Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-11 / 236. szám
V 6 Dunantmi nauio 1969. október 11. Hétfőn kezdődik a filmszemle Pécsi mozinézők fóruma Várják a kérdéseket Hétfőn este fél 8 órakor a Petőfi moziban lesz az V. Magyar Játékfilm Szemle megnyitó díszelőadása. Az ünnepi beszéd után Máriássy Félix Imposztorok című új filmjét vetítik. Ezzel megkezdődik a filmszemle egyhetes eseménysorozata, amelynek keretében a szemlefilmeket — Fejlövés, Pál utcai fiúk, Próféta voltál szívem, Tiltott terület, Ismeri a szandi mandit?, Fényes szelek, Isten és ember előtt, Feldobott kő — díszelőadásokon vetítik a Petőfi moziban és a nagy baranyai községek mozijaiban. A hét folyamán pályakezdők filmjeit, új magyar és eddig be nem mutatott külföldi» filmeket is vetítenek a mozik. Október 14-én, kedden délelőtt 11 órakor k&rül sor a filmszemle egyik újszerű programjára, amelynek címe: A mozi- néző kérdez. A műsort a Fórum adásai példájára rendezik meg, s a televízió sugározni fogja. A felteendő kérdéseket még várják a Moziüzemi Vállalatnál (Pécs, Perczel u. 2.) A nézők kérdéseire olyan illetékesek adnak választ, mint Újhelyi Szilárd, a Művelődésügyi Minisztérium filmművészeti főosztályának vezetője, Bors Ferenc, a Mozgóképforgalmazási Vállalat igazgatója, Dósai István, a Hungarofilm vezérigazgatója, Révész Miklós, a MAFILM igazgatója, Papp Sándor, a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum igazgatója, Kovács András, Ranódy László filmrendezők, Föld Ottó főgyártásvezető, Bacsó Péter, az I., KÖllő Miklós a II. és Herskó János a III. Játékfilmstúdió vezetői. A műsort Szepesi György vezeti. A filmszemlén a Pannónia Szálló nagytermében több ízben rendeznek színész—közönség találkozókat. A filmszemle díjainak kiosztására és a záróünnepségre szombaton este fél 8-kor a Petőfi moziban kerül sor. Zágrábban, Szófiában aranyérmet nyert Krokodil a kertben A krokodil ott áll a kertben a szőlőlugas mellett és mereven néz az utcára. A kerítésnél gyerekek leskelődnek, súg- dolóznak, nevetgélnek. Látszik rajtuk, hogy nem félnek, sőt az egyik követ tesz a csúzlijába és megcélozza a fenevad zöldes-sárga szemét. Nyílik a kis családi ház ajtaja és Lenhárdt György bere- mendi méhész, a krokodil gazdája, sietve a kertbe megy és a teraszra vonszolja a három méter hosszú pikkelyes állatot. — Nagyon kell rá vigyázni, mert már öreg szegény. A gyerekek állandóan piszkálják, csúzlizzák, ha nem veszem észre még a fogait is kilopkodják. — A fogait? — Igen a fogait. Ezeket a hatalmas agyarakat marhacsontból faragtuk. Természetesen a műfogsort viselő krokodil se valódi, még a múlt század végén faragta gőzölt bükkfából a nagyapám. Nagyon ügyes volt az öreg, sok remek- bekészült faragás dicséri a kezemunkáját. A faragott krokodil válóban páratlan a maga nemében. Megtévesztésig hasonlít az élőre. — Tessék csak megnézni a szemét, milyen félelmetes! Szinte zöldes-sárga lobogást lát az ember, ha rátekint. Idős Lenhárdt István annak idején Angliából hozatta, hogy élethű legyen. — Miért éppen krokodilt faragtak? — Mi vidéki gyerekek csak | cirkuszban láthatunk nagy ritkán vadállatot, állatkertbe nemigen jutottunk el. Ügy gondolta a nagyapa, a krokodil különleges, érdekes látványosság lesz a faluban. Azért, hogy haszna is legyen, az állat gyomrát méhkaptárrá képezte ki. A krokodil háta leemelhető, a méz kiszedhető. Több évtizede birtokolják a különleges méhkaptárt a méhek, a krokodil nyitott száján a hatalmas fogak közt hordva be a virágport. Érdemes közelebbről is szemügyre venni a különleges j faragványt. Az állat testét többezer pikkely borítja, mind- | egyik facsavarral illesztve a vázra. — Nagyon igényes volt a nagyapám és édesapám is. Négy fejet, 16 lábat és öt farkat dobtak el, mire megfelelőnek találták a kifaragott részeket. A krokodil valóban megszólalásig hasonlít az élőre. Sokan megijedtek már tőle, legutóbb egy fiatalasszony e] is ájult rémületében, amikor meglátta. Rövidesen külön helyet építenek számára az udvar végében, hogy a látogatók ne zavarhassák a méheket. Azért! természetesen így is lehetőség lesz a megtekintésére. Még a század elején két ízben is volt külföldön a faragott krokodil, Zágrábban és Szófiában a méhészeti kiállításon aranyérmet nyert. Rövidesen a pécsiek is megcsodálhatják, mert december elején j a baranyai mézesnapok alkalmából kiállítják a TIT székházban. W. M. Folyos A kép, akár idillikus is lehetne. Az épülettömb négyszögébe . szorult kis udvaron egyetlen óriási fa nyúlik a magasba, egészen föl, a legfelsőbb emeleten túl. És a fán ezernyi madár csicsereg, néhg már idegesítően. Az. ablakokkal védett körfolyosók világosak, derűsek, de a belső foÖSZ A SZŐLŐHEGYEN Erb János felvétele A lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottóigazgatóság közlése szerint Szegváron a községi művelődési otthonban megtartott 41. heti lottósorsoláson a következő számokat húzták ki: 24, 44, 60, 64, 79 ! lyosó már eléggé sötét. A ta- j núk hadának pihenést nyújtó | padok és asztalok sötétbarnák, ! akár csak a tárgyalótermek berendezése. Az ajtók fölött tenyérnyi hangszórók, amelyek időnként sípolva, recsegve szólítják be X. tanút a pulpitus elé. Bent zajlik a tárgyalás. És kint is, a folyosón is. Mellőzve a T. Bíróságot, továbbá a vád és védelem T. Képviselőit. A folyosón mindenki jártas a jogban, törvényben, mindenben. Kurtán- furcsán elhangzanak itt vád- és védbeszédek, sőt, egyes „jólértesültek” már az ítéletet is kiszabják, méghozzá kellő indokolással. — Fel kell akasztani kérem az ilyeneket! Vagy ha nem is, legalább húzzák deresre, az anyja jóságos... A folyosó derül. Asszonyok, férfiak, lányok, rosszul nyírt suhancok. Jön egy katona is idézéssel a kezében, aztán egy cigánycsalád pereputtyostól. A büfében sus- torog a főzőgép, kávéillat árad a folyosóra. — Aztán tudja, ahogy az öreg kilépett, akkorát ütött a rendőrre! No, de aztán kapott utána. Meg is bilincselték. — Valóban? Én még igaziból nem láttam bilincset, csak a tévében. Ronda egy jószág az! Hosszú lábszárú lány, miniszoknyában. Tanú. Mondja egy idősebb férfinek: — Nagyon izgulok. Még sohasem voltam ilyen helyen. Még ha az anyja nem lenne itt* de képzelje, most előtte mondjam, hogy ... Ajaj, ezért kányás egy buli ez! — Ismét rágyújt, pedig a csikket az JKomoly tálán rovat Apróhirdetések: „Bútorozott fáskamra, nőtlen, igényes orvosnak, vagy mérnöknek azonnalra kiadó”. „Villatelek a Magaslati út- í tói másfél órára igényesnek eladó, vagy fél vármegyéért elcserélhető”. „Antik ebédlőkredenc a Kis- piricsi dűlő 66. sz. alatt ki- j mondottan igényesnek eladó, vagy hatszobás balatoni vil- j Iáért elcserélhető”. Újsághír ugyancsak a napilapokból: Kosaras Dezsőné Makár dűlő 777 sz. alatti lakos hirdetett egy a nagyanyjától rámaradt szúette, tehát antik sublótot, kizárólag igényesnek.! Ez a hirdetés a vasárnapi j számban jelent meg és hétfőn du. már mintegy 80 fő tolon- i gott a házikó körül. A körül- i lakóknak feltűnt a dolog. Gya- : nakodtak, hogy ez nem lehet i mind igazi igényes, kell közöttük akadni néhány befurakodottnak is. Igazuk volt! ‘ Kitört az igényesség Este 7 órára minden rend felborult! Addigra mintegy kétszázan tolongtak a s?űk helyen. A magával tehetetlen öregasszonnyal többen erőszakoskodni kezdtek és követelték, hogy nyilvánítsa őket igényesnek. Volt, aki felmutatott egy, a tatárjárás idejéből kelt latinnyelvű okiratot, melyben szerzetesek bizonyították, hogy az illető igényes családból származott. Ezen többen feldühödtek! — Mi nem vagyunk neked elég igényes, te varangy! — kiáltással nekiestek a pacáknak és véresre verték. Kitört az általános verekedés. Félő volt, hogy egyes huligán elemek magában az antik műkincsben is kárt tesznek, de szerencsére a karhatalom idejében közbelépett. Mindössze a sublót egyik lábáról jött le a fumír és hat ember sebesült meg. Városszerte nagy most a tanácstalanság. Többen hozzám fordultak, tájékoztassam őket, milyen feltételek kellenek az igényessé nyilvánításhoz? Van-e erre valami szertartás? Van! Párizst. Londont megelőzve elsőnek közlöm az igényessé avatási ceremóniát. Ez a következőképpen zajlik le: — Jónapot kívánok! — Jónapot! Mit tetszik keresni? — Hallottam, van itt egy három négyzetméter nagyságú sufni. — Van, de csak kimondottan igényesnek! — Akkor semmi baj! Az vagyok. — Ne haragudjon uraságod, nem akarom megsérteni, de ezt akárki mondhatja. Erre születni kell! Egész életében igényes volt? Mindig az igényes dolgok után vágyott? — Mindig! — M''-* például mi után vágyik? — Ez után a sufni után. — Keblemre! Ezennel igényes lett!... Azaz várjunk csak egy pillanatig! Majd elfelejtettem a döntő kérdést... Kápé?... — Kápé! — Esmég a keblemre! És most énekeljük el közösen a Kislány a zongoránál c. dalt. Akadhatnak megátalkodottak, akik félreértik ezt a szertartást és azt hiszik, hogy az illető igényes lehet hülye is, csak pénze legyen. Ez merő rágalom. Hisszük, hogy ezután a cikk után ez senkiben sem fog többé felvetődni. Szőllősy Kálmán imént hajította bele a szeméttartóba. Fekete kosztümös szép nő lép ki a teremből, utat ad a következőnek, majd kutatva néz végig a zsúfolt padokon míg csak meg nem pillantja a középkorú, ripacsosan kifestett hölgyet. — Te vénség te! Most örülsz mi??!! Maradtál volna verklis abban a jó hintás famíliádban! — Mecsoda?! — ugrik föl a hölgy, aztán kiköp a másik felé: — Hiába, az uram is bevallotta, nem kellesz már neki, riszálhatod magad, amíg csak derékig el nem kopsz az aszfalton ... Te... A másik folyosón fejkendős, kalapos, kosaras, retikülös asz- szonyok fognak körül egy nyolc év körüli kisfiút. Szép, okos arcú, szomorú szemű fiúcska, riadtan ül a felnőttek gyűrűjében. — Ugye emlékszel, hogy a nagymama mindig adott neked pénzt... Ugye kis pintyőkém? — mondja neki a nagymama. A másik rokon-asszony: — Nézd csak, mit hoztam neked... — Ugye, te láttad azt a nénit, aki apáddal ment a túloldalon? Te okos kis gyerek vagy, ugye? — Ha majd megkérdezik, hogy kit szeretsz, akkor... A papa távolabb áll, támaszkodik a falnál és nézi a szótlan gyereket „védő” rokonság hátát. Hogyan dől el a per, kié lesz a gyerek? Nem biztos, hogy a papáé. Megbilincselt férfi fegyőrrel. A vádlott egykedvűen ül le a pad végére. Valamit súg a fegyőrnek, de aztán a tagadó válaszra bosszúsan húzza el a száját és nézi a plafont. Az asszonyok szánakozó pillantást vetnek a vádlottra, a fegyőrt viszont szigorúan végigmérik. Aki«az előbb „akasztani” akarta a hűtlen férjet, most a megbilincseltre néz. — Szegény ember. De a szándékos emberöléses ezt nem hallja, csak nézi a falat. A közönség kitódul, be a büfébe, szalámis zsemlét, kávét, cigarettát, szódavizet rendelnek, néhány férfi gyorsan fut le az emeleten, át a szomszédos sörözőbe. Aztán délig kibírják valahogy. Délután ugyanez megismétlődik. Másnap is, a következő hónapban csak úgy, mint jövő évben szintén. Csak az arcok változnak. Rab Ferenc A veszélyes foglalkozások Egy brazíliai biztosító társaság gazdag anyag alapján összeállította a veszélyesebb foglalkozások listáját. Az alábbi felsorolás az életre és testi épségre veszélyes foglalkozást a veszélyesség csökkenő mértéire szerint ismerteti: futballbíró, taxisofőr, házasságközvetítő, bírósági végrehajtó, rendőrbiztos. boxer, riporter, magándetektív, vasúti ellenőr, varázsló. Névrangsor Budapesten és vidéken Változatlanul tartja vezető pozícióját az utónevek népes családjában a László, de esztendőről esztendőre előkelőbb helyezést ér el a Zsolt, a Csaba, az Attila és a Tibor is. Ez derül ki abból a statisztikából, amit az elmúlt esztendőkben bejegyzett férfinevekről készítettek a nyelvészek. — Érdekes, hogy a fővárosban a férfinevek között az élen a Zoltán áll, ezt követi — sorrendben —a László, az Attila, a Gábor, az István, a Zsolt, a József, a Péter, a János és a Ferenc. A vidéki szülők körében azonban meglehetős fölénnyel vezet, illetve tartja első helyét a László. A több megyére kiterjedt felmérés szerint az élcsoportba, azaz a legnépszerűbb utónevek közé tartozik a József, a Zoltán, az Attila, az István, a Tibor, a Zsolt, a Ferenc, a Sándor és a Csaba. A budapesti lista a leányneveknél is meglehetősen eltér az országos rangsortól. A fővárosban nagy fölénnyel áll az első helyen az Andrea, utána következik az Ildikó, a Krisztina, a Katalin, s az országos éllovas, az Éva csupán az ötödik. Az első huszonöt között több újonnan divatba jött név szerepel, így például a Mónika (tizenkettedik helyen), a Csilla (a tizenötödik helyen), a Szilvia (a huszonkettedik helyen) és a Beáta (a huszonnegyedik helyen). Előre, vagy utánam? Bonfini írja, a XV. századi budai udvar történetírója: 1489-ben, a Fekete-sereg bécsújhelyi seregszemléjén 20 000 lovas és 8000 gyalogos vett részt. „Amikor a király a csapatok elé lépett... középütt előre vitték az első csapat zászlaját és azt ünnepélyes szertartások között, szigorú utasítás mellett, sajátkezű- leg adta át a legkiválóbb öreg katonának. — Nem kevés csodálkozással láttam, — folytatja Bonfini —, hogy az öreg zászlótartó az egyetlen olyan lovasa a magyaroknak, akiknek nincs sarkantyúja!” S kiderül: a magyaroknál a zászlótartónak „azért nincs sarkantyúja, hogy az ütközetben lovát ne serkenthesse, meg ne futhasson s ezzel a többieket se zavarhassa meg”. Ezekben az időkben a csapatvezér, a hadnagy seregteste előtt ment, vezényszava ez volt: utánam! A helyzet a XVII— XVIII. századra változott meg. Főleg a lőfegyver elterjedése idézte ezt elő. 1703-ból ismerjük Esterházy Antal kuruc generálisnak hadi reguláját. Ebben a tiszteket arra utasítja, „rohamok alkalmával, személyök szerint ne menjenek legelői, hanem inkább a jó rendtartásra vigyázván, a vissza futamodóknak kíméletlenül verjék a hátukhoz a réz bozdo- gánt...” (buzogányt). Így elmélkedhetett II. Frigyes porosz király is. Amikor Mária Terézia magyar huszárjai visszavonulásra késztettek lovasságát, a porosz király korbáccsal kezében ily szókkal verte saját katonáit: — Kutyák! Hát örökké akartok élni ? (Hunde, möcht ihr ewig leben?) Ekkorra már a régi „Utánam!” vezényszó helyébe az „Előre” lépett! t
