Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
!?£?. október 12. 3 Dunontait napin | 11 Minisztertanács határozata nyomán > Karbantartási szerződések A Minisztertanács csütörtöki ülésén — mint arról lapunkban is beszámoltunk — határozatot hozott a szolgáltatások fejlődését biztosító gazdasági szabályozó intézkedésekre és felhívta a szolgáltatásokat végző állami vállalatokat és szövetkezeteket: végezzenek színvonalasabb munkát, javítsák a lakosság ellátását. A határozatban foglaltakat megtárgyalta a Baranya megyei Villamosipari és Gépjavító Ktsz vezetősége és úgy döntött, hogy tovább fejleszti szolgáltató tevékenységét és kibővíti a szolgáltatási formákat. Az új tervekről, elgondolásokról beszélgettünk Pozsgai Kálmánnal, a szövetkezet elnökével. — Éppen a közelmúltban „jubiláltunk.” azzal a szolgáltatási formával, amellyel megelőztük öt évvel a Minisztertanács határozatát. A karbíui- tartási és üzemeltetési szerződési rendszer szövetkezetünknél bevált, a lakosság kedveli. Ezt szeretnénk most továbbfejleszteni. Megjegyzem azonban, hogy ez a forma más, hasonló jellegű szövetkezeteknél csak kisebb arányokban terjedt el. — Hány gépre van jelenleg szerződésük? — Pécsett és Komlón mintegy 640 gép karbantartására és javítására kötöttünk szerződést. Eddig csak az erősáramú háztartási gépek javítását vállaltuk. Most a lakosság részéről jelentkező igény alapján bevezetjük a hűtőgépek szerződéses karbantartását is és bevonjuk ebbe — eddig egyetlen nem elektromos háztartási berendezésként — az olajkályhákat is. — Ezek főleg idényjellegű berendezések. Van az eddigiektől eltérő elgondolásuk a karbantartásukra ? — A szerződésben évente kétszeri karbantartást vállalunk. Ezeknél a berendezéseknél üzembehelyezés előtt, illetve után végezzük a szerződéses karbantartást, az esetleges nagyjavítást a hűtőszekrényeknél télen, az olajkályháknál pedig nyáron. — Van egyéb, terv is a szerződéses rendszer fejlesztésére? — Négyféle változattal állunk a lakosság rendelkezésére. A komplexen gépesített háztartásnál 8 gépre szerződünk havi 130—150 forintért. Hat gépnél 90— 110, négy gépnél pedig 50—70 forintért vállaljuk a folyamatos karbantartást, s a jelentkező hibák kijavítását. — Ezenkívül természetesen vállaljuk egyes gépek szerződéses karbantartását is. — S ezért mit kap az ügyfél? — A gépeket karbantartjuk, a kisebb javításokat helyszínen, a nagyobbakat telephelyünkön végezzük el, s a szállításról is mi gondoskodunk. — Gyakori panasz, hogy a dolgozók munkaidejének. vagy szabadságának rovására mennek a háztartási gépjavítások. Segítenek-e ezen? > — Létre akarunk hozni egy olyan brigádot, amely munkaidőn túl végzi a helyszíni javításokat. Ezzel — azt hiszem — sok gondtól szabadítjuk meg a megrendelőket. 4 házépítők idegessége Kevés az építőkő, hiánycikk a cement, csorbák a téglák Az ajtólapok vetemednek, szuvasodik a parketta Tízezer forintos beruházás minden holdon ,;v.". Múltkoriban indulatos glosz- szában fakadtam ki egy épülő pécsi társasház kapcsán. Természetesen a fogyasztó szemszögéből — a fogyasztóért, aki pénzéért, mint mindenütt a világon, igényei, elképzelései szerinti minőséget szeretne kapni, legyen az egy öltöny, vagy egy lakás a társasházban. A dolog másik oldala: az a folyamat, amíg egy öltöny, vagy egy lakás elkészül. Ennek feltételei. A házépítők idegességéről estébe nyúlóan beszélgettem a napokban a Pécsváradi Járási Építő Ktsz vezetőivel. Nincs nagy pénz az építésben Évente -30—40 lakást építenek, köztük 4—5 társasházat. Több társas-házuk áll Pécsett, például a Mecsek-oldalon. — Talán egyetlen előnyét említhetném a társasház építésnek, azt, hogy részszámlát készíthetünk, tehát a pénzünket nem akkor kapjuk meg, ha befejeztük a munkát, hanem folyamatosan folyik be egyszámlánkra — említette Grünhut Alfréd elnök. — A hiedelmekkel ellentétben nincs nagy pénz az építésben. A ktsz évi termelési értéke 22 millió forint, ennek fele építés, illetve javítás. Ez a tevékenység az idén körülbelül 600 ezer forintot hoz, míg a másik 11 millióból, vagyis az árutermelésből 1,3 millió forint nyereségünk lesz. Higgye el, nekünk sokkal könnyebb mozaiklapokat gyártani, mint építeni. Teljesen probléma- mentes. Jón a vevő, ha tetszik, elviszi, ha nem tetszik, itbhagyja. De nem tudunk eleget gyártani belőle. Az építtető az elkészült lakás bármelyik hibájáért az építő vállalatot vagy szövetkezetét szidja, őt nem érdekli, hogy például már eleve silány volt a beépített anyag, s nincs más, ezt kell szeretni. Nos, erős idegekkel kell rendelkezniük a házépítőknek is. Lássunk egy csokorravalót a gondokból, az alábbiakat a pécsváradi ktsz vezetőivel történt beszélgetéskor jegyeztem fel. Monopóliumok, hiánycikkek Kevés az építőkő Pécsett, pontosabban akkor nincs, amikor éppen kellene. Ilyenkor a pécsi építkezésre Pécsváradról szállítják a követ. Ez sok gépkocsit köt le. Panaszkodnak a tégla nem egységes minőségére, gyakorlatilag az van, hogy amelyik tégla egész, az első osztályú. Sokszor megy a gépkocsi anyaggal Pécsre, s jön visza üresen. Hozhatna mondjuk homokot. De a homokot csak az ÉPFU fuvarozhatja. I De ha kisebb mennyiségben I kell, valamelyik kisebb pécsi ; építkezésre, Pécsváradról ma- ! guk kénytelenek szállítani ho- mokot. A salaknál ugyanaz a 1 helyzet, nem engedik oda a salákhegyhez a ktsz kocsiját, 1 a salakszállítás az ÉPFU mo- j nopóliuma. Barangoljunk egy kicsit a ! hiánycikkek birodalmában is ; Tavaly nem volt vasbetonge- | renda, az idén cementhiány I van. Eddig ugyan még nem i volt cementproblémájuk, de 1 csak azért nem, mert vagonszámra tartalékoltak; most elfogyott, megkezdődik a szaladgálás utána. Egyes cikkek ideiglenesen eltűnnek a piacról. hogy aztán diadalmasan felbukkanjanak: egy időben eltűnt az ablaküveg, később érkezett jugoszláv üveg — I dupla áron. Hiába keresnénk I már az 1,90-es 15x15 centiméteres magyar csempét, mert nincs, van ugyanolyan külföldi, először 2,50-be került darabja, ma már 4 forint 70 fillérbe. Ez még hagyján, ennél sokkal keserűbb pirula a selejt. Az ajtólapok vetemednek. A barcsi parketta szuvasodik, az idén már vagy öt elkészült lakásban kellett kicserélni a parkettát. Sűrűn beszárad, újra kell rakni. Ennek a következményeit is ők viselik. A műanyag ajtókilincsről csak rosszat lehet mondani, sokszor azonnal, de minimum egy-két éven belül biztos ki kell cserélni. A fémkilincsek viszont ötször annyiba kerülnek. A szerelvények általában gyenge minőségűek, a csapok csöpögnek. A pécsváradi szerelő utazhat Pécsre, hogy elvégezze a garanciális javítást, ami nem más, mint egy filléres alkatrész cseréje. Még nem találkoztak olyan fürdőkáddal, amelyen ne lett volna valami hiba, csorbulás,. hagyja a szövetkezetét. Na és a bárfeszültségek! — Tegnap beállított két iparitanulóm — újságolta az elnök. — A szakmunkásvizsgán megbuktak, a pótvizsgán j mentek át. Bejelentették, hogy 1500—1600 forintért nem hajlandók dolgozni. Az egyiknek már meg is volt a helye, 12 forintos órabért ígért be neki a maszek kőműves. Mit lehet összegezésül mondani? Az élet megy tovább, építeni kell. Építenek is, az idegességek ellenére, nem jobban, de nem is rosszabbul, mint más — állítják. Amolyan átlagminőségben De hát nagyjából elég átlagminőség az is, amiből építenek. Persze más kérdés, mi a véleménye a fogyasztónak az átlagminő- ságről." Miklósvári Zoltán Szimbolikus kép. Az előtérben még Szabolcs megyei idénymunkások kötözik a rizst, a háttérben pedig a learatatlan rizstábla felé halad egy kombájn. Aratják a risst Hatvanháromezer holdon termelnek rizst Magyarországon — Az évi termés 4000 vagon — Itt a rizsföld! ‘ Vagy háromszázötven kilométer van a hátam mögött, motorkerékpárral tesszük meg ! az utolsó tizet. Magunk mö- [ gött hagytuk Szarvas temp- 1 lomtornyait, a Körös álmos partját, fél órája döcögünk már a poros dűlőutakon, ami- I kor Csávás Imre kimondja a három várva várt szót: Nyomasztó munkaerőhiány A szövetkezet ezenkívül nyilván „élvezi” a kisvállalati jellegből adódó összes áldásokat. Sokfelé, távol a telephelytől építkeznek, az embereket minden nap haza kell szállítani. A gépek optimális kihasználásáról ilyen körülmények között szó sem lehet. És jegyezzük meg, ugyanazon az áron építenek, mint az állami építőipar. Ugyanakkor a ktsz-nek sokféle igényt, egyéni ízlést, kívánságot kell ki-, elégítenie. Egy társasházban megannyi a pótmegrendelés, aztán esetleg később még pereskedni kell, hogy megfizessék a pótmunkát. A nyomasztó munkaerő- hiány nemcsak szűk kapacitást, de rosszabb minőséget is jelent. Fegyelmezni nehéz, ha szólnák, mert szólnak a hibákért, fel sem veszik, ha büntetnek, az illető könnyen ott— Itt a rizsföld! Óvatosan lépkedek a tor- 1 sok között, s kerülgetem a 1 levágott rendeket. Minden lé- ! pésnél riadt békák ugrálnak fel előttem, jellegzetes iszap- és mocsárszag csapja meg az orromat, aztán bokáig merülök a sárba. Ilyen hát a rizsföld. Kezembe veszek egy bugát, szétmorzsolom a két tenyerem között, s nézem a hán- tolatlan, barna szemeket. — Amikor lekaparom a barna héjat, megcsillan a napfényben a rizs üveges teste. Magányos fiatalember hajladozik a kasza mögött, s kimért, de kitartó mozdulatokkal vágja a még lábon álló rizsszárakat. Nincs már sok, hiszen befejezés felé közeledik az aratás. Kissé jelképes a hajladozó alak, lehetséges, hogy jövőre már nem találkoznak vele, mert nem aratnak többé kézzel. Csávás Imre, az állami gazdaság rizstermesztő főagronó- musa berúgja a motort, aztán elindulunk a kombájnok felé. Töltések között kanyarodunk hosszú kilométereken át, tanyák, facsoportok zárják be a láthatárt. Dunántúli szemmel 7£XP0ES£ _ Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Baranya megyei kirendeltsége értesíti az utazó ifjúságot, hogy új irodát nyitott PÉCS, RÁKÓCZI ÜT 39/B-BEN Telefon: 60-19 Nyitvatartási idő: 9—17 óráig Állandó tanAcsadAs: TARTALMAS PROGRAMOK: OLCSÓ SZOLGÁLTATÁSOK! KÜL- ÉS BELFÖLDI UTAK SZERVEZÉSE ÉS LEBONYOLÍTASZ nézve, nagyon egyhangú a táj. — A repülőterünk! — mondja Csávás Imre. s megpillantom a csíkos szélzsákokat. Ezt is a rizs miatt építették. Magyarországon egyébként 63 ezer holdon termesztenek rizst, nagyobb részt a Tiszántúlon. A 63 ezer holdból Szarvas 4 ezerrel részesedik, s ebből 2300 hold a termő. A többin lóherét, silót, napraforgót és hasonlót vetettek, hogy pihentessék a földet. A szakemberek költséges „szórakozásnak” tartják a rizst. Még a minisztériumban hallottam, hogy minden hold új rizstelep tízezer forint beruházást igényel. Először is keresztül-kasul kell szelni a földeket csatornákkal, mert a rizs nem élhet meg víz nélkül. Amikor ez megvan, töltésekkel, illetve csatornákkal kirülkerített ún. kalitkákat kell létesíteni, mint a bolgár- kertészek teszik a zöldségtermesztésnél. Magától értetődik, a rizses-kalitkák nem olyan kicsik: a szarvasiak például 150x600 méteres nagyságot érnek el. Ha elkészültek a kalitkák elegyengetik a területet. Egész földmunkagép-arzenált szók tak felvonultatni, hiszen a rizs nagyon kényes. Legfel jebb plusz—mínusz öt centi méterre lehet eltérni a vízszintestől, mert különben egyenetlen lesz a vízborítás ? megfullad a zsenge növény. A legtöbb országban vízbe vetik a rizst, Szarvason viszont szárazra, s csak utána árasztják el a területet. Amikor kikel és megerősödik kicsit a növény, megjelennek fölöttük a növényvédő repülőgépek, s gyomirtószereket permeteznek a vízbe. A jó növényvédőszer létkérdés. 19G5-re azért hanyatlott Magyarországon mélypontra a rizstermesztés, mert nem volt hatásos gyomirtó. — Azóta már van, sőt megjelentek a gazdaságokban az új és ellenállóbb fajták is, ám a rizstermesztés aránylag lassan emelkedik. A minisztériumi szakemberek sz mt évi nyolcezer vagon hál. atlan nyersrizsre volna !. ság, hogy a belső szükségle, fedezzük s evvel szemben ik évi 4 ezer vagon nyersi -t állítunk elő. A többit ku földről kell behozni. Fordu-t latra csak akkor számíthattunk, ha működni kezd a kiskörei vízlépcső, illetve a gazdaságok korszerűsítik a termesztést. Ehhez szerény számítások szerint is vagy juthat évre van szükség. A hazai rizstermesztés bázisa Szarvas. Itt található ^az ország egyetlen rizskutató intézete, itt állították elő azokat a hazai fajtákat, melyek — a jelenleg használt szovjet fajtákkal együtt — végre ismét biztonságossá tették a rizstermesztést. Az intézettel szomszédos Szarvasi ÁG az ország legnagyobb rizstermesztője, mely mindig a legkorszerűbb technikát és eljárásokat alkalmazza. Ha már a „leg”-ek nél tartunk, azt is el kell mondanom, hogy Csávás Imre — tehát az a fiatalember, akinek a motorján ülök — az ország egyik legnevesebb gyakorlati szakembere. Bármilyen az időjárás, 16 mázsát mindig meg tud termelni, miközben a minisztérium a 14 mázsás termés stabilizálását tűzte ki elérendő célként. — Csávás Imrének már az édesapja is rizzsel foglalkozott. Ha ez a magas fiatalember megszólal, akkor az egész Tiszántúlon odafigyelnek. Közben meg is érkezünk a kombájnokhoz, azaz hogy a kötözőkhöz. Szimbolikus kép: a kombájnokkal szomszédos kalitkában még levágott rendek hevernek szerteszét, s Szabolcsból idesereglett idénymunkások kötözik kévékbe és -akják kepékbe a rizst. Ezer forintot is megkeresnek hetenként, s mégis, alig jönnek már, mert közben Szabolcsban is termőre fordultak az almáskertek, s ott is munka- ’súcs van most. Ilyen nagy már a munkaerőhiány! A szomszédos kalitkában három „Zmaj-Kondor” feliratú jugoszláv kombájn halad 'assú, méltóságteljes zúgással a rizstengerben. Kissé eltérnek a búzakombájnoktól: lánctalp helyettesíti az első kerekeket, így biztonságosan kelnek át az ingoványos részeken. Bár a vizet már rég leeresztették a kalitkából, a lánctalp még így is mély árkot hagy maga után, mely azonnal megtelik vízzel. Két — ugyancsak lánctalpas — traktor köröz állandóan a kombájnoknál és zsákokkal megrakott szánfélét húz maga után. A Békés megyeiek sárszánkónak nevezik a szokatlan szállítóeszközt — Ezzel lehet legkönnyebben összeszedni a kombájnok telt rizses zsákjait. — Még néhány nap és befejezzük az aratást! — néz vissza a piros kombájnokra Csávás Imre, aztán elindul a töltésen a motorkerékpár felé. Megint felriadnak az elmaradhatatlan békák, apró szemét halak tátognak a csatorna iszapos fenekén. Hiányzik nekik a víz. Magyar László 4
