Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

1969. október 39.

Sunantmt napló

3

„Hová lettek a belvárosból a fák?“

MI a teendő?

A Kertészeti és Parképítő Vállalat üzemvezető mérnökének nyilatkozata

Megelőzés és gyógyítás

Orvosok as üsemekben

Beszélgetés dr. Puskás Ödön megyei üzemi lőorvossal

nére az üzemek, vállalatok részéről mind több kívánalom hangzik el arra nézve, hogy üzemorvosuktól elsősorban az üzem higiéniájának és a munka egészségügyének megjavítását várják.

— Mi a helyzet a kereső- képtelenséget okozó megbetegedések körül?

— A nagygyűlésen erről is volt szó, de az ott elhangzottak számunkra kevéssé érdekesek. El kell azonban mondanom, hogy ez év januárja óta megyénkben mintegy 12 ezer bányászra és 11 ezer ipari munkásra vonatkozóan vizsgáljuk a keresőképtelenséget okozó megbetegedéseket, mint az üzemek egészségügyének jellemző mutatóját Érdekes megfigyelés, hogy az iparban a nők nagyfokú foglalkoztatottsága miatt az egészségügyi okokból kiesett munkanapok száma már megközelíti a sokkal nehezebb és bal- esetveszélyesebb bányászat táppénzes adatait Ez a fokozottabb anya- és csecsemővédelem miatt van, s a nőkről és kisgyermekekről való ma- gasabbszintű gondoskodás velejárója.

— Hallhatnánk végezetül valamit a mozgásszervi megbetegedésekről Is?

— Főleg a bányákban, de az ipari üzemekben is gyakoriak a mozgásszervi megbetegedések, melyeknek okai legtöbbször a munkakörülményekre vezethetők vissza. A munkaegészségügy javításával sokat lehetne ezen változtam, de nagy szükség van arra is, hogy a mozgásszervi betegekről fokozottabban gondoskodjunk nemcsak a gyógykezelés, hanem az utógondozás, a „rehabilitáció formájában is.

— A megbetegedések elemzéséből egyébként sok olyan következetetést tudunk levenni, melyek irányt adnak az üzemegészségügyi szolgálat további működésének — mondotta végezetül dr. Puskás Ödön megyei üzemi főorvos.

H. I.

— Légikisasszonyok vetélkedője. A Magyar Légiközlekedési Vállalat (MALÉV! szakemberei a napokban terepszemlét tartottak Baranyában. Ugyanis a jövő évben a MALÉV és a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal közösen, Pécsett, illetve Baranyában rendezi meg a légikisasz- szonyok nemzetközi vetélkedőjét.

Ez egy vasárnap reggel.

Uránváros, végállomás, járdaszlge’, tömeg. Aztán ilyesmi: éthordók, zárt fedclíi lábosok, kukták, csattos-üvegek, demizsonok többféle méretben, nylonszatyrokban nyers hús, paprika, autoszifon, patronos doboz, kenyér, konzerv, hagyma. Aztán gyerekek: Mózes-kosárban, ka- ronülve, kézenfogva, mackókkal, gumibabákkal, labdákkal, kisostorral, he kentyűkkeí, tizenévesek táskarádióval. Férfiak ko-kásingbeii, farmerben, anorákban, ócska cipőben és szandálban, asszonyok könnyebb ruhákban, hajat leszorító színes kendőkben, lapossarkú sportcipőkben. Segédmunkások, orvosok, szakmunkások, kereskedők, honvédtisztek, igazgatók, művezetők, elnökök, osztályvezetők, gépkocsivezetők, asztalosok, lakatosok, tímárok, kőművesek, funkcionárusok, pedagógusok. Megrohamozzák a begyeknek tartó buszokat s a Szigeti vám után maguk mögött hagyják a beton-, U5-, téglarengeteget, autókat, aszfaltot, füstöt, zajt, é~és- lerméket, egész heti gondokat. Régi és új gazdák. Tulajdonosok: kertjük, gyümölcsösük, szőlőjük van, száz négyszögöltől ezer-:nittudom-én mennyi négyszögölig.

Cj pionírjai a Mecsek szőlőkultúrájának.

i *

— Mi ez?

— Földéhség. Divat. Menekülés a városból — mondja Kiss Tibor, a Járási Földhivatal helyettes vezetője. — Egyébként aztán nem is hazai jelenség ez. Franciaországban elhagyatott, ócska tanyákat vásárolnak fel a nagyvárosi lakók. Olyan helyeken is, ahol sem folyó, sem tó, csak az épület, távol a világ zajától. És hét végén kimenekülnek családostól. rokonostól.

Pécsett a tanácsi szervek — állami területből —• 200—400 négyszögölnyi parcellákat osztanak fel kisemberek között. Pénzért persze, de sok a jelentkező. Kiss Tibor kerek számokat mond, érzékeltetésképpen: a III. kerületnek 500, a II. kerületnek 600 kérelem futott be. A II. kerületi Tanács talán (!) rendelkezik ennyi földdel, de a III. kerület aligha elégíti ki az ötszáz igénylőt. De van

Menekülés

más megoldás is. A földtörvény szerint minden állampolgárt megilleti a személyi föld- tulajdon. A zártkert-rendezés után —, amely Pécsett talán 1972-bén várható — 800 négyszögölnyi szőlőnél, illetve gyümölcsösnél több területe nem lehet a magántulajdonosnak. Egy háztartáson belül élőket külön-kü- lön megilleti ez a jog. Személyi földtulajdon — mondja a rendelet — csak belterületen és zártkertben valósulhat meg. A zárkert fogalma: város (község) külterületének nagyüze- mileg nem művelhető része.

— Tehát akinek állami tartalékból nem jut parcella, az a többlet-földdel rendelkezőtől vásárolhat.

— Igen. Van is ilyen tapasztalat. A nyolcszáz négyszögölön feletti szőlőt, gyümölcsöst el kell idegeníteni, a zártkert-rendezés befejezéséig. Tehát vagy felosztja a családtagok között, vagy eladja, de lehetőség nyílik arra is, hogy külterülettel elcseréli.

Az utóbbi három esztendőben növekszik az ingatlan-forgalom. 1967-ben a pécsi járásban 1247 hold szőlő cserélt gazdát (ebből Pécsre 795 jut), ebben az esztendőben eddig 1194 hold (Pécs 633 hold) kultúrterület került adás-vételre. Ez magában foglal egyéb ágazati művelés alá eső területet is, tehát rét, szántó, egyebek, de a zöme szőlő és gyümölcsös.

Közben bejön és bekapcsolódik a beszélgetésbe a földhivatal vezetője, Bodai Csaba is. Kérdem tőlük, van-e alapja az aggodalomnak, miszerint zsugorodik Pécsett a szőlőterület? Esztendőkkel korábban, V. néni —

a városból

idősebb özvegyasszony — hűvösvölgyi szőlőjét mutatta, jól fönt a tetőn: ..Nézzen át a túloldalra. Valamikor jó hozamú terület volt és most sehol semmi...!” A teraszos művelés lépcsőzetes nyomait láttam, de vessző sehol, kiégett a fű is, gaz is.

— Mi volt az oka?

— A gazdák kiöregedtek, aztán ha nem volt leszármazott, nem akadt vásárló, a szőlő kipusztult — mondja Bodai Csaba.

Nehéz munka ez, a napszám meg drága, 100—130 forint, plusz napi ellátás és a liter bor, de nem „munkásbor”, nem csiger, hanem nemes bor, különben nem is vállalják. Konjunktúra. De az öregek mit kezdhettek volna a területtel? A gyerekek nem vették át, inkább eladatták, kocsit vásároltak a pénzen, inkább országot, külföldet járják autón a családdal, mint hogy koptassa kapája élét kora tavasztól nyár végéig. Meg a gond. hogy a jég, vagy a szárazság, vagy a peronoszpóra ledögleszti a termést, gyakran a szüret előtt „öt perccel”.

— Ez v o 11 — mondja Kiss Tibor —, mert

az utóbbi években aztán megállt ez a menekülési folyamat. Fiatal házasok kuporgat- ják a pénzt, vesznek egy kis kertet, vagy szőlőt. Nem tudják elviselni a bérházak és a munkahelyek gyors, feszített, zajos világát.

Kapok adatokat. Pécsre vonatkoznak. 1966- ban belterületi, külterületi, illetve zártkerti szőlőterület összesen 2140 hold volt, a gyümölcsös 411 hold. 1969-ben 2137 hold szőlő és 612 gyümölcsös. A gyümölcsös tehát növekszik, de a szőlőterület — látszólag — kevesebb, igaz, mindössze 3 holddal. Ezt viszont egyensúlyozza a minőségi változás: sok az új telepítés. A tulajdonosok igazán nagy gonddal szelektálják ki az elöregedett tőkéket és új, friss fajtákat „nyomnak” le a talajba. Szakemberek véleményét kérik, szakkönyveket bújják, felhagynak többen a hagyományos ,.bakhátas” műveléssel és kezdik a szálvesszős, vagy a még fejlettebb kordon- művelési módszereket.

— Rámegy még „az úristen forintja is” — mondja K. F. építőipari csoportvezető. — De nem számít, végül is az ember évtizedekre szólóan köt „házasságot” a kis telekkel. Három-négy év, mire termőre fordul. Kibírjuk valahogy.

K. F. még viszonylag olcsón jutott a kis daindoli szőlőhöz, 80 forintot fizetett négy- szögöljéért. Olcsó?

— Nézze, a keleti részen, ahol eléggé gyenge a talaj, aztán a parcellák zöme keleti, északi fekvésű ott olcsó, 10 forinttól ötvenig általában egyezséget lehet kötni. De már a Széchenyi tértől nyugatra. Aranyhegyen, Makárban, Daindolban, 100—130 forintot is elkérnek — mondják a földhivatalban.

Sok áldozattal jár. Megvenni, telepíteni, bodegát építeni, permetezni, kapálni, szüretelni. napszámot nyögni, szőlőtolvajokat haj- kurászni, de mégis szép. A szőlő mindig szép, akkor is, mikor tavasszal megindul a vesszőkön át a vegetáció, amikor hozza a fürtöket és ilyenkor is, amikor már könnyű szél fuvallatára lehullanak a sárgás-barnás levelek és beköszöntenek a ködös, nyirkos, novemberi esték. A présházak kis jólfűtött szobáinak ablakán át nézve, még ez a lehangoló látvány is felemelő.

Rab Ferenc

I apunk október 16-i száL mában megjeleni: „Ho- ■{ vá leitek a belvárosból a fák?” című bíráló cikkünk nyomán sokan adták levélben és szóban is helyeslésüket e valóban közérdekű probléma nyilvános fei- j tárásáért, a helyeslők közül a Pécsi Kertészeti és j Parképítő Vállalat egyik szakemberét, Kalla Gábor üzemvezető mérnököt kértük fel arra, hogy a véleménynyilvánítás mellett szakszerű javaslataival is segítsen hozzá a már megtörtént hibás intézkedések korrigálásához és ezek jövőbeni megelőzéséhez.

Hallgassák meg a szakembereket!

— A közművesítő vállalatok érvelése, ami szerint a közismerten keskeny pécsi utcákban nem volt lehetőségük a fák meghagyására — csak részben fogadható el — mondotta. — Ellenpélda erre jó- néhány magyar, de sok hasonlóan öreg és szűk utcáiról nevezetes külföldi város is, ahol a közmű nyomvonalának megtervezésébe, kijelölésébe gondosan belekalkulálták az utcai fák megkerülését, illetve megmentését is. De sajnálatos módon Pécsett nemcsak ezt mellőzték, hanem az új városrészek fásítási tervei elé is akadályokat gördítenek. Hogy csak egy példát említsek, az újmecsekaljai közműhálózat kuszaságában szinte művészet egy-egy fát, pláne fasort elhelyezni.

De a belvárosi állapotoknál maradva mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy egy-egy utca vagv járda felújítása után — ami sok esetben együtt jár a régi fák kiirtásával —, egyenesen kizárják még a lehetőségét is az új fák telepítésének. ............... • '

— ‘Minden talpalatnyi helyet leúsztál toznak, aminek a felbontása később már nagyon körülményes, és a lakosság körében is jogos felháborodást eredményez — mondotta.

Arra a kérdésre, hogy a vállalatunknak van-e javaslati vagy beleszólási joga a város fásítási terveibe, kézlegyintéssel vezette bfe a válaszát.

— A virág, illetve cserje ■jarkositásoktól eltekintve a gyakorlat inkább az volt, és ma is az, hogy a kerületi tanácsok megrendelésére jobbára csak a közmű vési tők által kijelölt fák kivágása a feladat tünk, noha elsődleges hivatásunk éppen az ültetésük, pótlásuk lenne.

— Jó példának — mert ahogy kiderült, azért ilyen is van —, a II. kerületi Tanács1 csal való kapcsolatukat említette meg.

— Körülbelül kétéves ez a nexus, amely a kerület fásítási tervének közös elkészítésével kezdődött — mondotta. — A tervezés előtt természe- tesen felkerestük az érdekelt | közművesítő vállalatokat és 1 tisztáztuk, hogy az általuk el- i helyezett' vezetékek véglege- i sek-e vagy csak időlegesek,

! hogy ez utóbbiakat is szem előtt tartva, előbb a szabad területek fásítási ‘érvét készítsük el, belekalkulálva egyben a költségvetést is, melyet a tanács pénzügyi leheíőségei- ! hez mérten esetleg korrigált,

| vagy egészében jóváhagyott.

1

Pontos

feltérképezést!

Ahogy mondotta, mindezekhez hozzátartozott még a be- j épített közművek pontos fel- 1 térképezése is, hogy ennek ; birtokában olyan gyökérzetű, illetve talaj igényű fát ültesse- ; nek a kijelölt helyekre, melyek sok év múltán sem ve- 1 szélyeztetik a vezetékek épségét. Sajnos nem ilyen a kap- j csolatuk az I. és a III. kerületi Tanács illetékeseivel, akik a fentebb említett szempontokat figyelmen kívül hagyva, legtöbbnyire spontán úton- módon oldják meg kerületükben a kipusztított fák pótlását, de az egészen új fásítási tervük megvalósítását is.

— Rendszerint az erdőgazdaságtól szerzik be, illetve vásárolják meg olcsón a fákat, melyek a legritkább esetben váltják csak be a telepítésükhöz fűzött reményeket. Pedig nagyon sok mindent figyelembe kellene venni a fák megváfogatásánál, mert távolról sem mindegy, hogy hová í mit ültetünk. Például aszfaltrengetegbe kizárólag csak szárazságot tűrő fát — többnyire hársfát, a füsttől, koromtól szennyezett városrészekbe —, ez Pécsett különösen aktuális —, ostorfát, vagy Celtist, a talajvizes helyekre pedig víztűrő fajtákat, fűz- és nyárfaféléket kellene telepíteni. És nem utolsó dolog az esztétikai szempontok betartása sem. Ha rajtunk múlna, mi nagyon szívesen betelepítenénk a város arra alkalmas helyeit a Mecseken annyiszor megcsodált madárbirssel, cserszömörcével, vöröstölggyel, hogy csak néhányat említsek e színpompás lombozatú fáinkból, melyek olcsóságuk, igénytelenségük mellett új színfoltjai lehetné- i nek városunknak.

! És mit lehetne kezdeni s j belváros olyan utcáiban, vag> terein, ahol a közműveket valóban veszélyeztető agresszú gyökérzetű fákat nem lehetet megmenteni a kivágástól?

— Ezeket az utcákat sen' szabadna a sorsukra hagyni — mondotta. — A fásítást ezekben fs meg lehetne oldani persze olyképpen, hogy tízévenként újra telepítenénk a fákat, mint ahogy ezt az Építők útján is tesszük. Ehhez természetesen az is hozzátartozna, hogy a közteshelyeke' szakszerűen, meghatározott évek után új csemetékkel ültetnénk be, az utánpótlás biztosítására. Elsősorban egészségvédelmi, de esztétikai szempontból is kívánatos volna ez a megoldás. Ami pedig a belváros jelenleg kopár tereit — történetesen a Színház teret, a Jókai teret vagy a Főposta előtti teret illeti —, a rideg aszfaltot e helyeken is hangulatosabbá, intimebbé lehetne tenni néhány szárazságtűrő fa elültetésével.

Szakszerű

tervezést!

Visszatérve a jelenlegi állapotokra, különös nyomatékkai húzta alá a leendő fásítások gondos és szakszerű tervezésének szükségességét.

— Véleményem szerint maximum három méter koronamagasságú egészséges, vastagtörzsű fákat kellene telepíteni, melyek bojtos gyökérzetükkel nem fejtenek ki káros hatást az alattuk húzódó közművekre.

A fásítás alapvető szempontjaiból csak néhányat sorolt fel, de már ezekből is nyilvánvalóvá vált, hogy a fák, fasorok megtervezését, telepítését, megóvását szakemberekre kellene bízni a jövőben. Olyanokra, akik nemcsak kivitelezői, hanem bizonyos hatósági jogkörrel is rendelkeznének. Például koordináló szerepet kapnának a tanácsok, a tervező, a vállalatok fásítással kapcsolatos tervezéseiben, mi több, esetenként számon is kérhetnék a már elfogadott tervek megszegését a közművesítő vállalatoktól. Véleményünk szerint e funkciókat nagyszerűen betölthetné a Kertészeti és Parképítő Vállalat, amely eddig is messzemenő segítő, kezdeményező készséggel állt a véleményét, javaslatait megszívlelő illetékes tanácsi szervek rendelkezésére.

P. Gy.

Négy és fél millió forirdos beruházással ói árvízvédelmi központ épül Mohácson, a Duna partján. — Az új létesítményt novemberben adják át az ép'tíik

Szokolai felv.

— Mire hívták fel a figyel i met a NEB-vizsgálatok?

— Ez év tavaszán mintegj 400 üzemben és bányában

| vizsgálták a munkaegészség 1 ügyi körülményeket. A vizs- j gálát eredményeiből leszűrhető, hogy a részfoglalkozást j üzemorvosi állások helyett fő- ! foglalkozású üzemorvosi állá- : sokat, kell kialakítani, tudo- i mányos bázisként üzemorvos i laboratóriumokat kell létrehozni és az üzemorvosoknak j szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni az üzemek vezetőségével.

— Milyen tapasztalatok vannak a főfoglalkozású üzemorvosi munkával kapcsolatban':

— Főleg az, hogy az orvos, akinek főfoglalkozása, élethivatása az üzemorvoslás, eredményesebben tudja a munkásság egészségvédelmét szolgálni. mint az, aki ezt mellékállásban végzi. Megyénkben már tavaly megkezdtük a részfoglalkozású üzemorvosi állások összevonásával a főfoglalkozású üzemorvosi állások kialakítását és e tekintetben szép eredményeket értünk el Mohácson, Komlón, Szigetváron, Beremenden.

— Milyen elgondolások vannak az üzemorvosi laboratóriumok létesítésével kapcsolatban?

■— Ma már nyilvánvaló, hogy laboratórium nélkül eredményes orvosi tevékenysé1 get nem lehet kifejteni. Az j üzemorvosi laboratóriumokat a KÖJÁL keretein belül tu- ! dóm elképzelni. Az e célra | kibővített KÖJÁL-laboratóri- umok kitűnően megfelelnének az üzemegészségügyi feladatoknak is és különösebb anyagi megterhelést sem jelentenének.

— Miért szükséges az üzemorvosok és az üzem vezetősége közötti kapcsolat kiszélesítése?

— Elsősorban az üzemorvos munkásságának alaposabbá téI tele szempontjából. Az üzem- ! orvosnak ugyanis részt kell j vennie az üzem életében, ismernie kell a dolgozókat munkakörülménnyeiket, a mukafolyamatokat, a technológiai eljárásokat. Bizonyos fokú üzemi ismeretek megszerzése révén az üzemorvos jobban elnyerheti a dolgozók bizalmát, az üzemhez tartozónak tekintik és javaslatait, tanácsait, előírásait figyelembe veszik és be Is tartják.

— Mindezek alapján: az

üzemorvos gyógyítson is, vagy csak higiénikus tevékenységet fejtsen ki?

— Efelett régóta és sokat vitáznak. Mindenesetre a részfoglalkozású üzemorvosok főleg gyógyító ténykedést fejtenek ki, de a főfoglalkozású üzemorvosoknál is fokozatosan előtérbe kerül a gyógyító orvosi ténykedés. Ennek elleA közelmúltban tartották meg Budapesten az üzemorvosok évi nagygyűlését, amelyen többek között a munkásság egészségügyi helyzetével kapcsolatos NEB vizsgálat tapasztalatait tárgyalták meg és mélyreható vita volt arról, hogy az üzemorvosok gyógyító vagy higiénikus tevékenységet fejtsenek ki. A nagygyűlésen részt vett dr. Puskás Ödön megyei üzemi főorvos is, akivel az ott szerzett tapasztalatokról beszélgettünk.