Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

1969. óktéber 1ft, Bunantmi nctpio’ Egy égető kérdés parlamenti vitája után Körinterjú a szakmunkásképzésről A helyset tarthatatlansás'át mindenki elismeri — Több pénz és nagyobb megbecsülés kell — Ma dől el, mit hoz a holnap Nem túlzás: az elmúlt tíz esztendő legszenvedélyesebb vitái zajlottak az országgyű­lés legutóbbi ülésén. A napi­rend — szakmunkásképzé­sünk helyzete és távlatai —, a legkülönbözőbb foglalkozá­sú és képzettségű képviselőket késztette felszólalásra. Több mint harmincán kértek szót, s szokatlan volt a hangnem is: csak kevesen tudták meg­őrizni higgadtságukat. A helyzet tarthatatlan — ez volt minden felszólaló mondani- \ valójának alapja, s ezt iga-1 zolták a megszavazott tör­vényjavaslatok is. Szakmun­kásképzésünk reformja eldön­tött tény. Körinterjunk célja I i'álaszt kapni a kérdésre: \ hogy értékelik a legilletéke­sebbek, a szakmunkásképző­intézetek és az üzemek kép­viselői., a küszöbön álló vál­tozásokat? Nemcsak munkaügyi kérdés Zoboki Béla, a Mecseki Tan­bánya igazgatója vendégként maga is részt vett a fentebb említett parlamenti vitán, s az ott hallottakról, illetve sa­ját véleményéről valóságos kis tanulmányt írt. Szerinte a vita legnagyobb haszna, hogy egy­értelművé tette mindenki szá­mára: a szakmunkásképzés nemcsak munkaügyi kérdés. — Sok szó esett a munka erkölcsi megbecsüléséről, tár­sadalmi rangjáról. A mai hely­zet ismert: a legjelentéktele­nebb íróasztalnak is nagyobb „súlya” van sokak szemében, mint a legjobb munkás sza­vának. A munka, a kétkezi emberek megbecsülését sze­rintem is központi politikai kérdésként kell kezelni... — ön mit tart e témával kapcsolatban a legaggasztóbb jelenségnek? — Azt, hogy sok év távla­tában képtelenek voltunk és vagyunk felmérni a népgaz­daság tényleges igényeit. Itt van a most indított oktatási év. A Művelődésügyi Minisz­térium is elkészítette a maga beiskolázási programját, a Munkaügyi Minisztérium is. A | szakmunkásképző-intézetek 90 ezer gyereket vártak, de alig 1 50 ezer maradt, a többit „el- j nyelték” a szakközépiskolák, gimnáziumok. Kérdem én: ki­nek jó ez? A népgazdaság szakmunkásokat vár, az isko­lák pedig semmihez sem értő ifjak tízezreit bocsátják évről évre útjukra... — Néhány évvel ezelőtt azt mondtuk: művelt országot akarunk, tanuljon mindenki... — Ma se mondja senki en­nek az ellenkezőjét. Az or­szággyűlés állásfoglalása is egyértelműen bizonyítja ezt: 1975-re általánossá kell tenni a szakmunkásképző-intézetek­ben az emelt szintű képzést, ami azt jelenti, hogy egyszerű különbözeti vizsgákkal bárki érettségizett emberré lehet. — Mint gyakorló szakmun­kás-nevelő miben látja a je­lenlegi, meglehetősen alacsony színvonalú, szakemberképzés magyarázatát? — Mindenekelőtt abban, hogy ma többnyire csak ázt küldik szakmunkásképző isko­lába, aki máshol nem felelt meg. Aztán itt van a szakok­tatók kérdése: ki lesz ma szakoktató? A legjobb szak­munkás? Hát bizony, ez a legritkább eset, hisz szakmun­kásként mindenki többet ke­res. És végül egy objektív do­log: kevés a korszerű tan­műhely. A szakemberképzés­nek a legkorszerűbb üzemi viszonyokhoz kellene igazod­nia, ezzel szemben mi a hely­zet? A gyerekek a gyárak ál­tal sok évvel ezelőtt levetett gépeken tanulnak, illetve gya­korolnak. — ön szerint miről kellett volna többet beszélni a vitá­ban? — A bányász-utánpótlásról. A Kénre szüksége van a nép­gazdaságnak, s még sokáig szüksége is lesz. A bányász- ság gyors ütemben elöregszik, utánpótlás azonban nincs. — Idén például az egész ország­ban 110 vájártanulót szerződ­tettek. Aggasztóan' kicsi ez a szám. Jó lett volna, ha a vi­tában kimondja valaki: a bá­nyamunkásság utánpótlásá­nak biztosítása nemcsak a bá­nyaipar dolga... A szakoktatókat is képezni kell Farmosi Tibor, az 501-es Szakmunkásképző-Intézet gép­lakatos szakoktatója az okta­tógárda gondjait tartja leg­égetőbbnek. — Egyszerűen nincs ilyen, hogy szakoktató-képző. — Én például szakmunkásként kezd­tem, elvégeztem a techniku­mot, s most itt vagyok. A szakmát persze, hogy értem, de oktatni? A szakoktató nemcsak szakember, pedagó­gus is, de hát ezt nem sza­badna csak az ösztönökre bíz­ni. Kisebb tanfolyamok van­nak, de szerintem ez nem elég. Külön főiskolai vagy egyete­mi tanszék kellene... — A vitában sok szó esett a tanműhelyek felszereltségé­ről ... — A legtöbb tanműhely zsúfolt, korszerűtlen. Én per­sze megértem a vállalatokat: a tanműhelyekben álló gépek, felszerelések után is fizetniük kell az eszközlekötési járulé­kot ... — Az új törvény 42 órára csökkenti a tanulók munka­idejét, s meghosszabbítja a vakációt is... — Ezt mi. nevelők, illetve oktatók csak üdvözölni tud­juk. Ha valaki megérdemli a pihenést, ezek a gyerekek megérdemlik. — A saját intézetében mit tart a legégetőbb hiányosság­nak? — Kevés a szemléltetőesz­köz, a korszerű modell. Az egész iskolában egy rossz, többszörösen kiselejtezett ve­títőgép van... — A fizetések? — Egy szót se szólhatok: elértem a plafont. — Az mennyi? — Kettőezerháromszáz. — És ha szakmunkás ma­radt volna...? — Hát akkor úgy három körül lenne... Ez is mechanizmus... A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat szakmun­kásigénye közismerten óriási: pillanatnyilag is 741 szerző­dött tanulója van. Papp Lász­ló, a szakoktatási csoport ve­zetője, a szó legszorosabb ér­telmében üdvözítőként várja az új törvényt: már belefá­radt az emberek megtartá­sáért vívott öldöklő harcokba. — Mi kiképezzük az embe­reket, a társvállalatok, szö­vetkezetek meg elviszik. Pe­dig egy-egy szakmunkás 55— GO ezer forintunkba kerül... — A parlamenti felszólalók egyike központi állami alap felállítását javasolta, melyre minden olyan vállalatnak be kellene fizetnie bizonyos ösz- szeget, mely nem képez, de alkalmaz fiatal szakmunkáso­kat ... — Már ez is valami lenne, de a mi helyzetünket nem so­kat könnyítené: a pénzünket így se látnánk viszont. Sze­rintem a kiképzés költségét azoknak kellene megtéríteniük a „csábítóknak”, akik tényle­gesen kifizették azokat az ösz- szegeket. — Megítélése szerint rövid időn belül gyors változás vár­ható a szakmunkásképzés te­rén? — Igen. Bár a gondok vég­leges megoldásához nem elég egy jó törvény. Társadalmi összefogás kell — és sok pénz... Békés Sándor Épül Pécsett a raktárvárosba vezető három sínpár. Hossza két kilométer lesz. A raktár­bázis állomására a szerelvények a harkányi vasúti vágányról érkeznek. Foto: Szokolai Bérszínvonal és személyi jövedelem Nem indokolt a túlzott óvatosság Sokat panaszkodnak a ke­reskedelmi és vendéglátóipari dolgozók a bérekkel kapcso­latban. A KPVDSZ Megyei Bizottsága a közelmúltban ép­pen ezért megvizsgálta a bér- színvonal és a személyi jöve­delem alakulását 28 vállalat­nál, illetve ÁFÉSZ-nél. A tapasztalatok szerint a bérszínvonal emelésénél ta­valy megnyilvánult óvatosság az idei bérgazdálkodásra to­vábbra is jellemző: 16 válla­Mire kell figyelnie a rendésznek? Hurkatöltő dupla áron — Barkácsmííhely a fusizás ellen Amikor leültünk Szabó Bé­lával, a MÉV Ércdúsító Üze­mének rendészével, hogy mun­kájáról beszélgessünk és en­nek ürügyén néhány jó szto­rit kértem tőle, nem kellett sokat keresgélnie az emlékek között. Az élet szinte naponta szolgáltatja a megírni — és okulni — való történeteket. Egy kívánsága volt csupán: neveket ne írjak. „Kár lenne ezeket az embereket meghur­colni, hiszen nem bűnözők. Legtöbbjét felelősségre vontuk mi, vagy a bíróság. Nálunk, vagy másutt dolgoznak és igyekeznek elfeledtetni a tör­ténteket.” „Nemrégiben felfigyeltünk rá, hogy lezárt helyiségekből dolgokat emel el valaki. Leg­gyakrabban a bontott anyag­raktárba mentek be. Riasztó- berendezést szereltünk fel itt és hamarosan lefüleltük a tet­test, aki mintegy ezer forint értékű anyagot lo­pott el. Kérdezem tőle, miért tette? Azt mond­ja, fizetésemelést várt, de nem kapott, ezért úgy gondolta, bosszút áll az üzemen és még maszekolni is tud a lopott holmival. És hogyan csinálta? Mindig volt rá alkalom, hogy egy-egy kulcsot elemeljen egy pillanatra, s ez elegendő volt, Épületlakatos szakmunkást, HOSSZÚ GYAKORLATTAL RENDELKEZŐT KERESÜNK MŰSZAKI BEOSZTÁSBA KOMLÓI TELEPHELYRE, 41 órás munkahéttel Technikusi végzettségű előnyben. Ajánlatokat „MEO—69” jeligére a Sallai utcai hirdetőbe hogy gyurmamintát vegyen róla. Fegyelmivel elbocsátot­tuk és most egy másik üzem­ben dolgozik. Nem hiszem, hogy újra megpróbálja ezt a dolgot. Van egy másféléves felfüggesztettje, s ha ismét el­kapjuk, már nem leszünk el­nézőek. Ez visszatartja...” „Egyik dolgozónk hetekig ügyködött egy hurkatöltőn. Szép, komoly apparátust ho­zott össze, de ez csak akkor derült ki, amikor már kivit­te. Behivattam, hogy szépen megbeszéljük a dolgot. Mon­dom neki, ha behozza, egyhavi mozgóbér-elvonással megússza. Fel volt háborodva: bizonyít­suk be. Nos, bebizonyítottuk. Akkor jött az alkudozás. Hogy nem tudja behozni, mert oda­adta valakinek. Meg, hogy szétszedte és a gyerekek el­hordták a darabjait. Végül mégis behozott egy darab csö­vet, de erről már az első pil­lanatban látszott, hogy egy órája fusizták. Persze, nem tudott átrázni. Nem tehetett mást, behozta a töltőt. Az eredmény: mozgóbér-el vonás, fegyelmi büntetés 20 százalék nyereségelvonással. Megkér­deztem tőle: megérte-e? Ezt válaszolta: „Tudja, Szabó elv­társ, ha ezt a boltban veszem meg, belekerül 400 forintom­ba. így több mint kétszeresét fizettem rá. Nincs a világnak az a hurkatöltője, amiért én még egyszer beleugrok ilyen dologba...” — Igen, a fusizás — mondja Szabó Béla, amikor ezt az utóbbi történetet mondja. — Elég sok gondot okoz, hiszen van néhány üzemegységünk, ahol sokat lehetne maszekolni. De azt hiszem, megtaláltuk az ellenszerét. Barkácsműhelyt szerelünk fel itt az üzemen kívül. Tagsági díj ellenében munkaidőn túl bárki dolgoz­hat ott megvásárolt hulladék­anyagból. Biztosak vagyunk, hogy ezzel csaknem egészé­ben felszámoljuk a fusizást. Meggyőződésem, hogy legtöb­ben azért vállalják ezt a koc­kázatot, mert amire szükségük van, azt vagy nem kapják meg a boltokban, vagy a maszek méregdrágán csinálná meg. Egy negyedév alatt mintegy 15 ezer forint kárt jelentettek az ércdúsító üzemben a tár­sadalmi tulajdon sérelmére elkövetett — felderített — cselekmények. Sok ez! De el­enyészően kevés ahhoz képest, ami a beruházás idején volt. Bekerítetlen üzem, tucatnyi kivitelező, rengeteg ember, számtalan csábító lehetőség. De lassan minden a helyére került. Bekerítették az üze­met, bevezették a márka-rend­szert, megszervezték az ellen­őrzést járművekre, emberekre egyaránt. Szellemes „motozó­készülék” van a portán. Aki kimegy a kapun, megnyom egy gombot és kiszámíthatatlan egymásutánban villan fel a piros, vagy a zöld lámpa. Aki pirosat fog, az megy be a portásfülkébe és gyorsan vé­gigmotozzák. Eleinte nem tet­szett, de ma már nem szólnak ellene. Megszokták, természe­tesnek veszik. Persze próbál­kozók még mindig vannak, s akit elkapnak, mozgóbér-el­vonással büntetik. Gyors, ha­tásos módszer, hiszen már a következő havi borítékon meg­látszik az „eredmény”. Rengeteg dologra kell fi­gyelni a rendésznek. A kony­hára azért, mert néhány sze­mély összejátszásával nyers­anyagok mentek ki az üzem­ből, s a lopott árut a város­ban értékesítették. A hulla- dékanyag-vásárlásra azért, mert valami lehetőség itt is van a visszaélésre. Az üzem potom pénzért adja el a dol­gozóknak a termelésben már nem használható hulladékokat. A kedvezmény előnyös, mégis előfordult, hogy 30 kiló vas­hulladék ürügyén két mázsát akart valaki kivinni. Ebből természetesen fegyelmi lett. Aztán arra is ügyelni kell, hogy ittas ember ne léphes­sen be az üzem területére. E téren legnagyobb a társa­dalmi segítség. Akárhányszor előfordul, hogy már a busz­sofőr sem veszi fel az italos embert, mondván: „szakikám, magát úgysem engedik be...” És még lehetne sorolni, ami­re figyelni kell. Győzi-e egye­dül? Nehezen. Van azonban egy társadalmi aktívahálózat, amely rengeteget segít a meg­előzésben. És még valami amiről Bimbó József üzemve­zető beszél: „Szabó elvtárs úgy meg tudja beszélni a dol­gokat az emberekkel, hogy senki nem sértődik meg. Tud bánni az emberekkel. Ez pe- J dig fontos kelléke a rendé- í szeli munkának. IL l lat, illetve szövetkezet dolgo­zóinak idei bérszínvonala még a bázisszintet sem érte el. Ezzel szemben az 1969. é félévi nyereség általában erő­sen meghaladja az éves elő­irányzat időarányos részét. A vizsgált vállalatok közü csak a Pécsi ÁFÉSZ-nél emel kedett 109,4 és a MÉH Vál­lalatnál 106 százalékra a bér- színvonal, míg erre az évre bázishoz képest 3—4 százalé­kos emelést csak a Bárány; megyei Ruházati Kereskedel­mi Vállalat, a Baranya Ke­reskedelmi Vállalat, az Élel­miszer és Vegyiáru Nagyke­reskedelmi Vállálat, a TÜ- ZÉP, a szederkényi és a mi gói ÁFÉSZ tervezett és való­sított meg. Ez azt jelenti, ttögj a vizsgált vállalatok' töt?! mint 30 százalékánál ez év­ben sem emelkedik a bérszín­vonal a bázis fölé. A dolgozók anyagi ösztön­zésére érdekeltségének foko­zására, több hasznos kezde­ményezés született az egyes vállalatoknál. így a Bárányé megyei Ruházati Kereskedel mi Vállalatnál a kollektív szerződésben rögzítették a bér- színvonal emelésére fordítan­dó részesedési alapot és a ci pőboltjaikban bevezették tiszta jutalékos bérezést. — Baranya megyei Élelmiszer kereskedelmi Vállalat az idér 15 egységében tért át a tiszt; jutalékos bérezésre, a tőkéné dolgozó húsipari szakmunká sok pedig munkahelyi pótlé kot kaptak. A bérszínvonal mértéktartc és következetes és arányos fej lesztését megkívánják a dől gozók, és jogosan. Ezt látszd alátámasztani a Baranya me gyei Vendéglátó Vállalat ese te is, ugyanis, az év első fe lében 300 dolgozó lépett ki vállalattól éppen a helytelei bérezési politika miatt, helyzet már-már tarthatat: ná vált. Dr. Melis Béla üzletvezi a KPVDSZ központi vezetői gének tagja elmondta, h az első félévben 120 dolgi — takarítók, mosogatók, cü rászok és szakácsok, és az i dolgozó segédmunkások kaptak béremelést. Ezt kö’ tőén a vállalat képviselői a szakszervezet közösen meg vizsgálták személyenként vállalatnál dolgozó segédmun kások, szakácsok és cukra szók bérét, és 600-an kapta 50—150 forint béremelést, nek az összegnek a bérki tása egész évre 900 ezer rint. Az összeg viszony nagy, különösen akkor, összehasonlítjuk az 1967-b bérfejlesztésre fordított 5: illetve 1968-ban hasonló cé fordított 366 ezer forinti Ezzel az intézkedéssel gá’ vetettek a szinte földindú szerűen megindult műnk vándorlásnak. A vendéglátó tervei közö' szerepel többek között, a csők kentett alapbérrel- kombiná jutalékos bérrendszer melle a tiszta jutalékos rendszerbe vezetése is. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents