Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-23 / 246. szám

Dunanimt Matno hiánycikkek nyomában: Miért nem kap Pécs elég cserepet? Keveset termelnek — Méltánytalan az elosztás Előreláthatólag 187—190 mii- E lié darab cserepet gyárta­nak Magyarországon ebben az évben, s ezzel szemben 210 millió darab lenne az igény. Húszmillió darab te­hát hiányzik. Ez az alapvető oka annak, hogy ma nem le­het elég cserepet kapni ha­zánkban, W Uj gyárak épülnek Így tájékoztatott bennünket Matej ka József, a Tégla- és Cserépipari Egyesülés igazga­tója Budapesten. A tájékozta­tó szívélyes hangú, pontos és persze elgondolkoztató volt. Nehéz volt megérteni, miért van már évek óta cseréphiány Magyarországon, hiszen a cse­rép előállítása nem olyan bo­nyolult. Nem kell hozzá más, csak anyag, szén és termé­szetesen pénzt. Igaz, hogy elég sok pénz, hiszen a felépítendő bátaszéki gyár (erre majd még vissza­térünk) 316 millió forintos be­ruházást igényel, s ennek egy része tőkés deviza lesz, mert nyugatról szerzik be a gépe­ket. A népgazdaság ezernyi szükségletét, gondját figye­lembe véve nyilván, alaposan meg kell fontolni, mire költik az ország pénzét, különösen a kemény valutát, melynek szű­kében vagyunk. Mégis,. óha­tatlanul úgy érzi az ember, hogy ha az ország már új cse­répgyárak építésére szánta el magát, akkor jobb lett volna kicsit előbb, mint most. A solymári meg a tatai gyár ugyanis csak 1972—73-ban fog termelni, s ez annyit jelent, hogy addig nem is lesz meg­oldva Magyarországon a cse- ripkérdés. Mondhatnánk persze — mint ahogy mondják is —, hogy hozzunk be cserepet kül­földről. Ha csak az elhatáro­záson múlna, talán már itt is volna a cserép. Kérdés vi­szont, hogy ki adna 160Ö fo­rintot ezer darabért, amit per­sze jócskán „megfejelne” még a magas szállítási költség is. Magyarországon ugyanis — a szállítási költséget nem szá­mítva — csupán 1100 forintot kérnek ezer darab cserépért. Itt a cserép, hol a cserép? Matejka József igazgató tá­jékoztatójából azt is megtud­tuk, hogy az ország valameny- nyi cserépgyára teljesíteni fog­ja — sőt Békéscsaba túltelje­síti — éves termelési tervét. Csupán a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat képez ki­vételt, s a Pécs-Szekszárdi TÜZÉP — pechjére — erre az egyre exponálta a szerződé­seit. Innen akarja beszerezni a szükségletek több mint há­romnegyedét. Mint várható volt, a gyár vezetői egész sor mentő kö­rülményt tudnak felsorolni a maguk védelmére: munkaerő- és vagonhiány, leégett az egyik üzemük, stb. Anélkül, hogy ezen okok részletezésébe bonyolódnánk, nézzük meg in­kább, vajon igazságosan oszt­ja-e el a gyár azt a kevesebb cserepet, amit megtermel? Az általuk elmondott számok­ból ugyanis az derült ki, hogy pem. Harmincöt millió darab cse­repet termel a gyár különböző TÜZÉP-ek és budapesti FA­ÉRT vállalatok részére, s en­nek több mint egyötödét a pécsi TÜZÉP-központ kötötte le. Nyilván, az lett volna az igazságos, ha Pécs év közben is körülbelül egyötöd arány­ban részesedett volna abból a — hangsúlyozzuk: kevesebb — cserépmennyiségből, amennyit az elmaradással küszködő gyár termelt. Eszerint több mint 4 millió darab cserepet kellett volna szeptember végéig a pécsi TÜZÉP-központnak át­utalni, s evvel szemben alig 2,4 millió darab érkezett csak meg! Hogy hová került a többi cserép? Nyilván, a Pécs­nél közelebb fekvő FAÉRT és TÜZÉP-telepekre! A gyár vezetői nem tudták kétségbe vonni, hogy ezt ők sem tartják méltányosnak, hozzátették viszont, hogy ilyenkor ősszel állandó vagon­hiány uralkodik. Gyakran fel­halmozódik a gyárak udvarán a cserép. Vajon mit mondja­nak azoknak a fővárosi FA- ÉRT-vállalatoknak meg Pest környéki TÜZÉP-eknek. me­lyek — közelségüknél fogva — teherautóval tudnak megje­lenni náluk? Ne adják oda nekik a cserepet? Orientáció, de hová? Bármennyire tetszetősen hangzik is az érvelés, Pécs számára elfogadhatatlan. Nem­csak Pécs; az általános megítélés szerint sem nevez- .hető igazságosnak. A dolgok alakulásában egy kicsit a pécsi TÜZÉP is ludas. Bár kötbérről beszélnek, noha állandó ostrom alatt tartják a gyárat, az embernek az a be­nyomása támad, hogy ez az ostrom valamilyen oknál fog­va nem elég hatásos. Megerő­síti a gyanút az a tény is, hogy a másik szerződő fél, a békéscsabai gyár is csak már­cius végén akar szállítani. Miért, hiszen — a Tégla- és Éserépipari Egyesülés szerint — Békéscsaba túlteljesíti a tervét! De térjünk vissza gondolat­ban a budai gyárba! A történ­tek után még az is felvetődik, helyes-e hogy a pécsi TÜZÉP a megrendelések zömét erre a gyárra koncentrálja. Nem mintha nagy választéka volna. Cserép szempontból ugyanis talán a pécsi TÜZÉP helyzete l legnehezebb az országban, mert az egész Dél- illetve 'Jyugat-Dunántúlon nincsenek jmlítésre méltó nagy cserép- ;yárak, következésképp a pé- :si TÜZÉP csak a budai és békéscsabai gyár között vá- aszthat. S az is igaz, hogy a tét város közül Budapestet le­let gyorsabban és főként ol­tóbban megközelíteni. Idáig ;ehát minden a budai gyár mellett szól. Ám ha a többi áktort is számbavesszük — munkaerő- és vagonhiány, a óvárosi személyes kapcsola- ;ok stb., akkor már meg kell [érdőjelezni a túlzott budai jrintációt. Summa-summárum: érde­nes lenne meggondolni, nem :ellene-e több cserepet ren- lelni Békéscsabáról. S elérni ízt, hogy Békéscsaba szállít­ón. Mindenki várja Méltánytalan volna, ha a >écsi TÜZÉP még hosszú éve­ién át ilyen nehéz helyzetben naradna, ha mindig száz ki- ométerekre fekvő gyárakra enne utalva. Ezért hallgattuk kétszeres örömmel azt a hirt a Tégla- és Cserépipari Egye­sülésben, hogy ma már több mint valószínű, hogy felépül az automatizált bátaszéki cse- répgyár, mely több mint 40 millió cserepet fog gyártani évente. Annyira valószínű " — tették hozzá —, hogy már kül­földi cégekkel is tárgyaltak a gépek beszerzése ügyében. Csak egy kis türelem — kér­ték —, rövidesen eldől min­den. Reméljük, a negyedik öt­éves tervben már meglátjuk azt a gyárat. Nemcsak Bara­nya, az egész Dél-Dunántúl, Baranya—Tolna megyei laipari Vállalat is várja. Magyar László Szénégetés Kirajzolódnak az elképzelések Városnéző körúton Komló vezetőivel Délelőtt élénk vita: milyen ] voltál, még labbal hajtották legyen Komló jövendő kultúr- centruma, délben pedig ko­csikba ül a végrehajtó bizott­ság és megnézik a „jelent", az építés alatt lévő beruházá­sokat. A város nyugati terüle­tén —. amelyet Szállás-falu­nak neveznek — apró kis mi­ni-parcellák tarkítják a domb­oldalt. Gallusz József vb-el- nök mondja útközben, hogy mintegy ezerhatszáz újdonsült kerttulajdonos között osztottak fel vagy 150 holdnyi területet. Ezek a kertek — amellett hogy megadják a háztartáshoz szükséges zöldségfélét —, a nehéz bányaműszak után jól­eső pihenést is szolgálják. Csa­ládi házat nem, de „könnyebb” hétvégi víkend-házakat épít­hetnek rá. Ahogy látom, so­kan élnek is a lehetőséggel. Megállunk az Elektroakusz­tikai és Villamossági Ktsz új üzemépülete előtt. A végre­hajtó bizottság tagjait várja a bejáratnál Antus János párt­titkár és Móricz Bertalan te­lepvezető. A háromemeletes üzem építési költsége 12 mil­lió volt, (ehhez adott a tanács 3,5 milliót), de a berendezé­sekkel, felszereléssel együtt az összköltség meghaladja a 22 milliót. — Mikor költöznek? — Holnap, vagyis csütörtö­kön a délutáni műszak még befejezi a munkát a régi he­lyen, pénteken már 120 ember az új szereidében kezdi a i műszakot. Aztán folyamatosan a többi részleg is átköltözik. Az üzem teljes átadására egyébként decemberben kerül sor. A földszinten automata for­gácsológépek állnak. Simek Árpád vb-tag — a város nyugdíjas tanácselnöke tüze­tesen vizsgálgatja az NDK gyártmányú berendezést. Gal­lusz József odaszól neki: — Te ehhez már nem ér­A Kelet-Bükki Erdőgazdaság terü­letén égetik a faszenei. Csonka Gyula kiskerekegyhegyi szénégető 15 naponként 70—75 mázsát éget ki. A kész terméket a Bányatröszt üzemeinek szállítják Libatömési bemutató Felsőmmdszenten Háztáji libatártok, haziasz- szonyok voltak a vendégei annak a bemutatónak, ame­lyet szerdán délelőtt Felső- mindszenten, az Ady Endre Tsz libahizlalő telepén tartot­tak meg. A Megyei Nőtanács, a MÉSZÖV, a két tsz-szövet- ség és a Kaposvári Húskom­binát közös rendezésében megtartott tapasztalatcsere középpontjában a gépi liba­tömés bemutatója állt. A ven­dégek tanúi lehettek közel négyezer liba gépi tömésének. A résztvevők egybehangzó véleménye szerint a gépet a háztáji gazdaságokban is ki­tűnően alkalmazhatják segít­ségével egy liba tömése má­sodpercekre rövidül le- A felsőmindszenti tsz jó begya­korolt asszonyai tömőpárok­ban dolgoznak :— mert a gé­pet ketten kezelik —, s pá­ronként '450 libát tömnek meg reggel, s ugyan ennyit este. Keresetük eléri, sőt megha­ladja a havi kétezer forintot. Ez a havi jövedelem a ház­tájiban is elérhető. Erre hív­ta fel a figyelmet felszólalá­sában Kett Mártonná kozár- mislenyi kistenyésztő, aki ta­valy 16 mázsa kövér libát ér­tékesített, s két hónap lefor­gása alatt 70 ezer forint be­vételt ért el ebből a tiszta nyeresége 35 ezer forint volt. A libahizlalás tehát jó üz­let különösen mióta az ipar bevezette a májprémium jut­tatását, ami nem egyéb, mint a világpiacon kitűnően érté­kesülő libamájból származó haszon megosztása a termelő­vel. Az iparnak ez az intéz­kedése megteremtette a ter­melői érdekeltséget Baranyá­ban, ebben a közismerten nem tradicionális libatenyész­tő megyében is. A kilónkénti közel 30 forintos átvételi ár és a kilónkénti 50-től 200 fo­rintig terejdő májprémium nyereségessé teszi az ágaza­tot. megteremti népszerűségét. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Fehér Lajosné, az Országos Nőtanács titkára is. aki elmondotta, hogy a nagy májra hizlalás nagyüze­mi technológiája még kikísér­letezésre vár, addig is min­den támogatást meg kell adni a háztáji libatartóknak, so­vány libával takarmánnyal, tömőgépekkel is segíteni kell munkájukat. A libánkénti 30 —40 forintos tiszta haszon, amely a májprémium beveze­tésével könnyen elérhető — Felsőmindszenten is ennyit értek el — egyre több kis- tenyésztőt toboroz Baranyá­ban is a libatartók táborába. a Mit termel „hiánycikkek vállalata“? Legtöbb üzemnél, vállalatnál, I NSZK-lmport volt szövetkezetnél most kezdődik az nikus számitógép „évvégi hajrá’*. De vannak olyan vállalatok is, ahol már elérték az ez évre tervezett forint értéket. Ilyen a Kisipari Termeltető Vál­lalat, amely 11 milliós évi tervét már október közepén teljesítette. A Kisipari Termeltető Vállalat ez év januárjában alakult meg. Jogelődje a Kisipari Exportra Ter­meltető Iroda. Az új vállalat első­rendű feladata a hiánycikkek gyártása, valamint a kisszériájú termékek előállítása. Közvetlenül nem szállit exportra, csak az ex­portra menő gyártmányok alkat­részeit készíti éves szinten mint­egy 3 300 000 forintos értékben. A helyi kirendeltség 240 kisipa­rossal dolgozik. Az egészségügyi tejszívólabdától — ami eddig a gépet... Az emeleten most fejezik be a világítótestek felfüggeszté­sét a zöld szerelőszalag fölé. Á szalag mellé egyszerű kis gépíró-asztalkákat helyeztek el, mun ka piádként. Megnézzük a csiszolóüzemet, a présüze­met, aztán a másik szinten a szociális helyiségeket: üveg­fallal leválasztott öltözőt, ru­hakiadót. gyönyörű, fehér- csempés fürdőt, éttermet, iro­dákat, tanácstermet. A végre­hajtó bizottság tagjai kérdése­ket tesznek fel, illetve elisme­rően nyilatkoznak: GALLUSZ JÓZSEF: — Miért bontották ki a fa­lat lent a gépműhelyben? — Másként nem tudtuk vol­na elhelyezni azt a hatalmas tartályt. NEUBAUER JÓZSEF: — Megfelelő-e ez a világí­tás a szereidében? Mert itt meglehetősen aprólékos mun­kát végeznek majd a dolgo­zók, tehát optimális látási vi­szonyokat kell megteremteni. — Minden világítótestbe há­rom fénycsövet helyeztünk el. Kipróbáltuk, megfelelőnek tartjuk. BENCZE JÓZSEF: — A csiszolóműhelyben fel­tehetően por lesz. Gondoskod­tak-e a tervezők elszívó be­rendezésről? — Igen. A berendezést fel­szereltük már, s amikor a csi­szológépeket elhelyezzük, min­den gép külön elszívót kap. KADAR NÉMETH BÉLANÉ: — Örvendetes látvány ez a szép női öltöző és fürdő. Te­kintettel a régi, rossz szociá­lis körülményekre, azt hiszem most szívesebben jönnek mű­szakra az asszonyok. A végrehajtó bizottság foly­tatja útját a Berek-völgyi építkezésre. Ez a város kéléti része, Komló most alakuló peremvárosa. A jobb oldali te­rületet Szilvásnak ismerik. Gallusz József megjegyzi, hogy néhány szilvafát meg­hagynak az utókornak, emlé- keztetésképpen. Ugyanis há­rom-négyemeletes lakóházak épültek itt fel az utóbbi évek­ben, pontosabban az építkezés most is folyik, most már in­kább a Berek-völgy irányába. Innét fentről nagyon szép ki­látás nyílik a városra, illetve a közeli lakótömbökre. De nem ez a meglepő ... — Azt hiszem kevés helyen történt ilyesmi az országban — mondja Gallusz József. Még át sem adták a leg­frissebb lakóházakat, de kész az orvosi rendelő, kész az ABC áruház. Pontos mása a pécsi, uránvárosi ABC áru­háznak. Csak ez még nem mű­ködik teljes kapacitással. A rövidesen beköltözhető mint­egy 160 lakással az összlaká- sok száma körülbelül ezen a környéken 500 lesz —, de a lakóknak nem kell várniuk egy percet sem az egészség­ügyi, kereskedelmi hálózat megépítésére: minden nyitásra készen áll. Közvetlenül a völgy aljá­ban felépült két lakóház, még három azonos típusút felhúz­nak és elkezdik a kollektív­lakótömb alapozását s ezzel ezt az utcasort le is zárják. Martini József tervcsoportve­zető tájékoztatása szerint nyugdíjasok kapnak itt ott­hont. Az ellátás panzió-jelle- gű. Étkezés, gyógyszerellátás, Kulturális foglalkoztatás min­den egyhelyütt. — Szép vidék ez, de a völgy Héggé kopár... — jegyzem neg. — Nem sokáig. Komló egyik egszebb lakóterülete lesz ez. 4 Balatonfüredi Erdészet ter­vező részlegének tervei alap­ián parkosítunk itt, még hoz- ■á arborétum-szérűén — nondja Gallusz József. — A Mecsekben fellelhető és csak itt meghonosodott növényzet­ei szeretnénk beültetni a völ- lyet. Rövid, néhány év még, íz igaz, de mi már .,látjuk”, öbb esztendős elképzeléseink >alóságát. (Rab) export-szállítás is várható. Az a jó, ha nem dolgoznak Az autómentők Nekik aztán jó dolguk van ennél a vállalatnál! Miért? A vállalat igazgató­ja azt mondta, nekünk az a jó, ha nem dolgoznak; akkor mennek simán dolgaink! Így mondta Papp János, a 12. számú AKÖV igazgatója, amikor szóbakerültek az autómentők. Pécsett a 12-es AKÖV-nél három speciális gépkocsi, kilenc gépkocsiveze­tővel és a segédszemélyzettel látja el a mentési munkálatokat. Kicsi barátságos szoba. A falak men­tén három fekhely, mellettük szekré­nyek, oldalt a falra akasztva Dunántúl térképe, középütt asztal, rajta sörös­üveg, persze vízzel megtöltve, kényel­mes székek. Ez az autómentők „Uinyá- ja”. Kell is nekik ilyen jólfűtött he­lyiség, ahol az éjjel-nappal szolgálat pihenő idejében meghúzhatják magu­kat. Itt találkoztam Kimpf Antal garázs­mesterrel. ó hozzá fut a telefon, hol és ki, milyen kocsival vált „harckép­telenné”. Mutatja a mentési naplót. Hétfőn az első bejegyzés szerint az Ifi János vezette távolsági autóbusz Somogyapáti és Ladd között két hátsó gumi defektet kapott, aztán további négy bejegyzés szerepelt aznap délután egy óráig. — A gumidefekt s leggyakoribb ese­tünk — mondja. Most jön a tél, ilyen­kor nemcsak a gumidefektel kell baj­lódnunk, a csúszós utakon gyakran tör­ténik baleset, vagy a nagy hóban meg­rekednek a kocsik. Nem könnyű mun­ka, minden helyzetben ki kell tartani a mentőkocsinak és vezetőjének. Mit kell tudni egy jó autómentő­nek? — A legfontosabb, hogy a saját ko­csiját üzemképes és üzembiztos álla­potban tartsa. Vagy mi szereljük a kocsijainkat, vagy ha más végzi, mi is ot vagyunk — mondja talán az egyik legilletékesebb Pénzes Gábor, autómen­tő, aki 14 éve dolgozik ennél az egy­ségnél. — Mindig készen kell állnunk, hogy segíteni tudjunk. Ez a munka alapos körültekintést, gyors helyzetfelismerést, találékonyságot igényel. Maximálisan be kell tartani a balesetvédelmi sza­bályokat. Vigyázni kell a nagy érté­kekre. Ha nem szakszerű a mentés, bizony nagyobb kár származhat be­lőle, mint amiért kihívták az embert. — Felelősségteljes rutinmunka az egész. — Veszi át a szót Csizmán Jenő autómentő. — Meg kell tanulni a fo­gásokat és kész. — Nem lehet ezt az iskolában meg- tanulniJt — Ez a baj! Csak a saját bőrünkön. 13 éve csinálom, előtte kocsiztam. Ré­gebben, akkor még nem voltak ilyen jó, kényelmes autók, bizony össze kel­lett szedni minden erőnket, hogy egy éles kanyarban megfordítsuk a volánt. Még ma is érzem a vállamban a fájást, meg a karomban... — Tudja mi már nem vagyunk fia­talok, én 53 vagyok — mondja elgon­dolkodva Pénzes Gábor. — Mi már kiszáguldottuk magunkat, nekünk jó lassabban is, ezekkel a kocsikkal nem lehet száguldani, de mégis mindenhova odaérünk... Mindenki csendben marad. Emlékez­nek: — Ott a siklósi kőbányában az a kocsi az öt méteres szakadékban. Azt hiszem néhány óráig tartott míg ki­húztuk — idézi Keserű Ferenc. — De az sem volt kutya, abban a nagy esőben éjszaka Gilvánfán — vág szavába Csizmán Jenő. — Behívott az osztályvezető. Jenő! nagy probléma van — mondta. A busz megcsúszott és j fél testével a Feketevíz fölött lóg. Kimentem. Boldog voltam, hogy úgy j sikerült visszavonszolni az útra, hogy még egy karcolás sem látszott a karosz- szérián. Mindnyájan tapasztalt „öreg” gép­kocsivezetők. Mesélnek. Közben cseng a telefon, menniük kell, búcsúzunk. Férfias kézszorítással válunk el. Még visszaszólok: — Van még ezekben a karokban, Pá­lakban bőségesen erő! — Mécs —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents