Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-31 / 253. szám

mi. október 31. jjuticmt mi napio 3 Autójavítás — haszon nélkül Sok a szerviz, kevés a kocsi — Csapnivaló az alkatrészellátás Több szakemberre lenne szükség sokhoz. a karambolos javíta­ni, vehet az ember egy fény­szóróbetétet 150 forintért, vagy egy egész fényszórót öt­százért. A motoralkatrészek­kel ugyanaz a helyzet, még a hazái gyártmányoknál is. Nem1 tudni, mennyi a tény­leges és mennyi a mestersé­ges hiány, de az biztos, hogy hiány van, s Magyarországon ma a legjövedelmezőbb üzlet az autóalkatrész-csempészés. Rendkívüli kényes kérdés, senki sem szívesen beszél ró­la, de azért az anyagbeszer­zők megsúgják: nem egyszer csak „csúszóval” lehet bol­dogulni. A nagy baj az, hogy az Autóker. egyedül uralja a piacot, ez utóbbit idézőjel­ben, mert milyen piac az, ahol nem lehet mindent kap­ni. Érdeklik túlságosan az elosztót a hiánycikkek? Pe­dig egyes cikkeket a kisipa­rosok is legyárthatnának, csak keresni kellene a kap­csolatokat. Nagy a rumli Ilyen körülmények között van gondja a javítóknak. — Akad szerelő, akinek 7—8 ki­bontott kocsija is van, mert valamilyen alkatrészhiány miatt mindig újabbhoz kel­lett fognia. Állandóan át kell csoportosítani a szerelőket. Egy rakás kocsi áll majd­nem készen, benne van a nagy pénze a szövetkezet­nek, de még nem jöhet érte a gazdája, mert valami fillé­res alkatrész hiányzik belő­le. Ott szereznek alkatrészt, ahol tudnak, bizony, nem egyszer fel kell rúgni a „já­tékszabályokat” is, de külön­ben bezárhatnák a boltot. — Egyébként is: igen nagy a raktárkészletük, ezért tete­mes kamatot fizetnek, de hát félő, hogy pont akkor nem lehet majd kapni a keres­kedelemben, amikor éppen kell. A javítást lehetetlen előre tervezni. Raktárkészle­tük így — mondhatjuk — a kereskedelmet pótolja. Végezetül kanyarodjunk vissza oda, ahonnan kiindul­tunk. Ahhoz, hogy ez a rend­kívüli eszközigényes szolgál­tatás jobban, zavartalanab­bá dolgozhassák, egyáltalán, hogy meg tudjon élni, ahhoz több kedvezmény kell. Mint mondottuk, a javításokat nem lehet előre tervezni, sok a hiánycikk, az autójavító kockázat nélkül szeretne készletezni. Most, amikor a lakossági szolgáltatások fej­lesztése napirendre került, aktuális erről beszélni. Miklósvári Zoltán Fürdőfejlesztési tervek Somogybán Somogy négy legjelentősebb melegvízű strandján — Csisz- tapusztán, Csokonyavisontón, Nagyatádon és Igáiban — at idén több mint háromszázezer hazai és külföldi vendég for­dult meg. A növekvő idegenforgalom­ra tekintette] korszerűsítik, fejlesztik e gyógyhatású für­dőket. A nagyatádit gyógyfür­dővé nyilvánítják és fürdő­gyógyintézetet rendeznek be. A csokonyavisontai fürdő táv­lati fejlesztési terve szerint 1980-ig mintegy 80 millió fo­rintot költenek új szabadtéri, továbbá fedett medence, strand, orvosi rendelő, szállo­dák, kereskedelmi és vendég­látóipari egységek építésére. 10 holddal növelik az igali fürdő területét, ahol már eb­ben az évben megkezdődik a gyógyfürdő-szolgáltatás. A Kö­zép-somogyi Termelőszövetke­zetek területi Szövetségének kezdeményezésére szintén Igái­ban, a közös gazdaságok össze­fogásával, 100 férőhelyes szál­loda építését is tervbe vették. Meggyorsult az új módszerek térhódítása Baranya mezőgazdasági üzemeiben A legjobb eredményt felmu­tató állami gazdaságok és tsz-ek sikerei mögött szinte minden esetben az új módsze­rek bátor alkalmazása húzó­dik meg. A fejlett módszerek megyei elterjedését és a me­gye mező- és élelmiszer-gaz­dálkodási célkitűzéseinek meg­valósítására gyakorolt hatását vizsgálta meg a napokban a Megyei Pártbizottság mellett működő Szövetkezetpolitikai Bizottság. Megállapította, hogy a legtöbbet, a búza és kuko­ricatermesztés színvonala fej­lődött az utóbbi időben, és igen széleskörűvé vált az ál­lati tápszerek és növényvédő­szerek használata. Tíz év alatt 10 mázsával nőtt az átlae, Az új fajtákat előbb kísér­letekben próbálják ki. A ki­Az olajkályha meg a piros grafikon Riport Szekszárdról HOGY IS KEZDUUUT17 Dömötör Béla, egy szekszár­di lakatos, jobban mondva ezermester, csinált egyszer egy olajkályhát. Kitűnő kis­ipari munkának látszott, a KERMI is jónak találta, nem sokára megkezdődött a soro­zatgyártása. ötszáz darabot készítettek már, a szélrózsa minden irányába eljutott egy-egy mintapéldány. Azt hitték, az egész országban megkedvelik majd a gyárt­mányukat, s ehelyett el­árasztották őket reklamá­ciókkal. Rövid idő alatt mind az ötszáz kályha visszake­rült hozzájuk, másfélmilliós készlet keletkezett a raktá­rukban, csőd szélére jutott a vállalat. A Szekszárdi Vasipari Vál­lalat olaj kályhagyárában hallottam ezt a történetet. Honvéd Károly, a gyár fő­mérnöke elevenítette fel a régi időket, az az ember, akinek jellegzetes, magas- homlokú arcát, pergő élénk beszédét néhány napja az egész ország megismerte. — Azon az estén, amikor olaj- kályhájuk kiváló minősítést nyert a tv mintaboltjában. A gyár egyébként nagyon kicsi. Óriási üzemcsarnokra, nyüzsgésre, magasban kúszó darura, fülsértő zajra gon­doltam, amikor Farkas Im­re, a Titán Kereskedelmi Vállalat pécsi igazgatója kí­séretében elindultam Szek- szárdra, s ehelyett egy csen­des kis műhelybe kalauzol­tak. Alig tíz-tizenöt ember foglalkozott az olajkályhák összeszerelésével. A szokásos szalag-módszerrel dolgoztak: az egyik ember csak a vas­fazék alakú tűzköpenyt sze­relte az alvázra, a másik az olajtartályt, a harmadik a különböző kapcsolókat és így tovább. Mire a szalag végére A műszaki főiskola építésének meggyorsításáról tanácskoztak Győrött értünk, ott állt előttünk a zománcozott falú, fehér olaj- kályha. A szalag persze csak a gyártás végső fázisát foglalja magában. Egy csomó más műhely meg „bedolgozó” vállalat foglalkozik még e kicsiny üzemcsarnok kiszol­gálásával, hiszen több mint kétszáz alkatrészből „áll ösz- sze” egy olajkályha, s vala- ; hol azokat is elő kell állíta- í ni. No de elég is lesz ebből, j hiszen az olvasó másra kí- ! váncsi. Arra például, hogy miképp lett kiváló minőségű I a gyár olajkályhája? Hiszen | ott hagytuk abba, hogy né­hány éve még rosszat gyár- . tottak! Tulajdonképpen nem is volt rossz a lakatos konst­rukciója. Ha egyedi úton, kisipari módszerrel készíte­nék, még ma is beválna. Ez a „rejtélye” annak, hogy a KERMI is jónak tartotta. — Más viszont a széria, ki- sebb-nagyobb módosításokra volt szükség, hogy verseny- képesek lehessenek a piacin. Ilyen módosítás volt például a hőcsöves rendszerű tűztér, a huzatkorlátozó és több olyan dolog, mely egyedül a szekszárdi olajkályha saját­ja. Ez a magyarázata annak, hogy a szekszárdiak készít­ménye néhány száz forinttal drágább, mint egy hasonló kapacitású Mecalor olaj­kályha. Ugyanakkor keve­sebbet fogyaszt, mint a tö­rökbálintiak gyártmánya. — Erre egyébként a tv minta­boltjában is utaltak. MEGVOLT HAT AZ ÜJ- KONSTRUKCIÓ, a Tolna megyei