Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-22 / 245. szám
Dutittnittii naDia 1969. október 22. 6 A képen látható pinceajtó, a mögötte lévé szeméttel, évek óta ott díszeleg a belváros szívében, a Perczel utcában. A sok moziba járó ember között nem volt eddig senki, aki felhívta volna az illetékesek figyelmét? (özv. Gábor Miklósáé). Az olvasó hozzászól Értekezlet nélkül! Sokan, Pécsért rajongó városlakók örülünk annak a hangvételnek, amit a Dunántúli Napló az utóbbi időkben soraiban rögzít és a nyilvánosság elé tár. sőt gyakran a megértésen túl segítséget, pártfogást kér. Az október 16-i számban több olyan témát vetettek fel. amely köz- érdeklődést váltott ki, s sokan egyetértenek a felvetett gondolatokkal, beszélnek róla és véleményt is nyilvánítanak. Ilyen téma a fásítás, a me- lígvízváros és a pécsi szobrok helyzete. Mindhárom felvetés találkozik a város lakóinak egyetértésével, a közvélemény hangjával. Minden áron meg kell valósítani a' hulladék hőenergia felhasználását, megváltozott gazdasági rendszerünkben bűn volna ennek elodázása. Szobrokat lehet és kell Pécsett felállítani, mert e téren szépkeveset tettünk, de sokszor kultúrközpontnak szeretjük azért emlegetni Pécset, pedig sok vidéki város messze elhagy bennünket, mert évről évre csak tervezgetünk No és a fásítás területén azonnal cselekednünk kell, mert ha a tanácsok végrehajtó bizottságai üléseire és j jóváhagyásaira várunk, eset- | leg egy évet e téren is lemaradunk. pedig a lemaradást behozni csak tettekkel i lehet. Konkrétan egyelőre azt javaslom, hogy a fásítás tervezését bízzuk a szakemberekre. a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat kiváló mérnökeire. A kerületi tanácsok rendeljék meg az anyagot (fákat, díszcserjéket), ha szükséges kérjük a lakosság. kiszesek, iskolák és üzemek segítségét a földmunkákhoz. A saját háza- táját szívesen segíti mindenki széppé tenni. A közművek ne akadékoskodjanak, kis jóindulattal a kertészeti szakember károsodás nélkül képes megoldani az utcák és terek csinosítását. Jó példa erre az Építők útja, melynek fásítását a hivatalos szervek tiltakozása ellenére is ilyen szépen oldotta meg a Kertészeti Vállalat. Javaslom továbbá, hogy a tanácsok, kertészet és rendőrség egy-egy tagjából alakított bizottság engedélye nélkül Pécsett fát senki ki ne vághasson. Végül szeretném, ha fenti javaslatomat illetékes szervek vezetői rövid úton, értekezlet összehívása nélkül elfogadnák. Sz. L. Epilógus Köszönöm a meleg fogadtatást az oiajkályhához Az életszínvonal fejlődésé-! nek egyik eredményeként több j család vásárol olaj kályhát. S hogy még könnyebbé váljanak dolgozóink fűtéssel kapcsolatos problémái, kereskedelmünk, az olaj tárolására alkalmas különböző űrtartalmú kannákat hozott forgalomba. de kétszáz literes vas- j hordók beszerzése sem okoz! különösebb nehézséget. Az j olajkályha tulajdonosok az j esetek túlnyomó többségében j pincékben szeretnék tárolni a j fűtőolajat, mivel a mai lakó-) sok alapterületé nem teszi j lehetővé, hogy azt a lakásban tárolják. Ugyanis a feltornyo- zott kannák nem nyújtanak valami esztétikus látványt, a szobában a diner, vagy a konyhában a gáztűzhely mellett. Viszont az érvényben lévő tűzrendészet! utasítás szerint fűtőolajat a pincében tárolni szigorúan tilos, a lakásban tárolható olaj mennyisége viszont negyven liternél több nem lehet. Ki kívánhatja hát a szerencsétlen olajkályha tu- lajdosoktól. hogy hetente minimum két alkalommal sor- baáll.ion fűtőolajért a benzinkutaknál. Az sem megoldás, — bármily kedvezőnek tűni« is, — hogy az AKÖV-vel haza szállítássá, mert mit csinálna az AKÖV, ha minden olajkályha tulajdonos hetenként két. három alkalommal szállítatna fűtőolajat. Ezekután úgy hiszem jogos a kérdés, hogy hol tároljuk a fűtőolajat, ha pincében nem lehet, és a lakásban sincs megoldva a tárolás lehetősége. Pálmai Zoltán Pécs, Petőfi u. 63. Városunkba látogatott Fe- ! doszenko Marina Usztyinovna ! orvosnő, aki 1944 decemberé- j ben részt vett Szigetvár fel" j szabadításában. majd a kö- j vetkező év nyaráig a város- j ban lévő szovjet kórházban j teljesített szolgálatot, mint , felcser főhadnagy. Látogatása után az alábbi i .Szerkesztői üzenetek Kiss János Siklós: Az 1/1ÖÖ2. (II. y.) Korín. rend. 36. § (2) bek. alapján a vadászterületen a pórázon nem tartott, illetve kölönc nélküli kutyát és macskát lőfegyverrel csak a vadászatra jogosított és engedéllyel rendelkező személy lőheti le. A vadászterületen az ilyen kutyát és macskát egyéb módon bárki elpusztíthatja. * „Egy magyar turista” jeligére üzenjük, hogy a kérdezett személy Spanyol- országba meghívással utazott. Gódor Géza Komló: A rendelet szerint az 1 méternél nem magasabb növényeket (szőlő, málna) a mesgyétől 80 centiméterre, a 2 méter magasságot meg nem haladó élősövényt 1.20 méterre, naspolyát 1.50 méterre, a törpealanyra oltott körtefát, őszibarackot, mogyorót és egyéb ilyen alacsonynövésű gyümölcsfát vagy bokrot 2 méterre, törpe alanyra oltott almát 3 méterre, meggyet, szilv .t, mandulafát 3.50-re, vadalanyra oltott almát, körtét, kajszit 4 méterre, cseresznyét 5, diót, gesztenyefát, továbbá minden fel nem sorolt gyümölcsöt és egyéb fákat 8 méterre kell ültetni. Ennek a felsorolásnak a hatálya nem terjed ki a község, város belterületén fekvő szőlőkre és gyümölcsösökre, a házi kerti szőlőkre és gyümölcsösökre, valamint a közutak és vasutak mentén létesített sor-fásításokra. Nyissák ki az Alkotmány utcát! Az Alkotmány utcát hónapokkal ezelőtt lezárták a sörgyári építkezés miatt. Az Alkotmány utca és környékének lakói, valamint a nagy- létszámú iskola tantestülete és tanulói az útlezárás miatt közlekedés nélkül maradtak. Megtekintettük az Alkotmány utcai építkezéseket és az a meglátásunk, hogy a 30-as autóbusz forgalmát az út fél szélességében való lezárásával biztosítani lehetne. Kérjük illetékeseket vizsgálják felül a lehetőségeket és nyittassák ki az Alkotmány utca fele úttestét, esetleg kössék ki azt, hogy az áthaladás csak az autóbuszok részére lehetséges. A toronydaru üzemeltetése nem jelenhet veszélyt a közúti közlekedésre, mert a város más helyein is üzemelnek ilyen daruk, ahol a közlekedést nem zavarják. A gyalogos forgalom egyébként a déli ■járdán eddig is megengedett. Az Alkotmány utcai érdekeltek nevében: K. J. levelet küldte a város vezetőinek : Huszonöt évvel ezelőtt a város felszabadításában — a Szovjet Hadsereg soraiban — magam is részt vettem. Ezredtársaim örökre ittmaradtak magyar földben. És íme. újra itt vagyok a számomra emlékezetes helyeken. Megragadott az. hogy mennyire megváltozott ez a vidék, átformálódott a város az elmúlt évtizedek alatt. A város lakói nem felejtették el azokat az embereket, akik életüket adták az ő boldogulásukért. Sírjukon vörös színű virágok nyílnak, olyanok, mint a vér, melyet ezen a földön hullattak. Hálás vagyok, hogy újra megfordulhattam ezeken a helyeken. Köszönöm a meleg fogadtatást és vendégszeretet. Éreztem, hogy ez a szeretet azoknak az anyáknak szólt, akiknek fiai és lányai az önök földjében nyugszanak, örömet szerez, hogy ügyük nem veszett kárba, itt boldog és szabad emberek élnek, akik szeretik az életet és őrzik a történelmet. Mégegyszer köszönet a városi. párt és társadalmi szervek vezetőinek és egyben jó egészséget, boldogságot, békét kívánok minden embernek! Tisztelettel: MARINA FEDOSZENKO Szeretnénk Marina Fedo- szenko elvtársnőt újra viszont látni december 5-én, Szigetvár felszabadulásának 25. évfordulóján. Mesztegnyei Imre Teljes sötétségben A Gomba utca valamint az Edison út esténként teljesen sötét. Igaz, hogy az oszlopok és a világításhoz szükséges összes kellék megvan, mégis teljes sötétben kell esténként a környék lakóinak hazabotorkálni. Pedig sokan járnak erre, Pécsbányarendező lakótelep, Fürj utca. Rigó utca, Basamalom dűlő és az Edison lakótelep lakói. Amíg a Hőerőmű adta a környéknek a világítást, addig nem volt panaszunk, most, hogy a DÉDÁSZ kezelésébe került, van elég okunk a zúgolódásra. Szeretnénk, ha az illetékesek sürgősen segítenének. Pécs 12 Postahivatal postamestere. Leveleink nyomában Csak. néhány sort idézzünk a kisibafaiak hat aláírással ellátott több oldalas leveléből: „Évtizedeken át munkában békességben éltünk községünkben, de sajnos 5—6 éve felborítja ezt a rendet egy garázda elem, akit a nevén is megnevezünk. Nagy László magaszabta „törvényével” szinte állandó jelleggel rettegésben tartja községünk lakóit. Különösen amikor felönt a garatra (ez nagyon gyakori eset) nincs megállás előtte sem öregnek, sem gyermeknépnek. Ilyenkor rendkívül durva, drasztikus és a tettle- gességtől sem riad vissza. Nem egy esetben volt büntetve szabálysértésért, garázdaságért, s legutóbb egy éve szabadult a börtönből, amit verekedésért kellett leülnie. Újabban társat is szerzett Minger István személyében, akinek szintén vannak már „fizetett számlái” a bíróságon. Kettejükkel valóságos kis maffia szabadult a községünkre, sőt a szomszédos Korpád községre is, ahol éppen a garázdaságuk miatt még az idei búcsút sem merik megtartani az emberek. A hatóságok egv- egy feljelentésünkre kiszabják ugyan a büntetést rájuk, de hovatovább oda jutunk már, hogy a bosszúállástól való féKIS MAFFIA KISIBAFAN lelem miatt, elállunk a feljelentések szándékától is.” A levél elolvasása után kissé furcsállottuk, hogy mindössze hat vállalkozó akadt a községet félelemben tartó „kis maffia” dolgainak kiteregetésére, de a helyszínen megértettük az okát. A valóban kicsi, mindössze nyolc házat számláló Kisibafán ezek szerint száz százalékos volt a levélbeli összefogás az említett két garázda ellenében. De miért csak most, ennyi év után? Erre Kővári Mihály adta meg a választ: — Az utóbbi öt-hat évben sorban itthagytak bennünket a munkaképes fiatalok, s így lassacskán megvénült a falu is, prédájára az ilyen Nagy László féléknek. De hogy csak a magam nevében beszéljek, én már el sem igen merek menni a háza előtt, mert még jó, ha megúszom szidalommal, trágársággal, hiszen nem egyszer agvonveréssel is megfenyegetett már. Például olyan semmi dolgokért, hogy a csibém, vagy a birkám egyszeregyszer elólálkodott a kerítése előtt... Meghallgattuk Koczka József erdészt is: — Eleinte bejáratos volt hozzánk, de a szemtelensége, trágársága miatt a feleségem kitiltotta tőlünk. Ezért aztán bosszút forralt, aminek majdnem tragédia lett a vége. Ez úgy történt, hogy távollétemben a feleségem ruhát mosott a tornácunkon és egyszerre csak rémülten felsikoltott, mert közvetlenül a feje mellett valami kemény tárgy csapódott be mélyen a falba. Amikor haza mentem, én kapartam ki onnan bicskával a szőlőszemnyi méretű acél- csapágy-golyót. A feleségem még látta, hogy Nagy László csúzliból lőtte ki, de olyan erővel, hogy halál is lehetett volna a vége. ha fejbe találja. És amikor feljelentettem ezért, még aznap éjjel odaállt a kapum elé, olyasmiket ordítozva, hogy — gyere ki te szemét, Júdás, hadd ontsam ki a szuf- ’ádat. Meg azt is, hogy vegyem tudomásul, ebben a faluban ő a törvény és ítélkezni is fog azok felett, akik a jövőben feljelentést tesznek ellene. Én nem féltem, és ma sem félek tőle, hiszen sokkal erősebb fizikumú vagyok nála, de azt hiszem érthető, hogy kerülve-kerülöm a közvetlen összetűzést. Nem szeretnék börtönbe kerülni ilyen mihaszna ember miatt... De halljuk Bátyi Mihálynét is: — Ránk azért haragszik, mert a férjemet nem tudta rászedni arra, hogy a vadhurkokat helyette rakja ki az erdőbe. Azzal próbálta rábeszélni, hogy őt figyelik, a férjemet pedig senki sem gyanúsítaná. S hogy ezt megtagadtuk, azóta nincs nyugalmunk tőle. A gyerekeimet — csak azért mert a kapuja előtt játszottak — baltával kergette meg, engem meg a múltkoriban kishíján majdnem elgázolt a motorjával. És amikor rémületemben én is oda mondogattam neki a magamét, beleröhögött a képembe és azt mondta, hogy ha ez most sikerült volna neki, akkor sem lenne semmi báníódása, mert neki dilipapírja van a hatóságoktól ... További példákat — amelyekben tettlegességről, sőt késelésről is számot adtak a tanúk — csak azért nem idé- | zünk, mert „indító okai” nagyjából azonosak a fentebb elmondottakéval. Azonban, ha csak néhány mondat erejéig is, de szóvá kell tennünk, a szomszédos Korpád községet is ahol szombat, vasárnap esténként szokta „tiszteletét tenni”. Nagy László és ivó cimborája Minger István, aki nem kevésbé „fenegyerek” hírében áll a két kisközségben. Róluk mondta a következőket Horváth Pálné boltvezető: — Brutális viselkedésük nem ismer határt, ha ittas állapotban látogatnak át hozzánk. Már olyannyira az övék itt minden, hogy az idei búcsút sem merjük megtartani miattuk... Az elmondottak után jogosan ide kívánkozott volna a kérdés, hogy mit szólnak mindehhez a hatóságok, de közben — ha végszóra is — megkaptuk a válaszukat. Ugyanis a türelmüket vesztett kisibafaiak immár közös feljelentésére a Szigetvári Járási Rendőrkapitányság hozzáfogott az ügy kivizsgálásához. Bízvást üzenhetjük hát a két kisközség lakóinak, hogy az idei Márton napi búcsújukat ezúttal nem fenyegeti, nem zülleszti szét a „kis maffia” garázdálkodása. P. Gy. Jogi tanácsadó JST. L. pécsi olvasónk kérdezi, hegy a magánmunkáltatónál