Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-21 / 270. szám

t9éf. Mjember 21 Btmfmtmf nititíio 3 Dollárt — otthon Az, hogy a Megyei Tanács három hónapon belül vissza­kapta a Nemzeti Banknál óvadék fejében letett másfél millió forintját a májusban szanálás alá vont kozármis- lényi Damjanich Tsz-től, két dolgot bizonyít: egyrészt azt, hogy jó intézkedési tervet készített a szakemberekkel kiegészített szanálási bizott­ság a gazdaságilag csődbe jutott tsz pénzügyi egyensú­lyának megteremtésére, más­részt azt, hogy ezt á jó ter­vet, — amelyet a közgyűlés is szentesített — jól hajtotta végre a tsz vezetősége, tag­sága. Nem menekültek el Mint az közismert, ezt a szövetkezetét nem külső okok, hanem döntően belső, gazdálkodási hiányosságok vezették el az 1,2 millió fo­rintos mérleghiányig, s ez ki­zárta annak lehetőségét, hogy a veszteséget az állam ma­gára vállalja. Mivel a Nem­zeti Bank fedezet hiányában felmondta a tsz hiteleit, kér­désessé vált a szövetkezet egész további működése. — Mellesleg, ha a június 25-i közgyűlés másképp szavaz, mint ahogy nagyon bölcsen döntött, a kozármislényi tsz ma már talán nem is létez­ne, hanem részét képezné va­lamelyik szomszédos tsz-nek vagy állami gazdaságnak. A másfélmillió forintos óvadék, umelyet a tanács helyezett letétbe, tette lehetővé a gaz­dálkodás tovább folytatását, s engedte meg egyidejűleg a külső beleszólást a gazdálko­dásba. Magyarul, átmeneti­leg gyámság alá került a tsz, s ez még ma is fennáll, de úgy néz ki, nem sokáig. Az elmúlt négy hónapban ugyanis sok minden történt Kozármislenyben. A köz­gyűlés idején tapasztalt laza munkafegyelem • nagymérték­ben megjavult. S annak da­cára, hogy a szanálási bi­zottság a tagok személyes jö­vedelmét az alapjövedelemre redukálta — másszóval 20 százalékkal csökkentette —, egyetlen tag sem hagyta el a szövetkezetét. Néhány al­kalmazott mondott fel mind­össze az ipari részlegnél. Az új vezetőség, amelyet szin­tén azon az ominózus köz­gyűlésen választottak meg, a tagság bizalmát élvezve lá­tott hozzá a bajok orvoslá­sához. Likvidálták a veszteséges ágazatokat A bizottság által megsza­bott útmutatás alapján min­denekelőtt felszámolták a veszteséges ágazatokat: a sertéstenyésztést, a kúttisz­tító részleget és egy sor más melléküzemágat, (festő és kályhás részleget, stb.) kivé­ve a motortekercselést és a búvárszivattyú javítást. E két utóbbi részleg jól kiépített megrendelő körrel dolgozik évek óta, a kaposvári, szek­szárdi és a szombathelyi víz­műveknek javítanak szivaty- tyúkat, — s jövedelmezően, évi 1—1 millió forintot jö­vedelmeznek. A lehetőségadta keretek között új vállalkozásba is belekezdtek. A sertéstartás felszámolásával felszabadult épületeket — kis átalakítás után — gyorsabb forgási se­bességű baromfival haszno­sítják. E célból együttműkö­désre léptek a pellérdi ter­melőszövetkezettel oly for­mában, hogy Pellérd adja a csibét és a takarmányt, Ko- zármisleny pedig az épüle­tet és a munkaerőt. A to­jást Pellérd vásárolja vissza darabonként 70 fillérért. To­jásonként 30 fillér nyeresé­get várnak ezen az üzleten. Kukoricából plusz egymillió Még a szerencse is