Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

«69, október 1, Dunanttnt ttctpio 5 Mtivtrarszásen az elsft! Tej-táwezeték Véménden A Baranya megyei Tejipari Vállalat országosan egyedül­álló kezdeményezést valósít meg Véménden. A község tejgyűjtő háza és a feldolgo­zó üzem között 800 méter hosszú, kettős csővezetéket építenek ki. A 32 milliméter átmérőjű, műanyag távveze­téken naponta 6000—7000 li­ter tej szállítását bonyolít­ják le rövidesen, az eddigi­nél sokkal higiénikusabb kö­rülmények között és várha­tóan gazdaságosabban. A ve­zetéket és a csőmosó beren­dezést az NDK-ból vásárol­ták és ottani szakembe­rek végzik a szerelést. A kísérleti vezeték üze­meltetése utón szerzett ta­pasztalatok figyelembevéte­lével döntenek arról, hogy másutt is építenek-e tej- táwezetéket. Jövőre minden üzemben 44 órás lesz a munkahét Veres József munkaügyi mi­niszter a szakmunkásképző pedagógusok újonnan avatott Nyár utcai klubjában kedden tájékoztatta az újságírókat a munkaidő-csökkentés helyze­téről és a szakmunkáskép­zésről szóló törvény ország­gyűlési vitájának tapasztala­tairól. Elmondotta, hogy 1957-ben a szombat éjszakai műszakok elhagyásával a textiliparban 45,3 órára csökkent a heti munkaidő, 1967-ben pedig a bányászok munkaidejét mér­sékelték 44 órára. Munkaidő­kedvezményt kaptak egészség­re ártalmas munkakörben dol­gozók is. A párt IX. kong­resszusának határozata értel­mében 1968-ban nagy méretek­ben megkezdődött az ipari és építőipari dolgozók heti 44 1975-re általános lesz az emelt színtű szakmunkásképzés — Több kollégiumot létesítenek És ekkor a manézs megroppant alattunk... Két argentin boával egy anaconda Amiről a hétéves kisfiú gondoskodik — Ahogy mondani szokták, úgy ment minden, mint a ka­rikacsapás ... egész a szélma- lomforgásig. Ez mutatványunk legnehezebb és legveszélye­sebb része. Hogy miből áll tu­lajdonképpen? Mindenekelőtt ltét egykerekű „kerékpárból”, igen hosszú, rúdalakú vázzal. Öcsém és én mintha csak egy kisebbfajta fa tetején pedá- loznánk, olyan magasan van az ülés. Párhuzamosan egy­más mellett hajtunk, egy „ten­gely’' két vége a váltunkon, középen sebesen forgó szél- malomvitorla — a feleségem. Szóval, mint mondottam, \ rendben ment minden ezen a ; hódmezővásárhelyi estén is, i jócskán bent voltunk már a pörgésben, és akkor a manézs j megroppant alattunk ... Az egyik kerék fönnakadt, a .,szélmalom” összeomlott és fe­leségemet súlyos bordatörés­sel szállították kórházba. Ket­tesben maradtunk tehát öcsémmel s a szélmalomforgó egyelőre elmarad . .V, A Picard trió „korelnöke” — beszélgetőtársunk — érthe­tően pesszimista, bár az együt­tes duóként is remekel, a pé­csi közönség, mely az elmúlt napokban a legkevésbé sem bojkottálta a „Cirque Luxem­bourg” műsorát, meggyőződ­hetett erről. A küszöbön álló újabb fellépésig feketézőnk, s mindenekelőtt hároméves amerikai turnéjuk fényképes emlékei közt böngészünk. — Picardék úgyszólván az egész Egyesült Államokat beutazták, a Ring! ing Bross cirkusz kü- lönvonata röpítette őket vá­rosról városra. Egyebek közt egy 150 ezer nézőt befogadó sportcsarnokban is felléptek, ahol — mint a legtöbb ameri­kai nagycirkuszban — három manezs üzemelt egyszerre, s ugyancsak ügyelni kellett a konkurrenciára. A Picard család több „di­nasztiára” szóló artista-hagyo­mányai közismertek a „szak­mában”, s úgy látszik a foly­tatás sem fog elmaradni, erről hétéves