dolgozó személy részére jár-e szabadság, vagy sem. Abban az esetben, ha jár szabadság és a munkáltató nem akarja kiadni akkor miként és hol kell eljárnia a szabadság kiadása érdekében. A Munka Törvénykönyv 42 § (1) bekezdése értelmében a dolgozónak minden munka- viszonyban töltött naptári évben tizenkét munkanap alap- szabadság és a munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan pótszabadság jár. E rendelkezés minden munkáltatóra. és minden dolgozóra egyformán vonatkozik, így a magánmunkáltatóra is. Olvasónknak tehát a munkában eltöltött ideje után jár szabadság. Abban az esetben, ha munkáltatója nem akarja , a szabadságot kiadni, akkor panaszával forduljon a Városi Tanács mellett szervezett közös Munkaügyi Döntőbizottsághoz. Nagy Józsefné levelében az iránt érdeklődik, hogy mikor lehet a termelőszövetkezeti tag részére nyugdíj megállapításánál nyugdíjhónapot figyelembe venni, és mikor nyugdíj évet. Hallotta, hogy egyes esetekben a termelőszövetkezetben eltöltött hónapokat is számításba veszik. A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjra való jogosultságát, s így a nyugdíj idő számítását is az 1966. évi 30. sz. törvényerejű rendelet szabályozta újból. E jogszabály a korábbi rendelkezésektől eltérően már lehetővé tette, hogy nemcsak nyugdíjéveket, hanem nyugdíj.hónapökat is figyelembe vegyenek. Tehát a korábbi kötöttséget megszüntette. ■ Ezen rendelkezés lényege, hogy az 1967. január 1. napja után termelőszövetkezetben eltöltött idő számítása más-i ként történik, mint az 1966* december 31-ig terjedőén megszerzett évek esetében. A két számítási módot a jogszabály hatálybalépésének éve határozza meg. A jelenlegi szabályozás szerint az 1966. december 31- ig terjedő időben azokat a termelőszövetkezetben eltöltött éveket lehet nyugdíjévként figyelembe venni, melynek a) teljes tartama alatt a termelőszövetkezeti tagság fenn állt. (tehát január 1-től, december 31-ig a termelőszövetkezeti tagsági viszonynak fenn kellett állni), b) az előírt munkaegységet a termelőszövetkezeti tag teljesítette. Nőknél az évi előírt munkaegység 80, míg férfiaknál 120, c) a termelőszövetkezeti tag nyugdíj járulék fizetésére kötelezett volt. Az 1967. január 1. napja után termelőszövetkezetben tagként eltöltött idő esetében a számítás módja eltér ettől. Most már nem kell a termelőszövetkezeti tagságnak egész éven át fennállni. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezet férfi tagja 13 munkanapot teljesít, akkor egy nyugdíj hónapot kell figyelembe venni, nő tag esetében 8 munkanapnak kell lenni ahhoz, hogy egy nyugdíjhónapot lehessen számítani. Egy évben legfeljebb 12 nyugdíjhónap szerezhető. A rendelkezések alapján lehetőség van arra, hogy 1967. január 1. után például másfél év, vagy két év alatt szerezzen a termelőszövetkezeti tag egy nyugdíjévét. Példánk szerint, ha a termelőszövetkezeti tag 1967. évben szerzett 98 munkanapot, 1968. évben pedig 81 munkanapot, akkor összesen egy év és 1 nyugdíjhónappal rendelkezik, tehát két év alatt szerzett egy évet. Erre a korábbi években nem volt lehetőség. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a nyugdrihónapok számítására csak 1967. január 1. napja utáni időben kerülhet sor. A korábbi években változatlanul csak éveket lehet számítani. i