hozzá­juk pártolt, ámbár az 1969-es év időjárása nemcsak Ko- zármisleny, de minden me­zőgazdasági üzem számára igen kedvező volt. Ebben a tsz-ben a közismert hiányos­ságok miatt minden szántás tavaszra maradt, s csak kül­ső segítséggel tudtak megbir­kózni vele. A pogányi tsz traktorosai vetették el a ku­koricájukat, tegyük hozzá kifogástalan minőségben. A megkésett vetés ezúttal nem jelentett hátrányt, inkább előnyt, hisz száraz volt az idei tavasz, a későn érkezett eső Kozármislenyben éppen jókor jött így, de csakis így érthe­tő, hogy a tervezett 17 má­zsával szemben 30 mázsás májusi morzsolt kukorica- termést takarítanak be ezek­ben a hetekben a pécsud- vardi, a személyi és a ko­zármislenyi határban, ötven mázsás csöves termés, erre még nem volt példa errefe­lé. Száz vagon kukoricájuk termett, ebből 40 vagonnal eladtak a Gabonafelvásárló Vállalatnak, s kb. 1 millió fo­rint nem várt bevételre tesz­nek ilymódon szert. JÓL fi­zetett a napraforgó is, 7' má­zsa helyett 10,5 mázsával hol­danként, s a minősége olyan kitűnő lett — iregi fajtát ter­melnek —, hogy 10 vagonnal exportáltak Nyugat-Német- országba madáreledelnek, mázsáját a belföldi 500 fo­rinttal szemben 640 fo­rintért. Nem tervezett és nem várt bevételt hozott a sike­res vöröshere magfogás is. A búza, ha nem is adott nagy termést, a baranyai színvo­naltól elmaradtak, de a 14 mázsa 20 kiló saját tervük­höz képest jó eredmény. A jó növénytermesztési ho­zamokat persze nem lehet csak a véletlennel magyaráz­ni, feltétlen említést érde­mel az új főagronómus, Dri­nóczi Lajos neve is, aki a gazdálkodást hosszú éveken át a Bólyi Állami Gazdaság­ban, majd a geresdlaki tsz- ben tanulta, gyakorolta, s most Kozármislenyben ka­matoztatja. A tagok sem károsodnak A pont még nincs kitéve a mondat végére, hisz más­fél hónap van vissza az év­ből, de Kozármislenyben a hangulat bizakodó. Lénye­gében kigazdálkodták a hiányt, s Nyúl István fő­könyvelő szerint, aki au­gusztusban váltotta fel Vár­nai Lászlót e poszton, amennyiben minden kötele­zettségüknek eleget tesznek, márpedig erre megvan a le­hetőség, úgy azt a bizonyos 20 százalékot, tehát a kiegé­szítő részesedést is, kifizet­hetik tagjaiknak. Kozármisleny példája azt bizonyítja, hogy pénzügyi egyensúlyát vesztett mező- gazdasági nagyüzem gyorsan talpra állhat jól átgondolt gazdaságszerkezeti változta­tással, ha adottságai egyéb­ként jók és az emberek is úgy akarják. — Rné — Követendő komlói példa Él Fazekasbodán egy asz- szony, Kis Mihályné. Fiata­lon, szerencsétlenségére, mindkét lábát tőből levágta a vonat. Életkedvét nem ve­szítette el végleg, hiszen van egy szép kislánya Életkedve azóta mondhatni teljes, ami­óta a Komlói Helyiipari Vál­lalat bedolgozója. A vállalat műszakijai olyan villany var­rógépet szerkesztettek szá­mára, amellyet testével indít­hat, két keze szabad, ké­nyelmesen varrhat. El van tőle ragadtatva. Ez még csak a kezdet Itt a bedolgozás, mint fog­lalkoztatási forma, szociál­politikai oldalról mutatko­zott be. Zseni Pál igazgató­val és Koncz Zoltánnal, aki ennek az új üzemágnak a vezetője, több más községbe is ellátogattunk, ahol nem­rég szervezték meg a be­dolgozói hálózatot. A bedolgozói rendszer a fejlett országokban már ré­gen polgárjogot nyert, elég csak a klasszikus példát, a bedolgozók hazáját Japánt említeni. Hazánkban, Bara­nyában is, még csak a kez­det kezdetén járunk. A Kom­lói Helyiipari Vállalat a ma­ga 210 bedolgozójával — majdnem valamennyien nők, közöttük 60—S0 idősek, csök­kent nwíucaképességűek — úttörőnek számít, talán még a pécsi kesztyűvarró bedol­gozókat említhetjük mellet­tük. A helyzet az, hogy a nagyobb vállalatokat, mivel rendelkeznek beruházási esz­közökkel, nem érdekli külö­nösebben a dolog. A komlóiak egy évvel ez­előtt kezdték szervezni a be­dolgozói hálózatukat, azóta Baranya községeiben 18 át­vevőhelyet hoztak létre. Egy- egy ilyen körzethez több község tartozik. Nemrég von­ták be Harkányt. Nagykozárt, Geresdet, Bogádot; szervezik Himesházán. Megy ez, a fa­lusi asszonyok tudnak varr­ni. Gyorsan, egy-két hét alatt betanulnak. Mindent varrnak, kezdetben, betanu­láskor tenisz alsót, később a fehérneműtől az orkán fél­kabátig, mindent. A műsza­ki ellenőr betanuláskor na­ponta, később hetente egy­Szakszervezeti tükör I. Mit nem kaptunk a III. t Milyen volt az áruellátás, a minőség, hogyan alakul­tak az árak, mit tettek a fogyasztói érdekek védel­mében? Az idei III. negyed­év jelenségei alapján, ezt vizsgálta meg a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa közgazdasági bizottsága. A tapasztalatokról jelentés ké­szült, ez adta cikkünk alapját. Elsőként, a teljes­ség igénye nélkül, az áru­ellátásról és a minőségről lesz gzó. Inkább csak a nagyon is szemet szúró hiányosságokat érintjük. A húsellátás a III. negyedévben némileg javult, a tőkehúson belül a közkedvelt frisshúsok aránya emelkedett, de még nem szűnt meg a sorbanállás. To­vábbra is hiánycikk volt a főtt füstöltáru, füstölt és zsírszalonna, a csemegeszalá­mi és a gyulai-kolbász. He­lyes kezdeményezésre figyel­hettünk fel, egyes csemege­üzletekben, húsboltban csir­ke grillsütőt állítottak be, s e mellett friss hurkát, sült­kolbászt árusítanak. Ami a minőséget illeti, a Húsipari Vállalat zsírtöltő gépe kor­szerűtlen; nem biztosított a zsír kellő dermedése, a cso­magolópapír gyenge minősé­gű, gyakran elégtelen ra­gasztásé. A Szabadság útig hosszabbítják meg Pécsett a Rét utcából nyíló Heim Pál utcát. Az építkezés útjában álló épületeket már lebontották és most szállítják el a Olyan törekvésekre is fel­figyelhettünk, hogy a keres­kedelem elsősorban a maga­sabb jövedelemmel rendel­kezők igényeit törekszik ki­elégíteni. Megállapítható, hogy az alacsonyabb kerese­tűek a szükséges ruházati cikkeket elsősorban a leérté­kelt árukat árusító boltok­ban szerzik be, mert a regu- ler árukat árusító boltokban, például felsőkötött-áruk, pa- ! műt és kártolt alapanyagú ! férfi és női, gyermekpulóve- | rek és kardigánok nem kap- I hatók. Érthetetlen továbbá az is, hogy olyan divatcikkek, mint a szatin. a sifon melltartók, harisnyatartók, fokozatosan eltűnnek a kiskereskedelem­ből és csak kizárólag luxus- áron kerülnek forgalomba. A hiánycikklistán voltak még a III. negyedévben egyes ve­gyesiparcikkek, például az olajfesték-hígító, az