Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

1969. október 5. 12 Dunammt napio Heti jegyzetünk Változás a testnevelés SPORT Az általános és középisko­lákban; a most megkezdődött tanévben új tanterv alapján oktatják a testnevelést. Az új tanterv lehetővé te­szi, hogy az iskolák a koráb­binál differenciáltabban al­kalmazkodjanak sajátos kö­rülményeikhez, a felszerelé­sükben levő eltérésekhez. A tornateirem nélküli iskolák számára például kisebb a tananyag, s a szabadtéri fog­lalkozás nagyobb szerepet kap. Konkrét előírást tartal­maz a tanterv az olyan tan­intézetnek is, amelynek hosz- szabb-rövidebb ideig hiány­zik valamilyen fontosabb lé­tesítménye, a testnevelés ok­tatásához szükséges felszere­lése. Üj vonás, hogy az anya­gon belül — a kötelezővel szemben — nagyobb a vá­lasztható anyagrész aránya, testnevelő tanárok tehát az eddiginél szabadabb kezet kapnak. A tantervet bizonyos mér­tékig csökkentették, hogy a honvédelmi nevelés anyaga ne okozzon a gyerekeknek túlterhelést, s ez a tárgy szervesein beépülhessen az oktatásba. A testnevelés „té­makörében” főként a torna- anyag csökkent, s kismérték­ben a különféle sportjátékok, valamint az atlétika anyaga. A tantervi utasítás pontosan körvonalazza a követelmé­nyeket, amelyek a diákok el­bírálásának alapjául szolgál­nak. Bizonyára a szülők, a pedagógusok és a diákok egyöntetű helyeslésével talál­kozik az az elv, amely sze­rint a tanulók egyéni telje­sítményében tapasztalható fejlődés a leglényegesebb. Kifejezésre jut ez az osztá­lyozás főbb szempontjaiban is. A testnevelő tanárok fő­ként a gyerekek aktivitását, a közös munkában való rész­vételt, az akaraterőt, a kö­zösségi magatartásban tanú­sított pozitív változást érté­kelik. Ami a tárgyi tudást illeti: ennek értékelése kizá­rólag az egyéni teljesítmény fejlődésén alapszik. A szak­szerű meghatározás lényegé­ben annyit jelent, hogy a pe­dagógusok azt vizsgálják: az adott diák a tanév során fej­lődött-e, s ha igen, mennyit A jeles érdemjegy megszer­zéséhez elegendő, ha például a diák egy — alkati sajátos­ságainál, érdeklődésénél fog­va hozzá legközelebb álló — sportágban ér el jeles ered­ményt, a testgyakorlás többi ágában csupán átlagos a tel­jesítménye. Viszont nem kap­hat elégtelent az, aki lega­lább a testgyakorlás egy ágában elfogadható teljesít­ményt tud felmutatni. Az utasítás hangsúlyozza, hogy az osztályozás büntető funkcióját — ami néhány is­kolában, egyes tanulóknál szórványosan előfordult — teljesen fel kell számolni. Egyértelmű álláspont, hogy ha helyes a pedagógiai irá­nyítás, a vezetés, buktatás csak egészen rendkívüli eset­ben fordulhat elő testneve­lésből, például akkor, ha a tanuló egész évben teljesen passzív. Egy ember erőfeszítése Kiesés fenyegeti a szigetvári kosárlabdázókat — Bent maradhat a csapat az 1\B 1-ben? Szombati sporteredmények Ami az újságírónak mun-! ka, az Egyed Mihály edzőnek , — a riportalanynak — meg­könnyebbülés. Most végre, mindent kisöpörhet onnan be­lülről, mindent, ami hosszú ideje súlyos teherként nyom­ja, még azokat is, amiket — talán felnagyítva lát! Az őszi szezon megindulá­sa előtt egy következtetésre okot adó hír jelent meg a Népsportban, mely szerint a szigetvári edző úgy döntött, hogy mégis marad. A sorok mögött húzódik — tehát men­ni akart. Elszánt mozdula­tokkal felballagott a megyei tanács második emeletére és a művelődési osztály vezetői­től áthelyezését kérte. Nem konkrét megnevezéssel. Bár­hová. Tizenhat év után, össze akart csomagolni, elutazni a fiatal városból, ahol népmoz­galmat csinált a sportmozga­lomból, ahol élő tanúként állt másfél évtizedig, rá lehetett mutatni — íme, ha erősen akarja valaki, a semmiből is építhetünk valamit Közben eljutott a legmagasabb szint­re. Nem is kell az összefog­laló kérdést feltennem, ma­gától mondja. — Ismerek egy régi köz­mondást: „Aminek a bölcső­jénél ott voltunk, ne várjuk meg a halálát!” — Ha a csapat kiesik az első osztályból, még nem fek­tették kétvállra a sportot Szi­getváron! — A csapat még nem esett ki! — vágja rá. Most ugyan két-három nehéz hét vár ránk, de azután még mindent rendbehozhatunk. Ha nem? Az ország legfiatalabb csapa­ta később még helyet szorít­hat magának ott. Nem ez fáj. — Hanem? — A tizenhétszer kilenc méteres kis apró tornater­münket már nem említem, mert kinevetnek érte. Ebben a kuckóban sportol 2 ezer diák és húsz szakosztály. Tá­madt egy ötletem, elmentem a megyei tanács nyolc éve hozott határozatával a kul­túrotthon igazgatójához kér­ve, néha a termet adja át sportcélra. Nem labdázni akartunk. De minden próbál­kozásom kőfalba ütközik Ol­vassa csak a hivatalos vá­laszt „Olyan nehéz helyzet elé sem dolgozóinkat sem pedig az Intézmény hírnevét nem tehetem, hogy az idejáró gye­rekek szülei piszkosan lássák gyermekeiket, mert sem öl­tözőhelyiséget, sem pedig mosdót biztosítani nem tudok. A nagytermet sokféle célra használják, márpedig torna­termet kizárólag erre a célra építenek.” — Amikor kézhez kaptam, először nem háborodtam fel. De azután négy nap múlva arra jártam, már a bejárat­nál hirdette a nagyplakát — balett-tanfolyamot szerveznek, ugyanabba a terembe, ugyan­azon adottságok mellett. Be­lefáradtam a szélmalomharc­A Szigetvári Vörös Meteor női kosárlabdázói Egyed Mi­hály edzővel. JtLai sportműsor Labdarúgás. NB. I. mérkőzés: Komlói Bányász—Diósgyőr, Kom­ló 14.30, NB. I. tartalék mérkő­zés: Komlói Bányász—Diósgyőr, Komló 12.45. NB U. mérkő­zések: Máza-Szászvári Bányász— NIKE Fűzfői' AK, Szászvár 14.30, PVSK—MÁV DAC (Győr), PVSK- pálya 14.30. NB. in. mérkőzés: Mohácsi T~zTE—Pécsi BTC, Mo­hács 15.00 megyeba.inokl mérkő­zések: Szederkény—Siklós, Szeder­kény 15.ro, Beremend—Pécsi Gáz­mű, Bsremend, 15.30, Pécsi Dina­mó—Véménd. Erőmű-oálya, 10.00, — Mágocs—Szigetvári ZMSE, Má- gocs 15.30. Ké-ilabda, NB. n. mérkőzések: Pécsi Vörös Meteor—Győri Ri­chards, nők PVSK pálya 10.00, Pécsi Kesztyűgyár—Szombathelyi Spartacus, férfiak. Ifjúsági Sta­dion, 11.00. Asztalitenisz. NB. m. férfi méiv k*”-—Komlói Bányász—Duna­újvárosi Vörös Meteor, Komló 9.30. Pécsi BTC—Nagykanizsai Ki­nizsi, BTC-pálya, 9.30. Atlétika: megyei ügyességi csa­patbajnokságok nők: Tanárképző Főiskola, férfiak, Tüzér utcai pálya, 9.00. Kerékpár: területi hegyibajnok­ság, sétatér—Dömörkapu távon, rajt. Sétatér, 9.00. Kosárlabda: NB n-es mérkőzé­sek: PEAC—SZEOL. férfiak, Ifjú­sági stadion, szabadtéri pálya, 11.00. Pécsi Postás—Bp. Spartacus, nők, PVSK-esamok, 9.30. Pécsi Postás—Agrárgépész Egyetem, fér­fiak, PVSK-csamok, 11.00, PVSK— SZEOL, nők, PVSK-csamok. 12.30. Modellezés; Körrepülő modellek Dunántúl bajnoksága, ÜJmecsek- alja, körrepülő pálya 8.30. Teke. NB. H. mérkőzés: Pécsi BTC—Veszprémi Vegyész, nők, BTC pálya, 11.00. ba, ennek következtében én is oka vagyok az utolsó előt­ti helyezésnek. — Hanyagolja az edzéseket? — Nem. Csak a játékosok­kal való foglalkozást! Ez pe­dig legalább olyan fontos, mint az intenzív edzés, a jó taktika. Az időm zömét a szervezés, a hadakozás veszi el. Amíg a csapat középiskolá­sokból állt, nem érződött úgy ez a hiány. Most, hogy kinőt­tek az iskola eleve fegyelmet parancsoló falai közül, most hogy felnőttekké váltak, több­ször kellene hangsúlyoznom, hogy nem értékelik helyesen önmagukat, egyszerre léptek az önállóság útjára és ezen vezetni kellene őket. így ju­tottunk el oda, hogy nemrég búcsúzni kellett Pákozdi Irén­től. Gyermekemnek tekintet­tem — ma úgy érzi. az ellen­sége vagyok. Ma már példájával magya­rázom a hálátlanságot Álla­mi gondozott volt, az egyesü­let nevelte, taníttatta, a sport révén bejárta a fél világot két Ifjúsági Európa Bajnok­ság, évenként három-négy kül­földi túra és amikor egy sú­lyos fegyelemsértés után fe­lelősségre vontam — lehozta a szerelést! — Őszintén: bent maradhat­nak még? — Füle Ilona, a centerünk tavaly abbahagyta a sporto­lást, Hirth Éva sportsérülése olyan súlyos, hogy hosszabb ideig nem állhat rendelkezé­sünkre, Pákozdi Irént elvesz­vetkező három nehéz hét alatt rendezni tudnánk sorainkat — még nem veszett el minden. Kialakult a búcsúzóhatos, de ebből három megmenekülhet. Erre nekünk is maradt még esély. És ha bentmaradnánk? Ez sem oldana meg mindent. He­lyére kellene tenni a sportot Szigetváron. Miből akarunk minőséget és hogyan. Magas szinten már egyes emberek erőfeszítése nem elegendő. Az élet minden területén bebi­zonyosodott: összefogás nélkül nincs eredmény! Ha állandó­sítani lehetne ebben a fiatal városban azt az odaadást, lel­kesedést. áldozatkészséget, ami a Zrínyi-ünnepségeken meg­nyilvánul — például a Zrí­nyi Kupa rendezésében, lebo­nyolításában — állítom, vi­rágzó sportélet teremtődne Baranya e patinás helységé­ben. Somogyvári Valéria TEKE NB L ÄLLÄSA Férfi csapatok 1. FTC 20 54 096 100 2. Ózd 21 56 307 97 3. RábaETO 21 54 014 91 4. Csepel 20 52 058 90 5. BKV Előre 21 54 245 88 6. Egri Spartacus 20 52 243 88 7. SZVSE 20 51 080 82 8. MGM Vasas 21 55 719 81 9. P. Vasas 20 51701 78 10. P. Textil 20 50 439 87 11. Pécsi Gázmű 20 52 087 05 12. SZSE 20 49 465 65 13. Z. Danuvia 20 51 272 63 CSEPEL—PÉCSI DÖZSA 2:1 (1:0) A labdarúgó NB I. szombati két mérkőzése közül a' fővárosit vil­lanyfény mellett játszották le a csepeli stadionban. Kellemes idő, jó pálya fogadta a csapatokat, amelyek a következő összeállítás­ban játszottak. Csepel: Fatér — Vellai, Molnár, Hunyadi, Faludi, Kandi, Major, Rottenbiller, Kalmár, Losonczi, Gondár. Pécs: Rapp — Hernádi, Móricz dr., Kincses, Köves, Kon- rád. Bérezési, Máté, Tüske, Rádi, Dunai dr. Az első negyedóra eseménytelen gyenge játékkal telt el. A csapa­tok egymás hibáiból éltek. Lövés úgyszólván egyszer sem ment ka­pura. A 37. perc hozta meg a csepeli vezetést. RottenbiUer lab­dájával Gondár néhány lépést tett, aztán 12 méterről a kimoz­duló Rapp mellett a kapu bal­oldalába lőtt (1:0). Ezután Major megsérült, néhány percig ápolták. Szünetben cseréltek a csepeliek, a lábát fájlaló Major helyett a fiatal Varga állt be. Támadtak a pécsiek, és a 48. percben sikerült is egyenlítenie a vidéki csapatnak. Rádi Mátéhoz játszott, Fatér kifutott eléje, de nem tudott közbeavakozni, mert a pécsi csatár ügyesen átemelt felette, és a labda az üres kapu­ba hullott (1:1). A gólnál Máté megsérült, helyére Daka jött be. Nem sokáig örülhettek azonban a pécsiek az egyenlítésnek. Az 52. percben Móricz a 16-os vona­lon lyukat rúgott, Kalmár résen volt és 12—13 méterről a kapu jobb oldalába lőtt (2:1). Elég iz­galmas volt az utolsó negyedóra. A pécsiek próbálkoztak az egyen­lítéssel. de eredménytelenül. A helyzetek alapján a hazai csapat megérdemelten szerezte meg a két bajnoki pontot. Jók: Molnár, Faludi, Varga, illetve Hernádi, Köves, Tüske, DUNAÚJVÁROS—'VASAS 2:1 (0:0) Dunaújváros, 3000 néző, T.s Kaposi. Gól lövők: Csörgő (2), Illetve Farkas. Labdarúgó megyebajnokság Pécsi Helyiipar—Pécsi Kinizsi 3:8 (2:0). Pécsbányatelep. Pécsi Pos­tás—István-aknai Bányász 0:0< Postás-pálya, Vasas H. Bányász- Pécsi Kesztyűgyár 2:1 (1:0), BTC- pálya, Boly—Pécsi Vasas 3:0 (1:0)j Ifjúsági stadion. ökölvívás: PVSK—BORSODI BÁNYÁSZ 17:5 NB I. B-s mérkőzés, PVSK- csarnok 500 néző. A pécsi vas­utas csapat magabiztosan nyerte első őszi mérkőzését, a találkozó már 6:0-ás PVSK vezetéssel in­dult, mert a vendégcsapat Tatai, Kovács I. és Kovács IX. ellen nem tudott ellenfelet állítani. A pécsi csapatból Gard, Jávor, Némethi Dobszai és Paku, valamint a há­rom ellenfél nélküli ökölvívó nyerte meg mérkőzését, Gomb­kötő döntetlenül végzett. Kosárlabda: MTK—SZIGETVÁRI VÖRÖS METEOR 73:40 Legjobb dobók: Krizsáimé (30), Pillingerné, Kovács és Elekes (7—7), valamint Ju- sics 13, Varga 8, Freifogelné és Mácsai (6—6). Hz Ércbányász esélyei megcsappantak, a Vasúté javultak A labdarúgó NB II. Nyugati csoportjában még nem dőlt el sem a bajnoki cím sorsa, sem pedig a kiesés kérdése, de a pé­csi csapatok számára azért nem volt érdektelen a múlt hétvégi forduló. A Pécsi Ércbányász a ta­polcai súlyos vereség után meg­lepetésre saját otthonában vesz­tett a pécsi rangadón. Ez bajnoki esélyeit és nyilván a játékosok önbizalmát is eléggé csökkentet­te, ugyanakkor a PVSK nagy lé­pésekkel jutott előre ahhoz, hogy megszűnjenek kiesési gondjai. A szurkolók körében felmerül a kérdés: vajon melyik csapat nyeri a bajnokságot? Van-e esé­lye még a pécsi együttesnek? Ezekre a biztos választ természe­tesen az elkövetkező hetek és ezeken majd a küzdőfelek adják meg. A feljutásban még érdekelt három csapat, a MÁV DAC, Sa« varia és a Pécsi Ércbányász kö­zül az első kettőnek 3—3 pont már az előnye, de a győriek két­szer Is jönnek Pécsre. Minden­esetre a pécsieknek kellene a leg­többet nyújtani a vlsszalévő idők­ben ahhoz, hogy az első helyem végezzenek. Pécs labdarúgása szempontjából sem lenne közöm­bös bajnokságuk, de ezt elsősor­ban a csapat tagjainak kellene kellően átérezni. Most vasárnap sok minden tisz­tázódhat, hiszen ezek a mérkő­zések szerepelnek a műsorban! Savaria—Pécsi Ércbányász és PVSK—MÁV DAC. Mindenesetre nagy „dobás” lenne a Vasút ré- széről, ha vasárnap sikerülne le­húzni a másik bajnokjelölt „skalpját’’ Is! Példás fegyelmezettség, lelkesedés sikerre viheti a komlói színeket Hazai mérkőzés elé régen né­zett ilyen borúlátással a komlói tábor, mint most. A két távozó labdarúgó posztjának betöltése csak részben sikerült, a csatársor­ban sok a kérdőjel. Lantos Mi­hály edző úgy nyilatkozott, hogy sor kerülhet a fiatal Egri bemu­tatkozására is. A kékfehéreknél nincs tehát még helyrebillentve a csapat lélektani egyensúlya. A DVTK különben mindig jól szerepelt a bányavárosban. Leg­utóbb, 1967-ben egy lényegesen jobb játékerőt képviselő komlói együttest is legyőzött a kökönyösi pályán 3:2 arányban. Arra a kérdésre, hogy mi vár­ható a mai mérkőzésen, rend­kívül megoszlanak a vélemények. A tárgyilagosabb sportrajongók előzetes megítélését lehet inkább elfogadni, akik még Komlón is a diósgyőrieket tartják esélyesebb­nek. Ezt a jelenlegi egység hiá­nyára. a támadósor gólképtelen­ségére alapozzák. Egy persze biztos: ha a Bányász-csapat — a szurkolók megfelelő buzdítása mellett — olyan példás lendülettel és fegyelmezettséggel harcol, mint már az idén többször is, akkor méltó ellenfele lehet a DVTK- nak. A Komlói Bányász várható ösz- szeállítása: Erdősi — Kótai, Csor­dás I., Lazaridisz, Ficzkó, Makrayj Bordács Földi, Solymosi, Koroma Csordás n. — Mester! Tudja, miért cso­dálkozom? — Nem. Türelemmel hallga­tom. — A szövetségi kapitánynak nem ízlik a „püspökfalat”. Sem sózva, sem pedig sótla- nul. — Maga már ebédelt vele? — Még nem, de múltkor a szurkolók „étlapjáról” ajánlot­tam neki az újpesti számyat- combot és a pécsi püspökfala­tot. Nem „kajolta”, pedig a gólokra érzékeny gyomornak jó az ilyen „diétás menü”. — Most már értem a püspök­falatot, Ttike. Hát nem Is egy püspök, de legalábbis egy pró­féta beszélne magából. — Ha beszélne, azt tanácsol­nám a kapitánynak, hogy eressze egyszer össze ezt a Dózsa-válogatottat az Egyéb Menők csapatával. Feltéve, ha egy dózsás csapat után még maradnának „menők”! Persze nem három zacskó pattogatott kukoricáért, hanem komo-y tétre menő küzdelemre gondo­lok. Akkor tágulnának csak igazán a punillák! — Tágultak nekem is a stockholmi tv-közvetftés láttán. — Ezen csepnet sem csodál­kozom. A mieink a jelek sze­rint a KGNA-hoz ragaszkod­tak. — Az meg micsoda, Tüke? — A Kancsal Gunnár Nagy Áruháza, amely peckesen áll a stockholmi főtéren. Ilyenkor van a szezonvégi kiárusítás. — Maga sajnálja Titiéktől, hogy olcsón hozzájutottak a jó portékához. — Sajnálja a csuda! Egyéb­ként is Titiék mint eladók vet­tek részt a kiárusításon. — Eladók? Mi az ördögöt árulgattak ott olcsón, Tüke? — A magyar foci jó hírne­vét, mester! — Értem. A Göröcs azt nyi­latkozta, hogy fáradtak vol­tak. — Akkor miért nem marad­tak Pesten a fenekükön? Az­után mi fárasztotta ki őket? Gondolom, négy vagon sódert raktak ki a Józsefvárosin. — Vagonkirakás! Hadd kaca- rásszak, ha-ha-ha. Talán va­gont is csak gyerekkorukban láttak a karácsonyfa alatt. —■ Lehe séges. Nézze, hogy fi­nom maradiak: Inkább ideha­za egy vidám „szívrepacsi”, mint egy külhoni lebőgés! — Hát igen. Mindenütt jó, de legjobb otthon. — Ezt a közmondást legutóbb Békéscsabán alaposan begya­koroltatják a Pécsi Bányász f©élcsapatával. Egy óra hosz- szat kuksoltak a meccs után az öltözőben, mert a drukke­rok az ablakok alatt gimnasz- tikáztak. Csoda, ha elfogta őket a honvágy? Maga mit tenne, ha bezárnák ilyen hely­re egy órára egyetlen nagy- fröccs nélkül? — Kitikkadnék, Tüke. — Na látja. A pécsi NB li­es rangadó nézői Is kitikkad­tak a második félidőre, olyan gyalázatos volt a foci. Ami­kor a játékvezető az ujjával mutatta, hogy egy percet hosz- szabbít, az egyik szurkoló ájultan esett össze. — Borzasztó. Mi történt ve­le? — Semmi kérem, de az a tu­dat, hogy ebből a fociból még ráadást is adnak a csapatok. Tudja? — A Borovácz is adott ,»rá­adást”. Mármint a vasutas­játékos sípcsontjára. Csoda, hogy nem törtek el a virgá­csok. — Nézze, annak a randa je­lenetnek semmi köze a sport­hoz és nincs helye a pályán. A madridi bikaviadalon ilyen égbekiáltó durvaság láttán azonnal kiállítanák ... —■ ... a bikát, Tüke? — Hova gondol, mester? Egy bika nem ragadtatja így el magát! — Ez igaz. — Meg az Is, hogy a jó ed­zést nem pótolja az aranyhal­etetés. — Micsoda? — Jól hallotta kérem. Olva­som, hogy az olaszországi vb-n kosarasválogatottunk aranyhal­etetéssel készült a második meccsre. Csoda, hogy a bol­gárok alaposan „megetették” őket? — Talán tévedésből a kosa­rasok ették meg az aranyha­lakat? Olaszországban kaja te­rén minden lehetséges. — Az lehet. De hova jut a magyar sport, ha a válogatot­taknak edzések helyett beveze­tik az aranyhaletetést, jázmin- bokorbujtást, fokosfaragást. — Megáll az eszem, Tüke! — Arra azért vigyázzon, mert ügy jár, mint az a szegény partjelző Vasas n. bányatele­pen. — Csak nem ruházták meg? — Maga enyhe kifejezést használ. Nem tudja, hogy mi­nél kisebb egy hely, annál na­gyobbat ütnek? Inkább annál nagyobbat rúgnának! Persze kizárólag a labdákba. — Ezért tiltják be gyakrab­ban a kiscsapatok pályáit? — Ezért bizony. Egyébként hallotta, hogy feloszlik év vé­gén a Dózsa? — Rettenetes, Tüke! A focis­ták? — Dehogyis, mester. A kézi­labdázók. Allító'ag mind- „le- felé” masíroznak az NB n-es Ércbányászhoz. — Miért nem „felfelé” masí­roznak az NB I-es Bányász­hoz? — Ezt kérdezze meg tőlük. Higyje el. sokszor jobb az alacsonyabb osztály. Gondo­lom, hogy az urános srácok is kiszámolták már, hogyha mondjuk x-szer győznek az NB U-ben, akkor megkeresnek x plusz 50 originál nyalókát. Ha viszont y-szor kikannak az NB I. B-beri, akkor y plusz 27- szer és még milyen nagyokat vernek az ülepükre. — Maga ezt honnan tudja ilyen pontosan, Tüke? — Már az általános suliban ezt tanítják a srácoknak, mes­ter! I J k

Next

/
Thumbnails
Contents