Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-24 / 247. szám
W69. október 24. Bunammi napid Az építők idegessége A raegkritizáltak a kritikáról Kerekasztal-beszélgetés a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat vezetőivel 1975-ig felújítják Pécs gázvezeték-rendszerét 35—40 ezer gázfogyasztó lesz tíz év múlva Éjjel-nappal készenlétben a gázszivárgások elhárítására ________________________________________ 3 S zinte naponta éri ilyen vagy amolyan kritika, sőt szidás az építőipart, s ebből mi, a sajtó és más tömegtájékoztató eszközök is kivesszük részünket. Hogy ez sem épül meg, hogy megint elmaradt egy bölcsőde, innen is hiányzik egy áruház. De legyünk tárgyilagosak. Valljuk be őszintén, sokszor felszínen mozgó, nem a dolgok gyökerét szántó kritikákról van szó. Mert közel sem az építőipar ünös és önző érdekei halaszt- gatják ennek vagy annak a megépítését, hanem a szűk építőipari kapacitás. A beruházási piacon uralkodó hisztériás feszültség — országos gond. Nincs abban semmi furcsaság, hogy eközben valamelyik építőipari vállalat vörös vándorzászlót kap, mert nyilván arról van szó, hogy a szűkös kapacitásból a legtöbbet igyekezett kihozni. És az építőknek is megvan az idegességük. Nem mondhatják el magukról, hogy olajozottan, ideális körülmények között építkezhetnek. A beruházási piacon uralkodó feszültség további feszültségeket gerjeszt magában az építőipari vállalat gazdálkodásában. Ezek a belső feszültségek, persze, a külső szemlélődő előtt rejtve maradnak. Talán írásunk végén az is érthető - lesz, hogy a kritikák nyomán sokszor fásultan és letargikusan legyintenek: Nem várunk semmi elismerést, de hagyjanak bennünket élni... Kerelcasztal-beszélgeté- sünkön az építőipar belügyeit teregették ki. A kerekasztal résztvevői: Nemeskéri László, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, dr. Várszegi Károly, gazdasági igazgatóhelyettes, és Rikker Mihály, a vállalat műszaki igazgató helyettese. Kötelező feladatok — diplomácia Egyes objektumoknak eleve el kell maradniuk. A kérdés az, hogy mi maradjon el, tehát rangsorolni kell. A vállalat kapacitásának 55—60 százalékát lekötik a népgazda- ságilag fontos, kiemelt beruházások. Ezek az építkezések általában láthatatlanok, (szemben a lakásépítkezésekkel) nem a közvélemény szeme előtt zajlanak. A kapacitás harmincöt százalékát elviszik a lakások, hangsúlyozni se kell, ez is elsőrendűen fontos feladat. És mi mindenre kell (kellene), ami kapacitás megmarad ? Tévétorony, posta-, kesztyűgyári-, cipőgyári építkezés, és így tovább. Válogathatunk. Egyik fontosabb a másiknál. Ami a kapacitást meghaladja — az elmarad. Mennyire hasznosak a kapcsolatok a gazdasági életben! De a szűk kapacitás a baráti kapcsolatokra is „rámegy”. Ha valami elmarad, az építőipari vállalat nem tudja vállalni, akkor a vezetőkre neheztelnek. — Pont nekünk nem csináljátok meg? — fakadnak ki indulatosan. Igazságtalanul neheztelnek rájuk. És ennek felettébb fura megnyilvánulásaival is találkoztak már. Az egyik dolgozójuk gyerekét nem vették fel az óvodába, mondván, az apa annak az építőipari vállalatnak a dolgozója, amelyik „nem hajlandó” óvodát építeni. Kerekasz- tal-beszélgetésünk résztvevői mosolyognak, diplomáciai érzék nélkül nem megy a vezetés. Fejlesztési lehetőségeinket kimerítettük... Ez szinte refrén. Amit csak lehetett... Tíz év alatt megnégyszerezték kapacitásukat, az elmúlt két évben 160 millióval fejlődtek, ez átlagban 15 százalékos kapacitásnövelést jelent. És ezt a fejlődést nem kizárólag létszámnöveléssel érték el. Talán ők' az országban az egyetlen vállalat, amely nem épített új irodaházat, hanem inkább a panel- feem bővítésébe kezdett Állítják, a házgyárak kivételével az ország legjobban gépesített építőipari vállalata a Baranya megyei. Egyáltalán, minden erejüket a fejlesztésre fordították, ami hitellehetőség, állami kedvezmény volt — kimerítették. Megjegyeznénk, ugyanakkor rendkívül drágák az építőipari gépek, a választék sem megfelelő. A külföldi gépek beszerzése nagy áldozatokkal jár, tekintve a tekintélyes^ importletéteket. Ha már az ‘áraknál tartunk: építőipari árak! Az árnak — bármilyen fájó ez — magasnak kell lennie, amíg a kereslet nem jön egyensúlyba a kínálattal. Központi támogatás nem várható, az építőipari vállalat csak a magasabb árból tud felhalmozni, csak ebből fejleszthet. Embervásár Az építőipar idült betegsége a rendkívüli zűrös munkaerő- helyzet. Első: a műszaki munkaerő ide-oda csalogatása. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat elmondhatja magáról, káderképző intézet. Íme a számok, ahány műszakit más vállalatok ígérgetésekkel elcsábítottak, köztük olyan vállalatok gyengítették őket, akik számára építenek. Ezer- kilencszázhatvanhétben még csak nyolc tapasztalatokkal rendelkező műszakit, tavaly már húszat csábítottak el. Az idén eddig húsz műszaki ment el a vállalattól, további tízet jósolnak, akik otthagyják őket Húsz ember a vállalat műszak- ki gárdájának 10 százalékát teszi ki. Az ígérgetések korát éljük — mondják. Cserélődnek a fizikai dolgozók is. A fluktuáció évente három nullával mérhető. A kisebb és alacsonyabb' szervezettségű — tehát kevésbé termelékeny — építőipari vállalatok elszívó hatása nagy. Az egészben az az érdekes, hogy az elcsábított emberek közül sokan visszatérnek. A műszakiak esetleg nem találják meg számításukat, a fizikai dolgozók tapasztalják, az új vállalatuk szociális ellátás terén nyomába sem léphet az állami vállalatnak. Vajon jó-e ez a körforgás a népgazdaságnak. Még egy kérdés: Mindez milyen hatással van a munka- fegyelemre? Lakág ••• lakás ••• lakás Az igazság az, hogy ezek a hűtlen műszakiak maradnának, ha a vállalat lakást biztosítana részükre. De erre nem képes. Általában az a szemlélet, hogy az építőipar építsen lakásokat saját embereinek. De akkor hogyan összpontosítsák minden erejüket a fejlesztésre? Érkeznek hírek: más megyék vállalatai, bizonyos számban, tanácsi keretekből lakást biztosítanak dolgozóiknak. Nemrég országvilág megismerhette a budapesti gyakorlatot, a televízióban a fővárosi tanács elnök- helyettesének szájából hallhattuk: Budapesten az évben elkészült lakások fél százalékát az építőknek adják, a terven felül elkészült lakásoknak pedig már 10 százalékát. Nem adhatnak lakást, érthető, a kapós kulcsemberek gondolkodás nélkül továbbállnak. Köztük akad olyan műszaki is — szomorú példa — aki egy szoba-konyhás lakásban tizen- ketted magával lakik. A vállalat vezetői úgy érzik: a tanács szűkkeblű. Valamit adnia kellene a városnak. Látnunk kell azt is, hogy az építőipar csak az építőanyag-iparral lépésben fejlődhet, az előbbi függvénye az utóbbinak. Az építőanyagok beszerzése mindennapos birkózás, az anyagellátás közismerten nem zavartalan. Közismert az örökös cementhiány. Csak kapásból még néhányat: óriási hiány mutatkozik burkolóanyagokból, ha helyette külföldi érkezik, az lényegesen drágább; hiánycikk-listán szerepelnek a szerelvények is. A vállalat szerelőipari kapacitásának mondhatni 10 százaléka elvész, mert várni kell az örökösen hiánycikknek számító dissous-gázra és az oxigénre. Vannak olyan jelenségek, amelyek túlzott készletezésre szorítják az építőipart, mert a kérdéses anyagot az adott időben megfelelő minőségben és választékban nem lehet kapni. És hiába rossz valamely építőanyag, be kell építeni, mert hiány van belőle, s emiatt esetleg nem adhatják át az elkészült létesítményt. Ennek konzekvenciáit viszont az építőipar viseli. A kritikára szükség van, de az állandó, ráadásul felszínen mozgó kritika csak zavart kelt. Az építőipar — és mi okunk kételkedni ebben — nyilván azon van, minél többet építsen. De csak annyira képes, amennyire ezt lehetőségei megengedik. Ez az érem másik oldala. 1969. február 10-én a pécs- bányai Fekete Károly aranykoszorús szocialista brigádja felhívással fordult a szénmedence valamennyi feltáró csapatához, mélyben 'egyebek' mellett a 6 méteres napi elő-* rehaladási sebesség elérését vállalta. Széchenyi-akna idei feltárási tervében 1370 folyóméter vasívvel biztosított vágat kiépítése szerepel. A csapat jubileumi felajánlásában arra is ígéretet tett, hogy ezt a hatalmas munkát december 31. helyett már november 7-re befejezi. A vállalás szövegét megküldték valamennyi üzem címére, a várt csatlakozások azonban elmaradtak: szinte mindenki irreálisnak tartotta a vállalást. Érthető volt hát a meglepetés, amikor a közelmúltban hírül adták a lapok: Feketéék október 9-e óta már a jövő esztendőre dolgoznak... Amit csináltak az egyedülálló rekord — ez kétségtelen. De nemcsak rekord, az élni akarás szimbóluma is, mert Széchenyi-akna közel ötven éves története legbonyolultabb és legreménytelenebb időszakában érték el, amit elértek. @ Szokola Ferenc üzemvezető a mindennél beszédesebb számokat mutatja. 1968 januárjában 195 vagonos napi tervük volt, júliusban azonban már csak 120-at kért tőlük a vállalat. Az év eleji 1174 fős összlétszám az év második felére 900 alá csökkent: 282 embert a pécsi, illetve komlói üzemekbe helyeztek át. Az intézkedés racionális voltát lehetetlen volt kétségbevonni: a piac nem igényelte a kokszolásra alkalmatlan, s viszqny- lag kis kalóriaértékű pécsbányai szenet. Hivatalosan senki sem beszélt ugyan az üzem leállításáról, a pánik azonban máról holnapra úrrá lett az embereken. Volt olyan nap, hogy tízen mentek el. S olyan is, amikor egész csapatok mondták: holnap mi is elmegyünk ... © Rudnay László, főbánya- mester most is pontosan és őszintén fogalmaz. — Egy üzemnek a jövője mindenekelőtt attól függ, mit produkál, azaz: versenyképes-e? Mi azt mondtuk és Megnyitották a nemzetközi vadásznapokat Csütörtökön a tisztiklub nyári helyiségében megnyitották az első nemzetközi vadásznapokat. A háromnapos eseményre 22 országból 100 külföldi vendég érkezett, közöttük neves vadászati kutatók, vadgazdák és vadászok. A megnyitón ott volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Földes László és dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettesek és dr. Vallus Pál, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének elnöke, a Nemzetközi Vadász Szövetség alel- nöke. Eljött a nemzetközi vadásznapokra dr. J. G. Van Maasdijk, a Nemzetközi Vadászati Tanács (CIC) alel- nöke is. Fehér Lajos, a kormány el- nökhettese megnyitó beszédében rámutatott: a magyar vadállomány nemzeti kincsnek számít, megvédése és gyarapítása az elméleti és gyakorlati szakemberek közös érdeke. Hangsúlyozta: egyre nagyobb szükség van a vadászok nemzetközi összefogására. A kapcsolatok szorosabbra fűzéséhez jó alkalmat kínál az 1971. évi budapesti vadászati világkiállítás. Ezután megkezdődtek a nemzetközi vadásznapok előadásai. most is azt mondjuk: a roszszul termelő, gazdaságtalan üzemeket be kell zárni, tehát magátólértetődő volt, hogy mindent elkövettünk, hogy eredményeink', illetve " mutatóink állandóan javuljanak. o Legfontosabb feladatnak az emberek kiválasztását, illetve a munka legapróbb részletekig való megtervezését tekintették. Soha nem látott eredményeket akartak felmutatni, tehát szakítottak mindazzal ami hagyományos, ami régi. A csapat létszámát huszonöt főben határozták meg, a munkarendet négy műszakban, átfedéses munkahelyi váltás mellett. A huszonöt enjberből 14 vájár. A legidősebb brigádtag 44 éves, a legfiatalabb 22. (Ez se véletlen, gyakorlati tapasztalatok bizonyították, jobbak az eredmények, ha „széthúzzák” az életkort.) A vájvégen hat fúrógépet és két rakodógépet helyeztek eL Az időmérők napokon át szinté minden mozdulatot „feltérképeztek”, s az így szerzett tapasztalatok alapján percnyi pontosságú menetrend készült. Minden ember megkapta a beosztását, s minden beosztáshoz kidolgozták a részletes feladattervet. A nyolc órás műszakok elején, illetve végén 40—45 percen át két szak együtt dolgozik: ilyenkor végzik el a mellékmunkákat, például a vasút-, illetve légvezetékek építését. A brigádon belül mindenki olyan részfeladatokat kapott, melyek képzettségének, illetve adottságának (fizikai erő, magasság, stb.) legjobban megfeleltek. A gépek üzemzavara sem okozhatott kiesést: minden gépnek megvolt a tartaléka ... © Az üzemvezető óvatosságra int: a bányászatban mindig is voltak kiváló csapatok, kimagasló eredmények. A mostani rekord jelentősége éppen abban van. hogy üzemi vonatkozásban* nem is olyan kimagasló: a többi körlet is egyedülálló eredményeket ért el. 1969 januárjában például 245 forint volt a pécsbányai szén tonnánkénti önköltsége, s bár a létszámleépítés következményeképpen ez a szám I A százéves múlttal rendelkező magyar gázipar, az 1940-es évektől kezdődően egyre nagyobb szerepet követel az ország energiaellátásában. Ma már a villamosenergiához hasonlóan az energetikai mérleg fontos tényezője. Ezért vált szükségessé a „gáztörvény” megalkotása, amely szabályozza a gázzal kapcsolatos biztonsági feltételeket és előírásokat, valamint a szolgáltató és fogyasztó viszonyát. A gázszolgáltató vállalatok feladata nem csupán a gáz értékesítése és fogyasztóhoz juttatása, hanem köteles nyomon követni felhasználását, a szállító csőrendszerek és fogyasztó készülékek műszakibiztonsági állapotát időközönként ellenőrizni. A fűtési szezon kezdetekor — a „gáztörvény” elfogadása után Pécsett mire számíthatunk? A Pécsi Gázgyártó- és Szolgáltató Vállalat, a „gáztörvény” értelmében, tervekkel és intézkedésekkel készül a következő évek, egyáltalán nem könnyűnek ígérkező feladatainak megoldására. némiképpen emelkedett, még mindig 15 forinttal alatta vannak az engedélyezett 292 forintos szintnek. De jól alakultak a teljesítmények is. Az egy főre eső széntermelés a várt 1800 kilogramm helyett 2080 kilogramm volt műszakonként ... o A rekordok, a sorozatban elért kiváló eredmények hatására — s ez emberileg nagyon is érthető —, Pécsbányán most újra mindenki optimista. A szén korlátlan mennyiségben jöhet — s ilyen körülmények között könnyű elfelejteni a gondokat. A portán szinte mindennap megjelenik egykét „hűtlen” ember — most már jönnének vissza. A jövő év távlatában feltétlen biztonságot ígér: a pécsbányai szén nagyszerű brikett-alapanyag, s brikettből — bármilyen furcsa —, egyre több kell. A Széchenyl-aknai dosszié persze még nincs lezárva. Az energia-piac máig sincs felderítve alaposan, egyszóval jöhetnek még próbák, egy azonban biztos: ez a mostani rendkívül tanulságos volt. Sok egyéb mellett egyértelműen bebizonyította, hogy a bányaüzemek még korántsem merítették ki lehetőségeiket. Békés Sándor Pécsre, előreláthatólag, az 1980-as évek előtt nem jut el a földgáz, ezért korszerű szénhidrogén alapanyagú, j vagyis .benzinből gyártott gázzal kívánják biztosítani á város ellátását. Az új benzinbontóban — próbaüzemelése még ebben a hónapban meg- . kezdődik — napi 200 ezer _ köbrfléter gáz gyártására nyílik lehetőség, amely a város egyre növekvő igényeit is ki tudja elégíteni, egészen a 70-es évek közepéig, amikorra újabb 100 ezer köbméteres, egység építését tervezik. Legnagyobb gondot a korszerűtlen pécsi vezetékek okozzák: A vállalat saját erőből évi 4—5 millió forintos jelenlegi termelési kapacitással nem tudja megoldani a 70 ■ kilométernyi vezeték cseréjét. Ezért 1971-től bővíti „rekonst- . rukciós részlegét” — amikor majd évente mintegy 15 milliós munkát tudnak majd megoldani. — Előreláthatólag • 1975-re befejeződik majd a * város összes korszerűtlen gázvezetékének kicserélése. Természetesen ezzel párhuzamo- : san épülnek az új vezetékek, idegen kivitelezők vállalkozó- • sában. A IV; ötévés tervben Pécsett mintegy 7200 lakás ' építésére alkalmas terület van kijelölve, amely ugyanennyi új gázfogyasztót is jelent. Az " V. ötéves tervben újabb 9300 fogyasztóval lehet számolni — jelenlegi ismeretek szerint — ■ így 1980-ra 35—40 ezer gázfogyasztóra kell számítani. A vállalat több csoportot hozott létre a lakosság biztonságának megóvása érdekében. Feladatuk a hálózat rendszeres ellenőrzése. A gázszivárgások szükségessé tették egy olyan operatív csoport létrehozását is, arnély éjjel-nappal készenlétben aíí, és jelzés esetén azonnal meg- .. kezdi a- szivárgás megszűnte- _ tését. Különleges gázvizsgáló műszerekkel állandóan vizsgálják a vezetékeket, sőt a jövő esztendőben kutatóárkok’'' segítségével ellenőrzik majd a . vezetékek állapotát. Megoldót- ták a csövek megfelelő szigetelését és hegesztését, a varra- ; tokát pedig rendszeresen vizs-, gálják ipari röngenkészülék- kel. A fogyasztó berendezések hibáinak megszüntetésére gázfűtési részleget alakítottak. A ^ jövő évtől képzett műszaki szakmunkások rendszeresen ellenőrzik és beszabályozzák a készülékeket Ennek ellenére számítani kell arra. hogy a gázfelhasználás rohamos 1 fejlődése következtében gyak- “ rabban fordul majd elő gáz- ' zal összefüggő baleset, külö- •-* nősen akkor, ha a fogyasztók nem az előírások szerint használják a készülékeket. Erre az eshetőségre fel kell, hogy készüljenek a kórházak és körzeti orvosok is. Ebben az évben tovább bővítik Siklós csatornahálózatát. A községi tanács költségvetési (Heine végzi, a munkákat, így a csatornahálózat folyóméterenként ezer forintba kerül, ha viszont más vállalattal végeztették volna, a munkát, akkor négyezer forintot emésztett volna fel folyóméterenként, Jelenleg a Felszabadulás utcában dolgoznak a csatornázok. Miklósvári Zoltán Egy rekord háttere Pécsbánya újra optimista
