoz kell kö­zönség is. Amint pedig van közönség, van felelősség is, van hajtóerő is, amely mind jobb és művészibb munkára ösztönzi a bábosokat. Az ama- tórség egyszercsak megszűnik puszta hobby lenni, művészet lesz, és akkor már vonatkoz­nak rá a művészre érvényes összes kötelességek. Az ama- tőrmozgalom persze mindig és nagyon sokmindenben külön­bözik a hivatásos művészetek­től, hiszen soha sem veszti el egészen ezt a spontán jellegét s azt a zamatét, ami abból fa­kad, hogy itt olyan emberek­ről van szó, akik merő kedv­telésből, minden ellenszolgál­tatás nélküli, őszinte lelkese­désből csinálják, amit csinál­nak. S világszerte is — ahogy a bábosok egybehangzóan állít­ják — kétfelé vált a bábmű­vészet. Vannak a bábszínhá­zak, monumentális, klasszikus Jtíleggeh nagy apparátussal,. egyhelyben dolgozva, és van­nak az amatőr együttesek, amelyek közül egyik-másik ki­nő, de amelyekre mindig az jellemző, hogy rendkívül sze­rény anyagi eszközökkel dol­goznak. Nos, a Bóbita most végre állandó és jó helyet kapott. A művelődési házban elké­szült terem teljesen korszerű, itt akár estéről estére lehet százfőnyi közönségnek játsza­ni. Mi mindent jelent ez? A bábszínpad sokkal nagyobb vi­zuális igényeket támaszt. — Sokkal jobban igényli a szín­ház komplexitását, gazdagabb fényhatásokat, formákat és színeket, tehát jobban igényli a bábművészet egyik összete­vőjét, a képzőművészetet. Jel­lemzően hangzik, hogy amíg eddig elég volt egy paraván, egy jó magnótekercs és né­hány színes kesztyű, a színpa­don már nem elég. A Bóbi­tának alkalmazkodnia kell az új helyzethez, „meg kell ko­molyodnia, le kell telepednie”. Ha nem is akar „akadémikus­sá” válni, mégis valamilyen nyugvópontra kell érnie, le kell vonnia az új helyzetből fakadó művészi következteté­seket. Hírlik, már készülnek is új darabjukkal, Mészöly Miklós Emberkéjével a pre­mierre, ami a korábbi „Bóbi­ta-stílus” olyan továbbfej­lesztése, amely alkalmazkodik a színházi viszonyokhoz. 3. Kell-e Pécsnek a bábszínház? Ha a fentieket rábízzuk is a Bóbitára teljes bizalommal — a közönség-kérdést talán mégse kellene a véletlenre bíz­ni. Igaz, a vasárnapi gyerek- előadások érdektelenségétől nem kell félni, hiszen évek óta anyák és apák százai vár­ják, hogy végre valahová el- vihessék vasárnaponként a gyerekeket. . . . ­De a felnőtt előadásoknál más a helyzet. Aki eddig csak a tévében láthatott egy-egy Bóbita produkciót, vagy ha nagyon figyelmesen vizsgáló­dott, találhatott egy-egy idő­pontot, amikor a Bóbita vala­melyik kultúrházban játszik — most bizonyos időközön­ként egyszerűen odasétálhat a Falóban a legkorszerűbb iskola épül-e? A modern oktatás-nevelés érdekében kisebb átalakítások szükségesek — Most még nem késő pénztárhoz és jegyet válthat egy estére. Ez nagyon jó lesz, s alkalmat ad arra, hogy vég­re meggyőződjünk róla: kell-e Pécsnek a már Európa-szerte ismert bábegyüttese. — Hogy van-e itt igény erre a külö­nös, fahyar, huszadik századi művészetre. Van-e igény any- nyi, hogy a város méltóképp | megrendezheti a nemzetközi fesztiválokat, s eljuthat oda, hogy kitűnő külföldi együtte­sek jönnek ide, s nemcsak azért, hogy egymást lássák és díjat nyerjenek, hanem azért is, hogy egy szigorú és kép­zett közönség fogadtatásának fényében felmérjék önmagu­kat is... Mindez azonban azzal jár, hogy a Bóbitának személyek­ben is erősödnie kell, hisz húsz-harminc ember, munka utáni „hobbyként” nem na­gyon bírja majd el a rend­szeres előadásokat, a gyerek­műsorokat és az utazásokat is. Meg persze azzal is jár, bogy nem szabad többé kis- hitűen végezni a szervezőmun­kát, hanem csakis úgy, hogy egyaránt bízunk a közönség­ben és a saját együttesünk­ben, amely a szemünk láttá­ra nőtt fel — még ha csukott ajtók mögött is — és szerzett a városnak újabb rangot, be­csülni és szeretni méltó kul­turális értéket. Hallania Erzsébet Dioráma kiállítás Egy hónappal ezelőtt nyílt meg az Országos Hadtörténeti Múzeumban az első olyan ki­állítás, amely újszerű megol­dással plasztikusan, a térha­tást kihasználó, úgynevezett dioráma módszerrel szemlél­teti szabadságharcos múltunk és a nemzetközi haladásért vívott küzdelmekben betöltött szerepünk jelentős eseménye­it. A megnyitás óta több mint 170 iskolai csoport, csaknem hat és fél ezer tanuló tekintet­te meg az érdekes kiállítást, amelyet — hétfő kivételével — naponta 9 és 17 óra között kereshetnek fel az érdeklő­dők Budapest, I. kerület Tóth Árpád sétány 40 szám alatt. Pécsett a legmodernebb ál­talános iskola épül az Építők útján. De még el sem. készült, a legkorszerűbb pedagógia nevében máris kénytelen-kel­letlen. de változtatásokat' kér az iskola. A természettudományos elő­adótermek például csak igen korlátozott mértékben bizto­síthatják a korszerű termé­szettudományos oktatás-neve­lés feltételeit. Éppen mert a gyerekek cselekedtetésére ala­pozott modern pedagógiai fel­fogás azt jelenti, hogy ezek a gyerekek fizika és kémia órán kísérletezhessenek, sőt, a tanár irányítása mellett ön­álló laboratóriumi munkát végezzenek. A tervezett elő­adótermekben azonban csak borszeszégő lehet a hőforrás, az áramforrás pedig zsebtelep. Mindkettő drága és időtrabló, sőt az egyik balesetveszélyes is. Helyettük milyen a kor­szerű előadóterem? Olyan, hogy minden tanuló az ülőhe­lyén rendelkezik központilag vezérelhető gázzal, — ez a korszerű hőforrás — és ala­csonyfeszültségű egyen-, ille­tőleg váltóárammal, ami a korszerű áramforrásnak felel meg. Hasonló jellegű kifogá­sok merültek fel a természet- tudományos tárgyak tanári előadóasztalaival szemben is. Közben vitatható lett még sok minden apróság, így a PVC-lemezes melegpadló, ami modernsége ellenére sem tű­nik megfelelőnek, mert az Építők útjai gyerekek téli szögescipőinek vajmi keveset áll majd ellent. Arra sincs szükség, hogy ebben az egyet­len iskolában a lányok két konyhát kapjanak, gyakorlati oktatás céljaira. Nagyobb szükség. van az egyik helyett úttörőszobára. Aztán a sok íalkiszögellés, sarok, épségét bizony nem könnyű szavatol­ni, különösen ha majd télen a szünetekben is falak között rekednek a gyerekek. Helyet­tük korszerűbbnek tűnik a dekoritlemezes burkolás. Ezeknek a korszerűtlensé­geknek egyik alapvető oka, hogy ez a huszonnégy tanter­mes iskola két tizenkét tan­termes iskola egymás mellé ragasztásával épült fel. Ezért a két gyakorló konyha, s ' ezért a két tanári szoba, kü­lön, távol egymástól. De más jellegű gondok is akadnak. Így az ajtón a kilincsnek és a kulcszárnak egyetlen közös nyelve van. Vagyis ezek az ajtók önmaguktól gyakran kulcsra záródnak. Már eddig is többször előfordult, hogy a gyerekek bennrekedtek a tan­termekben, ami nem rokon­szenves dolog egyetlen tanuló számára sem, sőt, ehhez az ellenszenvhez valószínűleg a tűzoltóság is csatlakozik, mert esetleges tűz alkalmával... De ne fessük az ördögöt a falra. Maradjunk a valóságnál. Ez a valóság pedig azt kí­vánja, hogy most, amikor még nem készült el az egész iskola, most alakítgassanak rajta azok, akiknek ehhez az alkításhoz joguk, szaktudásuk és legfőképpen pénzük van. Persze a pénz! Minden gond örök alfája és ómegája. Csal}, hogy itt most olyan pénzről van szó, ami most kevesebb, mintha később, a teljes fel­építés után igyekeznek utol­érni a korszerű pedagógiát. Sót, az iskola némi pénzzel segít is az alakítás anyagi gondjain. A felesleges máso­dik főzőkonyha . valamennyi gáztűzhelye is felesleges, azo­kat tehát el lehet adni. De elképzelhető más megtakarí­tás is. Maradjunk tehát ab­ban, hogy az Építők útján a város legkorszerűbb általános iskolája lehetne. A mo­dern pedagógiához tehát nem szabad sajnálni azt a száz­százötven ezernyi forintot, ami most kevesebb, mint két- három év múlva esetleg a három-négyszáz ezer. Ha már legkorszerűbbnek szánták, hát legyen valóban az. Itt most ráfizetés takarékoskodni. És most még van idő. Földessy Dénes Siker — „fél ház66 előtt Hétfőn a Doktor Sándor Művelődési Házban „fél ház” előtt mutatta be kamaratán­cait a Mecsek táncegyüttes. Igaz, semmiféle szabály nem írja elő, hogy a még olyan sikeres együttesek műsorán is zsúfolt nézőtérnek kell lenni, e hétfői, méreteiben kisebb érdeklődés mégis meg­lepetés, mert emlékszem, hogy a ház kevésbé népsze­rűnek tűnő programjain nem is olyan régen, még a fal mellett is szorongtak a né­zők. Simon Antal, az együttes művészeti vezetője és kore­ográfusa néhány táncos kény­szerű és ideiglenes kiválása miatt nehéz helyzetbe került, s bár a programot is módo­sítani kellett, az összeállítás jól reprezentálta a Mecsek együttes szándékait és útját, az eredeti néptáncok bemu­tatásától a koreográfus egyé­ni törekvéseit, fantáziáját jobban demonstráló tánckom­pozícióig, mint a Nemzedé­kek vagy a Variációk egy verbunkra. A fiútáncosok közt magávalragadóan táncol B odonyi István, akiben a magyar néptánc szilajsága egybeolvad a pontosan ki­dolgozott mozgás kulturált fegyelmével. A lánykar te­hetséges fiatal táncosai a szakértők véleménye szerint egy-két éven belül érnek he igazán. Szerencsésein oldották fel a műsort a kísérőzenét éa Kodályt egyaránt kitűnően játszó zenekar betétjei. A siker teljesnek mondha­tó tehát. Csak azt a hiányzó „fél házat” sajnálja az em­ber. Marafkó László Korunk kérdései 6. A kommunista yilágmozgalom egysége A kommunista mozgalom egyik törvényszerű követelmé­nyéről van szó. Az egység, a mozgalom összefogása, a ta­pasztalatok kölcsönös kicseré­lése és általánosítása, a pár­tok tevékenysége tartalmának és formáinak összehangolása végigkíséri a kommunista pár­tok félévszázados harcát. Az egység alapja az érdekazonosság A mozgalom egységének, az egység megteremtésére irányu­ló mindenkori törekvésnek ob­jektív érdekazonosság az alap­ja. A különböző országok munkásainak alapvető érdekei minden időben azonosak. Ez az alapvető érdekazonosság önmagában mechanikusan mégsem teremti meg a kom­munista és munkáspártok egy­ségét. Ezenfelül vannak az alapvető azonos létérdekek, célok és törekvések mellett átmenetileg eltérő részkérdé­sekben különbségeket jelentő érdekek is a mozgalom egyes pártjai, vagy csoportjai között. A pártok közötti azonos érde­kek és érdekkülönbségek so­kaságában gyökerezik az a tudatos törekvés, hogy azokat összefogják, összehangolják és az erőket összekovácsolják. A mozgalom egységének megte­remtése objektív szükségszerű­ség. Az egység kialakulására haté fényezik Elsődleges. tényező az egység alakulásában a kommunista világmozgalom kiterjedése — a pártok és az általuk tömörí­tett tagok száma. A mozgalom jelenleg több, mint 90 pártot foglal magába és valóban vi­lágmozgalom. Könnyű belátni, hogy az egész világon kiter­jedő, sokszínű, hagyományok­ban és konkrét feladatok vég­zésében változatos nagyszámú kommunista pártok munkáját összehangolni és egyeztetni nehezebb ma, mint évtizedek­kel megelőzően. A történelmi feladatok a vi­lágmozgalom mindenkori köz­vetlen és távlati feladatai is jelentősen befolyásolják a kö­zös harc alakulását. Ma az emberiség sorsát, életbenma­radását, haladását, a béke, a demokrácia és a szocializmus teljes győzelmének kivívását vállalták magukra a kommu­nista és munkáspártok. Ilyen nagyságrendű felada­tok végzése a mozgalom egé­szétől és az egyes pártoktól teljes erőkifejtést, érettséget, következetes kitartást, hajlé­konyságot és kambinatív tak­tikát igényel. A mozgalom egysége, össze­fogott ereje ma nagyon kü­lönböző földrajzi, gazdasági, társadalmi és politikai hely­zetű pártot tömörít. A való­ságban meglévő, eltérő adott­ságok és vonások, a < nemzeti keretek között folytatott küz­delmek összessége teszi ki a nemzetközi egyesített mozgal­mat. A nemzeti vonások, a speciális helyzetben gyökerező formák és módszerek megtar­tása, kialakítása és érvényesí­tése a mozgalom valamennyi pártjának, joga és kötelessége. E vonások túlhajtásáért, vagy elhanyagolásáért éppúgy fele­lős minden párt saját munkás- osztályának és népének, mint a nemzetközi mozgalomnak. Ezzel szemben minden párt számára- kötelező az egyes pár­tok tevékenységének, önállósá­gának és felelősségének tiszte- letbentartása, támogatása és elvi bírálata. Napjainkban e kérdések sokasága képezi az eszmecserék és viták sorát a pártok között. A mozgalom szubjektív té­nyezői — a pártok felelős ve­zető testületéi — jelentősek az egység kialakítása és fejlesz­tése területén. A világot át­fogó mozgalom fő és részkér­déseiben, a világhelyzet, a stratégia-taktika értékelésében, a mozgalom előtt álló felada­tok megítélésében teljes egy­öntetűségét lehetetlen biztosí­tani. Különösen nagy forduló­pontoknál gyakori egyes pár­tok előrefutása, vagy lemara­dása a történelmileg megvaló­sítható programhoz és annak megfelelő formákhoz-módsze- rekhez képest. A kommunista világmozga­lom egységének állandó ellen­ható tényezője a nemzetközi burzsoázia — ma a monopol­tőkét megtestesítő burzsoázia antikommunista bomlasztó egységbontó tevékenysége. A haladó mozgalmak elleni fegy­veres agresszió, a szocialista országok elleni fellazítás! tak­tika, az antikommunista po­litika és propaganda, a sora­inkban jelentkező nézeteltéré­sek kiaknázása stb. valameny- nyi tudatos támadás, hol itt, hol ott kezdi ki a kommunis­ta világmozgalom egységét. A kommunista világmozgalom számára annak kivédéséhez a fő eszköz az egység erősítése. Az egység megteremtésének módszerei Az egykori — nagy érdeme­ket és történelmi sikereket el­ért — nemzetközi vezetőszerv létrehozása, mint amilyen a Komintern volt, ma nem indo­kolt. A kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanácsa kozásainak — a kétoldalú, ré- gionális és világtanácskozások — módszere ma jobban meg­felel a mozgalom méreteinek, világfeladatainak és regionális küzdelmeinek. A mozgalom egysége nem deklarációkban, formai kinyi­latkoztatásokban realizálódik, — bár ezek sem nélkülözhetők —, hanem az állandó és vál­tozó történelmi célok és fel­adatok közös kidolgozásában azok megvalósításának mun­kájában. Az egység nem az eszközök — formák — módszerek és nem a harc ritmusának teljes azonosságán épül fel, hanem az alapvető elvek, célok és érdekek tartalmi azonosságán. A harc részkérdéseiben és rész­feladataiban sokféle változat és módszer tömege testesíti meg az általános közös mun­kát. Az egység nem zárja ki, el­lenkezőleg — feltételezi — az eszmecserét, a, véleménykü­lönbséget és a vitát. Az egység a különböző vélemények, az eltérő állásfoglalások és néző­pontok találkozásának, köl­csönhatásának összefoglalása. Az egység nem követeli meg, tehát a vélemények és külön­böző felfogások elhallgatását, de nem engedi meg az öncélú vitát, az eltérések szándékos kiélezését. Az egység nem külön célja a mozgalomnak, hanem a kö­zös harcnak gyakorlati köve­telménye, amely maga is a gyakorlati harcban igazolódik és realizálódik. Az 1969. évi júniusi moszk­vai nemzetközi tanácskozás té­nye, az elfogadott közlemény és annak alapján folyó küz­delem jelentős lépés a kom­munista világmozgalom egy- ségbekovácsolódása útján: „A kommunisták tudatában van­nak annak, hogy mozgalmunk, az óriási történelmi eredmé­nyek mellett, fejlődése során az utóbbi években súlyos ne­hézségekkel találta magát szemben. Meg vannak azonban győ­ződve arról, hogy a nehézsé­gek megoldódnak. Ez a meg­győződés azon a tényen ala­pul, hogy a nemzetközi mun­kásosztály távlati céljai és ér­dekei közösek, minden kom­munista párt a felmerült prob­lémák olyan megoldására tö­rekszik, amely megfelel mind a nemzeti, mind a nemzetközi érdekeknek, a kommunisták forradalmi küldetésének. Azon alapul, hogy a kommunisták nemzetközi összefogásra töre­kednek. A kommunista és munkás­pártok néhány nézetkülönbség ellenére kijelentik: hogy eltö­kélt szándékuk egységes front­ban harcolni az imperializmus ellen.” Dr. Tóth József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents