Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-08 / 233. szám
6 Búnantnu napm 1969. októberi. m, IA/ÍaIÁ jÁÓihD íiliíilk/ii/’ Ü\vlsj\AjJ v/ü Még egy járat kellene! Községünk mindentől távolesik, eddig csak földutunk volt. Ha valahova menni akartunk, hét kilométert kellett gyalogolnunk a somogy- hárságyi autóbuszállomásra. Végre elkészült a kövesút. Átadása július 10-én volt. Arra gondoltunk, hogy ezután nem kell gyalog járni, hozzánk is be fog állni a várva várt busz. A községi és járási tanács közbejárásával sikerült. — Szeptember 1-én megindult a közlekedés. Sajnos, azonban nagy csalódás ért bennünket. Ugyanis az AKÖV fél 7-kor a községből indítja járatát Szigetvárra. Nem az a baj, hogy reggel fél 7-kor indul, de indulna egy korábbi is, mely a szakmunkás-tanulókat, dolgozókat munkahelyükre szállítaná és visszafelé a postát is elhozná úgy, mint a környékbeliekét. A tanács kérte az AKÖV-öt a posta behozására, a válasz: a posta oldja meg saját járművével az anyag kiszállítását. így a kézbesítőnek tovább kell szenvednie, 14 kilométert gyalogolnia naponta', csomagokkal megrakodva. — Ügy tudom, hogy az egész ország területén, ahol vasútállomás nincs, de buszjárat van, az szállítja a postahivatalok részére az anyagot. — Miért pont a mi községünknek nem hajlandók úgy indítani a járatot, hogy az meg- ] felelő legyen. Kérem segítsenek, hogy reggel legalább 5 órakor induljon az első járat és vasár- és ünnepnap is legalább egy já- »at«ftT kapjunk. Simon Kálmánné fiókpostavezető . , Vásárosbéc Barátsággal fogadtak az INDK-ban (Tudósítónktól) Harmincegy fős csoportunk szeptember 18-án búcsúzott Pécstől, a szülőktől és barátoktól, s indultunk a nagy útra. Budapesten csatlakoztunk a többi csoporthoz és együtt jöttünk tovább a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol legtöbben új szakmát tanulunk és három évig dolgozunk majd. Berlinben már vártak bennünket az eberswaidei darugyár és a kint dolgozó magyarok képviselői. Autóbusz- szál vittek a fővárostól 50 kilométerre lévő városba, ahol baráti hangulatú kis ünnepséggel fogadták csoportunkat, majd elkalauzoltak a szállásunkra. Itt ért minket az első nagy meglepetés. Egy új lakótelepre mentünk az Eberswal- de melletti kis városkába, Fi- nowba. Egy-egy háromszobás, összkomfortos lakásban héthét fiatalt helyeztek el. A lakásokban központi fűtés, gázbojler, gáztűzhely, a konyhában teljes felszerelés van és megígérték, hogy hamarosan kapunk hűtőszekrényt, mosógépet és rádiót is. Ez igazán több, mint amit vártunk. A gyárba autóbusszal járunk és mint otthon, itt is kapunk munka- és védőruhát. Az első dolog, amire felhívták a figyelmünket: nyelvtan- folyamot szerveznek részünkre. Ezen kötelező résztven- nünk, de egyébként is érdekünk, mert a munkabeosztás — és ezen keresztül a fizetés — is attól függ, ki menynyire tudja a nyelvet. — A munkahelyen az első tapasztalatunk az volt, hogy a né- j met munkások nagyon rendesek velünk szemben, szíve- | sen segítenek, hogy könnyen beilleszkedjünk a megváltozott körülményekbe. Az első napok benyomásai nagyon kedvezőek, s reméljük, hogy az utánunk induló csoportok is hasonló tapasztalatokat szereznek. Sikó Tamás Szeptember 22-én este úgy fél kilenc tájban felszállt egy öreg néni a kertvárosi GA 62-57 sz. csuklós autóbuszra. Nehezen, bt- zonytalanul lépett fel. Félénken megkérdezte: „Ez a 39-es busz. A jegykezelőnő erre szinte bosszúsan felelte rá: „Ki van írva!” Nem kedvesebb és rövidebb felelet lett volna az, hogy „Igen”? M. G. Az illetékesek válaszolnak „A közlekedésről, a köztisztaságról, a balesetekről” Mossák ki a kukaedényeket! Igaz, hogy egyes dolgozóink megfeledkeznek a havi oktatásokon elhangzottakról, amelyeken állandóan felhívjuk figyelmüket a szeméttároló edényekkel való bánásmódra, hogy ne dobálják. A kukák rossz állapotát nemcsak a fentiek okozzák, hanem az elhasználódás is. A rossz állapotot még az is előidézi, hogy a tulajdonosok nagy része nem hajtja végre a Városi Szabályrendeletben előírtakat, amely szerint az edényeket havonta legalább egyszer, nyáron többször is ki kell mosni. így a rothadó szeméttel nem képződne sav, ami eszi a fenékrészt és egyben nem terjesztené a bűzt sem. Azonkívül gyakran kartondobozokat is gyömöszölnek az edényekbe, ahelyett, hogy azokat összetépnék. Az beszorul és a gépkezelő kénytelen többször felvezetni az edényt a gépre, míg a doboz ki nem jön belőle. Ez nemcsak rongálja az edényt, de a teljesítményben dolgozókat is hátráltatja munkájukban. CSORBICS JÓZSEF, a Pécsi Köztisztasági és Ütkarbantartó Vállalat igazgatója Tévedtem Költözködés a jövő héten Budai vám vagy Budai állomás? Olvasom a Dunántúli Naplóban, hogy az AKÖV Budai állomás felirattal közlekedteti autóbuszjáratait. Indoklásuk: „Évtizedek óta nincs ott semmiféle vám!” Kár lenne kötekedni az AKÖV-vel. Feliratait, megállóit jelezze tetszés szerint, majd megtanuljuk. De azért a közhasználatban csak maradjon a Budai vám kifejezés. Hisz a Rét utca helyén sem legel már nyáj, a Mezőszél utca ablakai sem szántóföldre néznek, a Felsőmalom utcában rég nem őrölnek búzát és a Timár utcában már egyetlen tímár ház sincs. De l védjük ezeket a neveket, fogalmakat. Helytörténeti térképünk az a néhány utcanév, hajdani dűlőnév, városrész elnevezés, amely még él a köztudatban. Ha a Budai állomást — Budai vámnak neveznék hivatalosan is, az autóbuszok feliratain is, azért mindenki tudná, hogy ott vám helyett egy autóbuszállomás van, s az AKÖV jóértelmű lokálpatriotizmusról, hagyományápolásról tenne ezzel tanúbizonyságot, őrizve városunk egy tekintélyes történelmi korszakának egyik névemlékét. Bükkösdi Szeptember 13-án megjelent cikkünkben arra kerestünk választ, mi akadályozza a beköltözést a Szigeti városrészben már elkészült házakba. A szövetkezeti házak kijelölt lakástulajdonosait is érthetően izgatja ez a kérdés, hiszen már hónapok óta — pontosan július 25-e óta — készülnek a költözködés nagy eseményére. Erről ír szerkesztőségünkhöz küldött levelében Pércsics József, Rippl Rónai utcai lakos. Idézünk leveléből: „A 111. kerületi tanács igazgatási osztálya július 25-én értesített bennünket, hogy szeptemberben lesz a műszaki átadás. A bankban befizettünk közel húszezer forintot, de a beköltözésről mindez- ideig semmit sem tudunk. Pedig szeretnénk már valami pontosabb tájékoztatást kapni, hiszen a hűvös idő rohamosan közeledik, s a közeli költözködés reményében nem szereztünk be tüzelőt. Valószínűleg hasonló helyzetben van a többi, szövetkezeti lakásra váró lakótársam is. A levél nyomán felkerestük a Baranya megyei Beruházási Vállalatot, ahol Németh József műszaki ellenőrtől a következő tájékoztatást kaptuk: — A 8-as és 9-es jelű — tehát a Megyeri út felé eső — épületeken a hiánypótlások részben már elkészültek, részben pedig olyan stádiumban vannak, hogy azoktól jövő hét elején megtörténhetne a kulcsátadás. 'A gáz nincs még ráeresztve a vezetékre, ezért a lakásszövetkezet vezetősége eljár a Gázműnél, hogy ezt az akadályt is elhárítsák. Ha ez is rendben lesz, szerintem jövő héten már költözhetnek a lakók az épületbe. A többi épületek átadására a későbbiekben kerül sor. Leveleink nyomában Magyarsarlósi specialitások Ezt a címet adta szerkesztőségünkhöz küldött levelének Martinovics András, aki nemcsak a maga, hanem az egész község nevében panaszolta el a követ„Köze! egy esztendeje már, hogy az FMSZ korszerű, minden igényt kielégítő új vegyescikk- bolttal kedveskedett községünknek, de sajnos a boltvcze ő jóvoltából több hosszúságunk, mint örömünk telik benne. Csak néhány példát a boltvezetőnk önkényeskedéséről. Egyik magaszabta »rend« az, hogy a délutáni csúcsforgalom idején (különösen kedden, csütörtökön, szombaton) csak öt vevőt enged be a boltba, a többinek az utcán kell várnia a sorára. Vagyis meg kell várniuk, hogy egy vásárló kijöjjön, s csak ezután léphet be a soronkövetkező ötödik a boltba. Két hete sincs, hogy egy várakozó megszegte ezt a »szabályt«, aminek az lett a vége, hogy a boltvezető »kocsmai csapos« módjára kilökte az utcára. És amikor ezt a többiek számonkérték, csak annyi volt a válasza, hogy őt idegesíti a pult előtti nyüzsgés. A másik »specialitása« az, hogy a vásárlónak nincs jogában szabadon választani az áruk között. Például friss kenyeret addig nem kapunk, amíg az előző sütésből megmaradt száraz kenyér el nem fogyott. Egyet- sn »engedmény« az, hogy ha ti nagyon ragaszkodik a kenyérhezj annak 30—50 deka száraz kenyeret »mellékel« hozzá, de ez már majdnem hogy protekciónak számít. Kérdésünk, hogy a falusi vásárlók miért nem kapják a pénzükért azt, amit kívánnak, a másik pedig az, hogy milyen címen, jogon állítanak sorba bennünket, amikor a boltban akár húsz ember is elfér kényelmesen.” A levél nyomán történt helyszíni vizsgálatunk csak részben járt eredménnyel, mert a levél íróját és a bolt vezetőjét nem találtuk otthon. De azért így sem volt hiábavaló az utunk, noha a megkérdezetek egy részének véleménye nem mindenben egyezett Martinovics Andráséval. De halljuk a véleményeket! Sipos Jánosné, a tsz bérelszámolója: ■— Tudok arról a kltes- sékelésről, a férjem mondta el, aki azon a napon szintén sorban állt kenyérért. Az az ember Martinovics János rokona volt és pityókás fejjel kicsit agresszívabb volt a kelleténél. Talán ezért. Különben csak a kenyérvásárlásoknál van tumultus, és ilyenkor a boltvezető is idegesebb . . . Pelsőczi Miklós: Csak két éve lakom a községben, de bőven volt alkalmam arra, hogy megismerjem a boltvezetőnk rossz tulajdonságait. Például, müven üzletember az, aki a zárási idő után egy perccel érkező vásárló előtt azzal a kijelentéssel húzza le a rolót, hogy ő ezcrt nem kap túlóradíjat, tehát nem Ss kötelezhetik fölös kiszolgálásra^« Stein Fülöp: — En nem kárhoztatom azért, hogy kiméri a száraz kenyeret is. Mit csináljon vele. Küldje talán vissza a sütödének? Lehet, hogy vissza sem fogadnák tőle. Ezt meg kellene érteni ... Lelovics József né: — Most száraz időben még hagyján, hogy sorbaállít bennünket, de mi lesz, ha megjönnek az esőzések, a hidegek? Es milyen dolog az is, hogy a pénzünkért csak akkor kapunk friss kenyeret, ha a régit is ránk tukmálhatja?! Sorolhatnánk még tovább Is a véleményeket, de akik elmondták őket, kértek, ne közöljük a nevüket. Talán nem is csoda, hiszen ilyeneket is feljegyeztünk: „Beszélnék én, ha nem tartanám igaznak azt a mondást, hogy boltossal, bíróval nem jó ujjat húzni . . .” — „Még az hiányozna, hogy megharagudjon rám és a harmadik faluba kelljen eljárnom kenyérért, fűsze- rért^ miegymásért. ..” Ennyit hát a magyarsarlós! „specialitásokról”. Egy bizonyos, ha különböznek is egymástól a vélemények, valamiben mégis azonosak. Mégpedig abban, hogy így vagy úgy, de a maga módján végül is mindenki elítéli a boltvezető módszereit. Azaz, egyelőre csak a magyar- sarlósiak, mert ezidáia hiányzik még az ÁFÉSZ illetékeseinek véleménye, ami minden bizonnyal egyértelműbb lesz a helybeliekénél. — p. gy. — 59 Kicseréltük a moiyirtót46 Lapunk 1969. szeptember 24-i számában „Pénztárcaapasztó” címmel dr. Iharos József pécsi lakos panaszt emelt a Petőfi u. 53 számú Háztartási Boltra, ahol az általa vásárolt három palack moly- irtóból. csak egy volt használható. A Baranya Kereskedelmi Vállalat válasza: „A panaszt kivizsgáltuk, és megállapítást Iharosyék panasza jogos. Ezért utasítottuk a bolt dolgozóit, hogy a nevezett részére a minőségileg kifogásolt moly- irtót cseréljék ki”. Dobos Ferenc áruforg. főoszt. vez. Korábbi közlésem alapján szeptember 24-én megjelent a Naplóban levelem a földművesszövetkezet önkiszolgáló boltjában megtörtént megalázó eseményről. Sajnálattal kell közölnöm, hogy helytelenül a Szigetvári Fmsz önkiszolgáló boltját neveztem meg. valójában a leközölt eset a Baranya megyei Slelmiszerkereskedelmi Vállalat 270-es önkiszolgáló boltjában történt. Gazdag Istvánná Szerkesztői Szenetek O. Pál Siklós: Mivel 10 évi szolgálati időt nem tud igazolni, így nyugdíjat nem kaphat. Segély ügyben pedig az illetékes tanácshoz kell fordulni. * J. József: Várja meg a bírósági eljárás befejezését. A bíróság fog dönteni arról, hogy a korábban bejelentett és hatálytalanított időt nyugdíjidőként figyelembe kell-e vennie a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak. * Sz. S. Görcsöny: Ha a munkáltató mond fel, akkor megjár a felmondási idő. * D. Imre Pécs: Mivel megszakadt a munkaviszonya, nem jár a törzs- gárdatagság. Igazgatói figyelmeztetés Lapunk szeptember 17-i számában helyt adtunk Aczél József máriagyűdi lakos panaszának, aki a pécsi „Ádám” férfiruha bolt eladójának udvariasságát, kiszolgáló módszereit kifogásolta. Az alábbiakban a Baranya megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat válaszát közöljük: Vállalatunk ellenőrzési osz- nvert hoav * tal>’a a cikk megjelenése után * ’ vizsgálatot indított, és a helytelen hangért, a meg nem engedett magatartásért igazgatói figyelmeztetésben részesítette a nevezett bolt eladóját. Ezúton is kérjük tisztelt vásárlónk szíves elnézését. Szénási Ferenc, ellenőrzési osztályveze lő SOKSZOROSÍTÓ részlegünkbe női segédmunkásokat felvessünk 44 órás munkahét. 2 hetenként szabad szombat PÉCSI VEGYESIPARI VÄLLALAT Pécs, Irányi D. tér 9. Jogi tanácsadó Révész Sándomé drávAszeidahelyi lakos 1968. március l-től szerződéses dolgozóként (bedolgozó) végzett munkát a kovácshidai Egyetértés Termelőszövetkezetben. Az 1968-as évben 128 munkanapot teljesített. Ez évben folyamatosan dolgozott a termelőszövetkezetben, majd február 19-én tagként belépett és ettől az időponttól kezdve már mint termelőszövetkezeti tag végezte munkáját 1969. augusztus 20-án történt szüléséig. A termelőszövetkezetben azt a felvilágosítást kapta, hogy gyermekgondozási segélyre nem jogosult. Kérdése, miért nem jogosult a gyermekgondozási segélyre akkor, amikor a segélyhez csak 120 munkanapra van szükség és a múlt évben 128 munkanapot teljesített. A gyermekgondozási segélyre vonatkozó jogszabály a következőket tartalmazza: „A mezőgazdasági termelőszövetkezet nő tagja gyermekgondozási- segélyre abban az esetben jogosult, ha a szülést megelőző naptári évben, vagy a szülést megelőző 12 hónapban termelőszövetkezeti tagként legalább 120 napon át részt vett a közös munkában.” Olvasónk azért nem jogosult a gyermekgondozási segélyre, mert termelőszövetkezeti tagként nem teljesítette a 120 munkanapot. Levelében a termelőszövetkezeti tagságot megelőző időt kettősen jelöli meg. Ez képezi jogosultságának a problémáját. Mások a rendelkezések abban az esetben, ha a belépést megelőzően munkaviszonyban állt és mások akkor, ha segítő családtagként dolgozott. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezetbe történt belépést megelőzően munkaviszonyban állt, a munkaviszonyban eltöltött időt közös munkában eltöltött munkanapként kell figyelembe venni, s ez esetben jogosult a gyermekgondozási segélyre. Ha a termelőszövetkezetben 1968. évtől belépéséig segítő családtagként dolgozott, altkor ezt az időt és a teljesített munkanapokat jogszerző időként nem lehet számításba venni. A rendelethelyek szerint jogában áll a segítő családtagnak a termelőszövetkezetbe történt belépést követő egy éven belül — olvasónk esetében 1969. február 19-től számított egy év 1970. február 18-án jár le — a Társadalom- biztosítási Igazgatóságtól nyugdíjév beszámítását, vagyis az 1968-as év nyugdíjévként történő megállapítását kérni. Ha a kérelem alapján a Társadalombiztosítási Igazgatóság a segítő családtagként (bedolgozó családtag) eltöltött évet nyugdíjévnek megállapítja, és a határozatban feltüntetett járulékot olvasónk befizeti, akkor az 1963-as évet jogszerző időként már figyelembe lehet venni. Levele szerint 128 munkanappal rendelkezik, tehát a jogszabályban megkívánt feltételek meglesznek és kaphat majd gyermekgondozási segélyt Az ismertetettek alapján azt javasoljuk, hogy kérje az 1968- as év nyugdíjévként történő megállapítását, ha a termelő- szövetkezetben mint segítő családtag dolgozott. Ha munkaviszonyban állt, akkor erre nincs szükség. A nyugdíjév megállapítása iránti kérelmet a Társad alom- biztosítási Igazgatóságnál kell előterjeszteni (Pécs, Szalay A. u. 3.) és mellékelni kell hozzá a jogszabályban előírt szükséges igazolásokat. Egyben a termelőszövetkezettől kérni kell a gyermek- gondozási segélyre jogosultság megállapítását is. A kérelem alapján a termelőszövetkezet a szükséges intézkedéseket megteszi és ezt követően a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz továbbítja a gyermekgondozási segélyre irányuló kérelmét a határozattal együtt )
