Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

1969. o&tSber 7. 3 mmanTOit wduto’ ■■ Öregek a traktorok A traktorpark fele elavult — Mire fordítják az amortizációs alapot? Október eleje van, az idő ragyogó, a feljegyzések sze­rint jobb. mint 1968 október elején volt Az őszi munkák­ban mégis különösen ami a talajmunkákat illeti, kéthetes lemaradásban van Baranya az elmúlt év hasonló időszakához képest. Pedig két hét megcsú­szás a búzavetésnél súlyosan befolyásolhatja a jövő évi ter­mést. Nem a termelőszövet­kezeti tagok munkafegyelme lazult meg tavaly ősz óta, ha­nem a traktorpark lett egy évvel öregebb. Pedig már ta­valy is az volt. A múlt év szeptemberében megjelent zöld könyv, amely a megye me­zőgazdasági irányelveit rög­zíti, erről így ír: „A megye traktorparkja 48—50 száza­lékban elavult, 10 évnél idő­sebb, idő- és teljesítményle­írás alapján is értéktelen gép, selejtezésük máris aktuális, felújításuk az új érték 40 szá­zalékába kerül és mégsem ad olyan üzembiztonságot, mint az új.” Ezután felsoro­lás következik olyan trakto­rokról, amelyeket évek óta már nem is importálnak, nem is gyártanak. Ilyen a 45 da­rab izzófejes traktor, az 591 darab Z—25-ös traktor és a £50 román UTOS. Ez volt tavaly. Tavaly, ami­kor az AGROKER pécsi te­lepén hónapszám álltak az el­adatlan traktorok, s egész éven át 256 erőgépet tudtak eladni a tsz-eknek és az ál­lami gazdaságoknak. Ez még a rendes körülmények között illendő évi 10 százalékos pót­lást sem teszi ki, hisz a trak­torparknak mindössze 7,5 szá­zalékát cserélték ki új gép­re az üzemek. Ebben az év­ben a helyzet tovább romlott annak ellenére, hogy most már valamivel több gépet vet­tek, de az idei 295 új traktor is csak 8,7 százalék, tehát még a pótlást sem biztosítja. Különösen súlyossá vált a helyzet a termelőszövetkeze­tekben, ahol a géppark el­öregedési aránya elérte a 65— 70 százalékot. Szeptember 15- én mintegy 600 traktor vesz­tegelt meghibásodás miatt a közös gazdaságokban. Ezek a gépek olyan állapotban vol­tak, hogy meg sem tudták velük kezdeni az őszi mun­kát. Pedig az idei ősz ugyan­csak nagy erőpróbát kíván, burgonyából átlag 20 mázsá­val, cukorrépából ugyancsak 20 mázsával lesz magasabb a megyei átlagtermés, s a ta­valyinál nagyobb termést ígér a kukorica is. Mindent össze­vetve a megyében kb. 1500-— 2000 vagonnal több terményt kell betakarítani, mint az el­múlt évben, s ezért a szállí­tás nagyobb mértékben veszi igénybe a traktorkapacitást, még kevesebb erőgép jut szántásra, vetésre. A megoldás természetesen az lenne, ha a tsz-ek elmen­nének az AGROKER-hez, és megvennék a hiányzó erőgé­peket. Mert nem igaz a hír, hogy nincs traktor. A külföl­di, szovjet és cseh gyártmá­nyok valóban kifogytak, de magyar traktorokból tetemes a raktárkészlet Mint a vál­lalatnál elmondották UE—28- as, UE—50-es és D—4KB traktorokból minden igényt ki tudnak elégíteni. Csakhogy a termelőszövetkezetek az el­múlt évhez hasonlóan az idén sem szándékoznak teljes gép­amortizációjukat. ami megyei szinten 85 millió forintot tesz ki, gépeik pótlására fordítani. Eddig 59 millió forintot köl­töttek el gépeikre az AGRO- KER-nél s ismerve a további igényeket, ez a szám az év végén maximum 69—70 mil­lióra fog emelkedni. A fenn­maradó összeget más célokra fordítják. A vállalat által vég­zett piackutatás szerint 1970- ben is alig valamicskét megy előre az elöregedett géppark ügye. Eddig úgy néz ki. hogy a tsz-ek 275, az állami gaz­daságok 62 traktort szándé­koznak jövőre megvásárolni, s ezzel éppen elérik, a géppark 10 százalékos pótlását. Tehát nagyobb selejtezésre még 1970. ben sem számíthatunk. A távlati fejlesztési terv szerint 1970-ig el kell érni a megyében, hogy 70 hold szán­tóterületre jusson egy traktor- egység. Ezzel szemben a hely­zet. 1966 óta lényegében nem Bútorvásárlási gondok Gyűlnek az előjegyzések — Miért nincs árai Az olcsó bútorok a keresettek változott. A tsz-ekben még ma is 92 hold, sőt a gyenge adottságú tsz-eknél 143 hold szántóra jut egy traktoregy­ség. Ezekben a tsz-ekben a legsúlyosabb a helyzet. hisz ma már a Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat segítségére sem számíthatnak, a vállalat ma már csak 30 traktorral ren­delkezik, de ez a harminc gép is öreg. kiselejtezésre vár. Az őszi munkák elvégzése ilyen körülmények között, be­leszámítva a most már bár­melyik órában beköszönthető esős időjárást is, maximális erőfeszítést kíván a mezőgaz­dasági dolgozóktól, traktor- vezetőktől, és az üzemképes gépektől. Ez a nagyon szo­rult helyzet arra kell, hogy figyelmeztesse a termelőszö­vetkezetek vezetőit, hogy mi­előbb vizsgálják felül öreg gépparkjukat, készítsenek ja­vítási tervet azokra, melyek­re még érdemes, és selejtezzék ki a már elkopott gépeiket. Az pedig minimális követelmény, hogy a gépek amortizációs alapját valóban gépeik pótlá­sára használják és ne egyéb­re. — Rné — Ezrével épülnek a korsze­rű lakások, — többségükbe új bútort is vásárolnak a la­kók. Ez is jelentősen hozzá­járul, hogy ' az elmúlt öt év alatt az egy családra jutó bútorvásárlás mintegy 60 szá­zalékkal nőtt. Tartós fogyasztási cikkről van szó, — érthető tehát, ha a vásárló alaposan körülnéz a bútorüzletekben, mit kínál­nak, — aztán összeveti a kí­nálatot az elképzelésével. — Mert az otthon megteremté­sének egyik lényeges előfel­tétele a szép bútor. A kereslet és kínálat össz­hangjának kialakításáért még sok a tennivaló. Nemrég Pé­csett a Mecsek Áruházban bútorkiállítást rendeztek. — Kétségtelen: sokféle és szép árukban gyönyörködhetett a látogató. „Azt tapasztaltuk, hogy jobbára az olcsó bútoro­kat, garnitúrákat keresték, mint például a „Maya”, vagy a „Velence” szobákat. — A Mayának 13 ezer forint az ára, a Velencéé még a 10 ez­ret sem éri el, érthető tehát a népszerűségük” — mondták az eladók. Az ebből a faji ból kiállított garnitúrákn gyorsan akadt gazdája. Mi a helyzet most? „Az említettek­ből az igényeket nem tudjuk kielégíteni. A Mayára 34, a Velencére 20 rendelést adtak, — jelenleg egy sincs belőlük. Mikorra várható a szállítás? Ki tudja?” — válaszolták. Az említett képből nem nehéz az iparnak a következtetése­ket megállapítani. Az áruház­ban mutattak egy 65 ezer fo­rintos „Kolóniái” stílbútort. Ebből a garnitúrából még egyetlen egyet sem adtak el. Nem az a hiba, hogy ilyent is gyárt az ipar. És itt a hang­súly az i s-en van! Legyen drágább bútor 1 s. De elsősorban a keresett áruk, az igények jobb ki­elégítésére kellene az ipar­nak törekedni. Nincs szebb a repülésnél Várják a fiatalokat a repülőkiubban Megvallom, kicsit elgyen­gült a lábam, amikor kinyi­tották előttem a repülőgép aj­taját és invitáltak, szálljak be egy kis városnéző repülésre. A feladatot vállaltam, most már nem visszakozhattam. Repülni kell! Elhelyezkedünk a gépben és némi idegességgel figyelem Haraí Imrét, a pécsi repülő­tér parancsnokát, (aki most pilótaként foglal helyet mel­lettem) amint szakavatottan babrál a műszerfalon és be­indítja a motort. Szeretnék mielőbb túlesni a dolgon, s alig várom, hogy induljunk. De pár percig csak jár a mo­tor, forog a légcsavar és egy helyben állunk. Aztán lassan elindul a gép és gurul, gu­rul ... Már türelmetlen va­gyok, amikor emelkedünk vég­re. Izgalmamban nem nézek lefelé, így észre sem veszem, hogy már elhagytuk az anya­földet. S amikor pillanatok­kal utóbb kitekintek, a gép árnyéka már a postavölgyi házakon szalad tova. A sebes­séget alig érzékelem, csupán az tűnik fel, hogy alattunk túlságosan gyorsan fut el a város. Hanem alig van idő az el­mélkedésre, mert máris a Szigeti városrész új házai ro­hannak hátrafelé és mire gyö­nyörködnék a látványban, már Üjmecsekalja tárul elém. Mennyire másképp néz ki a lakhelyem innen kétszáz mé­ter magasból, mint onnan lentről! Nemcsak a távolság, a magasság is szépít? Pár tiszteletkor után a Makár-hegy MAGANOSOK! VÁLLALATOK! FIGYELEM! TSZ-EK! MÉG A TÉL ELŐTT BIZTOSÍTSA gépkocsi és targonca akkumulátor­SZÜKSÉGLETÉT Gyors, előzékeny kiszolgálás, kívánságra üzemhelyezve is. VBKM. 1. SZ. AKKUMULATOR ÉS SZÄREZELEMGYARA IV. SZ. JAVÍTÓ ÜZEME: PÉCS, MEGYERI ÜT 105. Telefon: 29-20. Félfogadás: 8—12-ig. Szombaton zárva. Okt. 6—17-ig csak Kertvároson keresztül közelíthető meg! van mellettünk és ismét az ismert városnak innen fentről ismeretlennek tűnő képét szemlélhetem, hogy a követ­kező pillanatban már az új tévé-torony magasodjék szinte kézzelfogható távolságban előttem. Most balróL csúszik fel a város és amikor újból kiegyenesedik a vidék, távol­ban a Pécsi-tó csillan meg, és a gép máris egyenesbe lendül. Cél a repülőtér. Most kezdem érezni, hogy repülőgépen vagyok. A ma­gasság egyre csökken, s a fü­lemben enyhe nyomást érzek. Rohan felénk az anyaföld, majd alig észrevehetően le­ereszkedik a gép. Gurul még egy darabig, aztán végre meg­áll. Harai Imre elengedi a kormányt, és mosolyogva kér­dezi: — Nos, milyen volt? Tétovázok a válasszal. Mit is mondjak? Legyek elragad­tatott? De arra gondolok, hogy 1969-ben már nem illik lelkendezni azon, hogy repült az ember, így aztán én is azt mondom, amit utóbb a pécsi MHSZ-klub vitorlázórepülői mondtak nekem a továbbpasz- szolt kérdésre: — Nagyon jó érzés volt re­pülni. A következő percekben egy szezonvégi gyakorlónap ese­ményeinek szemtanúja va­gyok. Már csak két Góbé tí­pusú kétüléses vitorlázó gép van kint, a többi „téliesítve” pihen a hangárban. A repü­lők egymást váltogatják. Most Szigetvári Katalin, a Szikra Nyomda szedőtermének admi­nisztrátora ül be a gépbe, csa­tolja magára az ejtőernyőt, s néhány pillanat múlva már lágyan siklik gépével a leve­gőben. A motoros ismét a földön van és pár pillanat a magasba, ö Somogyból jár ide a férjével együtt. Mind­ketten a lábodi állami gaz­daságban dolgoznak, s heten­ként kétszer is jönnek motor­ral Pécsre, hogy repülhesse­nek. Ez a szenvedélyük és ti­tokban abban reménykednek, hogy most 7 éves kisfiúk is megkedveli majd ezt a szép sportot És a ragyogó szombat dél­utáni napsütésben váltott uta­sokkal fáradhatatlanul rója a köröket a repülőtér felett a két Góbé. Három-négy percig tart egy-egy „menet”, s ezek­ből a szinte lélekzetvételnyi repülések hosszú sorából te­vődnek össze a levegőben töl­tött órák: Szigetvári Katinál például idén 18 óra! Komoly munka van ©mö­gött. Rengeteg elméleti isme­retre kell szert tenni az aero­dinamikától a gyakorlati re­pülés elméletének megismeré­séig, hogy gépbe ülhessen a „jelölt” először az oktató mö­gött, aztán végre egyedül... Azt mondják valamennyien: nincs jobb dolog a repülésnél és ezt most már az újságíró is elhiszi nekik. Hamarosan új kiképzési év kezdődik a repülőklubban. Várják az új fiatalokat, akik kedvet éreznek a vitorlázó- repülés, vagy az ejtőernyős­sport iránt. Október végéig jelentkezhetnek az iskolákban, vagy az MHSZ városi szerve­zeténél. Eredményes orvosi vizsga után télen elméleti ok­tatásban vesznek részt majd a jelentkezők, s tavasztól kezdve már a repülőtéren a gépek mellett, a gépeken foly­tatják a kiképzésüket. Akkor kezdődik meg az ő szép re­pülős életük is . . . H. I. Szó sincs arról, hogy lélek­harangot kellene kongatni a bútorhelyzet felett. Pillanat­nyilag Pécsett 18—20 külön­böző lakószoba közül választ­hatnak a vevők. A belföldi lakószobák mellett jelentős a cseh, jugoszláv, lengyel, olasz importból származó kínálat is. Az import bútor azonban nem mindig találkozik a ma­gyar vásárló igényével. Ná­lunk jobbára a fényezett bú­torok kelendők, — az import áruk között pedig sok a fé­nyezetlen. Mindennek ellené­re azonban megállapítható, hogy komplett garnitúrát venni szándékozók — ha nem is minden esetben, — hozzá­jutnak elképzelésükhöz közel álló bútorokhoz. Igaz viszont, hogy a pénztárcát jobban ki kell nyitni... Rosszabb a helyzet az egye­di daraboknál. Egy-egy el­használódott bútor pótlása nem kis gond. Kétségtelen: a gyárak elsősorban a komplett lakószobák készítését szorgal­mazzák. Érthető. De nagyobb gondot kellene fordítani az egyedi darabok gyártására is. „Eléggé nagy a kereslet pél­dául az ágyneműtartó kis- szekrény, a kétajtós szekrény, könyvszekrény iránt. — saj­nos, nem kapunk belőlük ele­get” — mondták a Bem utcai bútorüzletben. Sok esetben a színválaszték sem kielégítő. Bosszantó jelenség: a vá­sárlónak megtetszik valame­lyik lakószoba, — megven­né, — de „sajnos nem adha­tom. mert nem tudjuk az árát. Talán holnap...” — mondja az eladó. Nem egyszer 3—4 hét is el­telik, míg a bútor után az ára is .megérkezik”. Addig naponta jár a vásárló érdeklődni az üzletbe... Az ár viszont: „A Központi Né­pi Ellenőrző Bizottság vizs­gálata bebizonyította, hogy a fogyasztói árszint 1968-ban az induló árakhoz képest 4 szá­zalékkal nőtt. Az árak 1969 első felében további 5 száza­lékkal nőttek ...” Az ok: nem alakult ki a fogyasztói érde­keknek megfelelő piaci egyen­súly. De az árak növekedése abból is származik, hogy nincs olyan általánosan ható kényszerítő tényező, amely új, olcsóbb termékek gyártására és bevezetésére serkentené az ipart. így aztán mindjobban nő a kereslet. Pécsett csak a Bem utcai bútorüzletben pil­lanatnyilag közel 70 bútor­előjegyzést tartanak nyilván... Ebben az évben a lakossági bútorforgalom 3,5 milliárd fo­rint körül várható országosan. Ez a nagy szám is bizonyít­ja: mennyire közérdekű a bútorhelyzet. A Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálata is hasonló panaszokat tárt fel. A panaszok gyors orvoslásáért a KNEB javasla­tokat ad az illetékes táípák vezetőinek. G. F. Nagy lemaradás az iparban Cement- és cserépinség Október végén jön cement Tárgyalások cserépügyben Ügy gondolom, ha valaki az év első hónapjaiban azt jó­solta volna a TÜZÉP szak­embereinek, hogy figyeljék csak meg a július, augusztus és a szeptember „minden idők” legcementigényesebb hónapjai lesznek, hát jószeré­vel megmosolyogták volna a rosszindulatú cement-jóst. — Akkor még a mosoly jogos volt, mivel a TÜZÉP rende­léseit körültekintően, megfon­toltan készítette el és továb­bította: a tavalyi 38 ezer ton­na cementtel szemben ez évre 52 ezer tonnát rendeltek. Az igényelt készletet tervek sze­rint a hazai és a szovjet ce­mentipar szállította volna. Még tavasszal is minden annak rendje és módja sze­rint történt: megérkeztek a zömmel szovjet cementszállít­mányok. A TÜZÉP szakem­berei örültek, hiszen hosszú évek óta ilyen hatalmas — 7500 tonnás — cementkészlet nem állt a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP raktáraiban. Az első félévben 33 ezer tonnát adtak el a TÜZÉP te­lepein cementből. — Ügy július táján kezdőd­tek a hazai cementipar aka­dályközlései — mondja Ke­resztvölgyi József, a Pécs— Szekszárdi TÜZÉP áruforgal­mi főosztályvezetője. — Ezek a bejelentések legsűrűbben a Dunai Cement- és Mészmű ré­széről érkeztek. Aztán tudo­mást szereztünk arról, hogy a DCM-nél különböző termelést akadályozó tényezők léptek fel: alkatrészhiányok, fűtő­anyaghiány ... Jelenleg a DCM harmadik negyedévi adóssága csak a Pécs—Szek­szárdi TÜZÉP-nek 3 ezer tonna. Most ott tartunk, hogy úgymond csepegtetve érkezik cement hozzánk. — A tapasztalat szerint c cserépvonalon is igen rossz a helyzet. — A TÜZÉP cserépből 10 millió darabot rendelt. Eddig az iparnak időarányosan 3 millió darab lemaradása van. — Azért mégis csak van, ha nagyon kevés is. De még ah­hoz a kevéshez is nagyritkán lehet hozzájutni, vagy egyál­talán nem. Mi ennek az oka? — A TÜZÉP anyagbiztosí­tási szerződést kötött igen sok magánépíttetővei. így első­sorban — a beérkező készle tekből — ezeket az építtető- ket igyekszünk az említett építőanyagokkal ellátni. Saj­nos, a beérkezett mennyiség olyan kevés, hogy szerződési kötelezettségeinknek sem tu­dunk eleget tenni. — Mikor várható javulás a cement- és a cserépellátás­ban? — Október végére ígérték az újabb szovjet cementszál­lítmányokat. Az előzetes tá­jékoztatás szerint a hazai ipar is törleszt a lemaradás­ból. A cserépellátás javulása nem várható, ugyanis a hazai ipar nem tudta ígérni, hogy bepótolja az év végére a nagy lemaradását. Nemrég lenn jártunk Jugoszláviában, tár­gyalásokat folytattunk cserép behozatalára a kishatármenti forgalom keretében. Egy a nagy hiba: a cserepet igen drágán adják. Visszatérve a cementre — tudom, hogy nem nyugtatok meg senkit sem —, de elmondom: ott sincs ce­ment! (Mécs) k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents