Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-23 / 246. szám
Dunantmt napia 1969. október 23. Férfidivat hatszáz év előtt 1315-ben Péter, königs- saali apát, németországi magyar hadak dúlasai- nak szemtanújaként következőkben számol be egykori katonáink viseletéről és maguk-visele- téről: hadi ruházatuk kordován-bőrből való. Alsó ruhájukat puha, zsíros irhából készítik. Erre két-három rétegben húzzák rá bőrzekéiket, amely Izmos testükre simul. Bőr süveget viselnek, ez azonban nem fedi arcukat. Orcájukat szalonnával kenik be. Szemükre igen nagy szükségük van ahhoz, hogy íjaikkal célozni tudjanak. Lóhátról nyilaznak előre-hátra ... Leírhatatlan mennyi bajt ' okoznak ezek a lovasok > — írja az apátúr. Húsz évvel utóbb hosz- szan tartózkodik a budai udvarban a német Peter Suchenwirt, a híres lovag-költő. ö már gyengébb legényeket is lát az akkori divat diktátorai, a magyar udvaroncok között. így jellemzi őket: „A lovagi úrfiak fásultak. Nem gyakorolják az ugrást, birkózást, kőhajítást, mert testükön elöl- hátul összefűzött fűzőket viselnek. Ezekben úgy járnak, mint a cölöpök. Hancúrozni sem mernek, nehogy fűző-szíjazatuk elpattanjon. De nem csak derekukat fűzik; testük egyes részeit gyapottal tömik ki s nem átallják orcájukat fösteni, meg hamis hajzatot kötni. Lábuk fejét is másnak akarják, mint amilyennek azt az isten teremtette. Azért, hogy lábuk hosszúnak, keskenynek tűnjék, olyan kecsege formájú cipellőt viselnek, amilyen az ördög orra. Rövid felső ruhájuk meg olyan szűk, mintha bevarrták volna őket..Ekkoriban válik udvari divattá — amelyet sokan majmolnak — a szakállatlan arc, a rövid hajzat, a hegyes cipő, a testre feszülő nadrág s a feszes fegyverkabát. Ezeknek viselete miatt még a római pápa is megrója IV. Károly császárt — a mi Zsig- mondunk atyját —, mondván: császári méltóságát kockáztatja ezzel az új-módival; alattvalóit megbotránkoztatja. Baranyai kastélyok és udvarházak Eltűnt pécsi irodalom [V.) A HITEHAQYOTT A mohácsi csata után a nagyrészt hadszíntérré vált országban a humanista tudományosság megszerzésére éhes fiatalság számára — egyetemi városok hiányában — csak külföldön nyílott lehetőség. A külföldön tanultak közül többen föllendítették a hazai nyelvtanirodalmat (Honterus János, Wagner Bálint, Sylvester János stb.), vagy görög-római szerzők műveit nyomtatták ki. A külföldön járt humanisták körében nagy tekintélyre tett szert a nagy magyar filológus: Dudith András. ö maga nevét Dudiíh-nak, mások Dudich-nak, Dudics- nak írták, humanista néven Andreas Duditius Pannonius- ként szerepelt. 1533. február 5-én Budán született anyai részről előkelő velencei családból. Főiskolai tanulmányait Padovában végezte, majd Londonban és Párizsban képezte magát tovább főleg a görög és keleti nyelvek tanulmányozásában. Életrajzírói megemlítik, hogy^ 22 éves korában Brüsszelben V. Károly császár előtt tisztelgett, Párizsban Medici Katalin, Londonban Erzsébet királynő fogadta. Egyetemes érdeklődésű humanista volt, a teológiától a matematikáig minden tudományt végigtanult. Oláh Miklós pártfogása révén gyorsan emelkedett az egyházi pályán is. Ékesszólását annyira becsülték, hogy 29 éves korában ő képviselte a magyar érdekeket a tridenti zsinaton. Itt elmondott öt beszéde a cicerói ékesszólás remeke volt. Logikus érvelése, következetes fejtegetései rendkívül szuggesztivan hatottak hallgatóira. Beszédeiben elítélte a protestánsok egyháztól történt elszakadását, de ugyanakkor nagy határozottsággal követelte az egyházon belüli reformokat Nem csoda, ha a római pápa visszahívását kérte a császártól. I. Ferdinánd hazarendelte ugyan, de nem sokkal később, mintegy en- gesztelésül, pécsi püspökké nevezte ki. Dudith 1563-tól 67-ig volt pécsi püspök. Ekkor nagy meglepetést keltve lemondott magas egyházi méltóságáról. Az történt ugyanis, hogy 1565-ben követségbe küldték a lengyel királyhoz. A királyi udvarban beleszeretett Strass Regina udvarhölgybe, akinek a kedvéért vált hite- hagyottá. Felesége korai halála után egy igen gazdag lengyel özvegyasszonyt vett el. Mit sem törődve az egyházi átokkal, eleinte Krakkóban. majd rövid ideig birtokán Paskowban élt, végül is Boroszlóban telepedett le. Itt is halt meg 380 évvel ezelőtt, 1589. február 22-én. Ezt a nagytudású, szkeptikus elmét sokan tartották erazmistának, unitáriusnak, ő azonban a protestantizmus egyik ágához sem csatlakozott. Amikor a svájci reformátusok csatlakozásra szólították fel, így válaszolt: „Nem látjátok-e, miként hatalmasodott el a gonoszság, mióta felgyulladt az evangélium mécsese, mely vélekedéstek szerint csakis a ti templomotokban világol? Miként borítják el tetemek a föld színét a vérontás miatt? Miként rontják meg a legjobbakat az országlásban? Milyen bért ígérnek a gyilkosoknak?” Irodalmi értékű beszédein, levelein kívül igen jelentős a paskowi magányában írt „De cometarum significatio- ne” című, Bázelban 1579-ben kiadott munkája, amelybén a csillagászat tudományos értékéről és a csillagjóslás babonája ellen értekezik. E műve a matematika és a természettudományok felé irányítja a figyelmét. A költők és történetírók többé már nem eszményképei, mert azok nem követik az igazságot és lelkiismeretük szavát. Leve- lezget még Johannes Brutusz- szal, Gyulai Pállal, a Báthoryak tanácsosával, de az írás lassan teher lesz számára. Főleg orvosokkal,. természet- tudósokkal levelez. Orvosba-’ rátáival az orvosságok hatását, érdekes eseteket, az emberi test titkait beszéli meg. Azt vallja: „Mindenben a természetet kell utánozni.” Bár utolsó éveiben alig hagyja el házát, városának még az utcáit sem igen ismeri, szellemi frisseségét mindvégig megőrizte. Komoly nemzetközi elismerést aratott munkásságáról mai irodalomtörténetírásunk is megemlékezik. Dr. Tóth István A nemzeti bizottságok A felszabadulás után kibontakozó forradalmi fellendülés életre hívta azokat a népi szervezeteket, amelyek a pártszervezetek mellett a politikai öntudatosodás, a demokratikus átalakulás, a régi rend felszámolásának folyamatában jelentős szerepet játszottak. E népi szervezetek közül a legjelentősebbek az alábbiak voltak: a nemzeti bizottságok. az üzemi bizottságok. a földigénylő- és földosztó bizottságok, a termelési bizottságok, a népbíróságok, az igazoló bizottságok, a Magyar Nemzeti Segély. A felszabadulás utáni hetekben jöttek létre a nemzeti bizottságokMiután a régi államhatalom széthullott, az új magyar állam helyi szervezetei a nemzeti bizottságok lettek, amelyekben megtestesült a demokratikus népakarat. E bizottságok mint a MNFF helyi szervezetei működtek és a pártok koalíciját valósították meg. Politikai irányító fórumuk az időnként és rendszertelenül összeülő pártközi értekezlet volt. A Pécs-Baranyai Nemzeti Bizottság 1944 december közepén alakult meg a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazda- párt és a Polgári Demokrata Párt 4—4 küldöttjéből. A Nemzeti Parasztpárt csak 1945 márciusában lett tagja a megyei nemzeti bizottságnak, mivel korábban Baranyában és Pécsett nem működtek szervezetei. A pártok képviselőin kívül a Szakszervezet és a Parasztszövetség küldöttei is részt vettek nemzeti bizottság ülésein. A későbbiek folyamán. 1945 januárjában és februárjában létrejöttek a járási, községi nemzeti bizottságok is. A nemzeti bizottságok sokoldalú, szerteágazó tevékenységet végeztek. Mivel feladatkörüket pontosan nem körvonalazták, a politikai, a gazdasági. a kulturális élet szinte minden területén munkálkodtak. A mohácsi nemzeti bizottság 1945 tavaszán még válóperes eljárást is lefolytatott, igazságosan elosztotta a felek vagyonát is. Mivel a nemzeti bizottságok a koalíciós politika elvei alapján működtek, Dél-Dunán- túlon és Baranyában már kezdetben éles ellentmondások jöttek létre e népi szervezetben. A korábbiakban már írtunk arról, hogy a Kisgazdapárt községi, falusi szervezetei Baranyában több helyen korábban megalakultak. mint a többi párt helyi szervezetei. Tehát ezeken a helyeken a nemzeti bizottságokban csak a Kisgazdapárt vett részt- Ezek az egypártú nemzeti bizottságok a későbbiek folyamán sem engedték soraikba a többi párt képviselőit. A haladó erők számára nem egyszerűen az egypártú nemzeti bizottságok okozták a gondot, hanem az a tény, hogy ezekben a jobboldali kisgazda politika érvényesült, s fennállt annak a veszélye, hogy e jobboldali kisgazda politika a reakció eszközévé változtatja a nemzeti bizottságokat. Az újpet- rei. vásárosdombói, mánfai, pécsbudafai, mohácsi, sellyei, stb. koalíciós pártok 1945. tavaszán a megye főispánjához, a megyei nemzeti bizottsághoz, majd a belügyminiszterhez fordultak a kisgazdapárti nemzeti bizottságok felszámolása és a koalíciós elvek érvényesítése érdekében. Lényegében 1945 nyarára sikerült felszámolni Baranyában az egypártú nemzeti bizottságokat Az új élet megindításában, a közellátás megszervezésében, a közönséges bűnözők megfékezésében, az újjáépítésben nagy szerepet játszottak a nemzeti bizottságok, őrködtek a demokratizmus felett. Az egyes községekben nyilvántartották az el nem menekült nép- és nemzetellenes bűnösöket és segítettek ezek népbíróság elé állításában. Felemelték tiltakozó szavukat, sőt tüntetést szerveztek. ha a volt nyilasok vagy volksbundisták beléptek valamelyik demokratikus pártba A siklósi nemzeti bizottság 1945. március 10-én erélyes hangú levélben tiltakozott a községi elöljáróságnál, mert az „arra nem érdemes személyeknek adott politikai és erkölcsi megbízhatósági igazolványokat.” A szentlőrinci nemzeti bizottság beadványt írt a megye főispánjának és a megyei nemzeti bizottságnak, mert „néhány községben a jegyzők által kijelölt gazdákból alakult a nemzeti bizottság, s így a bizottságok nem képviselik a demokráciát”. A főispán meg is szüntette a szabálytalanul működő nemzeti bizottságokat- E fiatal népi szervezetek különösen sokat tettek a köz- biztonság megjavítása érdekében. A szervezés alatt álló | új, demokratikus rendőrség nem nélkülözhette ezt a se-1 gítséget. A nemzeti bizottságok keretében alakultak meg a polgárőrségek, a vörösőrségek. amelyek primitív módon felszerelve vigyáztak a vagyon- és életbiztonságra. A négyéves háború, az egyre fokozódó infláció 1945—1946 folyamán nagyon fellazította a közerkölcsöt. Rendkívül elszaporodtak a mezei lopások. Néhány járásból hetente 30 —60 lopásról számoltak be a a járási rendőrkapitányságok. Ezt a zűrzavaros állapotot tetézte a Baranyában és Tolnában zajló ki- és betelepítés. A sásdi járási főjegyző 1946. áprilisában az alábbiakat jelentette a járás helyzetéről: „A járás lakossága nem hajthatja le a fejét nyugodtan éjszakára, mert nem tudja, reggelre mit lopnak el tőle”. Kisbattyánban, Mecsek- jánosiban. Komlón, Mágocson és másutt fegyverekkel rendelkező rablóbandák tartották rettegésben a lakosságot és dézsmálták meg a készleteket. A védekezőket leütötték, meggyilkolták. Még a rendőröket is megverték. A nemzeti bizottságok erélyes intézkedéseket hoztak a feketézők, a spekulánsok ellen. A szigetvári járás községeiben a nemzeti bizottságok keretein belül külön gazdasági polgárőrség alakult, amely felügyelt a malmokra, a bérautókat ellenőrizte és a helyszínen leplezte le a feketézőket- Nemcsak Pécs és Baranya falvai között, hanem Baranya és Budapest között is élénk feketekereskedelem zajlott le. Egyes spekulánsok havonta 15—20 alkalommal utaztak Baranya és a főváros között, 25—30 kg-os élelmiszercsomagokat cipelve magukkal. A Pécs-Baranyai Nemzeti Bizottság javaslatára a megye főispánja utazási korlátozásokat vezetett be, amely némileg csökkentette, bár meg nem szüntette a spekulációt, a feketézést. Néhány községben a nemzeti bizottság társadalmi ellenőrzés alá vonta a malmokat, olajülőket, pálinkafőzőket is. A nemzeti bizottságok valóban a nép szervezetei voltak. A levéltárakban, archívumokban őrzött dokumentumok azt igazolják hogy a dolgozók százai keresték fe] a bizottságokat ügyes-bajos gondjaik elintézése, másrészt közügyek megoldása érdekében. Miután azonban kiépült az új magyar állam országos, megyei és falusi szervezete, az új társadalmi rend a stabilizáció útjára lépett, a jó pénzt megteremtette az ország, úgy tűnt. hogy a nemzeti bizottságok betöltötték funkciójukat, lejárt az idejük. E bizottságok tagjai 1947— 1948 folyamán keresték új feladatkörüket, azonban kisebb jelentőségű akciók lebonyolításán kívül már nem játszottak nagyobb szerepet. Fehér Istváa i Tízezer négyzetméteres park a budai vár oldalán det terítettek szét. Az Árnyas domboldalon és a vár támfala I alatt padokkal, napozó székekkel > ellátott pihenőket. Játszótere , láb- 1 dázót és betonozott lelátót alakítanak ki. A támfal alól csobogóval mesterséges patakot indítanak, partját vízinövényekkel ültetik be. A területen lévő öreg fák már most is árnyékot adnak, de telepítenek újakat is. 1 i A Fővárosi Kertészeti Vállalat még ősszel, a hideg beállta előtt i : elkészül a Hunfalvy utcai park építésével, hogy 1370. április 4-én ; 1 akkor is megnyithassák a parko , i ha a tél a szokottnál hosszabb . ideig tart. Az Ostrom utca, Hunfalvy utca ■ és a várfal által határolt részein i j eddig elvadult bozót uralkodott, i | A csaknem tízezer négyzetméteres ' területen 1800 köbméter termöfölA község dombos határa ‘ jó búza- és bortermő vidék, | mégis annyira szegények vol- ] tak az ide telepített németek, j hogy 1789-ben nem tudták eltartani Kögl Antal plébánost, aki aztán egy esztendő után sorsára hagyta Bárt, és a községet Somberekhez csatolták. Hát azóta nagyot változott itt a világ. Egymás után nőnek ki a földből a „villaházak” ... A kastélyban néhány írógép kopog, a szaktanácsadók jelentéseket fogalmaznak, állatorvosok analizálnak. Egyetlen teremben duruzsol még pár keltetőgép, de rövidesen azok is a most épülő új gazdasági épületbe kerülnek. Ügy is kell. Legyenek a kastélyok a mezőgazdasági tudomány házai, érezzék magukat kényelmesen a sűrűn érkező vendégek. Hófehér kavics csikorog cipőm alatt. A főutak betonozva vannak. Vadszegfű illata terjeng a levegőben. Az egykori kertészházban dallamos japán beszédet hallani. Ók válogatják szét a naposcsibéket: jérce-e vagy kakas.... Aranylevelű tulipánfa hajlik a „fehér” kastély fölé. A napsütésben szinte vakít fala amelyen két kovácsoltvas gázlámpa függ. Gondozott gyep nyesett bokrok, minaretszerű- en égbenyúló lucfenyők, égővörös „gyümölcsű” borókafenyők rejtegetik a békás szökőkutakat, kovácsoltvas nyomós kutat. Odébb romantikus víztorony búvik az árnyékban. Néha egy-egy fehérköpenyes lány szalad át az úton. mezőgazdasági munkások. Állítólag másfélszázan dolgoznak itt a kastélyban és a baromfitelepen. — Az uraságnál volt két parádés- és két igáskocsis, pár cseléd, kertész, személyzet és Matyi bácsi, a mindenes. A többiek Erdőföldön laktak, ott volt a birtok nagyobb része — mondja Léna néni. A park végéből fűzfák koronája látszik. Felettük sziporkázó tejszerű köd. Ott a Duna ... A bátaszéki országúton szőlőt szállító vontatók és a gazdaság hűtőkocsija kerülik egymást. A sofőr lekiált a vontatóvezetőnek: — Érdemes volt kivárni a szép időt, ebből lesz a jó bor... Lombosi Jenő BÁR Régen talán fogadóterem lehetett. Tulajdonképpen most is az. Asztal két fotellel, hatalmas kulcs a fehér térítőn. Dupla ajtók és kókuszszőnyegek. Fehér csempézett fürdőszoba. Mondják, hogy pipázó volt. Négy vendégszoba — szebbet, kényelmesebbet elsőosztályú szállókban sem lehet találni — ebédlő, társalgó. Ha csoda folytán visszatérhetne az egykori tulajdonos, Mattya- sovszky Zsolnay Zsolt, csodálkozva kérdezhetné: ki sáfárkodott ilyen kitűnően a va- gyonommal? A mostani „földesúr”, a 28 ezer holdon gazdálkodó Bolyi Állami Gazdaság valószínűleg végigvezetné az évi ötmillió csibekeltetésre ■ alkalmas telepen, amelynek , gazdasági épületei szerényen bujkálnak az évszázadqp fák alatt Zsolnay Zsolt azonban nem tud jönni, kívánsága szerint a Bátaszéki út túlsó oldalán temették el. A régebbi földesurak a kápolnában fekszenek, amelyet Sauska Lajosné építtetett 1832-ben. Tulajdonképpen két kastély van: az 1820 körül klasz- szicista stílusban épült fehér és az 1800-ban copf elemekkel díszített „sárgaház”. Meszelésük miatt kapták az elnevezést A „fehérház” pillóres, dóroszlopos kocsi aláhajtóját a háború után szétszedték. Pár éve állította helyre a telep mostani vezetője. Anonymus szerint a Kalán j nemzetség birtokai voltak itt j akik Ete és Bojta ivadékai. Az 1300-as években a fejérvári káptalané, két századdal később pedig 2 és fél portával a pécsi püspöké. Ezután a török Mehmet Száim szerepel a ; krónikában, mint földesúr, majd 1851-ben a Sauskák. '
