Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
Dtmcimmi napi» 1969. október 19. s ósrégi kultúrák nyomában A zt a kultúrát, amely a világszerte elszórt hatalmas, faragatlan kövekből álló emlékműveket emelte, i.iagalit-műveltségnek nevezik, e megteremtőinek általában a kelta népeket tartják. Ez a nézet azonban téves. Minthogy történetelőtti időkről van szó, az antropológia csupán rövid- és hosz- ezúfejű fajtákról beszélhet, a régész pedig különböző kő- c3 fémkorokról s az egyes lelőhelyekről elnevezett kultúrákról. Ha tehát e kőrakó népek kilétéről, nevéről és történetéről kívánunk megtudni valamit, a mondái hagyományokhoz kell fordulnunk, s kellő módszerrel kielemezni belőlük a konkrét, tényszerű magot. E hagyományos anyagot két fő forrás őrizte meg számunkra: az egyik az ír mondakör, a másik az Aveszta, az iráni szentkönyv Vendidad nevű része. KŐRAKOK Az ír mondák egy tengerben fekvő nagy szigetre, őshazára emlékeznek, mely a mítosz-alakulás természete szerint földi Paradicsommá, ez üdvözöltek lakóhelyévé, Eliziummá vagy az üldözött rép végső menedékévé változott. Neve leggyakrabban Avalun vagy Ynys ír Afallon, az Almák Szigete, ahonnan Hy Gadam, a „népek főnöke” vezette ki övéit, midőn a sziget „víz alá merült”, a tenger és a feledés vize alá. Más változat szerint Deforbani szigetéről, Nyárországból hozta ki a keltákat, mint szabadsághős, a fenyegető támadás vagy zsarnokság elől. Ismét más változat Flathinnisznek. a Gyönyör Szigetéinek nevezi az őshazát, a bretonok If szigetéről tudnak, mely elsüllyedt, de olykor felbukkan ragyogó fényben, az írek a Hét Város Szigetéről, melynek harangjai néha felcsendülnek a víz alól. De azt is beszélik az írek, hogy a népek egykor „mint rajzó méhek” vándoroltak a partok felé.''s hajósaik ma is keresik Szent Brandan ködbe burkolózó szigetét. Azonban minden változat megegyezik abban, hogy a kelta őshaza a vizeken túl, szigeten feküdt. De vajon csupán a kelta népek (libuk, berberek, ibérek, portugálok, baszkok, gallok, gael-welshek, breton-britek, írek. piktek, skótok) voltak-e legrégibb s egyedüli lakói az elmerült őshazának? Vagy pedig más népek is lakták és őket megelőzően menekültek a szárazföldre „mint a rajzó méhek”? Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a monda-anyagot, kétféle vándorlást figyelhetünk meg, s két időkörre oszthatjuk a regés históriát. Az első az. ún. Würm-jégkor terjeszkedésének utolsó szakaszához kapcsolódik (imától 20 000—12 000 év), midőn a lehűléssel járó esőzések, áradások elől dél felé húzódtak a népek; a második a jégkor olvadó szakaszához, vagyis a felmelegedes idejéhez (mától 12 000—5 000 év), midőn a felolvadt jégtömegek vize elborította az alacsonyabban fekvő szigeteket és földségeket. s e „vízözön” elől észak felé „menekültek” a népek. A legrégibb ír emlékek az első időszakból erednek, s csakugyan több kelta-előtti népet említenek. A Droms- neacht c. könyv két népcsoportról beszél, melyek a vízözön, vagyis a közelgő fagy elől menekülve jöttek Írországba. Mindkettő matriarká- lis rendben élt. először .,3x50” asszony érkezett egy Banbha nevű nő vezetésével, s róla nevezték el akkor az országot; de csakhamar mindnyájukat járványos betegség pusztította el (járványon talán az úttörő élettel járó nehéz körülményeket kell értenünk). Utánuk ismét egy asszony. Cessair, vezetett ötven szüzet az országba, de vele férfiak is jöttek: atyja. Biolh, férje. Fionntain és még egy férfi. Ladru, „Eirin első halott fér- fia”. Hajón jöttek, melyet istenük tanácsára ácsoltak, hogy a vízözön elől megmeneküljenek (azaz észak felől vonultak dél felé). Ám nem sikerült, mindnyájan belevesztek, csupán Fionntain élte túl. kon lakó nép épített először dolmeneket sírhelyül. Ez a rész a temetkezés szabályait írja le Ahura Mazda szájába adva: „Ha egy ember meghal ... amikor elmúlt a nyár, amikor megjön a tél... a sötétség kiterjed ... (akkor) minden házban és minden faluban emeljenek három katá-t annak számára, aki meghalt... (A kátékon) nem szabad érinteniük a felfelé néző fejet, nem szabad érinteniük a karokat és a lábakat. (Takarat- lanul kell kiteríteni a tetemet a kata fedőlapja alatt. Mert ilyen a kata, amit a törvény előír... Oda kell tenniük az élettelen testet két napra, három napra vagy egy hónapra vagy mindaddig, míg a madarak felszállnak. a fák kirügyeznek, a tócsák lefutnak és a szél felszárítja a földet. (Vagyis tavaszig.) Akkor aztán a mazdahivők tegyenek ki minden holttestet a Napra.” — Kétségtelen, hogy a temetkezés itt leírt rítusa nem Iránban keletkezett, szubtropikus égöv alatt, havasz jöttével a holttestet ki kellett tenni a Nap elé, a tető-lapra, hogy a ragadozó madarak hozzáférhessenek, s a napfénnyel és esővel együtt elvégezhessék tisztító munkájukat. Ez a rítus lényegében változatlanul ma is dívik Ti- betben és a pársziknál. A Vendidad világosabban szól a vándorlásról. Ahura Mazda (a Bölcseség Ura, az isten) felsorolja a 16 helyet, melyet egymás után népének adott; az őshaza, az a föld volt, ahol az esztendő egyetlen nappalból és éjszakából áll (Sarkkör), a második Ga- va, ahol a szugdhák éltek, ,.harmadik legjobb helyül alkottam én, Ahura Mazda, a hatalmas szent Mo-urut”. Ez a Mo-uru nemcsak lakóhely, hanem nép is, telephelye Afrika északnyugati partvidéke és a Szahara, melyet megkímélt, sőt termékennyé tett a jégkor esős időjárása, s ahol így a nép élete, művelődése zavartalanul folyt a történeti időkig. Erről a partok és a Szahara megalit-emlékei és sziklarajzai bőven tanúskodnak. ök tehát az első keltaelőtti megalitrakó nép, s műveltsége a Würm-jégkor végső szakaszából származik. Történetileg azonosak Diodórosz és a görögök mauroi, a rómaiak mauri nevű népével, a mai mórok őseivel. A Vendidad egy másik helye arra mutat, hogy egy észanem északon, az Indoeurópai népek őshazájában, ahol „egy hónapra is kiterjed a sötétség vagy mindaddig”. míg meg nem jön a tavasz, s tart a sokhónapos sarki éjszaka, a tél. Csak a sarki tél fagyában lehet épen megőrizni a tetemet tavaszig. Akkor azonban „ki kell tenni a holttestet a Napra... mígnem a tetem megtisztul és a madarak fel nem falják.” Mindez tehát egy Nap-vallás rítusa, a katák téli ravatal-építmények. dolmenek voltak, s taA jégkor végén aztán a vízözön elöntötte, majd a jég elborította . az ír medence és északnyugati Európa akkori szárazulatait. A jég peremvidékein egyes népcsoportok átvészelték a fagy idejét, a monda firbolgoknak és thua- tháknak nevezi őket. De a jéghatár visszahúzódása nyomán megkezdődött a szárazra került területek benépesítése, több hullámban, s persze harcok árán. Az első hullám Partholan vezetésével érkezett „Spanyolországból” (azaz Délről, a monda feljegyzője a korabeli földrajzi neveket használja), de ez is elhullt valaminő betegségben. Utána jött Nemed a neimheadh nép álén, szintén „Spanyolországból”, s nehéz harcokat vívott az őt követő fomorikkal. Nemed három csatában leverte ugyan a fomorikat. de halála után felülkerekedtek, népét leigázták, s egy Üvegtoronyból uralkodtak a szigeten. A fomori szó gael nyelven óriást (értsd: őst), egyúttal tengeri rablót jelent, s a többi emlékkel egybevetve, hajós népet jelöl. Ez a harmadik kelta-előtti megalitrakó nép, ez hozza a druida tudományt az ír szigetre. Az ..üveg” motívum pedig az északi mondák nyelvén a téli időt jelképezi, a mi magyarázatunk nyelvén a jégre, ezúttal a jégkor végére utal. A fomorik királya, Balor „a hidegek országán” uralkodik. Ettől fogva a mondák ösz- szekuszálódnak Az egyik szerint a nemedek közül csak harminc maradt életben, s kivándorolt Skóciába vagy Man szigetére; tőlük származnak a britek. Más változat arról tud, hogy visszatértek „Spanyol- országba”, vagy „Görögországba” mentek, s onnan fir- bolg néven ismét Írországba vonultak. A harmadik úgy szól, hogy északra mentek, ott megtanulták a varázstudományt, aztán mint Danann népe jöttek vissza, s újból fölvették a harcot a fomorik ellen. Viszont a negyedik változat' szerint az őslakos fir- bolgok (úgylehet arktiszi pro- tomongoloid nép) a fomorik szövetségese volt a thuathák ellenébe. A thuathákat viszont az írek a maguk őseinek, keltának tartják, s velük együtt így vélhetjük ma is. Az ír mondák tehát a következő képet nyújtják a kelta-előtti és kelta népek eloszlásáról és vándorlásaik történetéről: a mo-uruk, berberek, ibérek és fomorik az őshaza (Avalun-Atlantisz) déli és középső részeiről indultak útnak a tengeren, a thuathák (írek) és a többi kelta nép pedig északi tájairól és szigeteiről, több hullámban, a vízözönök elől, egy részük már az átvett megalit-druida műveltség birtokában. Ennek szülőföldje tehát az elmerült őshaza, onnan terjedt el a két parti kontinensen. Mert az óceán túlsó felén ugyanez a kultusz élt, ugyanilyen formákban, mint az első spanyol krónikások és az egykorú indián szerzők írják. Cuzco mellett a Carmenca dombon kis tornyok (menhi- rek) álltak a Nap mozgásának megfigyelésére. Garcilaso, a félvér inka herceg a várostól Nyugatra és Keletre 8—8 tornyot ír le, melyek a napfordulók meghatározására szolgáltak, s hozzáteszi, hogy a cuzcoi Naptemplom előtt egy oszlop áll a napéjegyenlőségek idejének megállapítására: a tavasza aequinoctium idején ülték meg a kukorica aratás ünnepét, az őszin fő ünnepüket. a Szitna-Raimit. Az oszlop kőkör közepén állt, s amikor a felkelő és lenyugvó Nap által vetett árnyék pontosan ráesett, akkor volt napéjegyenlőség, akkor „ült” a Napisten az oszlopon. Hasonló oszlopok voltak Quito- ban. Chavinban és Copaca- banában. A quiché-mayák szentkönyve, a Popot Vuh (Közösség Könyve) az emberiség őshazájáról beszél, mely a keleti (Atlanti) tenger egy szigetén volt: „Mind ott szaporodtak Keleten ... Ott voltak ők akkor, nagy számban, a fekete emberek és a fehér emberek, sokféle nyelvű emberek. A mayák az igaz hit szerint éltek köztük, de meg'hallván hírét Tulán városának, odavonultak, ott „megkapták isteneiket” és tőlük a tüzet. Nyilván hamis isteneket, mert „nyomban nagy záporeső kezdett szakadni... sok jég hullott és a tűz kialudt miatta”. Éhezve, fázva vándoroltak Nyugat felé, mígnem mostani hazájukba értek. Különös, hogy a legtöbb indián törzs, még a prérilakó nomádul: is, a keleti. Atlanti tengerben levő szigetre tették népük bölcsőjét; a toltékok- nál neve Miktlán, az aztékoknál Aztlán. Az egyiptomi Aalu, a kelta Avalun, a tolták Miktlán és az azték Aztlán mind egyazon ország, az atlanti népek víz alá merült regés őshazája. Várkonyj Nándor MINDENFÉLE —MINDENFELŐL Futball-sztárból tv-sztár. Pele, a brazil futballkirály újabban