Tanács pénzt adott, hogy talpra álljanak. Most már csak néhány „apróság” maradt hátra. Lelket kellett önteni a hitehagyott embe­rekbe (egy fillér nyereségré­szesedést sem fizettek 1968- ban!), a főmérnök, az osz­tályvezető, a gyár igazgatója meg mások hónapokon át napi 12—13 órát töltöttek a gyárban. így, lépésről lépés­re érlelődött meg a nagy for­dulat, s jutottak el oda, hogy a pécsi Titán igazgatója e pillanatban szenvedélyes han­gon „alkuszik” legalább másfél ezer darab plusz olaj­kályhára. A főmérnök véde- I kezik, Pest, Miskolc, Győr meg Debrecen nevét emlege­ti, aztán egymásra mosolyog­nak. A mosoly azt jelzi, hogy jövőre talán több lesz Pé­csett az olajkályha. Ennek a vitának egyéb­ként már a főmérnök irodá­ja a színtere. Amikor meg­kérdezem tőle, hogy tulaj­donképpen mikor lesz a la­kosság ellátva, válaszul egy piros grafikonra mutat, mely a Gázolaj Tröszt számításait tartalmazza. A piros vonal­ból ítélve Magyarország 1975—76-ban jut a telítettség állapotába. A felmérések szerint akkor 1,2—1,3 millió háztartás tüzel majd olajjal, az ország lakosságának kö­rülbelül 40 százaléka. Mindent egybevetve: hat­hét évig biztos a piac. S az­után? A főmérnök rágyújt, hosszan fújja a füstöt, majd megjegyzi: nem szeret jósol­gatni. Maradjunk csak a té­nyéknél, hiszen a puszta té­nyekben is van egy ígéret. Mégpedig: a többi szocialis­ta ország ma még nem na­gyon foglalkozik az olajkály­hával. S ha jövőre foglalkoz­na is, a magyaroknak rajt- előnyük lesz, amit kamatoz­tatni lehet. Következésképp: egyelőre — és nemcsak hat­hét éves távlatban — végte­len a piac. A messze tekintő elmélke­dés után kellemetlen volt visszazuhanni a valóságba, s arra gondolni, hogy Magyar- országon csak három gyár — Törökbálint, Esztergom és Szekszárd — gyárt olaj­kályhákat, s Szekszárd alig húszezerrel részesedik abból a néhány százezerből, amit évente előállítanak. Igaz, hogy jövőre már 25 ezret fog­nak kibocsátani, két-három év múlva pedig már ötven­ezret, vagy még többet, mert most kezdenek hozzá egy új üzemcsarnok építéséhez. De ez még mindig csigalassúsá­gé tempó ahhoz képest, amit a fogyasztók igényelnek. HOGY MIRE LENNE SZÜKSÉG? „Több pénzre” — mondta a főmérnök a ká­véját kortyolgatva. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi történne, ha valamelyik pé­csi vállalat jelentkezne ná­luk, s azt mondaná, hogy van néhány millióm, a főmérnök rám nézett és így válaszolt: „Feltétlenül tárgyalnánk ve­lük!”. Aztán hozzátette: „Sajnos, nagyon abszurd , a gondolat. Hiszen melyik vál­lalatnak van ma szabad pén­ze? Ezer helye van a fej­lesztési alapnak!” Valóban, a pécsi vállalatok is állandó ostrom alatt tart­ják a bankokat. De azért le­írom, amit Szekszardon hal­lottam, hiszen ki tudja? Ta­lán mégsem lesz haszonta­lan. Ami ma abszurd, nem biz­tos. hogy holnap is az ma­rad. Magyar László J sértetek gazdája, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya 1969-ben 13 baranyai gazdaság búzakí­sérletét értékelte. A győztes ke­ménybúza a szovjet Rannaja a puha búza pedig az ola$z Libellula lett. E kísérletek ha­tására módosul az 1969., 1970. évi vetések fajtaaránya, a szov­jet keménybúzák aránya 41- ről 53 százalékra emelkedett, a Libellula aránya pedig 23 százalékra. Az új takarmány­búza fajták mindinkább kiszo- rítják a versenyképtelen őszi­árpát. Tíz év alatt — 1958-tól mió­ta a hibridek termesztését be­vezették — a kukorica átlag­termése 12,1 mázsáról 22 má­zsára emelkedett. S ennek je­lentőségét akkor érzékeljük igazán, ha figyelembe vesszük, hogy egy hold kukorica átlag­termésének egy mázsával való emelkedése vagy csökkenése évi 10—12 ezer hízottsertés létét vagy nem létét jelent* heti Baranyában. Korszerűen — eredményesebben Nem egy új eljárás éppen Baranyából indult országhódí­tó útjára. Ilyen a szentlőrinci tangazdaságban kidolgozott lu- cernaszilázs készítési techno­lógiája, a lippói tsz-ben ki­kísérletezett helyi lóbab fajta amelyet ma már hat baranyai tsz, közel félezer holdon ter­meszt. De ugyanez mondható el a tömegtakarmány termesztés­ben is. Az ennek fejlesztését célzó iregszemcsei módszer ed­dig 79 tsz-ben terjedt el. A fejlett módszerek a legelő- gazdálkodásba is betörtek.. Ö1 év alatt a megye legelőterü­letének 18 százaléka vált min­talegelővé, ezeken 115 villany­pásztor működik. . -k^V. Az összes szőlőterület 30 százaléka Lanz-Moser rendsze­rű, s ez megkétszerezte a szőlőhozamokat. A kertészeti kultúrákban tért hódított a fó­liás termelés. Ma 83 ezéír négyzetméter fóliafelülette' rendelkeznek a tsz-ek, ez két illetve háromszori hasznosí­tással 200 ezer négyzetem tesz ki, azonban ez még mii kevés. A Szabó-féle görgősekét, világszabadalom is, Bárány; tsz-ei karolták fel elsők zött. A görgőseke család tá; jai ma nyolc baranyai tsz­dolgoznak sikerrel. Fő el nyük, hogy 10 óra alatt 1 20 kilogramm üzemanyag ta­karítható meg használatukkal. Közismertek a megye kemi- zálási eredményei. Tavaly; a gyomok közel 70 százalékát már nem kapával, hanem vegyszerrel irtották ki. A fej­lett zootechnikai módszerek egész soráról számolhatunk be, ezek szélesebb körű elterjesz­téséért azonban különösen a szarvasmarha-tényésztés és a sertéstenyésztés ágazatában még további erőfeszítéseket kell tenni. Kevesebb befektetéssel jobb eredményt Az állattenyésztésben is a fajták forradalmát éljük. A korszerű sertéskombinátok ma­gas beruházási költségei csak magasabb színvonalú termelés mellett térülnek meg, ezt pe­dig intenzívebb fajták bizto­sítják. Mint például Kahib né­ven ismert kaposvári hibrid sertés, amelyek tenyésztésébe a szalántai és pogányi tsz már bekapcsolódott. Érdekes utat kezdett meg a sásdi Búzaka­lász Tsz is. az úgynevezett' fe­hérhúsú borjú francia export­ra való hizlalásával. Ezek a borjak sem tejet sem gazda­sági, abrakot nem kapnak.-Az előírt tápszert Mometta gyárt­mányú borjútápláló berende­zés keveri és adagolja, magya­rul gép eteti a borjakat. A befektetés megtérül a magas, kilónként 30 forintos eladási árban. =*Bné As elnök a harmadik ne­gyedévi mérleg után majd nem sírva fakadt. Mindösszi 46 ezer forint nyereséget mu­tattak ki a könyvek. A: Autó- és Motor javító Ktsz nek tavaly ilyenkor már 64* ezer forint nyeresége volt Amikor évekkel ezelőtt hoz eákezdtek Pécsett, a Diósi út új telephely építéséhez, úg; nézett ki, csak nyerhetnek ; beruházással. Az új telep hely meghálálja a beleölt I* milliót, amellett, hogy ezze sikerült kiköltözniük a kóce rajokból, s új munkahelyei kezdhetik a gépkocsik javí tásót, és ugyanott a szerviz is. Akkor még nem kalku lálhatták előre az új mecha nizmust, azt, hogy a lekö tött eszközökért 5 százaléko kell fizetni, vagyis eleve eny nyivel emelkednek meg i költségek, továbbá hogy a: elért nyereséget az eszközöl és a bér arányában kellmaj< megosztani fejlesztési és ré szesedési alapra, és így rósz szabbul jönnek ki, mert ki sebb rész jut az R alapra. Kiszámították, év Végér* nem lesz egy fillér nyerésé gük sem, a saját eszközöl értéke annyira megemelke «Jett az új telephely elké szültével, hogy mindent el visz az eszközlekötési járu lék és az amortizáció. Igj hát ráfizettek arra, hogy be lementek a fejlesztésbe. Ráfizetéses a szerviz Ha egy autó odaáll a szer­vizhez, és nem fogadják, ab­ból azt a következtetést von­ják le — és ez igen elter­jedt vélemény —, hogy ke­vés a szerviz. Dr. Svábszkj Antal azt állítja, hogy i meglévő szervizükhöz a me­gyében háromszor annyi ko­csipark kellene, mint' a je­lenlegi. A Diósi úti szervi: egy ' műszakban dolgozik mert ennyi az igény. Mon­danunk sem kell, ez teljeser ráfizetéses. Kihasználtsága nem növelhető, nem is szól­va arról, hogy nem messzire tőlük épül már az új Shel szerviz, és állítólag az ÁFOF is akar létesíteni. Ugyanígj pang a harkányi szerviz, ki­használtsága eddig mindösz- sze 20 százalékos volt, oti tartanak, hogy leállítják s szervizt, legalább is az ősz: és a téli időszakban, és csal* javítással foglalkoznak. A javítókapacitást viszont feltétlenül növelni kellene, erre szükség van. Feltétele több szakember, vagyis s több műszak bevezetése. El­sősorban a karambolos javí­tással kapcsolatos szakmáról van szó, tehát karosszériala­katosokról, fényezőkről. — A kvalifikáltabb szakembereket azonban jobban meg kell fi­zetni. De a bázis-bérgazdálko­dás ezt nem teszi lehetővé a nagyfizetésű létszám nerr növelhető. A nagyobb javí­tások átfutási ideje így egy­re növekszik, hovatovább át­lagosan több mint egy hó­nap. A legnagyobb gond A legnagyobb gond, e szol- •gáltatás hátráltatója a botrá­nyos alkatrészellátás. De ak­kor még enyhén fejeztük ki magunkat. Sokan azt hitték, a régi gazdaságirányítási rendszer megszűntével az al­katrészfronton is megszűnik az elosztás — kereskedés lesz. Tévedtek. Az ellátás ki­számíthatatlan, lökésszerű, rengeteg a hiánycikk. Egyes cikkek hónapokra, sőt évek­re eltűnnek. Az alkatrész hiánycikklista szinte megtöl­tené az újságot. Például tavaly ősz óta szin­te nem lehet semmit sem kapni a Skodákhoz, az összes típust beleértve. A Volga és Moszkvics alkatrészek is rit­ka hollók. Például Trabant fékcsőből ebben az évben egyetlen egyszer kaptak 20 darabot. Évente 300 darab kellene. Hiánycikkek a fillé­res műszaki gumiáruk. A tíz forintba kerülő fényszóróüve­get évek óta nem lehet kap­5 Az ország új felsőoktatási intézménye, az évente mintegy 5 850 üzemmérnököt kibocsátó Győri Közlekedési és Távközlési- Műszaki Főiskola építésének meggyorsításáról tanácskoztak csütörtökön Győrött az érdekeltek. Részt vett a tanácskozáson dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi, valamint Bon­. dór József építésügyi és városfejlesztési miniszter, továbbá dr. ; ! Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes. Dr. Csanádi György vitaindítójában rámutatott, hogy a -! főiskola átadási határideje 1976. augusztus 31. Az építkezést • [ azonban úgy kell szervezni, hogy egy-két karon már 1973-ban I : megkezdődhessen az oktatás. A Győri városi Tanács elnöke ' ezzel összefüggésben jelentette be, hogy a főiskola építésére- kijelölt területen meggyorsították a szanálásokat. E munkákat : úgy szervezték, hogy 1970. április 1-ig befejeződjenek s így • semmi akadálya se legyen annak, hogy az építkezés a terve­• zetthez képest előbb indulhasson meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents