Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-23 / 272. szám
mmomtait ncir» x n 3 1969. november 23. Körséta a BCM építkezésén Lehetne egy évvel hamarabb ? Mind a tizenhat objektumon dolgoznak A résalapok „úszása“ veszélyezteti a programot Lehetne egy évvel hamarabb? — ezt a kérdést intézték a közelmúltban a BCM építésén dolgozó nagyvállalatok igazgatóihoz az EVM illetékesei, az országos cementhiány ugyanis már-már a nagyfontosságú népgazdasági beruházások elhúzódásával fenyeget. Az eredeti átadási határidő 1973 ősze, de senki sem tartja kizártnak, hogy már 1972 tavaszán cementet adjon a BCM. Az építkezés — érthetően —, ^reflektor- fényben” zajlik, amit a megyei párt-végrehajtóbizottság nyárvégi — kihelyezett — ülése is bizonyít. Akkor számos észrevételt, illetve javaslatot tettek a vb-tagok, melyek megvalósítása jelentős mértékben javíthatja a munkakörülményeket, illetve a munkafegyelmet, kedvezően befolyásolva az építkezés egész menetét. Mostani körsétánk célja: számbavenni, mi realizálódott a javaslatokból? „Csend“ az étteremben Egy évvel ezelőtt még minden „fentről” jött ember pár perc alatt megtudhatta . a munkások lesújtó véleményét az ebédről,. most azonban kérdezetlenül senki sem hozza elő ezt a témát, s ez mindennél többet mond. Az étterem —. akkora mint egy futball-pálya —, a lehetőségekhez képest tiszta és rendezett, a menük elégségesek. Nincs ugyan á la carte rendszerű étkeztetés, mégis négyféle menüből választhatnak az idejekorán érkezők — s ez meggyőzően bizonyítja a „Mecsekvidékiek” helyi üzletvezetőjének '' szorgalmát, vagy ahogy itt fiiöndják: jó hozzállását. Naponta 1300— 1400 ember ebédel, s hetenként legfeljebb egy-két reklamáció akad. Fűtés, melegvíz '— ez volt az elmúlt időszak másik örökösen visszatérő témája. A múlt télen (december 15-én) 15 mobil gyorsgőzfejlesztőt állított be az építésvezetőség, s bár akkor ugrásszerűen javult a helyzet (elképzelhető milyen állapotok voltak december első napjaiban a gőz nélkül maradt épületekben), az igényeket ezek a berendezések nem tudták kielégíteni. Nonstop üzemre nem alkalmasak, éppen ezért már a kora tavasszal megkezdődött a végleges, nagyteljesítményű stabil-kazánok beépítésének előkészítése. Most december küszöbén állunk, s a két olajüzemű kazán még mindig hideg... Drága meleg A kazánok üzembehelyezé- áét november 30-ra ígérik, s a jelek szerint erre sor is kerülhet. Az öröm mégse lehet egyértelmű, mert nagyon drága lesz ez a meleg. A mostani program 4 millióba került, de itt vannak a gyors gőzfejlesztők is, melyek ugyancsak tekintélyes összeget képviselnek ... A legkellemesebb tapasztalatokat a szállásokon szerezheti a látogató. A bere- mendi készenléti lakótelep panelházai kellemesen berendezett otthont nyújtanak a vidékieknek — egy-egy kétszobás lakásban (teljes komfort mellett) mindössze nyolcán laknak. Férőhely bőven van: az egyik épület teljesen üresen áll, egy másikat pedig már át is adtak végleges tulajdonosaiknak — a vártnál ugyanis sokkal kevesebben igényeltek szállást. A beszélgetések alkalmával egyetlen figyelemre méltó panaszt jegyeztem fel: Beremend változatlanul az „isten háta mögött” van... A vidéki munkások gúnnyal vegyes elkeseredettséggel mondják: Pest közelebb van Pécshez, mint Pécshez Beremend. A vonatok lassúak, a buszok ritkán jönnek. Céljárat nincs, s ha a vállalatok nem segítenének — egyre több különjáratot indítanak —, minden túlzás nélkül tarthatatlan lenne a helyzet. A 26-os és 31-es vállalatok 10+5-ös munkarendre tértek át, azaz 10 munkanap után (egy-egy munkanap 10 órás) öt nap szabad következik — viszonylag könnyű lenne hát kiszámítani, mikorra kellene egy-egy Pécsig közlekedő gyors járatot beállítani. A MÁV-től olyan Beremendtől Budapestig közlekedő célkocsikat kérnek —, legalábbis hetente egyet —, mely Pécstől Pestig gyorsvonathoz csatolva közlekedik. Jövőre: igazi étterem Az ellátási gondok túlnyomó többsége enyhült, illetve megoldódott — ezt mondja szinte minden érdekelt, s ha figyelembe vesszük a jövő évi terveket — elkészül a végleges konyha, s „igazi” étterem is nyílik, á la carte rendszerű, bőséges választékkal —, a „gyermekbetegségek” korát lezártnak tekinthetjük. Nyitott kérdés azért még marad: például az elszámolások rendszere. Ilyen mammut-beruházások esetében általában az a gyakorlat, hogy egyetlen vállalatra bízzák az összes szolgáltatásokat, Beremend esetében azonban nem így történt: négy gazdája van e feladatnak. A „Mecsekvidéki” az étkeztetést, a Villányi ÁG a fűtést, a DÉDÁSZ a világítást, a Komlói Vízmű a vízszolgáltatást végzi — s a költségek bizony jóval meghaladják az ÉVM normákat. A beruházás pillanatnyi állása egyébként tervszerintinek mondható — mind a tizenhat objektumon dolgoznak, sőt néhány kisebb létesítmény már el is készült —, egyetlen komolyabb csúszás van, de ez sajnos a legkritikusabb ponton Az építkezés legmunkaigényesebb létesítménye, a malomcsarnok résalapozásával mintegy 1,5 hónapos késésben vannak, s ha figyelembe vesszük, hogy éppen ez a létesítmény igényli majd a leghosszabb szerelési időt is, megalapozottnak látszik a szakvezetés azon véleménye, mely szerint a határidőrövidítés kulcsa pillanatnyilag a malomcsarnok építőinek kezében van. Békés Sándor Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, dr. Csendes Lajos, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága titkárának társaságában tegnap búcsúlátogatást tett a Dunántúli Napló szerkesztőségében. Képünkön Rapai Gyula elvtárs a szerkesztőség és a kiadóvállalat vezetőivel beszélget. Emberi kapcsolatok — mikroszkóp alatt Ember, gép és még valami A jó munkahelyi légkör ezreket érő beruházásokat pótolhat A Szénbányák üzem szociológiai csoportjának tapasztalatai A Mecseki Szénbányák fel- szabadulás utáni történetében volt egy időszak, amikor mindenki biztosra vette, hogy Vasas hónapjai megvannak számlálva. Geológiai, bányaműszaki, értékesítési adatokkal igazolták: ez az üzem már kifulladt. A közeli leállítás híre persze nem maradhatott a jólértesültek titka — megtudták a legilletékesebbek, a vasasiak is, s ami ezután történt, az mindenkit meglepett. Pánik helyett soha nem látott termelési és gazdasági felfutás kezdődött, s bár azóta már a 100. születésnapját is megünnepelte az üzem, ma minden vállalati vezető az egyik legmegbízhatóbb, legkiegyensúlyozottabb egységként tartja számon. — A mi vonatkozásunkban ez egy klasszikus példa arra, milyen hatalmas ereje van az olyan célnak, mely mindenki számára ígér valamit. Amikor annak idején elterjedtek a leállítási, illetve összevonási hírek, egycsapás- ra harmadrangú kérdéssé lett minden korábbi belső ellentét és vita. A legfontosabb mindenki számára az lett, hogy az üzem fennmaradjon, s ez az akcióegység olyan kedvező munkafeltételeket, illetve belső körülményeket teremtett, melyek szinte maguktól szülték az eredményeket. Minden ember, a legalacsonyabb beosztású is, fontosnak érezhette magát ebben a megszorult helyzetben, s ez az, amire mint üzemszociológus én minden lehetséges eszközzel rá szeretném irányítani a vezető beosztású emberek figyelmét ... Zákány! Bálint, a Mecseki Szénbányák szervezési osztálya üzemszociológusa két év óta dolgozik ebben a nálunk, sajnos, még meglehetősen szokatlan beosztásban. A munkalélektannal és üzemszociológiával foglalkozó csoport létrehozása az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés egyik előkészítő intézkedése volt. A csoport azóta a legfelsőbb szintű vállalati vezetés közvetlen munkatársaként a különböző munkás- és alkalmazotti rétegek kapcsolatainak feltérképezésén .dolgozik. — Nem kell sem lélekbúvárnak, sem szociológusnak lenni ahhoz, hogy belássa az ember: a jó termelési eredményekhez minimálisan három dolog kell. Ember, gép és még vjilami. Nos, mi ennek a „még valaminek” szeretnénk az eddigieknél nagyobb rangot szerezni, mert ma még túlzottan gép-, illetve technológia-centrikus a gondolkodásunk. Termelésfelfuttatás esetén a vezetők többsége ma még azt nézi először: miből, illetve kitől vesz hozzá gépeket, pedig gyakran könnyebben járható utak is lennének. Itt van például a jó munkahelyi légkör. A megfelelő hangulat ezreket érő beruházásokat pótolhat. Tegnap helyezték üzembe a városi benzinbontót. Ezzel a berendezéssel napi 200 000 köbméter városi gáz! lehet előállítani. Ki- Uáda Sándor A szociológus az emberi kapcsolatok elemzője, orvosa. Bele kell látnia az emberekbe, a feltétlen igazságot kell megtudnia. Az informálódási módszerek közül a legegyszerűbb és viszonylag jólbevált a kérdőívek útján való tájékozódás. A kérdéseket a lehető legnagyobb gonddal állítják össze, gondosan ügyelve arra is, hogy egymással fedésben lévő, azaz ellenőrző jellegű kérdések is szerepeljenek benne. — Az íveket mindig név nélkül kérjük vissza, mégis tartani kell attól, hogy nem egészen hű az a kép, amit „interjúalanyaink” megrajzolnak. Itt van egy példa. Széleskörű vizsgálatot folytattunk az igazgatóságon dolgozó nők helyzetével kapcsolatban, s az egyik kérdésünk így hangzott: elégedett-e jelenlegi beosztásával? A megkérdezettek 91,94 százaléka azt válaszolta: igen. Néhány ponttal lejjebb volt egy másik kérdés: szívesebben dolgozna-e más beosztásban, s a válaszadók közel 20 százaléka most is igennel válaszolt ... A csoport eddigi legnagyobb szabású vállalkozása a szabad szombatos munkarend előkészítése volt. A reprezentatív jellegű felmérés részleteiben vizsgálta, milyen hatással lesz az átállás a család jövedelmére, belső életrendjére. A család életrendje vonatkozásában mindenki egyértelműen kedvezően ítélte meg a küszöbönálló változásokat, a keresetcsökkenés lehetősége azonban nagyon sokakat foglalkoztatott. Magától értetődő volt tehát, hogy a szociológus javaslata alapján az új munkarend propagandájában e lehetőség kizására került az első helyre, s persze ezzel párhuzamosan gyakorlati lépéseket is tettek, hogy ténylegesen ne következzék be csökkenés. A vezetők és beosztottak kapcsolata kulcskérdés, s különösen így van ez az alkotók (mérnökök, feltalálók stb.) vonatkozásában. Záká- nyi Bálint a közelmúltban országos viszonylatban is egyedülálló tanulmányt készített a műszaki fejlesztést szolgáló alkotó munka szér- vezeti és emberi kérdéseiről, mely nagy érdeklődést, illetve vitákat váltott ki. — Az alkotó munkát határozottan el kell választani a rutinjellegű szellemi munkától, amiből egyenesen következik, hogy az alkotó értelmiségit egészen másképpen kell megítélni, mint a termelésben dolgozó embereket. Csak egyetlen példát erre. A termelésben alapkövetelmény az engedelmesség, az alkalmazkodás, az alkotásban magától értetődő a lázadás. A jövőt alakító alkotó értelmiséginek ellene kell lennie mindennek, ami régi, ami konzervatív. Nem érvényben lévő rendeletekben, technológiai előírásokban kell gondolkodnia, hanem valami másban, s éppen ezért mindennaposak lehetnek körülötte a konfliktusok. A jó alkotó légkör alapja az alkotóval szembeni maximális bizalom — tulajdonképpen ez az, amit ezzel a tanulmánnyal bizonyítani akartunk. A szociológia gazdasági, üzemi lehetőségeiről ma már csak' kevesen vitatkoznak, s amíg adatgyűjtésről van szó a szociológus többnyire meg is kap minden segítséget. Aztán elkészül az anyag a pontokba szedett javaslatokkal — s mehet a fiókba. A szociológiai tanulmányok ma még a legtöbb vezető számára nem jelentenek többet érdekes olvasmánynál. A három testvér-tudomány közül a munkaegészségügy — kemény harcok árán —, már polgárjogot nyert az üzemekben. de sajnos, úgy látszik, a munkalélektannak és az üzemszociológiának sem lesz könnyebb az „érvényesülés” felé vezető útja... B. S. Mi van a Kossuth téren? Nincs váratlan fejlemény Szeptember közepén adták át a Kossuth tér déli részét a forgalomnak. A legtöbb pécsi arra számított, hogy rövidesen rend lesz a téren, s nem kis meglepetéssel tapasztalják, hogy még november végén is homokrakások, gömbfák borítják a tér északi olda- ) lát, s kerítések akadályozzák a forgalmat. Sokan felteszik a kérdést: mi történik ott voltaképpen, mikor lesz teljesen szabad a tér? Az olvasók kérdését Dalos Józsefhez, a Városi Tanács építési és közlekedési osztálya csoportvezető főmérnökéhez továbbítottuk, aki a munkálatok helyszínén adott választ: — Nem történt semmi váratlan fejlemény. Még a nyári kutatófúrások alkalmával megállapítottuk, hogy a II. kerületi tanács épülete és a vele szomszédos ház előtt, a járdaszegély közelében üreg van a mélyben. Abban az időben nem volt módunk feltárni, mert a tér déli részét sürgősen át kellett adni a forgalom számára. Még akkor jeleztük — amit kérésünkre a Dunántúli Napló meg is írt —, hogy ha a tér déli részével végzünk, „rendbe tesszük” a tér északi felét is. — Ez történik most. Meglepetésről legfeljebb csak annyiban beszélhetünk, hogy kiderült: nem vízmosásos üregről, hanem egy kelet—nyugati irányban tartó pincéről Van szó, mely részben mér beomlott. Az egyik omlás 3,5 méterre közelítette meg az út felületét. A pincét — a szokásos módon — terméskővel tömedékelik. amit cementes habarccsal injektálnak. Mivel pincéről van szó — melynek térfogata nagyobb, mint a legtöbb üregé — érthető, hogy a munkák több időt igényeltek, mint ahogy eredetileg elképzelték. Előreláthatólag november végén végeznek, s betemetik a pincefeltáráshoz lemélyített két kutatóaknát is. Arra a kérdésre, hogy nem kell-e újabb meglepetéssel számolni a Közegészségtani Intézet előtti térségben, a főmérnök egyértelmű nemmel felelt. Mint mondotta, ott semmiféle üreget nem sikerült kimutatni. i *