ecset­áruk, borotvapengék, sokszo­rosító-kellékek stb., míg ör­vendetes, hogy a tisztítósze­rek választéka ugrásszerűen megnőtt. Változatlanul hi­ánycikk a herendi porcelán és a közeljövőbeni beszerzé­se is kilátástalan, továbbá egyes műszaki áruk: mag­netofon, lemezjátszó, Orion tv, szárazelemek, huzalok. Nemcsak most, de várhatóan a jövőben is zavarok lesz­nek az olaj kályha ellátásban, mert a nagykereskedelmi vállalat 1970-re későn kezd­te meg tárgyalásait, amikor már a gyár kapacitásának többségét lekötötte. A bútorellátás mennyiségi­leg megfelelő volt, sok mi­nőségi kifogással. A kiske­reskedelem ugyanis nem ren- ielkezik olyan szabványmi- limummal, amelynek értel­mében a bútorok osztályos jellegét megnyugtató módon megállapíthatta volna. A BÚTORÉRT a III. és a IV. negyedévre minőségi hiá- nyosíégok miatt mintegy 30 őstermelővel szüntette meg i szerződéses viszonyt. A hiánycikkek lehangoló .istáját a fentiekkel közel sem elégítettük ki. Követke­ző cikkünkben, az áralaku- ásról és fogyasztói érdekek védelméről lesz szó. EI. Z, ! szer lejárja a községeket. A i kiszabott anyagot túrakocsi j szállítja a körzeti megbízott- I hoz, ő osztja el a munkát, gyűjti be a készárut. (A megbízottak a körzetben le­dolgozott normaóráktól füg­gően külön fizetést kapnak. A bedolgozók munkájával egyébként elégedett a válla­lat, januárban exportra is dolgoztak. (Ezért találó a kifejezés: dollárt — otthon.) A bedolgozók és a jogok A bedolgozók munkakönyv­vel rendelkeznek, és ugyan­olyan jogok illetik meg őket, mint az üzemben dolgozókat — nyugdíjjogosultág, a fo­lyamatos munkaviszonyba beleszámít. SZTK igénybevé­tele, szakszervezeti tagság, 12 nap fizetett szabadság stb. Ha teljesítményük meg­haladja a havi 250 forintot, táppénzjogosultak. A bedol­gozók is kapnak nyereség- részesedést, jutalmat, minő­ségi prémiumot. Sőt, jelen­leg egy 20 ezer forintos kü­lön prémiumkerettel rendel­kezik az üzemágvezető. Az asszonyok postán kapják meg fizetésüket, és előre tudják, milyen munkáért mennyi pénz jár. Figyelemre méltó a vállalat költségtérítése: télen a munkabér 6, nyáron 4 százalékát világítási, fűtési költség . és gépkopás címén megkapja a dolgozó. A komlói vállalat bedol­gozói átlagban napi 4 órát ülnek varrógép mellett, s ez alatt az idő alatt 80—90 szá­zalékát produkálják annak, mint amennyit bent, a sza­lagban dolgozók fél műszak alatt teljesítenek. A bedol­gozók átlagos órabére 6 fo­rint, a bentiek óránként 50 —80 fillérrel keresnek töb­bet. Például a sásdi járás­ban 760 forint körül mozog­nak az átlagkeresetek, a szi­getvári járásban pedig átlag­ban 670 forint körül. A bedolgozók létszámát még az idén 300 főre kíván­ják felemelni, jövőre pedig még nagyobb lépésekkel sze­retnének haladni. December végére Komlón, a kenyér­gyár volt barakképületében teljesen elkészül a bedolgo­zói központ. Ez lesz a be­fejező részleg, itt történik gépekkel a gomblyukazás, a gombfelvarrás, a vasalás. Mindez kézi erővel nagyon nehézkes lenne. A befejező részlegben két műszakban 110-en dolgoznak, idősebbek és egészen fiatalok. Tárgyalnak a Hazai Gyap­júval, újabb lehetőség kí­nálkozik a bedolgozóknak. Műstoppolásról lenne szó (szövethibák kijavítása, vé­gek tisztítása), nem igényel varrni tudást. Azt is terve­zik, hogy textil- és bőrhul­ladékot adnak ki szociális otthonokba, csináljanak be­lőle, amit akarnak (terítő, kulcstartó stb.), s ezt majd a vállalat saját boltjában értékesíti. A „láthatatlan“ gyár haszna Végül is milyen hasznot hajt ez a „láthatatlan” kis gyár? A Komlói Helyiipari Vállalat 210 bedolgozója eb­ben az évben 20 millió fo­rint értékű árut állít elő. És mindez a vállalatnál semmi­féle eszközvonzattal nem jár! A bedolgozói hálózat kitűnő eszköz: a vállalat rugalma­san követni tudja a piac in­gadozásait. Lehetőség nyílik kis szériák gazdaságos elő­állítására. Most amikor az iparban egy-egy új munka­hely létrehozása óriási ösz- szegekbe kerül a bedolgozói hálózat szervezése könnyeb­ben járható út. Követendő példa a komlóiaké. Eliklósvari Zoltán A sütőipari termékeket í vásárlók részéről szinte ál landóan minőségi kifogásol érik. A sütőipar a liszt mi nőségére hivatkozik, viszon az is megállapítható, hogj egyes lisztszállítmányoka' előbb használtak fel, min' ahogy a liszt minőségi tulaj­donságával kapcsolatos tájé­kozódás rendelkezésre állt. A malom és cukoripari termé­kek csomagolására — a rizs kivételével — a zacskók mi­nősége nem megfelelő. A gyári ragasztás elégtelen, az áru szóródik, a malomipar a lisztet 1—2 és 5 kilós csoma­golásban hozza forgalomba A szükségleteket csak összes­ségében, nem pedig a vásár­lók igényeinek megfelelően biztosítják. Az egyik bolt 5, a másik 2, vagy kizárólag 1 kilós csomagolású lisztet kap. így gyakori a vita az eladók és a vevők között, mert egyes eladók nem mindig hajlan­dók az 5 kilós csomagból 1 kilót kimérni. A ruházati ellátás a III. negyedévben néhány cikk tekintetében javult, azonban rendkívüli sok a hiánycikk, különösen a rö­vidárukban. Hosszasan lehet­ne sorolni a hiánycikkeket, a gombostűtől a cipőfűzőig. Szinte állandóan hiánycikk volt a férfi hosszúujjú nylon ing, és egy sor más áru, a szövetektől a szintetikus ta­karókig. A hiánycikkek arra engednek következtetni, hogy a nagykereskedelmi vállala­tok igyekeztek készleteiket, beszerezéseiket úgy alakíta­ni, hogy év végén a tervezett nyereség meglegyen, még ak­kor is, ha az értékesítés nem éri el a 100 százalékot. A kiskereskedelem igyeke­zett közvetlen ipari kapcsola­tokat létesíteni, de a tapasz­talat az, hogy a jelenlegi hiánycikkek többségét a kis­kereskedelem az ipartól köz­vetlenül nem képes beszerez­ni, mert a hiánycikkek nagy része olyan, amelyet országo­san egy gyár termel — pél­dául: Habselyem Kötöttáru- gyár, Harisnyagyár. A kis­kereskedelmi vállalatok, a nagykereskedelmi vállalatok­hoz hasonlóan negyedévről negyedévre alacsonyabb kész­letekkel igyekeztek a forgal­mat lebonyolítani. A nagyobb forgalom érdekében nyilván kedvezőbb a magasabb ár- *“kvésű cikkek értékesítése. ( t t A kozármislenyi tsz ismét lábra áll ftégy hónap alatt visszafizették az óvadékot— A kitűnő időjárás is segített — Gazdag termés, bizakodó tagság Kétszáztíz varrógép—húszmillió forint Még az idén 300-ra emelik a bedolgozók számát

Next

/
Thumbnails
Contents