gyakran szerepel a televízióban. Nemrégen egy több részes tv-játékban szerepelt, amelyben egy detek- tívregény írót alakított. Kevesebbet dohányoznak. Amerikai hivatalos statisztika szerint a múlt évben minden felnőtt átlag 200 csomag cigarettát szívott el, amelynek mindegyikében 20 cigaretta van. Ez a legalacsonyabb szám 1964 óta. Védik az oroszlánt Indiában. Az indiai oroszlánt előléptették. A természetvédelmi társulat védett állatnak nyilvánította az oroszlánt. Az állatok királyát Indiában korábban is nagy tisztelet övezte. Az oroszlán képmása díszíti India állami címerét is. De tisztelet ide, tisztelet oda, az oroszlánok száma katasztrofálisan csökken. Ennek okát ma még nem sikerült pontosan megállapítani. Egyes zoológusok azt gyanítják, hogy fürgébb tigrisek veszik el a „kenyeret” az oroszlánok elől. Az indiai természetvédelmi társulat úgy véli, hogy döntése az oroszlán-problémára tereli a közvélemény figyelmét. A társulat javasolta, hogy küldjenek speciális tudóscsoportot Nyugat-In dia dzsungeleibe az oroszlánok élet- körülményeinek vizsgálatára. A templomok városa. Delhi a régi építészeti emlékek számát tekintve bátran felveheti a versenyt bármely más ország fővárosával. Delhi hatóságai azonban még vonzóbbá akarják tenni városukat a turisták számára. Ezért a Jumna folyó partján fel akarják építeni a „templomok városát”. Ebben a „városban” minden épület valamelyik híres régi indiai templom kicsinyített mása lesz. Papírház. A Német Szövetségi Köztársaságban köny- nyű nyaraló házikókat készítenek különleges oldattal átitatott papírból. A nyaralót néhány perc alatt felállítják; Automata könyvtár. Hollandiában, a delftl egyetemen megnyitották a világ első automata könyvtárát. Ha valaki a katalógusteremben elhelyezett hat telefon valamelyikén feltárcsázza a kért könyv számát, legkésőbb másfél perc múlva rendelkezésére áll a könyv., A szám tárcsázása után az emeleteken — ahol a könyveket tárolják — fényjelzés gyullad ki, amelyből a könyvtári dolgozók megállapíthatják, hol van a kért kötet. A könyvet ezután esöpostával juttatják az olvasóhoz. Ha a könyv nincs a helyén, speciális jelzést küldenek a katalógusterembe. Az új rendszer révén a várakozással töltött idő 40 percről 16 másodpercre csökkent. Újsághír- Az amerikai New Yersey állam legfelső bírósága letartóztatás! parancsot adott ki a világhírű amerikai énekes és filmsztár, Frank Sinatra ellen. A nyomozóhatóságok megállapítása szerint Sinatra jóismeróse volt Salvatore Gian- canának, a Cosa Nostra chicagói főnökének. A letartóztatás! parancs jelenleg csak New Yersey államra érvényes, de úgy hírlik, hamarosan kiterjesztik az Egyesült Államok más államaira is. Sinatra és a maffia kapcsolatairól szóló híresztelések és történetek nem újkeletűek. Legutóbb a londoni Heine- mann kiadó kiadásában jelent meg egy nagy feltűnést keltő regény, amely Angliában éppúgy mint Amerikában sok tízezer példányban fogyott el. A regény címe: „The Godfather” (Az Atyaisten). Szerzője Mario Puzo, egy New Yorkban született író, aki érdekes regényeivel már hírnevet szerzett magának. E könyv cselekménye is alkalmasnak látszik arra. hogy tápot adjon a Sinatra körüli bizonyos híreszteléseknek. A hollywoodi beavatottak, vagy akik annak akarnak számítani, évek óta terjesztenek olyan híreket, melyek szerint Sinatra kapcsolatot tart fenn az alvilággal. Suttogva mondták, de soha meg nem erősítették, vagy bizonyí- fcrtták, hogy Sinatrát a maiA FILMCSILLAQ ÉS A MAFFIA... fia dobta fel. A filmvilágban elfoglalt misztikus pozícióját a maffiához fűződő állítólagos kapcsolataival hozták ösz- szefüggésbe. Arra is történt utalás, hogy Sinatra kívánságait a producerek, a hanglemezvállalkozók és a bártulajdonosok szigorúan tiszteletben tartják. Néhány évvel ezelőtt a film, a tévé és a hanglemez világában már eltemették a világhírű sztárt, azonban napjainkban újra nagy sikerekkel dicsekedhet. Az 52 esztendős művész már ugyan kissé megkopott, de még mindig el tudja bűvölni közönségét. Azt mondják róla, hogy sohasem reagál azokra a híresztelésekre és célzásokra, amelyeket róla terjesztenek. Hogy most se? Ki tudja... A letartóztatás! parancs elől való bujkálása már másra mutat. Térjünk vissza azonban a fentebb említett regényhez. A „The Godfather” Vito Corleo- ne maffiavezér története. Ez a Corleone semmitől sem riad vissza, hogy az alvilág erőszakos uralmát növelje. Hatalma állam az államban és minden irányban kiterjedő, s tekintélyes személyiségek állnak zsoldjában. Amikor azonban a zöldhasú dollárbankjegyek meggyőző ereje már hatástalan, akkor eldördülnek a revolverlövések és a tettes rendszerint nyomtalanul eltűnik. Az „Atyaisten” Amerikában valószínűleg nem keltett volna olyan rendkívül nagy érdeklődést ha a szerző regénye 446. oldalán egv mellékalakot nem ruházott volna fel olyan vonásokkal, amelyek a Sinat- ráéhoz nagyon hasonlóak. Nehéz szabadulni a benyomástól, hogy a könyv majdnem valósághűen lemásolja Sinatra karrierjét, házasságait, barátait A szerző a regénybeli alakot Johnny Fontanenek nevezi, s a figurában egy szicíliai származású amerikai énekest, ír le. aki a szédítő fel- emelkedés után hirtelen letörik, hangját elveszti, házasságai hajótörést szenvednek, s a közönség jóformán. elfelejti. Ez idő tájt egyik hatalmas filmproducer személyes gyűlölködésből megtagad tőle egy szerepet, amelytől pedig nagy sikert és a filmélefbe való visszatérését reméli. Az történt ugyanis, hogy Fontane a hollywoodi filmkrőzustól egyszer elkaparintott egy höl- gyecskét. Ilyesmi azonban a hollywoodi hatalmasságok íratlan törvényei szerint — művészhalál. Johnny Fontane kétségbeesésében a maffia diktátor segítségét kéri. Ez el is küldi megbízottját a filmhatalmassághoz, azonban az hajthatatlan marad. Semmiféle fenyegetőzés nem tudja rávenni' a filmproducert, hogy az általa annyira gyűlölt Fontanenek megadja a hőn óhajtott szerepet. „Gengszter mahinációtok- kal még el tudok bánni” — adja értésére a filmmágnás a küldöttnek, miután hatalmának illusztrációjaként végigvezeti mesés házán, megmutatva versenyistállójának büszkeségét, a világ egyik legdrágább tenyészménét. A maffiavezér küldötte dolgavégezet- len távozik. Két nap múltán a filmproducert zaj ébreszti fel álmából. S a közelgő hajnal sápadt fényében kedvenc tenyészmé- nének levágott fejét látja az ablakban. Fontane másnap megkapja a kívánt szerepet. A producer megtanulta, hogy a maffiával nem lehet tréfálni. Anglia és Amerika bizonyos művészköreit a regény megjelenése után leggyakrabban az Sinatra a „show-király” tehetséges lánya, Nancy társasága kan. a kérdés foglalkoztatja, vajon Mario Puzo fantáziadús em- berábrázólásának és történetének a nyers valóságban is lesznek e drámai utóhangjai. A szenzációs újsághír, illetve a letartóztatási parancs és ennek esetleges következményei fényt deríthetnek a valóságra. Biztosra ebben sem lehet menni, mert az amerikai igazságszolgáltatás az elmúlt esztendőkben a Sinatráénál sokkal komolyabb ügyekben sem öntött tiszta vizet a pohárba. (sbj
