Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-29 / 277. szám
1969. november 29. DUTiointmi naiJifl Két katona a somogyi országútiéi ' A 25. ÉVFORDULÓN 9 AQYÜLEKEZÉS elmaradt A negyedik napon már szenet adott a bánya Rügyeket érlel a november. Börzsei Mihály nyugdíjas üzemvezető napközben nem is, csak este található itthon. Kutat ásnak már napok óta kint a szőlőben. Bort tesz az asztalra, nagyon jóízű rízling. tavaly Itt Pécs- szabolcson borversenyt rendeztek, az elismerő oklevél ott a falon. Először mindenféléről beszélgetünk, aztán magabiztos emlékezéssel kezdi felidézni a huszonöt évvel ezelőtti eseményeket. Börzsei néni a konyhából figyeli a szép. őszhajú öreget, hallgatja komoly szavát. 1944. november 28-a eseményei: — István aknán voltam délelőtt lent a bányában. Úgy tíz órakor kerestek meg, hogy utasítás jött az igazgatóságtól, este el akarják vonultatni a legénységet. Intézkedjem, hogy az egész bá- nyalegénység szálljon ki. Gyülekezés délután négy órakor a Hősök terén. Vonulunk együtt a németekkel. Kénytelen voltam elmenni a fürdőbe. Épp akkor szálltak ki a bányászok. Ott a fürdőben hirdettem ki az igazgatóság utasítását. De mindannyiszor hozzátettem, hogy én nem megyek. Tudtam, hogy bányászaim is azt cselekszik. amit az áltáluk elismert vezetőtől látnak. Így aztán nem lett semmi a délutáni gyülekezésből. — Mi történt délután T — Még aznap bejött hozzánk a lakásba két német. Idősebbek, olyan negyven év körüliek. Fegyver nélkül Kenyeret kértek. Tankosok voU iák, tankról menekültek, mert kifogyott na üzemanyaguk. — Adtak nekik valamit? — Kenyeret, szalonnát. Börzsei néni kiszól a konyhából. — Olyanok voltak, mint a* ivott macskák. Nagyon éhezek voltak. Ki tudja, meddig éltek. Nem is ették meg a kenyeret, hanem el vitték. Elmentek Mdnfa feli. Aznap este mit mindenki az akna ünmterületén lévő óvópincébe» szorongott Az egész István-akna ott ▼olt párnákkal, székekkel. Börzseiék la kulcsra zárták otthon az ajtót, de a villanyt égve hagyták, hogy elriasszák a zavarosban halászokat, Voltak ilyenek is. Sokan meg kimentek a szőlőhegybe. November 28-án éjjel különben többen is fdmerészkedtek Csertetőre. Látták Mohács irányában a tűzharcot, a világító lövedékeket. Másnap reggel érkeztek meg a szovjet csapatok. Börzsei Mihály, István- akna akkori bányamestere így mesélte el 1944. november 29-e eseményeit. — Somogy felől jöttek be az országúton. Két orosz katona jött be az aknaházba. Sik Viktort találta ott és engem. Sik Viktor a DGT pénztárosa volt. Kérdezték, van-e nálunk fegyver? Nincs. Megtapogattak. Aztán lejöttek velünk az udvarra. Az óvóhelyre csak benéztek. Nem voltak durvák, inkább szimpatikusak. Az irodaház fölött elfogtak egy harmincöt év körüli fiatalembert. Revolvert találtak nála. A fegyver töltve volt. A katona felfelé tartva kilőtt e a tárt, és az embert magukkal vitték. A széntermelés állt Három-négy nap a „senki nem tud semmit*’ bizonytalanság légkörében telt eL — Amikor megjelentek az orosz parancsnokok, kérték, állítsuk üzembe a bányát Ezt könnyen megtehettük. A gépészek gyönyörűen teljesítették szolgálatukat. Nem hagytuk, hogy tönkre menjen a bánya. Ezt spontán csináltuk litván- aknán, akik laktunk aknászok, meg volt IS—30 bányamentő. ezekkel együtt bejártunk és a szükséges munkákat elvégeztük Teljes szolgálatot teljesítettünk. Ha nem működött volna a szellőztető, a szivattyú és a szállítógép, akkor tönkremegy a bánya. Az újhegyi villamosüzem is állandóan üzemelt, a világítás szinte zavartalan volt. Csak három-négy napig nem adott szenet a bánya. Aztán lassan, fokozatosan megindult a termelés. Először csak délelőtti egy harmadban. A délelőtti műszakosok nem is hatkor, hanem nyolckor szálltak le a bányába, s rendszerint két órakor jöttek ki. Azért nyolc órakor, mert sötétben nem lehetett kimenni az utcára. Az éjszakai és a délutáni sürgős munkákat is az Ist- ván-aknaiakkal végeztették el, mert nekik csak 60—80 métert kellett megtenniük a lakástól a bányáig. Ahogy a közlekedés biztonságossá, a munkahelyre jutás veszélytelenné vált, úgy nőtt a termelés. Délelőttre sűrítették a létszámot, és 3—4 hónap is elmúlhatott, mire áttérhettek a kétműszakos termelésre. Kezdetben a délelőtti harmadban 30—40-en, később 60—100 an, majd pedig 400-an dolgoztak. Kellett a szén az újhegyi erőmű ellátására, a pécsieknek fűtésre. De az ipart is egyedül a szén éltette akkor. A bánya ügyeit az üzembizottság intézte. Az üzembizottságot az újjáalakult szak- szervezetek közösen a párttal minden bányakerületben, Szabolcson, Pécsbányán, Vasason és az újhegyi villa- mosüzemben megalakították. — Egy mozzanatra nagyon emlékszem — mondja Börzsei Mihály. Akkor negyven éves volt. — Amikor negyvennégy szilveszterén összejöttünk. Éjfélkor kimentünk Martinech ablaka alá. Martinech volt az új munkásigazgató. Akkor nagy-nagy jutalomnak, boldogságnak tartottuk, hogy éjfélkor hangosan mertünk énekelni. Szabadok voltunk és nagyon boldogok Mlklósvári Zoltán Az ünnep mai programja Koszorúzási ünnepséget rendeznek ma délelőtt Pécsett fél 10 órai kezdettel a szovjet hősi emlékműnél. A pécsi munkásmozgalmi emlékmű felavatására a Köztársaság téren 11 órakor kerül sor. Illés Gyula szobrászművész és Gulyás Zoltán építész alkotásának leleplező ünnepségén beszédet mond Horváth Lájos, a Pécs városi Tanács vb-elnöke. Az emlékmű felavatását ünnepélyes katonai eskütétel és díszszemle követi. Ma rendezik első szakmai konferenciájukat a szakképzett pécsi egészségügyi dolgozók a HL kerületi Tanács dísztermében. „Városkrónika" címmel filmet készíttetett Pécs város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága Knoll István rendezővel városunk fel- szabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. A filmet ma délelőtt 8 órai kezdettel a szerző két évvel ezelőtt készített Diákváros című filmjével együtt a Kossuth moziban vetítik azok részére, akik közreműködtek és segítséget nyújtottak a film forgatásában. világ végéig is, de egyenruhát nem húzok, mert nem szeretem a háborút. Később, amikor kiszálltunk, hogy nyújtózzunk egyet, azt felelte erre halkan: „Én sem”. Gyimesi Ernő munkasaol- gálatos volt a szovjet páncélosok érkezéséig: Vagyis: „muszos”. És miért? Azért, mert... Végül is mindegy, hol kezdi az ember. 1898- ban született Budapesten és tizenkét esztendős korában négy évre szerződik géplakatosnak a komlói bányánál. Aztán Ganz Villamossági Gyár. Aztán szerelő és politikai agitátor Ausztriában, Belgiumban, Németországban. Aztán az első világháború. „Magyar Királyi L Honvéd Tüzérezred.” Román front, orosz front, meg Verdun. Itthon tanácsköztársaság. Vőröskatona. Bukás után vagy vereti magát „államilag" a börtönökben, vagy megy. Dortmund, Essen, Köln ... Huszonháromban hazajön és havonta jelentkezik a rendőrségen. Komlón a szakszervezet vezetőségi tagja. A küldöttségnek is tagja, amely a fővárosban felelősségre vonja Peyert Pécsett a MAV-nál kap munkát, évek múltán mozdony- vezető lesz. 1940-ben eszperantó-csoportot alakítanak a dombóvári vasutasok, de ez csak fedőszerv. Hívják be „muszosnak”, Pécsett a vasúti főnökök egyike menteni próbálja a katonai parancsnokságon, de a telefonban ez a válasz hangzik el: Gyimesinek el kell pusztulnia, hogy egyszer végre elnémuljon a szája.” •— Hát így volt — mondja. Az üvegezett veranda párkányán piros almák. Az ablakon túl átlátni a szomszédos kertekbe. Kinőtt a saláta november utolsó hetén. Szép őszünk van. — Mondta a szovjet tiszteknek, hogy politikai foglya volt a múlt rendszernek? — Nem mondtam. Minek mondtam volna. De rájöttek, mert. egyszer Roszanov ge- nerális^ Jánosházára vittem és megtudtam, hogy a fiam meg érmen az ott lévő fogolytáborban van. Kérezked- tem Roszanovtól. nem mondtam. miért, csak egy másfél órára. A táborban egy szovjet hadnagy kérdi, mit akarok. Mondom, itt a fiam. Rámnéz: „Fasiszta, mi?” Begerjedtem: „Te hülye! A nyilasok a bőröm húzzák le, ha ti nem jöttök!” „Magyar rul mondtam persze, úgy sem értette. De a fiam már nem volt ott, később, évek múltán jött haza fogságból. — Roszanov milyen volt? — Hirtelen mérges ember volt, de a következő pillanatban elillant a dühe. Mindent megosztott velem, néha az utolsó falatját is, amikor már alig volt ennivalónk. Celldömölk szélén még harcok voltak, mi már begurultunk a motorvonattal az állomásra. Lövöldöztek a németek veszettül, én a motorkocsi acélkerekei mellé guggoltam géppisztollyal, amit' Roszanov adott. Várom őt, előkerül egy óra múlva, és így szól: — Kússzál el vagy háromszáz métert, azon túl már nvugodtan mehetsz a pályán. Kint áll egy szerelvény, be van fűtve, a németek otthagyták, hozd ide. Kell a mozdony. Siklós új lakónegyede modem emeletes házakkal A modern élet követelményei íanuár 1-től nagyközség lesz Siklós Űjabb ötszáz víkendtelek Harkányban Bekötőutat minden falunak! Siklós ma ünnepli felszabadulásának 25. évfordulóját. A koszorúkat még a régi, 1945-ben emelt obeliszk talapzatánál helyezik el a Kossuth téren, pedig szerették volna, ha ma már ott emlékezhetnének a Pártbizottság székháza előtti téren, az új felszabadulási emlékmű alatt. Nem rajtuk múlott, hogy az emlékmű még nem készült éL Az ünnep hangulatát használtuk fel arra, hogy a járás két vezetőjével, dr. Vida Sándorral, a járási tanács vb- elnökével és dr. Török Zsig- monddal, a járási tanács vb- titkárával beszélgessünk arról, amit ezen az évfordulón el lehet mondani erről a nagy, határmenti Járásról. A problémák itt Is hasonlók. mint a többi járásban. Sürgető gond bekőtőúttal ellátni minden községet (a negyedik ötéves tervre hét falu marad), tovább kell javítani a lakosság ivóvízellátását. Iskolákra, kulturális és egészségügyi létesítményekre van szükség. Gond az is, hogy a kisebb községekben mind nagyobb arányokat ölt az elnéptelenedés: egyre többen költöznek a központi községekbe. — Eddig fa legfontosabb feladatunknak tekintettük a központi községek fejlesztését — mondja dr. Vida Sándor —, és ez így lesz ezután is. Kétségtelen, hogy ezekben, de főleg a nagyobbakban bizonyos fokú városia— Megy az ördögi — mondom neki németül. — Le Tan aknázva! — Szitává lőlek, ha nem mész! — Akkor meg végképp nem lesz mozdony — feleltem neki. — Küldje Id a „tapogatókat”, akik majd felszedik az aknát, különben az egész szerelvény repül. Gyimesi Ernőnek igaza volt. mert a szovjet műszakiak valóban egy rakomány aknát szedtek ki a talpfák alól. A mozdonyt szerelvényestül behozta. Tűnődve nézi a papírt Roszanov aláírásával. Nagyon szerette a szovjet generálist. Él-e még? Ki tudja? — Nem félt soha? — Kicsoda? Roszanov? — Nem. Maga, Ernő bácsi. — De. Mindig féltem. A háborúban mindenki fél a haláltól. Élni jobb. Csak gyávának nem kell lennie az embernek. Az már más dolog. Én sohasem voltam gyáva. Rab Fereaa sodás indult meg és ez a következő években még nagyobb méreteket fog ölteni. Ezt elő kell segítenünk, a központi községeket az elnevezésen túl valóban központi rangra kell emelni az élet minden területén. Siklós Január 1-e után nagyközségi státuszt kap. Az épülő új lakótelep, ahol a jelenlegi elképzelések szerint négyszáznál több lakás lesz, már határozottan városias vonásokkal rendelkezik. A nem nagyon távoli jövőben pedig a városközpontban (így mondják!) akarnak öreg épületeket lebontani és a helyükön modem utcasort emelni. De a városiasodást szolgálja a készülő új rendezési terv, amely a Siklósra, Harkányra. Márlagyűdre és Terehegyre vonatkozó elgondolásokat egységesíti. Ebben Harkány már kifejezetten gyógyüdülőként, Siklós pedig mint nagy kulturális központ szerepe1 Bármiről esett szó a beszélgetés során, az idegen- forgalmat semmiképpen sem lehetett kikerülni. A járás útviszonyai voltak „terítéken”, és miután megelégedéssel állapították meg, hogy ebben a tervidőszakban a tervezett három helyett hat község kap bekötőutat, máris azokról az utakról kellett beszélni, amelyeken a nagy idegenforgalom egyre nehezebben bonyolítható le. — A pécs—harkányi úton a nyári szezonban nagyobb m forgalom. mint a hatot úton — mondja a vb-elnöke. — A jugoszláv turisták is erről jönnek, mivel a siklós—szajki út 1961 óta még mindig nem készült el. Ugyanígy vagyunk a Villány és Ujpetre közötti útszakasszal. Nagyon rossz állapotban van és az autós turisták, akik Harkány és Sik- I lós után Villányt is felkeresik, onnan kénytelenek visz- szafordulni, pedig jó út esetén Ujpetre felé mehetnének vissza Pécsre. Nyáron volt olyan vasárnap. amikor 22 ezer vendég fordult meg Harkányban. Indokolt tehát az új, ezer négyzetméteres medence, amely a napokban készül el, indokolt a fürdőpark növelése újabb tíz holddal, a négy új társasüdülő építése és az is, hogy a meglévő 600 mellé Jövőre még 500 hétvégi telket parcellázzanak. De indokolt az Is. hogv Harkányt egyéb vonatkozásban is fejlesszék, hiszen a lakosság száma a felszabaduláskori 800-ról mintegy 2500-ra nőtt. beszélgetés során. Az országos jelentőségű, nagy beruházás már hozott ide vasutat, korszerű, új utat, Billiósra lakásépítkezést, a községnek magának pedig meghozza a nagyközségi rangot — Ezt a gyorsan fejlődé községet mindenképpen alkalmassá is kell tenni errm a rangra — mondja dr. Vida Sándor. — Kultúrházat akarnak építeni, bölcsödére, egészségügyi létesítményekre lesz szükség és olyan keres* kedelmi hálózatra, ami a növekvő igényeket ki tudja elégíteni. Hasonlóan sürgető feladat a járás ivóvízellátása. A végrehajtó bizottság titkára szerint jelenleg a járás lakosságának mintegy 45 százaléka jut jó ivóvízhez, s a törpevízművek létesítésén® nagy jelentősége volt a tanácsok és a termelőszövetkezetek kooperációjának. Az a cél. hogy a negyedik ötévé* tervben a mai arányt fa százalékra emeljék. Az ivóvízellátás mellett Itt is jelentkezik a szennyvízelvezetés szükségessége. Siklóson már mintegy 2,5 kilométer hosszúságban elkészült a csatornahálózat a vállalatok, intézmények közreműködésével. — A csatornázás nagyon drága dolog — mondja az elnök — a lakosság segítségére nem lehet számítani, tehát nem mindegy, hogy sikerül-e valamilyen módon csökkenteni a költségeket. Siklóson sikerült. Állami vállalat kivitelezésében leb. 400Ö forint lett volna egy méter csatorna lefektetésének költsége. A költségvetési üzem végzi ezt a munkát mintegy ezer forintért méterenként. Most Sellyén akarnak csatornázni. Figyelmükbe ajánljuk a siklósi példát. Az idegenforgalom mellett Beremend volt az, amire mindig vissza-vissza tértek a A központi községek Siklós. Sellye. Beremend. Villány — természetesen többet kaptak az elmúlt évben, de a kisebbek sem panaszkodhatnak. Drávaszabolcson bővítették az iskolát, orvoslakást építettek. Sámodon új orvosi körzetet létesítettek, Diósviszlón modem iskola épült, Drávátokon napközi otthont, pedagógus lakásokat építettek. — Már szó volt a kisebb községek elnéptelenedéséről. Mégis mindenütt biztosítjuk azokat a legszükségesebb létesítményeket, amelyek az élet folyamatosságához szükségesek. Valamennyi közsé-. günkben van például szilárd burkolatú járda és ugyancsak mindenütt van orvosa rendelő, ahol a körzeti orvos normális körülmények között fogadhatja a betegeket. Emellett az elvünk mellett továbbra is kitartunk és a modern élet követelményeinek megfelelő lehetőséget valamennyi községünkben biztosítjuk. H t ft 1 I
