Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
1959. otiéber 2«. Dunanmit nauio Behozhat ó-e a késés? Misinai kérdőjelek Konzer rv r Ä rajt meglepően sikeres Volt: a zsaluzó brigádok múlt év május 2-án kezdtek munkához — s bár baranyai építők ilyen speciális feladatot ilyen magasságban még sohasem oldottak meg — szeptember 10-én már állt a torony. Nem egészen öt hónapi munka után 172,6 méter magasan tűzték ki a program legnehezebb feladatának megoldását hirdető zászlót, s akkor valamennyiük szemében úgy tűnt, hogy ez a beruházás végre zavartalan és menetrendszerinti lesz. De ekkor jött az a bizonyos „banánhéj”: leszakadtak a lépcsők. Egy év telt el e kínos eset óta, s most újra a tél előtt állunk. A torony pontosan olyan, mint tavaly ilyenkor volt: a körerkélyek még mindig nem kerültek a helyükre, s lassan már ott tartunk, hogy a misinai építkezés, amely tavaly ilyenkor még a büszkeségünk volt, most már mindenkinek több bosszúságot okoz, mint örömet. Nagyszerű rajt után idegesítő hely ben járás Most már az építők is türelmetlenek Lesz-e étterem a torony mellett? Elpocsékolt hónapok Az eredeti program szerint a múlt év őszén 83 méter magasságban el kellett volna készülnie az első körerkélynek, melyet a tavasszal további háromnak a megépítése követett volna. A kétszeri lépcsőszakadás építészetileg nem volt túl nagy jelentőségű, az esemény bekövetkeztekor nem is sejtette senki, hogy ez a kis incidens értékes hónapokat rabol majd el. A kár helyrehozatala legfeljebb heteket igényelt volna, a vita, az ellenőrzések végtelen sora azonban. elvitt egy egész félévet. S amikor végre folytatódhatott volna a munka, új kálvária kezdődött: a technológiai terveket néhány -' elven módosítani kellett. Katona Gyula, a Baranya megyei Állami Építőipari Vál- • alat technológusa, aki a tv- íorony építésének egyik előkészítője volt, s akit mindenki úgy ismer a vállalatnál, mint e munka szerelmesét, most kedvetlenül mondja: — Hihetetlenül apró ügyek miatt veszett el a nyár... Az erkélyek magasságában ;.célkonzolokat (rudakat) helyeztek el, melyek az emelő berendezést hivatottak tartani, a munka befejezése után azonban kiderült: a konzolok rövidek, arra már nem adnak módot, hogy az emberek részére biztonságos járó-osztályt alakíthassanak ki rajtuk. Levél a tervezőnek: módosítsák. Válasz: ki fizeti, mert ez az építők érdeke... Levelek, telefonok — mintha két konok ellenfél malmozott volna. Végre elkészült a hosszabbítás. De ezzel még nem zárult le az ügy: néhány további részletkérdést is tisztázni kellett. A körerkély 50 tonnás acél- szerkezeteinek beemelését a Miskolci Építőipari Vállalatra bíztuk, ők rendelkeznek ugyanis egyedül az ehhez szükséges hidraulikus beren- 1 dezésekkel. A összeszerelt — köralakú — erkélyváz felemelését vékony vasrudakkal kívánják megoldani, de ehhez tisztázni kellett a kötéseket. Néhány csavarhely kijelölése, I néhány hegesztés az egész — mégis újabb hónapok vesztek el. Végül már arra kényszerült a főépítésvezető, hogy felmenjen Pestre, s azt mondja a MÉLYÉPITERV-nél: addig nem mozdulok, míg a kezembe nem adjátok a rajzokat.. Tavasz előtt nehezen Most tehát megvannak a szükséges tervek, megkötötték a miskolciakkal a szerződést, jövő héten — ha az idő engedi — megkezdik a felső járószintek kialakítását, a műhely közben legyártja majd az emeléshez szükséges segéd- szerkezeteket, de hogy az idén elkészül-e az első erkély — ezt senki sem tudja. A november már nem igen engedi meg az ilyen munkát. Az év persze nem veszett el azért teljes egészében: néhány ! részművelettel szépen előre- i haladtak. Elkészültek a köz- | benső vasbeton födémek, a ! nagy kőerkélyek zsaluzatai, a i külső köpeny és a belső — ! 5 méter átmérőjű — henger J kitámasztása, felszerelték a i parabola sugárzók alapjait (de | „tisztába tenni” ezt sem tud- t ták: nem akadt mérnök, aki kijelölte volna a csavarhelyeket) — mindey azonban tipikusan téli munkának számít. Egyszóval: a kényszerhelyzetben fel kellett borítani a teljes kivitelezési programot. Az 1970-es átadási határidő a legoptimistább megfogalmazás szerint is kérdőjeles, de ez csak egy kérdőjel a sok közül. Balaskó István, a városi tanács tervosztályának vezetője az „étterem-dossziét” mutatja: ez is kérdőjeles; a dolog másfél millió forinton áll vagy bukik... Mindenki mindent megtett ••• Az eredeti tervek szerint az új televíziós torony lábánál (a régi adóépület, illetve turistaház helyén) 400 személyes étterem, illetve konyha épül. Annak idején mi is megírtuk: a helyiség rendkívül reprezentatívnak ígérkezik — gyönyörű kilátással. Az étterem megvalósításához a városi tanács négy, a megyei pedig kétmillió forintot ajánlott fel annak idején. Ezt az összeget átutalták, sőt még 4,3 milliót „természetben” teljesítettek. A belső útépítés, a csatornázás, a köz- világítás azonban még így sincs teljesen megoldva: további 3 millió kellene. Az áremelkedések, illetve építőipari költségnövekedések szétfeszítették a kereteket, s ezzel az egész terv alapjaiban vált bizonytalanná. Ki fizesse a pluszpénzeket? Vita kezdődött, s ebben a vitában felvetődött az étterem rentabilitásának kérdése is. Vajon meg- j éri-e majd? A számítgatások j magától értetődőnek tűnné- j nek ha az eredeti tervdoku- ; mentációk elkészítését megelőzően került volna rájuk l sor, így azonban csak tovább növelik a zavart. Lehet, hogy meg, lehet hogy nem. Ez sok mindentől függ. többek között a propagandától. A létesítmény megvalósításához hiányzó 3 millió forintból a városi tanács 1,5 milliót felajánlott. A másik másfél millió azon- , ban egyelőre „gazdátlan”. Az lenne a legszerencsésebb, ha a jövendőbeli üzemeltető — a Baranya megyei Vendéglátó — meg tudná adni ezt az összeget, de nem tudja. Görcs Károly igazgató a mi kérdésünkre is csak azt válaszolhatta, amit korábban már sokszor elmondott: az üzemeltetést vállalják, annak ellenére, hogy deficittel számolnak, az építkezés költségeihez azonban nem tudnak hozzájárulni. A berendezés így is elég nagy pénzbe fog kerülni... es savaiivusau Száznegyven vagon konzervct, illetve savanyúságot gyárt ebben az évben a mohácsi Tartósítóüzem, ebből kilencven vagon vegyes savanyúság és hor- dóskáposzta. A termékek egy részét hőkezeléssel tartósítják. Hogyan osszák el a nyereségrészesedést? Önnek mi a véleménye? Rendőrségi közlemény A rendőrség az ország külön- I boző területein elkövetett több- | rendbeli betörés és személygép- | kocsik sorozatos ellopása miatt | nyomozást folytatott a szökésben lévő Sági István és Herényi Sáli- J dór többszörösen büntetett bala- \ tonkenese—szabadságtelepi lakosok ellen. Az elfogásukra tett intéz- I kedések során október 24-én a 1 Báes-Kiskun megyei Bal’otaszállás j Pécs-baranyai munkaterülettel keresünk kereskedelmi gyakorlattal rendelkező üzletszerzőkéi „Nagy rutin, jó kereset” jeligére a Sallai úti hirdetőbe kérünk ajánlatokat. község külterületén lopott vadász- fegyverrel halálosan megsebesítették Börcsök András rendőrtörzsőrmestert. A rendőrség a menekülő bűnözők közül Berényi Sándort elfogta, előzetes letartóztatásba helyezte. Sági István je- j lenleg még szökésben van. Á belügyminiszter Börcsök And- | rás rendőrtörzsőrraestert, aki szol- i gálata bátor teljesítése közben 1 vesztette életét, hősi halottá nyilvánította és előléptette rendőral- hadnaggyá. A rendőrség kéri mindazokat, | akik a szökésben lévő Sági István tartózkodási helyét ismerik, ' vagy őt felismerik, értesítsék a legközelebbi rendőri szervet, vagy i rendőrt. Sági István 28 éves, 170 centiméter magas, erős testalkatú, j haja világosszőke, homloka kissé , hátrahajló, arca ovális, szeme j szürke. Utoljára a következő ruházatot viselte: tompaorrú, fekete félcipő, sötétkék melegítő, sötétbarna műbőr, elöl végig zippzá- ras lumberjack, nyakrészénél világos szegéllyel. Inge világoskék színű, kék-fehér-zöld kockás mintázatú. Kalapja szürke színű, világos szalagú, keskeny karimájú. Beszéljünk a Misináról Nyilatkozik az szb-titkár, az Ybl-díjas építész, az ÁFÉSZ igazgatósági elnök, a főelőadó, a segédmunkás Pillanatnyilag senki sem tudja, mit hoz a jövő — lesz-e étterem, nem-e? — ez a mostani vita azonban újra felveti azt az egyébként már sokak által megfogalmazott gondola^ tot, hogy többet kellene beszélnünk a Misináról. Alaposan végig kellene gondolni, mit is lehet kezdeni ezzel a csodálatosan szép heggyel. Lehet, hogy önmagában valóban nem „élne” meg odafönt az étterem, de egy kis szállóval már igen. Vagy SZOT- üdülővel. Az étterem-vitába kívülről senki sem szólhat bele — a tanácsok megadták, ami telett tőlük, s a Vendéglátónak is biztosan -igaza van —, az azonban aggasztó, hogy mag mindig úgy készítünk terveket, hogy azok a levegőben lógnak. A városi tanács kényszer- helyzetében most szélesre tárta a kapukat: amelyik vállalat megadja az 1,5 milliót, az megkapja a 6 milliót érő objektumot, az azonban még nagyon is bizonytalan, elfogadja-e valaki ezt az egyébként kétségtelenül nagylelkű ajánlatot? Az étterem szerkezeteinek legyártása persze már jóval korábban beindult, így aztán nemcsak az a kérdés: lesz-e egy szép vendéglátó- ipari egységünk, de az is: elvesztünk ismét néhány milliót? Békés Sándor Az már biztos, hogy megváltozik a nyereségrészesedés elosztásának jelenlegi kategória-rendszere. Azt azonban még senki sem tudja, hogy pontosan milyen lesz az új. Az illetékes szervek most alternatívákat dolgoznak ki, ezek közül választják majd ki a legjobbat, a legcélravezetőb- I bet. A magunk részéről körinterjút készítettünk: önnek mi a véleménye a kategóriarendszerről, milyen változtatásokat javasolna? íme a válaszok.--------------------* B erki József, vállalati szb- titkár: — Azt hiszem, azt egyikünk sem vitatja, hogy a jövedelmekben differenciálni kell, és hogy ezt továbbra is fenn kell tartani. Hiszen a szocialista bérezés alapelve: aki többet adott a közösbe, az nagyobb arányban részesedjék, és a nyereség is egyik formája a bérezésnek. Mármost az a kérdés, hogy a jelenlegi rendszernek mennyire sikerült megközelíteni az igazságosságot. Tegyük hozzá rögtön, hogy abszolút igazságosságot egyik rendszertől sem várhatunk. Azoknál a vállalatoknál, ahol sikerült a megfelelő információs rendszert kiépíteni, eddig is megvolt a lehetőség, hogy az egyes emberek között különbséget tegyenek, aszerint, hogy a nyereség létrehozásé- i ban milyen tevékenységet fejtettek ki. Nálunk, az állami j építőipari vállalatnál például [ egy csomó hármas kategóriás annyi nyereségrészesedést kapott, amennyit a kettes kategóriások. — Helyesnek tartja-e a jelenlegi arányokat a kategóriák között ? Új áruk — új miwfák! Frottír méterben egyszínű és mintás 32,50 Ft Kasmirett szövetek egy színben 30,60 Ft Bábmintás flanelok színekben 31,20 Ft Agynemű kreppek 36,50 Ft MATLASSZÉK, BŰTORVASZNAK, NAGY VÁLASZTÉKBA? MINTABOLT Pécs, Kossuth Lajos utca 30. szám. — Az emberek fülében rosszul cseng: egyes, kettes és hármas kategória. Ha- az elnevezés fordítva lenne, talán nem is bántaná annyira a fület. Mint mondottam, a differenciálás fenntartása továbbra is szükséges. Más kérdés, hogy a jelenlegi kategória-rendszer nem váltotta be teljes mértékben a hozzáfűzött reményeket, sok vitára adott okot, bizonyos torzulásokra vezetett. Magam sem állítom, hogy a jelenlegi kategória-rendszer jó, de azt sem, hogy nagyon rossz. Felül kell vizsgálni. Hogy milyenek legyenek a különbségek? Annyit mondhatok, hogy vállalata válogatja, hogy milyen differenciálás szükséges. A vállalatokat nyilván nem lehet egy kalap alá venni. * Tillai Ernő, Ybl-díjas építész: — A kategóriákba való besorolás szubjektív alapon történik. Aki többet ad, az többet is kapjon, de ez nem kategóriák kérdése. Láttunk már magas beosztású embert, aki nem csinált semmit, mégis sok részesedést kapott, és fordítva. Véleményem szerint a leghelyesebb az lenne, ha a nyereségrészesedés szétosztásában minden vállalat kialakíthatná saját rendszerét. A felosztás a szakszervezet és a pártszervezet bevonásával történne, a vitás kérdéseket az egyeztető bizottsághoz lehetne vinni. Hiszen minden vállalatnak más és más a természete, munkastílusa stb. — Mi a véleménye arról, hogy a teljesítmények közti különbséget az alapbérek tükrözzék? — Nem lenne igazságos, hogy ha valaki egyszer egy magas alapbért ért el, és így egy életre bebiztosította magát, egyszer s mindenkorra többet kapjon. A bér és a nyereségrészesedés együtt tükrözze a teljesítményt. Újra csak azt mondom, minden vállalat maga dönthesse el, hogyan osztja szét a nyereséget, csak irányelveket kellene kiadni. Legyenek továbbra is kategóriák, vállalatonként más-más. így lehet, hogy az egyik Vállalatnál öt kategória lesz. De ne legyen húsz. Zrínyi Miklós, ÁFÉSZ igazgatósági elnök: — Amióta a kategória-rend- : szert bevezették, nem lett több a jövedelmem. Ne legyen ka- ■ tegória-rendszer. A teljesítmé- ; nj’ek közötti különbségek az alapbérben fejeződjenek ki. ; Sokat töröm mostanában éj- ! szakánként a fejem, honnan szerezzek szövőszékeket, szövetkezetünk az idén indította ; be új részlegét, már exportá- I lünk is, dán és svéd megrendelésekre dolgozunk. Nem is győzzük. Dönteni felelősség. És nem is voltak olyan nagy különbségek nálunk a kate- ' góriák között, az egyes kategória például kilencezret ka- '■ pott, a kettes hatezret. * Egy magát megnevezni nem v akaró segédmunkás: — Az emberek nem egyformák. Nem tehetek arról, hogy segédmunkásnak születtem. Nem tehetek arról, hogy szüleim parasztok voltak, és nekem nem mondták, hogy tanuljak. Én is meglennék most. egy irodában. Annyit hirdetik maguk is, hogy segédmunká-' sokat vesznek fel. Ez azt jelenti, szükség van ránk. Maga bírná azt a strapát, amit én?. Reggel négykor kelek, minden nap 30 kilométert buszozok a munkahelyemre. Este vissza. Ki fizeti, ezt meg nekem” Mondjam meg mi a véleményem? Úgysem írja’ meg. A. nehéz melót, ami elől mindenki menekül, fizessék meg. Elvégre szükség van ránk, nem? Nem érdemiünk többet év végén? * Gida Béla, tanácsi munka-' ügyi osztály, főelőadó: — A fizetéseket a jelenleginél jobban el kell nyújtani, még az azonos szakmákon belül is. Ez összhangban van azzal a törekvéssel, hogy az élőmunkát meg kell drágítani. A prémiumokat alapbéresíteni kellene. De a premizálásról nem szabad lemondani, véleményem szerint ez történhetne akár az év végi részesedés terhére is. A nyereség felosztásánál továbbra is differenciálni kell, de ki kellene kötni, hogy a nyereségrészesedés az éves bér maximum ennyi vagy annyi százaléka lehet csak. * Eperjesi József vállalati szbtitkár: — Ismerem az autóközlekedésben dolgozók véleményét. A kategória-rendszerrel a dolgozók túlnyomó többsége nem értett egyet. Esetenként nem is a kifizetett összegeket, hanem magát a kategorizálást kifogásolták, hogy az egyszerű dolgozót a III-as' számmal illették. Ennek erkölcsi hatása van. A kategória-rendszer szembeállította a vezetőket a vezetőkkel, a dolgozókat a vezetőiekéi. Egyes középvezetők' nem kerültek be a Il-es kategóriába, mások a kettesből az egyesbe szerettek volna kerül- . ni. Év elején aztán a közvéle-.: ményben az a szóbeszéd járta, hogy egyes vezetőknek fantasztikus összegekét fizettek ki. Időszerűvé vált a kategória- rendszer eltörlése. — Mi legyen helyette? — A nyereség-érdekeltségi rendszert hasznosnak tartjuk. Úgyis probléma a törzsgápda,; mi, autóközlekedésiek olyan- rendszert képzelünk el, mint ami a bányászoknál van, tehát hogy a nyereségrészesedést amolyan hűségjutalomként; osszálc ki. Körinterjúnkat ezzel nem. fejeztük be, a véleményekre- a későbbiekben még vissza-: térünk, illetve másokat ismegkérdezünk. Miklósvárl Zoltán
