Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-04 / 256. szám
1969. novembér iS Bunflmttm napio Címek, rangok, csak selyem nyakkendő a csontvázon... Gárdonyi Géza gondolatai Részletek titkosii ússul írt naplójából Minden élet ostoba és haszontalan és keserves izgalmak sora íme* „<gy” vélekedik Gárdonyi a nagy írók munkamódszereiről. ... Nézd a nagy neveket a lexikonban, minden élet ostoba és haszontalan és keserves izgalmak sora, de még inkább rávilágít erre a Régi levelek gyűjteménye. Mind öröknek érzi ezt a földi életet. Csak arra nem gondol egy sem, ha a pénz érték, a nyugalom, a lélek békessége még inkább az. Nyugodt pulzussal is szerezhetsz pénzt, de a nyugtalanító pénz megfoszthat magától az élettől is, vagy legalábbis megrövidíti az életet. Címek, rangok is csak selyemnyakkendő a csontvázon ... Minde n amire azt mondod „enyém”, visszamondhatja reád. Csak az az óra a miénk, amelyikben jól érezzük magunkat, a többi az ördögé. Mi pénz ér fel egy jó nappal, amely teljesen ez enyém? A gondolkodás csak agysejtjeink mozgása, játéka, izgalma ... Az öregség kincse nem a nyugodt szemlélődés, hanem, hogy már nem akarunk olyan igen semmit, hogy nyugtalankodnánk, tusakodásra készülődnénk érte. Tudjuk már, amit a fiatalok nem tudnak, hogy semmi — minden ... Az én hitem értelmi hit, nem fantázia... A gondolkodó, elmélkedő ember boldog, az akaró, vágyó ember boldogtalan.., Az Egri csillagok írójának, Gárdonyi Gézának a gondolatai ezek — titkosírással írt Nagy Naplóból. Mint nemrég megírtuk a titkosírást egy pécsi első éves joghallgató, Gili- cze Gábor fejtette meg, egy pesti amatőr kutatóval jegy- időben, aki a Gárdonyi naplóban szereplő számok titkára jött rá. A múzeumi hónap rendezvényei során az Egri múzeum zsúfolásig megtöltött képtárában ismertették kutatásuk eredményeit, majd részleteket olvastak fel a hagyatékból. Ott volt a rádió és a televízió is. Most arra kértük Gilicze Gábort, fordítson le olvasóinknak néhány részletet Gárdonyi naplójából. íme, így vélekedik a házasságról Gárdonyi Géza: Isten azért bocsátotta ránk a szent bódulatot, Adám bódulatát, hogy tulajdon mimagunknak érezzük, akit ébren egy hosszúhajú veszedelemnek ismertünk. Az iga, ha rózsás is, ha aranyos is, csak iga. A házasság rózsás iga, aki beledugja a fejét, véli, hogy rózsába dugta. A rózsák leperegnek, lekopnak, s az iga marad. Józan szemmel ez tisztán látható, s voltaképpen nem házasodik senki, hanem egy nőt vesz el. A következő elmés sorok az ember céljairól szólnak: Az előttem megjelenő ember külsőleg egy lélektok, belsőleg egy momentán akarat, mely részleges valami, egy nagyobb folyamú akaratból. A teljes élet egy akaratnak a jelensége, mindenki azért él, mert egy akarat teljesítésére jött erre a miágra. (Márhál a maga akarata teljesítésére.) A regényhősökről igy vélekedik: Ha a karaktert úgy írjuk, ahogy az életben találjuk, fakó; a túlzás teszi szembeötlővé és felejthetetlenné. Don Quijote, Harpagon, Shylock, Háry stb., mind karikatúrák voltaképpen, akármilyen komolyak is. ÉS a gyermek? íme Gárdonyi szép gondolatai: Csak a gyermek tud örülni. Adjatok neki szabadságot, ligetet, mezőt. Csak a gyermek tud boldog lenni. Vétket leövet el, aki megrikatja. Ha szegény — nem baj. Tud nevetni, játszani a szegény gyermek is. Csak ne bántsátok, ne éhez- tessétek. A gyermek az örök tavasz, az ígéret, hogy földi testünk se vész el, mert előttünk látjuk újulámkat, szemünket, hogy újra új, tagjainkat, hogy újra frissek ... Gilicze Gábor és a pesti Gyürk Ottó rövidesen megkapja a Gárdonyi Napló fotókópiáit. A megfejtés izgalmas, szép munka lesz. De Gilicze Gábort már egy másik rébusz izgatja: — Szeretném megfejteni a phaistosi korongon található írást. Egerben a Gárdonyihagyaték gondozója megígérte, hogy a múzeum hozzásegíti, megkapja a korong másolatát és a szakirodalmat Miklósvári Zoltán Cölöpökön a Balaton A Balaton nyugati partvi- j dékán a keszthelyi balatoni | múzeum munkatársai befejez- j ték a tőzegrétegben talált le- j letek feltárását. Itt bukkan- j tak rá a tőzegterület fölött egykor átvezető utak marad- j ványaira. A lápvidéken a i 630-as években kezdték meg az utak építését. Ezen a területen két főforgalmi út vezetett át A régi utak feltárásával és vizsgálataival hidrológiai szempontból is érdekes megállapításokra jutottak. A tőzeg- területen és a lápon átvezető utak cölöpmaradványaiból következtetni lehet arra, hogy milyen volt a Balaton vízszintje évszázadokkal ezelőtt. Hányféle király volt? 1001-től — szabadság- harcaink megszakításá- i j val — 1921. november 5-ig, papíron 1945-ig királyság voltunk, megfelelő s meg nem felelő uralkodók tömkelegével. Am akadtak a régi Hunniának más — koronázatlan — királyai is. Király volt a lovagkori uralkodók „címer-királya” is. Ennek az udvaroncnak, heroldnak tiszte az volt, hogy bajvívásoknál, kopjatöréseknél megvizsgálja: jogosan viseli-e címerét, színét a lovag? Mert aranyos fegyverzetet — például — csak egészen kiváltságos lovagok viselhettek (1323- ban Doncs mester zólyomi ispán). Hiszen veres pecséttel is csak kivételes halandó pecsételhetett; a többinek be kellett érnie zöld vagy sárga viasszal. Az 1400-as években ilyen címerkirálya volt Magyarországnak Kunigsperg János, Zsig- mond lovagja. Ám nem csak lovagi, népi királyok is voltak! Pásztorok divatja és joga volt a pásztor-király választása. A XVII, század elején a vlachoknak nevezett hegyipásztorokról i írják, hogy királyaik ! ( alatt — sub reges suos — őrzik havasi nyájaikat. 1622—25 között Rabon- czár János volt a Rákó- cziak munkácsi uradalmának juhász-királya. — Ugyanekkor és itt Petheó Jánost említik disznókirálynak, vagyis á kondások fejének. A régi világ egyik nagy pásztorünnepét pünkösd táján tartották. Ezeken a pász- torünnepeken alakult ki • | a ..pünkösdi királyválasztás” szokása. Élt is az egészen a múlt századig, pásztoréletünk elhanyat- lósáig. A középkor századaiban Európa-szerte dívott az a szokás, hogy farsang idején a diákok megválasztották a bolondok császárát, királyát. Sőt Párizsban még a Bolondok pápáját is. Élt ez a Bolondok királya-választási szokás nálunk is, mégpedig Budán. 1500. március 2-án, amikor jó későre esett a hamvazó szerda, Buda diákjai császárt választottak! TT1 Imúlt már hét óra, a nap most küszködik felfelé a hegy mögül. A tó tükre nyugodt, csak néha-néha ka- rikázik egy-egy felcsapódó hal nyomón. Pára száll a vízről, ködfoszlányok takarják a túlsó oldal kopár lankáját, ahol már készülődnek a munkások. Tó-ország ébredezik. A reggeli autóbusz meghozta az embereket, szótlanul baktatnak a víkendtelep felé. Az építkezéseken itt is ott is megszólalnak a kalapácsok. — Sietni kell, a víkendházak nem maradhatnak tető nélkül, mire megjön az eső. A kelő nap már nézegeti magát a tó tükrében, mire útnak indulok Tó-ország túlsó vége felé. A Pécsi-tónál lenyűgöző a látvány. A tó déli vége csillog a napfényben, de kétszáz méterre már vastag pára tör az ég felé. Az imént még az ősz tarkaságában pompázott túloldalt a Kalap-hegy, most már semmit sem látni belőle. A lustán emelkedő vattapamacsok elborítják Tó-országot. Sietősebbre fogom lépteimet és amire a horgászfaluhoz érek, ismét csillog, ragyog minden. A ködöt elfújta egy reggeli szellő. Csónakok sík- lanak a tó közepére, és a pestisük megkezdik napi tűreŐSZI SÉTA TÓ-ORSZÁC/BAN Iemjátékukat. Az út két olda- | ián végig a tó mellett épít- j kezések. Szebbnél szebb víkendházak épültek, sőt elegáns nyaralók is. Meglepőn sok a faház. Olcsók, gyorsan felállíthatok, hamar használatba lehet venni — innen a népszerűségük. Az út felett nagjmbb telkek vannak. Ahol még nincs épület, a kerítés megvan már és aprócska bódé jelzi, hogy hamarosan ott is lesz valami. Az úton három helyen is van már autóbuszmegállót jelző tábla. A középső Mecsek- szakállnál. Végre ez a kis falu is bekerült a nagy országos vérkeringésbe. — Tekeressel egyetemben. Az autóbuszok most már idáig mennek. Van, aki örül ennek, van, aki nem. A tekeresiek például örülnek, az ő gondjaik megszűntek. De mit szóljanak azok, akik hazafelémenet a hatodik, vagy hetedik megállónál szállnának fel? A Pécsi-tó gátján az ember nem tudja, jobbra nézzen-e, j vagy balra. Balra a Herman Ottó tó vize csillan meg a távolban színpompás erdőtől övezve. Jobbra a Pécsi-tó végtelennek tűnó víztükre tartja fogva a tekintetet. A balparton nagyobb építkezés: a Vízügyi Igazgatóság sportkörének vízitelepén készült a kétszintes üdülő. Lent a kikötőben a vitorlások. Kissé távolabb, a „dollár-tanyánál szintén építkezés: a Megyei Tanács tíz víkendházát alapozzák. A gát végénél hosszú, keskeny lépcsősor vezet a domb tetejére Herman Ottó szobrához. Az utolsó magyar polihisztor bizonyára elégedett lenne, ha élne, hogy nevét ezzel az emberkéz alkotta Tóországgal kapcsolták össze. De ezen sem lehet sokat morfondírozni, mert mire a gondolat végére ér az ember, már Tekeresnek is a végén vagyunk. Egy tábla áll előttünk, előlegbe rakták ki ide: védett terület. Mármint a Herman Ottó tó és környéke. Sem táborozni, sem tüzet rakni, de még horgászni sem szabad. Itt csak a szabad, nyugalmat árasztó természetet szabad csodálni. A tó partján tehenek ropogtatják a szárazságtól satnya füvet. A sárguló levelű eperfákkal szegélyezett úton vadász közeledik, oldalán fácán fityeg. Az út pedig szép csendben ballag a tóba Egykor az út széle volt, ma j már partszegély egy öreg kőkereszttel. A kereszt tetejét gólyafészek sűrű szövedéke öleli körül. Nagyot kanyarodik és el is keskenyül itt a tó. — Feltűnik a vége a fenyveserdó szélénél, és hófehér sziklafal villan elő a fák közül. — Az egyik márgarétegben az őste'n- ger hajdani lakói, apró kagylók, csigák kövületei pihennek ezerszám ki tudja, hány százezer éve. Vajon a szikla lábánál elterülő tó most bontakozó vegetációja is erre a sorsra jut egykor? És valamely távoli utód kipiszkálja-e az édesvízi kagylók kövületeit a majdani kőzet-rétegekből? Tó-országnak itt a vége. Az út visszafelé vezet. A csendet az élet zaja váltja fel. Á varjak csapatostól repkednek a tó felett, rikácsolásuk felveri a környéket. Vadkacsák érkeztek, ők Is megtalálták már ezt az új tavat. Délidő van már. A reggeli hűvösnek nyoma sincs. A nap szinte perzsel, és az embernek kedve volna megmártózni. HaÉkszerteknőc a kollégiumban Üvegbe zárt tavak — Fiúk megszült a bölcsőszájú — kiáltotta egy magas fekete fiatalember a Felsőfokú Vegyigépészeti Technikum folyosóján. Sorra nyíltak az ajtók, és néhány perc múlva már ott tolongtak a hallgatók a 221-es számú szobában. Nem mindennapi látvány csalogatta ide a kíváncsiskodókat. A mennyezetig-érő vasállványon több mint 30 akvárium borítja a falat. Az üvegbezárt tavak egyikében úszkál a nap hőse, a sügérek családjába tartozó egyiptomi száj költő hal. amely első ízben hozott utódokat. Az anya 15 napig tartotta szájában a megtermékenyített ikrákat, miközben egyáltalán nem táplálkozott. Két hét elteltével néhány percre kiengedte bölcsőként használt öblös szájából az 57 alig fél centis kis halat, majd ismét szájába gyűjtötte a kicsinyeket. Látványosak, érdekesek az akváriumok. A csaknem ezer liternyi vízben egzotikus tarkaságban kék, sárga, zöld, piros halak úszkálnak. Oldalt egy négyzetméternyi terrá- rium, kövejt, moha, víz, a három ékszerteknöc lakása. A több mint tízezer forintot érő akvárium-fái Bodó Kálmán harmadéves hallgatóé, aki zömmel barkács-munká val maga készítette. Szabadidejét betölti a halak etetése, az akváriumok kezelése. Szobatársai eltűrik a villanymelegítők zúgását, a hőmérőket, hálókat, haleledeleket, sőt rokon- szenvvel figyelik ezt a különös kedvtelést. — Mindössze három éve kaptam kedvet az akvarisztikához. Az elején bizony nehezen boldogultam. Sokat kellett tanulni, megfigyelni a színes kis vízilakók életét, szokásaikat, tulajdonságaikat. — Szokatlan, hogy egy műszaki pályára készülő fiatalember éppen halakkal foglalatoskodjék szabadidejében... Naplemente a Pécsi-tavon rarr a víz hűvös, november var ás Tó-ország hamaro - v- álmába dermed. Hársfai István — A gépek a számok szigorú törvényei szerint működnek. Ugyanilyen bonyolult és szigorúan meghatározott törvények szerint élnek és szaporodnak a halak. A víz megfelelő összetétele, a növényzet kiválasztása, kedvező hőmérséklet és megvilágítás szükséges ahhoz, hogy a halak jól érezzék magukat. A rend és a törvény azonos a műszaki életben és a természetben. i Itt mégis sokkal gazdagabban I tárulnak fel a törvényszerű- ! ségek az ember előtt. Egy hallgató tréfásan meg- j jegyzi: „Azért beszél ilyen i szépen a Kálmán, mert titok- : ban filozófiával foglalkozik, az la,másik hobbyja”. — Talán bizarrul hangzik, ! de úgy érzem, van összefüg- ! gés két kedvenc témám kö- j zött. Ebben a technicizáiódó ; világban sokszor elrohanunk a j dolgok mellett. A halakkal j foglalkozva, új dolgokkal is- I merkedem és újra meg újra felfedezem, milyen kimeríthe- • tétlenül gazdag a természet j Az akvarisztikában a legcso- j cálatosabb a szaporodás, az, ! ahogyan ezek a ti'ópusi vi- í zekből származó parányi élő- ! lények egy kis mesterséges tóba zárva élnek és utódokat hoznak létre. Az akváriumban jól érzi magát a szumátrai vízipáfrány csakúgy, mint a hidrák, a mexikói kardfarkú hal, vagy éppen a dél-amerikai páncélosharcsa. — Bár a legtöbb felszerelés házilag készül, drága a hozzávaló anyag és a hal eledel sem olcsó. Miből telik, minderre egy vékonypénzű diáknak? — ösztöndíjjal együtt havi 1100 forintból gazdálkodom, ebből 500 a kollégium és a menza. A dohányzásról leszoktam, hogy több pénzem maradjon. Költséges szórakozásnak tartják az akvarisztikát. de úgy gondolom, még mindig olcsóbb, mint a sörözés. Ez nem egyszerűen gyűjtőszenvedély, nem a birtoklási vágy dominál. Fejleszti az ember esztétikai érzékét, munkára, tanulásra, gondolkodásra serkenti. A folyosón megszólaló csengő az előadás kezdetét j jelzi. A hallgatók füzetekkel a kézben az ajtók felé indulnak. Az akváriumokban egykedvűen cikáznak a halak, de a tenyérnyi ékszerteknős a partra mászik és pirospettyes fejét nyújtogatva búcsúzik | gazdájától. Wesztl Márta Emléktábla Ignotusnak Születésének 100 és halálának 20. évfordulója alkalmából Ignotusról — a költőről, íróról és kritikusról — nevezték el a XII. kerületi volt Klára utcát. A Városmajorhoz vezető utca 35-ös számú épületének, a nagynevű irodalmi személyiség egykori lakóházának homlokzatára a Fővárosi Tanács márvány emléktáblát állíttatott, s ezt bensőséges ünnepséggel hétfőn leplezték le. Az avatáskor a Magyar írók Szövetségének képvisele- j tében Fodor József költő mondott beszédet.