kisfiúk igen tehetsé­gesen gondoskodik máris. — Alig múlt öt éves — meséli az anyuka —, amikor felfedeztük, hogy csak úgy magánszorgalomból megtanul­ta a legnehezebbet, a „estipa­kerekezést”, vagyis a csupán pedálból és kerékből álló al­kalmatossággal való közleke­dést. Férjem a megmondható­ja, ezt még mi, felnőttek sem tudjuk utána csinálni. Kapott is érte az amerikai cirkusz igazgatóságától egy valódi ke­rékpárt, ekkor meg kiderült: nem tud biciklizni. Az esti előadás már meg­kezdődött, hamarosan Picar­dék következnek. Odébbállok hát egy házzal, annál is in­kább, mert a következő ház a „Puspita go-go girls”, vagyis négy nem akármilyen „kül­alakkal”, s nem akármiféle produkcióval rendelkező indo­néz kislány: Titiek, Tity, Suzy és Lies négy keréken gördülő tanyája. A mélysötéthajú, tü­zesszemű „görlök” Dzsakartá- ból indultak, de beat-muzsi- kájuk, mellyel már beutazták a fél világot, meglehetősen európai. Kedvencük a Bee Gees és a Beatles együttes. — Magyarországról néhány ru­hára való anyagot, s így mondják: Illész lemezeket visznek haza magukkal. — A műsorukon szereplő Zalatnay- számot is lemezről tanulták. „Látásra viszont” — csicsergi valamelyikük búcsúzóul, bár a sziszegés sokkal stílszerűbben hangzott volna, minthogy ép­pen a kígyókhoz igyekszem. — Beszélgessünk a kígyók­ról — javaslom a Grupo Ama­zonas vezetőjének, aki estén­ként két hölgy, két argentin boa, továbbá egy ugyancsak megtermett anaconda óriás­kígyó társasagában vonul ki a porondra, s mondhatom, szép sikere van. — Hol vannak most ók? — konkretizálom az ügyet, mi­után kényelmesen elhelyezked­tem a kényelmes lakókocsi­ban, egy ládaszerű ülőalkal­matosságon. — Pontosan ön alatt — vá­laszol nyomban Amazonas úr nejére kacsintva közben. Mint akit kígyómarás ért, pattanok fel nyomban, a ha­sonlat „eredetiségét” külön is átérezve. — No, nem kell félni, az állatok jól el vannak zárva, de az „akvárium” átlátszó elő­lapján át kitűnően megfigyel­hetők, A megfigyelés ellen semmi kifogásom, s miután alaposan megszemléltem a történetesen egy pléddel enyelgő csúszó­mászókat, kifaggatom még a „használati utasításra” vonat­kozólag Amazonasné asszonyt, aki készségesen felvilágosít: — A lámpa azért ég állan­dóan, hogy egyenletes meleg legyen a ketrecben, a pléd vi­szont az állandó fénytől védi meg a kígyókat. Nyolcnapon­ként esznek, ilyenkor általá­ban nyúlcsemege kerül terí­tékre (hatot-hetet is megesz­nek egyszerre!), de csirke, ga­lamb, tojás és tej is megteszi. Ebéd előtt mászatjuk egy ki­csit őket a fűben, hogy jobb étvágyuk legyen, tíznaponként pedig fürdetjük őket, a fürdő receptje: 10 liter tej, ugyan­annyi vízzel. — És nenv harapnak? — Három hónapig szájko­sárral lehetett csak fellépni velük, így is átharapta az egyik — cipőstül — a lába­mat. Egyébként nem mérge­sek, csupán a szorításuk lehet halálos. Először harapnak, az­tán tekerednek — ez a szisz­témájuk. Szerencsére most már alaposan kiismertük őket, s nem félünk tőlük. Megpró­bálja talán az egyiket? Nem kell félni, a férjem majd el­szorítja közben a torkát! Hogy kinek a torkáról van szó, inkább odahaza tisztázom — elméletben. Ügylátszik, én még mindig csak a szájkosár­nál tartok. Boda Miklós elvként a havi 210 órás mun­kaidőt tűzték ki az általános szokásos 250—260 óra helyett. A közelítés az alacsonyabb munkaidőhöz itt is megkez­dődött. A miniszter rámutatott, hogy továbbra is önerőből kel] megteremteni a munka­idő csökkentésének feltételeit. Ezzel kapcsolatban megjegyez­te, hogy a munkaszervezés több vállalatnál még igen alacsony színvonalú, több he­lyen igen laza a munkafegye­lem. A szakmunkásképzésről szó­ló törvényről Veres József el­mondotta, hogy az elmúlt húsz évben több mint 200 jogsza­bály jelent meg, és ez átte­kinthetetlenné, több esetben pedig ellentmondásossá is tet­te a szakmunkásképzés jog- gyakorlatát. 1965-ben vala­mennyi szakmában bizottság alakult, amelyek élőkészítet- lék a szakoktatás korszerűsí­tését. A szakoktatás nagy je­lentőségére utalt az ország- gyűlés rendkívül intenzív vi­tája. Társadalmi ügy a fizikai munka nagyobb megbecsülése, s erre mind a vállalatok, mind a szülők figyelmét újra és újra fel kell hívni. A válla­latokat messzemenően ösztö­nözni kell a szakmunkás­utánpótlás nevelésére, segíté­sére. a fiataloknak mind ma­gasabb fokú képzettséget kell nyújtani. 1975-re általánosnak kell lennie az emelt szintű szakmunkásképzésnek. Nem­csak azért, hogy jól kvalifi­kált munkásaink legyenek, ha­nem azért is, hogy a fiatalok­nak módjuk legyen a tovább­tanulásra, akár egyetemi szin­ten is. Az országgyűlés vitájában számos olyan javaslat is el­hangzott, amelynek megváló sítása jelentés anyagi eszkö zöket kíván. Valóban szükséí van újabb intézetek, kollégiu­mok létrehozására, valameny- nyi igényt azonban nem lehe kielégíteni. Elsősorban ott bő vítik a szakmunkástanuló in­tézeti és kollégiumi hálózatot ahol az ipar a legnagyobt mértékben fejlődik. Javaslato! hangzottak el olyan ösztönzi rendszer bevezetésére is, amelj a vállalatokat a szakmunkás- tanuló műhelyek korszerűsítő sére sarkallja. A Munkaügy Minisztérium ezzel kapcsolat­ban is kidolgozza elképzelé­seit és azokat a Pénzügymi­nisztériummal egyezteti. Elhunyt Szirmai István A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság» mély megrendüléssel tudatja, hogy Szirmai István, a Köz* ponti Bizottság, a Politikai Bizottság tagja, országgyűlési képviselő 63 éves korában, szívroham következtében 1969. szeptember 29-én, hétfőn elhunyt. A Központi Bizottság Szirmai Istvánt saját halottjának tekinti. 1906. április 13-án született Zilahon. Jogtudományi egye­temet végzett. 1929—1941 kö­zött — a Kommunisták Ro­mániai Pártja tagjaként — elsősorban Erdélyben tevé­kenykedett. Tagja volt a KRP erdélyi tartományi vezetősé­gének és titkára a Vörös Se­gélynek. Részt vett az illegá­lis kommunista sajtó szer­kesztésében. 1941-től az er­délyi pártszervezetek össze­kötőiéként, majd a felvidé­kiek instruktoraként Magyar- országon tevékenykedett. 1943-ban tagja lett a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának, majd a Békepárt tit­kárságának. 1943 decemberé­ben letartóztatták és 15 évi fegyházbüntetésre ítélték. 1944 októberében megszökött. A felszabadulás után Sze­geden a Magyar Kommunis­ta Párt dél-magyarországi tit­kárságának helyettes vezető­jévé, majd vezetőjévé válasz­tották. 1946-tól a Központi Vezetőség póttagja és a tö­megszervezetek osztályának vezetője volt. 1947—1949 kö­zött az MKP, majd az MDP országos szervező bizottságá­nak titkári teendőit látta el. 1949 és 1953 között a Rádió vezetője, a párt KV póttagja volt. 1953-ban koholt vádak alapján letartóztatták, majd rehabilitálták. 1956-ban az Esti Budapestet szerkesztette. 1957 elején kinevezték a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökévé. 1957 júliusától 1959 végéig az MSZMP Központi Bizottsága agitációs- és propaganda osz­tályát vezette. 1956 végétől az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, 1959 végén az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja. 1962 novembe­rétől pedig a Politikai Bi­zottság tagja lett. 1959 de­cemberétől 1966 decemberéig a Központi Bizottság titkára volt. A párt IX. kongresszu­sa után a Központi Bizottság agitációs- és propaganda bi­zottságának vezetőjévé vá­lasztották. Országgyűlési képviselő volt. Több évtizedes mun­kásmozgalmi tevékenysége, politikai és társadalmi mun­kássága elismeréséül a Ma­gyar Népköztársaság Zászló- rendje 1. fokozatával tüntet­ték ki. Cikkeinek és beszédeinek gyűjteménye A kommumstg eszmék győzelméért címmel 1964-ben jelent meg. * Az MSZMP Baranya me­gyei Bizottsága Szirmai Ist­ván elhunyta alkalmából táv­iratban fejezte ki részvétét az MSZMP Központi Bizottságá­nak és a halott családjának. * Szirmai István elvtárs te­metése október 3-án, pénte­ken 15 órakor lesz a Mezé Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi panteonjá­ban. A nyár mérlege 26 vihar a Balatonon Július végén 28 fok volt a tó vize A Központi Meteorológiai Intézet viharjelző obszervató­riumának szolgálata szeptem­ber 30-án befejezte munkáját. A meteorológusok szoros együttműködésben a balatoni vízrendészeti révkapitányság szerveivel május 1-től látták el a veszélytjelző szolgálatot. Ez idő alatt a közelgő vihart jelző sárga rakétát 39, a köz­vetlen vihart jelző vörös ra­kétát 26 esetben lőtték fel. Az idej nyár néhány szél­sősége: a legerősebb szelet Keszthelyen mérték július 8- án és július 13-án, óránkénti sebessége elérte a 75, illetve a 85 kilométert. A tó vizének hőmérséklete július 27-én 28 fokra emelkedett, ami az idei rekordot jelentette. A legme­legebb nyári nap Keszthelyen volt július 28-án: a levegő hő­mérséklete 34,7 fokra emelke­dett. A napfényes órák száma a Balaton térségében 1160, a lehullott csapadék mennyisége Keszthelyen 336, Siófokon 299 milliméter volt. A legalacso­nyabb hőmérsékletet szeptem­ber 21-én Keszthelyen mér­ték: 4,2 fokot. üsté tízkor sötét van a té- ren. A túloldalon befut egy-egy autóbusz, az utasok álmosan kiszállnak és nagyon gyorsan szétszélednek. Magá­nyos férfiak, nők andalognák a téren át, néha párosával is. Ha megállanak, elemlámpa villan rájuk. Húsz betonaszta] egymás mellett, mindegyik vagy 20 méter hosszú. Az asztalon zsákok, levarrt kosarak takarókba bugyolált férfiak, asszonyok, megint ko­sarak, zsákok, rekeszek. Este nyolc óra után jött öt asz- szony valahonnét Mohácsi­szigetről. papírból vacsoráztak fölvágottat, paprikát, ketten ittak egy üveg sört, aztán megágyaztak az asztalon. Aki korán érkezik, és ezért indul­nak el már a piac előtti na­pon, jó helyet kap itt a vé­gen. — Miért jobb ez, mint a kö­zepe, vagy' mondjuk a túlsó vége? — Itt az űt, itt legnagyobb a forgalom. Az a fontos, hogy az ember minél hamarabb túl­adjon az árun. Idős asszony Mattyról jött, vérpiros szép paprikát hozott, Tele a nagy nylonzsák és a két kosár. Bicskával kivájja a paprika csutáját, a magol megőrzi, mert a paprika ne­mesített. Ide pakolt ki a tér — talán egyetlen — lámpájE alá. Emberek az asztalon — Hol alszik? — Itt. Ládákból őrbódé féle kuc­kót épít, aztán kopott télika­báttal kibéleli, vastag keszke­nővel csavarja be lábát. — A következő soron paprikás­zsákokat fektetnek az asztal­ra, leterítik üres zsákkal: ez a fejrész. De a beton még min­dig hideg, így aztán deszká­val fedik a lapját, rá üres zsákokat terítenek és nyugo­vóra térnek. Csak egy férfi marad ébren, támaszkodik a fának és cigarettázik. Kiskun­halasról érkeztek késő dél­után rakomány, paprikával, zöldséggel. — Ha este indulnánk, csak hajnalban érünk Pécsre. Ak­kor viszont a legrosszabb he­lyet kapjuk. így aztán itt al­szunk és felváltva őrizzük az árut. A piaci iroda benyílójában alacsony férfi ül: Szabadkai Lajos helypénzszedő. Vasta­gon öltözött, az éjszakák már hűvösek. A hosszú viharkabá­tot derékban bőröv fogja ösz- sze, a bőrövön rekészes er­szény. Gombjára akasztva elemlámpa. Időnként bevilá­gít a sorok közé. aztán visz- szaül a székre, figyel. Min- i dent lát. mindent tud, ami egy nagyváros zsúfolt piacán tör­ténik és történhet. Nagyjából ismeri — még névszerint is! — az árusok hadát — Mi gonddal jár az ön munkája? — Egy-egy piac előtti nap éjjelén számtalanszor végig­járom a teret. Volt már úgy. hogy alvó árusok mellől pró­bálták megdézsmálni a kosa­rakat, rekeszeket. — Vannak úgynevezett „mozgó-árusok” is: nem váltanak helyjegyet, hanem egy kosár tojással sé­tálnak föl-alá, aztán súgva kí­nálják a portékát. — Mennyi a helyjegy itt a Bajcsy-piacon? — Négy forint. Nem sok, megfizetheti bárki De ... va­lahogy még sem tartom igaz­ságosnak. Mert ha jön egy idős asszony, egyetlen kosál gyümölccsel vagy gombával ugyanúgy fizet négy forintot, mint a másik, amelyik öt zsák zöldségfélét pakol az asztalra. Az árusok különfélék. — A kosarak bevétele szerény, de a gombásoknak már viszony­lag jobban megy, mert nincs! „befektetés”: a gomba megte fém az erdőben, csak le kell szedni. A kiskereskedői na- : gyobb tételben veszik at az > árut az őstermelőtől, rádobjak 1 a „felárt” és eladjak. Sok fá­radság ezzel sincs. — Vannak olyan őstermelők, akik évek­kel ezelőtt még „kosaraztak", később otthon kertészkedtek: megtermelik az árut, figyelik a konkurreneiát és a piaci igé­nyeket. Mindig tudják, mikor, milyen árban, mit kell piacra dobni. Ma már autóval gör­dülnek be hajnalban a piac­ra ... De az is igaz, hogy szép árut hoznak és tisztán, sár­tól, földtől megszabadítva. íz­lésesen prizmába rakva. Üz­leti fogás. De hasznos. Este 11 óra után már gyor­sabb ütemben érkeznek ar eladók. Suttogva váltanak né­hány szót, lerakodnak, esatos- üveg csendül, zsírpapír zörög, vacsoráznak, lepihennek. — Mennyi ideje él a piae világában? — Harmincnégy esztendeje — mondja Szabadkai Lajos bácsi — Eredetileg puskamű' vés vagyok, de azt a szakmát rég elfeledtem. Ez békésebb foglalkozás Tudja, ha reggel feljön a nap, „kivirágzik” a piac, a sok és élén!' szín és a hangoskodó, joked • iS ember­áradat feledteti » hideg éjr szakákat . Rab Kerens i. I órás munkaidejének bevezeté­se, amely 1968-ban 820 000, az idén pedig 850 000 embert érintett. E nagy tömegeket fog­lalkoztató kategória dolgozói részére jövőre befejeződik a munkaidő-csökkentés, ami azt jelenti, hogy 1970-ben további 80 000 ember dolgozik a rö- videbb munkaidőben. Az ál­lami mezőgazdasági üzemek­ben. ahol a szokásosnál köz­ismerten hosszabb a munka­idő, az a cél, hogy a mun­kával töltött időt heti 48 órá­ra mérsékeljék, s ez a folya­mat is jól halad. A közleke- I dési dolgozók számára irány-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents